Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - A ​változások őrei
A ​változások őrei tulajdonképpen folytatása az író 1968-ban megjelentetett Malom a pokolban című regényének. Folytatása olyan értelemben, hogy ebben a kötetben is Moldova régebben megírt hőseivel találkozunk újra: a karrierista, végleg elzüllött Flandera Jánossal, a börtönből szabadult Károlyi Miklóssal, a szelíd-szerelmes Bóna Erzsivel, a tragikus sorsú Nagyezsdával. A kavargó emberi sorsokra éles felvillanó fényt vet az ellenforradalmárok torkolattüze.

Moldova György - Malom ​a pokolban / A változások őrei
Malom ​a pokolban: A regény az ötvenes években játszódik. Flandera János becsvágyó és tehetséges fiatalember, joghallgatóként ösztöndíjra pályázik a Szovjetunióba. Egy újságírónő azonban levélben, fordul az ösztöndíjbizottsághoz, hogy a fiú életének bizonyos eltitkolt részleteit feltárva meghiúsítsa a lehetőséget. Flanderát fizikai munkára küldik, az egyetemről kitiltják, mégsem hajlandó később tanúvallomást tenni az alaptalanul hazaárulással vádolt Károlyi Miklós perében. Mindeközben nem más lobban iránta szerelemre, mint a legfelsőbb katonai ügyészség elnökének lánya... A változások őrei: "Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet a Malom a pokolban megjelent. (...) Flandera János a szanatóriumban, Károlyi Miklós a börtönben, Bóna Erzsi egy eldugott falusi házban várja az idők változását. Eltűnődtem, merre fordulhat sorsuk a továbbiakban, ezeknek a tűnődéseimnek eredménye a jelen könyv, A változások őrei, 1953-tól 1956 októberéig kísérem el bennük hőseimet." (Moldova György)

Moldova György - Kontra ​párti!
Tapasztalt ​"zsugások" ülnek most az asztal mellett, bedobnak minden létező trükköt: a renonszoktól, az ütések hamis elszámolásáig, megpróbálják pirosról észrevétlenül zöldre váltani az adut. Senki nem szól érte, mindannyian éltek már minden létező csellel. Felháborodni csak akkor szoktak, ha valaki észreveszi a csalásokat, odaköp az asztal közepére és azt mondja: Kontra párti! Kontra minden pártnak - ez már vérre, sőt bérre megy, ezért tűrhetetlen és megengedhetetlen.

Moldova György - A ​Puskás-ügy
- ​Emlékeztek arra a régi balesetre, mikor 1947-ben lezuhant a "Torino", és az egész csapat meghalt, köztük kilenc olasz válogatott, mitőlünk Schubert Ernő, aki a Ganzban kezdett, majd csehszlovák válogatott lett, úgy vették meg az olaszok. Én akkoriban épp kint dekkoltam, szó volt róla, hogy leigazolok, első kézből ismerem az egész balesetet. Annyi történt, hogy Spanyolországban olcsó volt a gyémánt, a csapat tagjai vettek egy zacskóravalót. Tisztában voltak vele, hogy az olasz vámon nem tudnák áthozni, ezért Olaszország fölé érve a gép lejjebb ereszkedett, és ledobták a zacskót egy olyan körzetben, ahol a passzerok már vártak rá. Minden rendben lement, csak közben a pilóta nem figyelt a magasságra, így pont nekiment egy hegycsúcsnak, és mindenki szörnyethalt.

Moldova György - Malom ​a pokolban
Miféle ​fiatalember lehet Flander János - Moldova György új regényének hőse -, akinek majdnem egyidejű nőkapcsolatai jóformán nem is érintkező világokat kötnek össze? Miért kell szerelmet hazudnia Demjén Ildikó újságírónőnek? Miért nem tud kiteljesedni Bóna Erzsébet, a szép és kedves kalauzlány iránti őszinte szerelme? És mit kezdjünk a szép arcú, de féllábára sántikáló Nagyezsdával, a szovjet emigárcióból hazatért, nagy tekintélyű funkcionárius lányával, hiszen a félelmetes hírű és erejű apa az éhenkórász fiatalembert erőnek erejével távol tartja egyetlen lányától? Mit akarhat egyáltalán Flandera János? Miért jelentkezett a jogi karon szovjet ösztöndíjra, miért nem jelölte őt erre a bizottság, miért küldik el segédmunkásnak még az itthoni egyetemről is; hogyan keveredik egy politikai perbe, és miért tesz ott olyan tisztességes tanúvallomást, amellyel - jól tudja - magának árt a legtöbbet? Miért nem tud beilleszkedni az új társadalomba, mitől lesz ilyen hányatott életű? Furcsa fiatalember Flandera János. Tisztesség és ügyeskedés, karriervágy és becsület kavarog benne; olyan nyugtalan és kiismerhetetlen, mint a kor, az ötvenes évek eleje, amikor megrázkódtatások, tragédiák zilálják szét sok ember sorsát.

