Ajax-loader

Márton László könyvei a rukkolán


Márton László - A ​nagyratörő
A ​Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.

Márton László - Ne ​bánts, Virág!
„Az ​olvasónak a fönti címről valószínűleg egy operett jut az eszébe. És valóban: az a vidéki színház, ahol történetünk a jelen sorok írása előtt másfél évtizeddel játszódik, javában készülődött Hervé Nebáncsvirág című operettjének bemutatójára. Az operett próbái a szomszédban zajlottak, a nagyszínpadon. A produkció túljutott az első öltözés izgalmain, melyeket annak is észlelnie kellett, aki nem vehette ki a részét belőlük. A próba szüneteiben a kóristalányok, miközben kitódultak az ajtón, kipirult arccal énekelték: A siker, a siker, a siker – a színházi sikerhez mi kell? Lökdösődtek, sikongattak, nevetgéltek; valósággal röpködtek, mint egy csomó kis veréb, akik egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy átváltoztak pacsirtává. Jaj, mamám – kiáltotta az egyik, miközben a kezét a hasára szorította –, nem bírom leállítani magamat! A stúdiószínpadon egy mai magyar szerző munkája volt műsorra tűzve, afféle társadalmi dráma. A szerző nemrég érkezett a reggeli vonattal, ott ült a próbán, és csüggedt arcot vágott…” Így kezdődik a kisregény, mely olvasható szatirikus látleletként: kortárs drámaíró, kortárs dráma Magyarország valamelyik vidéki színházában. A hihetetlenül szórakoztató könyvben Márton ironikusan jellegzetes vonásokkal mutatja alakjait: a nagy rendezőből maradt kreatúrát, a színészgárdát, a vendégrendezést vállaló híres operettszínészt, és természetesen a szerzőt. A kiadó a következő mottóval indítja útnak zsebkönyvsorozatát: Egyre többet vagyunk úton. Utazunk hazulról a munkahelyünkre, faluról városba, városból falura, valahonnan valahová Európában. Cervantes szerint az út mindig jobb, mint a fogadók. Különösen ha egy jó könyvet olvashatunk közben. Az ÚTRAVALÓ sorozat éppen ezt kínálja: rövid, tartalmas és szórakoztató olvasmányokat az egyik megállótól a másikig.

Márton László - Koestler, ​a lázadó
Arthur ​Koestler Bartók Béla mellett a legismertebb magyar külföldön. Életútja a XX.század minden ellentmondását megtestesíti. Küzdött a halálbüntetés ellen, az 1956 után bebörtönzött magyar írók kiszabadításáért, a kegyes halálért és az angol kutyák jogaiért. Márton László (Párizs) oxfordi egyetemistaként ismerkedett meg a Sötétség délben szerzőjével. Életrajza végigköveti Koestler kalandjait a budapesti szülőháztól a jeruzsálemi bazárig, a sevillai siralomháztól a francia internálótáborig, a Komintern propagandaosztálytól az angol Királyi Irodalmi Társaságig.

Márton László - M. ​L., a gyilkos
Az ​egy elbeszélésből és két kisregényből álló kötetében a szerző köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszültségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre az eseménysorokat, miközben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.

Márton László - Kiválasztottak ​és elvegyülők
"Tudjuk, ​milyen igaztalanok az előítéletek, mennyire nehéz tőlük megszabadulni, s mennyi gonoszság származhat belőlük. Éppen ezért magukat az előítéleteket sem helyénvaló előítélettel fogadni. Az előítéleteket is mindenekelőtt meg kell érteni. Rögtön hozzáteszem: azt mondtam, hogy meg kell érteni, nem pedig azt, hogy megértéssel kell fogadni. Vannak dolgok, amiket semmi szín alatt nem lehet megértéssel fogadni, a legcsekélyebb megértéssel sem. De még ezeknek is pontosan ismernünk kell tartalmát és motívumait, ha nem akarjuk homályos és gyakran felnagyított fantomnak látni őket, s ha nem akarunk pszichésen kiszolgáltatottak lenni velük szemben."

Márton László - Kós ​Károly, a művészi kovácsoltvas formatervezője
Kós ​Károly sokoldalú alkotótevékenységéről számos tanulmány látott napvilágot. Az építész, az író, a grafikusművész, az erdélyi irodalmi élet szervezője, a politikus egyéniségét, életművét monográfia terjedelemben megírt művek teszik ismertté. Művészi kovácsoltvas formatervezői munkássága, amely építészi tevékenységének szerves részét képezi, kevésbé ismeretes. E kötet a polihisztor mérnök megvalósult terveinek tükrében formatervezői szemléletét, egyéni formanyelvét, ennek gyökereit, kialakulásának folyamatát mutatja be. A tanulmányozás kapcsán bejárt út Kós Károly jellegzetes épületkiegészítő művészi kovácsoltvas munkáit követi nyomon Zebegénytől Budapesten és Kolozsváron át Sepsiszentgyörgyig. Azon túl, hogy e kötet egy alkotó mérnök, Kós Károly életművének egy kevésbé tanulmányozott részét tárja az olvasó elé, követendő példaképet is állít a műszaki alapképzésű fiatal nemzedék számára.

Márton László - Zokogó ​Zarándokok
A ​Zokogó Zarándokok Márton László (1934) harmadik magyar nyelvű esszékötete. A szerző az útépítéstől a diplomáciáig tucatnyi mesterséget űzött, egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán kezdte, Oxfordban, majd a Sorbonne-on fejezte be. Diákként részt vett az 1956-os forradalomban, életének kétharmadát külföldön, Angliában és Franciaországban töltötte. A kötetben összegyűjtött írások 1998 és 2015 között keletkeztek. Márton László megrajzolja a XX. század olyan történelmi személyiségeinek arcképét, mint Herzl Tivadar, Jasszer Arafat, Albert Camus és Koestler Artúr, a magyar és francia irodalomban egyaránt jeles Fejtő Ferenc és a magyar-zsidó költő, Mezei András. Személyes tapasztalatait felhasználva, több oldalról tárja fel az izraeli-arab konfliktus gyökereit, elemzi a magyar holokausztirodalmat. A könyv harmadik, Önéletrajz-szilánkok című része Márton László eseményekben és fordulatokban gazdag nyolc évtizedéről ad számot.

Márton László - Árnyas ​főutca
Az ​árnyas főutca nem azért árnyas, mert árnyat adó fák szegélyezik, hanem azért, mert árnyak mutatkoznak mindkét oldalán, emberi lények árnyai. Nem állítható róluk, hogy nem léteznek, hiszen aki valaha létezett, az létező személy marad mindörökre, ám az sem állítható róluk, hogy nem a képzelet szülöttei, mert annyiban tudnak bizonyságot tenni létezésükről, amennyiben gondolunk rájuk és felidézzük őket, amennyiben pedig gondolunk rájuk és felidézzük őket, annyiban nekünk kell újjászülnünk őket a saját képzeletünkből. Ez a történet egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte. A képzelet viszont egy valóságosan létező országban fejti ki hatását, és egy valóságosan eltelt évtizedet idéz fel. Így a történet szereplőinek bármiféle hasonlósága valóságosan létező személyekhez a véletlen műve, az itt leírt események hasonlósága ténylegesen végbement eseményekhez történelmi tapasztalat.

Márton László - Átkelés ​az üvegen
Márton ​László 1992-ben megjelent regénye a magyar regényírás nyolcvanas évekbeli felfutásának betetőzése volt. Nem véletlenül részesült megkülönböztetett kritikai fogadtatásban: Balassa Péter szerkesztésében külön tanulmánykötet jelent meg róla (Üvegezés, JAK / Pesti Szalon, 1994.). Az új kiadás megteremti annak lehetőségét, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerkedhessen ezzel a meghökkentő művel, mely az eltelt tizenöt év során mit sem vesztett eredetiségéből, frissességéből, váratlan humorából és metsző szarkazmusából.

