Ajax-loader

Arthur Koestler könyvei a rukkolán


Arthur Koestler - Als ​Zeuge der Zeit
Die ​Autobiographie eines der schillerndsten Intellektuellen des 20. Jahrhunderts: Arthur Koestler, 1905 in Budapest geboren, war Autor, Journalist und Philosoph. Der Zionist und Kommunist wurde von der Gestapo gejagt und im spanischen Bürgerkrieg zum Tode verurteilt, während ihn Moskau später als Kalten Krieger beschimpfte. In seiner Autobiographie lotet er wie kein anderer die Grenzen im Jahrhundert der Extreme aus.

Arthur Koestler - The ​Invisible Writing
In ​1931, at the age of twenty-six, Arthur Koestler burned his bridges behind him and joined the Communist Party. At that time it seemed to him an inevitable step. _The Invisible Writing_ is the stark account of his life as a Communist.

Arthur Koestler - Érkezés ​és indulás
1941 ​tavaszán Peter Slavek, a diákvezér, túlélve a kínvallatásokat, elmenekül hazájából. Neutrálián keresztül vezet az út békébe és háborúba. A menekültek között találjuk Odette-et, a gyönyörű fiatalasszonyt, Bernardot, a buzgó fasisztát, dr Bolgart, a pszichológusnőt. Koestler 1942-1943-ban írt lidérces regénye a forradalmárról szól, aki ráébred, hogy a hatalom az áldozatait is korrumpálhatja.

Arthur Koestler - A ​dajkabéka esete / A vak véletlen gyökerei
E ​két, Koestler kései munkái közé tartozó könyv a szerző szerteágazó érdeklődéséről tanúskodik. Az első, A dajkabéka esete Paul Kammerernek, a XX. század elején Bécsben tevékenykedett kiemelkedő zoológusnak állít emléket. Kammerer kísérletei a dajkabéka párzóbütykeivel annak idején nagy tudományos és sajtóvisszhangot keltettek - úgy tűnt, hogy eredményei komoly érvet jelentenek a neodarwinizmussal és a születőfélben levő genetikával utolsó harcait vívó lamarckizmus mellett, amennyiben igazolják, hogy az egyed szerzett előnyös tulajdonságai továbböröklődnek. Csakhogy 1926-ban kirobbant a botrány: Kammerer egyik preparátuma közönséges hamisítványnak bizonyult, s a tudós nem sokkal később öngyilkos lett. Koestler valóságos történelmi-tudományos krimivé kerekíti ezt a történetet: miközben aprólékosan rekonstruálja az eseményeket, a tőle megszokott tárgyilagossággal járja körül azt az ingoványos területet, ahol a régmúlt vagy nem is olyan régmúlt tudománya a felületes ítélkező szemében tudománytalansággá, sőt sarlatánsággá hitványul. A vak véletlen gyökerei-ben Koestler az ESP (extra-sensory perception - érzékek fölötti vagy azokon túli észlelés) jelenségeivel, illetve a parapszichológiával foglalkozik; a nyilvánvaló, a kézenfekvő, a hihető, a gyanús, a különös, az elképesztő és a lehetetlen alkotta skálán próbálja elhelyezni azt a valóságot, amelyben talán nem is kellene olyan magabiztosan mozognunk. "Azt vetik a szememre - írj a -, hogy tudománytalan módon vonzódom a képtelen és nevetséges dolgok iránt... amelyekben megjelennek a természetfölöttiség elemei. A szemrehányások... főleg azon alapulnak, hogy az emberek képtelenek egyfelől az egzakt tudományok, másfelől pedig a parapszichológia legújabb kori, rohamos fejlődésével lépést tartani. Az általános légkör az elmúlt évtizedekben mindkét területen gyökeresen megváltozott: a parapszichológiai kutatás sokkal szigorúbb, statisztikusabb lett, és persze bevonták a számítógépeket is; az elméleti fizika ugyanakkor mindegyre okkultabbá vált, és vígan megtörte a "természet törvényeinek" korábban érinthetetlen szentségeit. A vádat tehát bizonyos mértékben akár meg is lehet fordítani: a parapszichológiát túlzott tudományos pedantériával vádolhatnánk, a kvantumfizika pedig nagyon is hajlamos az olyan "természetfölötti" dolgokkal foglalkozni, mint a negatív tömeg vagy a visszafelé folyó idő. Az ESP elképzelhetetlen jelenségei a fizika lehetetlen gondolatainak fényében valamivel kevésbé tűnnek abszurdnak.