Moldova György - A ​kámfor akció
Az ​Amerikai Egyesült Államokban polgárháború tört ki pusztító harcokkal, tömeggyilkosságokkal. Az ellenségeskedés leküzdése érdekében az ENSZ békefenntartó erőket küld ki Amerikába, ezekben egy magyar egység is részt vesz, az egységet a "Magyar Kámfor" RT lízingeli... és egy nap megérkeznek egy indián kisvárosba, Fort Doorba vagyis Kapusvárra...

Moldova György - Tetovált ​kereszt
Becsületszavamat ​adom, hogy fogok még valaha olyan könyvet írni, mely csupa rózsaszínű, emlékkönyvbe kívánkozó írást tartalmaz. Ez a könyv egyenlőre nem az. Ez a riportgyűjtemény éppen beképzeltségem és veszekedő kedvem gyümölcse. Úgy jártam végig a színhelyeket, mint egy titkos ügynök, akinek valamiféle hatalom megbízást adott, hogy fürkéssze ki: hogy élnek az emberek a megadott helyeken. Nem tudom, hogy hívják ezt a hatalmat, lehet, hogy népnek, lehet, hogy irodalomnak, de az is lehet, hogy még egyszerűbb neve van: emberi érdeklődés.

Moldova György - Akit ​szerettek a nők
Moldova ​újra alámerült! - ezúttal a magyar börtönök sötét állóvizeiben. Együtt él, eszik, beszélget a gyilkosokkal, rablókkal, betörőkkel, száz és száz találkozásban tárul fel előtte a minden szenzációnál érdekesebb Valóság. Reméljük, hogy olvasóink minél hamarabb kezükbe vehetik nagyszabású börtönriportját. Anyaggyűjtés közben néhány olyan "nagy hal" is felbukkan előtte, akinek a sorsa egy egész fejezetben sem fért volna el, önálló kisregénybe kívánkozott. Ilyen az Akit szerettek a nők főhőse, Schubert Viktor, az egykori válogatott sportoló, aki disszidálása után megjárta a menekülttáborokat, a francia idegenlégiót, hosszú évekig lányokat futtatott Kölnben és a alvilág "kemény mag"-jához tartozott. Azután egyik nap egy lopott Mercedesszel Schubert elindult régi hazája felé...

Moldova György - Árnyék ​az égen / Gázlámpák alatt
Árnyék ​az égen A kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni. Gázlámpák alatt A szerző írja könyvéről: "Az irodalom alighanem úgy kezdődött, hogy egy csomó vadember ült a tűz körül, bámulták a lángokat, és az egyik hazudott. Ő volt az író. Azóta az irodalmat bevonta a filozófia, pedagógia és más tudományok zománca, könyvtárak mélyére kényszerült, de az ősi forrás: az élő mese változatlanul folyik tovább elbeszélőtől hallgatóig. A Gázlámpák alatt szerzője született hallgató. Bármikor elcserél egy történetet egy vacsoráért; ha valaki mesélt a kiskörben, ő néha reggelig is ottmaradt. A történetek hiteles voltát sohasem kutatta, ezért tévedés volna álcázott riportoknak tartani őket. Emlékezett a régi mondásra: »Ha látok egy tökéletes hűséggel lefestett kutyát, attól még nem fog el semmiféle művészi megrendülés, legfeljebb annak örülük, hogy egy kutyával több van a világon.« Beérte azzal, hogy a történeteken meghatódott, megilletődött és elgondolkodott. Külön kell szólni a H. Kovács-történetekről. Anyagukban több a szatirikus elem, mint a többiben, tehát az írói önkény is. A szerző ennek ellenére szeretné hinni, hogy ötletei mégsem idegenek a lámpákkal megvilágított kisköri esték hangulatától."

