Ajax-loader

Fernando Pessoa (Alberto Caeiro) könyvei a rukkolán


Fernando Pessoa (Alberto Caeiro) - A ​nyájak őrizője és más versek
Fernando ​Pessoa Adolfo Casais Monteiro-hoz 1935. január 13- án írt levelében részletesen beszámol költői munkásságának legsajátosabb vonásáról, a heteronimia, azaz a "másnevűség" lelki-tudati alapjairól, és - talán először ennyire összefoglalóan - heteronimköltőtársainak (Alberto Caeiro-nak, Ricardo Reis-nek és Álvaro de Camposnak) világra jöttéről. Nemcsak a heteronimek irodalmi megformálódásának folyamatát meséli el, ami ebben a kezdeti formájában költői játéknak, ugratásnak indult (ha hihetünk az általa is táplált irodalmi legendáknak, barátját, Sá-Carneiro-t akarta megtréfálni egy fiktív, bukolikus költő bemutatásával), hanem teljes valójukban is színre lépteti őket: megírja életrajzukat, elkészíti horoszkópjukat, sőt olykor fizikai valóságukban is megidézi őket. Így nemegyszer megesett, hogy ő maga, saját személyiségét feladva, Álvaro de Campos-ként mutatkozott be ismerőseinek. A kor költői gyakorlatával szemben álló, másféle gondolatiság jegyében fogant, másféle hangon megszólaló versek gondolata 1912 táján támad fel Fernando Pessoa-ban. Ekkor még ő is a "Portugál újjászületés" (Renascença Portuguesa) múltidéző mozgalmához kötődik, és amint a következő időszakban megírt versei-ből (többek között a Szürkületi benyomások-ból, vagy ismertebb címén Lápok-ból) és A kétségek könyvének egyik korai, Az idegenség erdejében címmel megjelentetett részletéből is kiviláglik, későszimbolista modorban ír. Ugyanakkor azonban a "Portugál újjászületés" mozgalmának folyóiratában, az A Águia-ban megjelenteti két hosszú tanulmányát az új portugál költészet szociológiai megítéléséről és lélektani vonatkozásairól (A Nova Poesia Portuguesa Sociologicamente Considerada és A Nova Poesia Portuguesa no Seu Aspecto Psicológicocímmel), s fölveti bennük a hagyományokkal, az eddigi költői gyakorlattal való szakítás szükségességét ...

Kollekciók