Ajax-loader

Márton László könyvei a rukkolán


Márton László - Ne ​bánts, Virág!
„Az ​olvasónak a fönti címről valószínűleg egy operett jut az eszébe. És valóban: az a vidéki színház, ahol történetünk a jelen sorok írása előtt másfél évtizeddel játszódik, javában készülődött Hervé Nebáncsvirág című operettjének bemutatójára. Az operett próbái a szomszédban zajlottak, a nagyszínpadon. A produkció túljutott az első öltözés izgalmain, melyeket annak is észlelnie kellett, aki nem vehette ki a részét belőlük. A próba szüneteiben a kóristalányok, miközben kitódultak az ajtón, kipirult arccal énekelték: A siker, a siker, a siker – a színházi sikerhez mi kell? Lökdösődtek, sikongattak, nevetgéltek; valósággal röpködtek, mint egy csomó kis veréb, akik egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy átváltoztak pacsirtává. Jaj, mamám – kiáltotta az egyik, miközben a kezét a hasára szorította –, nem bírom leállítani magamat! A stúdiószínpadon egy mai magyar szerző munkája volt műsorra tűzve, afféle társadalmi dráma. A szerző nemrég érkezett a reggeli vonattal, ott ült a próbán, és csüggedt arcot vágott…” Így kezdődik a kisregény, mely olvasható szatirikus látleletként: kortárs drámaíró, kortárs dráma Magyarország valamelyik vidéki színházában. A hihetetlenül szórakoztató könyvben Márton ironikusan jellegzetes vonásokkal mutatja alakjait: a nagy rendezőből maradt kreatúrát, a színészgárdát, a vendégrendezést vállaló híres operettszínészt, és természetesen a szerzőt. A kiadó a következő mottóval indítja útnak zsebkönyvsorozatát: Egyre többet vagyunk úton. Utazunk hazulról a munkahelyünkre, faluról városba, városból falura, valahonnan valahová Európában. Cervantes szerint az út mindig jobb, mint a fogadók. Különösen ha egy jó könyvet olvashatunk közben. Az ÚTRAVALÓ sorozat éppen ezt kínálja: rövid, tartalmas és szórakoztató olvasmányokat az egyik megállótól a másikig.

Márton László - Minerva ​búvóhelye
"Ifjúkorában ​Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben levő magyar közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy sokaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jövendöli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers írásakor tíz esztendő volt hátra, véget ér. "Talán bizony Apolló nyila fúródott beléd?" - kérdezte akkor egy barátja félig tréfásan, félig szemrehányóan. "Nem, kedves barátom - felelte ő félig tréfásan, félig elbizakodottan -, hanem Minerva kért tőlem menedéket." Ehhez pedig tudni kell, hogy a költemény a Felső-magyarországi Minerva című folyóiratban jelent meg, mely ezután kevés idővel meg is szűnt. Azóta eltelt öt és fél évtized: a világ megújult, de nem változott meg, illetve nagyon is megváltozott, de közben elfelejtett megújulni.

Márton László - Az ​áhítatos embergép
E ​címen Márton László legjobb tanulmányai, kritikát rendeződtek egy kötetbe. Szerzőjük szépíró lévén nyelvében, stílusában és meglátásaiban is némiképp ‘szabálytalan’ tanulmányokat ír. A kötet sokágú tájékozódása világosan mutatja a szerző széleskörű érdeklődését: régi és reformkori irodalom, elfeledett és újra leporolt magyar regényíró, német romantika és kortárs magyar líra, illetve próza egyaránt helyet kaptak az összeállításban. Csak néhány név a panorámából: Gyöngyösi István, Ormós Zsigmond, Goethe, Kleist, Mészöly Miklós, Petri György, Kukorelly Endre, Parti Nagy Lajos, Tar Sándor. A tanulmányok szabálytalan jellegét az adja, hogy Mártont az irodalomtörténet az írás és megírhatóság, a hagyomány és a folytathatóság szempontjai szerint érdekli. Különösen igaz ez magyar irodalmi témájú írásaira, melyekben szinte felülvizsgálja az irodalmi kánont, vagy újraírási szempontokat felvetve tárgyalja olvasmányait. De érvényes ez a ‘kollegiális’ figyelem a német szerzők tekintetében is. Nyelve – mely kétségtelenül a szerző elméleti tájékozottságára is enged következtetni – nem az értekezés tárgyilagosságával, nem is az esszé elnagyoltságával jellemezhető, hanem sokkal inkább egy felfedező, ráismerő korábbi ítéleteket cáfoló fogalmazás hevével és keresetlenségével. „E tanulmánykötet írója nem elsősorban a kiemelkedőnek számító, klasszikussá vált művekre figyel, hanem inkább az ezek mellett megbúvó kudarcokra, bizonytalanságokra, elmulasztott vagy kiaknázatlan lehetőségekre: a félresikerült művek felől mutatja meg a sikerült művek jellegzetességeit. Legfőbb célja, a közvetlen felfedezésen és rámutatáson túl, az irodalom egészének átjárhatósága.” Márton László „Az irodalmi művet egyszerre tekinti gépinek és emberinek...” (Margócsy István, Népszabadság)

Márton László - Te ​egy állat vagy!
A ​kötetben szereplő tíz elbeszélés mindegyikének címszereplője valamilyen állat, de maguk az elbeszélések mégis sokkal inkább az emberekről szólnak, mint a címadó állatokról. Nem az aesopusi értelemben, tehát nem úgy, hogy egy-egy állat valamilyen emberi tulajdonságot, erényt vagy gyarlóságot testesít meg. Ezek az állatok állatok maradnak, s nem annyira szereplői, mint inkább kulcsai az egyes történeteknek.

Márton László - M. ​L., a gyilkos
Az ​egy elbeszélésből és két kisregényből álló kötetében a szerző köznapinak mutatkozó, de óriási belső feszültségeket hordozó jellemek és helyzetek ütköztetésével viszi előre az eseménysorokat, miközben az emberi létezés alapfeltételeire kérdez rá.

Márton László - Menedék
Ebben ​a könyvben minden szó szerint értendő. A történet, mint annyiszor, egy szívről szól: ám az érzelmek ősi szimbóluma ezúttal működő szerv, amelynek pitvaraiban és kamráiban a beszély főhőse menedékre talál. S mi tölti meg ezeket a nagyon is valóságos véredényeket? A képzelet szülöttei, amelyek a valóságtermelés kényszere folytán testet öltenek, s világosabbak lesznek az olvasó és a főhős által ismert mindennapi világnál. Ezen a különös helyszínen összefonódik a képzelet az emlékezéssel és a kalandhajhászás a filológiával. Ki tud-e törni végül a beszély főhőse könyörtelen logikájú, mindent bekebelező fantáziáiból? Ennek eldöntését éppúgy, mint az elbeszélés által létrehozott labirintus feltérképezését az olvasóra bízzuk.

Márton László - Lepkék ​a kalapon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Bevezetés ​a Pascal nyelvű programozásba
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Koestler ​asszonyai
Ebben ​a könyvben az olvasó azt találja, amit a cím ígér. Arthur Koestler, a 20. század tanúja és igen aktív formálója, 1905-ben született, és 1983-ban, feleségével egy időben vetett véget életének. Bartók Béla után szerte a világban a legismertebb magyar. Ellentmondásos személyiség volt. Több önéletrajzot is írt - a regényíró, a tudománytörténész, a tudományfilozófus és az agitátor pályájának ellentmondásait könnyű felfedezni életének történeteiben. Szerelmei, szeretői, szeretkezései is eltértek a hétköznapitól. Önleplező, önkínzó nyíltsággal mondta ki azt, amiről az ő korában hallgatni illett. Az asszonyok, akiket ideig-óráig szeretett, ugyanilyen szókimondó részletességgel hagyták ránk az azonos történet másik változatát. Ahogy tette ezt például Simone de Beauvoir is.

Márton László - Jacob ​Wunschwitz igaz története
Márton ​László 1997-es műve első látásra egy klasszikus történelmi regény. Valóban megtörtént esetet mond el: a Neisse-parti Gouben polgárai 1604-ben fellázadtak a hatalmaskodó városi tanács ellen. Az az ember, aki lázadásuk élén állt, a könyv címszereplője, Jacob Wunschwitz, így hát a regényben elmondottak valóban az ő igaz történetének tekinthetők. "Csakhogy egy ember igaz története valójában emberek és dolgok megszámlálhatatlan sokaságának igaz története" - mondja egy helyütt az elbeszélő. "...ha pedig az arcok és tettek sokaságának széttartó szálait egy általunk meghatározott fókuszpont felé irányítjuk, számíthatunk rá, hogy ez a fókuszpont kívülesik a láthatárunkon. Minél inkább magunkra ismerünk egy olyan ember igaz történetében, aki évtizedekkel vagy évszázadokkal járt-kelt előttünk a világ térségein, annál inkább nem következik a magunkra ismerésből semmi hasznosítható, semmi tanulság." Ilyen elvek mellett a történelmi regény mint műfaj szétbomlik Mártonnál a narráció útvesztőjében, ami az események fikcionalitását és konstruált voltát hangsúlyozza. Jacob Wunschwitz igaz története ugyancsak megkérdőjeleződik. Elsuhanó, röpke, de mégiscsak fontos jele ennek, hogy már eleve egy másik ugyanilyen nevű szereplő is felbukkan a könyv lapjain, az NDK-ból, a huszadik századból. Márton Lászlót nem egy történetből levonható tanulságok, hanem az elbeszélői felismerések érdeklik. Ebben a regényében a történelmi meghatározottság és az emberi sors eseményeinek labirintusát építi fel; ezt a labirintust járhatja végig az olvasó.

Márton László - l'égiposta
Márton ​László 1934-ben született Budapesten. 1948 és 1951 között Izraelben, majd 1956 után Angliában és Franciaországban él. A Sorbonne-on doktorál. Első novellája 1953-ban az Irodalmi Újságban látott nyomdafestéket, 1956 után a nyugati emigráció folyóirataiban és az újvidéki Hídban publikál. A Magyar Műhely egyik alapítója és tíz évig társszerkesztője. Prózája a hatvanas években tudatosan távolodik a hazai konvencióktól, áttöri a hagyományos elbeszélés határait. Egyszerre közelít az új regényhez, Joyce hagyatékához és a prózavershez. Fordításaiban, tanulmányaiban is elsősorban a huszadik századi avantgarde felé fordul. Ez a kötet a szerző (szigorú) visszatekintése 1956 és 1986 között keletkezett szövegeire.

Márton László - A ​távollét bódulata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Két ​obeliszk
Ez ​a regény egy szerelem története. Karl K. bécsi újságíró 1913 őszén ismerkedik meg Sidonie N. bárókisasszonnyal. Egymásba szeretnek, majd rövid együttlétek után 1914 júniusában boldog napokat töltenek Sidonie janovicei otthonában. Ám a tervezett házasság még a háború kitörése előtt meghiúsul: a lány egy fiatal grófhoz megy feleségül. 1934 nyarán ismét egymásra találnak, ezúttal Svájcban, amely békés menedékhelynek látszik az újabb háború felé sodródó Európa közepén. A szereplők húsz évvel idősebbek lettek, és Karl K. szervezetében már jelen van az a betegség, amely a férfi életével együtt véget fog vetni kettejük szerelmének is. A regény fő- és mellékszereplői létező személyekkel azonosíthatók, a felidézett események többnyire megtörténtek, a címbe foglalt két obeliszk ma is áll. Márton László új regénye mégis fantasztikus történet benyomását kelti: alig észrevehető, apró fikciók mozdítják el helyükről a tényeket, és mutatnak rá a valóságos történelmi háttér kísértetiességére. A Két obeliszk lapjain leírt tájakat Christian Thanhäuser fametszetei teszik szemmel láthatóvá.

Márton László - A ​nagyratörő
A ​Báthory Zsigmondról szóló verses drámahármas Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel. Politikai cselszövések, személyes érdekek szülte ármánykodások befolyásolják a szereplők életét, miközben a történelem sorsfordító pillanatai kíméletlenül zúzzák szét az emberi szándékokat.

Márton László - Amit ​láttál, amit hallottál
„A ​fiatalasszony éppen kilépett az ajtón, és valamit előrevitt a kertkapuhoz, úgyhogy majdnem összeütköztünk vele. Az esti sötétben jóformán semmi sem látszott belőle, csak a lábujjai, azok ugyanis világítottak, mintha szentjánosbogarak lettek volna felsorakoztatva, nagyság szerint. Később elmagyarázta, hogy foszforeszkáló körömlakkot használ, részint egészségügyi okokból, gombásodás ellen, részint azért, hogy ezzel is nyomatékot adjon személyisége varázslatos vonásainak. Egy kissé furcsa volt, ahogyan dicsekedett ezekkel a nyomatékra szoruló vonásokkal, mintha birtokolná és eszközként használhatná őket, holott amit használt, az a foszforeszkáló körömlakk volt, mely a pazarul megvilágított konyhában már egy csöppet sem érvényesült." Márton László egyszerre játékos és hátborzongató történetei a mai magyar hétköznapokban tárnak fel nem sejtett dimenziókat.

Márton László - Plavecz Tamás - Az ​önvédelem művészete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Kiválasztottak ​és elvegyülők
"Tudjuk, ​milyen igaztalanok az előítéletek, mennyire nehéz tőlük megszabadulni, s mennyi gonoszság származhat belőlük. Éppen ezért magukat az előítéleteket sem helyénvaló előítélettel fogadni. Az előítéleteket is mindenekelőtt meg kell érteni. Rögtön hozzáteszem: azt mondtam, hogy meg kell érteni, nem pedig azt, hogy megértéssel kell fogadni. Vannak dolgok, amiket semmi szín alatt nem lehet megértéssel fogadni, a legcsekélyebb megértéssel sem. De még ezeknek is pontosan ismernünk kell tartalmát és motívumait, ha nem akarjuk homályos és gyakran felnagyított fantomnak látni őket, s ha nem akarunk pszichésen kiszolgáltatottak lenni velük szemben."

Márton László - A ​mennyország három csepp vére
Károlyi ​Sándor ebben a pillanatban irigyelte az ismeretlen szörnyeteget, Menandert, aki a páratlanul szépséges török fogolykisasszony történetét létrehozta, és vele együtt magát a fogolykisasszonyt és a fogságot is! Bezzeg ez a Menander azt csinálhat képzelete szülöttével, ami jólesik neki; mint a földesúr, aki tetszése szerint megcirógathatja vagy felrúghatja kedvenc vadászebét, hacsak a szegény kutya végelgyengülésben el nem nyúlik a szalmán. Igen ám, de a kutya lényegében ugyanaz a kutya marad. Ellenben a páratlanul szépséges török fogolykisasszony minduntalan átalakul: fejezetről fejezetre valaki más lesz, majd megint más... Mindene változik, csak a fogsága és a szépsége változatlan.

Márton László - Koestler, ​a lázadó
Arthur ​Koestler Bartók Béla mellett a legismertebb magyar külföldön. Életútja a XX.század minden ellentmondását megtestesíti. Küzdött a halálbüntetés ellen, az 1956 után bebörtönzött magyar írók kiszabadításáért, a kegyes halálért és az angol kutyák jogaiért. Márton László (Párizs) oxfordi egyetemistaként ismerkedett meg a Sötétség délben szerzőjével. Életrajza végigköveti Koestler kalandjait a budapesti szülőháztól a jeruzsálemi bazárig, a sevillai siralomháztól a francia internálótáborig, a Komintern propagandaosztálytól az angol Királyi Irodalmi Társaságig.

Márton László - Pukler Antal - Pusztai Pál - Bevezetés ​a programozásba
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - Távolodó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márton László - A ​mi kis köztársaságunk
Márton ​László új regénye, A mi kis köztársaságunk a tökéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott élő agrárproletárok létrehozták a saját kis köztársaságukat. A regényben a történelmi tények és az írói képzelet történetei keverednek, a keserű szatírában tegnapi-mai önmagunkra ismerhetünk és saját kisszerűségünkön nevethetünk.

Márton László - A ​követjárás nehézségei
Sőt, ​a velencei követ, Ruzzini bíboros azt is látta vagy látni vélte, amint a kéziratlapok halmazából fokozatosan életre kelt a címszereplő, a szépséges Kártigám, illetve most már Krisztina grófkisasszony; amint a románhistória percről percre bájosabb arányokat öltött: emitt egy gömbölyű váll, amott egy karcsú lábfej volt kiemelkedőben a papírtömkelegből, ha úgy tetszik, az összefüggéstelenné vált bonyodalomból. Ruzzini bíboros néhány nappal később, egy jelmezes mulatságon úgy fogalmazott: a legfurfangosabb művészet sem képes elpalástolni többé, hogy vége a művészetnek.

Márton László - Kós ​Károly, a művészi kovácsoltvas formatervezője
Kós ​Károly sokoldalú alkotótevékenységéről számos tanulmány látott napvilágot. Az építész, az író, a grafikusművész, az erdélyi irodalmi élet szervezője, a politikus egyéniségét, életművét monográfia terjedelemben megírt művek teszik ismertté. Művészi kovácsoltvas formatervezői munkássága, amely építészi tevékenységének szerves részét képezi, kevésbé ismeretes. E kötet a polihisztor mérnök megvalósult terveinek tükrében formatervezői szemléletét, egyéni formanyelvét, ennek gyökereit, kialakulásának folyamatát mutatja be. A tanulmányozás kapcsán bejárt út Kós Károly jellegzetes épületkiegészítő művészi kovácsoltvas munkáit követi nyomon Zebegénytől Budapesten és Kolozsváron át Sepsiszentgyörgyig. Azon túl, hogy e kötet egy alkotó mérnök, Kós Károly életművének egy kevésbé tanulmányozott részét tárja az olvasó elé, követendő példaképet is állít a műszaki alapképzésű fiatal nemzedék számára.

Márton László - Árnyas ​főutca
Az ​árnyas főutca nem azért árnyas, mert árnyat adó fák szegélyezik, hanem azért, mert árnyak mutatkoznak mindkét oldalán, emberi lények árnyai. Nem állítható róluk, hogy nem léteznek, hiszen aki valaha létezett, az létező személy marad mindörökre, ám az sem állítható róluk, hogy nem a képzelet szülöttei, mert annyiban tudnak bizonyságot tenni létezésükről, amennyiben gondolunk rájuk és felidézzük őket, amennyiben pedig gondolunk rájuk és felidézzük őket, annyiban nekünk kell újjászülnünk őket a saját képzeletünkből. Ez a történet egészében is, részleteiben is a képzelet szülötte. A képzelet viszont egy valóságosan létező országban fejti ki hatását, és egy valóságosan eltelt évtizedet idéz fel. Így a történet szereplőinek bármiféle hasonlósága valóságosan létező személyekhez a véletlen műve, az itt leírt események hasonlósága ténylegesen végbement eseményekhez történelmi tapasztalat.

Márton László - Hamis ​tanú
Márton ​László új regénye az 1882-es tiszaeszlári vérvádról és az akkori Magyarországról szóló groteszk mese, melyben a szerző a tőle megszokott szatirikus humorral és összefüggések sűrű hálójával mutatja meg, mi történik, ha egy ország a józan ész helyett a babonát, a megújulás helyett a maradiságot választja.

Márton László - Átkelés ​az üvegen
Márton ​László 1992-ben megjelent regénye a magyar regényírás nyolcvanas évekbeli felfutásának betetőzése volt. Nem véletlenül részesült megkülönböztetett kritikai fogadtatásban: Balassa Péter szerkesztésében külön tanulmánykötet jelent meg róla (Üvegezés, JAK / Pesti Szalon, 1994.). Az új kiadás megteremti annak lehetőségét, hogy a szélesebb olvasóközönség is megismerkedhessen ezzel a meghökkentő művel, mely az eltelt tizenöt év során mit sem vesztett eredetiségéből, frissességéből, váratlan humorából és metsző szarkazmusából.

Márton László - Szabadkőművesség ​titkok nélkül
Hiánypótló ​munkát tart a kezében az olvasó. A kötet számos jelentős történeti forrást közread a magyar szabadkőművesség kezdeteitől a közelmúltig terjedő időszakból, ám nem feledkezik meg a laikus érdeklődőről sem. Mi volt a szerepe a szabadkőművességnek Kossuth Lajos emigrációjában? Csakugyan szabadkőműves volt Ady Endre? Kik voltak a magyar mozgalom legjelentősebb alakjai? Interjú, portré, tanulmányértékű esszé és sok más szöveg mind egy célt szolgál: olvassunk és beszéljünk a szabadkőművességről - titkok nélkül.

