Ajax-loader

Nagy Lajos könyvei a rukkolán


Nagy Lajos - A ​hűséges szegényember
Nagy ​Lajos e kötetben közreadott novelláiban és karcolataiban is mesteri jellemzést ad a Horthy-korszak Magyarországának társadalmáról, a híres és hírhedt gazdasági válságról, a frankhamisítási perről, a fasizmus térhódításáról, egy sor más akkori eseményről és jelenségről, mely a szocialistává érlelődő írót tiltakozásra késztette. Tömör, szűkszavú szatíráiban nevetségessé tesz minden emberi és társadalmi fonákságot, gondolatokat ébreszt, egyben szórakoztat is.

Covers_248372
elérhető
0

Nagy Lajos - Jeremiáda
"Füst ​Milántól tudjuk, hogy a 'bértollnok' kifejezés Nagy Lajos >>nyelvújítása<< - írja Kónya Judit, a sorozat szerkesztõje az íróról szóló monográfiájában. Ezt a gyilkos új magyar szót csak az találhatta ki, aki sohasem "szegõdött el", aki sohasem alkudott meg, akinek mindig megvolt a maga "különvéleménye"... Tanúság rá e kötet valamennyi novellája. 1921 és 1930 között írta õket, tehát a legvadabb ellenforradalmi kurzusban és a legvadabb gazdasági depresszió poklában. A nyomor jeremiádája ez a kötet; az anyagi és intellektuális nyomoré, melybõl az írónak is kijutott, s amit nem lehetett fatalista módon, valamiféle predesztinációként elfogadni. Nagy Lajos kristálytisztán látja a helyzetet, nem ad hitelt semmiféle propagandának. Õ mindig, következetesen baloldalról bírál. Formailag is hat rá a progresszív irodalmi emigráció avantgárd szelleme; novellái egyre "direktebbé" válnak, tárgy- és tényszerûek, már-már dokumentumok. Elszaporodnak írásaiban az álfabulákba oltott példázatok: nemritkán expresszionista stílusjegyekkel. Névválasztásai is magukért beszélnek: Dr. Kényes, Kukuriku tábornok, Dagadt Pál bankigazgató (lakik Tobzódó u. 5.), Roncs János napszámos, Senkiházi úr stb. Szorongásait s nyilvánvaló neuraszténiáit is "kiírja": vezérmotívuma e kötetnek a nyomorult szegény embert érõ autóbaleset, s megint és újra visszatér a házitanító megaláztatása. Oly direkt, hogy néha már önmagát is megjeleníti egy-egy írásában. Érzi, hogy a korbali széplélek fikcióáradatát fel kell robbantani - ténybomábbal. Akár a szerzõ személyének, érzelmeinek, szubjektív attitûdjének "bedobásával" is. Mert Nagy Lajos nem finnyáskodik. A "pesi élc" nála nem vaktöltény. Iróniája - különben ritkán csillanó humora - most telibe talál. Kíméletlenül. Még sokat emlegetett pesszimizmusa is termékeny. Mert tudja okát, mert in situ írja le, s nem holmi divatos hóbortokban, politikai panaceákban keresi. Ő racionalista. Ez óvja meg a kurzus szellemi mákonyának fogyasztásától. Õt semmivel sem lehet megetetni. Még Trianonnal sem. És ebben szinte egyedülálló. Õ nem sír vissza területeket, neki Schwarcz úr ugyanolyan ágrólszakadt szerencsétlen, mint kortársa, a munkanélküli Kovács János. Más kérdés, hogy "elaprózta önmagát" - mint Illyés Gyula írta. De ugyanõ teszi hozzá: "És ki tartotta számon írói munkásságát? Miért maradt éveken át mindig csak ígéret? Miért nem dolgozhatott hosszabb lélegzetû munkán, mert máról holnapra élt, és mégis bizonyított." Igen, bizonyított. Leszólhatta õt a korabeli kritika azzal, hogy nem novellákat, de vitairatokat, miniatûr szociográfiákat, pamfleteket ír. De megint Illyés Gyulával szólva: "Engem elõször ezekkel gyûgözött le, ezekkel tett hívévé Nagy Lajos." És ezekkel hat ma is. Jó fél évszázad távlatából.

