Ajax-loader

Umberto Eco könyvei a rukkolán


Umberto Eco - Mutatványszám
hátul ​mindig ott sunyít valaki A kilencvenes években egy új politikai revolverújság próbaszámának szerkesztője megdöbbentő információ birtokába jut, mely nem csupán a kor titkosszolgálati botrányait és terrorcselekményeit értelmezné újra, hanem a háború óta eltelt évtizedek egész történelméhez is sajátos kulcsot adna; ráadásul egy és ugyanazon történet részesévé tenné a CIA-t, a régi és új fasisztákat és a Vatikánt, a szabadkőműveseket és a Vörös Brigádokat, sőt még az erdőrendészetet is. A sztori kiindulópontja, központi motívuma pedig egyetlen kérdés: lehet-e, hogy annak idején, 1945. április 28-án nem a kivégzett Mussolini hulláját tették közszemlére a milánói Loreto téren? Hihető állítás-e ez vagy paranoia? És ha az, akkor vajon nyugodtan alhat-e a hírhozó? Mindennek a tetejébe pedig: sikerül-e annak, aki mindezt felidézi az elbeszélőnek tehát , kereket oldania (kik elől is?), miután? Történelmet krimivel, hideglelős izgalmakat bővérű humorral elegyítő, hamisítatlan Eco-könyv a mester immár sajnos legutolsó hetedik regénye is.

Umberto_eco-a_jegyesek
elérhető
6

Umberto Eco - A ​jegyesek
Umberto ​Eco, a leghíresebb kortárs olasz író meséli újra a legelső olasz regényt! Alessandro Manzoni A jegyesek című regénye bár a 17. század első felében játszódik, egy Milánó környéki faluban izgalmasan filmszerű olvasmány. Renzo és Lucia házasságát meg akarja akadályozni a környék hatalmaskodó nagyura, mert maga is szemet vetett a lányra. Bár a fiatalok időben megszöknek, külön kell válniuk, és váratlan fordulatokkal, politikai intrikákkal, éhinséggel, háborúval, sőt a pestissel szembeszállva járják be útjukat, míg újra egymásra nem találnak. A Meséld újra! tíz kötetes sorozata Alessandro Baricco tervei és irányítása alapján készült. Célja, hogy irodalmi klasszikusokat írjanak újra neves kortárs írók, hogy azok a kamaszok számára is szerethetőek legyenek. A sorozatról így nyilatkozott Alessandro Baricco: A Meséld újra! egy olyan csónak, melyből mentőövet dobhatunk valaminek, ami a múlt vizében elmerülni készül. Az ezzel a védjeggyel ellátott tárgyak, mint ahogy ez a könyv is, egy kihalásra ítélt faj részét képezik.

Milan Kundera - Umberto Eco - miben hisz aki nem hisz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Umberto Eco - Das Foucaultsche Pendel
Drei Mailänder Verlagslektoren, die beruflich ständig über okkulte Wissenschaften, Geheimbünde und kosmische Komplotte lesen müssen, stoßen auf ein äußerst rätselhaftes Dokument aus dem 14. Jahrhundert. Darin ist vor alle 120 Jahre wiederkehrenden Zusammenkünften der "36 Unbekannten", der Nachfahren der mysteriösen Tempelritter, die Rede. Die drei Spötter stürzen sich in das Labyrinth der Geheimlehren. Spielerisch erdenken sie eine gigantische Verschwörung. Aber dann merken sie, daß jemand ihre Phantasien ernst nimmt. Und der schreckt offenbar auch vor Mord nicht zurück...

Umberto Eco - L'Ile du jour d'avant
"Du Dumas écrit par Pascal": ainsi a-t-on pu qualifier cet étourdissant voyage au coeur du XVIIe siécle, mené par l'auteur du Nom de la rose avec son brio romanesque et son époustouflante érudition. A travers l'odyssée de Roberto de la Grive, tour á tour guerrier, savant et agent secret, puis naufragé non loin du mythique 180e méridien - celui qui sépare aujourd'hui d'hier -, c'est á un carrousel ininterrompu de personnages, d'événements et d'idées que nous sommes conviés. Campagnes de la guerre de Trente Ans, salons parisiens, intrigues diplomatiques, jeux de l'amour, de l'art, de la pensée: rien n'échappe au tourbillon d'une époque oú les découvertes de la géographie et de l'astronomie bouleversent les consciences. Tour á tour roman ebcyclopédique, roman d'initiation, roman d'amour, ce somptueux opéra baroque nous renvoie aussi, en de fascinants jeux de miroir, aux vertiges de nos propres angoisses.

