Ajax-loader

Kósa László könyvei a rukkolán


Kósa László - Megjártam ​a hadak útját
A ​mese és valóság határán járó szóbeli történelem - népünk történeti emlékezete - nem igazodik a történetíráshoz. Nyomtalanul elmúlt belőle számos nagy király, politikus, hadvezér, ám megőrződtek a legjelesebbek: az igazságosztó Mátyás, II. Rákóczi Ferenc, a kuruc harcok vezére és Kossuth Lajos, a jobbágyfelszabadító. Sorsfordító napokról néha semmit sem tud az emlékezet, jelentéktelen mozzanatokat melenget évszázadokon át. Ami mondákban, népdalokban, mesékben, közmondásokban, hiedelmekben, szokásokban megőrződött, mégis sajátos történelem - minél jobban megismerjük, annál közelebb jutunk igazságához.

Kósa László - Szemerkényi Ágnes - Apáról ​fiúra
A ​néprajz nem iskolai tantárgy. Nem is lesz azzá az esztendőről esztendőre gyarapodó tudnivalók sorában. Hiába keressük az általános iskolai vagy gimnáziumi órarendben. De mégis ott van az irodalomórán a népköltészetben, a népmesekincsben, a nagy magyar írók falu- és parasztábrázolásaiban, a történelemórán a magyar őstörténetben, a földrajzórán a szép formájú cserépedények és szőttesek tökéletes kompozícióiban, az énekórán, mikor felcsendül a népdal. A mai fiatalok mohón keresik a népművészet nagy és erős forrásait, mentik a feledés elől értékeit. Nekik szól ez a rendkívül friss hangú, dinamikus néprajz - kétszáznál több képével, hiteles fotóival és grafikáival. Ezt bizonyítja a könyv korábbi három kiadásának nagy sikere is.

Kósa László - Filep Antal - A ​magyar nép táji-történeti tagolódása
A ​szerzők nevezetes tájegységek (pl. Kiskunság, Sárköz, Nyírség) és jellegzetes néprajzi csoportok (pl. kunok, palócok, hajdúk) kialakulását, történetét és néprajzi jelentőségét kutatják. A bevezető tanulmány többek közt bemutatja, hogyan kerül a 19. század elején a palócság a hazai néprajzi érdeklődés középpontjába, majd a néprajzi csoportok és tájak kutatása hogyan hatott a magyar néprajztudomány kibontakozására és további fejlődésére. A kötet a magyar nyelvterületen föllelhető mintegy kétszáz tájat és csoportot veszi számba. A szerzők a történetileg kialakult és a hagyományban élő csoport-, illetve tájneveket vették munkájuk alapjául, és kerülték a mesterséges, a leíró földrajz által alkotott elnevezéseket. Mondandójukat lexikonszerűen rendezték el, tömör szócikkekben foglalták össze a legfontosabb ismereteket: mit tudunk egy-egy táj vagy csoport múltjáról; melyek voltak azok a természetföldrajzi, gazdasági és politikai tényezők, amelyek hatására ezek az egységek kialakultak, végül pedig a néprajzi jellegzetességeket mutatják be. A szócikkeket a legfontosabb szépirodalmi hivatkozások zárják.

Kósa László - A ​Magyar Néprajzi Társaság története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kósa László - Nemesek, ​parasztok, polgárok
Magyarország ​a magyar állam alapítása óta kulturálisan Európához tartozik. Természetesen földrajzilag is része az európai kontinensnek, területe mindig beletartozott, mióta ez a földrajzi fogalom megszületett. A kulturális kötődés nem új fejlemény, túlélte két legnagyobb veszedelmét, a török hódoltságot és a kommunista önkényuralmat is, mély és nagy távlatú tény, egészen mást jelent, mint napjaink európai vagy atlanti politikai és gazdasági integrációiba törekedni, azoknak tagja lenni. Tanulmányunk nem foglalkozik sem az egyikkel, sem a másikkal, ellenben az újkori magyar művelődés történetének egy fontos, de méltatlanul ritkán hivatkozott gondolatára, a „kis Európa"-gondolatra kívánja fölhívni a figyelmet, ami a „hosszú" XIX. században éppen a néprajzban valósult meg a legszemléletesebben.

