Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 2. - A foltozott halál
"Az életed hossza leginkább a havi jövedelmedtől függ..." "Iványi Gábor eddig háttérbe húzódott, hogy jelenlétével ne befolyásolja a beszélgetés menetét, most közelebb lép, meg akarja mutatni a menhelyi hierarchia csúcsát: az átmeneti szállást. Menet közben az udvaron kiáltozásra leszünk figyelmesek: egy részeg férfi vitába bonyolódott az ügyeletesekkel: azt követeli, hogy engedjék be éjszakára a fapadosba. Ittas állapota már önmagában kizárja ebből a lehetőségből, de súlyosbító körülményként, notórius tolvaj hírében is áll. Iványi Gábor közli vele, hogy már nem maradt fekvőhely, menjen át az Előd utcai szállásra, ha siet, ott még nyitva találja a kaput. A részeg átkozódva-fenyegetődzve távozik."

Moldova György - A tékozló koldus 3. - Járókerettel Európába
"...A magyar egészségügyet uraló külföldi cégek már nem vesztegetnek, hanem diktálnak. A döntéseket hozó, kulcspozícióban levő vezetők egy része (?) lényegében fizetett alkalmazottuk vagy a cégbirodalom kültagja... Csak, kérem, ne felejtse el, hogy sok, többé-kevésbé rendes ember lelkes, jó vagy legalábbis közepes munkája is ott van a gazemberek mögött. Mi eltartjuk őket, Önök pedig legfeljebb néha egy kicsit korábban halnak meg, mint kéne. Nem nagy ügy az egész..." Egy orvos leveléből

Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - Moldova György - A ​gyávák bátorsága
"Szibériából ​már újra elindult egy kopaszodó ügyvédjelölt, táskájában forradalmi iratokkal..."

Moldova György - Moldova György - A ​gyávák bátorsága
"Szibériából ​már újra elindult egy kopaszodó ügyvédjelölt, táskájában forradalmi iratokkal..."

Moldova György - Gázlámpák ​alatt
Az ​irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért: ha valaki mesélt a Kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott ripotoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: "Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülök, hogy egy kutyával több van a világon." Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától.

Moldova György - A ​Szent Imre-induló / Elhúzódó szüzesség
Szent ​Imre-induló1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után - a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után - milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes "idegenség" érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Moldova György - A ​harmadik majom
A ​három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: "ne láss!" - mondja az egyik, "ne hallj meg semmit!" - ajánlja a másik, és főleg "ne beszélj!" - tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig. Ezekből állítottam össze "A harmadik majom" című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal. Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az időszerűségét, a harmadik majom nem vész el, csak átalakul. Új majmok tűnnek fel a láthatáron, épp oly fenyegetőek, mint a régiek.

Moldova György - Tíz ​tucat
Az ​olvasó tíz tucat, vagyis százhúsz új és régibb történetet vagy riportot kap kézhez. Ha én bírája lehetek saját műveimnek, akad köztük kitűnő, jó, közepes. Elégséges-elégtelen érdemjegyet, remélem, egy sem kap majd. Néhány történet, mint például "A paraszt és a technika" vagy "A Puskás-ügy", már eljutott a közönség szélesebb rétegeihez. Szeretném, ha ez a figyelem most az egész kötetre kiterjedne.

Moldova György - Régi ​nóta
A ​tartalom: - Annak ad az Isten nadrágot... - Először Bécsben... - Az én három csapatom - A "Moldova-tó" - Börtönmozaik - Az én peresztrojkám - "A kommunizmus utolsó lehelete" - "Baloldalt, ahol a szív dobog" (1992-1999)

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Moldova György - Harc ​az angyallal
A ​regény alapjául egy valós történet szolgál. Az 1950-es évek elején Szabó Flóra, ünnepelt színésznő a Főiskolán tanít. Mint e rendszer elkötelezett híve, igyekszik távol tartani az osztályidegen jelentkezőket. És egy nap egy kivetkőzött fiatal pap jelentkezik felvételre. A színésznő beleszeret, ettől egész sorsa válságba kerül.

Moldova György - Sötét ​angyal
Moldova ​György ötvenhatos regénye a forradalom utáni éveket megrázó emberi sorsok tükrében ábrázolja, az utcai harcokban részt vevő Válent Csaba plasztikusan festett, árnyalt alakján keresztül. A forradalom leverése után diáktársaiból ellenálló csapatot szervező, egyébként viszonylag jó módú, középosztálybeli fiú (apja, egyetemi tanár, tipikus állását féltő kispolgár) egyre jobban elszigetelődik társaitól, családjától. Érzi: ötvenhatban minden visszavonhatatlanul megváltozott. Egy iskolai rendezvényen szórólapterjesztés közben lefülelik, kiderül, mindent tudnak róla, de vallatótisztje rokonszenvének, és az őt lebuktató Öry Éva mentő vallomásának köszönhetően csak két évi javító-nevelő intézeti munkára ítélik. Itt azonban a köztörvényes elítélt kamaszok durvasága elviselhetetlenné teszi rabságát, csupán a gondozónő, Vali szerelme jelent számára kiutat. Ám amikor az asszony elköltözik, Csaba végképp összetörik, kórházba, elmeosztályra kerül. Szabadulása után Öry Éva iránti vonzalma jelent látszólag megoldást, ám Éva szüleinek tilalma és a körülmények hatalma miatt ez a kapcsolat is zátonyra fut, és Csaba végül önként visszatér az időközben új várossá nőtt intézeti telepre, hogy múltjával leszámolva az újjáépítésbe vesse magát.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt / Az idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a "szentháromság" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a "térről" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A "téri urak" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: ".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott..." - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - A ​napló
"Ennek ​a könyvnek Che Guevara valóban létező bolíviai naplója volt a kiindulási pontja és éltető ereje. Átvettem belőle mindazokat az adatokat, melyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che leírta: dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányokat, harci összecsapások napjait és körülményeit. Mit adtam hozzá én? Bármilyen különösen is hangzik, elsősorban magát Che Guevarát - a hős elképzelt jellemét. Megpróbáltam hűséges maradni a fellelhető1 adatokhoz és nyomokhoz, kiválasztottam Che más műveiből, megnyilatkozásaiból, politikai és magánéletéből azokat az epizódokat, leírt vagy elhangzott szövegrészeket, melyeket jellemzőnek találtam rá, és beleolvasztottam "A napló" szövegébe. Hozzátettem történelmi leírások, életrajzok, tankönyvek megállapításait is, ha úgy éreztem, hogy segítenek tisztázni a képet. De a könyv legfontosabb forrásai mégis azok a gondolatok és érzelmek voltak, melyeket a bolíviai napló keltett bennem - itt valóban,, az eszme vált testté'', pontosabban mondatokká. Tízévi munkám fekszik ebben a könyvben, de nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha munkám nyomait az olvasó nem tudná elválasztani Che mondataitól és szellemétől."

Moldova György - Az ​elbocsátott légió
Smidt ​Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát – aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát –, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az új országot, a nép hatalmát? „Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan” – mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza.

Moldova György - Ésszel ​fél az ember
Ebben ​a harmincegy, hamisítatlan Moldova-humorral megírott történetben a sporttól az irodalmi életig, a filmgyártástól a szállodaiparig mindenki megkapja azt, ami megilleti. Az író ezúttal sem fukarkodik a csípős megjegyzésekkel, ha jártában-keltében fonák jelenségekkel, visszaélésekkel, negatívumokkal találkozik. Leleplezi a nagyhírű focista gyengéit, a gazdag téeszek pöffeszkedő vezetőit, maliciózus portrét fest a meggazdagodás útjára lépett zöldségesről, butikosról, autókereskedőről. Megcsipkedi a grafomán sajtólevelezőket, a disszidens magyarokat, a felületes újságírókat. Egy valakiről már-már szemérmes tisztelettel ír: a nemrégiben elhunyt Kardos Györgyről, a Magvető volt igazgatójáról. Felidézi Az élet oly rövid és a Che Guevara naplója megírásának körülményeit is. A remek kiszólásokkal, viccekkel tarkított történeteket az olvasó figyelmébe ajánljuk.

Moldova György - Tetovált ​kereszt
Becsületszavamat ​adom, hogy fogok még valaha olyan könyvet írni, mely csupa rózsaszínű, emlékkönyvbe kívánkozó írást tartalmaz. Ez a könyv egyenlőre nem az. Ez a riportgyűjtemény éppen beképzeltségem és veszekedő kedvem gyümölcse. Úgy jártam végig a színhelyeket, mint egy titkos ügynök, akinek valamiféle hatalom megbízást adott, hogy fürkéssze ki: hogy élnek az emberek a megadott helyeken. Nem tudom, hogy hívják ezt a hatalmat, lehet, hogy népnek, lehet, hogy irodalomnak, de az is lehet, hogy még egyszerűbb neve van: emberi érdeklődés.

Moldova György - A ​nagy októberi összefogás
Moldova ​György: Nagy októberi összefogás című politikai szatírájában az ellenzéki pártokról vitriolba mártott tollal, bő humorral fest tablót. A választások közeledtével egyre jobban érdekli az embereket, hogy milyenek azok a pártok, amelyekre szavazhatnak. A Nagy októberi összefogás című szatíra várhatóan ugyanúgy érdekli az embereket, mint a Mi I.Viktor.

Moldova György - A ​törvény szolgája és egyéb történetek
"A ​turistacsoport megállt a beláthatatlan messziségben elnyúló tó partján, de mindjárt hátrább is lépett, mert a vízből egy kétméteres krokodil vetette fel magát, fogai a levegőben csattantak össze, alig néhány centire az oszloptól, melyen a "Budapest" és a "Tülkölni tilos" tábla állt. - Igen - mondta az idegenvezető -, alig néhány évvel ezelőtt még itt kezdődött Magyarország fővárosa, mely napjainkra nyomtalanul elmerült, emberi hiúság, kényelmesség és gyávaság okozta a vesztét. Lakói között még az 1970-es évek elején divattá vált, hogy gazdagságukat, rangjukat különféle jelekkel, ahogy akkoriban mondták, státusszimbólumokkal fitogtatták... Divatba jöttek a különféle állatok, először a kutyák, hatalmas bernáthegyik és komondorok szíját fogták rettegő tulajdonosaikat, őszintén megkönnyebbültek, amikor lejárt a kutyák divatja. Jöttek a majmok, de ők is hamar megszokottá váltak, minden jobb budapesti villa télikertjében ugrándozott egy-egy cerkóf- vagy makimajom. Gazdáik rövid úton megszabadultak tőlük... Nem lehet tudni, hogy ki és honnan hozta be az első krokodilt Budapestre..."

Moldova György - Úszóverseny ​üres medencében
Az ​üres medencében lebonyolítandó úszóversenyt ajánlom, amely minden sportok közül a leghívebben tükrözi a mai (tegnapi, holnapi) magyar közélet szellemiségét. Beállítottságát tekintve alapvetően humanista és környezetvédő: szinte teljes biztonsággal kizárja a fulladásos halál kockázatát, és jelentős mértékben kíméli az egyre fogyatkozó vízkészletet.

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György - Ki ​ölte meg a Holt-tengert?
Persze ​a történet nem ezzel a levéllel kezdődött. Valamikor, még 1983 júniusában üldögéltem a budapesti Nemzeti Színház igazgatói irodájában - azt talán nem kell külön megjegyeznem, hogy nem igazgatói minőségben, hanem szerzőként. Néhány nappal azelőtt mutatták be a Titkos záradék című szatírámat, mely rövidre fogva arról szólt, hogy Hitler nem halt meg 1945 elején, hanem a hívei hűtőkoporsóba rakták és elrejtették, 1980-ban aztán feltámasztják, és a Führer eljön Magyarországra nyugatnémet turistának. A nézőknek tetszett a darab, a színház viszont utálta - a rendező később oda nyilatkozott, hogy ő csak jobb meggyőződése ellenére foglalkozott az üggyel, rosszul is lett tőle, szerencsére később hánytatót vett be és sikerült megkönnyebbülnie. Azt hiszem, épp arról beszélgettünk az igazgatóval, mit kérnék azért, hogy ne írjak egy új darabot a színháznak, mikor kinyílt az ajtó és a titkárnő dugta be a fejét: - Telefon! Az igazgató elvtársat keresik és a Moldova urat!

Moldova György - Az ​ördög lapot kér
Sok ​időm nem volt töprengeni, hirtelen előrántottam a browningomat, belelőttem a plafonba és elkiáltottam magam: - Senki se mozduljon! Kezeket fel! Előzőleg sokáig gyakoroltam a szöveget, hogy az emberek ne gondoljanak külföldinek. Átugrottam az elválasztó üvegpalánkon és egy zsákba söpörtem a pénzt. Nem találtam ötszázforintosokat, csak százforintos kötegeket, így is összejött 130 ezer forint. Miközben előrehajolva dolgoztam, hátulról valaki fejbe vágott, de olyan erővel, hogy azonnal elöntött a vér. Visszafordultam; egy postásfiú állt előttem kólásüveggel a kezében, ráfogtam a pisztolyt: - Gyere ide!

Moldova György - Fej ​vagy írás
Mikszáth ​Kálmánt megkérdezték, hogy ki lehet-e képezni valakit írónak? A nagy palóc azt felelte: - Az embert még egerészésre is be lehet idomítani, de sohase fog el majd annyi egeret, mint egy hathetes kismacska. Jelen könyvnek az a célja, hogy megcáfolja ezt a mondást, feltárulnak benne az alkotás műhelytitkai, aki elolvassa, az rövid időn belül világhírű íróvá lesz és vagyonokat keres majd.

Moldova György - Magányos ​pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni?
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó magányos pavilonba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben. A Sötét angyal Moldova György első jelentős, nagy feltűnést keltő regénye. Hőse, Válent Csaba, magányos, a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő fiatalember, aki teljes drámaiságban éli át az ötvenes évek végének nehéz történelmi korszakát. Nem képes semmilyen kényelmes félmegoldásra, hátat fordít apja életformájának, és elveinek, részt vesz az ellenforradalmárok utolsó akcióiban, és véglegesen eltávolodik saját kortársaitól. A javítóintézetet, majd a nagy építkezést megjárt fiatalember számára végül Öry Évához fűződő szerelme jelenti a visszatérés lehetőségét. Hasonló típusú, véglegesen magányos főhős áll a középpontjában az Utolsó esténk Szodomában és az Akar velem beszélgetni? c. kisregényeknek. Egyikük nő, a másikuk férfi, de mindkettejük élete már bevégzett, amikor a cselekmény elindul. Léber Anna sorsa egy karácsony éjszaka teljesedik be, mikor egy ismeretlen telefonáló férfi visszautasítja a közeledését, Futó Gábor túléli a kisregény utolsó mozzanatát, de a legkisebb reménye sem marad, hogy bármi is megváltozzék. A nem túlságosan optimista összkép ellenére a két kisregénynek távlatot adhat a hősök nosztalgiája az értelmes társadalmi cselekvés iránt, amelynek fiatalabb korukban maguk is részesei voltak, és amelyet még most, reménytelenül is az élet egyedüli értelmének tekintenek.

Moldova György - Keserű ​cukor
Poncius ​Pilátus, római helytartó eddig ismeretlen kézírata alapján feltételezhető: -A világ jelenlegi állapotát figyelve, hogy annak idején szándékosan, vagy véletlenül, nem Krisztust feszítették meg, hanem Barabást, a haramiát. Erre vall, hogy nem a megváltás következett be, hanem a bűnök megdicsőülése.

Moldova György - Az ​Őrség panasza
Fél ​évig laktam az Őrség központjában, Őriszentpéteren. Fent a Baksaszeren béreltem egy szobát - havi négyszázért -, macskahímzéses díszpárnák és tetőig nedves falak között. Reggelenként átmozgattam a hidegtől merev ízületeimet, és útnak indultam, bejártam a vidéket, és próbáltam megismerkedni az emberekkel. Elment a nap, este egy sötét réten kellett átvágnom, ha esett az eső, nem láttam az orromig, a lábammal tapogatódzva kerestem a nedves házhoz vezető ösvény kikopott nyomait, fák között vitt, a talpam alatt cseresznye, alma, majd szilva nyomódott szét. Harminc-negyven teli jegyzettömbbel jöttem haza, itthon is próbáltam kiegészíteni az anyagot, mégsem vagyok meggyőződve, hogy alapos munkát végeztem. Egy-egy falura csak néhány nap, legfeljebb két hét jutott, mindig szégyenkezve és elégedetlenül búcsúztam el, belátom, hogy egy-egy közösség megismeréséhez évek kellenek, vagy talán egy teljes élet.

Moldova György - Az ​utolsó határ
1975-ben ​jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt. Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna. Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetétben, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.

Moldova György - A ​tékozló koldus
Magyarország ​egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fele belepusztul... A tékozló koldus címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot.

Moldova György - Az ​utolsó töltény 11.
A ​sorozat előző kötetét Moldova György 2010-ben zárta le. Az életműsorozat 11. kötetében a 2010. utáni eseményeket írja le az író. Az előző köteteknek megfelelően ír a megjelent munkáiról. az azóta megjelent könyveiről és a sorozat többi kötetének megfelelően a jelenkori politikai és társadalmi jelenségekről.

Kollekciók