Ajax-loader

Rainer M. János könyvei a rukkolán


Rainer M. János - Kozák Gyula - Bak M. János - Az ​1956-os magyar forradalom
Az ​1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató intézete, amely a Történelmi Igazságtétel Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia együttműködéséből 1990-ben jött létre, azt tekint fő feladatának, hogy feltárja és kiadványaival megismertesse történelmünk oly sokat gyalázott és magasztalt eseményének valóságos, torzításoktól s legendáktól mentes történetét. Az Intézet szerzői munkaközössége ezúttal arra vállalkozott, hogy a hiányzó történelmi tankönyvek és tanári segédkönyvek pótlására olyan kézikönyvet készítsen, amely tömören összefoglalja 1956 előzményeit, a forradalom lefolyását és utóéletét, valamint bevezetést nyújt az ezzel kapcsolatos történeti és memoárirodalomba.

Rainer M. János - Nagy ​Imre 1953-1958
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rainer M. János - Standeisky Éva - A ​demokrácia reménye
Bevezető: ​A demokrácia reménye - Magyarország, 1945 címmel az 1956-os Intézet Közalapítvány 2005. június 8-án konferenciát rendezett az 1956-os Intézetben. A találkozó időszerűségét a második világháború befejezésének hatvanadik évfordulója adta. Ez alkalommal azonban nem hadosztályokról, diplomáciáról, parlamentről és pártközi értekezletekről, egyezségekről és alkukról, titkos tervekről beszéltünk. Sokkal inkább arról, ami a fenti címben foglaltatik: egy demokratikus politikai, társadalmi és erkölcsi fordulat reményéről. Gondolatokról, szövegekről és beszélgetésekről. A korabeli demokráciafelfogásokról; összefüggéseikről a korábbi (1945 előtti) próbálkozásokkal; arról, hogy a későbbi nemzedékek (például az 1989-90-es rendszerváltozás előkészítői) tanultak-e az 1945-ben történtekből. Tematikus évkönyvünk a tanulmánnyá bővített előadásokat tartalmazza.

Rainer M. János - Bevezetés ​a kádárizmusba
A ​könyv középpontjában a kádárizmus áll. Nem végső magyarázat, hanem bevezető, áttekinti a tárgy irodalmát, foglalkozik az előzményekkel és az utótörténettel. A történetek elbeszélése helyett a magyar és térségi jelenkortörténet, azon belül is a XX. század második fele átfogó ábrázolása során felmerülő fogalmak magyarázatára vállalkozik. Nem összegzés: bevezetés a további tisztázás hoz, esetleg vitához.

Rainer M. János - Századosok
1939. ​január 15-én a budapesti Ludovika Akadémián honvéd hadnaggyá avattak százhatvan férfit. Mindannyian az első világháború éveiben születtek. A második végére – már aki megérte, mert közülük minden negyedik meghalt – századosok lettek. Egy vert sereg katonáiként érte őket 1945. Újra kellett kezdeni az életüket. Ez a könyv róluk szól – a századosok történeteiről a 20. században. Rainer M. János (1957) történész, az OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívum vezetője, az egri Eszterházy Károly Egyetem professzora.

Rainer M. János - Nagy ​Imre - Politikai életrajz I.
Nagy ​Imre elsősorban az 1956-os forradalom miniszterelnökeként és az októberi-novemberi döntéseihez kivégzéséig hű politikusként maradt meg a nemzeti emlékezetben. Ezt a képet 1989. június 16-i újratemetése, a magyar demokratikus átalakulás szimbolikus eseménye csak elmélyítette. Előzményként ehhez járul az 1953-ban a legkeményebb sztálinista időszakot követő enyhülés, az új szakasz kormányfőjének, a reformer Nagy Imrének emlékezete. Ez a könyv arról az útról szól, amelyet Nagy Imre 1953-ig tett meg. Az ismeretlen Nagy Imréről, aki még nem játszott történelemformáló szerepet, inkább őt formálta, alakította mindaz, ami a 20. század első felének viharos történelméből megélt. A kaposvári ifjúról, az első világháború katonájáról, a szibériai hadifogolyból lett vörösgárdistáról, aki a bolsevik forradalom sodrában szerzett életre szóló elkötelezettséget. Végigkíséri útját radikális szociáldemokrataként és az illegális kommunista mozgalom többször bírált elhajlójaként Magyarországon, majd politikai emigráns agrárszakíróként másfél évtizeden keresztül a Szovjetunióban. Nagy Imre 1944 végén mint az új magyar demokratikus kormány földművelésügyi minisztere, annak kommunista tagja tért haza. Irányításával hajtották végre az 1945. évi földreformot, ő lett az MKP elsőszámú parasztpolitikusa. A negyvenes évek végére a második vonalba került, miután kései útkeresőként vitába szállt a magyar gazdaság, különösen a mezőgazdaság gyors átállításával a sztálini modellre. Egyéves "belső száműzetés" után fokozatosan tért vissza a politikai vezetésbe 1950-től. Sztálin halála után a változtatásokon és kiigazításokon gondolkodó új szovjet vezetés őt jelölte a magyar kormány élére. Ki volt ez az ember, aki tulajdonképpen 1953. július 4-i emlékezetes parlamenti programbeszédével "lépett be" a magyar történelembe? Milyen tapasztalatok formálták, mennyiben hasonlított és miben különbözött a korabeli kommunista vezetőktől? És mennyire vetítette előre 1955-ös, 1956-os önmagát? Többek között erre keres választ Nagy Imre politikai életrajzának első kötete.