Kósa László - A ​magyar néprajz tudománytörténete
Kósa ​László munkája azokat az eszméket, gondolatokat, elméleteket vizsgálja, időrendben haladva napjainkig, amelyek a néprajztudományt létrehozták, szemléletét, tárgyát és módszerét alakították, kiemelkedő tudósainak munkásságát meghatározták. Föltárja azokat a szálakat, amelyek a népi kultúra kutatását a hazai társadalomtudományok múltjához kapcsolják, s összegzi, miként járult hozzá a néprajztudomány a magyar gonodolkodástörténet alakulásához. A kötet a magyar néprajz tudománytörténetének első magyar nyelvű összefoglalása. 1989-es első kiadását a szerző az utóbbi tizenöt év új kutatási eredményeinek figyelembevételével jelentősen bővítette, válaszokat keresve az új évezred várható kihívásaira. A mű gazdag jegyzetanyaga és bibliográfiája hozzájárul, hogy nemcsak a magyar néprajz, hanem a társtudományok iránt érdeklődők számára is fontos kézikönyv legyen.

Kósa László - A ​burgonya Magyarországon
A ​burgonya a 16. század végén került Európába, de elterjedése eleinte nagyon lassan haladt. Hazánkban a 18. század derekán tűnt fel. Mintegy fél évszázadig tartott. amíg meghonosodott. Központi rendelkezések, önkéntes terjesztők, katonák, papok, földbirtokosok fáradoztak azon. hogy az egész ország megismerje. Meghonosodásához döntő lökést az 1815-17-es ínséges esztendők adtak. Ettől kezdve kedveli terménye lett az egész korabeli Magyarországnak. Különösen az északi és nyugati területeken válik fontos tápláléknövénnyé. A múlt század derekától ugrásszerűen nő a vetésterülete és termésmennyisége. Ugyanis ebben az időben már tömegesen fogyasztják: olcsó tápláléka a megnövekedett városi lakosságnak és az Ipari munkásságnak Bár nagyüzemi termesztése is jelentős, mégis elsősorban a kisbirtokok növénye marad. A század végétől kialakulnak termelő körzetei, amelyek közül a nyírségi és a dél-somogyi a legjelentősebb. Itt a burgonyát piacra termesztő parasztok sokfajta újítással, fajtaváltással, belterjesebb műveléssel Igyekeznek többet és jobbat betakarítani. Kósa László a burgonya magyarországi történetélés néprajzát monografikus igénnyel dolgozza fel, s bemutatja e növény hagyományos termesztési módját, hatását a paraszti gazdálkodásra, végül pedig foglalkozik táplálkozási szerepével és kitekint felhasználásának más területeire is.

Kanyar József - Dr. Kenéz Győzőné - Kósa László - A ​falusi turizmus hagyományai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kósa László - Tartozni ​valahová (Protestantizmus és református azonosságtudat)
Mind ​több viszonylagosságot mutató világunkban lassan különleges állapotnak tűnhet föl az emberi lét egyik meghatározója, a valahová tartozás. Az érintetteken, rajtunk múlik, ragaszkodunk-e értékekhez, ismerjük-e, mi az, ami igazán a miénk és továbbadjuk-e azokat. Mi keresztyének/keresztények mindenekelőtt és mindnyájan Jézus Krisztushoz tartozunk. A keresztyénség nagy családjában a hitbeli mellett számos további, történelmileg és kulturálisan is meghatározott kötődéssel találkozunk. Ezek között van a protestantizmussal, illetőleg azon belül a reformátussággal azonosulás is. A téves történelmi helyzetérzékelés miatt, s mert általában könnyen elhisszük, aminek a teljesülését szeretnénk, 1990 körül sokan vártuk, hogy a változások nyomán a beköszöntő polgári szabadsággal Magyarország és a magyarság sokféle gondjának nagyobb része belátható időn belül megoldódik, vagy legalább enyhül. Az idő múlik, tájékozódni egyre nehezebb, gyakran azt sem tudjuk, mi történik velünk. S ez nemcsak a politika és a társadalom általános kérdéseire igaz; nem képeznek kivételt ez alól az egyházak, a protestantizmus és a reformátusság sem. Nem érzékelik hol a helyük a változó világban és hivatásukat hogyan tudnák benne a legjobban betölteni. Írásaim az önazonosságnak nem a hittani, hanem a történelmi-műveltségi elemeivel foglalkoznak. Azokkal szeretnék együtt gondolkodni, akik az említett hiányok pótlására törekszenek, vagy erősebben akarnak kötődni a magyar kultúra egyik meghatározó részéhez, vagy most kezdenek érdeklődni iránta.

