Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - A ​kámfor akció
Az ​Amerikai Egyesült Államokban polgárháború tört ki pusztító harcokkal, tömeggyilkosságokkal. Az ellenségeskedés leküzdése érdekében az ENSZ békefenntartó erőket küld ki Amerikába, ezekben egy magyar egység is részt vesz, az egységet a "Magyar Kámfor" RT lízingeli... és egy nap megérkeznek egy indián kisvárosba, Fort Doorba vagyis Kapusvárra...

Moldova György - Malom ​a pokolban
Miféle ​fiatalember lehet Flander János - Moldova György új regényének hőse -, akinek majdnem egyidejű nőkapcsolatai jóformán nem is érintkező világokat kötnek össze? Miért kell szerelmet hazudnia Demjén Ildikó újságírónőnek? Miért nem tud kiteljesedni Bóna Erzsébet, a szép és kedves kalauzlány iránti őszinte szerelme? És mit kezdjünk a szép arcú, de féllábára sántikáló Nagyezsdával, a szovjet emigárcióból hazatért, nagy tekintélyű funkcionárius lányával, hiszen a félelmetes hírű és erejű apa az éhenkórász fiatalembert erőnek erejével távol tartja egyetlen lányától? Mit akarhat egyáltalán Flandera János? Miért jelentkezett a jogi karon szovjet ösztöndíjra, miért nem jelölte őt erre a bizottság, miért küldik el segédmunkásnak még az itthoni egyetemről is; hogyan keveredik egy politikai perbe, és miért tesz ott olyan tisztességes tanúvallomást, amellyel - jól tudja - magának árt a legtöbbet? Miért nem tud beilleszkedni az új társadalomba, mitől lesz ilyen hányatott életű? Furcsa fiatalember Flandera János. Tisztesség és ügyeskedés, karriervágy és becsület kavarog benne; olyan nyugtalan és kiismerhetetlen, mint a kor, az ötvenes évek eleje, amikor megrázkódtatások, tragédiák zilálják szét sok ember sorsát.

Moldova György - Magányos ​pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni?
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó magányos pavilonba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben. A Sötét angyal Moldova György első jelentős, nagy feltűnést keltő regénye. Hőse, Válent Csaba, magányos, a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő fiatalember, aki teljes drámaiságban éli át az ötvenes évek végének nehéz történelmi korszakát. Nem képes semmilyen kényelmes félmegoldásra, hátat fordít apja életformájának, és elveinek, részt vesz az ellenforradalmárok utolsó akcióiban, és véglegesen eltávolodik saját kortársaitól. A javítóintézetet, majd a nagy építkezést megjárt fiatalember számára végül Öry Évához fűződő szerelme jelenti a visszatérés lehetőségét. Hasonló típusú, véglegesen magányos főhős áll a középpontjában az Utolsó esténk Szodomában és az Akar velem beszélgetni? c. kisregényeknek. Egyikük nő, a másikuk férfi, de mindkettejük élete már bevégzett, amikor a cselekmény elindul. Léber Anna sorsa egy karácsony éjszaka teljesedik be, mikor egy ismeretlen telefonáló férfi visszautasítja a közeledését, Futó Gábor túléli a kisregény utolsó mozzanatát, de a legkisebb reménye sem marad, hogy bármi is megváltozzék. A nem túlságosan optimista összkép ellenére a két kisregénynek távlatot adhat a hősök nosztalgiája az értelmes társadalmi cselekvés iránt, amelynek fiatalabb korukban maguk is részesei voltak, és amelyet még most, reménytelenül is az élet egyedüli értelmének tekintenek.

Moldova György - Tetovált ​kereszt
Becsületszavamat ​adom, hogy fogok még valaha olyan könyvet írni, mely csupa rózsaszínű, emlékkönyvbe kívánkozó írást tartalmaz. Ez a könyv egyenlőre nem az. Ez a riportgyűjtemény éppen beképzeltségem és veszekedő kedvem gyümölcse. Úgy jártam végig a színhelyeket, mint egy titkos ügynök, akinek valamiféle hatalom megbízást adott, hogy fürkéssze ki: hogy élnek az emberek a megadott helyeken. Nem tudom, hogy hívják ezt a hatalmat, lehet, hogy népnek, lehet, hogy irodalomnak, de az is lehet, hogy még egyszerűbb neve van: emberi érdeklődés.

Moldova György - Rongy ​és arany
"Mivel ​szerettem volna halász, favágó, biztosítási ügynök, folyamvédő, vásári árus lenni, és ezt a sors megtagadta tőlem, legalább azt akartam megtudni, hogy mit vesztettem. Nehéz volt megírni ezt a könyvet? Bár az első és az utolsó riport keltezése tíz év különbséget mutat, mégis inkább könnyűnek kell mondanom ezt a munkát. Az emberek mindig szívesen beszélnek bajaikról, csak sokszor nincs kinek, így legtöbbször velem is beérik."

Moldova György - Tíz ​tucat
Az ​olvasó tíz tucat, vagyis százhúsz új és régibb történetet vagy riportot kap kézhez. Ha én bírája lehetek saját műveimnek, akad köztük kitűnő, jó, közepes. Elégséges-elégtelen érdemjegyet, remélem, egy sem kap majd. Néhány történet, mint például "A paraszt és a technika" vagy "A Puskás-ügy", már eljutott a közönség szélesebb rétegeihez. Szeretném, ha ez a figyelem most az egész kötetre kiterjedne.

Moldova György - Tökös-mákos ​rétes
"Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe." "Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam... Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; - Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit tehetünk."

Moldova György - H. Barta Lajos - Az ​életem rövid - Kerüld a nőket / Cirkuszi történet - Boldog vagy?
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűjtő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cirkusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lett: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - A ​Szent Imre-induló
A ​Szent Imre-induló éppolyan magával ragadó, izgalmas olvasmány, éppolyan érdekfeszítő történet, mint Moldova György eddigi regényei. Megrendítő a mű témáját szolgáltató életanyag, az író olyan kérdést állít regénye középpontjába, amiről irodalmunkban ritkán esik szó, ilyen formában talán még föl sem vetődött. azt nevezetesen, hogy a magyar történelem leggyászosabb korszaka, a magyar nép legnagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi válsága után - maga a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi, szellemi és erkölcsi javak vandál pusztítása után - milyen közérzettel érhette meg a felszabadulást Moldova regényének főhőse - egyik főhőse - , a tizenkét éves Kőhidai Miklós, aki százezres tömegek kiirtásának rettenetében élt, és bár ő maga fizikailag túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt / Az idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a "szentháromság" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a "térről" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A "téri urak" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: ".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott..." - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - Ellenszél ​I-II.
Jó ​szélre szüksége van a vitorlásnak, az ellenszél akadályozza gyors haladását. A társadalmi ellenszél pedig a fejlődés gátlója. Moldova György riportjai (hajósok éneke, Tisztelet Komlónak, Az Őrség panasza) az ellenszélre figyelmeztetnek; jól tudja az író, hogy a mindenkori pontos időjárásjelentés a biztos hajózáshoz elengedhetetlenül szükséges információ

Moldova György - Magyar ​atom
"1952-ben ​kerültem be a Színház és Filmművészeti Főiskolára - nem színésznek jelentkeztem, volt otthon tükör, hanem dramaturgnak. Már az első nap bementem a könyvtárba, hátha itt megtalálom azokat a könyveket, melyeket a kiszuperált villamoson hiába kerestem. Egy színésznövendék állt előttem a sorban. - Elvtársnő - mondja a könyvtárosnőnek -, megvan maguknak az "Egymillió pici Krisztus"? - Egymillió pici Krisztus?! Ki írta? - Lenin. Úgy hallottam, nagyon érdekes. Eltartott vagy negyedórát, amíg rájöttek, hogy a jövendő nagy jellemszínésze az Empiriokriticizmus-ra gondol, hóna alá fogta a vaskos kötetet, és elégedetten távozott." A 8888-as Italboltban a montreáli közvetítéseket hallgatták egy zsebrádión, mikor az esélyes úszók sorra kiestek az előfutamokból, mindenki fel volt háborodva, csak H. Kovács legyintett lekicsinylően. - Nem kell olyan nagyigényűnek lenni, kedves uraim, inkább örüljünk, hogy a fiúk nem fulladtak bele a vízbe. Itt egy nagy úszó volt: Istók az FTC-ből, a többiek: futottak még: Kacor király, Rizibizi. - Istók? Még nem hallottunk ilyen nevű úszóról. - Pedig néhány évvel ezelőtt még sokat beszéltek róla, főleg, amikor olyan hirtelen eltűnt. - Miért tűnt el? H. Kovács széttárta a karjait: - Ez megint egy szigorúan titkos, úgynevezett dupla nullás államtitok, nem kockáztathatom a személyes biztonságomat azzal, hogy közlöm magukkal. - Akkor mit csináljunk? H. Kovács közelebb hajolt a kíváncsiakhoz, és száját félig eltakarva suttogta: - Próbáljanak talán leitatni, hátha akkor könnyebben beszélek. Rendeljenek, mondjuk, egy tömbházmestert. - Az mi? - Három régi házmester egyben: kilenc deci bor, hat deci szóda.

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Moldova György - Moldova ​György kalendáriuma a 2000. évre
"Az ​emberiség nevetve válik meg a múltjától, de nem jókedvűen. Így érzi magát az is, aki számot vet a XX. Század 36525 napjával. Ha az utolsó év nem hoz változást - és miért hozna - egyetlen nap sem múlt el háborúk, katasztrófák, diktátorok őrjöngése nélkül. A távozótól mégis illik elbúcsúzni. Ebbe a 2000-ik évre szóló naptárba igyekeztem belefoglalni a század nevezetes eseményeit, egyéniségeit, egyházi és közmegegyezéses ünnepeit, filozófiai és csillagászati csomópontjait, ha csak egy-egy mondat erejéig is. A naptár lapjairól vezényszó harsan fel: "XX. Század lelépni!", a távolban egy új, talán tisztább szellemű sereg készülődik, még nem tudni mi vár ránk, "XXI. század, vigyázz!" (A szerző)

Moldova György - Árnyék ​az égen / Gázlámpák alatt
Árnyék ​az égen A kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni. Gázlámpák alatt A szerző írja könyvéről: "Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért; ha valaki mesélt a kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott riportoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: »Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülük, hogy egy kutyával több van a világon.« Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács-történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától."

Moldova György - A ​szent tehén
Moldova ​György fáradtságot nem ismerve járja az országot, nyitott szemmel, mindenre figyelő, izgatott kíváncsisággal nézi, vallatja a jelent, életünk hétköznapjait. Látszólag szenvtelen, tényfeltáró sorai mögött töretlen segíteni, jobbítani akaró elkötelezett szándék rejlik. Most a textilipart helyezte írói mikroszkópja tárgylemezére, és ahogy Moldovától megszoktuk, olyan izgalmas fordulatossággal, hogy hatása elől nem szabadulhatunk.

Moldova György - Malom ​a pokolban / A változások őrei
Malom ​a pokolban: A regény az ötvenes években játszódik. Flandera János becsvágyó és tehetséges fiatalember, joghallgatóként ösztöndíjra pályázik a Szovjetunióba. Egy újságírónő azonban levélben, fordul az ösztöndíjbizottsághoz, hogy a fiú életének bizonyos eltitkolt részleteit feltárva meghiúsítsa a lehetőséget. Flanderát fizikai munkára küldik, az egyetemről kitiltják, mégsem hajlandó később tanúvallomást tenni az alaptalanul hazaárulással vádolt Károlyi Miklós perében. Mindeközben nem más lobban iránta szerelemre, mint a legfelsőbb katonai ügyészség elnökének lánya... A változások őrei: "Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet a Malom a pokolban megjelent. (...) Flandera János a szanatóriumban, Károlyi Miklós a börtönben, Bóna Erzsi egy eldugott falusi házban várja az idők változását. Eltűnődtem, merre fordulhat sorsuk a továbbiakban, ezeknek a tűnődéseimnek eredménye a jelen könyv, A változások őrei, 1953-tól 1956 októberéig kísérem el bennük hőseimet." (Moldova György)

Moldova György - A ​napló
"Ennek ​a könyvnek Che Guevara valóban létező bolíviai naplója volt a kiindulási pontja és éltető ereje. Átvettem belőle mindazokat az adatokat, melyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che leírta: dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányokat, harci összecsapások napjait és körülményeit. Mit adtam hozzá én? Bármilyen különösen is hangzik, elsősorban magát Che Guevarát - a hős elképzelt jellemét. Megpróbáltam hűséges maradni a fellelhető1 adatokhoz és nyomokhoz, kiválasztottam Che más műveiből, megnyilatkozásaiból, politikai és magánéletéből azokat az epizódokat, leírt vagy elhangzott szövegrészeket, melyeket jellemzőnek találtam rá, és beleolvasztottam "A napló" szövegébe. Hozzátettem történelmi leírások, életrajzok, tankönyvek megállapításait is, ha úgy éreztem, hogy segítenek tisztázni a képet. De a könyv legfontosabb forrásai mégis azok a gondolatok és érzelmek voltak, melyeket a bolíviai napló keltett bennem - itt valóban,, az eszme vált testté'', pontosabban mondatokká. Tízévi munkám fekszik ebben a könyvben, de nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha munkám nyomait az olvasó nem tudná elválasztani Che mondataitól és szellemétől."

Moldova György - A ​pénz szaga
"Kamionos ​- milliomos", "Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!" - és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az "élet királyait". Én több mint két évet töltöttem el a kamionok "anyósülésein" kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet - ezek a kamionos életforma útjelzői. Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai. Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

Moldova György - A ​harmadik majom
A ​három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: "ne láss!" - mondja az egyik, "ne hallj meg semmit!" - ajánlja a másik, és főleg "ne beszélj!" - tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig. Ezekből állítottam össze "A harmadik majom" című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal. Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az időszerűségét, a harmadik majom nem vész el, csak átalakul. Új majmok tűnnek fel a láthatáron, épp oly fenyegetőek, mint a régiek.

Moldova György - Méhednek ​gyümölcse
Szenthe ​Pál az érettségi vizsga után került fel Kőszegről Budapestre, egy gyümölcs- és mustillatú családi házból a Műszaki Egyetem diákszállójának toronyépületébe. Ezt a váltást sohasem heverte ki, diákévei később úgy egybemosódtak emlékezetében, mintha indigóval lettek volna másolva, hiába próbált elhelyezni időben egy-egy fontosabb szigorlatot, futó szerelmet vagy kocsmai ivászatot. Október táján, mikor még frissen éltek az otthoni vakáció emlékei, s a boltok kirakataiban megjelenő barnabőrű gesztenye, a csokorba szedett encián a Szabó-hegy szelíd lejtőit idézte, Szenthében néha feltámadt a honvágy, kiment a pályaudvarra, de annyi ereje mindig maradt, hogy ne szálljon fel a vonatra.

Moldova György - Az ​ördög lapot kér
Sok ​időm nem volt töprengeni, hirtelen előrántottam a browningomat, belelőttem a plafonba és elkiáltottam magam: - Senki se mozduljon! Kezeket fel! Előzőleg sokáig gyakoroltam a szöveget, hogy az emberek ne gondoljanak külföldinek. Átugrottam az elválasztó üvegpalánkon és egy zsákba söpörtem a pénzt. Nem találtam ötszázforintosokat, csak százforintos kötegeket, így is összejött 130 ezer forint. Miközben előrehajolva dolgoztam, hátulról valaki fejbe vágott, de olyan erővel, hogy azonnal elöntött a vér. Visszafordultam; egy postásfiú állt előttem kólásüveggel a kezében, ráfogtam a pisztolyt: - Gyere ide!

Moldova György - A ​néma súgó
Kijelentem, ​hogy a most következő történetek egyetlen sorával sem értek egyet és értük semmiféle felelősséget nem vállalok. Informátorom: H. (Hazudós) Kovács Géza Jenő, akiről köztudomású, hogy akkor szokott elpirulni, ha véletlenül igazat mond, ezekben az újabb legendáiban odáig merészkedik, hogy közismert, tiszteletre méltó politikusokat, sportvezetőket, világbajnokokat tüntet fel hamis színben. Koholmányain mélységesen felháborodtam és most csak azért adom közre ezeket a förmedvényeket, hogy az olvasó is meggyőződhessen, milyen erkölcsi fertőbe süllyedt H. Kovács. Mivel megjavulására nincs remény - az ő saját szavaival visszaélve: "szarba nem lehet szöget verni!" - rágalmazásért megindítattam ellene a büntetőeljárást. A független magyar demokratikus bíróság döntése éppen a napokban várható: feltehetőleg főbelövik majd egy mérgezett kötéllel. Az enyhe ítélet ellen máris fellebbezést jelentek be. Utóirat: Most értesültem, hogy H. Kovács vádlott, az utolsó szó jogán, csak annyit kíván mondani hogy: Hajrá Fradi! - ha ez valóban fedi a valóságot, kegyelemre javaslom.

Moldova György - Az ​elbocsátott légió
Smidt ​Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát – aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát –, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az új országot, a nép hatalmát? „Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan” – mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza.

Moldova György - A ​Puskás-ügy
- ​Emlékeztek arra a régi balesetre, mikor 1947-ben lezuhant a "Torino", és az egész csapat meghalt, köztük kilenc olasz válogatott, mitőlünk Schubert Ernő, aki a Ganzban kezdett, majd csehszlovák válogatott lett, úgy vették meg az olaszok. Én akkoriban épp kint dekkoltam, szó volt róla, hogy leigazolok, első kézből ismerem az egész balesetet. Annyi történt, hogy Spanyolországban olcsó volt a gyémánt, a csapat tagjai vettek egy zacskóravalót. Tisztában voltak vele, hogy az olasz vámon nem tudnák áthozni, ezért Olaszország fölé érve a gép lejjebb ereszkedett, és ledobták a zacskót egy olyan körzetben, ahol a passzerok már vártak rá. Minden rendben lement, csak közben a pilóta nem figyelt a magasságra, így pont nekiment egy hegycsúcsnak, és mindenki szörnyethalt.

Moldova György - Lopni ​tudni kell
Nagy ​népszerűségnek örvendő közírónk legújabb kötetében számos új elbeszéléssel, egypercessel készteti mosolyra, sőt nevetésre olvasóját. Moldova könyvében a legszembetűnőbb az az életismeret, átható irónia, elbeszélői könnyedség, amely a szerző valamennyi művét jellemezte, de különösen a korai munkáknak volt stílusteremtő sajátsága. Most mintha ez a "régi Moldova" jelentkeznék ismét. Megjelennek sorban a reá olyanniyra jellemző "népi hősök": Rongykuvik, az aszódi javítóintézet réme, a féllábú Kertész úr, akinek műlábán eredménytelenül ugrál az ÁVÓ kihallgatótisztje, a szövőnők, akik bonbonosdobozban lopják a platina kötőtűket, Félix, a narkomán rendőrkutya, a tanácselnök fotójára irdatlan péniszt montírozó fényképész. Másutt pedig egy profi kurva emlékezik vissza az ötvene években befutott példátlan karrierjére. Mindenkinek ajánljuk a könyvet, aki könnyed kikapcsolódásra, nevetésre, szórakozásra vágyik. (1989)

Moldova György - A ​változások őrei
A ​változások őrei tulajdonképpen folytatása az író 1968-ban megjelentetett Malom a pokolban című regényének. Folytatása olyan értelemben, hogy ebben a kötetben is Moldova régebben megírt hőseivel találkozunk újra: a karrierista, végleg elzüllött Flandera Jánossal, a börtönből szabadult Károlyi Miklóssal, a szelíd-szerelmes Bóna Erzsivel, a tragikus sorsú Nagyezsdával. A kavargó emberi sorsokra éles felvillanó fényt vet az ellenforradalmárok torkolattüze.

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Moldova György - Az ​ellopott főutca
Részlet Kovács ​János lényegileg egy Nulla, két Nulla, komolyabb államalkotó tényezőket nem érdekel. De eljön még az az idő, nem akarom nyíltan kimondani, hogy 2002 tavaszán - tartózkodjunk a túlzott aktualizálástól -, mikor Kovács János megválaszthatja ketrece új gazdáit. Félek, arról nem dönthet, hogy akar-e egyáltalán ketrecben élni. És akkor Kovács János Nulla értéke megnő majd, jelentkezik nála az egyes, a kettes vagy még magasabb számok, hogy szeretnének elébe kerülni, és magasztalva keresik kegyeit. Ez ad némi reményt és hitet az ember értékében, de mindent összevetve, nem túl sokat.

Moldova György - Akit ​szerettek a nők
Moldova ​újra alámerült! - ezúttal a magyar börtönök sötét állóvizeiben. Együtt él, eszik, beszélget a gyilkosokkal, rablókkal, betörőkkel, száz és száz találkozásban tárul fel előtte a minden szenzációnál érdekesebb Valóság. Reméljük, hogy olvasóink minél hamarabb kezükbe vehetik nagyszabású börtönriportját. Anyaggyűjtés közben néhány olyan "nagy hal" is felbukkan előtte, akinek a sorsa egy egész fejezetben sem fért volna el, önálló kisregénybe kívánkozott. Ilyen az Akit szerettek a nők főhőse, Schubert Viktor, az egykori válogatott sportoló, aki disszidálása után megjárta a menekülttáborokat, a francia idegenlégiót, hosszú évekig lányokat futtatott Kölnben és a alvilág "kemény mag"-jához tartozott. Azután egyik nap egy lopott Mercedesszel Schubert elindult régi hazája felé...

Kollekciók