Ajax-loader

Berzeviczy Albert könyvei a rukkolán


Berzeviczy Albert - Búcsú ​a Monarchiától
Berzeviczei ​és kakaslomniczi Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.) magyar politikus, történetíró, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, vallás- és közoktatásügyi miniszter, képviselőházi elnök. Politikai pályafutásán kívül jelentős a kultúra és a tudomány terén kifejtett működése. 1923 és 1936 között a Kisfaludy Társaság elnöke, 1932-től haláláig pedig a Magyar Pen Club elnöke, a bécsi és a berlini tudományos akadémia, valamint a nápolyi Academia Postiana levelező tagja volt. Összesen 48 kiadvány szerzője és 3 társszerzője. Háborús naplója kivételes kordokumentum, mely a napi belpolitikai események mögött felsejlő nagyhatalmi politikai játszmák története is. Berzeviczy beszámol a hátország háború alatti mindennapjairól is. Leírja, hogy már 1914 augusztusában felborult a vasúti menetrend, és szeptemberre megteltek a pályaudvarok a frontokról visszatérő sebesültekkel. 1915 áprilisában pedig, amikor Bécsbe látogatott, azzal szembesült, hogy a császárvárosban bevezették a kenyérjegyeket, amivel Budapesten addig még nem találkozott. A következő év őszén nagy fájdalommal járt számára – akárcsak a többi falubélinek –, hogy a berzevicei templom harangjait ágyúöntés céljából levették és elszállították, neki pedig csak hosszas közbenjárás után sikerült a legnagyobbat megmentenie. Berzeviczy háború alatti lelkiállapota türközi a magyar társadalom viszonyát a konfliktushoz. Az oroszok ellen a Kossuth-nótát énekelve hadba vonuló katonák láttán még elérzékenyült, könnybe lábadt a szeme, és bizakodva tekintett a jövőbe. Az elhúzódó harcok, a nélkülözés és az óriási veszteségek azonban később csak fokozták a kiábrándultságát és a békevágyát. Felismerte, hogy ez az első olyan háború az emberiség történetében, amelyben nem a katonák száma és egyéni bátorsága, hanem a hadseregek mögött álló anyagi erő fogja eldönteni a konfliktus kimenetelét. Berzeviczy naplófeljegyzéseinek nagyjából kétharmadát az 1914–1916 közötti események leírása teszi ki, ám viszonylagos töredékessége ellenére naplója további része is rendkívül érdekes. A közelgő katasztrófát érzékelve egyre pesszimistábbá vált, és aggodalommal töltötték el az 1917 utáni belpolitikai események fejleményei is: sem az Esterházy- sem pedig a harmadik Wekerle-kormányt nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az országot kivezesse a nehéz helyzetből, a választójog – szerinte – radikális reformját pedig ellenezte. Mivel az írást a világháború befejeztével sem hagyta abba, ezért képet kaphatunk arról, hogy miként élte meg a polgári demokratikus forradalom, majd az 1919 augusztusa és novembere között hatalmon lévő Friedrich-kormány időszakát, 1920 tavaszán pedig Horthy kormányzóvá választását. „Ebben a nagy háborúban az ember eltűnődni kénytelen afölött, hogy tulajdonképpen mi értéke van az igazságnak vagy inkább, hogy létezik-e emberi dolgokban általában abszolút igazság? Látjuk, hogy ma milliók ontják vérüket a legellentétesebb igazságokért, s látjuk, hogy ki a becsületes és okos ember – mert hiszen lehetetlen, hogy az ellenséges külföldiek ne volnának –, ki igaznak tart olyan dolgokat, amelyek ellen a mi lelkünk föllázad, és hazugnak, álnoknak, gonosznak tart sok olyat, aminek igazságáért, becsületes és helyes voltáért mi életünket tesszük kockára! Szomorú bizonyossággal kell koncentrálnunk, hogy az egész világon a mi igazságunknak sokkal kevesebb híve van, mint annak, amit ellenségeink tartanak igaznak!”

