Ajax-loader

Csák Gyula könyvei a rukkolán


Csák Gyula - A ​tolvaj és a bírák
Novellákat ​és egy drámát talál e kötetben az olvasó. Ez az első olyan kötetem, amelyben szétszórtan megjelent novelláimat gyűjtöttem egybe, noha írói létezésem legkezdetibb idejéből fakad a törekvésem, hogy ilyen kötetem jelenjen meg. És talán éppen ebből következik, hogy ez csak most, öt előző könyv után sikerült. Annyira tisztelem ugyanis a novellaműfajt, s olyan kitűnő mesterek szigorú tekintete néz rám a papírról, amikor novellát írok, hogy sokkal kevesebbszer vállalkoztam rá, mint ösztöneim szerint szerettem volna. S a kevés megírt műből még kevesebb az, amiről úgy éreztem, hogy kötetben is megállhatja a helyét. Így került az általam méltatlannak ítélt novellák helyébe a dráma, amiről úgy érzem: joggal kaphatott itt teret. Abban a reményben cselekedtem így, hogy egyetért majd velem az olvasó a válogatásban és összeállításban.

Csák Gyula - Közös ​magány
Egy ​textilgyár munkásszállásán négy nő lakik együtt. Sorsuk közös, de különbözik múltjuk, különböznek céljaik, különböző az egyéniségük. Zsuzsi, a faluról frissen érkezett kislány megpróbál beilleszkedni ebbe a közösségbe, de tapasztalnia kell, hogy a szobaparancsnok érdes modorú, mogorva vénlány, akiről még az is hírlik, hogy "meleg". Másik szobatársa, Viktória hűvös távolságtartással szemléli a többiek gondját, kivált a bájos Ildikóét, aki szépségét azért kamatoztatja, hogy férjet szerezzen és így gyerekét magához vehesse, s egyre kétségbeesettebb kalandokba bonyolódik, amelyek mindig balul ütnek ki. Csák Gyula regénye fordulatos meseszövésével, különleges atmoszférájával mindvégig lebilincseli az olvasó érdeklődését, egyben arra is figyelmeztet, hogy emberek egyszerű számtani együtesse még nem közösség, ám a véletlen vagy éppen kényszerű emberi együttesek is alkalmasak lehetnek a tartalmas közösségi lét kialakítására.

Csák Gyula - A ​parasztzsidó
Napjainkban ​megint sokat foglalkoztatja a közvéleményt az antiszemitizmus. Éppen ezért Csák Gyula regénye különösen időszerű. Hőse Kürtösi író, újságíró. Tehát a napi politikával és a közemberek érzelmi világával egyaránt foglalkozó férfiú. Lánya révén rokonságba kerül egy zsidó családdal, pontosabban egy olyan famíliával, amely valamikor bárói rangot nyert. Kürtösinek, a népfinek, a paraszt származású értelmiséginek így hát kétszeresen is idegen ez a világ...

Fábián Zoltán - Dér Endre - Tóth Lajos - Szabó Pál - Csák Gyula - Csoór István - Tímár Máté - Bertalan Ágnes - Gerő János - Dajkáló ​táj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csák Gyula - Szeplőtelen ​Kelemen
"Ezúttal ​más volt a bírósági tárgyalás légköre, mint három évvel korábban. Most "balról" érkezett Kelemennek a nagyobb súllyal latba eső segítség. Enyhítő körülménynek minősült például a tanácselnök által hangoztatott "haladó" múltja, származása, meg még az is enyhítő körülménynek számított, hogy "listán" levő asszonyra tört rá. "Felülről" is érkeztek telefonok a járásbíróságra, ahol meg is volt a készség a "magasabb szempontok" figyelembevételére, ámde Kelemen - különös módon - minden őt mentegető támogatással szembeszállt. Ezúttal nem hallgatott, hanem bőbeszédűen magyarázta: miképpen tervelte ki és miképpen akarta végrehajtani "tettét". - Igenis meg akartam erőszakolni, és meg akartam ölni, meg ki is akartam rabolni! -kiabált a se holt, se eleven bírósági elnök felé. Végül is - újra elítélték. Tagadhatatlan volt ugyanis, hogy tetten érték, tagadhatatlan volt, hogy három embernek nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozott, és tagadhatatlan volt, hogy ráadásul mindezt visszaesőként követte el. És a láthatatlan "felsőbb" helyeken is belátták, hogy sorsára kell hagyni Kelement, mert súlyos politikai hiba lenne a falu Kelemen-ellenes hangulatára nem ügyelni."

Csák Gyula - A ​legnagyobb sűrűség közepe - Glemba - Az őszülés váratlan órája
A ​"hármaskönyv" az író három, napjainkban játszódó, közismert, de eddig kevéssé feltárt konfliktusokat ábrázoló kisregényét fogja egybe. A legnagyobb sűrűség közepe című műben apa és fia áll egymással szemben. Az öreg megszenvedte a maga életét, nehéz évtizedek után most betegségében a fia segítségére szorul. Dr. Sadeczky azonban nem vállalja az apját, szégyelli és gyűlöli, úgy érzi, veszélyezteti a karrierjét. Egy morbid és kegyetlen, italos éjszakán a beszélgetés végén elhangzik: kettőjük közül valakinek meg kell halnia... A Glemba a városból menekülő világutazó és az ezermester-filozófus különc furcsa párharccá alakuló kapcsolatát rajzolja meg. Kicsoda Glemba? Egyszerű parasztember - aki a csizmaszárban "hordja" az Élet és Irodalom legfrissebb számát. Önellátó gazda - aki megjárta Amerikát is. Falubolondja - akinek szavát miniszterek, államtitkárok lesik. Glemba őrült? A világutazó belebolondul a rejtélybe... A lány - Az őszülés váratlan órájában - bizony kiismerhetetlen. Akaratos, önfejű, sehogyan sem akarja elfogadni szülei életformáját. Nem akar úgy élni, mint ők, nem óhajt a karrier reményében folyton hazudni. Mit tesz hát? Folyékonyan hazudik. Hazudik az apjának, hazudik az anyjának, együtt és külön-külön képtelen történettel traktálja őket, de paradox módon a hazugság igazságokat hív elő. Fájdalmasakat és kegyetleneket, megalázó és megtisztító igazságokat, amelyek segítségével talán önmagára találhat e három ember.

Csák Gyula - Az ​őszülés váratlan órája
"Az ​asszony a fürdőszobában ment, hogy lemossa könnyeit. A tükörbe nézett, és öregasszonyt látott. Közelebb hajolt a tükörhöz, s akkor egy halvány csíkot vett észre baloldalt, a homloka fölött. Kifehéredett néhány hajszála az elmúlt órák alatt. Ez úgy megdöbbentette, hogy sokáig nem tudta levenni szemét a csíkról. Élete olyan kiemelkedő eseményének érezte a pillanatot, amelyhez fogható csak kettő jutott eszébe hirtelen. Az egyik nagyon régen volt, amikor igenis ráültette nagyapja a nóniuszra, a másik pedig kislánya születése volt. Aztán mosolyogni kellett, mert eszébe jutott egy harmadik jelentős esemény. Azt mondta egyszer a férje, amikor már régen a férje volt, hogy a mozgása tetszett meg neki legelőször. »Emlékszel, amikor ott, az üzemi konyhán dolgoztál, és mindkét kezedben hoztad a tálcát, s a faroddal lökted ki a lengőajtót?... Akkor szerettem beléd.«"

Csák Gyula - A ​legnagyobb sűrűség közepe
"Ahogy ​egymásba akadt a tekintetük, pillanatig úgy tűnt Sadeczky doktornak, mintha kitisztult volna az apja szeme. Összébb húzódtak táskás szemhéjai körül a ráncok, kitágult a pupillája, s valami fény villant a közepéből. Olyan volt, akár egy nagyon távoli robbanás. Olyan, mint amikor pulzál egy hideg fényű, parányi csillag. Valóban pillanatig tartott csupán ez a fényjelenség, de beletalált a célba. Ifjú Sadeczky felfogta, hogy az apja átlát őrajta. Nyilván megértette még így, félrészeg állapotában is, hogy mire gondol a fia, és jelezte is, hogy megértette. Ugyanakkor meg is fenyegette érte. Gonoszság volt abban a felvillanó fényben, és valamilyen gúny. Belerezdült Sadeczky, mert így kétszer akkora termettel is mindenfajta emberi meg társadalmi előnyökkel rendelkezve is félt az apjától. Fölötte állt delejes hatalommal, és uralkodott rajta az apja akkor is, amikor elesettséget mutatott, siránkozott és kunyerált. Szánandó volta mögött mindig rejlett annyi éleselméjűség, amennyi érdekei védelméhez kellett. Ravaszdi és alamuszi zsarnoknak látta az apját a fiatal Sadeczky, olyan embernek, aki a markában tartja, és évtizedek óta zsarolja őt pusztán azon a címen, hogy a fia."

Csák Gyula - Mélytengeri ​áramlás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csák Gyula - Vadregényes ​Pusztaság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csák Gyula - Örökzöld
A ​regény főhőse mondja: "Nekem semmi eszközöm, semmi hatalmam nincs, hát magamat jelöltem kísérleti nyúlnak. Nekem magamnak kell megváltoznom legelőször. Tudom, hogy ezzel kihívom a világ ellenállását, mert az emberek nemcsak azt nem szeretik, ha őket akarják megváltoztatni, hanem azt sem tűrik, hogy mások mások legyenek, mint ők. Kényszerítve vagyok tehát a nagy tettre, mert meg kell küzdenem az emberek ellenállásával, hogy valami példa nélkülit tehessek - éppen a példa érdekében." Ennek a nagy kalandnak a vonzásában él és küzd a futóbolondnak tartott tanyasi legény, hogy igazabbá tegye az igazat, értelmesebbé az értelmet, tisztábbá a szerelmet, s jobbá az emberi életet. S mesebeli elszánásához olyan hű társakat kap, akikkel együttműködve lehetségesnek látszik a lehetetlen.

Csák Gyula - Két ​karácsony között
Csák ​Gyula 1930-ban született, s tizennyolc éves volt, amikor megjelent első elbeszélése a tiszántúli Építünk című folyóiratban. Ezt követően ritkán és rendszertelenül publikált. Néhány írása megjelent ugyan az Új Hang-ban, de valójában csak 1960 után követhető nyomon egy tudatos írói program vállalása és megvalósítása. Irodalmi riportok, szociográfiák látnak napvilágot a neve alatt, majd közreadja Mélytengeri áramlás című, sok vihart kavaró riportregényét. Nagyobb igényű írói vállalkozásként publikált még egy drámát, most pedig első regényével jelentkezik. Témáit főképpen a paraszti világból veszi, de néhány novellája sejteti, hogy érdeklődése, írói mondanivalója ennél sokkal szélesebb körre terjed. Csák Gyula írja regényéről: "- Miről írsz? - kérdezték, akik tudták, hogy regényt írok. - Tragikus szerelemről - feleltem. - S a tragédián vagy a szerelmen lesz-e a hangsúly? - A szerelmi tragédián - mondtam némi bizonytalansággal, inkább csak a gondolatritmus kedvéért. Tudniillik: valóban tragikus sorsú emberekről írok, akik azonban nem egyszerűen szerelmi szenvedélyük áldozatai, hanem a környezet, a megkövesedett ízlés és szemlélet áldozatai egyben. Azonkívül: tragikus sorsúak ugyan, ám egyúttal hasznos életűek, pozitív sorsúak is. Megfigyelésem szerint az emberi társadalomban - eltérően a darwini természetes kiválasztódás elvétől - olykor éppen a legkülönbeknek kell elpusztulni, mártíromságot vállalni, hogy mások, a gyakran gyávábbak és gyengébbek megmaradhassanak és előbbre léphessenek. Erről is szól a regényem."

Csák Gyula - Vadász
Néhány ​fájdalmas-boldog, élményekkel teli napot tölt Laci falun. Régi vágya teljesül: társául szegődik Vadász, a gyönyörű vizsla. Együtt szöknek el a faluból, Vadász szadista gazdája, Laci a kellemetlen rokonok elöl. Egy tanyára vetődnek, kedves, megértő emberek közé, de az idillnek hamar vége: a szökevényekért megérkeznek Laci szülei. Csák Gyula regényének kiskamasz főhőse most kezd figyelni a körülötte zajló eseményekre, kezdi bíráló szemmel nézni a felnőtteket, s látva fogyatékosságaikat, elhatározza: "Akármilyen a világ, én jó ember akarok maradni benne." Az író árnyaltan ábrázolja a gyerek-szülő-világ nem problémamentes kapcsolatát, és szemléletes képet ad a különböző embertípusokról. Az illusztrációkat Cakó Ferenc készítette.

Boldizsár Iván - Csák Gyula - A ​szikföld sóhaja
A ​megjelenés idején annyit vitatott Mélytengeri áramlás szerzője - regények, drámák után - ezúttal ismét szociográfiai jellegű munkával jelentkezik: szűkebb pártiájának, szülőföldjének, Püspökladánynak múltját, félmúltját és részben jelenét térképezte föl, féltő aggodalommal. Munkáját személyes, úgyszólván lírai indulat, jó értelemben vett lokálpatriótai érdekeltség, hevület inspirálta. Az őt fölnevelő, bonyodalmas áttételekkel sorsává nőtt táj vonzásra érett - évtizedek múltán - stúdiummá, nyomozó szenvedéllyé. Kivallatja nagyközségi rangra emelkedett szülőfaluja és a környező tanyavilág történelmét, hiteles forrásokat kutatva, közvetlen népi forrásokat hasznosítva, hogy így, lépésről lépésre eljusson a szívéhez nőtt helység viszonylagos elmaradottságának, ma még nem egészen megoldott fejlődészavarainak értelmezéséhez, a lelkiismeretes írótól joggal elvárható erkölcsi segítségnyújtáshoz. A múlt minden meghatározó mozzanatát számba véve elemzi a helyi polgárosulás gyengéit, a földrajzi adottságokat, a réges-régi mulasztásokat, hogy a szocialista területfejlesztésnek támpontokat adhasson. Személyes emberi érdekeltsége révén beleírja könyvébe önéletrajzát is, amely így hitelesíti a tárgyi kutatások etikumát, szocialista eszmeiségét.

Csák Gyula - Bontják ​a kemencéket
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csák Gyula - Glemba
"Azt ​is gondoltam a továbbiakban, hogy engemet senki nem vádolhat, amiért most beszeszeltem egy cseppet, mert én amúgy rendes ember vagyok, és eltartom a családomat. Most is a családomért rúgtam be - erősítettem magamban az önvédelmet -, mert a feleségem akarta, hogy idejöjjünk házat venni, s én beleegyeztem, főképpen a gyerekek miatt, akinek szüksége van a büdös pesti levegő helyett az itteni levegőre és mozgástérre... Ámde ennek az itteni letelepedésünknek minden terhét én viselem, s az is a terhek közé tartozik, hogy vedelem itt a rossz borokat a parasztokkal... Annyit azért felfogtam a maradék eszemmel, hogy hiba lenne a kocsmába mennem, hiszen vigyázni kell itt a jó híremre, viszont ott a drága Glemba... Jó bora van, szívesen adja, senki se tud róla... s különben is fontos odamennem, hiszen tisztázni kell, hogy mit is akar azokkal a zacskókkal, amiket állítólag ő adott a kezembe... Némi tévelygés után ráleltem a megfelelő útra, és hamarosan Glemba utcájába értem. Legnagyobb ámulatomra fekete Mercedes állt térdig érő vesszőkerítés előtt. Ez úgy meglepett, hogy egy ideig legyökereztem, és farkasszemet néztem a sofőrrel, s tartottam tőle, hogy elébem állna, ha be akarnék menni..."

Csák Gyula - Álomzug
Hagyományosan ​szerkesztett, úgynevezett realista regényt tart kezében az olvasó. Nincs benne semmi trükk - csak a tartalma modern. Mai kisvárosba kalauzolja az olvasót, s onnan még beljebb a kisvárosi emberek érzelmi és gondolati világába. Miképpen élnek és gondolkoznak itt az emberek? - erre nyit ablakot a regény. Kik vezetnek középfokú állami szinten; milyen az arcuk, milyen a jellemük, mit érlel a munkájuk s a sorsuk? Országunk hétköznapi sürgés-forgásában százezerszám találhatjuk őket - regényekbe emelten alig fordulnak elő, noha létük és tevékenységük a legnagyobb mértékben meghatározza életstílusunkat. Ismert és mégis ismeretlen, látható, ám alig látott világ ez. Értelem- és érzelem-gazdagító találkozást kíván vele az olvasónak.

Csák Gyula - Vallomás
Apró-cseprő, ​kötelező, illendően elvégzendő napi tennivalók sűrűjében élek. Vagyis szinte észrevétlenül folydogálnak el napjaim, akár a belvíz a mocsári fű alatt. Sokszor csak ülök, bámulok, szuszogok és nem jár a fejemben semmi. S ha foglalkoztat olykor valami, és már-már írásra sarkall, menten megbénít a gyanú, hogy a velünk élő események talán már kívül estek azon, ami szavakkal még megnevezhető... Legfeljebb az igáslóról vágyok még valami szépet írni... Jött egyszer a szomszéd és kérdezte a fiamtól: "Hát apád?" Mire a fiam: "Dolgozik". S a szomszéd összefoglalója: "Megérdemli a sorsát. Igavonáson kívül másra úgyse jó."

Kollekciók