Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - Árnyék ​az égen
A ​kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni.

Moldova György - Magyar ​atom
"1952-ben ​kerültem be a Színház és Filmművészeti Főiskolára - nem színésznek jelentkeztem, volt otthon tükör, hanem dramaturgnak. Már az első nap bementem a könyvtárba, hátha itt megtalálom azokat a könyveket, melyeket a kiszuperált villamoson hiába kerestem. Egy színésznövendék állt előttem a sorban. - Elvtársnő - mondja a könyvtárosnőnek -, megvan maguknak az "Egymillió pici Krisztus"? - Egymillió pici Krisztus?! Ki írta? - Lenin. Úgy hallottam, nagyon érdekes. Eltartott vagy negyedórát, amíg rájöttek, hogy a jövendő nagy jellemszínésze az Empiriokriticizmus-ra gondol, hóna alá fogta a vaskos kötetet, és elégedetten távozott." A 8888-as Italboltban a montreáli közvetítéseket hallgatták egy zsebrádión, mikor az esélyes úszók sorra kiestek az előfutamokból, mindenki fel volt háborodva, csak H. Kovács legyintett lekicsinylően. - Nem kell olyan nagyigényűnek lenni, kedves uraim, inkább örüljünk, hogy a fiúk nem fulladtak bele a vízbe. Itt egy nagy úszó volt: Istók az FTC-ből, a többiek: futottak még: Kacor király, Rizibizi. - Istók? Még nem hallottunk ilyen nevű úszóról. - Pedig néhány évvel ezelőtt még sokat beszéltek róla, főleg, amikor olyan hirtelen eltűnt. - Miért tűnt el? H. Kovács széttárta a karjait: - Ez megint egy szigorúan titkos, úgynevezett dupla nullás államtitok, nem kockáztathatom a személyes biztonságomat azzal, hogy közlöm magukkal. - Akkor mit csináljunk? H. Kovács közelebb hajolt a kíváncsiakhoz, és száját félig eltakarva suttogta: - Próbáljanak talán leitatni, hátha akkor könnyebben beszélek. Rendeljenek, mondjuk, egy tömbházmestert. - Az mi? - Három régi házmester egyben: kilenc deci bor, hat deci szóda.

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Moldova György - Rongy ​és arany
"Mivel ​szerettem volna halász, favágó, biztosítási ügynök, folyamvédő, vásári árus lenni, és ezt a sors megtagadta tőlem, legalább azt akartam megtudni, hogy mit vesztettem. Nehéz volt megírni ezt a könyvet? Bár az első és az utolsó riport keltezése tíz év különbséget mutat, mégis inkább könnyűnek kell mondanom ezt a munkát. Az emberek mindig szívesen beszélnek bajaikról, csak sokszor nincs kinek, így legtöbbször velem is beérik."

Moldova György - Akit ​a mozdony füstje megcsapott...
A ​Magyar Államvasutakkal minden hazánkfia kapcsolatban került már valamiként - utasként bizonyosan. A MÁV éppen ezért mindenkinek szívügye, mindenkinek vannak személyes tapasztalatai, s dicséri vagy szidja, áldja vagy átkozza, ki-ki természete és tapasztalata szerint. Moldova György könyvét már a témája is érdekessé teszi, de igazán izgalmassá az, hogy megmutatja az olvasónak a MÁV belső életét, azt, amit az utas nemigen láthat, talán nem is sejthet. Moldova György meggyőző képet rajzol egy-egy nagyforgalmú vasúti csomópont munkaritmusáról, munkakörülményeiről, a szinte hihetetlen munkabírású vasutasokról, az idősebb és fiatalabb vasutasnemzedék gondolkodásmódjáról, munkastílusáról, mozdonyvezetőkről, fűtőkről, forgalomirányítókról, pályamunkásokról, vasúti mérnökökről, minden rendű-rangú vasutasról. Felejthetetlen a Záhonyi Átrakó Körzetről, Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről rajzolt kép: sínpárok beláthatatlan hálózata, érkező és induló vonatok százai mindennap. A gépesített, helyenként majdnem automatizált rakodómunka mellett a hagyományos, sőt ősrégi kézi rakodás, száz és száz áruféleség, Európa minden tájára induló vagonok - lenyűgöző kép. Moldova György a MÁV tevékenységének minden területét megvizsgálja - nemcsak a forgalmat és a pályafenntartást, nemcsak az árurakodást, és utasszállítást, hanem a betegellátást is, sőt a fejlesztést, a korszerűsítést, aztán a gazdaságtalannak minősített vasútvonalak megszüntetésének minden körülményét is.

Moldova György - Ésszel ​fél az ember
Ebben ​a harmincegy, hamisítatlan Moldova-humorral megírott történetben a sporttól az irodalmi életig, a filmgyártástól a szállodaiparig mindenki megkapja azt, ami megilleti. Az író ezúttal sem fukarkodik a csípős megjegyzésekkel, ha jártában-keltében fonák jelenségekkel, visszaélésekkel, negatívumokkal találkozik. Leleplezi a nagyhírű focista gyengéit, a gazdag téeszek pöffeszkedő vezetőit, maliciózus portrét fest a meggazdagodás útjára lépett zöldségesről, butikosról, autókereskedőről. Megcsipkedi a grafomán sajtólevelezőket, a disszidens magyarokat, a felületes újságírókat. Egy valakiről már-már szemérmes tisztelettel ír: a nemrégiben elhunyt Kardos Györgyről, a Magvető volt igazgatójáról. Felidézi Az élet oly rövid és a Che Guevara naplója megírásának körülményeit is. A remek kiszólásokkal, viccekkel tarkított történeteket az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Moldova György - Az ​ördög lapot kér
Sok ​időm nem volt töprengeni, hirtelen előrántottam a browningomat, belelőttem a plafonba és elkiáltottam magam: - Senki se mozduljon! Kezeket fel! Előzőleg sokáig gyakoroltam a szöveget, hogy az emberek ne gondoljanak külföldinek. Átugrottam az elválasztó üvegpalánkon és egy zsákba söpörtem a pénzt. Nem találtam ötszázforintosokat, csak százforintos kötegeket, így is összejött 130 ezer forint. Miközben előrehajolva dolgoztam, hátulról valaki fejbe vágott, de olyan erővel, hogy azonnal elöntött a vér. Visszafordultam; egy postásfiú állt előttem kólásüveggel a kezében, ráfogtam a pisztolyt: - Gyere ide!

Moldova György - Titkos ​záradék
Hitler ​Adolf, Vezér és Kancellár 1970-ben Magyarországon járt. Lehet, hogy huszonöt év múlva újra felkeres bennünket. Hogyan?... Nem hiszik? Kételkednek? Vagy arra gondolnak, hogy nyomdász barátunk badarságokat szedett, netán a Kiadó hazudik? Ha nekünk nem hisznek, hallgasság meg az írót. Ő mindig igazat mond. Tanúsíthatja ,hogy a Führer mint IBUSZ-vendég részt vett egy pompás Betyártúrán, és a figyelmes idegenforgalmi szervünk a jeles turistát nem Piroschkával ajándékozta meg, hanem Barna Éva tolmácsnővel. Végül azt kérdezik, kötetünk miért viseli a Titkos záradék címet? Mert szeretnénk, ha Adolf Betyártúráját és szerelmi ügyeit nem szellőztetnék, bizalmasan kezelnék.

Moldova György - A ​változások őrei
A ​változások őrei tulajdonképpen folytatása az író 1968-ban megjelentetett Malom a pokolban című regényének. Folytatása olyan értelemben, hogy ebben a kötetben is Moldova régebben megírt hőseivel találkozunk újra: a karrierista, végleg elzüllött Flandera Jánossal, a börtönből szabadult Károlyi Miklóssal, a szelíd-szerelmes Bóna Erzsivel, a tragikus sorsú Nagyezsdával. A kavargó emberi sorsokra éles felvillanó fényt vet az ellenforradalmárok torkolattüze.