Arthur Koestler - Párbeszéd ​a halállal
"... ​Az agyam, mint valami búgócsiga, három hónapig forgott képzeletbeli tengelye, a halál körül. Azt hittem, hogy közel van hozzám, amikor sok mérföldnyi messzeségben járt; és aludtam, és nevettem álmomban, amikor közvetlen szomszédomat ragadta el." E sorokat a szerző az 1937-es spanyol polgárháború idején írta, amikor egy londoni lap tudósítójaként Franco tábornok csapatainak fogságába került.

Arthur Koestler - Darkness ​at Noon
Originally ​published in 1941, Arthur Koestler's modern masterpiece, Darkness At Noon, is a powerful and haunting portrait of a Communist revolutionary caught in the vicious fray of the Moscow show trials of the late 1930s. During Stalin's purges, Nicholas Rubashov, an aging revolutionary, is imprisoned and psychologically tortured by the party he has devoted his life to. Under mounting pressure to confess to crimes he did not commit, Rubashov relives a career that embodies the ironies and betrayals of a revolutionary dictatorship that believes it is an instrument of liberation. A seminal work of twentieth-century literature, Darkness At Noon is a penetrating exploration of the moral danger inherent in a system that is willing to enforce its beliefs by any means necessary.

Arthur Koestler - Ígéret ​és beteljesedés
A ​zsidó állam kikiáltását megelőző időszak megrázó, döbbenetes története; történet egy évezredes vízióktól, gyötrelmektől, üldöztetéstől sújtott nép hazára találásáról, mely a bibliai beteljesedéstől újabb egyetemes problémák felé tart.

Arthur Koestler - Alvajárók
A ​Sötétség délben című regényével világhírűvé vált magyar származású író szerteágazó munkásságában kitüntetett helyet foglal el immár klasszikussá vált tudománytörténeti-tudományfilozófiai műve, az Alvajárók, amelyben az univerzumról alkotott kép változását, a csillagászat és a fizika kialakulását vizsgálja a babiloniaktól Newtonig. Miközben átfogó történelmi, tudományos és filozófiai ismeretekkel megrajzolja az adott korszak kulturális képét, és bemutatja azokat a kiválasztott személyiségeket - Kopernikuszt, Tycho de Brahét, Keplert, Galileit-, akiknek a tudományos gondolat fejlődése köszönhető, a szerző korszerű tudományképet sugall. "A tudomány haladását általában egyenes vonalú, józanul töretlen fejlődési folyamatnak tekintjük - írja -, holott nagyon is szabálytalan, olykor a politikai gondolkodás evolúciójánál is cikcakkosabb csapást követ. Különösen a kozmológiai elméletek fejlődése nevezhető - túlzás nélkül - a kollektív megszállottság és kiegyensúlyozott skizofrénia történetének, s az útvonalát meghatározó egyes felfedezések és felismerések inkább tűnnek egy holdkóros, mint egy elektronikus agy produktumainak. Amikor Kopernikuszt vagy Galileit lesegítettem a talapzatról, ahová a tudományos mitográfia állította őket, nem az volt a célom, hogy lealacsonyítsam őket, csupán hogy teremtő gondolkodásukba bepillantsak. Nem bánom azonban azt sem, ha a kaland melléktermékeként szembekerülök a legendával, mely szerint a Tudomány józan és szikár, a Tudósok pedig higgadtabbak és szenvedélyektől mentesebbek másoknál (aminek folytán a világ dolgainak irányításában vezető szerepet kellene játszaniuk), és képesek maguknak és kortársaiknak megfelelően racionális megoldásokat nyújtani a más eredetű etikai ítéletek helyett. Szándékom volt, hogy e bonyolult tárgykört az átlagolvasó számára hozzáférhetővé tegyem, de remélem, hogy az egyetemi ifjúság is haszonnal forgatja majd könyvemet."