Kósa László - "Ki ​népei vagytok?"
A ​búcsúzó évezreddel együtt - gazdag örökséget hagyva hátra - végleg elköszön tőlünk a nagy múltú magyar parasztság is. A népi kultúra értékeit több, mint kétszáz esztendeje számon tartjuk, ahhoz azonban, hogy valóban megismerjük, nemzedékek fáradtságos gyűjtő- és kutatómunkája volt szükséges. Közben maga a népi kultúra is változott. Vitatták, hol a helye, mi a szerepe a nemzeti művelődésben. Művészek nyertek belőle ihletet alkotásaikhoz, napjainkig ad megújuló ösztönzéseket a közművelődésnek. Kiterjedt idegenforgalom révén terjeszti hírünket a világban. Kósa László etnográfus és történész, számos néprajzi könyv és tanulmány szerzője, ebben a kötetben több évtizedes kutatásait összegzi a magyar népi kultúráról, annak európai elhelyezkedéséről, történetéről és legjellegzetesebb vonásairól.

Kósa László - Pisti ​a gyógyszergyárban
Örkény ​István írói szilenciuma alatt, 1957-1962-ig az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyárban (ma EGIS) dolgozott. Életének ezt az időszakát dolgozza fel Kósa László, Örkény egykori munkatársa ebben a könyvben.

Kósa László - Néphagyományunk ​évszázadai
"Míg ​a népművészetnek a jobbágykorszakot hatszáz esztendőn át kísérő régi stílusa a kelet-közép- európai környezet jegyében alakult ki, addig az új stílus jelenségei elsősorban nyugat-európai hatásokhoz igazodtak.. A két háború között volt egy ága a népi kultúra iránti érdeklődésnek, amelyben a paprikást főző gulyás, a hortobágyi pusztán ménest hajkurászó csikós és a rikító virágokat pingáló asszony lettek a magyar népélet főszereplői... Tévedés azt állítani, hogy a nemzeti kultúra a népi műveltségre épül. Ha viszont hiányozna a nemzeti művelődésből, az olyan volna, mint a sótlan étel, ízetlen és jellegtelen. A néphagyomány paraszti kultúraként lehanyatlott, de nem szűnt meg mint közösségi műveltség, és szocialista nemzeti kultúránkba ötvöződve így van jelen."

Kósa László - Fürdőélet ​a Monarchiában
Az ​osztrák birodalom; majd az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőkultúrája a XVIII: század végétől az első világháborúig világtörténelmi viszonylatban is nagyon színes és jellegzetes volt. Magába foglalta a nyaralást, az üdülést, a gyógyulást és a szórakozást. A polgári életformához hozzátartozott, hogy a munkából és a hétköznapi életből hasznos dolog huzamosabban, tudatosan kikapcsolódva tölteni a szabadidőt. A Monarchia területén a XX. század elején mintegy 800 fürdőhelyet tartottak számon, a nagyvilágiaktól a parasztfürdőkig sokféle adottsággal és kínálattal. Szállók, villák, családi nyaralók, vendéglők, gyógyterem és park; fedett és nyitott sétányok, fürdőházak, színház; templom, bazársor, emlékművek, zenepavilon és kútház voltak fontos és jellegzetes építményeik: A divatos helyek élénk társas élete sokakat vonzott, számon tartották a híres vendégeket, államfőket, pénzembereket; művészeket. A gyógyulás, fürdés és pihenés mellett lehetőség nyílt kirándulásra, sportra, műkedvelő előadásokra, bálokra, olvasásra és természetesen vég nélküli csevegésekre. Ismeretségek köttettek, barátságok formálódtak, szerelmek szövődtek, nyaralási szokásaink közül nem egy ebből az időszakból származik.