Berzeviczy Albert - A ​tájképfestés a XVII. században
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Berzeviczy Albert - Beatrix ​királyné
A ​Históriantik reprint sorozatának legújabb kötete az MTA egykori elnöke, Berzeviczy Albert eredetileg 1908-ban megjelent, meghatározó történeti munkáját (Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1908.) tartalmazza, a megszokott módon az eredeti kiadás reprodukcióival együtt. A mű annak idején a Nápolyban született Aragoniai Beatrix, Hunyadi Mátyás király özvegye halálának négyszázadik évfordulójára született. Mint ahogy a szerző írja: "Magyarországi szereplése őt nemzetünk szemében egyikévé tette történelmünk leggyűlöltebb alakjainak; Mátyás birodalmán kívül töltött életidejét pedig úgy a magyar mint az olasz történetírás majdnem teljes homályban hagyta. (...) E mű czélja az ő életét és korát nagyrészben kiadatlan okmányok s egykorú forrásművek felhasználásával a lehetőségig teljesen állítani az olvasó elé". A némi megszakítással több évi kutatómunkával született mű - mely során a szerző hazai és külföldi levéltárakban is kutatott, s csak magának Beatrixnak százhatvannégy eddig kiadatlan levelét vagy oklevelét használta föl - részletesen mesél Beatrix gyermek- és leányéveiről, majd a szerző külön fejezetben foglalkozik az 1476-os esküvővel, melynek köszönhetően - természetesen dinasztikus okokból - hazánk társuralkodójává vált. Berzeviczy az uralkodás évein belül 1485-ben húzza meg a cezúrát, innentől kezdve az uralkodó-pár közti "lappangó ellentétekről" írva. A kötet ötödik része a férje halála utáni időszakot vizsgálja, egészen 1497-ig, kikor is "magtalansága" okán ő maga vált az ármányok áldozatává, külön kitérve a királyné és Ulászló színlelt házasságára, és az ebből fakadó megalázó házassági pörre. A kötet utolsó része (A hajótörött) Beatrix életének tragédiáját mutatja be: hogyan veszíti el hazatérve rokonait, családja pedig a nápolyi hatalmat, s végül "a nemzetségét trónjától megfosztott rokonok védelme alatt, kegyelemkenyéren tengődve hanyatlik korai sírja felé". Széles körben ajánlható kötet.

Berzeviczy Albert - Régi ​emlékek
Körülbelül ​tíz év előtt kezdtem foglalkozni azzal a gondolattal, hogy gyermek- és serdülőéveim emlékeit mintegy korképbe foglalva leírjam. Hol szeretettel és vágygyal vonzódtam ehhez a gondolathoz, hol kételkedve húzódoztam tőle. Igyekeztem lehetőleg tárgyilagos álláspontról vizsgálni tervem indító okait, czélját, kivitelének nehézségeit és sikerültének föltételeit. Minden ember könnyen hajlandó túlbecsülni azt, a mit maga átélt és másoknál érdeklődést föltételezni az iránt, a mi rá nézve érdekes; visszaemlékezések vonzó erejének megítélésénél mindig nehéz megkülönböztetni azokat a dolgokat, melyek saját tartalmuknál fogva számíthatnak figyelemre és rokonszenvre, azoktól, melyek csak akkor válnak közérdekűekké, ha egészen kivételes, rendkívüli egyéniségek közelebbi megismerésének kulcsai. Vajjon minden író, vagy csak a Goethék Chauteaubriandok vannak-e arra a véleményre jogosítva, hogy „a legszebb dolgok, melyeket egy író könyvbe foglalhat, az ifjúkor első éveinek emlékeiből származó érzelmek?"

Berzeviczy Albert - A ​Cinquecento festészete és szobrászata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Berzeviczy Albert - "Az ​ország belepusztul ebbe a háborúba"
Bármekkora ​tisztító és megváltó hatása lesz talán ennek a háborúnak politikai tekintetben, az nem fogja ellensúlyozni azt a rombolást és pusztítást, amelyet példátlan brutalitásával az emberiség erkölcsi javaiban véghezvisz. Ma már nincs nemzetközi jog, tisztesség, becsület, emberiesség, sok olyan igazság sem, amelyet mindenki elismerne. Ma csak az jogos, tisztességes és igaz, amit a nemzetek határtalan és könyörtelen önzése magára nézve hasznosnak talál. Elszomorító látni, hogy a külföldi szellemi élet kitűnőségei hogy lesznek egymásután rabjaivá a legvadabb és legvadabb gyűlölködésnek. Már tudományban, művészetben, irodalomban sincs tárgyilagos ítélet, amit az emberiség szellemi közkincseinek tartottunk azok nagy része elveszti elismert értékét napjainkban. Már nincs emberiség, nincsenek a civilizációban versengő nemzetek, a népek egymást kölcsönösen fölfaló különböző fajú farkas falkákká változtak. (1915. augusztus 18.)

Kollekciók