Márton László - Tudatalatti ​megálló
Semmi ​sem bírok lenni saját elbeszélésemben; még az a test nélküli hang sem, amely megszólal, még az sem én vagyok. Ugyanakkor elbeszélőként nem tudok másban élni, mint abban, amit elbeszélek; a köznapi élet mozzanatai csak azt a köznapi embert érdeklik, aki rendészeti vagy postai szempontok szerint azonosítható velem. Az elbeszélést nem tekinthetem tárgynak, csak folyamatnak; a tárgy levált az élő gondolatról, viteti magát végzetével, az évek múlásán és a befogadás kalandjain keresztül, amely kalandok közül talán legizgalmasabb a végső feledés. A folyamatot viszont kénytelen vagyok a szaván fogni: ha valóban elbeszélés, akkor elfelé beszélődik. Az elbeszélés maga az elmúlás; az idő, a nyelv, az élet elmúlása.

Márton László - l'égiposta
Márton ​László 1934-ben született Budapesten. 1948 és 1951 között Izraelben, majd 1956 után Angliában és Franciaországban él. A Sorbonne-on doktorál. Első novellája 1953-ban az Irodalmi Újságban látott nyomdafestéket, 1956 után a nyugati emigráció folyóirataiban és az újvidéki Hídban publikál. A Magyar Műhely egyik alapítója és tíz évig társszerkesztője. Prózája a hatvanas években tudatosan távolodik a hazai konvencióktól, áttöri a hagyományos elbeszélés határait. Egyszerre közelít az új regényhez, Joyce hagyatékához és a prózavershez. Fordításaiban, tanulmányaiban is elsősorban a huszadik századi avantgarde felé fordul. Ez a kötet a szerző (szigorú) visszatekintése 1956 és 1986 között keletkezett szövegeire.

Márton László - A ​kárpótlás
A ​regény hőse, Por Zsolt gazdaságtörténész valamikor a közelmúltban egy közjegyzőtől értesítést kap, amely szerint "életvesztés miatt" kárpótlás jár neki. Akit 1944-ben elhurcoltak és meggyilkoltak, egy kisfiú volt, Por Zsolt apjának öccse. Azon túlmenően, hogy "életét vesztette", semmit sem tudunk meg róla, rajta keresztül viszont felidéződik egy többszörösen traumatizált család: a szülők, az apai nagynéni, az anyai nagymama és a regényhős húga. A kíméletlen, keserű iróniával megrajzolt portrék egyúttal korrajzot is adnak az 1970-es, 80-as évek Magyarországáról, és a cselekmény fősodrát is kijelölik: az elhallgatások, a múlt kibeszéletlensége, a szereplők egymás ellen vívott játszmái egy tragédiát készítenek elő. Ez a tragédia a regényben a tulajdonképpeni "életvesztés": az anya homályos okokból és tisztázatlan körülmények között történt öngyilkossága, amely a család széthullásával jár. Ez azonban a cselekménynek csak az egyik fele, amelyet a regényhős fejlődéstörténete egészít ki. Az olvasó tanúja lesz annak, amint Por Zsolt megvívja harcát személyisége integritásáért, és kiszakítja magát a ráerőltetett érzelmi függőségekből, ugyanakkor szellemi fejlődését is nyomon követhetjük. A saját élettörténet összekapcsolódik az ország gazdaságtörténetének tanulmányozásával és a vele járó felismerésekkel, amelyek mozgósítják a férfikorba lépő regényhős addig rejtett erőit.

Márton László - Lepkék ​a kalapon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Plavecz Tamás - Az ​önvédelem művészete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Darvasi László - Joachim Helfer - Márton László - Barbara Strohschein - Kukorelly Endre - Mirko Bonné - Határ-járás ​/ Literarische Grenzgange
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Jacob ​Wunschwitz igaz története
Márton ​László 1997-es műve első látásra egy klasszikus történelmi regény. Valóban megtörtént esetet mond el: a Neisse-parti Gouben polgárai 1604-ben fellázadtak a hatalmaskodó városi tanács ellen. Az az ember, aki lázadásuk élén állt, a könyv címszereplője, Jacob Wunschwitz, így hát a regényben elmondottak valóban az ő igaz történetének tekinthetők. "Csakhogy egy ember igaz története valójában emberek és dolgok megszámlálhatatlan sokaságának igaz története" - mondja egy helyütt az elbeszélő. "...ha pedig az arcok és tettek sokaságának széttartó szálait egy általunk meghatározott fókuszpont felé irányítjuk, számíthatunk rá, hogy ez a fókuszpont kívülesik a láthatárunkon. Minél inkább magunkra ismerünk egy olyan ember igaz történetében, aki évtizedekkel vagy évszázadokkal járt-kelt előttünk a világ térségein, annál inkább nem következik a magunkra ismerésből semmi hasznosítható, semmi tanulság." Ilyen elvek mellett a történelmi regény mint műfaj szétbomlik Mártonnál a narráció útvesztőjében, ami az események fikcionalitását és konstruált voltát hangsúlyozza. Jacob Wunschwitz igaz története ugyancsak megkérdőjeleződik. Elsuhanó, röpke, de mégiscsak fontos jele ennek, hogy már eleve egy másik ugyanilyen nevű szereplő is felbukkan a könyv lapjain, az NDK-ból, a huszadik századból. Márton Lászlót nem egy történetből levonható tanulságok, hanem az elbeszélői felismerések érdeklik. Ebben a regényében a történelmi meghatározottság és az emberi sors eseményeinek labirintusát építi fel; ezt a labirintust járhatja végig az olvasó.

Márton László - A ​követjárás nehézségei
Sőt, ​a velencei követ, Ruzzini bíboros azt is látta vagy látni vélte, amint a kéziratlapok halmazából fokozatosan életre kelt a címszereplő, a szépséges Kártigám, illetve most már Krisztina grófkisasszony; amint a románhistória percről percre bájosabb arányokat öltött: emitt egy gömbölyű váll, amott egy karcsú lábfej volt kiemelkedőben a papírtömkelegből, ha úgy tetszik, az összefüggéstelenné vált bonyodalomból. Ruzzini bíboros néhány nappal később, egy jelmezes mulatságon úgy fogalmazott: a legfurfangosabb művészet sem képes elpalástolni többé, hogy vége a művészetnek.

Márton László - Két ​obeliszk
Ez ​a regény egy szerelem története. Karl K. bécsi újságíró 1913 őszén ismerkedik meg Sidonie N. bárókisasszonnyal. Egymásba szeretnek, majd rövid együttlétek után 1914 júniusában boldog napokat töltenek Sidonie janovicei otthonában. Ám a tervezett házasság még a háború kitörése előtt meghiúsul: a lány egy fiatal grófhoz megy feleségül. 1934 nyarán ismét egymásra találnak, ezúttal Svájcban, amely békés menedékhelynek látszik az újabb háború felé sodródó Európa közepén. A szereplők húsz évvel idősebbek lettek, és Karl K. szervezetében már jelen van az a betegség, amely a férfi életével együtt véget fog vetni kettejük szerelmének is. A regény fő- és mellékszereplői létező személyekkel azonosíthatók, a felidézett események többnyire megtörténtek, a címbe foglalt két obeliszk ma is áll. Márton László új regénye mégis fantasztikus történet benyomását kelti: alig észrevehető, apró fikciók mozdítják el helyükről a tényeket, és mutatnak rá a valóságos történelmi háttér kísértetiességére. A Két obeliszk lapjain leírt tájakat Christian Thanhäuser fametszetei teszik szemmel láthatóvá.