Moldova György - Régi ​nóta
A ​tartalom: - Annak ad az Isten nadrágot... - Először Bécsben... - Az én három csapatom - A "Moldova-tó" - Börtönmozaik - Az én peresztrojkám - "A kommunizmus utolsó lehelete" - "Baloldalt, ahol a szív dobog" (1992-1999)

Moldova György - Magyar ​atom
"1952-ben ​kerültem be a Színház és Filmművészeti Főiskolára - nem színésznek jelentkeztem, volt otthon tükör, hanem dramaturgnak. Már az első nap bementem a könyvtárba, hátha itt megtalálom azokat a könyveket, melyeket a kiszuperált villamoson hiába kerestem. Egy színésznövendék állt előttem a sorban. - Elvtársnő - mondja a könyvtárosnőnek -, megvan maguknak az "Egymillió pici Krisztus"? - Egymillió pici Krisztus?! Ki írta? - Lenin. Úgy hallottam, nagyon érdekes. Eltartott vagy negyedórát, amíg rájöttek, hogy a jövendő nagy jellemszínésze az Empiriokriticizmus-ra gondol, hóna alá fogta a vaskos kötetet, és elégedetten távozott." A 8888-as Italboltban a montreáli közvetítéseket hallgatták egy zsebrádión, mikor az esélyes úszók sorra kiestek az előfutamokból, mindenki fel volt háborodva, csak H. Kovács legyintett lekicsinylően. - Nem kell olyan nagyigényűnek lenni, kedves uraim, inkább örüljünk, hogy a fiúk nem fulladtak bele a vízbe. Itt egy nagy úszó volt: Istók az FTC-ből, a többiek: futottak még: Kacor király, Rizibizi. - Istók? Még nem hallottunk ilyen nevű úszóról. - Pedig néhány évvel ezelőtt még sokat beszéltek róla, főleg, amikor olyan hirtelen eltűnt. - Miért tűnt el? H. Kovács széttárta a karjait: - Ez megint egy szigorúan titkos, úgynevezett dupla nullás államtitok, nem kockáztathatom a személyes biztonságomat azzal, hogy közlöm magukkal. - Akkor mit csináljunk? H. Kovács közelebb hajolt a kíváncsiakhoz, és száját félig eltakarva suttogta: - Próbáljanak talán leitatni, hátha akkor könnyebben beszélek. Rendeljenek, mondjuk, egy tömbházmestert. - Az mi? - Három régi házmester egyben: kilenc deci bor, hat deci szóda.

Moldova György - Szabadíts ​meg a gonosztól!
"A ​bűntettek megtorlása a nyugalom és a közüdv anyja." Porosz bűnügyi kódex "A világ minden börtönét a rabok irányítják." Csülök "Nincs olyan durva tábla, amire ne lehetne írni." Comenius "A történelem és a statisztikai adatok a Napnál fényesebben bizonyítják, hogy Káin óta a világot se meg nem javították, se meg nem félemlítették a büntetéssel." Marx Károly "A büntetésnek nincs más célja, mint a büntetés maga." Conrad "Őrnagy úr, jelentem, a büntetés-végrehajtás nálam elérte nevelési céljait: hülye vagyok, kopasz és homoszexuális." Egy "SS Robi" néven ismert elítélt "A börtön a bűnözés iskolája." Kardos "A bűn tulajdonképpen roppant unalmas" M. Ágnes "A börtönben az egyedüllét fájdalmához hozzájön még az együttlét kínja is." Hentig "Nagyon sokat kell tudnunk a börtönökről ahhoz, hogy belássuk: nem tudunk róla semmit." Moldova György

Moldova György - Úszóverseny ​üres medencében
Az ​üres medencében lebonyolítandó úszóversenyt ajánlom, amely minden sportok közül a leghívebben tükrözi a mai (tegnapi, holnapi) magyar közélet szellemiségét. Beállítottságát tekintve alapvetően humanista és környezetvédő: szinte teljes biztonsággal kizárja a fulladásos halál kockázatát, és jelentős mértékben kíméli az egyre fogyatkozó vízkészletet.

