Ajax-loader

Tömörkény István könyvei a rukkolán


Tömörkény István - Hajnali ​sötétben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - A ​Szent Mihály a jégben
Tartalom MEGY ​A HAJÓ LEFELÉ AGYAGHORDÁS TÁNCRAHÚZÁS FŐZÉS VÁNDORLÓ FÖLDEK VÁSÁR FIGURACSINÁLÓK PÖRLEKEDÉS BORFEJTÉSNÉL AZ ÜSZŐ FÖLTEKINTÉSE A SZENT MIHÁLY A JÉGBEN HAJNALBAN A KAPU ELŐTT FAKADÓ VÍZ A MAG TÖRTÉNETE GUGORÁZÁS DUGOTT BÁL ASSZONYI OK... ODA A JUHÁSZ MUNKÁSOK VÍZENJÁRÓK A HÁZASSÁG ELSŐ ÉVE ETAL A DOBBAN

Tömörkény István - Mesék, ​amik teremnek
„A ​gondolat félénk madár, akkor röpdös az emberre, amikor akar, és leginkább csak az egyszerűséget, a csöndet és az elnémulást kedveli.” Tömörkény István füveskönyve azokhoz szól, akik szeretik az abált szalonnát, de nem tudják, hogyan készül. Akik azt is tudni szeretnék, hogyan óvhatják meg az éjszaka járó-kelő angyalok csizmátlan, meztelen talpát. Mindenkinek, aki sejti, hogy a lustálkodásban gyönyörűség van, és hisz benne, hogy a jó könyv megnyugvást ad és belőle erő meríthető. A csokorba gyűjtött aforizmák, a hosszabb rövidebb gondolatok arról is mesélnek, hogy milyen volt a világ száz évvel ezelőtt, hogy milyen volt az a Magyarország, ahol még mesék teremtek... „Szép kék ég van odafönt. Az ilyesmit nézni mindig akkor jut az ember eszébe, amikor már nem ér rá.”

Gárdonyi Géza - Móra Ferenc - Papp Dániel - Tömörkény István - A ​földhözragadt János
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Csata ​a boldogságért
Tartalomjegyzék: ​Ferkó Bicskavásárlás Förgeteg János mint közerő Káplár Papp Tanyák a hó alatt Megöltek egy legényt Thurzó utja A szárnyékember Csata a katonával Két ló bitangságban A csempész Éjszaka Csőszhalál Vándorló földek Táncrahúzás Vásár Megy a hajó lefelé A Szent Mihály jégben Öreg embör napáldozatja Valer a földbe megy Munkások A házasság első éve Fecskék Kikötés Hühü Csata a boldogságér Újbor idején Így volt rendelve Péter tanul Pör Sztrájktanyán Talpas úri módban János visszapótol Szirtesek a partok Új talicska irányában Mihály szóbelizik Földragasztás irányában Fonatos kiskalács Meddig tart még? Természkőszívű Mihály Alku a szülével Muzsikaszó Idegenek a jegyenyék alatt A szökés Szibériából Mindenek változnak Nyári kép 1916-ból A kraszniki csata Jakab Jakab a diplomáciával A szüle a katonákkal Fölteszik a hajnal A ribillióról Magukban élők

Tömörkény István - Tiszai ​legenda
E ​könyv lapjain olvasmányos, magával ragadó Tömörkény-novellák várják az olvasót: diákot, szülőt, pedagógust egyaránt.

Tömörkény István - Vándorló ​földek
Tömörkény ​István nem tartozik a forradalmár íróink közé. ... Néha passzívnak is láthatjuk, fáj neki a a város és a tanyavilág közt tátongó szakadék, de arra nem is gondol, hogy rajta hidat lehetve verni. Csöndes lelki emigrációba vonul tehát, tanyai embörei, kétkezi munkásai, vizenjárói közé (Sőtér István)

Tömörkény István - Napos ​tájak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Mihály ​furfangéroz
Nyolcvan, ​eddig lappangó írás Tömörkény Istvántól, amelyek kötetben sosem jelentek meg. Korabeli folyóiratok közölték őket 1900-tól a szerző 1917-es haláláig. Novellák, tárcák, útirajzok, riportok és karcolatok – sok más mellett tájképekkel, a „kintlevők”, tanyasiak és a tanyavilág rajzával, balkáni (novibazári) katonaemlékekkel, korabeli bűnügyekkel, jellegzetes alföldi figurákkal, a vándorcigányokkal, a Nagy Háborúval, valamint a halpaprikás a paprikás hal közti distinkcióval foglalkozó írásokkal. Kötetben meg nem jelent írások A kötet anyagát gyűjtötte, szerkesztette, a szöveget gondozta, és az utószót írta: dr. Urbán László

