Ajax-loader

Thurzó Gábor könyvei a rukkolán


Thurzó Gábor - A ​sóbálvány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thurzó Gábor - Az ​utolsó kör
A ​könyv első története egy Gyémánt nevű lóról szól, akit egy bányában látott hajdanában az író. És mikor néhány évvel később az akkorra már felszámolt bánya környékén utazik autóval, a mezőn egy szakasztott olyan gebét lát keringeni, mint amilyen Gyémánt volt. "Ki kellett szállnom - írja Thurzó Gábor. - ...Ő volt-e?... De akármilyen gebe, nekem most ez kellett, a Gyémánt legyen, a bányamély sötétje helyett már harsány füvön, vakító égbolt alatt járva megszokott köreit, hisz ez volt az élete. Elfogott valami kis nosztalgia, egy kis vágyódás, boldogság, szorongás. Járt körbe-körbe Gyémánt, a kiszuperált bányaló, járta az életét, s járja, míg vén inai fel nem mondják a szolgálatot... elterül békésen, mint aki teljesítette kötelességét, holott mást sem tett, mint rótta a rászabott köröket. - Mehetünk - szálltam vissza a kocsiba. Még visszanéztem - hátha most fejezi be Gyémánt az utolsó kört?" Világos és tudatos analógia ez Gyémánt és az író között, aki tárgyilagosan, fegyelmezetten rögzíti súlyos betegségének testi és közérzeti tüneteit. Reménykedésről, belenyugvásról, lázadásról, legfőképpen pedig szorongató készenlétről vallanak az első történetek, amelyek azután felidéznek néhány mélyen beszédes emléket. Az elmúlás lehetősége nem a félelem és nem a rettegés alakjában jelenik meg elbeszéléseiben, hanem megtörtént, még mindig eleven történelemként. Érzéki kapcsolódás, összefonódás ez a világgal, mintsem elválás tőle; valamilyen itt maradás. Hol örömteli, hol szomorú ragaszkodás. Thurzó Gábor az utolsó kört nézve is higgadt, szellemes; nem mond le a pontos érzelmi és intellektuális megfigyelésről és a finoman elemző ábrázolásról. Ironikus és lírai - így bölcs. Nem sokkal a halála előtt mondta: "majd" azt a fát akarja látni utoljára, amelynek az ágain már nincs egyetlen levél sem, de teli van vöröslő almákkal.

Thurzó Gábor - A ​Moll lányok
A ​mindent felforgató, a józan ésszel is dacoló szerelem robban be egy szép napon az 1848-as szabadságharc idején játszódó regény bájos hősei, Náni és Fáni életébe. Egyik közös sétájuk alkalmával egy titokzatos vörös szakállas férfi ejti rabul szívüket - Görgey Artúr. A két leány még egymás előtt is titkolja hirtelen támadt érzelmét. Náni elhagyja a szülői házat, és férfiruhában, Hanslickben főhadnagyként harcol az imádott férfi seregében, sőt a fegyverletétel után a száműzetésbe is követi. Fáni atyja mellett marad, és idővel férjhez is megy, de emésztő szenvedélyét ő sem feledi holta napjáig.

Thurzó Gábor - Egy ​halott Varsó és Krakkó között
Ez ​a képtelen helyzet! A keresztfiam, a Józsi fia, átázottan, átfagyva Varsó kellős közepén! - Mióta vagy Varsóban? - Tegnap fél tizenkettő. - Honnan volt pénzed? - Az sosincs. Helyesebben mindig van. - De zloty... - Kaptam egy szegény lengyeltől. Ösztöndíjas. Azt mondtam, keresztapám kezeskedik. Jó lett volna megharagudni rá. De sosem sikerült, most sem. - És hogyan jöttél? - Mivel hajóval nem lehetett, részben autóstoppal, részben vonaton. Blicceltem. Azt mondtam: magyar diák. Azt mondta a kalauz: most az egyszer. - És megértetted? - Mért tanul az ember oroszul? És ahogy szokta, belém karolt. - Állati kajás vagyok. És már a Ryneken voltunk, a "Krokodyl"-ban. - Mit eszel? - Az étlapot. És lehúzta, a kályha mellé tette cipőjét. - Ha annyi pénze nincs, akkor a felét. - Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Csodálkozva nézett rám. Hozták a vodkát - mert persze ő rendelte, oroszul -. lehajtott egy kupicát, elfintorogta magát, és nekilátott valami káposztának. - Hát nem keresztapámnak tetszett mondani? Persze hogy én mondtam. Két héttel ezelőtt. Józsi rosszul volt, felszaladtam hozzájuk, akkor mondtam.