Moldova György - Gázlámpák ​alatt / Az idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a "szentháromság" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a "térről" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A "téri urak" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: ".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott..." - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - A ​Szent Imre-induló / Elhúzódó szüzesség
Szent ​Imre-induló1975-ben jelent meg először. Arról szól, hogy történelmünk leggyászosabb korszaka után - a fasiszta háború, a népírtás, az anyagi és erkölcsi javak pusztítása után - milyen közérzettel élhette meg a felszabadulást Moldova regényének zsidó főhőse, a tizenkét éves Kőhidai Miklós. Az a koravén kisfiú, aki százezrek kiirtásának rettenetében élt, s bár ő maga túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatalan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból. A Szent Imre-induló folytatása az új Moldova mű, az Elhúzódó szüzesség a fasizmus szörnyűségeit átélő kisfiú fiatalemberré formálódásnak története. A szörnyű emlékekkel terhes gyermekkor következménye az életidegen félszegség,a mindentől idegenkedés, sőt a teljes "idegenség" érzete. A felnőtté érés időszakát ábrázolja az író, azt a roppant küzdelmet, ahogy ifjú szerencsétlen hőse a valahová tartozás vágyát szembesíti, ütközteti az önmaga által teremtett szellemi gettóval. Vergődik elkülönülő zsidótudata és a beilleszkedés vágya között. Éppen ezért felemás a viszonya az emberekhez, családjához, a társadalomhoz sőt egyetlen szerelméhez is.

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György - Az ​utolsó határ
1975-ben ​jelent meg A Szent Imre-induló. Főhőse a regény cselekményének idején tizenkét esztendős volt. A zsidó kisfiú túlélte ugyan a háborút, de lelki sebzettsége szinte gyógyíthatatlannak tűnt. Moldova György továbbírta Kőhidai Miklós történetét, hat esztendő múlva vehette kézbe az olvasó az Elhúzódó szüzesség c. regényt, amelyekben a kisfiú immár felnőtté vált. Ám az átlépés az ifjúkorba újabb terheket ró a félszeg, magát mindenhol idegennek érző fiatalemberre: zsidótudata elkülönülést, beilleszkedési vágya pedig asszimilációt kívánna. Magánpokoljárása korántsem ér véget azzal, hogy kikerül megszokott környezetéből, behívják katonának. A történelmi idő - az ötvenes évek - a kiegyensúlyozott emberek közérzetét is kikezdi, hát még az olyan, helyét, önmagát kereső emberét, mint Kőhidai Miklós. A trilógiává formálódott mű harmadik kötetétben, Az utolsó határban újabb megpróbáltatások várják, a hadseregben életveszélybe kerül, majd leszerelése után a civilek társadalma látszik kivetni magából. Egyetlen megoldás kínálkozik számára: eltépni minden szálat, ami korábbi életéhez köti.

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Moldova György - H. Barta Lajos - Az ​életem rövid - Kerüld a nőket / Cirkuszi történet - Boldog vagy?
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűjtő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cirkusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lett: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - A ​napló
"Ennek ​a könyvnek Che Guevara valóban létező bolíviai naplója volt a kiindulási pontja és éltető ereje. Átvettem belőle mindazokat az adatokat, melyeket lehetetlen lett volna másképp elmondani, mint ahogy Che leírta: dátumokat, földrajzi neveket és irányokat, vadászzsákmányokat, harci összecsapások napjait és körülményeit. Mit adtam hozzá én? Bármilyen különösen is hangzik, elsősorban magát Che Guevarát - a hős elképzelt jellemét. Megpróbáltam hűséges maradni a fellelhető1 adatokhoz és nyomokhoz, kiválasztottam Che más műveiből, megnyilatkozásaiból, politikai és magánéletéből azokat az epizódokat, leírt vagy elhangzott szövegrészeket, melyeket jellemzőnek találtam rá, és beleolvasztottam "A napló" szövegébe. Hozzátettem történelmi leírások, életrajzok, tankönyvek megállapításait is, ha úgy éreztem, hogy segítenek tisztázni a képet. De a könyv legfontosabb forrásai mégis azok a gondolatok és érzelmek voltak, melyeket a bolíviai napló keltett bennem - itt valóban,, az eszme vált testté'', pontosabban mondatokká. Tízévi munkám fekszik ebben a könyvben, de nagy megtiszteltetésnek tekinteném, ha munkám nyomait az olvasó nem tudná elválasztani Che mondataitól és szellemétől."