Umberto Eco - The ​Mysterious Flame of Queen Loana
In ​this fascinating, abundant new novel from the incomparable Eco, Yambo, a rare-book dealer, has suffered a bizarre form of memory loss. He can remember every book he has ever read but nothing about his own life. In an effort to retrieve his past, he withdraws to his old family home and searches through the boxes of old newspapers, comics, records, photo albums and diaries kept in the attic. And so Yambo relives his youth: Mussolini, Catholic education, Josephine Baker, Flash Gordon, Fred Astaire. His memories run wild, and life racing before his eyes takes the form of a graphic novel. Yambo struggles through the frames to capture one simple, innocent image: that of his first love.

Umberto Eco - From ​the Tree to the Labyrinth
Do ​dogs have "voices" or do they merely make sounds? What language did Adam speak in the Garden of Eden? Eco, the celebrated novelist and semiotician (Kant and the Platypus), muses on these and other thorny interpretive questions in this collection of essays on the history of semiotics and philosophy of language. Beginning with a historical survey of models of semantic representation, Eco develops the idea of the "encyclopedia," a labyrinthian system of interconnected relationships that he sees in opposition to the flawed Neo-Platonic "dictionary" system, one whose rigid absolutism and hierarchy creates a closed system that Eco finds untenable. Seeking to interpret the Middle Ages within such an encyclopedic model, Eco then explores a miscellany of medieval topics in the essays that follow, making the occasional foray into classical or modern thought. Though no modern writer has proved more adept than Eco at translating medieval ephemera to a popular audience, this is not the semiotician at his most accessible. Eco's erudition will make this text a challenge for all but the most determined nonprofessional—a working knowledge of medieval thought and a functional grasp of Latin are practically prerequisites for keeping up with Eco as he moves through centuries of history in search of new connection and meaning. (Feb.)

Umberto Eco - Faith ​in Fakes
The ​author of "The Name of the Rose" considers a wide range of topics, from "Superman" and "Casablanca", Federico Fellini and Michelangelo Antonioni, Jim Jones and mass suicide, and Woody Allen, to pop festivals and football, and not least the social and personal implications of tight jeans.

Umberto Eco - Bábeli ​beszélgetés - Minimálnapló
Apróságok, ​feljegyzések, ötletek, rövidke karikatúrák, paródiák, abszurd javaslatok, szellemi játékok gyűjteménye a kis kötet. Első pillantásra az a látszat, mintha csak azok érdeklődésére számíthatna, akiket megbűvölt vagy a regényíró, vagy a filozófus-irodalmár-szemiotikus Eco életműve. Valójában kiemelkedően érdekes, szellemes, magasröptűen és magasrangúan humoros kötet, amely a magyar olvasót óhatatlanul Karinthyra emlékezteti. Már csak "műfajainál" fogva is. Mintha az Így írtok tiből volna Eco könyvének azon darabjai, amelyek világhírű regények kacagtatóan humoros parafrázisát, persziflázsait adják (Omita; Három rendhagyó recenzió; Sajnálattal nem javaslom; Szerkesztői javítások stb.). Ugyancsak teljesen karinthys az a módszer is, ahogy a mindennapi élet egy-egy jelenségét veszi nagyító alá, komolyan, szinte tudományosan foglalkozva a témával, és éppen ezért annál abszurdabb, annál groteszkebb, annál komikusabb eredményekre jutva (Hogyan legyünk indiánok?; Hogyan nyaraljunk okosan?; Hogyan óvakodjunk a fertőző betegségektől?; Hogyan együnk repülőn?; Hogyan dobjuk szemétkosárba a táviratokat? stb.). Megintcsak karinthysak azok a nagy szellemi vállalkozások, amelyek során Eco olyan filozófiai kérdésekre keresi a választ, mint hogy miként léphetünk - Herakleitosz állításával-tételével szemben - mégiscsak kétszer ugyanegy folyóba, vagy hogyan határozhatjuk meg egzaktan a gép fogalmát, miként készíthetünk "egy az egy" arányban térképet egy birodalomról? stb. Még a halálbüntetést mélyen elítélő-ellenző Eco különös javaslata is a világháborúval foglalkozó Karinthy-írásokat juttathatja az olvasó eszébe, amikor ezt kell olvasnia, hogy a szerző ragaszkodik hozzá: ha már vannak- lesznek kivégzések, akkor azokat feltétlenül közvetítse a tévé, lehetőleg vacsoraidőben. A kötet elbűvölően szellemes, jóval több, mint remekül szórakoztató, ún. vidám könyv.

Umberto Eco - Öt ​írás az erkölcsről
Itt ​kötetbe gyűjtött írásai alkalmi jellegűek. Témabeli sokféleségük ellenére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vetnek föl, és járnak körül az értelmiségi szerep tudatában és felelősségével, amely abból áll, "hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre." Az értelmiséginek az a dolga, hogy, mint a Pinocchio mesealakja, a Szóló Tücsök gondolkodjon - aztán beszéljen.