Arthur Koestler - A ​tizenharmadik törzs
A ​kazárok - egy türk eredetű nép - országa stratégiai kulcspozíciót foglalt el az alapvető fontosságú átjáróban a Fekete- és a Káspi-tenger között, ahol ennek a korszaknak a keleti nagyhatalmai álltak szemben egymással. Ütközőállam volt, védte a bizánci birodalmat az északi sztyeppék életerős barbár törzseinek - a bolgárok, magyarok, besenyők stb. - támadásaitól, majd utóbb a vikingektől és az oroszoktól.

Arthur Koestler - Nyílvessző ​a végtelenbe
Arthur ​Koestler (1905-1983) önéletrajza a terjedelmes életmű legfontosabb darabjai közé tartozik. A Nyílvessző a végtelenbe a szerző születésétől 1931-ig tárja elénk életét. Koestler kíméletlenül, a minden jelentékeny önéletrajzhoz szükséges önimádattal és öngyűlölettel számol be életútja mindenkori állomásának világnézeti állásfoglalásáról. Önéletrajza egy hittel és kétellyel megáldott-megvert emberről mesél.

Arthur Koestler - Japán
"A ​rothadó liliomok a hínárnál büdösebbek, s így mintha India is, Japán is spirituálisan betegebb lenne, az élő hittől távolabb járna, mint a Nyugat. A két ország az ázsiai választék két végpontján helyezkedik el, középút ott az irdatlan Kína." - írja a kötet Epilógusában a szerző. A japán-utazás az ikebana szellemiségétől a zen-filozófia lelkületével, gondolkodásmódjával való megismerkedésre szolgál Koestlernek, és érthető, hogy a nagy tudású, a nyugati (zsidó, keresztény, hellén, racionálisan európai) bölcselet emlőjén felnőtt szellem kedve mindinkább elmegy a távol-keleti obskurantizmustól. A kötet egyik utolsó fejezetének címe - melyben a tolerancia veszedelmeiről is értekezik - A zen bűzéről szól. Koestler könyvei (és ebben van sok aktuális intenció is) a történelem, a szellemtörténet furcsa tévútjaira is figyelmeztetnek.

Arthur Koestler - Mint ​éjjeli tolvaj
Dina ​megborzad, ha férfiak érnek hozzá, a náci keretlegények vallatásának nyomait haláláig viseli a lelkén. Joseph egy szörnyű megaláztatás sérelmével menekül Palesztínába, ahol egymásra találnak, de szerelmük nem teljesedhet be: a múlt borzalmai megbéklyózzák sorsukat. Beteg a társadalom is, ahová kerülnek, a zsidók húsz évszázados számkivetettség fájdalmait próbálják eltörölni országteremtő munkájukkal, az arabok a nagypolitika bábjaiként ősi életmódjukhoz ragaszkodva fenekednek rájuk. A világhírű író ebben a regényében az 1936-39-es évek Palesztínájának tablóját festi fel: harc, halál, szomorúság a tragédiák színfala mögött már épül egy új világ, felfénylenek a közeli diadal színek, Izrael állam hamarosan álomból valósággá váli, és végleges otthont ad a szétszóratottaknak.

Arthur Koestler - A ​jógi és a komisszár
Amikor ​Arthur Koestler 1983-ban meghalt, egy korszakos remény szállt vele sírba. Későbbi látványos kiábrándulása ellenére személyében jelképezte a századdal egyidős forradalmi reményeket, azt a hitet, hogy az igazságos, az embernek valóban emberhez méltó körülményeket biztosító társadalom csupán karnyújtásnyira van... Koestler a század egyik legterjedelmesebb s - nyugodtan hozzátehetjük - gondolatiságában egyik legellentmondásosabb életművét hagyta az utókorra. Közel harminckötetnyi írásról van szó, amelyek a való világ szinte valamennyi jelenségét, eszméjét, mozgalmát érintik: kommunizmus, cionizmus, halálbüntetés, a csillagászat története, pszichológia, jóga, Zen-buddhizmus, kvantumfizika, parajelenségek... A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hőse, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös végpontját igyekeznek "összeházasítani". Még tágabban értelmezve, a jógi és a komisszár a szabadság és determinizmus között meglévő örök ellentétet is kifejezi. A végtelennel állandó kapcsolatban álló jógi és a zárt rendszerben élő s annak fenntartásában érdekelt komisszár között kibékíthetetlen ellentét feszül...