Thurzó Gábor - József ​és Putifárné
"Mert ​ami most történt, Zinka és énközöttem, ahhoz semmi köze nem volt az akaratomnak. Rávetette magát az ágyra, a sötétben nyújtotta felém fekete trikós karját, csak hosszú ujjai világítottak. És én - tétován, még mindig bódultan a zavartól, a meztelen fürdés szégyenétől - álltam mellette, egy kisdiák. Erre lehúzott magához. Dehogy magához húzott - őserdőbe rántott, egy dzsungelbe. És akár a dzsungelbe, ide sem sütött be fény."

Thurzó Gábor - Hátsó ​ajtó / Záróra
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thurzó Gábor - Térj ​vissza győztesen!
Thurzó ​Gábor igazán jelentős, maradandó műveinek hőseit kivétel nélkül magáról mintázta: azok is harcolnak az élettel, vívják a maguk vég nélküli, megnyugvást nem ismerő harcát. Nem is tudott másról írni, csak amit átélt. Vagy amit olvasmányaiból asszimilált. De ilyenkor is érezni a regény vagy novella mögött a személyességet, azt, hogy ő is megélte mindazt, amit ábrázol.

Thurzó Gábor - Belváros ​és vidéke
Ha ​átmegyek a Váci utca két felét összekötő aluljárón - sokszor visz arra az utam -, megállok a nagyított fényképek előtt. Képek a hajdani Belvárosból - ennyit mondana róluk a sebtiben átsiető. Nekem azonban ez a vedlett, minden különösebb csín nélküli városrész többet jelent. Betekintve az egyik tablón az egykori Lipót utcába - a mai Váci utca déli részébe -, ott látom derengeni az Angol-kisasszonyok elmosódó árnya mögött a házunkat, a házat, ahol születtem, ahol azóta is élek. "Die Stadt", így nevezte egyik anyai nagyanyám, mert nekem különös szerencse folytán kettő is jutott. Vagyis: a város. Ez maradt számára Pest, amikor már régen Budapestté változott, eltűntek az ósdi házak, felépült a karcsú, aranysárgán sugárzó Erzsébet-híd, megsemmisítve a stadtot. Ez maradt Pest, szűken, a hajdani városfalak közé zsúfoltan akkor is. Németül nevezte, azzal a sajátos németséggel, mely hangsúlyaiban, mondatszerkesztésében már magyar volt, elbűvölő, csak-pesti tájszólás. Így beszéltek magyarral vegyest németül a hajdani családi házban, ott, a Váci utca alsó felén, anyám és nagyanyám. De amikor hazahozták Rákóczi és Kossuth hamvait, mindketten mélységes gyászba öltözötten tisztelegtek a rebellisek emléke előtt. S természetesen, mint afféle hazafias iparosok, a gyász idejére bezárták a boltot. Ezt a sajátos kis világot örököltem tőlük, ez vesz körül ma is, ettől nem szabadulok soha.