Nagy_lajos_-_kiskunhalom_(millenniumi_k%c3%b6nyvt%c3%a1r)
elérhető
0

Nagy Lajos - Kiskunhalom
Ez ​a könyv a két háború közti magyar írószociográfiai irodalom úttörő, klasszikus remeke, írója szülőfalujáról, Apostagról. Egyetlen nap leltára, hajnaltól hajnalig tartó huszonnégy óra eseménymozaikjainak egymáshoz illesztése, 1932. augusztus tizenhetedikén, szerdán. „Kemény, öröm és szépség nélküli élet bontakozik ki ebben a falu-monográfiában. - írta a Kiskunhalomról 1934-ben Bálint György. - Ridegség, gőg és kapzsiság egyrészről, fásultság, kétségbeesés, kényszerű, eltompult megalázkodás másrészről: ez Kiskunhalom életének lelki tartalma.” József Attila pedig baráti levélben így jellemezte a könyvet: „Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerűsége. Mert nem az a végzetszerű, hogy a hős a végén elbukik, hanem hogy a hős egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős.”

Nagy Lajos - A ​falu álarca
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Három ​boltoskisasszony
Csöndes, ​szelíd szavú ez a regény, de ostoba és csúnya az a harc amelyet a "három boltoskisasszony" közül a két fiatalabb indít az idősebb ellen. Ilonát, aki anyjuk helyett anyjuk volt, és szüleik halála után egyedül vezette a rájuk maradt kis boltot, fölcseperedő húgai majdhogy kisemmizik a jussából... A "három boltoskisasszony" ugyanabban a faluban él, amelyről Nagy Lajos szociográfiai remekművét írta. Nevezheti az író Kiskunhalomnak, Dunaszemesnek végül is szülőhelyére, Apostagra ismerhetünk, egyszersmind a magyar társadalom harmincas évekbeli hiteles képére.

Nagy Lajos - A ​tanítvány
A ​Tanítvány Nagy Lajosnak önéletrajzi jellegű regénye, egy szegény fiatalember nyári instruktorkodásának története egy földbirtokos grófi családnál. Nagy Lajos huszonegy éves korában jogi alapvizsgára készíti elő a dúsgazdag Jankovich-Bésán Endrét, ennek az ifjúkori élménynek remek irodalmi megformálása ez az 1944-ben írt regény. a regény tökéletes szociográfiai pontossággal feltérképezi a grófi család életét, az uralom viszonyait, az arisztrokraták gondolatvilágát, előítéleteit és megmutatja azt a mérhetetlen és áthidalhatatlan távolságot, ami a gróffiú és az instruktor között, a két világ között tátong. Pompásan megrajzolt figurák, a grófi család és a nevelő környezetének tipikus alakjai népesítik be a regényt. Nem lehet elfelejteni a megalázott Varga bácsi görnyedt alakját, Sunykó cigánylegény döbbenetes hatású meghurcolását, Vérfi kasznár vérlázító figuráját. Itt is - mint minden művében - nem indulatokkal, hanem tényekkel, nem felháborodással, hanem a leplezett logikai és főleg társadalmi ésszerűtlenségekkel győz meg. Írói alaphangja is csak ezt támogatja. Hiányzik belőle minden szónokiasság, pátosz, szentimentális elérzékenyítés, tömör, szűkszavú mondataiban az értelemre akar hatni. Nem maga indulatoskodik - a közlés módja lázít.

Nagy Lajos - Fő ​az illúzió / A tanítvány
elbeszélő ​művészetének egy újabb, sajátos metszetével ismertetik meg az olvasót. Ezekben az írásokban ugyanis a mese, a fikció szervezi az irodalmi szöveg építőelemeit, és az íróra oly jellemző tény- és tárgyszerű szociográfikus megközelítés csak búvópatakszerűen bukkan föl, és akkor is inkább dramaturgiailag, funkcionálisan beépülve a szereplők megnyilatkozásaiba, semmint az eseményeket kommentáló szerzői állásfoglalásokba. Nagy Lajos tehát mesél, többnyire csattanóra épülő, bizarr, ám mégis hiteles történeteket. Ezek a negyvenes évek elején különféle "füzetes regénytárakban" megjelenő kisregények többségükben korábbi novellák továbbfejlesztett változatai: a novellisztikus tömörséget föloldó újabb epizódok nemcsak a terjedelembővítést szolgálják, hanem lehetőséget kínálnak az írónak az írásmű által befogott valóságmetszet árnyaltabb, újabb dimenziókkal bővített ábrázolására, s így mintegy keresztmetszetét adják a korabeli magyar társadalmi valóságnak, ráadásul szórakoztatóan, olvasmányosan. Nagy Lajos elsősorban a kívülről, felszínesebb szemléletben homogénnek látszó társadalmi osztályok bonyolult, belső továbbrétegződésére figyel; az alá-, fölé- és mellérendelési viszonyokat vizsgálja olyan élethelyzetekben, melyekben a lappangó konfliktusok, érdekellentétek már-már szétrobbantják a társadalom vagy a kisebb közösségek által szentesített status quót. A detonáció azonban elmarad. Az erő- és gerincpróbáló tettek helyett méltatlan kompromisszumok tolják úgy-ahogy helyre a már-már megbillent egyensúlyt. Happy end nélküli, rezignált írások ezek; még a szintén e kötetben közölt A tanítvány írójából is kitör olykor-olykor a kételkedés, noha kétségtelen, hogy ebben az önéletrajzi ihletésű, összegező regényében Nagy Lajos már egy társadalmi osztály elkerülhetetlenül közelgő végnapjait jeleníti meg. A szkepszis persze az ellenségben is a sebezhető embert kereső humanista íróé, aki végül is kénytelen rádöbbenni, hogy az ellentétek kibékíthetetlenek. De eddig a fölismerésig gyötrelmes út vezet. Amit az író maga is megjárt. Miként Kosztolányi írja róla: "...ő fontos és nagy szerepet tulajdonít az élménynek. Alakjai - érezni lehet - eleven modellekről mintázódik. Szellemi élete középpontjában nem is a művészet van, hanem inkább az ítélet, az erkölcs, az igazságosság."

Kokas György - Nagy Lajos - Rózsahajtatás
A rózsa világviszonylatban is a legnépszerűbb virágsztárok egyike. Hazánkban hajtatása az utóbbi években visszaesett, aminek elsősorban a régi gazdaságtalan termesztéstechnológia volt az oka. A szerzők e könyvvel bebizonyítják, hogy a hazai tapasztalatok és a feldolgozott külföldi irodalmi adatok alapján napjainkban is lehet rózsát hajtatni gazdaságosan az emelkedő fűtés- és fenntartási költségek mellett is. A kondicionált térben nevelt rózsa termesztésével első ízben foglalkozó könyvet kis- és nagyüzemi szakembereknek, kistermelőknek egyaránt ajánljuk.

Nagy Lajos - English ​Workbook 1-3.
A ​kötet célja az angol nyelvet tanuló gyerekek segítése a nyelv elsajátításában, írás- és olvasáskészségük fejlesztése, önálló munkára serkentése, szókincsének bővítése. A munkafüzet végén több mint 700 szavas szótár található.

Nagy Lajos - Angol ​keresztrejtvények
A ​rejtvényfejtés élvezetes kikapcsolódás. De angol nyelven próbáltad már? Rendkívül hasznos szókincsfejlesztő gyakorlat és remek kihívás. Ezt a rejtvénygyűjteményt korhatár nélkül ajánljuk bárkinek, hiszen a nyelvtanulás tempója egyéni. Ebben a kiadványban számos megfejtendő rejtvény vár azokra, akik szeretnék próbára tenni tudásukat. A fő hangsúly természetesen a szókincsen van.

Nagy Lajos - Egyiptomi ​íródeák
Történetei ​nagyobb részt pesti típusok körül bogozódnak, alakjai a nagy körutak sivár fényárjában sürögnek, ahová a szennyes, sötét mellékutcák öntik át őket, mint vaksi, gonosz mellékfolyócskák, a nyomorúság alattomos sodrú patakjai… Szárazon, egyszerűen állítja be őket, olykor furcsa, fanyar humorral, s gyors ütemben pergeti le félretaposott életük egy-egy apró tragédiáját. Éles vonásokkal húzza körül a kontúrokat, melyek feledhetetlenül mélyen vágódnak bele emlékezetünk elevenjébe… Az emberi komiszságokat szinte démoni erővel jeleníti meg, a kocsisával kegyetlenkedő báró, a parasztkínzó csendőr csakúgy döbbenetes plasztikával lép elénk, mint a csúnya leány kínálkozásait lerázó fiatalember… Úgy hat ezeknek a novelláknak rejtett, különös líraisága, mintha kíméletlen bántó villanyfénnyel világítana bele valaki egy-egy alak arcába, élesen látjuk a riadt, tépett vonásokat s az alak mögött ugyanakkor fantasztikus, ferde, nagy, szomorú árnyék vetődik fel a végtelenségbe. Az érzéseknek ez a hullámzó fájdalmú játéka, az alakok beállításának, a történetek lüktetésének ez a tragikus elmélyülése az olvasó lelkében, Nagy Lajos novellaköltészetének fő értéke. Így kapunk mély, sajgó lírát, noha aránylag kevés helyen fűz érzelmi kíséretet mondanivalóihoz az író. De abból, ahogyan alakjainak seregét összeválogatja, történeteit szűkszavú, végzetes iramlásra kényszeríti, ellenállhatatlanul előtör a lírai hév: a téma már egy mély líraiság tüzén olvadt át, mielőtt egyáltalán felbukkant a művész fantáziájában. Lávakövek gránitfeleselésével zendülnek meg a kemény témák az író vésője alatt, szürkeségük forró szikrákat hány. A két legmélyebb indulat, mely ősanyagukat kiolvasztotta, a fiatal férfiléleknek legfélelmesebb hőfokú kohóiból csap elő: az egyik a fájón és megalázottan testi szerelemvágy, a másik a korhadt, tűrhetetlen becstelenségű világrend ellen törő lázadozás – börtönfalakat dönget ez a felvérző öklű líra, s az egyik börtön maga a fájdalmas zsongású ifjúi test, a másik börtön a buta, ósdi, renddel körülrácsolt társadalom. Itt érintkezik Nagy Lajos novellaköltése a legújabb generáció forradalmas hitvallásával, a világszemléletes irodalommal: a korhadt régi világ képeit hű pontossággal tükröző szem e képek mögött belső tüzek izzásától fényesül: a lélek olthatatlan vágyától egy jobb, nemesebb, igazabb világrend után. Tóth Árpád

Nagy Lajos - Vadember ​/ A tanítvány
Az ​1926-ban írt _A vadember_ Nagy Lajos pályáján belül is kísérleti jellegű. A többször átdolgozott műről maga írja. "...nem éppen tökéletes, sőt stílusbeli, megírási zavaroktól sem mentes, de tele jóindulattal és sok újnak akarásával.” Jóllehet a "sok újnak akarása" itt még megreked a szándék szintjén, de már _A vadember_ is fölcsillantja a később tökélyre fejlesztett Nagy Lajos-i regényforma erényeit: a mozaikokból összeálló totalitást. Az idő itt még a 19. századi regény kedvelt különc hőseit támasztja föl, "különleges sztoriról" is gondoskodik, hiszen a kisvárosi házasságtörő asszony kálváriájáról mint szűzséről valóban csak a port kellett letörölni. De hogy a zsarolással egybekötött szokványos történet mégis megújul, és nyílvánvaló fogyatékosságok ellenére is hamisítatlanul Nagy Lajos-ivá válik, az a cselekmény mellékágaiban föltárulkozó plasztikus társadalomképnek köszönhető.

Nagy Lajos - A ​lázadó ember
A ​lázadó ember, Nagy Lajos önéletrajzának első kötete a Ferenc József-i "boldog békeidőkben" kezdődik, és az első világháború kitörésével fejeződik be.

Nagy Lajos - Igék ​hétköznapokra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Darvas József - Déry Tibor - Kassák Lajos - Nagy Lajos - Virradat ​előtt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Életünk ​kórtörténete
Kórtörténet ​és kortörténet – oral history. Miközben dr. Nagy Lajos és sorstársai elmesélik a címben szereplő nagynevű intézetnek és az intézetet alkotó embereknek – diákoknak, tanároknak, elvtársaknak – a történetét az 1956-os évben, illetve az azt követő időszakban, óhatatlanul fölmerül az olvasóban, hogy ez a dokumentumokkal és szavahihető emlékezésekkel kiteljesedő történet egy önmagától elidegenedett társadalom rajza, amelyben semmilyen észérvnek nincs helye, a félelem uralja a lelkeket. A félelem kétarcú betegség: van akit nagyon gyávává, másokat azonban vakmerővé, sőt bátorrá tesz.

Nagy Lajos - Pincenapló
A ​Pincenapló, amely első ízben közvetlenül az ostrom után, 1945-ben látott napvilágot, őszinte hangú, rendkívül gazdag, szemléletében egyéni felidézése 1945 első heteinek, azoknak az időknek, amikor a háború elvakult hívei és szerencsétlen üldözöttek, közönyösök, gyávák és a jövőben reménykedő emberek együtt húzódtak meg a bombázások és harcok elől a város pincéiben, ki várva a közeledő Vörös Hadsereget, ki pedig félve tőle. A vallomás őszinteségével, a részletek hitelességével, a tanú tárgyilagosságával, de egyszersmind a szocialista író indulataival ábrázolja Nagy Lajos ezeket a napokat, halhatatlan emlékiratot adván történelmünk egyik legiszonyatosabb korszakáról.

Nagy Lajos - A ​vadember / Budapest nagykávéház / Három boltoskisasszony
"A ​regényről, annak szokásos, évszázados formájáról kedvezőtlen a véleményem. A regénynek van meséje és főhőse. A mese elindul valamely pontról, elérkezik valahová, valami "megoldáshoz", befejezéshez, közben csűrődik-csavarodik, olyan módon, hogy egészen eltér a valóság ábrázolsásától, az életszerűség helyett merő kiagyalássá válik. A valóságban a folyamatoknak nincs kezdetük és végük" - írja Nagy Lajos a húszas évek derekán, keresve-kutatva e hagyományos műforma megújításának lehetsőségeit. Műhelyvallomás ez, de tükrében a 20. századi modern magyar regény Nagy Lajos-i változatának indíttatására kapunk választ. Nagy Lajos kísérleteiben még megérződik a kívülről árbrázolás hagyománya, az események és folyamatok bemutatásának tárgyszerű , szociográfikus realizmusa, de megszűnik a cselekményépítkezés kötődése a lineárisan érzékelhető és ábrázolható időhöz. Az 1926-ban írt _A vadember_ Nagy Lajos pályáján belül is kísérleti jellegű. A többször átdolgozott műről maga írja. "...nem éppen tökéletes, sőt stílusbeli, megírási zavaroktól sem mentes, de tele jóindulattal és sok újnak akarásával.” Jóllehet a "sok újnak akarása" itt még megreked a szándék szintjén, de már _A vadember_ is fölcsillantja a később tökélyre fejlesztett Nagy Lajos-i regényforma erényeit: a mozaikokból összeálló totalitást. Az idő itt még a 19. századi regény kedvelt különc hőseit támasztja föl, "különleges sztoriról" is gondoskodik, hiszen a kisvárosi házasságtörő asszony kálváriájáról mint szűzséről valóban csak a port kellett letörölni. De hogy a zsarolással egybekötött szokványos történet mégis megújul, és nyílvánvaló fogyatékosságok ellenére is hamisítatlanul Nagy Lajos-i vá válik, az a cselekmény mellékágaiban föltárulkozó plasztikus társadalomképnek köszönhető. A _Budapest nagykávéház_ - már a nagy sikerű _Kiskunhalom_ tapasztalataival az író háta mögött - talán a műforma kiteljesedése Nagy Lajos pályáján. Az 1936-ban írott "szimultán" regény egyetlen hónap, az 1935. július 3-tól augusztus 4-ig terjedő rövid időszak társadalmi és politikai eseményeit villantja föl, úgy, ahogyan azokat egy korabeli budapesti kávéház közönsége érzékeli és értékeli. Ebben a polgári, kispolgári és olykor bohém milliőben sajátos fénytörésnek lehetünk tanúi: a makro- és mikrokozmosz, azaz a világ, az ország, a város, és ezen belül is e különös senki földje, azaz a kávéház eseményei, a vendégek (olykor hamis) tudatában tükröztetve interpretálódnak. Nagy Lajos itt is kívülről ábrázol, olyannyira kívülről, hogy handabandázó vagy félszegen sertepertélő, emberi mivoltukban megalázott vagy másokat kegyetlenül megalázó, milliókat csörgető vagy pengős adósságokkal küszködő hőseitől minden részvétet megtagadva csak a szatirikus felhangokat pendítő szkepszis vezeti tollát. "Erjesztő és nyugtalanító könyv!" - mint Remenyik Zsigmond írja róla. Az 1938-ban keletkezett _Három boltoskisasszony_ már újra szűkebb optikát használ. Az egy évvel korábban írott szociográfus indíttatású műnek, _A falu alárcá_-nak hatalmas élményanyagát oltja és oldja itt epikus vonalvezetésű fikcióba, művészileg kiérlelve, a _Kiskunhalom_-ban és a _Budapest nagykávéház_-ban tökéletesített műforma és megközelítés, valamint a hagyományosan belterjesebb világú remény keresztezésének lehetőségét. A három "dunaszemesi" boltoskisasszony mélylélektani eszközökkel ábrázolt élete és tragédiája olyan vezérfonallá válik az író kezében, melyre fölfűzheti azokat a mozaikszemeket, melyekből az _egész_ falu társadalomképe rajzolódik ki.

Nagy Lajos - Nagy ​Lajos válogatott művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Az ​elszabadult oroszlán
Nagy ​Lajos legigazibb műfaja a novella. Közel ötszáz novellát írt. Ezek a novellák új hangot jelentettek a magyar irodalomban. Keserű szókimondással, rendkívüli pontossággal és az igazság kérlelhetetlen szeretetével ábrázolják a gyűlölt világot. "Igazat akarok írni, harcolni az igazságért - írja önéletrajzában -, az én szándékom nem volt más, mint megmutatni az embert, egyes tényeit, való jelenségek összefüggését, a társadalmat, az életet és annak problémáit. Azonban mindig egy bizonyos szándékkal, mondjuk egyelőre szerényen így: az igazságos változásért küzdve." Elbeszéléseiből egy egész, eseményekben, problémákban és ellentmondásokban rendkívül gazdag, izgalmas korszak tárul fel: két világháború és a köztük lévő sötét évek, két forradalom és a felszabadulás - ahogy a mindenre érzékeny, hibátlan ítéletű nagy író értékelte, látta és leírta. Kötetünk páratlanul gazdag novellatermésének a legjavát adja.

Nagy Lajos - A ​menekülő ember
A _menekülő ​ember_, a négy kötetre tervezett önéletrajz második darabja, már posztomusz könyv. Betegen, a halál árnyékában írta Nagy Lajos, sértetten és önigazolást keresve, 1954-ben. Ez a könyv 1919-től 1934-ig követi az író pályáját, mégis inkább irodalmi és társadalmi körkép, semmint személyes visszatekintés, vallomás. A műfaj hagyományaitól eltérően nem az "én korszak", hanem a "korszak és én" írói attitűdje jellemzi; olyan tehát, mint legkitűnőbb szociografikus regényei - tárgyilagosan távolságtartó, tényszerűen hiteles. Pedig a mellőzött, ritkán elismert, anyagi gondokkal is gyakran küszködő író, szinte állandó konfliktusban volt korával; igazságkeresése, eredendő humanizmusa, meg nem alkuvó gránitjelleme újból és újból elvágta előtte a polgári értelemben vett érvényesülés útját. Nagy Lajos mindenkinél tisztábban látta helyzetét. Tudta, hogy némi simulékonysággal egyszerre tehetné szalonképessé magamagát és művészetét. De ő inkább maradt "menekülő ember", aki tudatosan tartotta távol magát az integráció csábító igézetétől. Önmagával volt hát elsősorban szigorú, de másokkal szemben sem ismerte a könnyű föloldozást. Talán ezzel is magyarázható, hogy ez a töredékes portrésorozatot felvillantó könyv nem irodalmi barátságok szubjektív története. Neki inkább pályatársai voltak, akiket előbb ítélt meg homo ethicusként, és csak azután homo litteratusként. De végtére is nem irodalomtörténetet írt, hanem a forradalmak utáni évek, a fehérterror, majd a fasizálódó Magyarország kultúrális életében próbálta saját helyzetét körvonalazni, abban a sokszínű, bonyolult, egzisztenciális érdekellentétekkel és érdekszövetségekkel átszőtt irodalmi világban, mely hűen tükrözte, sőt olykor - természeténél fogva - felnagyítva érzékeltette az egész társadalom ellentmondását, fonákságait. A politikailag szinte állandóan kiélezett helyzet morális vízválasztóként működött; az irodalmi alvilág - a kurzus szennylapjainak jóvoltából - a virágkorát élte. Nagy Lajos sajtótörténetileg is figyelemre méltó beszámolója erről az irodalom alatti szféráról is tudósít, teljessé téve az írott szó világáról festett körképét az adott másfél évtizetben. Lehet, hogy nem minden kortársát ítélte meg helyesen, lehet, hogy sokakkal szemben elfogult volt, lehet, hogy méltánytalan helyzete, olykor eltorzította optikáját, de egy biztos: a Nagy Lajos-i "különvélemény" jogát mindig fenntartotta. És ez már a tett értékével bírt, nemcsak a szóban forgó másfél évtizedben, de a könyv megírásának idején is.