Arthur Koestler - Szellem ​a gépben
„Előző ​könyvemben, A teremtés-ben az ember tündöklő sajátjait tárgyaltam, a művészetet és a felfedezést. Ez a könyv az ember balvégzetének elemzésével zárul. Az emberi szellem kreativitása és kórtana az evolúció pénz­verdéjében készült egyazon érem két oldala" - írja Arthur Koestler nagy hatású művéről, amelyben az élettel fog­lalkozó tudományok szemléletváltását, az élő organizmus új, átfogó, holisztikus értelmezését sürgeti. „Az evolúció felfogható úgy is, mint vakvágányok, zsákutcák labirintusa, és semmiképpen sem tartható képtelennek az a feltételezés, hogy az ember eleve adott poggyászában - noha tartalma minden más teremtményénél összehasonlíthatatlanul színe­sebb és gazdagabb - rejtőznek bizonyos, az önrombolás, önpusztítás irányában ható hibák, tévedések is." Az emberiség történelmén végighúzódó erőszakot, paranoiát vizsgálva a szerző felveti: lehetséges, hogy az evolúció során az emberi agy ősi és új struktúrái - azaz érzelem és értelem - nem koordinálódtak megfelelően. Ha ez így van, akkor legújabb kori történelmünk fejle­ményei - a népességrobbanás, illetve az egész emberi faj elpusztításának technikai lehetősége - katasztrófát vetíte­nek előre. Ebben a helyzetben csak az ad okot reményre, hogy az élettel foglalkozó tudományok - az evolúciós genetikától az idegrendszer kutatásán és a kísérleti pszi­chológián át az érzékelés, a nyelv és a gondolkodás tanul­mányozásáig - olyan új eredményekkel kecsegtetnek, amelyek lehetővé teszik az agy „beépített hibájának" kijavítását. Ehhez azonban elsősorban is arra van szük­ség, hogy az élettudományok szakítsanak a tizenkilen­cedik századi, mechanisztikus világszemléletből fakadó felfogással, amely az embert a véletlen mutációk jóvol­tából keletkezett reflexgépezetnek tekinti. Koestler könyve a megírása óta eltelt időben mit sem vesztett aktualitásából, s ugyanolyan izgalmas szellemi kalandra hívja az Olvasót, mint a trilógia első két kötete, az Alvajárók és A teremtés.

Arthur Koestler - Sötétség ​délben
A ​Sötétség délben 1940-ben látott először napvilágot, s a század egyik legnagyobb vihart kavart regénye lett. Arthur Koestler fiatalon a kommunista mozgalom vehemens elkötelezettje, a "hitehagyás" friss sebének fájdalmával, ugyanakkor éles logikával és az írói képzelet szenvedélyével írta meg ezt a regényt, amelyben a 30-as évek nagy szovjet pereinek emberi kérdéseit kívánta bonckés alá venni. Kulcsregényt írt ugyan, abban az értelemben, hogy a regény olvasója számára világos: a cselekmény a sztálini önkényuralom világában játszódik és hőse, Rubasov sokban hasonlít a koncepciós jogi procedúrák fővádlottjaira (Buharinra, Radekre és másokra), de a regény problematikája túlmutat a publicisztikus aktualitáson, a felületesen felfogott "politikai botrányon". Nyikolaj Szemjonovics Rubasov, a regény hőse a régi bolsevik gárda vezető alakjaihoz tartozó, a szovjet rendszert a legnagyobb külső nehézségek és belső kétségek között is hűen szolgáló, jelentős funkcionárius, egyik napról a másikra egy börtöncellában találja magát. Vádlói hajdani elvbarátai, s a három kihallgatáson keresztül folyó lelki procedúra tétje: Rubasov belátja-e, hogy az ügy a kommunista forradalom logikája és az áldozatvállalás szelleme szerint a legvégső megaláztatást, el-nem-követett bűnök vállalását, áldozatkén való önfeláldozást várja tőle. A regényíró meggyőző lélekrajzzal, a mozgalom első évtizedei hatalmi mechanizmusának tényszerű ismeretével, és természetesen a modellszerű események tanúságának megfelelően igennel válaszol erre a kérdésre, írói erényeit azonban abban csillogtatja meg, hogy mindezt képes hitelesen, emberi dimenziói szerint ábrázolni. A sztálini korszak napvilágra kerülő dokumentumai mellett a "tárgyi valóság", a "kulcsregény"-jelleg el is veszti jelentőségét - a modern társadalmi üdvtan abszurd logikájának éles kritikai analízise teremti meg a regény atmoszféráját, és ez biztosítja emberábrázolásának erőteljes hatását is. A regény olvasása revelatív élmény, nem a "perek", hanem a század politikai drámáinak egyik kulcsregénye.