Márton László - A ​mennyország három csepp vére
Károlyi ​Sándor ebben a pillanatban irigyelte az ismeretlen szörnyeteget, Menandert, aki a páratlanul szépséges török fogolykisasszony történetét létrehozta, és vele együtt magát a fogolykisasszonyt és a fogságot is! Bezzeg ez a Menander azt csinálhat képzelete szülöttével, ami jólesik neki; mint a földesúr, aki tetszése szerint megcirógathatja vagy felrúghatja kedvenc vadászebét, hacsak a szegény kutya végelgyengülésben el nem nyúlik a szalmán. Igen ám, de a kutya lényegében ugyanaz a kutya marad. Ellenben a páratlanul szépséges török fogolykisasszony minduntalan átalakul: fejezetről fejezetre valaki más lesz, majd megint más... Mindene változik, csak a fogsága és a szépsége változatlan.

Márton László - Bátor ​Csikó
Márton ​László huszonhét év elteltével három színművet ad közre új drámakötetében, melynek utószavában magyarázatot is ad a hosszú szünetre: a színművek alapjául szolgáló ötletek régóta érlelődtek, de idő kellett hozzá, hogy a szó dramaturgiai és drámapoétikai értelmében éretté váljanak. A _Démosthenés, avagy az athéni állam bukása_ című darabban a szerző a régi drámaírók módszerét követte: a hozzáférhető antik források alapján ad korrajzot a „harminc zsarnok” rémuralma és a makedón elnyomás közötti Athénról, a restaurált demokrácia rövid időszakáról, a hajmeresztő vagy vérlázító közügyekről. A jó szándékú, de egyre elszigeteltebb politikus portréja is ekképp áll elénk, aki az életére törő szélsőségesek elől végül az öngyilkosságba menekült. A címadó – gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szóló – mesejáték, a _Bátor Csikó_ egy közismert Grimm-mese színpadi továbbgondolása: a címszereplő kisfiú világgá megy, hogy megtanuljon félni. A cselekmény kibomlásával egyre fontosabb színpadi funkciót kap a kérdés: mitől is kell félnünk? Mi a bátorság lényege egy olyan világban, ahol a leghétköznapibb helyzetekben lehet bármelyikünknek nyomós oka a félelemre? _A római hullazsinat_ ismét csak valóságos történelmi eseményeket dolgoz föl: Formosus pápa holttestének kihantolását, koncepciós perben való elmarasztalását, majd a holttest (!) kivégzését, illetve Theodora és Marozia pornokráciának, azaz „ringyóuralomnak” nevezett országlását. Fikciós elemekkel átszőtt színművével Márton László a magyar irodalom „emberiségdrámáinak” vonulatához kapcsolódik, leleményes megoldásokkal újítva meg Madách Imre vagy éppen Weöres Sándor örökségét.

Márton László - A ​távollét bódulata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Nagy-budapesti ​Rém-üldözés
Márton ​László műve kiemelkedik az olykor kissé sablonosan "ígéretes" első kötetek közül. Mindenekelőtt az író nemcsak attól fiatal, hogy könyvet most publikál először, hanem valóban is az: éppen huszonöt éves. Másodsorban elképesztő "fegyverzetével": nyelvi-stiláris erejével, érettségével lepi meg olvasóját. Továbbá: írásai nem szoríthatók egyetlen "áramlatba" sem; "mesterei" a régi és a legmaibb magyar és világirodalom. Elbeszélései mind szerkezeti, mind stiláris szempontból sokfélék: olykor a hagyományos novellastruktúrát követik, máskor sajátos álomlogikával elrendezett világba kalauzolnak, időnként pedig a lét legmélyebb kérdéseit közvetlenül megközelítő, filozofikus "példázatok". Mégis egységes kötet ez: a fiatal szerző nagyon igényes, finom iróniával és mesteri nyelven "közvetített" világlátása maga. Márton László műve _igazi_ ígéret: ha elolvassuk, az az érzésünk támad, hogy egy leendő nagy író első könyvét tartjuk a kezünkben.

Márton László - Te ​egy állat vagy!
A ​kötetben szereplő tíz elbeszélés mindegyikének címszereplője valamilyen állat, de maguk az elbeszélések mégis sokkal inkább az emberekről szólnak, mint a címadó állatokról. Nem az aesopusi értelemben, tehát nem úgy, hogy egy-egy állat valamilyen emberi tulajdonságot, erényt vagy gyarlóságot testesít meg. Ezek az állatok állatok maradnak, s nem annyira szereplői, mint inkább kulcsai az egyes történeteknek.