Thurzó Gábor - A ​hal és a háló
A ​hal és a háló nemcsak egy írói pálya jelentős állomása, hanem egy egész írói nemzedék - a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedéke - kísérletezéseinek lezárása is. A regény főszereplője, a végig egyes szám első személyben beszélő tanár, akinek a helyi színtársulat bonvivánjához fűződő furcsa barátságából bontakozik ki a regény fő mondanivalója. A tanár félelmetes, démonikus figurának ismeri meg a színészt, aki talán még arra is képes, hogy megváltoztassa a valóság törvényszerűségeit, és új dimenziókat teremtsen a meglévők helyett. Később azonban rá kell ébrednie, hogy kettőjük közül mégis ő az erősebb, mert a valóság talaján áll. E szinte jelképessé növesztett kapcsolat mellet az írónak alkalma van arra is, hogy hiteles képet fessen a kisvárosról, remek alakokat vonultasson fel - e környezet jellegzetes bábfiguráit, s közben izgalmasan, fordulatosan bonyolítsa a cselekményt. S ahogy végül a kisvárosi tanár szinte menekülve kiszalad a környezetéből, hogy új életet kezdjen, miközben összegyűlt már az eljegyzését ünnaplő közönség, az már annak finom ironikus jelzése, hogy a történelem is fordul, s akarva-akaratlanul új lehetőségek elé állítja az embert. (A regény 1945-ben jelent meg először, Nappalok és éjszakák címmel.)

Thurzó Gábor - A ​braziliai kérő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thurzó Gábor - Napló ​helyett
tárcák, ​kritikák, visszaemlékezések

Thurzó Gábor - A ​rászedettek
A ​kiváló író mintegy négy évtizedes novellatermésének reprezentatív gyűjteménye ez a kötet. Első elbeszéléseinek témája a gyerekkor, az eltűnt ifjúság. Alapérzése a nosztalgia, de minden érzelmességtől, vallomásos ömlengéstől visszatartja belső fegyelme, ízlése. Középponti figuráit - a történetek fiktív elbeszélőit - a saját világukon túli élet, a magukétól elütő jellegű környezet vonzza mágneses erővel. Két fejlődési korszak, két osztály, két világ választóvonalán kialakuló helyzetek érdeklik őket. Élményeik - felfedezések. Még azok is, amelyekre saját környezetükön, osztályukon belül tesznek szert, hiszen azokat is megtanulták tárgyilagos távolságot tartva, szinte idegenként megítélni. A vágyódó nosztalgiát mindinkább a "tükör" valóságot, lényeget mutató objektivitása váltja föl. Avatott, hiteles, szuggesztív ábrázolása a letűnt vagy a mában is továbbélő, tovább vegetáló réginek. Kevesen ismerik - érzik - ezt a világot jobban Thurzónál. ... Két öregember, akik nagyravágyásukban ráveszik egyetlen fiukat, jelentkezzék a frontra, menjen a halálba... Egyetemi hallgató, aki társtalanságában egy bajtársi összejövetelre keveredik, és a karrier érdekében erőltetett "jópofaságtól", álmámortól hirtelen megundorodik... Nyugalmazott igazságügy miniszter, aki több éves tisztes éjjeliőrködés után, 56-ban felajánlja szolgálatait a minisztériumnak, hivataloknak, a ki tudja, hányadik "kormányt" alakítgató egykori kebelbarátainak, de az új emberek már a nevére sem emlékeznek, "úri barátainak" szemében pedig végzetesen kompromittálta magát: állást, szerepet vállalt a "rendszerben". Trummer-Tormos Guszti - a hajdani osztálytárs - politikai vargabetűinek, kaméleonságának, professzori karrierjének és végül dicstelen, de nagyon is megérdemelt "lebukásának" története... Szerzetes-rendfőnök, aki egykori tanítványával, a háborús bűntetteiért halálra ítélt nyilas miniszterelnökkel virrasztja át utolsó éjszakáját a siralomházban... Történetek és figurák kavargó, eleven változatossága, különös helyzetek, váratlan elismerések sorozata; magatartások és szerepek izgató többértelműsége, emberek, sorsok, szituációk végtelen vetületei. Komoly és játékos, elgondolkoztató és pompásan szórakoztató írói tálalásban.

