Ajax-loader

Forgács Éva könyvei a rukkolán


Forgács Éva - Kollázs ​és montázs
Értelmes, ​modern fiatalnak lenni és megpróbálkozni a művészet valamelyik ágával - csaknem egyet jelent. Van, aki verset ír, van, aki zenél - Bachot vagy beatet -, és van, aki a képző- és iparművészet egy-egy ágában kísérletezik. Ez a sorozat - MŰHELYTITKOK - az utóbbiakhoz szól. Minden kötetünk szerzője fiatal művész: festő, építész, textiltervező, grafikus, keramikus, bábkészítő és így tovább. Írásaikban nemcsak az adott művészeti ág történetét és esztétikáját foglalják össze, hanem saját érzéseikről, terveikről is vallanak, s - nem utolsósorban - hasznos, sehol másutt nem található tanácsokat is adnak: hogyan fejlesztheti ki az olvasó a benne szunnyadó képességeket?

Forgács Éva - El Kazovszkij (angol nyelvű)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Forgács Éva - Az ​ellopott pillanat
Forgács ​Éva tanulmánykötetének egyik legjobb írása (Töredék. Az irodalom és a képzőművészet kapcsolatáról a magyar kultúrában) arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen a kapcsolat a magyar irodalom és képzőművészet között. Ám nemcsak ez a tanulmány, lényegében az egész kötet arra törekszik, hogy ezt az egyenlőtlen, az irodalom javára elfogult kulturális képletet segítsen kiigazítani. Mindenekelőtt azzal, hogy a legújabb, legkorszerűbb képzőművészet világában igazítson el, és felváltsa azt a beidegzett és teljességgel hamis felfogást, mely szerint van a klasszikus és klasszikusan modern, valamint az ettől homlokegyenest eltérő "igazi" modern, avantgárd képzőművészet. Forgács Éva nem a posztmodern leegyszerűsített fogalmával operál, hanem teljes komplexitásában igyekszik képet adni a klasszikusan modern irányzatok utáni fejleményekről. Összefoglaló tanulmányokban és esszékben is, nagyobbrészt azonban egy-egy művész bemutatásával, műveinek elemzésével vagy vele készített interjúkkal: A hatás esztétikája; A kritika mint műalkotás; Magyar napló (Budapesti kiállítások); Mától kezdve így volt?; Kelet-Európa a divat; Egy mítosz természetrajza (Erdély Miklós és a neoavantgárd magánya). A kötetben szép számmal találhatók az egyetemes művészettörténettel vagy századunk magyar művészetének korábbi szakaszaival (századelő, Európai Iskola, Nemes Lampérth József, Schaár Erzsébet stb.) foglalkozó tanulmányok, a kötet igazi ereje és újdonsága azonban a legújabb fejlemények megvilágítása (Keserü Ilona, Donáth Péter, Fehér László, Vlagyimir Jankilevszkij stb.). Forgács Éva kitűnően tájékozott művészettörténész, remek minőségérzékű műértő és igen jó tollú esszéista. - Kötete a legjobb eligazítók közé tartozik a modern magyar művészet világában.

Forgács Éva - El ​Kazovszkij
"...mindennek ​és mindenkinek legalább két olvasata van. Kazovszkij világos hierarchia szerint tagolt világot állít elénk. Jóllehet a sivatag vándorának a maga alulnézetéből az a víziója, hogy e világ legfőbb hatalma a szépség, Kazovszkij, felülnézetből, egy félelmetesebb világrendet is felvázol... E rendszerben mindenki egyszerre ura valaki más sorsának és kiszolgáltatott valaki másnak, vagy puszta helyzetéből adódóan, vagy a vágyai következtében. Olyan teátrális konstrukció áll előttünk, amelynek lehetséges dinamikáját eleve fékezi a determinációk rendszere: valamilyen irányból minden egyes szereplő meg van kötve (kötözve): ezért is látunk akciók helyett kimerevített állóképeket. A lefojtott dinamikák e rendszere ugyanakkor drámai feszültséget halmoz fel." Első ízben találkozhat az olvasó El Kazovszkij művészetét bemutató könyvvel, forgács Éva esszéje úgy vezet el ennek a színes és látványos festészetnek a belső rétegeihez, hogy közben kulturális - és szubkulturális - összefüggéseit is felrajzolja. El Kazovszkij intenzív, vibráló jelenléte, performanszai, kiállításokról és a folyóiratokból egyaránt jól ismert képi világa régóta esedékessé tették e munka megjelenését.

Forgács Éva - Bauhaus
Forgács ​Éva monográfiája különleges pillanatban született, amikor túl vagyunk már az avantgárd nagy illúzióján, mely szerint az élet és a művészet közötti határ lerombolható, s amikor a szemünk láttára hullik darabokra az ipari társadalom mítosza, amelynek el nem hanyagolható eleme volt a hasznosság és a szépség azonosítása. A Bauhaus-gondolat posztmodern kritikája ismeretében ma tragikus ellentmondásként értelmezzük azokaz az alapelveket, amelyekre Gropius híres iskoláját felépítette.

Kollekciók