Márton László - Minerva ​búvóhelye
"Ifjúkorában ​Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben levő magyar közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy sokaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jövendöli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers írásakor tíz esztendő volt hátra, véget ér. "Talán bizony Apolló nyila fúródott beléd?" - kérdezte akkor egy barátja félig tréfásan, félig szemrehányóan. "Nem, kedves barátom - felelte ő félig tréfásan, félig elbizakodottan -, hanem Minerva kért tőlem menedéket." Ehhez pedig tudni kell, hogy a költemény a Felső-magyarországi Minerva című folyóiratban jelent meg, mely ezután kevés idővel meg is szűnt. Azóta eltelt öt és fél évtized: a világ megújult, de nem változott meg, illetve nagyon is megváltozott, de közben elfelejtett megújulni.

Darvasi László - Márton László - Tasnádi István - Závada Pál - Az ​ember tragédiája 2.0
Mit ​szólt volna Madách a 20. századhoz? Nem tudta volna elképzelni szerintem. Hogy egyszer csak nem is az egyedi, személyes emberi élet lesz a tét, hanem a közösen belakott, közösen használt és kihasznált élet. A sors univerzális semmivé tágult, majd magát kereste újra. Erről is szól szerintem ez a négy darab. Erről beszél, erről gondolkodik szerintem négy rendező. ______________________________Darvasi László Madách Imre klasszikus művét folytatni? Mondjuk inkább azt, hogy _Az ember tragédiájá_nak hatása alatt, szereplőinket szintén Ádámnak, Évának, Lucifernek nevezve írni színműtöredékeket... Engem az érdekelt, hogy milyen történelmi színt, miféle csábító zsákutcákat kínál a rettenetes 20. század a maga diktatúráival. De kihívást jelentett az a dilemma is, hogy megkockáztassak-e magyar helyszínt egy ennyire nemzetközi kontextusban, ilyen tradíciók nyomán. Válaszom végül határhelyzetű lett, magyar is, meg nem is. ______________________________Závada Pál A mi _Tragédia_-jegyzeteink nem akarnak az eredeti művel semmilyen szempontból versenyezni. Egyfajta tiszteletteljes reflexió inkább a klasszikusra, kortársi olvasat, néhol ironikus felhangokkal. Ugyanakkor Madách pesszimizmusa a 20. században történtek fényében szelíd idealizmusnak tűnik, talán a legborzasztóbb rémálmában sem feltételezte volna, hogy egy európai kultúrnemzet szisztematikus népirtást fog végrehajtani egy eszelős ideológia nevében, így talán nem csoda, ha a mi jeleneteink még erőteljesebb kérdéseket fogalmaznak meg a "modern" emberiség jövőjével kapcsolatban. ______________________________Tasnádi István Létrejöhet-e négy különböző vérmérsékletű és világszemléletű szerző szövegeiből egységes irodalmi alkotás? Lehet-e a mai emberiségdrámának magyar vonatkozása is, amelyről Madách annak idején lemondott? Az utóbbi százhúsz év történelmének ismeretében mit tudunk kezdeni a Jó és a Gonosz fogalmával? Tud-e még lázadni Lucifer, és ha igen, akkor ki ellen? Törekedhetünk-e még arra - mi, írók, rendezők és színészek -, hogy Ádám és Éva az "örök emberi" megtestesítője legyen? Csupa kérdés. Választ a színház adhat rájuk. ______________________________Márton László

Márton László - A ​mi kis köztársaságunk
Márton ​László új regénye, A mi kis köztársaságunk a tökéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott élő agrárproletárok létrehozták a saját kis köztársaságukat. A regényben a történelmi tények és az írói képzelet történetei keverednek, a keserű szatírában tegnapi-mai önmagunkra ismerhetünk és saját kisszerűségünkön nevethetünk.

