Ajax-loader

Marosi Sándor könyvei a rukkolán


Marosi Sándor - Sárfalvi Béla - Európa ​I-II.
A ​világrészeket ismertető sorozat harmadik tagja, a kétkötetes "Európa" kontinensünk részletes feldolgozását tartalmazza. A munka nem terjed ki a Szovjetunió európai területeire, amelyek a szocialista világhatalom ázsiai részeivel egységben egy következő, külön kötetben kerülnek tárgyalásra. Gyorsan fejlődő világunkban Európa világgazdasági helyzete, országainak arculata mélyreható változásokon ment keresztül. Ennek ellenére már évtizedek óta nem került a kontinens földrajzával foglalkozó új könyv az olvasó kezébe. A kétkötetes "Európa" ezt a hiány szeretné pótolni. Elsősorban a földrajzi tanárok, egyetemi hallgatók, másrészt a földrajz iránt érdeklődő szélesebb olvasó közönség igényeit elégíti ki. Az első kötet elején a földrész földtörténeti múltja, a mai domborzat kialakulása, az éghajlat, a víz, a növényzet és az állatvilág földrajza kapott helyet. A természetföldrajzi áttekintést követően a kontinens benépesülésének több évezredes folyamata, népeinek jelenlegi elhelyezkedése, Európa gazdaságának alapvető vonásai kerülnek ismertetésre. A regionális tárgyalás a nagy természeti tájak felvázolásával indul, majd az egyes országok gazdaságföldrajzi jellemzése követi. Az északi országok nyitják meg a sort, Finnországtól Izlandig, majd Nyugat-Európa államai következnek a Brit-szigetektől a Benelux államokig. A második kötet Közép-Európa országainak bemutatásával kezdődik: az alpi országok, a két német állam, az északi szláv államok, valamint Magyarország és Románia földrajzával. A kötet második felében Dél-Európa három nagy félszigetén, az Ibériai-, az Appennini- és a Balkán-Félszigeten elhelyezkedő országok kerülnek tárgyalásra. A szöveget gazdag statisztikai függelék, továbbá név- és tárgymutató egészíti ki, ezenkívül mintegy 160 ábra, közel 300 fénykép, közöttük 16 színes tábla illusztrálja.

Ádám László - Marosi Sándor - Szilárd Jenő - A ​mezőföld természeti földrajza
A ​magyar geográfusok és a magyar geográfia közel egy évtizede ígéretet tettek, hogy a hazai földről, egyes tájairól és gazdasági körzeteiről korszerű szemlélettel megírt természeti és gazdaságföldrajzi monográfiákat készítenek. Olyan földrajzi munkákat, amelyeket a kutató geográfus szakember és a földrajzot oktató tanár is, de gazdasági életünk tervező szakemberei is haszonnal és tanulsággal forgathatnak. Az adott ígéret immár valósággá válik. A Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatócsoportjának gondozásában a Földrajzi Monográfiák újabb testes kötete lát napvilágot: A Mezőföld természeti földrajza. Két magyar hegységi táj, a Mátra és a Börzsöny után egy dombsági, síksági táj földrajzi képének a megfestése, az ország szívében helyet foglaló Mezőföldé. A Mezőföld neve, akárcsak odaát Erdélyben a Mezőségé, népi eredetű. A magyar nép fejlett tájszemléletének terméke. A népi elnevezés jól mutatja, hogy ennek a kereken 4500 km2 területű, a Duna völgye, a Balaton, a Dunántúli-Középhegység, Somogy és a tolnai Hegyhát erdőkben viszonylag gazdag tájai közé befogott, háromszög alakú földdarabnak más a földrajzi jellege, mint szomszédságának. A népi elnevezés erdőszegénységet, fátlanságot jelez. A természeti földrajz nyelvére lefordítva a népi név a területnek szomszédságától minden természeti földrajzi sajátosságában különböző voltát jelenti. Mezőföld, tehát eredetileg kevés erdejű pusztamező; síkság, kevés és víz szűkében levő patakokkal, viszonylag kevés csapadékkal, néha bizony aszályos nyári időjárással, de vastag és termékeny, humuszos talajtakaróval. Síkság és majdnem síkság - de nem tönkfelszín ! - környezetéhez viszonyítva gyenge reliefenergiával, felszínének arculatában a szomszédos Alföldére emlékeztető vonásokkal. Valóban id. Lóczy Lajos a Mezőföldben az Alföld egyik részletét, a nagy síkság északnyugati darabját látta. Cholnoky azonban - davisi indítások nyomán élesen elkülönítve egymástól a lehordással és a feltöltéssel keletkezett alacsony sík felszíneket - a Mezőföld lapos hullámokat vető denudációs tábláját sekély völgyeléseivel a dunántúli eróziós dombság tartozékának tekintette. E két, eléggé általánosságban mozgó véleménynél többet erről a területről lényegében a legutóbbi időkig nem is tudtunk. Ha tényként is állapítjuk meg, hogy kevés kivételtől eltekintve jó tájrajzokat eddig alig termelt a magyar geográfia, mégis különös és alig indokolható, hogy ez a főváros közeli táj a múltban alig-alig keltette fel a kutató magyar geográfusok figyelmét. Ha az olvasó ezt alig hihetőnek, talán egyenesen túlzásnak vélné, csak olvassa végig a könyvben a forrásmunkák jegyzékét. A mondottak igazolását ott hiánytalanul megtalálja.

Szilárd Jenő - Marosi Sándor - Szántódpuszta ​és környéke természetföldrajza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók