Ajax-loader

Hoffmann Gyula könyvei a rukkolán


Csoknya Mária - Pollák Edit - Hoffmann Gyula - Fejlődésbiológia I.
Hogyan alakul ki annyi sejtünk, hogy a bennük lévő örökítőanyag több mint százszor elérne a Napig? Hogyan „agyasodunk” ? Tényleg vannak „csupahát” és „csupahas” embriók? Kinő újra a szalamandra lába? Vannak olyan sejtek, amelyek mindig elhalnak, pedig semmi nem romlik el bennük? Mindezen kérdésekre megtalálják a választ kötetünkben, a Fejlődésbiológia I. című könyvben. A fejlődésbiológia egyszerre tartozik a legújabb és a több évezredes tudományágak közé. Gyökerei, sőt szakkifejezései sokszor az ókorig visszavezethetők, hiszen a tudományok közül a legtöbb atyával fémjelzett embriológia múltja is eddig követhető. Modern arculatának kialakítása a tizenkilencedik század végén kezdődött, s ennek az időszaknak a kísérletei már tankönyveink szerves részét alkotják. Az akkor „vadonatúj” genetika művelői még nem is álmodtak arról, hogy a tulajdonságok kialakulásának hogyanjára is fény derülhet. A molekuláris biológia csak a huszadik század ötvenes éveiben kezdte diadalútját, a hetvenes évekre ért el oda, hogy a tulajdonságok kialakulásának mikéntje homloktérbe került, és megszületett a közel kilencven éve megjósolt új tudományág, a FEJLŐDÉSBIOLÓGIA. Az „újszülött” hamar továbbfejlődött, és többet is tett, mint embriókat tanulmányozott: visszaszervesítette az evolúciót sokáig elveszett testvérei, az embriológia, a genetika, a molekuláris biológia (anatómia, paleontológia stb.) mellé, összegyúrta a biológia ágait. Beteljesült hát a jóslat is, amelyet Roux az 1890-es években tett: eljön az az idő, hogy mindent a biológiában a fejlődés szemüvegén át nézünk, és mi sem természetesebb, mint hogy mindezt az evolúció fényében sütkérezve tesszük.

Bereczkei Tamás - Hoffmann Gyula - Gének, ​gondolkodás, személyiség
Magas ​szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak? Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában? Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök? Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát? Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Kollekciók