Ajax-loader

Christian Feldmann könyvei a rukkolán


Christian Feldmann - Isten ​szelíd forradalmára
Aki ​Joseph Kentenich életrajzi kötetét kezébe veszi, hamar belátja, hogy a Schönstatt Családmozgalom alapító atyjának az "új emberről" és az "igazságos, békés világtársadalomról" alkotott elképzelése egyáltalán nem utópia. Gondolatai ma is elevenen élnek közösségeiben, schönstatti családjában: a maga módján több százezer ember próbálja megvalósítani Kentenich atya álmát. "Könyvem megírás közben személyében egy olyan pappal találkoztam - vallja Christian Feldmann -, aki szenvedélyesen szereti a Jóistent, ugyanakkor minden kétségbeesett embert; aki a kortárs kereszténység fáradt reménytelenségét egyszerűen lerohanta saját, viharos erejű lelkesedésével. Aki nem érte be kishitű, mai tervekkel, hanem egyből a "holnaputánról" álmodott..." Már ez a néhány mondat is meggyőző választ kínál arra a kérdésre, hogyan sikerült mosolyogva, szüntelenül Isten gondviselését hirdetve megkeseredés nélkül átvészelnie a koncentrációs tábor és a sötétzárka gyötrelmeit, a római főhatóság száműzetését, valamint a 14 évnyi számkivetettséget. Honnét merített mindehhez erőt az "öreg próféta", akinek sírjához 1968-ban bekövetkezett halála óta mindmáig szeretettel és bizalommal zarándokolnak az emberek, s akinek szentté avatási pere 1975-ben Trierben megkezdődött? A megmagyarázhatatlan rejtély kulcsa a lélegzetelállító "szerelmi történet" Isten és az ember Joseph Kentenich között.

Christian Feldmann - Élet ​az árral szemben
Amikor ​a fiatal német jezsuita pap, Alfred Delp ráeszmélt, hogy a nácik terrorgépezetéhez nem lehet az értelmes párbeszéd szándékával közelíteni, vállalta a konfliktust. Sok más keresztény ellenállótól eltérően nem csak akkor emelte fel a szavát, ha az egyházak jogait fenyegették. Abból kiindulva, hogy minden ember Isten képmását hordozza, és a keresztények minden emberrel szemben kötelesek szolidárisan viselkedni, segített menekülni üldözött zsidóknak. Amikor letartóztatták, és halál fenyegette, társadalomfilozófiai javaslatai mellett egyháza számára is kényelmetlen igazságokat írt jegyzetfüzetébe, hangsúlyozva: senki sem figyel egy olyan nyárspolgári vallási tisztviselőnek a „Jóistenről” szóló szavaira, aki nem veszi észre az emberek vigasztalan életkörülményeit. Alfred Delpet végül felakasztották, mert ragaszkodott lelkiismerete szavához.

Kollekciók