Ajax-loader

Gion Nándor könyvei a rukkolán


Gion Nándor - Virágos ​katona
Ősz ​hajú, öreg emberekkel beszélgettem, arra kértem őket, hogy meséljenek nekem régi, érdekes történeteket. - Milyen régi történeteket? - néztek rám csodálkozva. - Hatvan-hetven évvel ezelőtti történeteket - mondtam. Sok mindent összeolvastam már arról a korról, a századfordulóról és a századelőről, tudom, hogy mennyibe került akkoriban egy mázsa búza, mekkorák voltak a munkabérek, és milyen politikai pártok tevékenykedtek. Sok kérdést tettem fel az öreg embereknek, türelmesen meghallgattak, de nem válaszoltak a kérdéseimre - csak arról beszéltek, amit érdemesnek tartottak feleleveníteni, arról sem sokat. Beszéltek egy rablógyilkosról. Beszéltek egy falábú verklisről, egy álmodozó falusi kanászról, egy német molnárcsaládról. - Hatvankilós zsákokat hordtam a malom padlására - mondta egy szép arcú öregasszony. A legszebb öregasszony, akit valaha láttam.

Gion Nándor - Engem nem úgy hívnak
A Gion-életmü harmadik kötete hat ifjúsági regényt tartalmaz. Ezek a következők: Engem nem úgy hívnak, Postarablók, A kárókatonák még nem jöttek vissza, Sortüz egy fekete bivalyért, Angyali vigasság, Zongora a fehér kastélyból. Összeállította és szerkesztette Füzi László, az életmü egyik legavatottabb szakértője, az életmüsorozat gondozója. Az életmüsorozat 3. kötetének előszavát Elek Tibor írta.

Gion Nándor - Mit ​jelent a tök alsó?
A ​negyven írást tartalmazó könyv 'négy ciklusra tagozódik, időszakok, főszereplők, helyszínek köré csoportosítva a novellákat, így tárva érdekes és olvasmányos képet az Olvasó elé Gion Nándor kötetbe eddig nem került írásaiból.' - írja Jegyzetében Valcsicsák Dóra szerkesztő. Mi történhet? azzal, aki Szenttamáson születik, magyarnak, a 'kis' Gionok ivadékaként? Hogyan tanul, lesz KISZ-tag, katona, egyetemi hallgató, szerkesztő, férj és apa. Naplószerűek a személyes tragédiák, a döntéskényszerek, a 'tárgyszerű' határozottság leírása, amikor sebesült feleségét és gyermekét kell azonnal kórházba juttatni, majd megfoghatatlan a fájdalom, amikor az orvos egyszerűen, de visszavonhatatlanul azt mondja: A gyermeke életét sikerült megmentenünk (Naplórészlet nagybátyámról). Bolyongás a Süllő-szigeten a fotós baráttal a katonák között, akik emlékeztetnek az oroszokra, akik a második világháborúban irtották az embereket, gyújtották fel a házakat. Most a polgárháború népirtásai folynak. A novellákban összecsomósodik a történelem és a ma, megjelennek a régi ismerősök: Bozóky könyvtáros, aki szomszédját és volt barátját akarja meggyilkoltatni, Leonyid, a bérgyilkos, Ágnes, az író szerelme és atomfizikus, Dominika, az egyetemista utcalány, Ming, az ügyeskedő kínai maffiózó, a peches Zavarkó, Palotás százados, Szelim, az írástudatlan bosnyák sofőr. Mindegyik csak élni akar, végezni a munkáját, esetleg megbosszulni valamit, meginni saját lakásában az esti sörét, vodkáját. A kötet utolsó novellájában Kevesebb, mint három perc elég a volt ötvenhatos hősnek, hogy egy teli sörösüvegből Molotovkoktélt készítsen. Az író fogadást köt vele, hogy a tűz segítségével kiderüljön az igazság, és megoldódjanak a drámák. Az író veszít, de az igazság kiderül. A Lesz Vigasz nevű bádogkocsma azóta - talán egy újabb fogadás miatt - leégett Kőbányán. Gion Nándor ezt már csak a felhők közül láthatta.