Umberto Eco - Pape ​Satan
A ​L'Espresso című olasz hetilapot három évtizeden át sok olvasó kezdte a végén: a tárcarovatát olvasták el először, hogy megtudják, mi jutott az eszébe azon a héten Umberto Ecónak ország-világ és az univerzum viselt dolgairól. A levélgyufa-hátoldalnyi kis remekművekből 1999-ben kötet, és ennek nyomán, Gyufalevelek címmel, egy magyar nyelvű válogatás is jelent már meg. Most pedig íme, a folytatás: a 2000 és 2016 között írt, csaknem négyszáz újabb gyufalevél legjava. Hátterük, a posztmodern előzetes után, immár a mindent átható válság, az a "cseppfolyósodás", amelyben sem az egyén, sem a társadalom számára nincsenek többé kapaszkodók. Eco azonban érti - értette mindhalálig - a módját, hogy ezt a baljós helyzetet hajszálpontosan látva és láttatva is bármelyik pillanatban rámutasson, milyen derűsen is nézhető, vagy ha úgy tetszik: mennyire nevetséges is tud lenni mindez. A kötet címe Dante-idézet, a Pokol negyedik körének őre, Plutus mondja a Pape Satan, pape Satan, aleppe szavakat. Halandzsaként hatnak - mutat rá Eco -, és mindenféle huncutságra jók. Kapóra jöttek hát címnek ehhez a nem is annyira miattam, mint inkább korunk miatt igencsak összevissza gyűjteményhez, mely tücsköt és bogarat összehord… Tücsköt és bogarat tehát, igen. A mindenáron látszani akarásról és az internetről, a mobilról és a gonosz mostoháról, a templomosokról és Verne Gyuláról, az izraeli latinistákról és a derékszögről, Proustról és a jó öreg Holdenről, a Véletlenről és az Intelligens Tervezésről, a dugóhúzóforma térről és a Nagy Testvérről, a jópofa Arisztotelészről és az ismeretlen asztaltársról, Berlusconi "daddy"-ről és a kis Marináról, a médiapopulizmusról meg a hülyékről, és arról is, persze, hogy Napóleon nem létezett. Így, a megszokott ecói gesztussal tartva hű tükröt e rémes világ elé, de - az olvasó szerencséjére - megannyi támpontot, kapaszkodót is kínálva ezzel mégiscsak, addig is, amíg.

Jean-Claude Carrière - Umberto Eco - N'espérez ​pas vous débarrasser des livres
A ​la veille de l'arrivée sur tous les marchés du monde des nouvelles générations de livres électroniques, deux écrivains bibliophiles s'interrogent sur l'avenir du livre. Une discussion à la fois savante et humoristique qui nous fait traverser 5000 ans d'histoire du livre, du papyrus au fichier électronique.

Umberto Eco - Foucault's ​Pendulum
"As ​brilliant and quirky as THE NAME OF THE ROSE, as mischievous and wide-raning....A virtuoso performance." Three clever book editors, inspired by an extraordinary fable they heard years befoe, decide to have a little fun. Randomly feeding esoteric bits of knowledge into an incredible computer capable of inventing connections between all their entires, they think they are creating a long lazy game--until the game starts taking over.... Here is an incredible journey of thought and history, memory and fantasy, a tour de force as enthralling as anything Umberto Eco--or indeed anyone--has ever devised.

Carlo Maria Martini - Umberto Eco - Miben ​hisz, aki nem hisz?
Ez ​a kötet Milánó érseke, Carlo Maria Martini és Umberto Eco egymásnak írott és a liberal című folyóirat lapjain 1995/96-ban publikált nyílt leveleit, valamint néhány felkért jeles írástudó - az olasz tudomány és közélet kiválóságai - kommentárjait tartalmazza. A nagynevű jezsuita hittudós és a világhírű nyelvfilozófus-regényíró párbeszéde méltán váltott ki nemcsak puszta tényével, hanem tartalma okán is óriási visszhangot. Az első három kérdést - a laikus gondolkodókat is kényszeresen foglalkoztató világvége-gondolatokról, az emberi élet kezdetéről, férfi és nő egyházi megkülönböztetéséről - Eco teszi fel Martininak Eco kérdései tisztelettudóak, egyúttal kézenfekvőek és szellemesek Martini válaszai a laikus világ iránti rendkívüli megértésről és türelemről tanúskodnak. Az alapkérdést, mely mindvégig ott bujkál a Martini-Eco-dialógus hátterében (s tegyük hozzá: az egész ecói életműben is), végül Carlo Maria Martini teszi fel. Miben látja a nem hívő a Jó fénysugarát? Mi készteti a hitetlent az erkölcsös életre? Lehet-e fundamentuma Isten nélkül az erkölcsnek? Miben hisz, aki nem hisz? Eco válasza "laikus", ám - s erre több hozzászóló is figyelmeztet - nem teljességgel "hitetlen" válasz. Amiképpen a kommentátorok vélekedésében is visszatérő elem a hit, valamiféle, akár e világi hit végső soron való megkerülhetetlensége.

Umberto Eco - Hat ​séta a fikció erdejében
Hogyan ​legyünk jó olvasók, sőt mintaolvasók: ezt tanítja meg nekünk az 1932-ben született világhírű író, egyetemi professzor lebilincselő előadásaiban, útitársává fogadva minket a fikció erdejében tett kirándulásain. Az elbeszélő szöveg rejtett technikájának és alapvető mechanizmusainak feltárása során Eco megmutatja, milyen bonyolult és rejtélyes viszony alakul ki szerző és olvasó között. Elmagyarázza, hogyan jelzi a szöveg, milyen típusú mintaolvasót igényel, s mi hogyan felelhetünk meg kívánalmainak anélkül, hogy a művek boncolgatása közben elveszítenénk az olvasás izgalmát és gyönyörűségét. Mert a nagy mű, tanítja Eco, akkor is elvezet titokzatos mélységeibe, sőt akkor vezet csak el igazán, ha megértjük, milyen eszközökkel éri el az író a hatást. A fikció erdejében barangolva találkozhatunk a népmesék hőseivel éppúgy, mint olyan klasszikus művekkel, mint az Odüsszeia és az Isteni színjáték, vagy éppen d’Artagnant kísérhetjük el a tizenhetedik századi Párizs utcáin. S hogy a kirándulás még izgalmasabb legyen, Eco a kemény krimik és a pornográf művek világába is bekukkant. Látjuk, hogyan működnek a fikcióban a lassítás és a gyorsítás technikái, hogy milyen eszközökkel tudja a szerző misztikus ködbe borítani művét, elhomályosítva az olvasó időérzékét, s eltöprenghetünk azon, mekkora értelmezési szabadságot biztosít számunkra egy fikciós szöveg. Eco az utolsó két előadásban jut el ahhoz a kérdéshez, amely talán a legizgalmasabb; a fikció és a valóság bizonytalan határmezsgyéjét megvizsgálva azt is mutatja, milyen súlyos következményekkel járhat, ha a fikciót valóságnak tekintjük, s a valóságot fikciónak. Egyszóval annak, ha nem vagyunk jó olvasók.

Umberto Eco - A ​legendás földek és helyek története
Képzeletünket ​sosemvolt földek és helyek népesítik be, a hét törpe kunyhójától a Gulliver által felkeresett szigetekig, Salgari indiai útonállóinak templomától Sherlock Holmes Baker Street-i lakásáig. Többnyire tudjuk persze, hogy ezek a helyek költők és írók fantáziájának a szüleményei csupán. Az emberiség azonban már a legősibb idők óta álmodozott olyan, valóságosnak tartott helyekről is, mint Atlantisz, Mu, Lemuria, Sába királynőjének földjei, János pap országa, a Boldog Szigetek, Eldorádó, a végső Thule, Hyperborea és a Hesperidák országa, a Szent Grál rejtekhelye, a Hegyi Öreg asszaszinjainak sziklaerődje, Eszem-Iszom-ország, Utópia szigete, a Salamon-szigetek és az ismeretlen déli földrész, az üreges Föld belseje, vagy Agarttha titokzatos föld alatti birodalma. E helyek némelyike csupán elbűvölő legendákat és kötetünkben is látható pompás ábrázolásokat ihletett, mások a titokvadászok képzeletére hatottak, megint mások pedig utazásra serkentettek, így téve végül valóságosan is új, ismeretlen földek felfedezőivé az illúziók kergetőit.

Umberto Eco - Művészet ​és szépség a középkori esztétikában
Umberto ​Eco, a világhírű jeltudós és regényíró - aki pályája kezdetén a középkori filozófiával foglalkozott, és egyetemi szakdolgozata témájául is Aquinói Szent Tamás és az esztétika problémáját választotta - 1959-ben jelentette meg azt a tanulmányát, melynek csaknem harminc évvel későbbi frissített, angol nyelvű változata alapján született meg ez a könyv. Összefoglaló mű: a VI. és XI. század közötti latin nyelvű középkorban kidolgozott esztétikai elméletek történetét írja meg. Célja nem az, hogy a jelenkori esztétika problémáiról filozofáljon elvontan, a múltba tekintve, hanem az, hogy meghatározott szemszögből rajzoljon képet egy korról. A tizenkét fejezet nem egy-egy név, történelmi alak köré szerveződik, hanem problémák, kérdések, kérdésfelvetések, a kérdések megfogalmazásának módja köré. A különböző szerzők munkásságát - az Aquinói kivételével - Eco így azon fogalmak köré tudja csoportosítani, amelyek e szerzők esztétikai ízlését, ítéletét meghatározták. Beszél a középkori esztétikai érzékenységről, a szépről mint transzcendentáléról, az arányosságról, a fényről, a szimbólumról és az allegóriáról, az organizmus esztétikájáról, a művészetek elméleteiről, a művészi intencióról és a művész méltóságáról, valamint a skolasztikát követő gondolkodók felfogásáról. Érdekes és tanulságos, közérthetően megírt, világos stílusú könyv; egyaránt szól a témában járatlan és jártas olvasóhoz. A fordítást szakmailag ellenőrizte Gecser Ottó.