Thurzó Gábor - Tetszés ​szerint
"Mivel ​az étlapot én állítottam össze, és az első fogástól az utolsóig én főztem, mindegyikben van egy csipetnyi abból, ami egész életemen át örömet vagy keserűséget okozott. Hogy úgy mondjam, egy soha el nem készülő önéletrajz fontos elemei is a fűszerek közé keveredtek, ezzel menthetők talán a kevésbé sikerült fogások is. De ezt nem én döntöm el. Tessék, kedves vendég, az étlap! Parancsoljanak: egy kis kóstoló! Az egyik hörcsög meg a másik - arról, milyen bonyolult egy svéd nőt feleségül venni, és még bonyolultabb vele együtt élni; A bolha és a lélek - arról, hogy még egy kutyával sem olyan könnyű; Mese a kis cinkéről - arról, hol kellene élnünk, de arról is, hogy miért nem lehet ott élnünk; Ionesco jegyében - a divatos nagyemberről, rólam és mellékesen Párizsról; Ne mulaszd el Szent Cecíliát - arról, milyen Rómában Istennek az a szolgája, akit kedvelek; Á la carte - arról, mi mindent kell elkövetni a halhatatlanságért; Őszi uszoda - az íróról, akivel versenyt úsztam, akit legyőztem, s aki holta után engem győzött le, de nem mint úszóbajnok; Tessék, kedves vendég - válasszanak, keresgéljenek, nem sürgős. Tetszés szerint."

Thurzó Gábor - Hamis ​pénz
"Jöjjetek, ​harmincas évek" - invokálta Klebelsberg Kunó híres könyvében Gömbös Gyula hatalomra jutásának évtizedeit, melyek - nem ugyan az ő szavára - jöttek is, s hozták a XX. századi történelem legtragikusabb társadalmi-politikai válságát: a fasizmust. A húszas évek végétől a harmincas évek közepéig tartó időszak európai és hazai eseményeit futólag is áttekintve, nem szorul bizonyításra, milyen nehéz, milyen próbára tevő kaland volt a világnézeti-szellemi tájékozódás ezekben az években. Thurzó regénye ennek az útkeresésnek a kalandját mondja el, a buktatókat, melyek az útkeresőkre vártak, a társadalmi környezetet, mely hőse és generációja - hiszen a Hamis pénz egy generáció regényes önvallomása - számára a világot jelentette: a jótékonykodó, lelkekkel és ingyenkenyérrel üzletelő Sajdik atyát, zsidó nagytőkéseket, Herrmann doktor "marxista" körét, melyben a szabad szerelem melletti apostolkodás jól megfért Horthy politikai rendőrségével tartott alig leplezett kapcsolattal s a kommunisták iránti gyűlölettel. A Periszkóp című folyóirat története éppúgy dokumentumértékű, hiteles beszámoló a korról, mint a németországi tanulmányútról szóló fejezetek, melyben Thurzó a másik Németország arcképét vázolja fel: a patríciusházak életét, ahol zárt ablakok mögött Schumann kvartettjeit játszották, tiltott könyveket dugdostak, ahol igyekeztek megőrizni a németség nemes tradícióit, s a házak lakóiét, akik végül vagy behódoltak, vagy áldozatul estek a fasizmusnak. Mindez benne van a regényben, mégis félrevezeti az olvasót, mert tulajdonképpen egy viharzó, nagy szerelem történetét veszi kézbe, mely hőseit - vagy áldozatait? - a létezés, az öntudat lekülönbözőbb állomásain kergeti végig, hogy végül, ha a másikra nem is, de önmagukra rátaláljanak.