Kósa László - Napló
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kósa László - Nemesek, ​polgárok, parasztok
A ​kötet Kósa László mintegy harmadfél évtizednyi tanulmányírói munkásságából ad válogatást. Egyúttal az egyetemi tanár, akadémikus szerző eddigi életművének keresztmetszetét is nyújtja. A bevezető írás jelzi, hogy a szerző a magyar népi kultúrát nem önmagában, nem elszigetelve, hanem magyarok és szomszéd népek művelődési és társadalmi érintkezéseinek megvilágításában kutatja. A felsőoktatásban eddig is kötelező, illetve ajánlott olvasmányként használt néprajzi, történeti, antropológiai és művészettörténeti szövegek ezúttal egy kötetben hozzáférhetőek.

Kósa László - Paraszti ​polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon (1880-1920)
Íróink, ​költőink, képzőművészeink és zeneszerzőink nagyon sokszor, számtalan változatban megörökítették a paraszti életet. Bizonyos, hogy az általuk rögzített kép hosszú időre meghatározza, milyennek látjuk és ismerjük a magyar népet és kultúráját. Kósa László könyve tudományosan vizsgálja azt a korszakot, amelyben a társadalom és benne a művészek figyelme legerősebben fordult a népi kultúra felé. Méltán, mert történelme során az 1880 és 1920 közé eső években volt a legszebb és leggazdagabb. Ekkor alakultak ki és virágoztak jellegzetes táji változatai. Egyidejűleg azonban ez a korszak volt a magyar társadalom polgári átalakulásának kora.

Kósa László - Hagyomány ​és közösség
A ​magyar néprajztudomány mindössze 200 éves múltra tekinthet vissza, akkortájt kezdtek szellemi nagyjaink felfigyelni arra, mit is jelenthetnek a nemzeti kultúra számára a népi hagyományok. Az értékelés azóta is változó, mindmáig nem ritkák a túlzó, egymásnak ellentmondó megállapítások. De a népi hagyományok gyökerei oly mélyek, hogy bizton remélhetjük: nem hiányoznak majd a jövendő magyar kultúrából. Kósa László hungarológiai összefoglalása a magyar népi kultúra anyagi és szellemi javait a honfoglalás kori kezdetektől mutatja be egészen századunk elejéig. Végigkísérhetjük, miként alakult a magyar nép kapcsolata a birtokba vett tájjal, miképpen formálódtak ki a társadalmi rétegzettségnek megfelelő értékrendek és szokások. Az utóbbi időkben megnyilvánuló nagy érdeklődésnek tesz eleget a szerző azzal, hogy elemzést ad a magyar népi műveltség európai helyzetéről, és állást foglal abban a tekintetben is, hogyan élhetnek tovább a jelenben és a jövőben a népi hagyományok.

Kósa László - "Hét ​szilvafa árnyékában"
A ​magyar nemesség múltjával elsősorban politikatörténeti, családtörténeti és jogtörténeti tanulmányok foglalkoznak, életmódjáról, műveltségének hétköznapjairól, viselkedéséről igen kevés feldolgozás született. Különösen igaz ez a kisnemességre, pedig ez a réteg a XIX. század első felében nagy létszámával, szavazati jogával és értelmiség-utánpótló szerepével a magyar társadalom fontos alkotóeleme volt, és jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nemesi életszervezések, viselkedési és magatartásminták az egész században hatottak és a jelen században is érzékelhetők (pl. Csokonai, Arany, Jókai, Gyulai Pál, Mikszáth vagy éppen Ady, Bartók, Móricz, Krúdy). Kósa László eredeti kutatásokon alapuló könyve a hazai irodalomból szinte teljesen hiányzó mentalitás- és életmódtörténet kiemelkedő értékű mintája, melynek forrásai korabeli levéltári dokumentumok, emlékiratok, irodalmi művek, a korszak sajtója és a XX. században lejegyzett szóhagyomány.

Kollekciók