Fekete Lajos - Nagy Lajos - Budapest ​története a török korban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Kiskunhalom ​/ Elbeszélések
A ​Kiskunhalom szociológiai irodalmunk egyik legjelentősebb alkotása. A színhely: egy alföldi falu, ahol látszatra minden csendes, és ahová a változásoknak, az eseményeknek még a megtört hullámai sem juthatnak el. Nagy Lajos azonban a nyugalmas felszín mögé lát, s a falu egyetlen napjának történetében izgalmasan érdekes világot mutat be. Mindaz, amit az ötvenéves író fél évszázad alatt megtudott szülőfalujáról, hiánytalanul belefér ebbe a cséplőgépzúgató nyári napba. Nagy Lajos figyelmét semmi sem kerüli el, a legkisebb dolgokból is tud következtetni, az ember sorsát nem önmagában vizsgálja, hanem összefüggéseiben, és bebizonyítja, hogy az egyes ember ezer szállal kapcsolódik a társadalomhoz, s éppen ezért minden lépése, cselekedete visszavezethető az adott társadalmi állapotokra. A kötetben megtalálható Nagy Lajos egyik legizgalmasabb elbeszélése, az 1919. május is, mely összebékíthetetlen emberi és társadalmi-politikai indulatok erőterébe viszi vissza az olvasót.

Nagy Lajos - 1919 ​május
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Budapest ​nagykávéház
Részlet ​a műből: "Naprendszerük a világűrben van, ez bizonyos, bár hogy a világűr micsoda, azt talán maga Einstein sem tudja. Naprendszerünk középpontja a Nap. Ez egy óriási izzó gömb s ennek a gömbnek bolygói vannak, melyek a saját tengelyük körül forognak s a Nap körül keringenek. A bolygók különböző nagyságúak, számuk, ha igaz, kilenc, ezeknek egyike a Föld. A naprendszerünkön kívül eső világ teljesen ismeretlen előttünk, hiszen még azt sem tudjuk, hogy a világűr véges-e, vagy végtelen, de a naprendszerünkön belül való világról is ugyancsak hiányosak az ismereteink. Nem tudjuk például, hogy a Marson, vagy a többi bolygón van-e élet. Az azonban bizonyos, és körülbelül mindnyájunk számára az, hogy a Földön eleven lények élnek, növények, állatok és emberek, sőt az emberek számáról is van megközelítő fogalmunk. Körülbelül kétezermillió él, dolgozik, termel, fogyaszt, élvez és szenved ebből a fajtából."

Nagy Lajos - Aquincumi ​múmia-temetkezések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - A ​kutya / A macska
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Képtelen ​természetrajz
Kötetünk ​Nagy Lajos karcolatainak legjavát tartalmazza, Köztudomású, hogy a karcolat - a rövid, néhány oldalas novella mellet talán a legnagylajosibb műfaj, hiszen sajátos tehetsége éppen abban áll, hogy apróbb tényekben, az általános figyelmet sokszor elkerülő részletekben lásson rá jelentékeny és jellemző tartalmak megnyilatkozásformáira. A kötet első ciklusa látszólag szellemes állatportrék sorozata, de az író figyelmeztet rá, hogy nem a krokodilt vagy a potykát vette célba, hanem a társadalmi és emberi fonákságokat. Karcolataiból a Horthy-korszak szinte teljes képe bontakozik ki: Nagy Lajos kíméletlen iróniával tesz nevetségessé mindent, ami az akkori társadalomban természet- és emberellenes. Vérbeli szatírairó: nem indulatokkal, hanem tényekkel, nem felháborodással hanem az akkori társadalmi és emberi fonákságok nevetségessé tételével győzi meg.

Hajdú József - Kassai Zsolt - Nagy Lajos - Dr. Csermely Jenő - Herdovics Mihály - Komka Gyula - A ​gépesítés és gépi technológia fejlesztése a mezőgazdaságban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - A ​tanítvány / Kiskunhalom / A falu álarca
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - Emberek, ​állatok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Lajos - A ​szobalány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók