Ajax-loader

Miska János könyvei a rukkolán


Miska János - Verőfény ​az esőben
Az ​Értől az Óceánig, e szavakkal jelöli ki útját földrajzi értelemben és kulturális hovatartozás tekintetében egyaránt a költő, Ady Endre 1907-es versének címével, ami találóan leírja a jelen kötet szerzőjének, Miska Jánosnak az életútját is. Ő, bár nem szabad választása révén, hanem a levert 1956-os forradalmat követő megtorlások elől menekülni kényszerülve hagyta el hazáját, az Ady szülőföldjétől nem messze fekvő nyírségi pátriájából, a Szamos és a Tisza közelségéből útnak indulva, majd az Atlanti-óceánt átszelve egészen Kanadáig jutott. Itt több nagyvárosban is megfordult tanulmányai és munkája során, mielőtt nyugdíjba vonulásakor a Csendes-óceán partjainál fekvő Victoria városában telepedett le, hogy aztán a visszafelé utat is megtegye, és 2014-ben végleg hazaköltözzön Magyarországra. Mindezen utazások közben azonban Miska János a nagy elődhöz hasonlóan végig újságírással is foglalkozott, és most e könyvet lapozgatva ennek a tevékenységnek a gyümölcsét élvezhetjük. A cikkek azonban nemcsak térben ívelnek át nagy távolságokat, de időben is. Az újságírást tanuló egyetemista-gyakornok 1950-es évekbeli szárnypróbálgatásai szolgáltatják a kezdőpontot, majd olvashatjuk a már Kanadában egyetemre járó, később ott dolgozó és alkotó Miska János gondolatait, hogy aztán a kötet végén a magyarországi hazatelepülést követően is aktív publicista soraival fejeződjön be a válogatás egy 2018-as írással, remélhetőleg csak átmeneti időre. Amellett, hogy időben és térben egyaránt kiterjedt korszakot ölel fel a kötet, amit tovább erősít az a tény, hogy az itt összegyűjtött írások eredeti megjelenési helyüket tekintve is a legváltozatosabb helyszínekhez köthetők, amint az a könyv végén található felsorolásból látszik, tematikai sokszínűsége teszi a könyv anyagát még teljesebbé. Miska Jánost nem lehet egy szóval jellemezni, amikor számba vesszük, hogy mi mindennel foglalkozott: író, könyvtáros, bibliográfus, irodalomszervező, szerkesztő, magyarságkutató, műfordító, újságíró. Ezek közül a tevékenységek közül többet a mai napig űz, és ezt a sokoldalúságot kiválóan érzékelteti az a változatosság, ami zsurnalisztikai írásait jellemzi. Találunk itt könyvismertetéseket szép számmal, hiszen ezekben találkozik az írást művelő és a szépirodalmat kedvelő Miska János. Izgalmas részletekkel is megismerkedhetünk a kanadai magyarság életével kapcsolatban, amikor a szerző kiemelkedő magyar tudósokkal és kutatókkal folytatott találkozásait írja le, vagy éppen nagynevű honfitársai földi útjának végéről emlékezik meg. De Miska János mindvégig nyomon követi az egyszerű, dolgos emberek sorsát is, kiemelve életük fordulópontjait: házassági évfordulójukat, vagy társas összejöveteleik eseményeit. A közösség fennmaradásának gondolata és az összetartozás érzése központi szerepet játszik az egész kötetben. Ezért különösen fontosak a konferenciák, a kiállítások, az irodalmi estek, mert ezek mind alkalmat teremtenek arra, hogy a diaszpóra magyarjai megismerjék nemcsak egymást, de közös kultúrájukat és hagyományaikat, ugyanakkor tevékenyen részt vegyenek ezek megőrzésében és dokumentálásában az otthon maradottak és Kanada más kultúrájú népcsoportjainak tájékoztatására. Így születnek a magyarságtudományi bibliográfiák, enciklopédiák, az irodalmi antológiák. A közös megemlékezések is sokszor túlmutatnak azon, hogy az egyes ember életének állomásait felidézzék, mert bár ezek is fontosak, a nemzeti történelem fordulópontjainak megünneplése a közösség fennmaradásának szempontjából még nagyobb megtartó erővel bír. A kötet végén személyes hangú megnyilatkozások is helyet kaptak, melyekben Miska János arról vall, miért is elképzelhetetlen számára az élet írás nélkül, mit jelentenek a kitüntetések, és miért fontos a karitatív tevékenység, mások felkarolása és az utókor nevelése.

Miska János - Túl ​a hídon
Miska ​János egész pályája során megőrizte kapcsolatát a szépirodalommal. Az írás iránti vágy már kamasz korában ott lappangott benne. Így ír erről a Nem menekülhetsz című novellájában: „Én mindig író szerettem volna lenni. Igazi, nagy író, mint Móricz Zsigmond, vagy legalábbis mint Veres Péter. A vágy nagyon korán jött, gyerekkoromban. Voltak idők, mint az a borús december végi délután is 1956-ban, amikor búcsút vettem szeretteimtől, hogy megingott bennem az eltökélt szándék. Később azonban újra visszatért, meghatványozott erővel...” Kanadában írt első novellás-kötete, az Egy bögre tej, 1969- ben jelent meg, melyet Wass Albert józan, földszagú alkotásnak nevezett. Hazai és kanadai tárgyú elbeszélések váltogatják egymást ebben a szépen illusztrált gyűjteményben. A gyermekkori élményeket megörökítő írásokat, mint elmondja róluk, az a tudat árnyékolja be, hogy az óhaza örökre becsukta mögötte és menekült társai mögött a kaput. „Elbeszéléseit a nosztalgia és a lelke mélyén lappangó irónia és lemondás, míg a kanadai tárgyúakat a gyors asszimilálódás elleni küzdelem jellemzi” – írta róla mindmáig egyik legkiválóbb elemzője, Fias György. Új, de a régi írásokból többet is megtartó novellagyűjteménye az emberi kapcsolatokon túl is megőrzött Otthonról, a Hazáról, s a beilleszkedésben helyt álló tengerentúli magyarság együvé tartozásáról vall, aminek alapja már aligha lehet csupán a valóság világa, hanem a magyar nyelv metafizikája, „a hídon (a hidakon) túl”– a lelki és anyanyelvi összetartozás ereje.

Miska János - Magyar ​tavasz Kanadában
A ​magyar emigránsok sokat köszönhetnek az őket befogadó Kanadának, de ez kölcsönös. A kitelepült, tudásukat és képességeiket magukkal vivő honfitársainknak is osztályrész jutott abban, hogy a kanadai tudományos és kulturális életet ma a világ élvonalához számítják. Mit vittek magukkal a kivándorlók, az emigránsok az óhazából, mit adtak és mit kaptak Kanadától? Hogyan látja és éli meg mindezt Miska János, az '56-ban kitelepedett nyírségi író, szerkesztő, műfordító, könyvtáros, kultúraszervező – és még sorolhatnánk a kiérdemelt és megszerzett titulusokat, elismeréseket –, akinek a legfontosabb szándéka, hogy a Kanadában élő magyarság megőrizze önazonosság-tudatát és a szülőföldhöz való kötődéseit. Az olvasó olyan kivételes gyűjteményt tart a kezében, amely bepillantást enged a kanadai magyar élet számos olyan eseményébe, amely a magyarok írók, művészek, alkotók hírét emlékezetessé teszik.

Miska János - Két ​haza szolgálatában
Rendhagyó ​gyűjteményt teszünk az olvasó asztalára - válogatott írásokat irodalmi munkásságomról. A jelen gyűjteményt a könyvtárak és a levéltáram felhasználásával állítottam össze. Kiadás alá rendeztem az ide vonatkozó anyagot - tanulmányokat, könyvfejezeteket, esszéket, recenziókat, újságcikkeket, beszélgetéseket. A válogatott írásokat öt részbe csoportosítottam: A sokoldalú ember. Az író. Az irodalomszervező, antológiás ember. A hungarológus és bibliográfus. Tiszteletadás. Könyvem összeállítása végén meghatottsággal tölt el mint diaszpórában élő magyar írót támogatottságom. Úgy tűnik, az idegenségben élő olvasók szívügyüknek tekintik saját szellemi életüket, s hatványozott erővel veszik kezükbe sajtójuk és íróik sorsát. Pályám bizonyos szakaszain, s különösen a 70-es és 80-as években, gyakran azt hirdettem, hogy Kanadában kitüntetés magyar írónak lenni. Tettem ezt saját tapasztalataim alapján. (Miska János)

Miska János - Magyar ​irodalom Kanadában
A ​kanadai magyar irodalomnak két nyelvi ágazata van – a magyar és az angol nyelvű. Mindkettőt kiterjedt alkotói csoport jellemzi, az irodalmi műfajok és iskolák minden válfajával. Műveik színvonala és mennyisége eredményeként sajátos helyet foglalnak el mind az egyetemes magyar, mind az angol nyelvű kanadai irodalomban. A monográfia erről a kettős fogantatásról nyújt átfogó ismertetést.

Kollekciók