Márton László - Menedék
Ebben ​a könyvben minden szó szerint értendő. A történet, mint annyiszor, egy szívről szól: ám az érzelmek ősi szimbóluma ezúttal működő szerv, amelynek pitvaraiban és kamráiban a beszély főhőse menedékre talál. S mi tölti meg ezeket a nagyon is valóságos véredényeket? A képzelet szülöttei, amelyek a valóságtermelés kényszere folytán testet öltenek, s világosabbak lesznek az olvasó és a főhős által ismert mindennapi világnál. Ezen a különös helyszínen összefonódik a képzelet az emlékezéssel és a kalandhajhászás a filológiával. Ki tud-e törni végül a beszély főhőse könyörtelen logikájú, mindent bekebelező fantáziáiból? Ennek eldöntését éppúgy, mint az elbeszélés által létrehozott labirintus feltérképezését az olvasóra bízzuk.

Márton László - Kényszerű ​szabadulás
Az ​új Márton László-trilógia, a Testvériség első kötete a mára jellegzetesen "mártoninak" mondható kérdés körül forog: történetek vannak – de hogyan lehetségesek? A Kartigám török fogolykisasszonyról szóló kézirat Buda visszafoglalásakor kerül elő egy pillanatra. Hiánya a regény egyik központi témája: ha a történet elveszett, akkor hol van? és hogyan alakul hősnőjének sorsa, aki a lapok közül – saját élettörténetéből – bukkan elő? Valamikor a 17. században a másik szálon báró Károlyi Sándor Szatmár és Bécs között járja tragikomikus kálváriáját: a török fogságból szabadult fogoly azonos-e testvérbátyjával? Márton László regénye e két történet mentén fonódik. Történelmi tabló helyett történeti gobleint sző, amely a (történet)írás kettős tragikumát sejteti: a szövedék szálai már nem követhetők nyomon, s nem is lebbenthetők félre a valóság föllelésének reményében."Márton számára minden (megtörtént vagy kitalált, valóságos vagy lehetséges, hihető vagy hihetetlen) történet: egy-egy -meg nem írt regény-, amely viszont a megírás során újabb ťmeg nem írt regényeket - szólít játékba - az egyetlen valóságos világra utaló (és utalt) lehetséges világok szapora természetének köszönhetően.S e tudás: a valóság és a fikció közötti többesélyes cserebomlás szörnyű tudásának előterében szerveződik Márton egyre terebélyesebb életműve, amely egyre inkább [...] a históriai tudás felől hozza játékba a szépirodalmi képzelmet...”

Márton László - Amit ​láttál, amit hallottál
„A ​fiatalasszony éppen kilépett az ajtón, és valamit előrevitt a kertkapuhoz, úgyhogy majdnem összeütköztünk vele. Az esti sötétben jóformán semmi sem látszott belőle, csak a lábujjai, azok ugyanis világítottak, mintha szentjánosbogarak lettek volna felsorakoztatva, nagyság szerint. Később elmagyarázta, hogy foszforeszkáló körömlakkot használ, részint egészségügyi okokból, gombásodás ellen, részint azért, hogy ezzel is nyomatékot adjon személyisége varázslatos vonásainak. Egy kissé furcsa volt, ahogyan dicsekedett ezekkel a nyomatékra szoruló vonásokkal, mintha birtokolná és eszközként használhatná őket, holott amit használt, az a foszforeszkáló körömlakk volt, mely a pazarul megvilágított konyhában már egy csöppet sem érvényesült." Márton László egyszerre játékos és hátborzongató történetei a mai magyar hétköznapokban tárnak fel nem sejtett dimenziókat.

Márton László - Hamis ​tanú
Márton ​László új regénye az 1882-es tiszaeszlári vérvádról és az akkori Magyarországról szóló groteszk mese, melyben a szerző a tőle megszokott szatirikus humorral és összefüggések sűrű hálójával mutatja meg, mi történik, ha egy ország a józan ész helyett a babonát, a megújulás helyett a maradiságot választja.

Márton László - Távolodó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Pukler Antal - Pusztai Pál - Bevezetés ​a programozásba
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók