Ajax-loader

Szegvári Katalin könyvei a rukkolán


Szegvári Katalin - Érdi Sándor - A ​siker nagymesterei
Siker...Bűvös, ​mágikus szó - olyan, mint a boldogság... Mindenki vágyik rá, de senki sem tudja pontosan, mi az. Mikor elkezdtük ezt a könyvet, magunk is bizonytalanok voltunk. Mire befejeztük - még bizonytalanabbak lettünk. Pedig akiket megszólaltattunk az elmúlt évek, évtizedek során jórészt a szemünk láttára váltak kivételes személyiséggé, igazi sikeremberré. - Szegvári Katalin, Érdi Sándor A kötetben szereplő beszélgetőtársak: Göncz Árpád, író, műfordító; Darvas Iván, színész; Zwack Péter, üzletember; Szabó István, filmrendező; Lőrincz L. László, oriantalista, író; Koncz Zsuzsa, énekes; Gálvölgyi János, színész; Rost Andrea, operaénekes; Polgár Judit, sakkozó; Kovács „Ko-Ko” István, ökölvívó.

Szegvári Katalin - Tíz ​védőbeszéd
Sokan ​hiszik, hogy ezek az elegáns hölgyek és urak az élet császárai, akik jól élnek mások kiszolgáltatottságából. Ám ha elolvassák élettörténeteiket, nagyon meg fognak lepődni. Megannyi tragédia, drámai helyzet, megpróbáltatás a múltban és sok álmatlan éjszaka a jelenben. Bár az ügyvédek igyekeznek érzelmileg távol tartani magukat a peres ügyek szereplőitől, ez nem mindig sikerül. A könyv szereplői nem celebek. Nem roadshow-znak a médiában. Akkor szólalnak meg, ha elengedhetetlen a nyilatkoztuk. Ha megnyilvánulnak, annak súlya van. A könyv szerzője nagyon meglepődött, amikor kiderült, nemcsak az általuk képviselt ügyek, hanem ők maguk is izgalmasak, érdekesek. Az pedig külön öröm a szerzőnek és az olvasónak, hogy hajlandók voltak közérthetően beszélni szakmájuk rejtelmeiről.

Szegvári Katalin - Egyenleg
Amikor ​eldöntöttem, hogy megírom az Esti Egyenleg történetét, három ok vezérelt. - Mint cseppben a tenger, ilyen az Egyenleg-sztori. Pontosan tükrözi, hogyan ment végbe a rendszerváltás a Magyar Televízióban, s azt is, hogyan alakult, változott az elmúlt négy évben az, amit hivatalosan közszolgálati tájékoztatásnak hívunk. - Amikor felrobbant az Egyenleg, s az újságok címlapsztorija lett a kazettaügy, tudtam: minden csoda három napig tart. Egy következő médiabotrány után már senkit nem érdekel, mi van a Bánó-csapattal. Gondoltam, terápiának sem rossz, ha "kibeszélhetik" magukat. - Ugyan nem hittem, hogy csalók, de hitelt érdemlően nem tudtam volna bizonyítani azt, amit állítanak, hogy tudniillik koncepciós per folyt ellenük. A legnehezebb feladat elé állítottam őket: nem az ellenségük, nem egy bíró, hanem a barátjuk, a drukkerük szemébe kellett nézniük s elmondaniuk a történteket. Az Egyenleg, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája az érintettekkel készült beszélgetések, önéletrajzok és dokumentumok segítségével tárja fel a média-háború egyik leggyalázatosabb epizódját, s a történtek mögött rejlő erővonalakat. A kötetben megszólalnak többek közöt: Bánó András, Hardy Mihály. Losonczi Lívia, Fehér Márta, Sebes György, Berecz Anna, Lendvai Szabolcs.

Szegvári Katalin - Hogy ​vagytok, ti régi játszótársak?
"Ahogy ​mi látjuk, nem látja más, ahogy mi mondjuk, nem érti más…" (Dusán Sztevanovity) Tizenkilencen vagyunk ebben a könyvben. Sokan hiányoznak, tudom, szubjektív a válogatás. Van, aki visszavonult a nyilvánosságtól, van, aki már messze jár, van, aki még nem beszél, és van, aki már nem beszél, mert nincs közöttünk, és vannak még sokan, akikkel együtt dolgoztunk. Hogy mi volt a célom? Még egyszer találkozni azokkal, akik egy időben mindennapos vendégek voltak a nézők otthonában, és akiket én is tisztelek, becsülök. Köszönet mindenkinek, akik segítették a munkánkat. Tartalom Szubjektív előszó (Krizsó Szilvia) KépernyŐseink (Szegvári Katalin) Vitray füstje… Az Acélsodrony nem az életművem, hanem az életem műve – Aczél Endre Inkább vállaltam a bizonytalan jövőt, mint az elvtelenséget – Berecz Anna Az életem a fiamról szól – Érdi Sándor Az utóbbi egy évtizedem kalandok sorozata volt – Gulyás Erika Szabad vagyok – Havas Henrik Ki örül annak, ha éppen csak felfér arra a vonatra, amit régen még vezetett – Horvát János Egy kicsit hagyjanak még dolgozni! – Juszt László Én egy profi amatőr vagyok – Kepes András Ma is be tudnék szerelni egy szelepet egy hathengeres dízelmotorba – Kertész Zsuzsa Könyékig vájkálni mások magánéletében, vicceseket mondani és hahotázni? Na nem! – Rangos Katalin Rózsa Péter Én a bulvársajtóban éhen halnék... – Sándor Erzsi Sebes György Megváltozott a világ, és én már nem vagyok a szereplője – Szilágyi János Vajek Jutka, aki mindig újrakezdi… Nem könnyű velem élni… – Vágó István Amíg látom a vonat végét, addig futok utána… – Vicsek Ferenc

Szegvári Katalin - Nem ​celeb, csak híres
Kedves ​Olvasó, természetesen pontosan tudom, mi a celeb kifejezés eredeti jelentése, ám ez manapság Magyarországon furcsa felhangot kapott. Nálunk az a celeb, aki a nyilvánosság előtt szerelmes, házasodik, szül, nyaral, telel, válik, plasztikáztat, csalódik, gyalázza a házastársát, rendezvényeken pózol éppen aktuális párjával. A hazai celebek külön kategóriája az olyanoké, akik teljesítmény nélkül, kizárólag állandó nyomulásukkal, jelenlétükkel, botrányaikkal, extrém szokásaikkal válnak ismertté. Ez a könyv azért született, mert nem szeretem az általánosítást, a megbélyegzést. Kifejezetten felháborít, amikor azt hallom, olvasom, hogy a kereskedelmi tévék en bloc szóra sem érdemesek, a bennük szereplők pedig értéktelen celebek. Úgy döntöttem, hogy az érdeklődőknek bemutatom azokat a kereskedelmi tévéseket, akik értéket hoztak, hoznak létre, annak ellenére is, hogy tudomásul veszik, csatornáik üzleti vállalkozások. Ahogy a sarki butikban sem verjük az asztalt, hogy ne csíkos ruhákat, hanem pöttyösöket áruljanak, úgy a kereskedelmi tévéken sem kell számon kérni azt, ami a közszolgálati tévének lenne kötelessége, hiszen az a mi, az adófizetők pénzéből működik. A könyvemben szereplőkről sokat megtudhat az olvasó anélkül, hogy beleselkedne a hálószobájukba. Lesz majd nagy csodálkozás, hogy e nélkül is milyen értékes és érdekes az a 13 kolléga, akit bemutatok. Nem tagadom, szeretem őket, de nem ezért szerepelnek ebben a könyvben, hanem azért szeretem őket mert A többi kiderül az interjúkból.

Szegvári Katalin - Érdi Sándor - A ​Halhatatlanok Társulata
"E ​könyvben azokat a portréinterjúkat olvashatják, melyeknek televíziós változatát már látták, illetve a közeljövőben látni fogják. A kötetben szereplő művészek az Önök szavazatainak köszönhetően lettek a Halhatatlanok Társulatának tagjai. Yalamennyiüket egy országszeretete szerződtette. Igyekeztünk tehát az élőbeszéd hangulatát visszaadni.Szokták mondani: pénzszűkében lévő világunk nem kedvez a művészeteknek. Nyilván van benne igazság. De őszintén hisszük, hogy ez csak része - s talán nem a legfontosabb része - a teljes igazságnak. Mert a művészetet nem a pénz tartja életben, hanem az alkotókedv, a tehetség, az igény és a szeretet. A művészet szeretete. S ez olyan ősi, és annyira az ember lényegéhez tartozó érzés, mely még a gazdaság racionális világán is mozdítani képes.Bizonyíték kell? Gondoljanak arra a sok tízezer emberre, akik szavazataikkal hozzájárultak ehhez a játékhoz, mert fontosnak tartották, hogy kifejezzék szeretetüket és megbecsülésüket azok iránt, akiktől életük meg- llatározó élményeit kapták.Hisszük, hogy örökös tagok ők is. Egy nagy társaság örökös tagjai, akik már tudják: művészet nélkül talán lehet élni, csak nem érdemes. S akik örökké hálásak azoknak, akik e csodával megajándékozták őket. Bizonyára észreveszik majd, hogy egy ponton megszakadt a játék.A televízió vezetése 2000-ben úgy gondolta, sem a műsor készítőire, sem az általuk bemutatandó művészekre nincs szükség. Aztán 2003-ban újra szavazhattak. A percemberek eltűntek a televízióból, a művészek, az örökös tagok újra helyet kaptak. A Halhatatlanok Társulata további tagokkal bővül, lábnyomaikat pedig a Pesti Broadway őrzi." Érdi Sándor

Szegvári Katalin - KépernyŐseim
Az ​a hat ember, akit most közelebből is megismer az olvasó - Balogh Mari, Kovalik Károly, Megyeri Károly, Molnár Margit, Vértessy Sándor és Vitray Tamás -, nemcsak az én, hanem a hazai televíziózás, országunk és egy kicsit az Ön elmúlt harminc évét és jelképezi. KépernyŐseim - egy kivétellel - a kezdetektől - vagy ahogy ők mondják: a hőskortól két, három évvel ezelőttig, hogy közhelyfordulattal éljek, mindennapos vendégek voltak az Ön otthonában. Talán nem túlzok, ha azt mondom, nem én voltam az egyetlen, akkor 1960-ban, akit rabul ejtett a távolbalátó, s aki ezen keresztül kezdett ismerkedni a világgal. "Hőseim" nevéhez fűződik itthon egy új foglalkozás s egyben új fogalom megszületése: a televíziós riporter. A látható újságíró. E fogalom hallatán több évtizeden keresztül először rájuk asszociáltunk. Véleményük, világnézetük, magatartásuk, külsejük - a televíziózás országos elterjedésével - tudat- és emberformáló erővé vált.

Kollekciók