Arthur Koestler - Egy ​mítosz anatómiája
A ​válogatás egyik legizgalmasabb írása a halálbüntetést veszi szemügyre. A 20. század talán legprovokatívabb magyar és európai gondolkodója hatásos közéleti szereplőként elvetette a halálbüntetést, és körbejárta a probléma etikai, társadalomfilozófiai, társadalomtörténeti vonatkozásait is, jórészt megelőzve Foucault ez irányú elemzéseit. A saját életéről szabadon döntő Koestler minden írása a szabadság 20. századi dilemmáiról mond el valami fontosat.

Arthur Koestler - A ​vágyakozás kora
"Párizs, ​az 1950-es évek derekán - itt és ekkor játszódik Arthur Koestler regénye. A fény városára a totalitárius diktatúra fenyegető árnyéka borul. A veszély egyre közelibb, és minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy mi történik majd, ha végül bekövetkezik a katasztrófa. Csak maroknyian készek a küzdelemre; a többieket megbénítja a félelem, a beteges gyűlölet, a cinizmus, a reménytelenség vagy a jámbor és botor optimizmus. "Koestler bemutatja, miképpen mond csődöt a hagyományos nyugati kommunikáció a totalitárius propagandagépezettel szemben. Ha a Nyugat a puszta védekezésre szorítkozik a rágalmak ellen, amikor azok már beszivárogtak a köztudatba, és megtették hatásos munkájukat, akkor önmagát ítéli vesztésre; rosszabb esetben háborúk, enyhébb változatban választások dőlnek el azon, hogy milyen kommunikációs stratégiát tudnak előállítani a politikai versenytársak. A totalitárius rendszerek többé-kevésbé finomítva, tudatosan alkalmazzák a megtámadás, a védekezésre kényszerítés, a féligazságok terjesztésének és az azok igazságokként való megvillantásának módszereit. S ahol nincsen erős beágyazottságuk a polgári értékeknek, ott nagyobb esélye van a győzelemre annak, aki gátlástalan - ezen a téren a demokráciák mindig hátrányban lesznek a totalitárius rendszerekkel szemben. Ez a mű nem csak rendkívül bátor politikai mondandói miatt lebilincselő. Nem csak az izgalmas dialógusok egész sorozata miatt, amelyekben ott lélegzik a háború utáni nemzedékek teljes kiábrándultsága. A regény nagyszerűségét a belső pszichológia tökéletessége is adja. A mű méltatói nem felejtenek el rámutatni arra, hogy noha kulcsregényről nem beszélhetünk, bizonyos szereplők megformálásakor Koestler ismert hírességeket használt föl modellként. Szabadon garázdálkodott a jellemek és viselkedések túlságosan is gazdag tárházában, szétszabdalt bármit, és összevegyítette bármivel. Több mint félszáz év telt el a regény megírása óta; a mai olvasó számára Sartre, Beauvoir vagy Camus alakja a maga fizikai valóságában már eltávolodott, ők már félklasszikussá vált irodalom- vagy filozófiatörténeti személyiségek. A vágyakozás kora talán a legjobb Koestler-regény, egyesek szerint erőteljesebb, mint a Sötétség délben; hihetetlen erővel mutat meg egy kort, a hitvesztések máig tartó korát. Egy érett és pallérozott elme birkózik a korszak leggyötrelmesebb és legfelkavaróbb kérdésével; az emberi érzelmek tükrében tárja az olvasó elé a totális diktatúra fenyegetésével való szembeszállás alig elviselhető terhének gyötrelmeit." Körmendy Zsuzsanna

Arthur Koestler - A ​láthatatlan írás
A ​tavaly megjelent "Nyílvessző a végtelenbe" epilógusában Koestler így írt a folytatásáról: "Igen alkalmasnak látszik, hogy ezt az első kötetet azon a döntő ponton fejezzem be, ahol belépek a kommunista pártba, mint ahogy a régi filmsorozatok végződtek mindig - a hős kötélen függ a krokodiloktól nyüzsgő folyó árja fölött, utána pedig jön az ígéret: FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK. Csakhogy akkor a közönség mindig tudta, hogy a hős nem fog igazából a krokodilok közé zuhanni, én viszont közéjük zuhantam, ami - remélem - annál izgalmasabbá és egyre jobbá teszi majd ezt a mesét." A láthatalan írás Arthur Koestler kétkötetes önéletrajzának második része.

Arthur Koestler - Németh Andor - Nagyvárosi ​történetek
Öt ​rövid bűnügyi regényt tart a kezében az olvasó, öt bravúrosan szerkesztett detektívtörténetet, melyek mindegyike Európa egy-egy nagyvárosában, a harmincas években játszódik. Mindez nem mellékes: a klasszikus krimi megannyi kellékét felvonultató, fordulatokban bővelkedő írások a két világháború közötti polgári lét mára letűnt világát idézik, ami különös ízt kölcsönöz e lebilincselő izgalmas történeteknek. Arthur Koestlernek, a Gladiátorok, a Sötétség délben, a Mint éjjeli tolvaj című regények, valamint számos természet- és társadalomtudományi mű szerzőjének neve jól ismert a magyar olvasó előtt. Németh Andorral közösen írt munkáit - melyek most először jelennek meg egy kötetbe gyűjtve - ajánljuk mindazoknak, akik nem csupán felhőtlen szórakozásra, de irodalmi kuriózumra is vágynak. A londoni kínai negyed híres kávéházában hátborzongató haláleset történik: amint a zongorista a billentyűzethez ér, teste összerándul, majd lefordul a székről. Mikor a helyszínre érkező detektív elektromos vezetékekre bukkan a zongora alatt, nem kétséges, hogy emberölésről van szó. Az azonban rejtély, hogy a tettes miért ezt a különös módját választotta a gyilkosságnak... A fények kialszanak, elkezdődik a nagy sikerű koncert második része. Ám alighogy felcsendül az első néhány hang, a hegedűművész őrjöngve hagyja el a színpadot: "Ez nem az én hegedűm"! A rendőrség lázas munkával igyekszik felkutatni az ellopott nagy értékű hangszert - ám sikertelenül. Ekkor lép színre a híres pszichiáter, hogy hipnózis segítségével bebizonyítsa: a rejtélyes bűntény szálai jóval messzebbre vezetnek...

Joseph Conrad - Arthur Koestler - Václav Cerny - Folytatásos ​önéletrajz
Joseph ​Conrad (1857-1924) Lengyel származású angol író, aki először tengerész volt, s első könyve csak 38 éves korában jelent meg. A 20. század talán legegyetemesebb hatású írója. Főbb művei: A sötétség mélyén (1902); A titkosügynök (1904); Nyugati szemmel (1911); A titokzatos idegen (1919). Arthur Koestler (1905-1983) Magyar apa és osztrák anya fia. Noha Budapesten járt középiskolába, német, majd francia nyelvű újságíró lett, míg maradandó értékű regényeit, önéletrajzait és esszéit - melyekben többnyire a század kísértetével, a kommunizmussal viaskodott - angolul írta. Mikor tudomást szerzett arról, hogy rákja van, kalandos életét feleségével együtt elkövetett öngyilkossággal fejezte be Londonban. Főbb művei: Thieves in te Night (Éji tolvajok, 1946); Sötétség délben (1940); Scum of the Earth (A Föld mocska, 1941); The Yogi and the Comissar (A jógi és a komisszár, 1945). Václav Cerny (1905-1987) Cseh irodalomtörténész. Franciaországban, majd Genfben járt egyetemre. Az 1930-as években egyetemi tanár Prágában, s emellett az irodalmi élet egyik meghatározó személyisége. A háború után a harcos szociáldemokratát 1951-ig tűrték meg, akkor félreállították, s 1968 pillanatnyi szünetétől eltekintve élete végéig ellenzékben maradt. Négykötetesre tervezett emlékirataiból csak hármat sikerült befejeznie.