Gion Nándor - Kétéltűek ​a barlangban
A ​haszon nélkül való dolgokat Baras a központi vendéglő kerthelyiségében elmondott híres beszédében említette először, egy meleg júniusi délutánon. Zöldre festett székeken ültek, két összetolt bordázott asztalnál, csendben figyelték az izzadt hátú pincért, amint egy kancsó bort és meleg szódavizet rakott az asztalra, forgatták kezükben a poharakat, és ekkor Baras így szólt: - Itt maradunk heten, hogy erőnkhöz és tehetségünkhöz mérten megostromoljuk a tudomány bástyáit és megmásszuk a tudás meredek hegycsúcsait.

Gion Nándor - Börtönről ​álmodom mostanában
Gion ​Nándor regényhősei nem hivatottabbak többre, mint ami kijár nekik, vagy amennyit elvégezhetnek az életben, egy-két balul végződő kiruccanás a megszokottból, pontosan (szakszerűen) lebonyolított szeszcsempészés, néhány megvesztegetés, gyilkosság, börtön, látszólagos biztonsággal hozott döntések a jövőt illetően… Valahol azonban mégis – szándékosan – kibicsaklik ez a „tiszta” próza, és a regényírásnak egy másik, talán vonzóbb térségébe lép át, a közvetettség felé. Az a világ, amelyet a szerző az új regényében megformált, valóban az utópia egy változata, de nem negatív utópia, mint az várható elnne, hanem ironikus utópia. A Börtönről álmodom mostanában ironikus visszájára fordított, eltorzított regényvilág. Újromantikus és lírai túlzásain ezért üthet át szinte elementáris erővel a szorongás, az életrajzokba rejtett félelem, a menekülés vágya; olyan értékek, amelyeknek a közlésére valójában csak az irónia tetszik mostanság alkalmas eszköznek. Gion választása egyúttal a közvetetség választása, ami a modern prózaírás régóta kialakult területe, és ezen a területen használta ki a szerző a lehetőséget arra,hogy fokozott mesélőkedvét a valóban újszerű irodalmi kifejezésmódok felé irányítsa.

Gion Nándor - Műfogsor ​az égből
Az ​életműsorozat negyedik kötetében Gerold László összeállításában a szerző valamennyi novellája, elbeszélése megtalálható. Azok is, amelyek eddig kötetben nem szerepeltek.

Gion Nándor - Jéghegyen, ​szalmakalapban
Gion ​Nándor válogatott novellái, akárcsak nagy sikerű regényei, a bácskai és a vajdasági élet arcát, emberi sorsokat formáló törvényeit ábrázolják kegyetlen realizmussal, amelynek azonban talán legszembeötlőbb vonása, hogy nagy mesélőkedvről tanúskodó történeteiben hiteles módon jelenik meg az élet abszurditása, vagy ha tetszik: szürrealizmusa, az a valószínűtlenség, amely részint a kiszámíthatatlan emberi tényező, részint pedig a kiszámíthatatlan menetű történelem egymásra hatásának a következménye.

Gion Nándor - Aranyat ​talált
Prózaírói ​életműve idestova három évtizede, 1973-ban elkezdődöt legjelentősebb vállalkozásának utolsó állomásához érkezett el az Aranyat talált című regényével a nemrég elhunyt Gion Nándor. A Virágos katona (1973), Rózsaméz (1976), majd az Ez a nap a miénk (1997) után ez a kötet az utolsó a sorban, s azoknak az éveknek az emberi sorsokba ágyazott történetét, légkörét jeleníti meg a bácskai magyarok életében, amikor Tito "láncos kutyává" változott, s mindezt egy fordulatos, sok humoral, olykor véres humorral és iróniával átitatott kémtörténet keretében. Az ironikus hangvétel mögött a kegyetlen realista szemléletnek a nézőpontja határozza meg a regény, s az egész regényfolyam lényegi mondandóját, s teszi baljós csengésűvé a regény címét is, hiszen milyen aranyat találhatnak ebben a történelmi élethelyzetben, predesztinációban élő kisemberei a Gion-regényvilágnak? Az élet bácskai magyar útjának ez a rossz történelmi és emberi, kisemberi sorsokat kényszerűen formáló determinációja a 19. század utolsó harmadától kezdve megszakítatlanul jellemzi azt a világot, amelyet az új kötettel teralógiává szélesülő regényfolyam ábrázol. Gion hattyúdala nem egyszerűen történelmi illusztráció, hanem az írásban újraélt és továbbélt élet magas esztétikai szintű, rendkívül szuggesztív megjelenítése a papíron.

Gion Nándor - Sortűz ​egy fekete bivalyért
A ​II. világháború utáni években, egy magyar faluban, új fiú érkezik a 7. c-be. Miközben ismerkedik a falu lakóival, egyre többet tud meg a részeges tanító, a csapodár tanítóné, a magányos énektanárnő, a mindenéből kiforgatott, bölcs gróf, a joviális plébános, valamint a tragikus sorsú bivalyos múltjáról és jelenéről.

Gion Nándor - Az ​angyali vigasság
A ​Gion-életmű harmadik kötete hat ifjúsági regényt tartalmaz. Ezek a következők: Engem nem úgy hívnak, Postarablók, A kárókatonák még nem jöttek vissza, Sortűz egy fekete bivalyért, Angyali vigasság, Zongora a fehér kastélyból. Összeállította és szerkesztette Füzi László, az életmű egyik legavatottabb szakértője, az életműsorozat gondozója. Az életműsorozat 3. kötetének előszavát Elek Tibor írta.

Gion Nándor - Izsakhár
Azon ​az estén, amikor a Dragomir nevű fegyverkereskedőt egy Scorpion márkájú géppisztollyal szitává lőtték a Cairo kávézó előtt, M. Holló János Szivárvány Ervinékhez készült vacsorára, de indulás előtt még hozzáírt néhány mondatot az Izsakhárról szóló regényhez, most éppen könnyű kézzel ment neki az írás, bár nagyon meleg volt odakint, és pokoli meleg volt M. H. János negyedik emeleti lakásában is, majdnem olyan meleg volt, mint azokon a bibliai tájakon, azokban a bibliai időkben, amikor Izsakhár sivatagi és félsivatagi földjét próbálta felvirágoztatni.

Gion Nándor - Latroknak ​is játszott
1898-ban ​indul Gion Nándor regényfolyamának cselekménye és a kilencszázötvenes években fejeződik be. Családregény, faluregény, kisebbségi regény, (anti)hősregény. Helyszíne a többnemzetiségű bácskai Szenttamás, az író szülőfaluja, mely egy század alatt öt impériumváltást élt meg - ebből négyet érint a regényfolyam -, miközben lakói jóformán ki sem mozdulnak a faluból.

Gion Nándor - Börtönről ​álmodom mostanában - Négy regény
Az ​itt közölt négy Gion-regény valóságábrázolási tétje szokatlanul nagy, szerzőjük nem várt az epikai távolság kialakulására, hanem a társadalmi-történelmi események melegében írta művét, amiben a történelem még képlékeny formájában jelenik meg, tulajdonképpen még nem lehet tudni, hogyan és mivé alakul majd az eseménysor. Gion megemeli a tapasztalt élményt, megteremti a maga és olvasója Macondóját, ami nem annyira mágikus, és kevésbé babonás, mint a latin-amerikaiaké vagy afrikaiaké, de ugyanolyan autentikus imaginatív-realitással jeleníti meg a valóságot, mint amazok. Az eredmény, amire jutnak, ugyanaz, csak témájuk más, eszközeik különböznek. Gion világa azonban a magyar olvasó világa is egyben. Hőseit a konkrét történelmi idő és valós társadalmi történések éltetik, tényleges történelmi időt és társadalmi történéseket pedig a konkrét emberi cselekvések és sorsok ábrázolják. Gion regényhősei a "dúsított" realizmus műhelyében öltenek alakot, s többnyire olyan bájosan együgyű figurává válnak, mint a Börtönről álmodom mostanában elbeszélőjének a címfestőből a gesztenyelombok festőművészévé előlépett barátja által faragott, aranyfogú üzbég lányt ábrázoló kőszobor.

Gion Nándor - A ​kárókatonák még nem jöttek vissza
Az ​ifjúsági regény 9-10 éven felülieknek szól. Egy csapat gyerek a nyarat egy vadőr mellett tölti. Égig érő kilátót építenek, lovakat hajszolnak, keresik a mocsárban a titkos utat, amelyen száraz lábbal át lehet kelni. A regényből nagy sikerű film készült.

