Ajax-loader

Samuel Beckett könyvei a rukkolán


Samuel Beckett - Murphy ​(angol)
_Murphy_, ​Samuel Beckett's first novel, was published in 1938. Its work-shy eponymous hero, adrift in London, realises that desire can never be satisfied and withdraws from life, in search of stupor. Murphy's lovestruck fiancée Celia tries with tragic pathos to draw him back, but her attempts are doomed to failure. Murphy's friends and familiars are simulacra of Murphy, fragmented and incomplete. But Beckett's achievement lies in the brilliantly original language used to communicate this vision of isolation and misunderstanding. The combination of particularity and absurdity gives Murphy's world its painful definition, but the sheer comic energy of Beckett's prose releases characters and readers alike into exuberance.

Samuel Beckett - Malone meghal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Samuel Beckett - Eleutheria
Az ​Eleutheria (Szabadság) Samuel Beckett első - 1940 őszén, francia nyelven írott - színdarabja. A művet Beckett az ötvenes évek elején a Godot-drámával együtt kínálta föl bemutatásra Roger Blinnek; a francia színházi rendező az utóbbi mellett döntött. A Godot-ra várva 1953-ban váratlanul sikert aratott; Beckett ekkor az Eleutheriát visszavonta. A darab első ízben 1995-ben jelent meg Párizsban, s mindmáig előadatlan. Victor Krap, a történet hőse, a tékozló fiú, elhagyta jómódban élő polgári családját, s egy kietlen hónapos szobában tengeti napjait. Mivel a színpadon egyidejűleg jelen van mindkét színtér, a Krap-család szalonja és Victor kopott szállodaszobája, folyton egyszerre látjuk, mit tesz és mond (nem tesz és nem mond) az elordasodott fiú, a végjátékot folytató családi környezet, valamint a Victort szólásra, élete megváltozatására unszoló figurák együttese. A darab nyers közvetlenséggel, élesen és kendőzetlenül ábrázolja és összesíti Beckett életművének központi kérdéseit. Nincs itt menekvés a roppant prések és apró üdvök köréből: de van közöny, van elszigeteltség, szótlanság, családi kötelékek szorítása, anyagi függőség, öregkori érzékiség, kölcsönös és egyidejű vonzás és taszítás, hétköznapi apokalipszis és feltétlen kikívánkozás a világból. És közben arra gondol az ember: a halál a legnagyobb szabadság. Mindannyian a legnagyobb szabadság felé törekszünk. Mindannyian elpusztulunk, mindannyian szabadok lehetünk. Aki tagadások árán, fegyelmezetten áttör saját élete mögé, annak halála szabadság. Samuel Beckett darabját Báthori Csaba fordításában adjuk közre.

Samuel Beckett - Mercier ​és Camier
A ​regény a század emberének egyik alapvető élményét elemzi hasonlíthatatlan művészettel: a várakozást, a céltalan vándorlást mint lelkiállapotot, mint sorsot. Az emberlény nyomorúságának egyszerre valóságossága és groteszk jelképe a törekvés, ahogy Mercier és Camier azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy ők még emberek, vagy legalábbis annak tetszenek. Létük formátlanná vált, bennük, körülöttük minden elemére bomlott, hiába a vándorlás, a határozott körvonal nélküli tengődésből nem tudnak kiszabadulni. Hiába utaznak, célba nem érnek, csak időlegesen helyet változtatnak, hogy visszajussanak oda, ahonnan elindultak. Beckett műve megrázó figyelmeztetés, a legmélyebb, a legtágabb értelmű, amit író a század emberéhez intézett, figyelmeztetve a látszatlét mögött rejlő iszonyatos valóságra.

Samuel Beckett - Versek
Samuel ​Beckett irodalmi hírnevét drámai és prózai műveivel szerezte, de költeményei, noha jelentőségük és hatásuk a modern líra történetében korántsem mérhető egyéb teljesítményeihez, nem másodlagos teljesítmények. Báthori Csaba kiváló érzékkel választotta ki a terjedelmes életműből a szűkszavú lírai alkotásokat; a fordításkötet Beckett majdnem összes versét tartalmazza. A példaszerű kiadásban a páratlan oldaton közölt magyar fordításokkal a páros oldalakon szembenéznek az eredeti szövegek.

Samuel Beckett - Meglehetősen ​jó nőkről álmodom
"...Az ​igazi nyugalmi helyzetet csak a valótlan posztulátumokban gyökerező viszony csúcspontjában ismerem el, mint Isten-Ördög, Masoch-Sade (ő megtakaríthatta volna nekünk ezt a levitézlett dualitást), én-te, egy-mínusz egy. A szenvedélyes viszony ormán élek, az egyedülvalóság, a nem-entitás, az egyedültelenség semmit sem mond nekem, nem érint meg a magány érverése, nyugalmi helyzetre jutva a mélyzöld áramlás fölött, nem létezve a spektrum két végpontja, a vörös magány és a lila magány, a vörös egyedülvalóság és a lila egyedülvalóság számára; az ív csúcspontján, közönyösen a hamis integritással, a szemem közötti hallgatással, a közted és köztem beálló csenddel, a szárnyak közötti testtel szemben. Hát nem túl fejlett a korához képest!" "Olyan könyvet írok, mélázott Belacqua, (...) amelyben a mondat a saját életét élve ravasz és ügyes, csak másképp ravasz és ügyes, mint ugyanazon az oldalon lévő szomszédai. (...) Olvasóm élménye a mondatok között születik meg, a csendben, a szünetekből, nem a közlemény szavaitól (...) ez az élmény egy leírhatatlan utazás fenyegetése, csodája és emléke lesz."

Samuel Beckett - Drámák
1969-ben ​Samuel Beckettnek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. Az 1906-ban Dublinben született, ír származású szerző, James Joyce egykori titkára, érett férfikorában jelentkezett első drámájával. Pedig 1929-től publikált, esszét, kritikát, verset, fordítást, később regényeket – de 1952-ben született csak meg a Godot-ra várva, ez a két felvonásos színmű, amely nemcsak Beckett, hanem a modern európai dráma életében is új korszak kezdetét jelzi. A Nobel-díj Bizottság szerint Samuel Beckett azért kapta meg a legmagasabb irodalmi kitüntetést, mert az „emberi nyomorúságból magasrendű költészetet” hozott létre. Igen találó jellemzés ez a "becketti vízió" hiánytalan megjelenítése a Godot csakúgy, mint a húszperces pantomim, vagy Buster Keatonnek írt némafilm-forgatókönyv. De ez a becketti vízió nem egyértelmű. Reménytelen helyzetekben komikusan esendő figurák csetlenek-botlanak, az elembertelenedett sivár pusztaság közepén bohóctréfák pufognak. Kötetünk Samuel Beckett valamennyi drámai írását tartalmazza – színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomim-jeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet.

Samuel Beckett - Samuel ​Beckett összes drámái / Eleutheria
Samuel ​Beckett (1906-1989) ír származású, angol és francia nyelven alkotó regény- és drámaíró, költő, esszéista, a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Költőként 1930-ban debütált, majd esszékkel, elbeszélésekkel és regényekkel folytatta pályáját. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált abszurd drámája, a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színműszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, s az emberi nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni". Az Európa Könyvkiadónál 1998-ban megjelent, színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tévéjátékot és filmforgatókönyvet tartalmazó "Samuel Beckett Összes Drámái" kötethez képest változás, hogy mostani, centenáriumi kiadásunkból a Beckett-hagyaték gondozóinak kérésére kihagytuk az Emberi vágyak című, 1937-ből származó drámai töredéket, közöljük viszont az Eleutheria című három felvonásos drámát, amely Beckett életében nem jelenhetett meg és nem kerülhetett színpadra.

Samuel Beckett - Warten ​auf Godot / En attendant Godot / Waiting for Godot
Neben ​einer Landstraße am Fuße eines Baumes warten die beiden Landstreicher Wladimir und Estragon auf Godot. So stellt sich die Situation am Anfang des ersten Aktes dar. Gegen Ende des ersten Aktes erfahren die beiden, dass Godot, mit dem sie eine Verabredung haben, nicht kommen kann, aber Godot lässt durch einen Jungen ausrichten, dass er bestimmt am folgenden Tag erscheinen wird. Im zweiten Akt geschieht genau das gleiche, der gleiche Junge bringt ihnen die gleichlautende Nachricht: Godot wird erst am folgenden Tag erscheinen. Einzig die Abfolge der Geschehnisse und die Dialoge unterscheiden sich. Wiederholt - unter anderen Umständen - treffen die beiden Landstreicher auf ein zweites Personenpaar, Pozzo und Lucky, Herr und Diener. In jedem Akt versuchen sich Wladimir und Estragon in der Hoffnungslosigkeit des unaufhörlichen Wartens umzubringen und scheitern jedesmal daran. (Dreisprachige Ausgabe.)

Samuel Beckett - Proust
Ebben ​a könyvben nem történik utalás Marcel Proust legendás életére és halálára, sem a Levelek öreg, szószátyár nagyasszonyára, sem a költőre, sem az Esszék szerzőjére, sem Carlyle "gyönyörű szódavizes üvegének" Selters-vizes megfelelőjére. A címeket jobbnak láttam franciául idézi. A szövegeket magam fordítottam. A hivatkozások alapjául a Nouvelle Revue Française tizenhat kötetes gyalázatos kiadása szolgált.

Samuel Beckett - Godot-ra ​várva
Az ​abszurd irányzat egyik vezéregyéniségének, Beckettnek első színpadi sikere, a Godot-ra várva a drámatörténet egyik legtalányosabb alkotása. A szerzőt hiába faggatták arról, hogy kit vagy mit ért Godot-n, sosem válaszolt rá egyértelműen, viszont az értelmezések egész sorát vetette el. A felszínen észlelhető, társadalmon, történelmi időn kívüli banalitások mögött az ember és a világ kapcsolatának végső feltárása történik, az író szembesít az emberi lét alapkérdéseivel, értelmetlenségével.

Samuel Beckett - Company ​/ Ill Seen Ill Said / Worstward Ho / Stirrings Still
These ​four last prose fictions by Samuel Beckett were originally published individually, and their composition spanned the final decade of his life. In Company a solitary hearer lying in blackness calls up images from the far-off past. Ill Seen Ill Said meditates upon an old woman living out her last days alone in an isolated snow-bound cottage, watched over by twelve mysterious sentinels. In Worstward Ho, a breathless speaker unravels the sense of things, acting out the unending injunction to ‘Try again. Fail again. Fail better.’ And Stirrings Still, published in the Guardian a few months before Beckett’s death in 1989, is the last prose work and testament of ‘this great soothsayer of the age, and of the aged’ (Christopher Ricks). The present edition includes several short prose texts (Heard in the Dark I & II, One Evening, The Way, Ceiling) which represent work in progress or works ancillary to the composition of these late masterpieces.

Samuel Beckett - Waiting ​for Godot
'Nothing ​happens, nobody comes, nobody goes, it's awful.' This line was adopted by Jean Anouilh, to characterize the first production of "Waiting For Godot" at the Theatre de Babylone, in 1953. Anybody acquinted with Beckett's masterly black comedy would not question the recognition of this twentieth-century literature classic.

Samuel Beckett - Watt
Egzisztencialista ​hullámvasút? Modernista tragikomédia? Regénybe oltott filozofikus regényelmélet? Samuel Beckett Watt című írása talán mindez együtt, és még sok más is, vagy esetleg a felsoroltak egyike sem. Címkét ragasztani rá képtelenség, hiszen az angolszász irodalom és irodalmi nyelv bomlási folyamatának egyik legszélsőségesebb, végletesen abszurd (már-már posztmodern) példája e mű. A regényt néhány mondatban bemutatni hiábavaló kísérlet, melynek eredménye csakis kudarc lehet. Hogy mégis mi a cselekménye? Watt-tal történnek bizonyos dolgok, tesz bizonyos dolgokat, részt vesz bizonyos beszélgetésekben, majd a történet egy bizonyos jelentőségteljes módon véget ér. Mindeközben az olvasó ámuldozik a szerző tisztaságában is lenyűgözően összetett prózáján, s olykor a fergeteges humor okozta nevetőgörcsökből igyekszik magához térni, máskor a terjedelmes kitérők okozta döbbenetből. A meghökkentő regény Beckett tán legjelentősebb kísérlete annak ábrázolására, hogy a létezésben értelmet találnunk egyszerre szükségszerű - és lehetetlen. Ugyanakkor mindezt tudva nincs más választásunk, mint kutatni a lét értelmét. Charles Kinbote szavait idézve: "a mű nem más, mint váratlanul előburjánzó varázslat; a jó öreg illuzionista kalapjába szórt egy rakás jegyzetet - és előhúzott belőle egy költeményt." Az idehaza fél évszázadon át lefordíthatatlannak tartott regény a huszadik századi modern próza egyik legmeghatározóbb alkotása, melynek ismerete minden irodalomkedvelő számára elengedhetetlen.

Samuel Beckett - Ekhó ​csontjai
Az ​Ekhó csontjai című novella nyolcvan évvel a keletkezése után, 2014-ben jelent meg először nyomtatásban - ezzel lezárva a posztumusz publikált Beckett-művek sorát. Főszereplője, a Dante Purgatóriumából szalajtott Belacqua halott - de most nem a várakozás sziklája alatt gubbaszt tétlenül, hanem szivarozva egy kerítésfalon. Filozófiai eszmecserébe bonyolódik egy prostituálttal, aki vendégül látja rántott fokhagymára és kubai rumra. Ezután elrabolja Lord Gall, egy golfbolond, impotens arisztokrata a célból, hogy Lady Gall-lal nemzzen neki és helyette utódot. Hősünk egy fa tetején pezsgőzik, megismerkedik Strauss-szal, a valcerozó struccal, majd visszatér üres sírjához, amelyet a sírásó éppen próbál kirabolni, miközben az öbölben felbukkant tengeralattjáró utasai figyelik... Belacqua groteszk "vezekléseinek" sora Dante művéből veszi szerkezeti mintáját, s a szöveg hemzseg a körmönfont magas irodalmi utalásoktól, amelyek rendre sikamlós vagy obszcén helyzetekre és szóviccekre vannak áthangolva. Ezt az írást annak idején Beckett kiadója alapos megfontolás után kihagyta a pályakezdő író első elbeszéléskötetéből. Mostani megjelenése irodalmi szenzáció.

Samuel Beckett - En ​attendant Godot
Préoccupé ​de peu de choses hormis ses chaussures, la perspective de se pendre au seul arbre qui rompt la monotonie du paysage et Vladimir, son compagnon d’infortune, Estragon attend. Il attend Godot comme un sauveur. Mais pas plus que Vladimir, il ne connaît Godot. Aucun ne sait au juste de quoi ce mystérieux personnage doit les sauver, si ce n’est peut-être, justement, de l’horrible attente. Liés par un étrange rapport de force et de tendresse, ils se haranguent l’un et l’autre et s’affublent de surnoms ridicules. Outre que ces diminutifs suggèrent que Godot pourrait bien être une synthèse qui ne se réalisera qu’au prix d’un anéantissement, Didi et Gogo portent en leur sein la répétition, tout comme le discours de Lucky, disque rayé qui figure le piétinement incessant auquel se réduit toute tentative de production de sens.

Samuel Beckett - Endgame
The ​setting for Endgame is a bare, partially underground room, serving as shelter for the four characters: Hamm the master, Clov his servant, and Hamm's father and mother, Nagg and Nell (who live in garbage cans). Hamm is in a wheelchair and makes Clov move him around the room, fetch objects, and look out the window for signs of life. Outside all seems dead and nothing happens. Inside, the characters pass the time mortifying each other and toying with fears and illusions of a possible change, all along sensing the inevitability of their end.

Samuel Beckett - The ​Complete Dramatic Works
The ​present volume gathers all of Beckett's texts for theatre, from 1955 to 1984. It includes both the major dramatic works and the short and more compressed texts for the stage and for radio. 'He believes in the cadence, the comma, the bite of word on reality, whatever else he believes; and his devotion to them, he makes clear, is a sufficient focus for the reader's attention. In the modern history of literature he is a unique moral figure, not a dreamer of rose-gardens but a cultivator of what will grow in the waste land, who can make us see the exhilarating design that thorns and yucca share with whatever will grow anywhere.' Hugh Kenner

Samuel Beckett - Molloy ​/ Malone Dies / The Unnamable
Few ​works of contemporary literature are so universally acclaimed as central to our understanding of the human experience as Nobel Prize winner Samuel Beckett's famous trilogy. Molloy, the first of these masterpieces, appeared in French in 1951. It was followed seven months later by Malone Dies and two years later by The Unnamable. All three have been rendered into English by the author.

Samuel Beckett - The ​Complete Short Prose (1929-1989)
Although ​Samuel Beckett (1906-1989) is best-known for his novels, such as the Molloy series, and his still frequently-performed plays like Waiting for Godot and Endgame, he is rarely thought of as a writer of short fiction and prose. Yet he wrote short works devotedly throughout his life; many critics count various Beckett short stories as masterpieces of the form, central to an appreciation of the writer's oeuvre. The Complete Short Prose, 1929-1989, as the title suggests, collects all of the Nobel Prize-winner's shorter works, such as "First Love," and "The Lost Ones."

Samuel Beckett - Előre ​vaknyugatnak
A ​kötet kiadásának terve Beckett halálának évében fogant meg, a megjelenést pedig maga a halálhír gyorsította meg. A 23 kisprózai alkotás között található korai mű, mint a Dante, homár (1934) és késői, mint a Társaság (1980) vagy a címadó Előre vaknyugatnak (1983). A teljes életmű alakulása, a becketti stílus formálódása sehol máshol nem olyan szembeötlő és jól követhető, mint éppen itt, a kisprózai művek válogatáskötetében. Azoknak ajánlható leginkább a kötet, akik nem nagyobb lélegzetvételű művekkel, hanem rövidebb prózadarabokon keresztül ismerkednének meg Beckett-tel.

Samuel Beckett - Samuel ​Beckett összes drámái
Az ​ír származású, angol és francia nyelven alkotó író, költő, drámaíró, esszéista (1906-1989) pályáját versekkel kezdte, majd a harmincas években elbeszélésekkel és regényekkel folytatta. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált drámája a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színházszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A magyarul 1970-ben megjelent - színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tv-játékot és filmforgatókönyvet - tartalmazó drámakötet anyagát kiegészítettük az azóta keletkezett, valamint az író hagyatékából előkerült írásokkal.

Samuel Beckett - The ​Letters of Samuel Beckett, 1929-1940
The ​letters written by Samuel Beckett between 1929 and 1940 provide a vivid and personal view of Western Europe in the 1930s, and mark the gradual emergence of Beckett's unique voice and sensibility. The Cambridge University Press edition of The Letters of Samuel Beckett offers for the first time a comprehensive range of letters of one of the greatest literary figures of the twentieth century. Selected for their bearing on his work from over 15,000 extant letters, the letters published in this four-volume edition encompass sixty years of Beckett's writing life (1929-1989), and include letters to friends, painters and musicians, as well as to students, publishers, translators, and colleagues in the world of literature and theatre. For anyone interested in twentieth-century literature and theatre this edition is essential reading, offering not only a record of Beckett's achievements but a powerful literary experience in itself.

Samuel Beckett - Godot-ra ​várva / A játszma vége
Az ​abszurd dráma klasszikus szerzőjének két világhírű darabját tartalmazza a kötet.

Samuel Beckett - Molloy
Beckett ​regényét úgy tartja számon a kritika, mint határhelyzetet jelző művet. Az író keményen következetes, tragikus világlátással az emberi létezés egyre mélyebb, pokolibb bugyraiba kalauzolja az olvasót. Az alaphelyzet az abszurdnál is abszurdabb: a testi nyomorúság, a fizikai leépülés utolsó stádiumában, agóniája pereméről szólnak hőse szikár, öngyötrő monológjai, a végső semmibe hullás lassan araszolgató napjait, óráit érzékeltetve. Molloy egyre merevedő, zsugorodó végtagjait két mankón - bár néha biciklire kapva - hurcolja, kétségbeesetten keresve haldokló anyját egy városban majd a tengerparton kavicsokat szopogatva, végül egy erdőben csúszva-mászva. A felkutatására indított titkos ügynök önmagában leli meg, s maga is a végső nyomorúságba jutva végzi sorsát. A létezés nullpontjára szorított alak vallomása, a romlás, a szétesés következetesen előrehaladó folyamata - minden iszonyat ellenére - lenyűgöző, keményen megformált művé nemesedik.

Samuel Beckett - Hogy ​is van ez
Beckett ​utolsó regényének első magyar fordítását Romhányi Török Gábor ültette át francia nyelvből. Beckett önéletrajzi elemekkel is átszőtt prózakölteménye a tetralógia Molloy, Malone meghal, A megnevezhetetlen záró darabja. Egy ziháló ember arcra borulva fekszik a sötétben és a sárban és mormolja az élete történetét, ahogy egy belső hang súgja neki. (Beckett) A különleges, formateremtő - központozás nélküli - szöveg igazi csemege az olvasónak!

Samuel Beckett - Molloy ​/ Malone meghal / A megnevezhetetlen
A ​Molloy, a Malone meghal és A megnevezhetetlen, amelyek rendszerint együtt jelennek meg és Trilógia összefoglaló címen is ismertek, Beckett írói pályafutásának ugyanabban a kimagaslóan termékeny szakaszában (1947-49) keletkeztek, mint a Godot-ra várva, s ahogy emez a drámáknak, úgy a Trilógia Beckett prózaírói munkásságának legnagyobb sikert aratott és legtöbbet elemzett alkotása. A Molloy két, egyes szám első személyben előadott s egymást mintegy tükröző monológ: az anyját kereső címszereplőé, aki odisszeája során városban és vidéken egyaránt elveszetten bolyong, illetve az ő keresésére küldött magánnyomozóé, Morané, akivel épp csak elkerülik egymást. A regény e két különböző jellemű, de hasonló sorsú alak hányattatásait fergeteges komédiaként adja elő. A Malone meghal főszereplője az ágyhoz kötött, haldokló Malone, akinek elméjét - és hátralévő idejét - emlékfoszlányok, kitalált történetek és a hozzájuk fűzött keserű kommentárok töltik ki. A megnevezhetetlen, amelyben nemcsak a két közvetlen regényelőzménynek, hanem Beckett korábbi írásainak szereplői is felbukkannak, egy test nélküli tudat óriásmonológja. Képzeletgazdag, roppant nyelvi erejű metafizikai mű, alászállás a kétségbeesés és a rémület feneketlen mélységeibe.

Ingmar Bergman - Samuel Beckett - Lanford Wilson - Sławomir Mrożek - Gaál Erzsébet - Lépések
„Dél-Svédországban ​egy vidéki templomban, éppen a pitvartól jobbra, egy fafestményen láttam meg darabunk témáját. A XIII. századi képet a vidéken pusztító pestis ihlette... A darab azt a történetet meséli el, mely a templompitvar kis ablakainál kezdődik, ott, ahol a nap fénnyel árasztja el a zöldellő tájat, és négy méterrel arrébb, a sötét sarokban fejeződik be, ott, ahol a végső események a sápadt és esős hajnalon végbemennek" - írja egyetlen drámája, a Fafestmény elején Ingmar Bergman, aki ebben a művében is fontos lét- és erkölcsi kérdésekkel szembesít bennünket. A kötet kortárs drámaírók új utakat kereső, de jelen világunkat visszatükröző műveit tartalmazza. A Lépések, Samuel Beckett címadó darabja egymással különös kapcsolatban élő anya és leánya drámája. Az abszurd dráma másik klasszikusa, Slawomir Mroźek híres novellája, a Zuhanás közben bizarr, kozmikus látomása szcenikai bravúrra is alkalmat adó színpadi játékként olvasható. A kötetet Gaál Erzsébet női élethelyzetekre írt etűdsora zárja. A Felütés nem elsősorban irodalmi mű, hanem sajátos jegyzőkönyve egy újszerű színházi kísérletnek

Samuel Beckett - Murphy
„A ​kontrolltábla másnap reggel jelezte Bomnak, miszerint a hipomániást 20 órától kezdve hajnali 4 óráig rendszeres, tízperces időközökben látogatták, utána vagy egy óra hosszat egyáltalán nem, majd egy percen belül hatszor, s aztán megint nem. A látogatásoknak ez az addig még sosem tapasztalt egymásutánisága olyan tartós hatást tett Bomra, mely halála napjáig nem szűnt meg többé elméjét homályosítani. Úgy értelmezte a dolgot, hogy Murphy megőrült, sőt egészen annak megállapításáig merészkedett el, miszerint ez őt nem is lepi meg különösképpen. Ezzel talán az volt a célja, hogy osztálya tekintélyét mentse valamiképpen; saját lelkét azonban egyáltalán nem tudta megnyugtatni. És a Malasztos Magdaléna Mélakórház még ma is részvét, gúny, megvetés és egy kicsinyke félelem vegyülékével emlékezik Murphyre, arra az ápolóra, aki duzzadó vitorlákkal hajózott ki a téboly vizeire. Ez nem vigasz a számára. Nincs is szüksége vigaszra. Mr. Endon természetesen visszatért cellájába. Mr. Endon számára semmit nem jelentett, ha kezét megakadályozták királya helyretételében vagy abban, hogy egy hipomániás cellájában újra meggyújtsa a villanyt. Mr. Endon boldogságának egy részét jelentette az, hogy nincs kiszolgáltatva kezeknek: sem másokénak, sem a magáénak. Murphy berakosgatta a bábukat a dobozba, lehúzta Mr. Endonról a háziköntöst, papucsot, és ágyba bugyolálta. Mr. Endon hanyatt dőlt, és szemét valami végtelen messzire szegezte, talán ama híres hangyára, mely egy légmentes világ egén látható. Murphy letérdelt az alacsony ágy mellé, két kezébe fogta Mr. Endon fejét, a szemeit arra kényszerítette, hogy az ő szemébe nézzenek, vagy helyesebben: saját szemeit kényszerítette, nézzenek Mr. Endonéba a levegő keskeny kis szakadékán, a tenyérnyi szélességű levegősávon keresztül. Murphy gyakran vizsgálgatta már Mr. Endon szemeit, de még soha nem ilyen közelről és ilyen hosszasan, mint most.”

Kollekciók