Arthur Koestler - A ​teremtés
Arthur ​Koestler (1905-1983) a nagy politikai regényeinek megírását követő második alkotói korszakában főleg a tudomány, a filozófia és a pszichológia kérdéseivel foglal­kozott. Ekkor született Alvajárók című remekműve a koz­mológia történetéről, majd pedig talán legismertebb tudo­mányos munkája, A teremtés, amelyben a kreativitás új elméletét kísérelte meg felállítani. „Csak a zsenik őrzik meg telhetetlen kíváncsiságukat a miértekre, és a gyermeki reményt, hogy mindennek meg­vannak a mertjei. Miért kerek a Hold? Miért pottyan le az alma a fáról? Miért éppen öt bolygó van, s miért nem -mondjuk - húsz, és miért úgy mozognak, ahogyan? Miért savanyodik meg a tej? Miért nem kapják meg a tehénhimlőt a fejőlányok? Miért ragyogóbb piros a trópusokon hajózó tengerészek vére, mint a hamburgiaké? Miért rándul össze a békaláb? A géniusz egyik legfontosabb ismertetőjegye, hogy soha nem szűnik meg olyan csacsi kérdéseket feltenni, mint ezek - amelyek mindegyike korszakalkotó felfedezésekhez vezetett" - írja Koestler. A tudományos felfedezést, a mű­vészi alkotást és a komikus ihletet vizsgálva megmutatja, hogy minden alkotótevékenység mélyén ugyanazok az alapelvek húzódnak meg, és körvonalazza ezeket. Rész­letesen elemzi a „biszociatív" gondolkodást, és hangsúlyoz­za, hogy az ember akkor a legkreatívabb, amikor gondolko­dásának és viselkedésének beidegződései mintegy felfüg­gesztődnek. Könyvének második részében a biológia, a kísérleti pszichológia és a neurológia eredményeit is fel­használva rámutat, hogy az előzőekben feltárt összefüg­gések a megtermékenyített petétől a kreatív személyiség tevékeny elméjéig az egész szerves hierarchia mentén érvényesülnek, s hogy az erre utaló jelenségek minden szin­ten megfigyelhetők.

Arthur Koestler - India
A ​Terebess Kiadó Koestler két távol-keleti országról szóló könyvét ikerkiadásban hozza ki (szép, igényes könyv-formában és professzionális fordításban), azonban sem az India, sem a Japán nem sorolható az tárgyszó-fogalma alá. E könyvek ugyan konkrét utazások emlékanyagához köthetők - a szerző mind a két kötetben utal erre -, mégis inkább szellemi, kultúrtörténeti, politikai, históriai nemzet, illetőleg szubkontinens-ismertetők. Feltehető, hogy mindkét könyv egy-egy kvázi tanulmányút összefoglalója avégett, hogy a szerző a készülő nagy szintetikus könyveihez kellő szellemi, helyszíni muníciót raktározzon el. A India-könyv az ind bölcselet több évezredes tradíciójába való alámerülés melynek tengelyében a szexualitást természetfölötti célokra irányító szellemiség analízise áll. Koestler nagy fogékonysággal és tiszteletteljesen közeledik e különös antropológiához, misztikához - nem rejtve azonban véka alá csodálkozását, az európai ember álmélkodó távolságtartását. Könyvtári szempontból igen lényeges, hogy e könyv (és párdarabja) az ismereteknek nagyon magas szintjét közvetíti - művelt olvasók kereshetik.

Arthur Koestler - A ​Föld söpredéke
A ​kalandos életű szerző a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán tudósította a londoni News Cronicle-t, emiatt a francóisták halálra ítélték. Négy hónapot töltött a siralomházban (erről az időszakról önálló kötetet írt Párbeszéd a halállal címmel), majd angol közbelépésre kiszabadult, s átjutott Franciaországba. Két évvel később, az összeomlás szélén álló francia adminisztráció azonban mint megbízhatatlan baloldali idegent letartóztatta, s hónapokat töltött a hírhedt internálótáborban, Le Vernet-ben, ahonnan ismét csak angol segítséggel kiszabadulva jelentkezett az idegenlégióba, hogy elkerülje az újabb letartóztatást… Ezeknek a franciaországi hónapoknak az élménybeszámolóját tartalmazza ez a páratlanul izgalmas dokumentumregény.

Kollekciók