Ajax-loader

Szentkuthy Miklós könyvei a rukkolán


Szentkuthy Miklós - Arc ​és álarc
A ​goethei álarcok és a polgári irodalomtörténetírás merev és élettelen Goethe-maszkja mögött Goethe igazi emberi arcát akarja megmutatni új könyvében Szentkuthy Miklós. Nem a magányos óriás, az arisztokrata bölcs sablonos képét rajzolja meg, hanem a valóságost: a korát mélyen átélő alkotót. Ifjúsága, olaszországi utazása, Weimar: a három legfontosabb rétege a regénynek. A drámai és esszészerű fejezetek váltakozása során derül ki a lényeg: a híres goethei póz mögött, a weimari udvari élet anakronisztikus kicsinyességeiben, a haladó gondolkodót látjuk, akiben a kora legfontosabb természettudományos és társadalmi eszméi váltak tudatossá, egységessé. A regény a kor, az élet és a mű legfontosabb társadalmi, politikai, szellemi problémáit óhajtja feltárni. Első személyben íródott, az öreg Goethe mondja el háziorvosának vallomását, őszintén és hűségesen ragaszkodva az igazsághoz, élete szubjektíve legfontosabb eseményeiről.

Szentkuthy Miklós - Barokk ​Róbert
"Elbúcsúzom ​Velencétől 2 heti kínlódás után. Az utolsó nap találok egy kis olasz lány szerelmére. Ott kell hagynom, a lelkem meg van mérgezve, Budapesten beállok titkos futuristának - de úgy látom, még a tehetségtelenséghez is tehetségtelen vagyok. A Baumgarten-pénz elfogyott: nem írtam semmit... Végső vezeklésképpen megírom szenvedéseim történetét, hogy ezzel lezárjam ezt a kort, és megpróbáljak "rendesen élni" belesüppedve a közösség koporsójába. Őszintén megvallok ebben az írásban mindent, és el is küldöm az alapítvány kezelőségének... Elolvassák és remekműnek találják. Kiadják a könyvet, világhírű lesz (valóban világhírű: nemcsak észtre, finnre, lappra, svédre, bolgárra és portugálra, hanem angol-francia-németre is lefordítják) és 1933-ban megkapom érte a Nobel-díjat." Szentkuthy Miklós hagytékából került elő a Barokk Róbert, az író tizenkilenc éves korában született regénye. A kamaszkor erotikus fantáziáit, a vallási túlfűtöttséget és a szellemi útkeresést nagy mesélőkedvvel - nem kevés bujasággal és iróniával felidéző mű.

Szentkuthy Miklós - Pendragon ​és XIII. Apolló
Egy ​éve fejeződött be a második világháború, mikor Szentkuthy elkezdte ezt a furcsa történetet, amely vad, szeszélyes meseregényként is felfogható. Mintha menekülni szeretett volna a háború valós és közeli borzalmaitól, de nem jutott messzire, a zaklatott történetben minden bizonytalan, a regényhősök sorsa hányatott. A regény ezzel kezdődik: "Uther Pendragonról sokan azt mondták, hogy szép volt, mint Jézus... saját magát nézte egy félig homályban álló óriási tükörben, melyben a király előtt már a Park őserdeje is régóta fürdette magát, sötétzöld és árnyék, mélyvízi aranycikázás és egy pár surranó madár színeiben... egyszer februárban nagymise volt Westminster templomában, és a király ott ült az oltár mellett, pompában, trónuson, legyezőkkel, részegítő szépségű hölgyekkel körülvéve... mindenki csak Pendragon királyt látta, Turner festményein látható naplemente-vörös vagy aranyhal-piros hajával, hófehér bőrével..." Szentkuthy történeteiben hangsúlyosan és sokszor ütközteti a külső emberi szépséget és a belső, lelki szépséget, kvalitást. Illetve ezeknek ellenkezőjét. Mert a szépség a szakrális magaslatokból - hol kíméletlen, hol esendő - emberi szintre száll le, majd a regény közepe táján a sátán munkálkodása révén a pokol szintjén "virágzik" tovább, és fertőzi a szerelmében fuldokló vén Apolló-Fioraiót. Pendragon király gyönyörű nővé változik át, és ez a gyönyörű nő maga a sátán. Szentkuthy a saját "démoni" és "gyermeki" karakterbeli kettősségét plántálta XIII. Apolló jellemébe is, sőt fő vonásaként tünteti fel, és talán erre a kettősségre lehet felfűzni a regény cselekményének cikázásait.