Gion Nándor - Testvérem, ​Joáb
Néhány ​esszé, novella, könyvkritika után Gion Nándor regénnyel lepte meg olvasóit (Kétéltűek a barlangban, 1968), s bár e műve még magán viselte a regény szerkezetével való birkózás, kísérletezés jegyeit, kétségkívül sajátos prózaírói alkatot revelált. E felfelé ívelő írói pálya eddigi legjelentősebb állomása az ízig-vérig aktuális Testvérem, Joáb. Fókuszában mindennapjaink egyik jellemző, prózánkban mindeddig megörökítetlen jelensége áll: az önös érdekeknek az a szétverhetetlen láncolata, amely bizonyos embereket életre szólóan összekapcsol, tömöríti őket, akár lámpafény a rovarokat. Túl sokat tudnak egymás ügyeiről, húzásairól, s ezért maradéktalanul el kell fogadniuk a korrumpálódókra oly jellemző játékszabályokat, hiszen fennmaradásukat csakis a cinkosság szavatolhatja. E próza azonban mentes minden tételszerűségtől: nem jó és rossz erők megütközését, illetve ennek eredményét kínálja tanulságul, hanem csak fényt vet valóságunk egy részletére. A szerző tárgyilagos hangja, szándékosan szenvtelen stílusa következtében mindvégig élő, valós a regény, s mivel gondolati síkon semmi sem zárul le benne, elolvasása után még sokáig újabbnál újabb kérdéseket vet fel az olvasóban.

Gion Nándor - Véres ​patkányirtás idomított görényekkel
Ezzel ​a kötettel, az ötödikkel, befejeződik Gion Nándor életműsorozatának kiadása. Ez a könyv az elmúlt években a sokat emlegetett, sok vihart kavaró, eddig autentikus kiadásból nem, csak kalózkiadásból ismert címadó mű mellett naplókat, interjúkat, fontosabb publicisztikai írásokat tartalmaz, némelyikük kötetben most olvasható először. Ezért az életműért, amely a szerzőt a huszadik század nagy magyar elbeszélői közé emeli, az ajándékért köszönet elsősorban őt, Gion Nándort illeti.

Gion Nándor - Postarablók
MAGYARÁZAT A ​postarablást Margith Jani tervezte ki, és nem is akartunk mi semmi mást, csak egyszerűen kirámolni a nagy vaskasszát, és szép csendesen lelépni a pénzzel. De aztán az egész másképpen történt. Úgy történt, hogy a kasszát nem tudtuk kirámolni, viszont akkor éjszaka, onnan a postáról mi irányítottuk a dolgokat az egész városban, és nem akarok dicsekedni, de határozottan jól irányítottuk a dolgokat. Jó, tudom, hogy nem túlságosan nagy eset elirányítani egy ilyen kis várost mint a mienk, hiszen jóformán nem is város, hanem falu; alig ötezer lakosa van, de ha tekintetbe vesszük, hogy mások sokkal rosszabbul irányítgatták, igazán büszkék lehettünk Margith Jani meg én. És mi büszkék is voltunk, és a vaskassza oldalára felírtuk, hogy: _Margith János és Jász Gábor rendet csinált ezen a szemétdombon._ Hát így volt. És most majd elmesélem részletesen az egészet.

Gion Nándor - Mint ​a felszabadítók
Gion ​Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki "Új Symphosion" című folyóirat alkotói körében. Az ő kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására; azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi és politikai mélyáramoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, amelyek az élet jugoszláviai útjának irányát és minőségét kialakították, lehetőségeit és lehetetlenségeit meghatározták. Ez az út mint közös jugoszláv politikai fikció azóta megszűnt, de megmaradt mint törzsi háborúk véres csatatere a 20. századvég Európájának kellős közepén, Gion Nándor pedig alkotóereje teljében áttelepült Magyarországra. Könyve legújabb a maga mögött hagyott élet anyagából írt novellák füzére.

Gion Nándor - Ez ​a nap a miénk
Gion ​Nándor regénye kegyetlen realizmussal ábrázolja szereplőinek az életében, sorsuk alakulásában az ottani emberek - magyarok, németek, zsidók, szerbek - erkölcsi viselkedését, helytállásaikat és megalkuvásaikat meghatározó folyamatokat, ahogyan azok a hétköznapokban valóságosan végbementek, azokkal a máig ható következményekkel együtt, amelyeket mély hallgatás övezett eddig (s nemcsak az irodalomban). Gion Nándor regénye mind életanyagát, mind pedig esztétikai értékét tekintve nagy nyeresége napjaink irodalmának: a magyar elbeszélő próza legnemesebb hagyományaihoz méltó, kiemelkedő munka.

Kollekciók