Thurzó Gábor - Az ​adósság I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thurzó Gábor - A ​szent
Thurzó ​Gábor egyik legemlékezetesebb és legjelentősebb munkája A szent. A Szentszék Vizniczei prelátust bízza meg: legyen az advocatus diaboli, az "ördög ügyvédje", "Isten szolgája" Gregor István szentté avatási perében. Azaz: ellenőrizze az állítólagos csodákat, amelyek a szent hírében álló, tragikus sorsú kispap közreműködésére történtek, hallgassa meg Gregor életének tanúit, csodák és tanúvallomások keresztútján keresse meg az igazságot. A prelátus ellentmondásokat fedez fel Gregor ifjúkori naplója és lelki vezetője, a József társasági Erdélyi atya életrajza, az Erdélyi által felvett tanúvallomások között. Megérti, hogy Erdélyi atya a szerencsétlen kispap "szenvedésének tüzén süti a maga szerencséjét", hogy a József Társaságnak szentre van szüksége, megérti, hogy a rendszer is igényt tart az "engedelmesség és a szenvedés szentjére", hiszen a szovjetunióbeli első nagy vereségek esztendejében vagyunk. És Vizniczei nem Gregor szentté avatási perének, hanem egy történelmi pernek lesz az advocatus diabolija: bukása őt emeli a regény főhősévé, és Erdélyi atya áldozata, a szerencsétlen Gregor már csak ürügye a történetnek. Noha nem nehéz felismerni Kaszap István tragikus sorsának elemeit a regényben, A szent mégsem kulcsregény. Az író jóval többre vállalkozott annál, hogy kimondja az igazságot a régi, irattárba került szentté avatási perben: nem egy ember, hanem a történelem igazságát nyomozta, és egy szentté avatási per helyett a múlt perét írta meg, melyben mindenki, hívő és nem hívő egyaránt érdekelt.

Thurzó Gábor - Amen, ​Amen
Thurzó ​Gábor a felszabadulása óta írott elbeszéléseiből választott ki tizenötöt, melyek egymás mellé illesztve egy letűnt és egy élő korszak történetét mondják el. És ennek a korszaknak a legjellemzőbb pillanatait, legellentmondásosabb figuráit próbálják megfogalmazni. Mind a tizenöt elbeszélés ugyanazt a problémát világítja meg más-más oldalról: a középosztály - szorosabban véve az értelmiség - életét, szerepét, a felszabadulás után bekövetkező felbomlását és helykeresését. Az első elbeszélés 1944 őszén kezdődik, amikor először indulnak egyesek nyugat felé, az utolsó elbeszélések egyike 1956-ban, amikor egy új hullám hagyja el az országhatárokat. E két dátum között élnek, vergődnek, szeretnek az elbeszélés hősei. A kötetet élvezetessé teszi az író kitűnő jellemábrázoló készsége és jó atmoszférát teremtő, tömör stílusa.

Thurzó Gábor - A ​szent / Who's who?
A ​szentszék megbízza Vizniczei prelátust: ellenőrizze az állítólagos csodákat, amelyek a szent hírében álló, tragikus sorsú kispap, Gregor István közreműködésére történtek. A prelátus ellentmondásokat fedez fel Gregor ifjúkori naplója s a lelki vezetője, a József Társaság-i Erdélyi atya írta életrajz s az Erdélyi által felvett tanúvallomások között. Vizniczei előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy Erdélyi atya a szerencsétlen kispap "szenvedésének tüzén süti a maga szerencséjét", mert a József Társaságnak s a végnapjait elnyomó rendszernek szüksége van az "engedelmesség és a szenvedés szentjére". S a küzdelemben elbukó Vizniczei már nem Gregor szentté avatási perének, hanem egy történelmi pernek lesz igazságtevője, mint ahogy az író sem egy ember, hanem a történelem igazságát nyomozta, melyben mindnyájan érdekeltek, vagyunk, hívők és nem hívők egyaránt. A kötet öt elbeszélésében a közelmúlt keresztmetszete tárul az olvasó elé: különös, olykor végletes helyzeteken, hiteles "leleplező" figurák nagy drámai szembesítésein keresztül.

Thurzó Gábor - A ​szégyen
Egy ​rendezett életű középkorú egyetemi tanár, egy öntudatlan belső kényelembe párnázott tudós válságáról szól a könyv. A professzor egy éjszaka - felesége távollétében - házimulatságról tér haza és véletlenül megismerkedik egy tizenhét éves lánnyal. A kalandból szerelmi kapcsolat lesz, amelyből a professzor kényelmes fele határozatlansága miatt nem tud kilábalni. Egyre jobban megalázkodik a méltatlan viszony következtében, s jóllehet saját maga győződik meg a lánynak és társaságának zűllöttségéről, nem bír szakítani vele. A kapcsolat lezárásához először fel kell ismernie eddigi életének tartalmatlanságát, rá kell döbbennie az emberek iránti közömbösségének tarthatatlanságára. A szakítás tehát, amely egyben szégyenének mélypontját is jelenti, új alapokra rendeződő életének kezdetévé lesz, s az önmagához vezető úton embertársaihoz is közelebb kerül.

Thurzó Gábor - Az ​istennő hajóra száll
A ​kötet három részre tagolódik. Hangvételben, témakörben egyaránt más és más élményt nyújtanak az elkülönülő szakaszok novellái. Az istennő hajóra száll című elbeszélés könnyed, játékos szellemű írás, derűs elmélkedés az idők, szokások változandóságáról. A Magánterület című második részben már elmélyül az író hangja, morális töltést kapnak a novellák. Alapvető élményeiről azonban a kötet harmadik szakaszában vall Thurzó Gábor. Ezekben az önéletrajzi elbeszélésekben mintegy önmagát méri föl: a családi, majd a távolabbi hatásokat, melyek világát formálták, hivatástudatát megalapozták. Saját szavait idézve. "Huszonegy éves voltam, ott feszentgem a berlini Collegium Hungaricum könyvtárában... Egy ingujjas, kócos fiatalember támaszkodott a regálisnak. Nagyon tiszteltem, felnéztem rá, egy évtizeddel lehetett idősebb nálam. Ujját, jelzőnek egy könyvbe csippentette. És rendkívül komolyan, fiatal a nála még fiatalabbnak, ezt javasolta: - Azért írj, hogy megmentsd vele a lelked üdvösségét. Az ifjú könyvtáros, Keresztury Dezső, tanácsolhatott volna könnyebbet is. És főleg kevésbé könnyelműen. Mert azóta is számon kéri. Ő sem felejtette el, én sem."

Thurzó Gábor - Akár ​a vízözön
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Thurzó Gábor - Előjáték
"Thurzó ​Gábor (1912-1979) első regénye a gyermekkor mindig-hálás története mellett a pesti, német eredetű patriciusvilág utolsó korszakának, a lassú felbomlásnak idejét idézi." Nagypál István: Előjáték, Nyugat, 1938.

Thurzó Gábor - Bárány ​az akolban
Thurzó ​a Horthy-korszak politikai katolicizmusát, a katolikus diákszervezetek álságait figurázta ki.

Thurzó Gábor - Egy ​ember vége
Vajon ​Jolán szántszándékkal küldözgeti le apját unos-untalan a negyedik emeletről, szándékkal főz rossz ételeket neki, meg akar talán szabadulni tőle? Ennek a bizarr kérdésnek individuális és társadalmi vonatkozásait boncolgatja a regény. A hősnő hervadó vénkisasszony, s magányosan él apjával. A cselekmény ugyancsak furcsa módon kezdődik Iemenjen-e az öreg a vasárnapi paprikás csirkéhez szükséges pohár tejfölért a negyedik emeletről, noha éppen rossz a lift? És eközben Jolán, felhevülve a nyári melegtől, flörtölni próbál Ahmeddel, az arab albérlővel, s közben visszaemlékezik egy ifjúkori szerelmére, Duna-parti táborozásukra, s elábrándozik Berkovicson, akivel egy házassági hirdetés révén ismerkedett meg. E groteszk történet és a különös figurák nem holmi vidám bolondozás szülöttei Jolán az önzés mestere és áldozata egyszerre, s ahogy ez a két érzés elválaszthatatlanul ötvöződik benne, úgy kopírozódik egymásra a regény következő részében a képzelet és valóság. Egy érzéskomplexumnak s ezt az érzéskomplexumot megtestesítő embertípusnak remek portréja Thurzó könyve, s mivel hősét nem önmagában, hanem a társadalommal kölcsönhatásban vizsgálja, ezért a róla alkotott portré egy egész társadalmi réteget jellemző és leleplező kép is egyben.

Kollekciók