Szentkuthy Miklós - Fájdalmak ​és titkok játéka
A ​könyv Szentkuthy Miklós korai naplójegyzeteit és naplóillusztrációit rejti. Ez a kisebb terjedelmű szöveg- és képegyüttes (naplóinak összterjedelme több, mint százezer oldalra tehető) betekintést enged a naplóíró Szentkuthy műhelyébe, melyről ő maga így vall: „nem a megörökítés, az emlék rögzítése izgat. Nem azért írok naplót, hogy maradandóság-szomjamat kielégítsem, hanem csupán azért, mert akkor lesz valóság számomra az, amit átélek, ha leírom. Minden valamire való napló azért rendkívül érdekes olvasmány, mert pillanatfelvételek sora az ember különböző lelkiállapotáról”. E kötet szövegeit és illusztrációit lapozgatva egy kamaszkorával küzdő, majd egyetemistaként személyiségének fejlesztésén munkálkodó fiatalember „különböző lelkiállapotairól” szerzünk színes benyomást.

Szentkuthy Miklós - A ​megszabadított Jeruzsálem
Palailogosz ​Konstantin bizánci császár udvarában él Atheosz atya, aki két művében, a Hazugságban és az Átokban elmondja kora történetét. Az ő töredékes munkáit használja fel az író, aki így jellemzi könyvét: "Prófétai haragban nemzett és fogamzott művében persze sok a buta és a gazember, sok ezeknek a rikító színekben tomboló cirkusza (... a legzüllöttebb Bizáncból üzen), de: Atheosz szemlélete a késő középkori haláltánc műfajjal rokon, történetszemlélete a haláltáncoké, ez pedig lehet minden a világon, csak egy nem: l'art pour l'art gyönyörködés az emberi és társadalmi hitványságokban. Atheosz korának gyermeke, tehát a legmodernebb történettudás nem lehetett birtokában. De a bűnöket világosan bűnökként látja, és ábrázolása: pozitív ítélet, pozitív társadalom erkölcsi alapon, a változtatás lehetőségének még pozitívabb tudásával. Egyetlen vágyálma és célja. a nagy felvilágosító és forradalmasító népdráma a Hazugság- és Átok-fejezetek végén nyilvánvalóvá is lesz." Komikus vagy költői leírások, felsorolásuk váltakoznak commedia dell' arte-szerű jelenetekkel. Az eseményeket néha szónoklat vagy közbeiktatott elbeszélés viszi előre a regényben. A képek és hasonlatok a 15., 16. sz. művészetének, mindenekelőtt képzőművészetének világát idézik, Dürert, Brueghelt. Irodalmunkban szinte példátlan az a nyelvi fantázia, mely Szentkuthy könyvét jellemzi.

Szentkuthy Miklós - Burgundi ​krónika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szentkuthy Miklós - Széljegyzetek ​Casanovához
Szentkuthy ​Miklós 1937 nyarán észak-itáliai körutat tett, ez alkalommal született meg benne Orpheus- művének terve. Velencében rendkívüli hatást tett rá egy nagyszabású visszatekintő Tintoretto életmű- kiállítás. Ennek nyomai bőségesen megtalálhatók a Széljegyzetek Casanovához című művében, amely a fekete Orpheus-füzetek sorozat első része lett, 1938-ban készült el, és 1939-ben jelent meg. Giacomo Casanováról, a híres velencei kalandorról lévén szó, az állami cenzúra, majd a Magyar Királyi Törvényszék szinte látatlanban, legalábbis nagyon felületes olvasás után elítélte vallásgyalázás és közszeméremsértés címén. A kötet terjesztését betiltották, a kinyomtatott példányokat mind elkobozták, tehát sohasem került könyvesboltokba.

