Ajax-loader

Dr. Alma H. Bond könyvei a rukkolán


Dr. Alma H. Bond - A ​díványon: Marilyn Monroe
Vonzerő, ​báj és csillogás. Ez mind Marilyn Monroe. Mára ikonikussá vált alakja örökre egybeforrt fellibbenő fehér ruhájával és legendás szőkeségével. Az elmúlt évtizedekben sokan sokféle módon írtak, pletykáltak róla, de kevesen próbálták megérteni magát az embert. ,,- Jó napot kívánok, Miss Mortenson! Örülök, hogy megismerhetem. - A nő felnézett, és legnagyobb döbbenetemre teljes átalakulás szemtanúja lehettem. ... Mintha felkapcsoltak volna benne egy lámpát, mintha radioaktív mag aktiválódott volna a bőre alatt. Személyisége, testbeszéde, modora, minden porcikája megváltozott. ... - Ó, köszönöm, doktornő! - mondta szenvedélyesen. - Évek óta szeretnék eljönni magához, de eddig féltem időpontot kérni. ... És szólítson csak nyugodtan Marilynnek!" Alma H. Bond amerikai írónő ezúttal dr. Darcey Dale pszichoanalitikus bőrébe bújva beszélget Marilyn Monroe-val, akit így olyannak láthatunk, mint eddig még soha. A díva napról napra egyre őszintébben mesél magáról, és fokozatosan feltárul mindaz, ami a ragyogó mosoly mögött van. Egy hétköznapi nő, aki hol kétségbeesett, hol sziporkázóan humoros, hol pedig dacos és sértődékeny, mint egy kisgyerek. A szerző eredeti dokumentumok, szájhagyomány és saját, pszichológusként szerzett tapasztalatai alapján írta meg könyvét. ,,... Arthur arra lépett be a házba, hogy a házi készítésű tésztát a székek háttámlájára hajtva szárítom egy hajszárítóval. Valami miatt csak nem akart olyan íze lenni, mint a Frank Sinatra Villa Capri éttermében felszolgált spagettinek. Mit gondol, doktornő? Váltsak pályát, legyek inkább szakács?"

Dr. Alma H. Bond - Camille ​Claudel
"A ​felszabadulás hatvanadik évfordulójára Franciaországba hívtak, ahol kitüntetést vehettem át. Ekkor történt, hogy a Rodin Múzeumban sétálva egy, a többitől kissé távolabb álló fantasztikus és titokzatos szobrot vettem észre. Közelebb léptem hozzá, és elolvastam alkotója nevét: Camille Claudel. Különös érzés fogott el, mert eszembe jutott az elsárgult kézirat-halom, amit a gondjaimra bíztak sok-sok évvel ezelőtt, és én elfeledkeztem róla. Alig értem vissza amerikai otthonomba, már rohantam is a padlásra, ahol a háborús relikviák, egyenruhák mellett ez az írás is porosodott. Most a világ elé tárom e könyvet. Camille Claudel önéletrajzát, a páratlan szobrászét, Rodin múzsájáét, egy asszonyét, aki sikerekkel és dicsőséggel kikövezett életutat érdemelt volna. Egy, az övénél sokkal kegyesebb sorsot." (Részlet az Előszóból)

Dr. Alma H. Bond - Ki ​ölte meg Virginia Woolfot?
"Ki ​ölte meg Virginia Woolfot? Miért döntött úgy, hogy eldobja életét, amikor oly sokan képesek voltak átvészelni azokat a nehéz éveket? Ki a felelős azért - ha egyáltalán bárki okolható a történtekért -, hogy az ötvenkilenc éves Virginia Woolf elgyalogolt az Ouse folyóhoz, egy nagy követ tömködött a kabátzsebébe, majd a sodrásba vetette magát? Utolsó éveinek konkrét tényei ma már múltba vesző történetek, és sokan próbálták megmagyarázni halálát, olyanok is, akik vélhetően a legközelebb álltak az írónőhöz (Nigel Nicolson, 1973, Leonard Woolf, 1968). De a sok életrajzi beszámoló, akárcsak Virginia Woolf saját regényei, naplói és levelei leginkább arra szolgálnak, hogy a szavak lavinája alá temessék a valódi történetet. Az én álláspontom az, hogy öngyilkosságának összetett motivációja sokkal titkosabb, mint ahogyan azt képzeltük,…"

Kollekciók