Umberto Eco - Nyitott ​mű
A ​könyv elsősorban a kortárs költészet, az új zene, az informel festészet, az Antonioni utáni film fémjelezte új esztétikai helyzetet kívánja vázolni és elemezni. Azokat a műveket, áramlatokat, technikákat mutatja fel, amelyek a befogadótól kreatív önállóságot követelő poétikák jegyében fogantak. Azt a folyamatot követi nyomon, ahogy az alkotás során vagy eredményeképpen egyértelmű és szükségszerű eseménysorozat helyett többértelmű szituáció, valószínűségmező, nyitott mű jön létre.

Umberto Eco - The ​Island of the Day Before
The ​year is 1643. Roberto, a young nobleman, survives war, the Bastille, exile and shipwreck as he voyages to a Pacific island straddling the date meridian. There he waits now, alone on the mysteriously deserted Daphne, separated by treacherous reefs from the island beyond: the island of the day before. If he could reach it, time - and his misfortunes - might be reversed. But first he must learn to swim...

Umberto Eco - Hogyan ​írjunk szakdolgozatot?
Katalóguscédulák, ​jegyzetek, bibliográfiák. Ezekről az embereknek általában könyvtárak ásító unalma és reményvesztetten átvirrasztott éjszakák jutnak eszébe. Umberto Eco, A rózsa neve megjelenése óta már nálunk is közismert író jelen könyvében arra tesz kísérletet, hogy bebizonyítsa, talán nincs is ennél izgalmasabb dolog a világon. Arra tanít meg, amire a legtöbb egyetem sajnos nem: hogyan kell tudományos kutatást folytatni (aminek eredménye éppenséggel szakdolgozat is lehet). Teszi ezt fergeteges humorral, egy tudománnyal eltöltött élet rengeteg tapasztalatával és a középkori kommentátorok rendszerességével. Minden megtudható a szóban forgó kérdésekről: a helyes témaválasztás, a bibliográfiák összeállítása, a cédulák típusai, stiláris fogások, sőt még gépelési szabályok is. Mindez remek stílusban előadva. Eco könyve pazar mű a maga sajátos műfajában: aki ettől sem kap kedvet a tudományhoz, magára vessen!

Umberto Eco - Chronicles ​of a Liquid Society
“A ​swan song from one of Europe’s great intellectuals. After publishing numerous novels, criticism, essays, and so much more, Eco died in 2016 at the age of 84. Like a few others before him, including Edmund Wilson and Lionel Trilling, among others, Eco proved that one could write for many audiences...There’s a distinct Italian lean to these pieces, so some travel better than others, but it’s not so much the information they convey as much as the intellect and thought processes of the conveyor...Eco entertains with his intellect, humor, and insatiable curiosity...There’s much here to enjoy and ponder.”—Kirkus Reviews “Eco’s writing reveals a humanist in every sense of the word, well acquainted with the classics of Western civilization and able to take a broad, often amused view of human affairs...Dixon’s translation is seamless, capturing Eco’s erudite style...This volume’s primary reward lies in the pleasure of watching a finely calibrated, expansive, and logical mind build an argument or deconstruct cant. Eco has left us an intelligent, intriguing, and often hilariously incisive set of observations on contemporary follies and changing mores.”—Publishers Weekly “Endless material for conversation.”—Library Journal

Umberto Eco - A ​nyitott mű
___Eco ​1962-ben megjelent kötete, _A nyitott mű_ arról vall, hogy szerzője felismerte: a hagyományos fogalmak nem elegendőek a legújabb kori zene, festészet, irodalom műveinek megértéséhez, s ezért kutatásai körébe vonta a nyelvészet, az információelmélet, s legvégül a szemiotika legfontosabb kérdéseit, hogy megfelelő felkészültséggel nézzen szembe a modern művészet kérdéseivel. ___A magyar kötet részben tartalmazza _A nyitott mű_ anyagát, és ezen felül azokat a zenei, képzőművészeti, építészeti tanulmányokat, amelyek egy izgalmas tudósegyéniség műhelyébe engednek bepillantást.

Umberto Eco - A ​rózsa neve
Az ​Úr 1327. esztendejében járunk. Melki Adso és mestere, Baskerville-i Vilmos egy császárbarát apátságba érkeznek. (Adso, a történet elbeszélője a később bekövetkezett szörnyűséges események miatt nem ad pontos helymeghatározást az apátságról.) Az apát úr az éles eszű és tapintatos Vilmost – akit viselkedése és előneve alapján Sherlock Holmes középkori elődjének tekinthetünk – kéri fel arra, hogy segítsen felderíteni egy, az apátságban történt különös halálesetet. Otrantói Adelmust, a fiatal kora ellenére is nagy tekintélynek örvendő miniatúrafestőt egyik reggel a kecskepásztor holtan találta az Aedificium keleti őrbástyája alatti meredély tövében. Viharos éjszakán történt a tragédia, meg sem lehetett állapítani, a szerencsétlen vajon melyik ablakból zuhant ki. Gyanúra adott okot viszont az, hogy másnap egyetlen nyitva hagyott ablakot sem találtak, ráadásul az ablakok olyan magasságban vannak, hogy azokon képtelenség véletlenül kiesni. Vilmos a tőle elvárt tapintattal és ravaszsággal lát neki a nyomozáshoz, Adso segédletével. Hamarosan újabb halálesetek történnek. A nyomok az apátság féltve őrzött könyvtárába vezetnek, ahová Vilmos és Adso is csupán titokban tudnak bejutni. A szörnyű bűntények árnyékot vetnek az apátságra, amely pedig nagy horderejű eseménynek ad otthont: itt találkoznak a ferencesek és a pápaság képviselői, hogy teológiai vitát folytassanak Jézus szegénységéről. Ebben a látszólag egyszerűnek tűnő kérdésben támadt nézeteltérések ugyanis már-már az egyházszakadás rémével fenyegetnek. A bűntények miatt az apát úr végül a Szent Inkvizíció beavatkozását kéri. A kor egyik legkönyörtelenebb inkvizítora, Bernardo Gui érkezik az apátságba. Gui alaposabb tájékozódás nélkül eretnek összeesküvésként értékeli az eseményeket, a demokrácia álcája mögött ítélkezik, máglyákat állíttat. A máglyahalálra ítéltek egyike az a fiatal parasztlány, aki a szerelmet jelenti Adso számára…

Umberto Eco - A ​lista mámora
Umberto ​Eco új könyve, melyet mind megközelítése, mind szerkezete A Szépség történeté-vel és A rútság történeté-vel rokonít a benne foglalt szemelvénygyűjteményt is segítségül híva, arról tanúskodik, hogy a mindenkori irodalomtörténetben, Hésziodosztól Joyce-ig és Ezékieltől Gaddáig, se szeri, se száma a listáknak. Ki a felsorolás puszta élvezetéért állít össze listákat, ki a lista énekelhetőségének ihletésére, ki pedig ahogy az úgynevezett kaotikus felsorolásokban látjuk az egymással különösebb kapcsolatban nem lévő tárgyak összegyűjtésében talál gyönyörűséget. A lista mámora azonban ebben is a két nagy sikerű előzményhez hasonlóan nem csupán egy ritkán elemzett irodalmi forma felfedezésére invitál, hanem azt is bemutatja: milyen módon képesek végtelen listák érzékeltetésére a képzőművészeti alkotások is, holott az ábrázolásnak a kép kerete például nyilvánvaló határokat szab. A művek listájának íve Hieronymus Boschtól Salvador Dalíig, a gótikus székesegyházaktól Andy Warholig feszül; láttukon az olvasót is méltán töltheti el a végtelen mámora.

Umberto Eco - A ​prágai temető
A ​középkori és ezoterikus, a barokk és a pikareszk, és végül a képregényes Eco után itt a legújabb: a XIX. századias kalandregényt író Eco. A prágai temetőnek már a mozgalmas metszetekkel illusztrált lapjai is Dumas-t, sőt Eugene Sue-t idézik. Főszereplője és egyik elbeszélője egy fél Európa titkosszolgálatainak zsoldjában álló cinikus hamisító, aki hazugságokat kohol, összeesküvéseket sző és merényleteket szervez, befolyásolva kontinensünk valóságos történelmének és politikájának menetét. Simone Simonini a képzelet szülötte, de nagyon is valószerű gazember; és bár a kor valamennyi, később nagy karriert befutó hamisítványához csak a regényes képzelet szerint van köze, a hamisítványok (el egészen a közvetve milliók értelmetlen halálát okozó Cion bölcseinek jegyzőkönyvéig), a tényekkel és az összes többi szereplővel együtt, sajnos mind igaziak. Az olasz Risorgimentótól a párizsi Kommünig, a 48-as forradalmaktól a Dreyfus-perig és a századfordulóig záporozó tényeket Eco a könyv végén egy részletes időrendi táblázatban hozza összefüggésbe a regény történéseivel. Ez jól jön, mert A prágai temető csupa időjáték: a memóriazavarral küszködő Simonini, illetve titokzatos alteregója, egy Dalla Piccola nevű abbé négykezes naplója (melyet néha ,,az Elbeszélő" is kommentál) megannyi flash-back segítségével eleveníti fel a múlt eseményeit, fényt derítve, de csak legvégül, persze, a kettejük kapcsolatának hátborzongató titkára is.

Umberto Eco - Baudolino
"Hát ​ez meg mi?" - bök Nikétasz úr, a bizánci birodalom legfőbb bírája és történetírója az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének- a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a babiloni háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén (de még inkább azon túl) megint mindenre fény derüljön, természetesen.

Umberto Eco - A ​tegnap szigete
A ​tegnap szigete afféle megtalált kézirat. Descartes-ból, Galileiből és Spinozából, Marinóból és John Donne-ból, Vermeerből, Arcimboldóból és mindenféle furcsaságokból összegyúrt, mégis szívgyönyörködtetően eredeti olvasmány. Egy barokk ifjúról szól, akit sorsa a spanyolok ostromolta Casale hős várvédőjéből szabadgondolkodó párizsi szerelmessé, majd a Bastille foglyává, Mazarin titkosügynökévé és végül déltengeri hajótörötté tesz. Végül? Hajótörése nem szokványos: "mióta világ a világ, alighanem egyetlen olyan képviselője vagyok emberi fajunknak, aki egy elhagyatott hajón szenvedett hajótörést” – írja a hajdani ifjú, Roberto de la Grive a lakatlannak tetsző hajón. A lakatlan hajó pedig egy szigettől (az "antipódus-délkör” vonalán túli legendás Salamon-szigettől?) nem messze horgonyoz, és minden földi jóval roskadásig meg van rakva, de ketrecbe zárt trópusi madarakon kívül egy lélek sincs rajta. Valóságos kísértethajó. Jobban mondva... Roberto egyre furább jeleit észleli egy titokzatos Másik nemkülönben titokzatos jelenlétének. Ki lehet az? A gyerekkorától a fantáziájában élő Hasonmás, aki miatt alkalmasint bajba, majd tengerre került? Az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre választ kap az olvasó. A végső válaszokat azonban mintha a Tegnap szigete kínálná. Át kéne jutni. De hogyan? Roberto nem tud úszni. Vajon sikerül-e? A regényhős gyakorol, gyakorlás közben leveleket ír Szíve Hölgyének, emlékezik, és képzeleg. Végül úgy dönt, hogy a saját kezébe veszi sorsát. Ajtót nyit a Képtelenség Palotáján. Belép a tulajdon regényébe.

Umberto Eco - Óriások ​vállán
Umberto ​Eco legújabb - halála után összeállított - esszékötetében tizenkét írás olvasható, melyet az ún. Milanesiana fesztiválok alkalmából írt, s ezeken a Milánóban évente megtartott fesztiválokon olvasta fel őket 2001 és 2015 között. A Milanesianák 2008-tól kezdve mindig egy-egy téma köré szerveződtek, ilyenek például a szépség, a rútság, a tűz, az abszolútum, a láthatatlan, az összeesküvés - nem egyet ezek közül maga Eco sugallt a szervezőknek. A címadó esszé a nemzedékek harcának irodalmi és filozófiai, kulturális és társadalmi vonatkozásait boncolgatja az ókortól kezdődően egészen a modernitásig: "A régiek természetesen óriások voltak mihozzánk képest; mi azonban, bár törpék vagyunk, az ő nyakukba kapaszkodva - vagyis élve bölcsességükkel -, jobban látunk, mint ők" - idézi a klasszikus aforizmát a szerző, egyúttal felveti a kérdést, vajon a jövő milyen perspektívát tartogat számunkra: a törpék eztán törpék nyakába kényszerülnek, vagy új, egyelőre ismeretlen óriások lépnek majd fel? E posztumusz kötet írásai is mind magukon viselik Eco sajátos szemléletmódját, reneszánsz ember voltát, szellemességét, sziporkázó stílusát, humorát, lefegyverző eleganciáját.

Umberto Eco - Baudolino ​(angol)
An ​extraordinarily epic, brilliantly imagined new novel from a world-class writer and author of The Name of the Rose. Discover the Middle Ages with Baudolino - a wondrous, dazzling, beguiling tale of history, myth and invention. It is 1204, and Constantinople is being sacked and burned by the knights of the Fourth Crusade. Amid the carnage and confusion Baudolino saves a Byzantine historian and high court official from certain death at the hands of the crusading warriors, and proceeds to tell his own fantastical story.

Umberto Eco - Baudolino ​(olasz)
"La ​storia di un cosmopolita che è a suo agio dappertutto. Forse il libro più bello di Umberto Eco, e certamente il più felice dopo "Il nome della rosa." Giovanni Mariotti, Corriere della Sera "È senza alcun dubbio il libro più lucido dello scrittore, e attraversato da una dominante atmosfera di fantasiosa ilarità, che si comunica al lettore nonostante egli si trovi fra massacri, occupazioni belliche, furti, incendi e altre impegnative opere di rovine." Maria Corti, la Repubblica "Lettura emozionante, maratona della fantasia, circo cinese di carta... scritto da un David Copperfield della penna. Con Baudolino Umberto Eco si è superato." Fritz J. Raddatz, Die Zeit "Corne sempre Eco ha costruito un'intrigante avventura dotta e avvincente, arricchita da ammiccamenti storici e brillanti idee." Raphaëlle Rérolle, Le Monde "Sulle pagine di Baudolino la parola vive in tutta la sua forza e magia, capaci di creare una storia ricca d'intensità." Lola Galàn, El Pais

Kristen Lippincott - Umberto Eco - E. H. Gombrich - Az ​idő története
Az ​idő története páratlanul izgalmas és informatív útikalauz, amely több tudományágat felsorakoztató, számos kultúrát érintő kutatás eredménye, felöleli az idő minden aspektusát Földünkön, a legkorábbi civilizációktól a harmadik évezred kezdetéig. A neves nemzetközi szerzőgárda az emberi időérzékelés kérdéseit vizsgálja, elénk tárva azt a sokféle módot, ahogy a különböző kultúrák viszonyultak az időhöz.Ez az elgondolkodtató, mégis jól érthető kötet több mint négyszáz színes illusztrációt tartalmaz, melyek fontos és gyakran híres tárgyakat és képeket reprodukálnak, az ősi egyiptomi és babiloni naptáraktól és Titian allegóriáitól Salvador Dalí eltorzult óráin keresztül a világűr mélyéről a Hubble-távcsővel készített fényképfelvételekig.

Jean-Claude Carrière - Jean Delumeau - Umberto Eco - Stephen Jay Gould - Beszélgetések ​az idők végezetéről
Közel ​van, egyre közelebb a század-, és ezredforduló. A Föld lakóinak többsége felfokozott izgalommal, de nem a média megjósolta világvége-hangulatban várja a harmadik évezred beköszöntét. Nagy ünnepléssel, várakozással, reményekkel és persze félelmekkel készülnek-készülünk 2000 eljövetelére. Melyek ezek a várakozások, remények és félelmek? Van-e valami alapja az egyes szekták világvége-jövendöléseinek? Ha egyszer valóban bekövetkezik a Bibliában megjósolt Apokalipszis, ha beköszönt az ezeréves királyság itt a Földön, ha eljön a Messiás, mikor várható ez? Holnap? Holnapután? Újabb ezer év múlva? Elképzelhető- e, hogy egyszer véget ér az idő, véget érnek az idők? Egyáltalán, vajon az idő egyenes vonalú-e, van-e vége és szükségszerűen kezdete, létezik-e az a bizonyos időnyíl? Vagy az idő ciklikus, ahogy egyes keleti vallások és filozófiák tartják? Vajon az emberi faj és a Föld élővilága óhatatlanul pusztulásra ítéltetett? Lesznek-e, lehetnek-e túlélők? Melyek az eddigi ismereteink szerint egydimenziójú idő és a sokdimenziójú tér leglényegesebb összefüggései? Milyen kihívásokkal és veszélyekkel kell szembenéznie az emberiségnek a harmadik évezred küszöbén? Ilyen és hasonló kérdéseket tesz fel a három francia újságíró négy ismert tudósnak-gondolkodónak, a kortárs szellemi élet négy "nagymenőjének": az amerikai paleontológusnak, Stephen Jay Gouldnak, a francia vallástörténésznek és filozófusnak, Jean Delumeau-nak, az ugyancsak francia dramaturgnak, forgatókönyvírónak, színházi szakembernek, Jean-Claude Carriere-nek és végül az olasz szemiológusnak és írónak, Umberto Ecónak. Négyük együttgondolkodásából, hol összecsengő, egymásra rímelő, hol egymásnak ellentmondó, a másik eszméit vitató elmélkedésből született ez a kivételes szellemi izgalmat és élvezetet kínáló, nagy adag humorral és iróniával oldott interjúkötet, amely nem más, mint a múltba és a jövőbe tett, az emberiség, sőt az egész univerzum történelmén átívelő kalandos időutazás.

Kollekciók