Szentkuthy Miklós - Iniciálék ​és ámenek
Orpheus ​legifjabb korában szinte nevetséges hiperentellektüel, de szenvedélyes védi érettebb korában az egyszerűséget minden területen. Tobzódó szürrealitás váltakozik a legeslegszolidabb realizmussal, apokaliptikus prófétaság viccalapok humoreszkjeivel. És amit okvetlenül négyszemközt kell megbeszélnek Kegyelmességeddel: legspanyolosabb, legbarokkabb katolicizmus párosul, valóban ijesztően, káromló blaszfémiákkal és Nihil-kultusszal, ugyanígy: deliráló erotika a legszentebb imakönyvekbe illő, legszebb imakönyvekbe illő, legszebb Rózsafüzér-elmélkedésekkel. Stílusában szupermisztika gyanúsan megfér a külvárosok cinikus utcanyelvével, Calderón szakrál-dramaturgiája a falusi paraszt-farce-ok monoton haragjaivel és bunyóival, igaz, hogy a bábszínház véres hancúrozásai mögött a krisztusi erkölcs örökimádása lángol. Ez a kiirthatatlan, irdatlan moralitás íratta pokoli szatíráit a História véres szamarairól, ezért lett színjátékok alakjában harcos népnevelő.

Szentkuthy Miklós - Szárnyatlan ​oltárok
A ​XV. század derekán a gazdag Liege város élén egyházfőként gyenge, ingatag, ostoba püspök áll. A préda csábító. A burgundi herceg elhatározza, hogy odaadja a várost nászajándékul megunt szeretőjének. Elcsapja a gyenge püspököt, és helyébe saját kamasz unokaöccsét szentelteti fel. Az új egyházfő és emberei rendszeresen fosztogatják a várost, és mindenkor a liege-iek tiltakozni próbálnak, a pápa kimondja rájuk az egyházi átkot. A város lakói hol ettől, hol attól a főúrtól várják megváltásukat, csak a történet elbeszélője, az elcsapott szeminarista lát tisztán, de az igazsága még korai, nem talál utat a szívekhez, mert okoskodása több évszázaddal megelőzi korát. A kitűnő regény alapját, de még az epizódok magvát is valóságos történelmi eseményeket képezik, az író képzelete csak gazdagítja őket, Szentkuthy igen színes plasztikus és hiteles képet fest erről a változatos, vad és barbár korról. A Wittenberg című kisregény egyik hőse Luther, akinek "az a vétke, hogy azokat a következményeket, amelyek már teológiai és erkölcsi elveiből is következtek, a gyakorlatban nem merte levonni". A másik hős, Lucas Cranach, szintén kompromisszumot kötött: a teremtő, realista művész óvatos udvari festő lett. E probléma köré - melyet a német parasztháborúról írva Engels fogalmazott meg elsőnek - csoportosulnak drámai kontrasztokban Cranach életének eseményei. Osztrák tájak és olasz városok, a német fejedelmi udvarok élete és a plebejus forradalom vihara, a nagy Cranach-műhely élete, a festő vívódó és lelkiismeret-furdalásos utolsó évei.

Szentkuthy Miklós - Divertimento
"Wolfgang ​az ablakhoz ment, egyik karjával bágyadtan félretolta a nehéz függönyt (sóhaj volt selyemből). Az énekesek riadtan néztek egymásra: nem próbál itt Wolfgang valami lehetetlent? Legrejtettebb, legmagányosabb érzéseit próbálja álomszerűen felidézni, és közben játszani is akar? Wolfgang rögtön megérezte, hogy a színészek mitől félnek, és anélkül, hogy feléjük fordult volna, simogatóan, tárgyilagos, társalgó hangon mondta: "Vannak pillanatok, mikor a nagykomédia és a sírnál komolyabb őszinteség egyértelmű lesz. Talán egész életem egy ilyen különleges pillanat volt." "- Ez tudniillik: zene - mondta szúrósan a meztelen keblű dáma. - Itt minden a maga helyén van - látja? Most az egyik görög hős szomorú: hallja, hogy zokognak a csellók? - Remek - mondta pityeregve a balerina, és elővette zsebkendőjét, hogy könnyeit letörölje."

Szentkuthy Miklós - Frivolitások ​és hitvallások
1983-ban ​magnetofonba mondta az író a saját életét, fél éven keresztül és mintegy 1500 gépelt oldalnyi terjedelemben. A műfaj: a közvetlen beszéd, az elröppenő szó igazmondásra serkentő varázsa, ha lehetséges, talán még inkább fokozta Szentkuthy amúgy is közismerten szókimondó kritikai őszinteségét. A családról, gyermekkoról, a szülőkről és rokonokról, barátokról és ismerősökről, politikusokról és tudósokról, írókról és művészekről színes, eleven, majdnem gorombán izgamondó portrékat rajzolt, amit hitelesített önmaga ironikus bemutatásával. Az őszinteségnek ez a foka önmagában művészi teljesítmény; nem hiányoznak azonban önéletvallomásából azok a mesteri elemek sem, amelyek regényeit olyan lenyűgözővé teszik. Az ember sorsa meghatározza bizonyos mértékig műveinek, művészetének, szemléletének jegyeit, s Szentkuthyt apja, környezete, az életútján végigvonuló rettenetes figurák alighanem arra inspirálták, hogy az alkatában meglévő groteszk-kritikai hajlamai maradéktalanul kibontakozhassanak. Szerencsétlennek mondható, hogy ennyi tökfilkóval, fafejűvel, kultúrgörénnyel, sunyi kétszínűvel hozta össze sorsa, és szerencsésnek, hogy ellentételként Németh László, Szerb Antal, Halász Gábor megértésével és megbecsülésével találkozhatott, és közvetlen környezetében is olyan támaszra találhatott, mint felesége, Dolly asszony. Ez a könyv szellemi életének önvallomása is egyben; a kettő persze a legkevésbé sem választható el, az érzéki és érzékletes valóság a szellem valóságától - nála legkevésbé. Olvasmányairól, utazásairól és saját műveiről tett vallomásai forráskritikai értékűek, közelebb visznek a Szentkuthy-művek titkainak megfejtéséhez.

Szentkuthy Miklós - II. ​Szilveszter második élete
Amikor ​e regénynek egy részlete megjelent az Új írásban, Vas István ezt írta elé bevezetőül, magyarázatul: „Végre! Szentkuthy folytatja az Orpheust! Nagy hír ez nekünk, akik még megmaradtunk abból a kis táborból, amely a harmincas-negyvenes évek fordulóján olyan lelkesen és mohón várta a következő Orpheus-füzetet... az ő Orpheusa a történelem bohóc-revüje volt, amely egy percnyi nyugtot sem hagyott az olvasónak elmerülni a történelmiesség áhítatában … Persze hogy az olvasóknak időre lett volna szükségük, hozzászokni a bukfenceknek és fintoroknak ehhez a szemkápráztató örvényléséhez, a tiszteletlenségnek ehhez a lélegzetelállító hullámvasútjához. De mire a tüdő kezdhetett volna hozzáedződni a fokozottabb igénybevételhez, a szoktatás abbamaradt: az utolsó Orpheus-füzetet követő másfél évtized anyagi és történelmi légköri feltételei nemigen kedveztek egy Szentkuthy-szabású szellem jelenlétének az irodalomban … Most aztán, úgy látszik, kipótolja a nélkülözés hosszú korszakát az Orpheusban: mint még soha, szabadjára engedte minden szentségtörő hajlamát, meg a történelmit – és azt hiszem, még mindig ez utóbbi számíthat nagyobb megbotránkozásra. Mert az még a legkevesebb, hogy II. Szilveszter pápának a néhány száz évvel halála után kezdődő renaissance-szal való kapcsolatairól hallunk – de hát még a Vogue meg a Playboy, a sztriptíz, a bikini, a strand-élet szerepe a mi Szent Istvánunknak koronát küldő pápa életében és gondolkozásában! … De félreértések elkerülése végett: ne higgye az olvasó, hogy ez a pletykabőség, ez a revüforgatag könnyű olvasmánnyá teszi az Orpheust. Nem az unalomtól kell félnie: az Orpheus minden részlete izgalmas és bohózatian mulatságos. Csak éppen sok a részlet és erős a sodrásuk – Halász Gábor annak idején zuhataghoz hasonlította Szentkuthy tehetségét. Ami semmiképpen sem azonos a terjengősséggel: jóformán sohasem locsog, sohasem ismétli, sohasem hígítja magát. Ha hibája van, inkább az, hogy hordószámra szállítja az esszenciát: minden mondata mond valamit – és újat mond. És aki – mint e sorok írója – új híveket szeretne szerezni az Orpheusnak, nem tehet jobbat, mint hogy elismétli a régi verbunkos refrén-sorát: »Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret!«"