Tömörkény István - Fecskék
1866. ​december 21-én született Tömörkény István, a századelő nagy elbeszélője, a zsellérek, kubikosok, vízenjárók és kétkezi munkások, a célszerű szegény emberek életének hűséges krónikása, aki - ahogy Móricz Zsigmond írta róla - "a tudós alaposságával, a gyűjtő szenvedélyével, a művész újrateremtő géniuszával s az igaz ember emberségével" rögzítette örökérvényűen egy immár letűnt világ, a régi paraszti élet tragikumát és szépségét, fájdalmait és örömét, kegyetlen törvényeit és fénylő derűjét. Születése századik évfordulóján legjobb novelláinak e válogatásával tisztelgünk Tömörkény emléke előtt.

Tömörkény István - Bazsarózsák
Részlet ​a könyvből: A világító állat és a vadrózsabokor. Mózes első könyve, amely tudvalevőleg a teremtésről való könyv, azt mondja a Xll-ik mondásban : Hoza annak okáért a föld gyenge füveket, maghozó füveket az ő nemek szerint, és gyümölcstermő fákat, melyekben vala az ő nemük szerint való magvak: és látá Isten, hogy az jó volna. A XIII. szerint így lett estve és reggel, a harmadik nap. De mindez nem volt elegendő. Azt mondja a XlV-ik mondás: Azután mondá az Isten: Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy különbséget tegyenek a nap közt és az éjszaka közt: és legyenek jelei bizonyos időknek, napoknak és esztendőknek. Mondja a XV.: Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosítsák a földet. És úgy lett. S a XVI. szól: Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat: a nagyobbik világosító állatot, hogy világosítana nappal: a kisebbik világosító állatot, hogy éjszaka világosítana: és a csillagokat is. XVII.: És helyhezteté az Isten azokat az égnek kiterjesztésén, hogy a földet megvilágosítanák. Azt mondja a XVIII-ik mondás. És hogy vezérei lennének a napnak és az éjszakának és különbséget tennének a világosság és setétség között: és látá Isten, hogy ez jó volna.

Tömörkény István - Fakadó ​szerelmek
Magyarország ​történetét, érzésvilágát, gondolat-földjét műveikben nekünk hagyományba tették, hogy sohase felejtsük el apáinkat áldani." Irodalmi különlegesség ez a kötet, hiszen Tömörkény halála után 95 évvel ötvenegy ismeretlen, eddig lappangó novella és tárcanovella jelenik meg itt. Nem maradék, nem zsenge - az író legerőteljesebb, érett korszakát idéző művek a Szeged környéki tanyavilág és a város kispolgárainak életéből. Irónia és humor színezi az apró remekműveket, melyekben megcsipkedi a bürokráciát és leleplezi az emberi gyarlóságot, a szerelem "vadhajtásait", kacagtató helyzeteit és tragikus fordulatait. "Elmélkedéseiben és kacskaringós bölcselkedéseiben örök időkre lekottázta a magyar vér ütemét, a keleti parasztész utánozhatatlan belső ritmusát" - mondja ki Kosztolányi, kijelölve helyét a magyar Parnasszuson.

Tömörkény István - Föltetszik ​a hajnal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - A ​nép nem tréfál
"Irigylésre ​méltó a szenvedély: szép holmikat gyűjteni. Egy életen át elkíséri az embert és soha nem szűnő kedves örömet szerez. Tömörkény minden parasztot megragadott, megforgatott, kikutatott, átszűrt, aranyát lecsapolta s még gazdagabban eresztette tovább, mint kapta: jó szívéből jó szót vetve az elrekkentettnek. Hogy elkapta, minden szavát, fordulatát, mozdulatát, testi s lelki pillanatait, a köhintése, a szemerebbenése módját, a botjának, tarisznyájának eredetiségét, az életének minden furcsaságát s minden szépet és igazat, amit csak benne lelt. (…) A Tömörkény figurái kiemelkednek az életből, mint a lemetszett s pohárba tett mezei virág: de valami csodálatos elixírt kaptak a vázában s ott bokorba szedve új virágzásnak eredtek s örökre ez új virágban élnek el tovább. Drága apró kis virágocskák: de isten szeme s a művész lelke előtt minden igaz élet egyformán nagy a nagyokban s nagy a kicsinyekben."(Móricz Zsigmond)

Tömörkény István - Förgeteg ​János mint közerő és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Elbeszélések
"Szinte ​sajnálni való, hogy így elnyárspolgáriasodik a mezőség. A falusias csöndet, amibe most el van temetkezve a csárda, nem zavarja a fegyverdurrogás. Elvétve ha nyúlra vadász valaki. A lőporfüst szétterjeng a vidéken; mert ők ismerősek egymással a régi időből. Az egészet pedig nagy mélasággal nézi a kukoricaföldek mellől egy őskorbeli Keresztelő Szent János. Valami romantikus koldus a vállára akasztott egy ócska tarisznyát. Szent Jánosnak ez mindegy, ő egykedvűen néz szét a vidék fölött, és legföljebb akkor örülhetett, mikor csuda történt érte."

Tömörkény István - Rónasági ​csodák
Tömörkény ​István a Szeged környéki népélet sajátos hangú, kiemelkedő ábrázolója. Tökéletesen ismeri a paraszti életet, környezetének minden részletét, a népnyelv szimbolikus kifejezésmódját, s így egy eddig ismeretlen "világrésznek" lesz a felfedezője. A Rónasági csodákban is az egyszerű emberek mindennapjairól rajzol vonzó, mély együttérzésről tanúskodó képet. Írásaiban mindig ott bujkál a humor - különösen nyelvezetében -, noha egyszer-egyszer tragikum is felvillan.

Tömörkény István - Öreg ​regruták
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Gerendás ​szobákból
A ​szegedi tanyavidék népét valósággal Tömörkény fedezte fel az irodalom számára. Közelről és szeretettel nézte, százféle színt, hangot, ízt talált meg, messziről oly egyszerűnek látszó életében. Évtizedekkel megelőzte a mai irodalmat s éppen ezért most érkezik el igazán az ideje. Kristálytiszta, kedves humorú mondataival ellenállás nélkül férkőzik az olvasó szívéhez. az élő alakoknak olyan sokaságát vonultatja fel, mint a világirodalom legnagyobb elbeszélői. Az élő alakoknak olyan sokaságát vonultatja fel, mint a világirodalom legnagyobb elbeszélői.

Tömörkény István - Homokos ​világ
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Rózsa ​Sándor nálunk
"A ​puszta és az ő emberei oly kiismerhetetlenek. Az eszük oly másképp jár, fogalmaik a dolgokról oly mások, hogy sohasem tudni, hogy igazságaikban nincsen-e tréfa, s tréfát nem az igazság kedvéért mondanak-e.(...) ki tudna belemenni kutató kézzel e pusztai szívekbe, melyekben ma is lobog az ősvallás áldozati lángja." Kevés szegletében a világnak tartozik olyan elválaszthatatlanul össze ember és természet, mint a pusztában, ahol a természet rendjébe illeszkedés az egyetlen lehetőség a megmaradásra. Így volt ez a XIX. század második felében, a Szeged környéki, akkor még végtelennek és végtelenségükben öröknek tűnő pusztákon is. Az ősfoglalkozásokat űző, kevés szavú, a Nappal, a Holddal és a csillagokkal beszélő viszonyban élő juhászok, gulyások, csikósok pontosan tudták ezt. Róluk, s e tudásról, csorbíthatatlan igazságaikról, maguk szabta törvényeikről mesélnek a kötet elbeszélései. És szólnak még a pusztai népekből kiszakadt törvényen kívüliekről, a betyárokról is, egy elsüllyedt világ derűjével, békességével és indulataival...

Tömörkény István - Hétről ​hétre
Az ​író mint a Szegedi Napló publicistája ebben a négy évben A hétről címmel rendszeresen kifejtett véleményét napjainak bel- és külpolitikai eseményeiről. Ezekben - akár elbeszéléseinek javában - demokratikus gondolkodásmódja és szociális érzéke éppúgy megmutatkozik, mint - ugyancsak novelláiból ismert - szellemes stílusa, élvezetes előadásmódja. A viszonylag egynemű publicisztika ízelítőt ad az írónak hosszú újságírói pályája alatt írt sok száz hasonló írásából, amelyek még föltárásra várnak. Ezekhez az írásokhoz a kötet szerkesztője a szereplő személyeket és eseményeket magyarázó jegyzeteket fűzött.

Tömörkény István - Két ​ló bitangságban és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Katona ​a kötélen
Száz ​esztendővel ezelőtt, 1888. szeptember 24-én este búcsúztatták barátai a katonának bevonuló Tömörkény Istvánt, mert október elsején rukkolt be a normálkaszárnyába, a császári és királyi 46. gyalogezrednek Mars (ma Marx) téri laktanyájába, s innen vonult zászlóaljával együtt - Szarajevóig vasúton, onnan pedig tíznapi gyaloglás után - állomáshelyére, a prijepoljei barakktáborba. Innen küldözgette irodalmi tudósításait a "boszniai katonaéletről", s ettől kezdve egész írói pályáját végigkísérik katonaemlékeinek remekbe szabott megörökítései. Számtalan cikk, tudósítás, tárca, riport, levél nyersanyagát szolgáltatja ez a nehéz és keserves élményekkel teljes világ, amelynek a "boszniai" esztendő után, a múlt század kilencvenes éveiben három alkalommal is "tartalékos" résztvevője volt az író, és népfölkelő igazolványának tanúsága szerint 1915-ben is alkalmasnak találták még a katonai szolgálatra, s "mikor a háború harmadik nyarán - ahogy Móra Ferenc írta - az öreg katonákat is bekívánta a császár, Pista is menni akart erővel, s úgy felkészült, hogy már a hivatali pénztárakat is átadta nekem". De azután "lefújták". A gyűjtemény összeállítója, Péter László, Tömörkény katonatárgyú írásait nem megírásuk, hanem tartalmuk, az emlékek megtörténtének időrendjében sorakoztatta egymás után, s ennek köszönhetően az író katonáskodásának minden lényeges eleme megismerhető ezekből az elbeszélésekből. "Nem hiszem, hogy akad még író, akinek a művei ilyen részletességgel és hitelességgel örökítenék meg a Monarchia katonaéletét". Bosnyák földön ismerte meg életre szóló élménnyel a kétkezi munkást, a parasztot meg a kubikost. "Ide kellett jönnie - állapította meg róla első életrajzírója, Juhász Gyula -, hogy most már végképpen megismerje a szegedi népet, a magyar parasztot, akivel együtt élt, együtt robotolt, együtt szenvedett és együtt tűrt ebben az idegen világban." De ennek a kötetnek az "írásai nemcsak egy nagy író életrajzának dokumentumai - olvashatjuk Péter László utószavában -, nemcsak fontos források az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének hiteles történetéhez, hanem - elsősorban - művészi alkotások. Emberi tartalmukkal és ragyogó stílusukkal egyaránt a magyar irodalom klasszikus kincsei."

Tömörkény István - Kétkézi ​munkások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Népek ​az ország használatában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Egyszerű ​emberek
Tömörkény ​elbeszélései helyi és országos lapokban elvétve hetilapokban jelentek meg. Belőlük az író fél évszázadot alig meghaladó életében és három évtizednél valamivel hosszabb írói tevékenysége idején tizenhét kötetre valót gyűjtött egybe. Jelen kötet 31, egytől-egyig szórakoztató elbeszélést tartalmaz.

Tömörkény István - Vizenjárók ​és kétkezi munkások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - A ​ravasz Kabók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Nehéz ​emberek és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Tömörkény István - Jegenyék ​alatt
Előszó Részlet ​a könyvből: A harang az Isten nyelve, aki ezen által szól az emberekhez. Hétköznapokon reggel, délben, estve, ünnepnap azonban többször, mert olyankor emberek is jobban ráérnek. De a hallgatása is egészen más akkor. Lassan és méltósággal teljesen mondja el ilyenkor, amit akar. Hol misét hirdet, hol vecsernyét, majd meg az Úr Angyalát. Néha halottat, öreg halottat és kis halottat. A kis halottakkal könynyebben bánik el, ellenben az öreg halottat hosszan és szomorúan siratja. Az onnan van, mert az öreg halottak lelkének hosszabb ajánlás szükségeltetik. De meg oda tekintély szempontjából is a hosszú harangszó kell. Ha Kutyurkáék kis fia meghalt, elég annyit kiáltozni szét a háztetők fölött : Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár, Kutyurka Gáspár. Ellenben meghal, teszem azt öreg Biró András (úgyis eleget élt már), akkor máskép szól a harang a lélekcsöngetyűvel egyetemben : öreg Biró András uram möghalt. Adj Neki Uram Isten Örök Nyugodalmat. A nagy betűk itt azt mutatják, mikor kettőztet a harangozó a kötéllel. Látják, kettőztetni sem tud minden harangozó. Persze, valamennyi kettőztet, ki így, ki úgy; de valósággal kettőztetni csak kevesen tudnak. Pedig az velejár azzal, hogy az Isten nyelve szépen szóljon az emberekhez. Hogy megható legyen és ki lehessen belőle tudni, mit mond.

Tömörkény István - Pusztai ​iskola
A ​századelő nagy elbeszélője az alföldi tanyák, falvak lakói, zsellérek, kubikusok, tiszai hajósok, kétkezi munkásemberek életének krónikása, aki – Móricz Zsigmond szavaival élve – „a tudós alaposságával, a gyűjtő szenvedélyével, a művész újrateremtő géniuszával, s az igaz ember emberségével” mutatja be egy mára elveszett világ szépségeit, erkölcseit, szokásait, humorát, fájdalmait és örömeit.

Kollekciók