Rainer M. János - Az ​1956-os magyar forradalom
Bevezetőt ​egész tudományágakról vagy a történetírásban nagy történeti folyamatokról, korszakokat meghatározó jelenségekről szokás írni. Az 1956-os magyar forradalom helye a nemzeteken átívelő és a nemzeti történelemben, emlékezetének sajátos szerepe a későbbi időkben, a róla szóló irodalom sokasága indokol egy ilyen összegzést. Olyat, amely elsősorban történeti problémákra, máig tartó szellemi hatásokra figyel. Azt kérdezi, miért meghatározó esemény 1956 a történelem távlatában, miért fontos a ma embere, társadalma, közösségei számára, miért az nekünk, magyaroknak, s fontos-e valamiért a világnak.

Rainer M. János - Jelentések ​hálójában
1957-től ​1989-ig idősb Antall József nyugalmazott miniszterről és fiáról, ifjabb Antall József tanárról az állambiztonsági szervek két tucat hálózati személye sok száz jelentést írt. Ezek közül csaknem félezer ismert. Ennek a könyvnek három szereplője van: az intézmény, amelyben a jelentések keletkeztek; a személyek, akik írták őket; végül azok, akikről szólnak. A szereplők történetei e jelentésből bomlanak ki, és velük érnek véget - reményem szerint adalékokat szolgáltatva egy korszak patológiájához.

Rainer M. János - Somlai Katalin - Az ​1956-os forradalom visszhangja a szovjet tömb országaiban
A ​2006. szeptember 22-23-án a forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából Budapesten megrendezett konferencia szerkesztett, kibővített és a külföldi előadók esetén magyarra fordított anyagát közli. A tizenöt országból érkezett vendégek részvételével megtartott tanácskozáson huszonhat előadás hangzott el, amelyek ezúttal nem a forradalom történetével, hanem az egész közép-európai térséget érintő esemény visszhangjával foglalkoztak: a forradalmat mint közös kelet-közép-európai történelmi tapasztalatot elemezték. A modern eleganciával tipografizált vaskos kötet Rainer M. János előszavával, és az 1956-os forradalomról 2005. július 1. és 2007. június 30. közt született művek válogatott bibliográfiájával egészül ki.

Bácskai Vera - Bohó Róbert - Hegedűs B. András - Litván György - Rainer M. János - A ​Petőfi Kör vitái hiteles jegyzőkönyvek alapján VI.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rainer M. János - A ​Kádár-korszak 1956-1989
A ​Kádár-korszak a forradalom résztvevőinek megbüntetésével, a megtorlással vette kezdetét. 1963–1974 között különböző kísérletek történtek a reformok megvalósítására, nemcsak hazánkban, de a környező országokban is. A következő évtizedet (1974–1985) a megtorpanás és az útkeresés jellemezte. Az 1980-as évek elején megjelentek a nyilvánosság peremén a másként gondolkodók. A válság és a bukás elkerülhetetlenül utolérte az egész térséget.

