Ajax-loader

Ágai Adolf könyvei a rukkolán


Ágai Adolf - Mit ​beszélnek a harangok és egyéb elbeszélések
"Misi ​egy pillanatra megállapodott pihenni és bepillantott a templomba. Üres, csöndes volt s olyan jó hüvös, hogy nem csoda, ha a forró naptól eltikkadt fiu vágyott néhány perczre bemenni. Még ingadozott... de amint ott állt és elgondolkozott, ugy rémlett neki, mint ha az öreg harang ezt kongatná fülébe: - Menj be! Menj be!"

Ágai Adolf - Vizen ​és szárazon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágai Adolf - Czirmos ​czicza naplójából és egyéb elbeszélések
"Miért ​ne vezethetnék én, a czirmos czicza is naplót? Velem is sok mindenféle történik meg, csak úgy mint más akárkivel; sőt néha még érdekes dolgok is, amint a következőkbül ki fog tünni. Mégsem jutott volna eszembe ilyen naplót vezetni, ha minap Erzsi kisasszony asztalán szemembe nem ötlik az ő naplója..."

Ágai Adolf - Seiffensteiner ​Salamon adomái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ágai Adolf - A ​kakuk óra
"Volt ​ott sokféle óra, szebbek, mint a városi boltosnál, s különösen volt egy, melyből minden óraütésnél az a madár ugrott elő, mely a nap ezen szakában énekelni szokott; reggel a pitypalaty, este fülemile, éjfél után kakas stb. Mind oly hiven volt utánozva és ugy szólt, hogy alig lehetett megkülönböztetni az élő madártól."

Ágai Adolf - Ha'sszólljék! ​I-II.
A ​"Borsszem Jankó" negyven alakja közül - s ezek nagy része ment át a magyar társas életbe - egyik sem eresztett olyan mély gyökeret, mint dombszögi és bugaczi Mokány Berczi, a parlagi gavallér. Nagy elégtételemre szolgál, hogy "Irataiban" nem csupán Kossuth Lajos hivatkozik rá, midőn hosszabb kerülés helyett ezzel a névvel födözi, amit erről a typusról mondani akar, de egyetemi előadásaiban Gyulai Pál is magyarázta hallgatói előtt. Maga az alak - ugymond - tőrül metszett, igazándi telivér legény. Csak azt veti, hogy hol dunántúli, hol tiszamenti tájbeszédben szólaltatja meg szerzője, úgy, hogy az olvasó nem tudja, voltaképen melyik vidékből valónak is tartsa.

Ágai Adolf - Az ​örök zsidó
"Ágai ​mintaképe lett a múlt századi megmagyarosodott zsidónak. Modora magyarba oltott nagyvárosiasság, úgy anekdotázik, mint egy vidéki táblabíró, s úgy játszik a hegedűn, hogy a cigányok vérükből valónak gondolják. Ahhoz a szerencsés zsidó nemzedékhez tartozik, mely úgyszólván saját kezűleg veszi át a felszabadulás új jogait, s mentes lévén a sértődés érzésétől, kritika nélkül, szerelmesen simul a nagylelkűnek mutatkozó nemzet uralkodó rétegéhez. Így lesz igazi "konstruktív", igenlő zsidó. Hogyan látja vajon a maga fajtáját? 1862-ben a Magyar Izraelita c. folyóiratban egy csomó "rajz"-ot (akkoriban kedvelt műfaj) tett közzé a vidéki zsidók életéről, a szeretet humorával és realizmusával írt rajzokat, melyek a vallásos élet alapos ismeretéről, sőt némi hébertudásról is tanúskodnak. Ágai magatartását általában az a kettősség jellemzi, hogy egyfelől támadja azokat a zsidókat, akik még nem teljesítették legfőbb kötelességüket: nem magyarosodtak meg, másfelől harcol a szűkkeblű és gyűlölködő antiszemitizmus ellen. Ha némely megjegyzés már-már úgy hat ránk, mint egy különös történelmi lelet, ne felejtsük el, hogy egy nemzedék tagja részéről történik, mely a nyugati műveltségtől s a beolvadástól, az elavultnak vélt hagyományok és a népi jelleg levetésétől várja a zsidó nép megváltását. Bár más úton, mint mi, ő is harmóniára törekedett a befogadó nemzettel, s oly természetes, ha azt hitte, hogy ennek tökéletes módja egy kétoldalú szerződés, amely szerint a magyarság felszabadítja a "Spitzig"-eket, ezek viszont sietve átolvadnak bele. Ágai figyelme a zsidókérdés terén nem is terjed ki másra, mint hogy a szerződést mindkét fél megtartja-e, tévedése pedig - ha van - legföljebb az, hogy a maga részéről a megegyezés pontjain túlmenő buzgalmat tanúsított, nagyobb áldozatokra volt hajlandó, s többet remélt azoktól, mint mi. De az a tévedés "a koré, mely szülte őt"." (Komlós Aladár kísérő tanulmányából)

Kollekciók