Ajax-loader

Dolhai Lajos könyvei a rukkolán


Dolhai Lajos - A ​szentelési szertartások
A ​II. Vatikáni Zsinat _Liturgikus konstitúció_jának szellemében az Egyház a zsinatot követő időszakban sorra megújította a szentség-kiszolgáltatás addigi formáit. II. János Pál pápa rendelte el _Ritus ordinatum_ kezdetű dekrétumával az ordinációk szertartáskönyvének kiadását. A javított szertartáskönyvben sok változtatás van a zsinat utáni első kiadáshoz (1968. VI. 19.) viszonyítva. A változtatás nyilvánvaló oka az, hogy a megújított és végleges szertartásban egyházunk tanítóhivatala jobban kifejezésre akarta juttatni a II. Vatikánum tanítását az egyházi rend szentségéről és az _ordo_ három fokozatának egymáshoz való viszonyáról. A diakónus, a pap és a püspökszentelésre minden érdekelt, a szentelő főpásztor, a szentelendők, sőt még a rokonok és barátok is készülnek. A szentelendők megismerik a szentelési szertartás szerkezetét, főbb részeit és az egyes liturgikus jelképek jelentését és jelentőségét. Elterjedt szokás, hogy a jelöltek a szentelés előtt az asszisztenciával együtt szentelési próbát is tartanak. Remélhetőleg ez a magyarázatokkal ellátott szertartáskönyv jó szolgálatot tesz majd a szentelendőknek. Reményeim szerint segíti őket a méltó és gyümölcsöző szentségfelvételben.

Dolhai Lajos - Bevezetés ​az ökumenizmusba
Az ​ökumenizmus a XX. század legjelentősebb egyházi mozgalma. Célja a keresztények egyetemes egységének helyreállítása. A Szentlélek ihletésére az elmúlt század első évtizedeiben, a protestáns egyházakban indult el történelmi útján ez a mozgalom. Egyházunk -- az idők jeleire figyelve -- a II. Vatikáni Zsinaton kapcsolódott be hivatalosan az ökumenikus mozgalomba. Elkötelezte magát az ökumené ügye mellett, mert Krisztus Urunk övéinek egységét akarta, és követőinek mai megosztottsága "botrány" a világ előtt. ___ Az összefoglalást a teológiát tanulóknak és azoknak szántuk, akik hiteles tájékoztatást szeretnének kapni azzal a vallási mozgalommal kapcsolatban, amelynek társadalmi vonatkozása is van. Röviden foglalkozunk a szektákkal is, annak ellenére, hogy ezekben a kis keresztény közösségekben élő emberek még nem fogékonyak az ökumenizmusra. Értékelő bemutatásukból is látjuk, hogy alapvetően különbséget kell tenni a történelmi egyházak és a szekták, illetve az új vallási mozgalmak között.

Dolhai Lajos - Az ​ókeresztény egyház liturgiája
Az ​egyházban a szentségi élet kialakulását elég későn követte a teológiai reflexió. Az egyházatyák liturgikus jellegű írásai arról tanúskodnak, hogy már a kezdeti időben is tisztában voltak azzal, hogy az Egyházban nem minden liturgikus cselekmény egyformán fontos. A legfontosabbnak a kereszténységbe bevezető szentségeket tartották. A liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai tanúsítják, hogy a többi szentség kiszolgáltatása is, -- bár másféle formában -- élő gyakorlat volt az első évezredben is. Csak a XII. században született meg az általános szentségtan és a szentségek hagyományos definíciója. Sajnálatos módon a skolasztikus teológiával kezdődően a szentségekről szóló tanítás kikerült természetes közegéből, a liturgikus összefüggésekből, s évszázadokon keresztül csak a fogalmi gondolkodás módszerével határozták meg a szentségek lényegét. A szentségek liturgikus vonatkozásait pedig csak a liturgika tárgyalta. Prof. Vanyó László és munkatársainak jóvoltából immáron magyar nyelven is hozzáférhetők azok a patrisztikus művek, amelyeknek liturgikus jelentősége is van. Lehetséges tehát, és fölöttébb hasznos is, ha az egyházatyák művei közül megismerünk részletesen néhány olyat, amely az Egyház liturgiájának tanulmányozása szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezeket a műveket csak szentségtani-liturgikus szempontból elemezzük.

Kollekciók