Moldova György - Akit ​a múzsa fenéken csókolt...
"A ​legfontosabb tapasztalatom, melyet szeretnék megosztani veled, a következő: az átlagosan tehetséges íróknál az eredmény általában azon múlik, hogy az illető mennyit hajlandó rágni a ceruzája végét, vagyis mennyi időt szán rá egy adott munkára. Terjengenek ugyan különféle legendák tehetségről meg ihletről, de ezeknek nem szabad bedőlni. Meg vagyok győződve, hogy egy novella vagy egy cikk, melyre nyolc óra tizenöt percet fordított valaki, okvetlenül jobb annál, mint amelyen ugyanaz a szerző csak nyolc órát szorgoskodott. A mennyiség itt is törvényszerűen átmegy minőségbe. Ellenpéldák ritkán találhatók, nagyon sokat kellene dolgoznunk valamin ahhoz, hogy végképp és helyrehozhatatlanul sikerüljön elrontanunk. Ez csak keveseknek és ritkán adatik meg. Következésképp az író legfontosabb testrésze nem a feje - legalább egy feje mindenkinek van és e tekintetben különben sem mérkőzhetünk a sárkányokkal. A kéz sem dönthet - melyikünk állná a versenyt egy sebésszel vagy egy zsebtolvajjal?! A legfontosabb testrészünk kétségkívül a fenekünk, melyre jó erősen ráülünk és addig nem emelkedünk fel róla, amíg ki nem tesszük a boldogító utolsó pontot. Ezért kérd a múzsádat, hogy ide irányítsa ihletadó csókját."

Moldova György - Gázlámpák ​alatt
Az ​irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért: ha valaki mesélt a Kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott ripotoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: "Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülök, hogy egy kutyával több van a világon." Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától.

Moldova György - Lopni ​tudni kell
Nagy ​népszerűségnek örvendő közírónk legújabb kötetében számos új elbeszéléssel, egypercessel készteti mosolyra, sőt nevetésre olvasóját. Moldova könyvében a legszembetűnőbb az az életismeret, átható irónia, elbeszélői könnyedség, amely a szerző valamennyi művét jellemezte, de különösen a korai munkáknak volt stílusteremtő sajátsága. Most mintha ez a "régi Moldova" jelentkeznék ismét. Megjelennek sorban a reá olyanniyra jellemző "népi hősök": Rongykuvik, az aszódi javítóintézet réme, a féllábú Kertész úr, akinek műlábán eredménytelenül ugrál az ÁVÓ kihallgatótisztje, a szövőnők, akik bonbonosdobozban lopják a platina kötőtűket, Félix, a narkomán rendőrkutya, a tanácselnök fotójára irdatlan péniszt montírozó fényképész. Másutt pedig egy profi kurva emlékezik vissza az ötvene években befutott példátlan karrierjére. Mindenkinek ajánljuk a könyvet, aki könnyed kikapcsolódásra, nevetésre, szórakozásra vágyik. (1989)

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György - A ​félelem kapuja
Borsos ​Ferenc, egy félcigány fiú, akit az ország összes középiskolájából kirúgtak, 1988-ban felutazik Pestre, hogy verseivel meghódítsa a világot. Csatornatisztítók, éjszakai postások közé kerül, a rendőrség is megpróbálja besúgónak beszervezni, de ő megvédi szabadságát. Megismerkedik Martin Györggyel, egy titkos szamizdat folyóirat szerkesztőjével. Kezdetben baráti kapcsolat alakul ki köztük, egy veszekedés után azonban megöli a szerkesztő édesanyját, az egykori vezető pártmunkást. Rokonai és nála 20 évvel idősebb szeretője segítségével megpróbál átszökni a határon… A regény az év szenzációjának ígérkezik.

Moldova György - Az ​utolsó határ
1975-ben ​jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt. Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna. Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetétben, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.

Moldova György - Malom ​a pokolban / A változások őrei
Malom ​a pokolban: A regény az ötvenes években játszódik. Flandera János becsvágyó és tehetséges fiatalember, joghallgatóként ösztöndíjra pályázik a Szovjetunióba. Egy újságírónő azonban levélben, fordul az ösztöndíjbizottsághoz, hogy a fiú életének bizonyos eltitkolt részleteit feltárva meghiúsítsa a lehetőséget. Flanderát fizikai munkára küldik, az egyetemről kitiltják, mégsem hajlandó később tanúvallomást tenni az alaptalanul hazaárulással vádolt Károlyi Miklós perében. Mindeközben nem más lobban iránta szerelemre, mint a legfelsőbb katonai ügyészség elnökének lánya... A változások őrei: "Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet a Malom a pokolban megjelent. (...) Flandera János a szanatóriumban, Károlyi Miklós a börtönben, Bóna Erzsi egy eldugott falusi házban várja az idők változását. Eltűnődtem, merre fordulhat sorsuk a továbbiakban, ezeknek a tűnődéseimnek eredménye a jelen könyv, A változások őrei, 1953-tól 1956 októberéig kísérem el bennük hőseimet." (Moldova György)

Moldova György - Az ​idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát\" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a \"szentháromság\" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a \"térről\" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A \"téri urak\" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: \".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott...\" - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - Magányos ​pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni?
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó magányos pavilonba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben. A Sötét angyal Moldova György első jelentős, nagy feltűnést keltő regénye. Hőse, Válent Csaba, magányos, a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő fiatalember, aki teljes drámaiságban éli át az ötvenes évek végének nehéz történelmi korszakát. Nem képes semmilyen kényelmes félmegoldásra, hátat fordít apja életformájának, és elveinek, részt vesz az ellenforradalmárok utolsó akcióiban, és véglegesen eltávolodik saját kortársaitól. A javítóintézetet, majd a nagy építkezést megjárt fiatalember számára végül Öry Évához fűződő szerelme jelenti a visszatérés lehetőségét. Hasonló típusú, véglegesen magányos főhős áll a középpontjában az Utolsó esténk Szodomában és az Akar velem beszélgetni? c. kisregényeknek. Egyikük nő, a másikuk férfi, de mindkettejük élete már bevégzett, amikor a cselekmény elindul. Léber Anna sorsa egy karácsony éjszaka teljesedik be, mikor egy ismeretlen telefonáló férfi visszautasítja a közeledését, Futó Gábor túléli a kisregény utolsó mozzanatát, de a legkisebb reménye sem marad, hogy bármi is megváltozzék. A nem túlságosan optimista összkép ellenére a két kisregénynek távlatot adhat a hősök nosztalgiája az értelmes társadalmi cselekvés iránt, amelynek fiatalabb korukban maguk is részesei voltak, és amelyet még most, reménytelenül is az élet egyedüli értelmének tekintenek.

Moldova György - Úszóverseny ​üres medencében
Az ​üres medencében lebonyolítandó úszóversenyt ajánlom, amely minden sportok közül a leghívebben tükrözi a mai (tegnapi, holnapi) magyar közélet szellemiségét. Beállítottságát tekintve alapvetően humanista és környezetvédő: szinte teljes biztonsággal kizárja a fulladásos halál kockázatát, és jelentős mértékben kíméli az egyre fogyatkozó vízkészletet.

Moldova György - A ​rövid élet titka
Van ​olyan ember, akinek kell cipelnie és van olyan ember, akinek nem kell cipelnie. Ez független a fizikai adottságoktól, foglalkozástól, vagyoni helyzettől. Isten eleve kijelöli: te cipelsz, te nem cipelsz, és ez az egész életre vonatkozik. Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál! - tanítja a Mester. Ha a múltadon kívül sehol nem érzed jól magad, akkor bezárult a kör.

Moldova György - Akit ​szerettek a nők
Moldova ​újra alámerült! - ezúttal a magyar börtönök sötét állóvizeiben. Együtt él, eszik, beszélget a gyilkosokkal, rablókkal, betörőkkel, száz és száz találkozásban tárul fel előtte a minden szenzációnál érdekesebb Valóság. Reméljük, hogy olvasóink minél hamarabb kezükbe vehetik nagyszabású börtönriportját. Anyaggyűjtés közben néhány olyan "nagy hal" is felbukkan előtte, akinek a sorsa egy egész fejezetben sem fért volna el, önálló kisregénybe kívánkozott. Ilyen az Akit szerettek a nők főhőse, Schubert Viktor, az egykori válogatott sportoló, aki disszidálása után megjárta a menekülttáborokat, a francia idegenlégiót, hosszú évekig lányokat futtatott Kölnben és a alvilág "kemény mag"-jához tartozott. Azután egyik nap egy lopott Mercedesszel Schubert elindult régi hazája felé...

Moldova György - A ​Szent Imre-induló
A ​Szent Imre-induló éppolyan magával ragadó, izgalmas olvasmány, éppolyan érdekfeszítő történet, mint Moldova György eddigi regényei. Megrendítő a mű témáját szolgáltató életanyag, az író olyan kérdést állít regénye középpontjába, amiről irodalmunkban ritkán esik szó, ilyen formában talán még föl sem vetődött. azt nevezetesen, hogy a magyar történelem leggyászosabb korszaka, a magyar nép legnagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi válsága után - maga a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi, szellemi és erkölcsi javak vandál pusztítása után - milyen közérzettel érhette meg a felszabadulást Moldova regényének főhőse - egyik főhőse - , a tizenkét éves Kőhidai Miklós, aki százezres tömegek kiirtásának rettenetében élt, és bár ő maga fizikailag túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból.

Moldova György - Az ​Abortusz-szigetek
Nem, ​nem, kedves olvasó, az Abortusz-szigetek nem a Kanári-szigetek mellett található, nem afféle kellemes üdülőhely, idegenforgalma minimális, azon egyszerű oknál fogva, mert nem található a térképen. Ámbár mégis létezik, hogy hol?... ez egyelőre maradjon az író és a kiadó közös titka, hisz egy fülszövegtől mégsem várható el, hogy bedekkerként viselkedjék. Mindazonáltal az Abortusz-szigetek beutazható, miként Liliput vagy Kazohinia. S hogy kik lakják, megtudhatjuk az első hazai, hamisíthatatlan gulliveriádából, ami, mondanunk sem kell, tősgyökeres szatíra á la Moldova, telve kíméletlen iróniával, gyilkos humorral. A címadó szatírán kívül, amely kisregény méretű, még számos történetet, anekdotát tartalmaz a kötet, megannyi szórakoztatva elgondolkodtató írást, a Kossuth-díjas írótól megszokott élvezetes, színes stílusban.

Moldova György - A ​néma súgó
Kijelentem, ​hogy a most következő történetek egyetlen sorával sem értek egyet és értük semmiféle felelősséget nem vállalok. Informátorom: H. (Hazudós) Kovács Géza Jenő, akiről köztudomású, hogy akkor szokott elpirulni, ha véletlenül igazat mond, ezekben az újabb legendáiban odáig merészkedik, hogy közismert, tiszteletre méltó politikusokat, sportvezetőket, világbajnokokat tüntet fel hamis színben. Koholmányain mélységesen felháborodtam és most csak azért adom közre ezeket a förmedvényeket, hogy az olvasó is meggyőződhessen, milyen erkölcsi fertőbe süllyedt H. Kovács. Mivel megjavulására nincs remény - az ő saját szavaival visszaélve: "szarba nem lehet szöget verni!" - rágalmazásért megindítattam ellene a büntetőeljárást. A független magyar demokratikus bíróság döntése éppen a napokban várható: feltehetőleg főbelövik majd egy mérgezett kötéllel. Az enyhe ítélet ellen máris fellebbezést jelentek be. Utóirat: Most értesültem, hogy H. Kovács vádlott, az utolsó szó jogán, csak annyit kíván mondani hogy: Hajrá Fradi! - ha ez valóban fedi a valóságot, kegyelemre javaslom.

Moldova György - Árnyék ​az égen / Gázlámpák alatt
Árnyék ​az égen A kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni. Gázlámpák alatt A szerző írja könyvéről: "Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért; ha valaki mesélt a kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott riportoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: »Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülük, hogy egy kutyával több van a világon.« Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács-történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától."

Moldova György - A ​Szent Imre-induló / Elhúzódó szüzesség
Szent ​Imre-induló1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után - a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után - milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes "idegenség" érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Moldova György - Égi ​szekér
Navigare ​necesse est - tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a "repülő-riporter" Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja. Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

Moldova György - Ellenszél ​I-II.
Jó ​szélre szüksége van a vitorlásnak, az ellenszél akadályozza gyors haladását. A társadalmi ellenszél pedig a fejlődés gátlója. Moldova György riportjai (hajósok éneke, Tisztelet Komlónak, Az Őrség panasza) az ellenszélre figyelmeztetnek; jól tudja az író, hogy a mindenkori pontos időjárásjelentés a biztos hajózáshoz elengedhetetlenül szükséges információ

Moldova György - Akar ​velem beszélgetni?
" ​- Akar még valamit mondani? - Nem. Mit? - Én sem tudom. Akkor leteszem a kagylót. - Jó. De azt még mondja meg, mennyi az idő? - Háromnegyed egy. Magánál nincs óra? - Nincs. Itt van fölöttem egy fali villanyóra, ezen pont tizenkettő van. Éjfélkor megállt, de az is lehet, hogy délben. Egyébként hogy van? - Jól. Elárulna nekem valamit? - Bármit. - Mit akar tőlem?"

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Kollekciók