Márton László - Kényszerű ​szabadulás
Az ​új Márton László-trilógia, a Testvériség első kötete a mára jellegzetesen "mártoninak" mondható kérdés körül forog: történetek vannak – de hogyan lehetségesek? A Kartigám török fogolykisasszonyról szóló kézirat Buda visszafoglalásakor kerül elő egy pillanatra. Hiánya a regény egyik központi témája: ha a történet elveszett, akkor hol van? és hogyan alakul hősnőjének sorsa, aki a lapok közül – saját élettörténetéből – bukkan elő? Valamikor a 17. században a másik szálon báró Károlyi Sándor Szatmár és Bécs között járja tragikomikus kálváriáját: a török fogságból szabadult fogoly azonos-e testvérbátyjával? Márton László regénye e két történet mentén fonódik. Történelmi tabló helyett történeti gobleint sző, amely a (történet)írás kettős tragikumát sejteti: a szövedék szálai már nem követhetők nyomon, s nem is lebbenthetők félre a valóság föllelésének reményében."Márton számára minden (megtörtént vagy kitalált, valóságos vagy lehetséges, hihető vagy hihetetlen) történet: egy-egy -meg nem írt regény-, amely viszont a megírás során újabb ťmeg nem írt regényeket - szólít játékba - az egyetlen valóságos világra utaló (és utalt) lehetséges világok szapora természetének köszönhetően.S e tudás: a valóság és a fikció közötti többesélyes cserebomlás szörnyű tudásának előterében szerveződik Márton egyre terebélyesebb életműve, amely egyre inkább [...] a históriai tudás felől hozza játékba a szépirodalmi képzelmet...”

Márton László - Nagy-budapesti ​Rém-üldözés
Márton ​László műve kiemelkedik az olykor kissé sablonosan "ígéretes" első kötetek közül. Mindenekelőtt az író nemcsak attól fiatal, hogy könyvet most publikál először, hanem valóban is az: éppen huszonöt éves. Másodsorban elképesztő "fegyverzetével": nyelvi-stiláris erejével, érettségével lepi meg olvasóját. Továbbá: írásai nem szoríthatók egyetlen "áramlatba" sem; "mesterei" a régi és a legmaibb magyar és világirodalom. Elbeszélései mind szerkezeti, mind stiláris szempontból sokfélék: olykor a hagyományos novellastruktúrát követik, máskor sajátos álomlogikával elrendezett világba kalauzolnak, időnként pedig a lét legmélyebb kérdéseit közvetlenül megközelítő, filozofikus "példázatok". Mégis egységes kötet ez: a fiatal szerző nagyon igényes, finom iróniával és mesteri nyelven "közvetített" világlátása maga. Márton László műve _igazi_ ígéret: ha elolvassuk, az az érzésünk támad, hogy egy leendő nagy író első könyvét tartjuk a kezünkben.

Márton László - Tudatalatti ​megálló
Semmi ​sem bírok lenni saját elbeszélésemben; még az a test nélküli hang sem, amely megszólal, még az sem én vagyok. Ugyanakkor elbeszélőként nem tudok másban élni, mint abban, amit elbeszélek; a köznapi élet mozzanatai csak azt a köznapi embert érdeklik, aki rendészeti vagy postai szempontok szerint azonosítható velem. Az elbeszélést nem tekinthetem tárgynak, csak folyamatnak; a tárgy levált az élő gondolatról, viteti magát végzetével, az évek múlásán és a befogadás kalandjain keresztül, amely kalandok közül talán legizgalmasabb a végső feledés. A folyamatot viszont kénytelen vagyok a szaván fogni: ha valóban elbeszélés, akkor elfelé beszélődik. Az elbeszélés maga az elmúlás; az idő, a nyelv, az élet elmúlása.

Márton László - Zokogó ​Zarándokok
A ​Zokogó Zarándokok Márton László (1934) harmadik magyar nyelvű esszékötete. A szerző az útépítéstől a diplomáciáig tucatnyi mesterséget űzött, egyetemi tanulmányait az ELTE bölcsészkarán kezdte, Oxfordban, majd a Sorbonne-on fejezte be. Diákként részt vett az 1956-os forradalomban, életének kétharmadát külföldön, Angliában és Franciaországban töltötte. A kötetben összegyűjtött írások 1998 és 2015 között keletkeztek. Márton László megrajzolja a XX. század olyan történelmi személyiségeinek arcképét, mint Herzl Tivadar, Jasszer Arafat, Albert Camus és Koestler Artúr, a magyar és francia irodalomban egyaránt jeles Fejtő Ferenc és a magyar-zsidó költő, Mezei András. Személyes tapasztalatait felhasználva, több oldalról tárja fel az izraeli-arab konfliktus gyökereit, elemzi a magyar holokausztirodalmat. A könyv harmadik, Önéletrajz-szilánkok című része Márton László eseményekben és fordulatokban gazdag nyolc évtizedéről ad számot.

Kollekciók