Ajax-loader

Forrai Gábor könyvei a rukkolán


Forrai Gábor - Rudolf ​Carnap
Rudolf ​Carnap (1891-1970) német származású filozófus és logikus, a logikai pozitivizmus nevű irányzat vezéralakja. 1935-ig a Bécsi Kör, a legjelentősebb logikai pozitivista csoportosulás tagja volt, majd haláláig az Egyesült Államokban dolgozott. Frege logikájától és Rusell episztemológiájától befolyásolva arra törekedett, hogy létrehozza azt az elméleti keretet, amelyben a tudomány racionálisan rekonstruálható, azaz a tapasztalat szolgáltatta tényanyagból logikailag kifogástalan módon felépíthető. A könyv végigkíséri Carnap nézeteinek alakulását, figyelmet fordítva arra, hogy a program megvalósítása körben felmerülő problémákra miként dolgozott ki Carnap újabb és újabb megoldásokat. Jóllehet a logikai pozitivista program végső soron megvalósíthatatlannak bizonyult, a megvalósítási kísérletek során létrejött egy új filozófiai diszciplína, a tudományelmélet. Logikusként Carnap A nyelv logikai szintaxisával és szemantikai írásaival beírta magát Frege, Russell és Tarski mellé a huszadik századi logika klasszikusainak sorába.

Forrai Gábor - A ​jelek tana
A ​kötetben, mely az első magyar nyelvű monográfia John Locke ismeretelméletéről és metafizikájáról, Forrai Gábor amellett érvel, hogy a köztudatban élő Locke-kép felülvizsgálatra szorul. Locke filozófiáját elsősorban az arisztoteliánus hagyomány kritikájaként kell értelmeznünk, s csak másodsorban a kartéziánus racionalizmus bírálataként. Locke sok tekintetben hű marad az arisztoteliánus hagyományhoz: empirizmusának és bizonyításokra épülő tudományeszményének egyaránt arisztotelészi gyökerei vannak. Ugyanakkor radikálisan szakít az anyag és forma metafizikájával, s az egyetemeket akkoriban uraló arisztoteliánus-skolasztikus tudományosság helyett a baconiánus természetrajzot tekinti a megismerés helyes módszerének. Célja egy olyan ismeretelmélet kidolgozása, mely mentes az anyag-forma metafizikától, alkalmas az arisztoteliánus-skolasztikus tudományosság bírálatára, továbbá lehetőséget ad annak vizsgálatára, hogy mely területen tehetünk szert tudásra, és hol kell beérnünk a puszta vélekedéssel.

Forrai Gábor - Kortárs ​nézetek a tudásról
Mi ​a tudás? Mikor tekinthetünk valamit igazoltnak? Vajon minden tudásunk a tapasztalatból származik? Lehet, hogy nem tudunk semmit? Ha valamit én igaznak vélek, te pedig hamisnak, lehetséges-e, hogy mindkettőnknek igaza van? A kötet ezeket a klasszikus ismeretelméleti kérdéseket tekinti át az elmúlt ötven év ismeretelméleti vitái nyomán. Részletesen tárgyalja a legfontosabb álláspontokat, a mellettük és ellenük szóló érvekkel együtt. Külön figyelmet szentel azoknak a megközelítéseknek, melyek ebben az időszakban váltak először befolyásossá, az externalizmusnak és a naturalizmusnak. Forrai Gábor (Budapest, 1962) 1985-ben végzett az ELTE filozófia–angol szakán, és 1993-ban szerzett doktori fokozatot a University of Notre Dame-en. Jelenleg a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén egyetemi tanár. Számos tanulmánya jelent meg a kortárs tudományfilozófia, nyelvfilozófia és ismeretelmélet kérdéseiről. Legfontosabb könyvei: Tudományfilozófia (társszerkesztő Szegedi Péterrel, Áron, 1999); Reference, Truth and Conceptual Schemes (Kluwer, 2001); Intentionality: Past and Future (társszerkesztő Kampis Györggyel, Rodopi, 2005); A jelek tana: Locke ismeretelmélete és metafizikája (L’Harmattan, 2005).

Kollekciók