Szentkuthy Miklós - Angyali ​Gigi!
Szentkuthy ​új könyve két modern témájú kisregényt és novellát tartalmaz. Az Angyali Gigi c. kisregényben egy festő - remek, karikaturisztikus típusa a "modern" polgári művésznek - beszéli el egy lezüllött dzsentrilány iránti szerelme és megcsalatása humoros történét; a Végítélet a jelmezkölcsönzőben egy ügyefogyott kis tanárkáról szóló fergeteges burleszk, aki mint a lámpalázas színész, ügyetlenül botladozik a valóság kulisszái között. A novellákban újra találkozunk a kisregény hőseivel, Gigivel, Sándorral, a festővel. Az első Gigi-novellában az összes témákat és motívumokat megtaláljuk, melyek Szentkuthy novelláit ihlették. Művészeti problémák és szerelmi élmények fél-komoly, féltréfás elemzéséből a polgári életforma fölényes és gúnyos ábrázolása kerekedik ki: Szentkuthy ábrázolása ítélettel. Novelláiban egyszerű eszközökkel él, alig észrevehető megoldásokat használ, tartózkodik minden erőltetett irodalmiaskodástól, de ezek a lefokozott, tartózkodó eszközök mágis egész világot idéznek fel."

Szentkuthy Miklós - Cicero ​vándorévei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szentkuthy Miklós - Fejezet ​a szerelemről
A ​Fejezet a szerelemről történelmi környezetben játszódik ugyan, egy olasz városban és az olasz hegyek között, a korai reneszánsz éveiben, de nem histórikus, hanem fantáziával feltöltött helyen és időben. A városka polgármesterének és a városatyák gyülekezetének hírül hozza egy küldönc, hogy meghalt a pápa. Ez a hír valamennyi baljós következményével végigvonul a regényen, bármi történik, mindent beleng a félelem: a pápa halálhírére a császár elküldi majd katonáit, hogy vérfürdőt rendezzen a szembeszegülő olasz városokban. A történelmi helyzet azonban csak kerete a regénynek. Elemző részek és történések váltják egymást: mint ahogy a cím is jelzi, valójában a szerelem mint lelkiállapot, mint az emberi boldogság és boldogtalanság közös forrása a főtéma, a regényt akár úgy is felfoghatjuk, mint egy catalogus amoris-t. Kirajzolódik benne a testi és a lelki szerelem, mindig morális, illetve amorális példákkal megvilágítva, hol reménységgel színezve, hol reménytelenséggel árnyékolva. Szentkuthy Miklós káprázatos elemzőkészsége és megjelenítő tehetsége, kivételes képzelete és rendkívüli nyelvi ereje eleveníti meg az embereket, városokat, tájakat, érzelmeket, filozófiai-lélektani problémákat. A regényt Szentkuthy 1934-ben írta, 1936-ban jelentette meg. Minden érintett témával, jelenséggel, ténnyel kapcsolatban a szempontok, a problémafölvetés módjai, ami és ahogy Szentkuthyt foglalkoztatja, rokonok a legmodernebb regények gondolataival, módszerével. - Az olvasó a regény második kiadását tartja kezében.

Szentkuthy Miklós - Saturnus ​fia
Mi ​nem lehet egy Dürer-könyv - ha szépirodalmi jellegű - a XX. század vége felé? Az író, Szentkuthy szerint: "1. Nem lehet a 30-as évek táján divatba jött "regényes életrajz", afféle biographie romancée, nem lehet pedig azért, mert ez a fajtalan műfaj, melyre az irodalomtörténet méltán hengerítette rá a sírkövet, az ónaturalista, ópolgári szabványregény elavult szellemében és elavult eszközeivel dolgozott... 2. Semmiféle körülmények között sem lehet a mai történelmi rgény az elmúlt kor - jelen esetben Dürer korának - úgynevezett "korhű" rekonstrukciója, értve ezen korabeli műfajok filológiailag pedáns feltámasztását (ami föltámasztás helyett úgyis csak az exhumálás tragikomikus fokozatáig jutna el); meddő dolog a kor külsőségeinek imitációja, epigonkodó, dekoratív újragyártása, mint a régiségkereskedők ragyogó gótikus vagy barokk bútorai... 3. Semmiféle körülmények között sem eshetünk az ellenkező végletbe, vagyis - a modernizálás és aktualizálás mámorában - nem alkalmazhatunk úgynevezett hipermodern művészeti módszereket és trükköket, ész nélkül záporozó anakronizmusokat (arról nem is beszélve, hogy a "hipermodern módszerek" a legtöbb esetben: század eleji ásatag kísérletek újraerőltetései) -, az ilyesmi legjobb esetben is (ha van ilyen) körülbelül azt a nívót képviseli, mint az operettek és kabarék (ott helyénvaló) fogását: a görög mitológia istenei a nagyvárosok jassznyelvén beszélnek, s Vulkánusz televízióban leplezi le Vénusz hűtlenségét..." Hát akkor mi? Aki erre kíváncsi, az olvassa el a Saturnus fiát. Az írónak ez a régi és azóta is kaphatatlan könyve még azoknak a Szentkuthy-rajongóknak is meglepetést és örömet szerez, akik a Szent Orpheus-breviáriumának áhítatos olvasói és szerelmesei, és ezt a művét eddig nem ismerték. Hát még azoknak, akiknek új élmény lesz majd Szentkuthy művészete!

Szentkuthy Miklós - Händel
A ​magyar barokk zeneszerző életregénye. Szentkuthy Miklós, akinek Haydn-regénye sok hívet szerzett a komoly zenének, és egyben gondolatkeltő vitákra adott alkalmat, ezúttal is egyéni, sajátosan gazdag stílusában, a korban való teljes beleérzéssel és azonosulással írta meg krónikáját Händel változatos és dicsőséges életéről, máig is eleven, gyakran játszott műveiről. A zeneszerző egyéni élményeit költött vagy valóságban élt személyek életének epizodikus változataiban adja elő (pl. az utolsó Medici herceg, Hogarth, a csípősen szatirikus és egyben moralizáló, kiváló festő és rajzoló, Garrick angol színész). Az így megfestett körkép sok helyütt a XVIII. század gunyoros szellemében torzít ugyan, de igaz és szuggesztív, s a barokk kor és a händeli zene mélyreható ismeretéről tesz tanúságot.

Szentkuthy Miklós - Prae
A ​Prae a szerző első monumentális irodalmi építménye, kritikusai a mai napig Szentkuthy fő művének tartják – s annak tartotta maga az író is. Szentkuthy nagyon fiatalon, húsz- és huszonhárom éves kora között írta, ő maga "kamasz-könyvnek" nevezte, s úgy tartotta, hogy a Prae nem más, mint készülődés a későbbi művekre. De a könyv már az első megjelenésekor több volt, mint "készülődés". A mű számot ad Szentkuthy elképesztő műveltségéről, olvasmányélményeiről, elméleti és szellemi tájékozottságáról, miközben a modern Európa válságállapotában tájékozódni próbáló, magányos értelmiségi küzdelméről is ironikus beszámolót nyújt.

Szentkuthy Miklós - Doktor ​Haydn
Szentkuthy ​Miklós 1957 és 1967 között öt életrajzi fantáziát írt ("Divertimento" W. A. Mozartról, "Saturnus fia" A. Dürerről, "Arc és álarc" J. W. Goethe-ről, ,"Doktor Haydn" J. Haydnről és G. F. Händel). Az öt művész életrajzának semmi köze az ún. ,"biographie romancée", regényes életrajz stílusához és felfogásához. Ezek inkább elmélkedések öt művész életéről, és annak demonstrációja, hogy a szerző milyen kapcsolatban van a zenével, a festészettel és az irodalommal: a regényszerű pittoreszk és a filozófiai elmélkedés polifóniájában. A szerző azért választotta ezt az öt művészt, mert a velük érzett lelki rokonságot és a karakterbeli analógiát akarta felszínre hozni ezekben a regényekben. Az öt életrajz közül a centenáriumra tekintettel most a Doktor Haydn című munkáját adjuk újra közre.