Rainer M. János - 1989 ​- A csodák éve Magyarországon és Európában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rainer M. János - Az ​író helye
Az ​elmúlt évtizedek alatt a politikai közfelfogás igen nagy szerepet tulajdonított az 1956-os felkelés kirobbantásában az íróknak, az írók mozgalmainak. Részességüket mintegy igazolta, hogy sokukat sújtotta börtönbüntetés 56-os cselekedeteikért, amiről, ahogy telt az idő, egyre kevesebb szó esett, de azért mindenki számontartotta, ki így, ki úgy. De hát voltaképpen miféle tettekért, szavakért, gondolatokért ítélték el őket? - erről még kevesebb szó eshetett, s itt a hallgatás oka már nem a konszolidált, lojális légkör védelme volt, hanem annak a ténynek az eltagadása, hogy mozgalmuk szocialista reformmozgalom volt, eszméik, reform-eszmék, nem ellenforradalmiak. A fiatal történész-kutató, Rainer M. János ennek a mozgalomnak a folyamatát kísérte nyomon 1953-tól a művészetpolitikai vitákban, amelyek nem csak a sajtóban zajlottak, hanem az Írószövetség és a Szabad Nép pártszervezeteinek a taggyűlésein is, s egyéni véleménynyilvánításokon felül a párt nyilvánosságra hozott állásfoglalásai is a részét képezik. Napisajtó, folyóiratok, jegyzőkönyvek - ezek a források. Amikor Rainer M. János adat- és tényfeltáró munkáját elvégezte, a hivatalos történészi megítélés még ellenkezett az ő feltárt anyaga tanulságaival. Szakmai tisztességét és felkészültségét dicséri, hogy a hivatalos álláspont lényegi megváltozása sem tette fölöslegessé feldolgozását, mert nem csak hogy adalék lett a revideált nézetekhez, hanem a reformtörekvések mai drámai ütközeteihez is távlatot ad, tanulságokkal szolgál.

Rainer M. János - Ötvenhat ​után
A ​kötetbe gyűjtött tizennégy írás 1993-2002 között keletkezett, és a Kádár-korszak kezdetétől máig terjedő idővel foglalkozik. Az 1990-es évek elején úgy tűnt, nemigen lehetséges történész eszközökkel, elemző módon megközelíteni ezt az időszakot, elsősorban a távlat hiányában. Ahogyan azonban akkori meg későbbi munkáimon gondolkodtam - ezek középpontjában 1956, a magyar forradalom és Nagy Imre állt -, mind világosabbá vált, mennyire "benne van" gondolkodásomban mindaz, ami 1956 után történt. Az is nagyon hamar kitűnt, hogy az 1980-1990-es évek fordulójával, 1989 változásaival furcsa módon eltávolodtunk mindattól, ami előtte történt - miközben a korszak számos vonatkozásban nem ért véget, Kádár rendszere egyszerre maradt jelenvaló, és került hihetetlenül gyorsan történeti távlatba... Ez ideig a Kádár-korszakról nem bontakozott ki történeti vita - történészvita sem -, pedig Hankiss Elemér, Bihari Mihály, Kornai János modellalkotó kísérletei már a korszak végén, aztán a rendszerváltás után kiválthatták volna... Nem hiszem, hogy ez a könyv változtat majd a helyzeten. Azt remélem, hogy a kötet apróbb és nagyobb léptékű történetei adalékul szolgálhatnak az elmaradt és fájdalmasan hiányzó beszélgetéshez, talán a vitákhoz is, és segítenek megismerni, megérteni valamit, amit átéltünk...

Rainer M. János - Nagy ​Imre
Nagy ​Imre a 20. századi kommunista kísérlet egyetlen olyan politikusa, aki helyet kapott a nemzeti panteonban. Az 1956-os forradalom miniszterelnökének sorsa a kivégzését követő évtizedekben a rendszer egyik tabu témája volt, hamvainak 1989-es újratemetése éppen ezért válhatott a rendszerváltozás szimbolikus eseményévé. Rainer M. János Nagy Imre-biográfiája hatalmas forrásanyag feldolgozásával és kiváló empatikus érzékkel mutatja be, hogyan lett az 1945-ben Moszkvából hazatért "pártkatonából" önálló koncepcióval rendelkező politikus. Gondolatvilága ugyanakkor mindvégig kommunista maradt, nem mást akart, hanem "csak" másként, lassabban, túlkapások nélkül, de éppen e "csak" miatt vált a sztálini mintát szolgaian követő párton belül kitaszítottá, az értelmiség, majd a tömegek szemében pedig reménysugárrá - előbb ténylegesen 1956-ban, majd jelképesen 1989-ben.

Kollekciók