Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Moldova György - A ​harmadik majom
A ​három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: "ne láss!" - mondja az egyik, "ne hallj meg semmit!" - ajánlja a másik, és főleg "ne beszélj!" - tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig. Ezekből állítottam össze "A harmadik majom" című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal. Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az időszerűségét, a harmadik majom nem vész el, csak átalakul. Új majmok tűnnek fel a láthatáron, épp oly fenyegetőek, mint a régiek.

Moldova György - A ​változások őrei
A ​változások őrei tulajdonképpen folytatása az író 1968-ban megjelentetett Malom a pokolban című regényének. Folytatása olyan értelemben, hogy ebben a kötetben is Moldova régebben megírt hőseivel találkozunk újra: a karrierista, végleg elzüllött Flandera Jánossal, a börtönből szabadult Károlyi Miklóssal, a szelíd-szerelmes Bóna Erzsivel, a tragikus sorsú Nagyezsdával. A kavargó emberi sorsokra éles felvillanó fényt vet az ellenforradalmárok torkolattüze.

Moldova György - Lopni ​tudni kell
Nagy ​népszerűségnek örvendő közírónk legújabb kötetében számos új elbeszéléssel, egypercessel készteti mosolyra, sőt nevetésre olvasóját. Moldova könyvében a legszembetűnőbb az az életismeret, átható irónia, elbeszélői könnyedség, amely a szerző valamennyi művét jellemezte, de különösen a korai munkáknak volt stílusteremtő sajátsága. Most mintha ez a "régi Moldova" jelentkeznék ismét. Megjelennek sorban a reá olyanniyra jellemző "népi hősök": Rongykuvik, az aszódi javítóintézet réme, a féllábú Kertész úr, akinek műlábán eredménytelenül ugrál az ÁVÓ kihallgatótisztje, a szövőnők, akik bonbonosdobozban lopják a platina kötőtűket, Félix, a narkomán rendőrkutya, a tanácselnök fotójára irdatlan péniszt montírozó fényképész. Másutt pedig egy profi kurva emlékezik vissza az ötvene években befutott példátlan karrierjére. Mindenkinek ajánljuk a könyvet, aki könnyed kikapcsolódásra, nevetésre, szórakozásra vágyik. (1989)

Moldova György - Mandarin, ​a híres vagány
Moldova ​különös, magányos hősei - Mandarin, a híres vagány, a bolond Vilma, Tolvaj Ferdinánd vagy a mesélő H. Kovács, aki egy kisfröccsért bármikor elcserél egy történetet - régi ismerőseink már Az idegen bajnok és a Gázlámpák alatt lapjairól. Szatírikus ötletei pedig - a magyar atom vagy az elátkozott hivatal - jelképes erejűvé váltak a köztudatban. Melyik az "igazi" Moldova? Az irodalmi szintű riportok szerzője? A "született hallgató" - ahogy magát egy helyütt nevezi -, aki a mai élet mindennapi eseményeiből "kihallja" a történetet, és érzelemgazdag, sajátos atmoszférájú legendákat teremt? Vagy pedig a szatírák éles szemű és tollú írója, aki a groteszk, a fantasztikum eszközeivel torpedózza társadalmunk rákfenéit? E változatos tematikájú és hangvételű novellagyűjtemény az "igazi", a sokszínű Moldova Györgyöt állítja az olvasó elé.

Moldova György - Malom ​a pokolban
Miféle ​fiatalember lehet Flander János - Moldova György új regényének hőse -, akinek majdnem egyidejű nőkapcsolatai jóformán nem is érintkező világokat kötnek össze? Miért kell szerelmet hazudnia Demjén Ildikó újságírónőnek? Miért nem tud kiteljesedni Bóna Erzsébet, a szép és kedves kalauzlány iránti őszinte szerelme? És mit kezdjünk a szép arcú, de féllábára sántikáló Nagyezsdával, a szovjet emigárcióból hazatért, nagy tekintélyű funkcionárius lányával, hiszen a félelmetes hírű és erejű apa az éhenkórász fiatalembert erőnek erejével távol tartja egyetlen lányától? Mit akarhat egyáltalán Flandera János? Miért jelentkezett a jogi karon szovjet ösztöndíjra, miért nem jelölte őt erre a bizottság, miért küldik el segédmunkásnak még az itthoni egyetemről is; hogyan keveredik egy politikai perbe, és miért tesz ott olyan tisztességes tanúvallomást, amellyel - jól tudja - magának árt a legtöbbet? Miért nem tud beilleszkedni az új társadalomba, mitől lesz ilyen hányatott életű? Furcsa fiatalember Flandera János. Tisztesség és ügyeskedés, karriervágy és becsület kavarog benne; olyan nyugtalan és kiismerhetetlen, mint a kor, az ötvenes évek eleje, amikor megrázkódtatások, tragédiák zilálják szét sok ember sorsát.

Moldova György - Akar ​velem beszélgetni?
" ​- Akar még valamit mondani? - Nem. Mit? - Én sem tudom. Akkor leteszem a kagylót. - Jó. De azt még mondja meg, mennyi az idő? - Háromnegyed egy. Magánál nincs óra? - Nincs. Itt van fölöttem egy fali villanyóra, ezen pont tizenkettő van. Éjfélkor megállt, de az is lehet, hogy délben. Egyébként hogy van? - Jól. Elárulna nekem valamit? - Bármit. - Mit akar tőlem?"

Moldova György - Moldova ​György kalendáriuma a 2000. évre
"Az ​emberiség nevetve válik meg a múltjától, de nem jókedvűen. Így érzi magát az is, aki számot vet a XX. Század 36525 napjával. Ha az utolsó év nem hoz változást - és miért hozna - egyetlen nap sem múlt el háborúk, katasztrófák, diktátorok őrjöngése nélkül. A távozótól mégis illik elbúcsúzni. Ebbe a 2000-ik évre szóló naptárba igyekeztem belefoglalni a század nevezetes eseményeit, egyéniségeit, egyházi és közmegegyezéses ünnepeit, filozófiai és csillagászati csomópontjait, ha csak egy-egy mondat erejéig is. A naptár lapjairól vezényszó harsan fel: "XX. Század lelépni!", a távolban egy új, talán tisztább szellemű sereg készülődik, még nem tudni mi vár ránk, "XXI. század, vigyázz!" (A szerző)

Moldova György - A ​kámfor akció
Az ​Amerikai Egyesült Államokban polgárháború tört ki pusztító harcokkal, tömeggyilkosságokkal. Az ellenségeskedés leküzdése érdekében az ENSZ békefenntartó erőket küld ki Amerikába, ezekben egy magyar egység is részt vesz, az egységet a "Magyar Kámfor" RT lízingeli... és egy nap megérkeznek egy indián kisvárosba, Fort Doorba vagyis Kapusvárra...

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Moldova György - Magányos ​pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni?
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó magányos pavilonba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben. A Sötét angyal Moldova György első jelentős, nagy feltűnést keltő regénye. Hőse, Válent Csaba, magányos, a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő fiatalember, aki teljes drámaiságban éli át az ötvenes évek végének nehéz történelmi korszakát. Nem képes semmilyen kényelmes félmegoldásra, hátat fordít apja életformájának, és elveinek, részt vesz az ellenforradalmárok utolsó akcióiban, és véglegesen eltávolodik saját kortársaitól. A javítóintézetet, majd a nagy építkezést megjárt fiatalember számára végül Öry Évához fűződő szerelme jelenti a visszatérés lehetőségét. Hasonló típusú, véglegesen magányos főhős áll a középpontjában az Utolsó esténk Szodomában és az Akar velem beszélgetni? c. kisregényeknek. Egyikük nő, a másikuk férfi, de mindkettejük élete már bevégzett, amikor a cselekmény elindul. Léber Anna sorsa egy karácsony éjszaka teljesedik be, mikor egy ismeretlen telefonáló férfi visszautasítja a közeledését, Futó Gábor túléli a kisregény utolsó mozzanatát, de a legkisebb reménye sem marad, hogy bármi is megváltozzék. A nem túlságosan optimista összkép ellenére a két kisregénynek távlatot adhat a hősök nosztalgiája az értelmes társadalmi cselekvés iránt, amelynek fiatalabb korukban maguk is részesei voltak, és amelyet még most, reménytelenül is az élet egyedüli értelmének tekintenek.

Moldova György - Méhednek ​gyümölcse
Szenthe ​Pál az érettségi vizsga után került fel Kőszegről Budapestre, egy gyümölcs- és mustillatú családi házból a Műszaki Egyetem diákszállójának toronyépületébe. Ezt a váltást sohasem heverte ki, diákévei később úgy egybemosódtak emlékezetében, mintha indigóval lettek volna másolva, hiába próbált elhelyezni időben egy-egy fontosabb szigorlatot, futó szerelmet vagy kocsmai ivászatot. Október táján, mikor még frissen éltek az otthoni vakáció emlékei, s a boltok kirakataiban megjelenő barnabőrű gesztenye, a csokorba szedett encián a Szabó-hegy szelíd lejtőit idézte, Szenthében néha feltámadt a honvágy, kiment a pályaudvarra, de annyi ereje mindig maradt, hogy ne szálljon fel a vonatra.

Moldova György - Az ​elbocsátott légió
Smidt ​Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát – aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát –, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az új országot, a nép hatalmát? „Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan” – mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza.

Moldova György - A ​szent tehén
Moldova ​György fáradtságot nem ismerve járja az országot, nyitott szemmel, mindenre figyelő, izgatott kíváncsisággal nézi, vallatja a jelent, életünk hétköznapjait. Látszólag szenvtelen, tényfeltáró sorai mögött töretlen segíteni, jobbítani akaró elkötelezett szándék rejlik. Most a textilipart helyezte írói mikroszkópja tárgylemezére, és ahogy Moldovától megszoktuk, olyan izgalmas fordulatossággal, hogy hatása elől nem szabadulhatunk.

Moldova György - Régi ​nóta
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt / Az idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a "szentháromság" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a "térről" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A "téri urak" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: ".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott..." - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - A ​Puskás-ügy
- ​Emlékeztek arra a régi balesetre, mikor 1947-ben lezuhant a "Torino", és az egész csapat meghalt, köztük kilenc olasz válogatott, mitőlünk Schubert Ernő, aki a Ganzban kezdett, majd csehszlovák válogatott lett, úgy vették meg az olaszok. Én akkoriban épp kint dekkoltam, szó volt róla, hogy leigazolok, első kézből ismerem az egész balesetet. Annyi történt, hogy Spanyolországban olcsó volt a gyémánt, a csapat tagjai vettek egy zacskóravalót. Tisztában voltak vele, hogy az olasz vámon nem tudnák áthozni, ezért Olaszország fölé érve a gép lejjebb ereszkedett, és ledobták a zacskót egy olyan körzetben, ahol a passzerok már vártak rá. Minden rendben lement, csak közben a pilóta nem figyelt a magasságra, így pont nekiment egy hegycsúcsnak, és mindenki szörnyethalt.

Moldova György - Árnyék ​az égen
A ​kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni.

Moldova György - Ki ​ölte meg a Holt-tengert?
Persze ​a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában - azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta - a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: - Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Moldova György - Az ​idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát\" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a \"szentháromság\" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a \"térről\" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A \"téri urak\" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: \".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott...\" - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - H. Barta Lajos - Az ​életem rövid - Kerüld a nőket / Cirkuszi történet - Boldog vagy?
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűjtő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cirkusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lett: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - Sötét ​angyal
Moldova ​György ötvenhatos regénye a forradalom utáni éveket megrázó emberi sorsok tükrében ábrázolja, az utcai harcokban részt vevő Válent Csaba plasztikusan festett, árnyalt alakján keresztül. A forradalom leverése után diáktársaiból ellenálló csapatot szervező, egyébként viszonylag jó módú, középosztálybeli fiú (apja, egyetemi tanár, tipikus állását féltő kispolgár) egyre jobban elszigetelődik társaitól, családjától. Érzi: ötvenhatban minden visszavonhatatlanul megváltozott. Egy iskolai rendezvényen szórólapterjesztés közben lefülelik, kiderül, mindent tudnak róla, de vallatótisztje rokonszenvének, és az őt lebuktató Öry Éva mentő vallomásának köszönhetően csak két évi javító-nevelő intézeti munkára ítélik. Itt azonban a köztörvényes elítélt kamaszok durvasága elviselhetetlenné teszi rabságát, csupán a gondozónő, Vali szerelme jelent számára kiutat. Ám amikor az asszony elköltözik, Csaba végképp összetörik, kórházba, elmeosztályra kerül. Szabadulása után Öry Éva iránti vonzalma jelent látszólag megoldást, ám Éva szüleinek tilalma és a körülmények hatalma miatt ez a kapcsolat is zátonyra fut, és Csaba végül önként visszatér az időközben új várossá nőtt intézeti telepre, hogy múltjával leszámolva az újjáépítésbe vesse magát.

Moldova György - Égi ​szekér
Navigare ​necesse est - tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a "repülő-riporter" Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja. Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

Moldova György - Az ​ördög lapot kér
Sok ​időm nem volt töprengeni, hirtelen előrántottam a browningomat, belelőttem a plafonba és elkiáltottam magam: - Senki se mozduljon! Kezeket fel! Előzőleg sokáig gyakoroltam a szöveget, hogy az emberek ne gondoljanak külföldinek. Átugrottam az elválasztó üvegpalánkon és egy zsákba söpörtem a pénzt. Nem találtam ötszázforintosokat, csak százforintos kötegeket, így is összejött 130 ezer forint. Miközben előrehajolva dolgoztam, hátulról valaki fejbe vágott, de olyan erővel, hogy azonnal elöntött a vér. Visszafordultam; egy postásfiú állt előttem kólásüveggel a kezében, ráfogtam a pisztolyt: - Gyere ide!

Moldova György - A ​tékozló koldus
"Az ​életed hossza leginkább a havi jövedelmedtől függ..." "Iványi Gábor eddig háttérbe húzódott, hogy jelenlétével ne befolyásolja a beszélgetés menetét, most közelebb lép, meg akarja mutatni a menhelyi hierarchia csúcsát: az átmeneti szállást. Menet közben az udvaron kiáltozásra leszünk figyelmesek: egy részeg férfi vitába bonyolódott az ügyeletesekkel: azt követeli, hogy engedjék be éjszakára a fapadosba. Ittas állapota már önmagában kizárja ebből a lehetőségből, de súlyosbító körülményként, notórius tolvaj hírében is áll. Iványi Gábor közli vele, hogy már nem maradt fekvőhely, menjen át az Előd utcai szállásra, ha siet, ott még nyitva találja a kaput. A részeg átkozódva-fenyegetődzve távozik."

Moldova György - Az ​utolsó határ
1975-ben ​jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt. Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna. Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetétben, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt
Az ​irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért: ha valaki mesélt a Kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott ripotoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: "Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülök, hogy egy kutyával több van a világon." Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától.

Moldova György - A ​néma súgó
Kijelentem, ​hogy a most következő történetek egyetlen sorával sem értek egyet és értük semmiféle felelősséget nem vállalok. Informátorom: H. (Hazudós) Kovács Géza Jenő, akiről köztudomású, hogy akkor szokott elpirulni, ha véletlenül igazat mond, ezekben az újabb legendáiban odáig merészkedik, hogy közismert, tiszteletre méltó politikusokat, sportvezetőket, világbajnokokat tüntet fel hamis színben. Koholmányain mélységesen felháborodtam és most csak azért adom közre ezeket a förmedvényeket, hogy az olvasó is meggyőződhessen, milyen erkölcsi fertőbe süllyedt H. Kovács. Mivel megjavulására nincs remény - az ő saját szavaival visszaélve: "szarba nem lehet szöget verni!" - rágalmazásért megindítattam ellene a büntetőeljárást. A független magyar demokratikus bíróság döntése éppen a napokban várható: feltehetőleg főbelövik majd egy mérgezett kötéllel. Az enyhe ítélet ellen máris fellebbezést jelentek be. Utóirat: Most értesültem, hogy H. Kovács vádlott, az utolsó szó jogán, csak annyit kíván mondani hogy: Hajrá Fradi! - ha ez valóban fedi a valóságot, kegyelemre javaslom.

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György - Magányos ​pavilon / Az elbocsátott légió
Magányos ​pavilon 1956. október 26-án a hűvösvölgyi "Christián Pál" klinikán a késő esti órákban revolveres férfi követeli egy katona elsősegélyes gyógykezelését. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd a viharkabátos férfival együtt a kapuhoz támogatja őt. Ezután - hirtelen támadt elhatározással - a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ban, saját szobájában rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki ez a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Az elbocsátott légió Smidt Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát - aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát -, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az újországot, a nép hatalmát? "Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan" - mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza. Moldova György

Kollekciók