Szentkuthy Miklós - Múzsák ​testamentuma
Szent ​Orpheus földi helytartójának legújabb kötete nem regény: több is, kevesebb is annál. Tanulmányokat, esszéket, bírálatokat, emlékezéseket, cikkeket tartalmaz, kimondani is sok, több mint fél évszázad szellemi kalandozásainak a történetét rajzolja meg.Káprázatos filológiai fölkészültséggel ír tanulmányt Ben Jonsonról, de hasonlóképpen szakszerűen hódol Mozart zsenije vagy Bartók művészete előtt. A legfurcsább ugyanis, hogy a mindig ellentmondó, kötekedő, szellemi krakéler Szentkuthy Miklós, amilyen maró gúnnyal tudja elverni a port az álmoderneken, az áltudósokon és valódi fontoskodókon, éppen olyan szenvedélyes áhítattal tudja tisztelni az emberi szellem legnagyobb teremtőit: olyan áhítattal, amely csak az ifjúság, a befogadásra friss lélek sajátja. Tagadás és elismerés, mind a kettő kizárólag szélsőségekben megfogalmazva: ez nemcsak szépprózájának, hanem tanulmányainak, kritikájának is sajátja. Már a legkorábbi írásaiban sem volt kiforratlan, de legutolsó műveiben is forrongó, nyughatatlan és vitára kész. Ez a Szentkuthy-varázs titka.

Szentkuthy Miklós - Szent ​Orpheus breviáriuma
Az ​író vallomása a Szent Orpheus breváriumáról. Célja a legfélreérthetetlenebbül humanista cél: a kultúra minden változatán, tudományok és mitológiák minden ígéretén és csődjén, a legtávolabbi korszakokon és legmesszebb eső tájakon, a lélektan rengeteg, de mégis véges árnyalatain túl levő embert keresi: hogy mindebből a mögötte maradt élménytömegből mi marad? mi használható fel a jövőre? mi benne az idők játéka, és mi a nélkülözhetetlen lényeg és esetleg pozitívum?

Szentkuthy Miklós - Az ​egyetlen metafora felé
Szentkuthy ​Miklós nevezetes, de alighanem kevesek által olvasott munkája 1935-ben jelent meg, kis példányszámban; azóta sokat emlegetik, hivatkoznak rá, de noha könyvritkaság, új kiadása mindmáig váratott magára. A mű voltaképp napló, vagy ahogyan Szentkuthy nevezi: Catalogus Rerum - jelenségek, dolgok jegyzéke. Az író száztizenkét rövidebb-hosszabb szekvenciában jegyezte föl élményeit, gondolatait, kommentálta olvasmányait, a politikai és egyéb eseményeket. Ahogy maga mondja: "Két dolog izgat: legszubjektívebb életem legszubjektívebb epikai részletei, efemer apróságai, a maguk adatszerű, stilizálatlan egyéniségében - és a világ nagy tényei, allegórikus, Standbild-szerű nagyságukban: halál, nyár, tenger, szerelem, istenek, virág." Szentkuthy rendkívüli érzékenységgel, kivételes tudással, nagy fantáziával, páratlan nyelvi erővel jeleníti meg és elemzi a látványt és a gondolatot, a történelmet és a jelent. - Az irodalmunkban egyedülálló könyvet megjelenésekor Németh László, Hevesi András, Halász Gábor köszöntötte nagy elismeréssel; Németh László többek között ezt írta: "Szentkuthy találmányának megvan az az érdeme, hogy az írást egész újszerűen feszíti ki... Ahol minden inog, az író vagy a földformáló erők közé szegődik, vagy minden ingás fölött rendezi be kultúrateremtő laboratóriumát. Szentkuthy, a gondolkozdájában ülő, akarata ellenére is testvére a földön hadakozóknak, ahogy az ekének is rokona a felhő egy új vetésben."

Kollekciók