Moldova György - Árnyék ​az égen
A ​kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni.

Moldova György - A ​Szent Imre-induló
A ​Szent Imre-induló éppolyan magával ragadó, izgalmas olvasmány, éppolyan érdekfeszítő történet, mint Moldova György eddigi regényei. Megrendítő a mű témáját szolgáltató életanyag, az író olyan kérdést állít regénye középpontjába, amiről irodalmunkban ritkán esik szó, ilyen formában talán még föl sem vetődött. azt nevezetesen, hogy a magyar történelem leggyászosabb korszaka, a magyar nép legnagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi válsága után - maga a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi, szellemi és erkölcsi javak vandál pusztítása után - milyen közérzettel érhette meg a felszabadulást Moldova regényének főhőse - egyik főhőse - , a tizenkét éves Kőhidai Miklós, aki százezres tömegek kiirtásának rettenetében élt, és bár ő maga fizikailag túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból.

Moldova György - Ferencvárosi ​koktél
Moldova ​György fanyar humorral megírt, nosztalgikus, ugyanakkor ezt a nosztalgiát is kigúnyoló elbeszélései őszinte nevetésre késztetnek. Ki ne ismerné a verhetetlen tizenegy, vagy a zöld-fehér menyasszony történetét? Ritkaságszámba megy, hogy egy irodalmi igénnyel megformált könyv ennyire szórakoztató legyen. Moldova könyve még mindig, és még nem tudom meddig, de aktuális... Nemcsak a sportról szóló történetek kaptak helyet a kötetben, olvasható itt Lakinger Béla zsebcirkáló hiteles históriája is.

Moldova György - Az ​Abortusz-szigetek
Nem, ​nem, kedves olvasó, az Abortusz-szigetek nem a Kanári-szigetek mellett található, nem afféle kellemes üdülőhely, idegenforgalma minimális, azon egyszerű oknál fogva, mert nem található a térképen. Ámbár mégis létezik, hogy hol?... ez egyelőre maradjon az író és a kiadó közös titka, hisz egy fülszövegtől mégsem várható el, hogy bedekkerként viselkedjék. Mindazonáltal az Abortusz-szigetek beutazható, miként Liliput vagy Kazohinia. S hogy kik lakják, megtudhatjuk az első hazai, hamisíthatatlan gulliveriádából, ami, mondanunk sem kell, tősgyökeres szatíra á la Moldova, telve kíméletlen iróniával, gyilkos humorral. A címadó szatírán kívül, amely kisregény méretű, még számos történetet, anekdotát tartalmaz a kötet, megannyi szórakoztatva elgondolkodtató írást, a Kossuth-díjas írótól megszokott élvezetes, színes stílusban.

Moldova György - A ​jog zsoldosai
"Az ​ügyvéd bérelhető lelkiismeret." Dosztojevszkij "Az ügyvédek, pártütők, bűnök és árulások koholói. Akarom, hogy ki lehessen metszeni az olyan ügyvéd nyelvét, aki a kormány ellen használja azt." Napóleon "Az ügyvédek a rossz napok hivatásos tanúi." H. Robert "Ha egy országba érkezem, nem azt kérdezem, hogy vannak-e jó törvényeik - ilyenek mindenütt vannak - hanem azt, hogy végrehajtják-e őket." Montesquieu

Moldova György - Magányos ​pavilon
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben.

Moldova György - A ​harmadik majom
A ​három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: "ne láss!" - mondja az egyik, "ne hallj meg semmit!" - ajánlja a másik, és főleg "ne beszélj!" - tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig. Ezekből állítottam össze "A harmadik majom" című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal. Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az időszerűségét, a harmadik majom nem vész el, csak átalakul. Új majmok tűnnek fel a láthatáron, épp oly fenyegetőek, mint a régiek.

Moldova György - Az ​Őrség panasza
Fél ​évig laktam az Őrség központjában, Őriszentpéteren. Fent a Baksaszeren béreltem egy szobát - havi négyszázért -, macskahímzéses díszpárnák és tetőig nedves falak között. Reggelenként átmozgattam a hidegtől merev ízületeimet, és útnak indultam, bejártam a vidéket, és próbáltam megismerkedni az emberekkel. Elment a nap, este egy sötét réten kellett átvágnom, ha esett az eső, nem láttam az orromig, a lábammal tapogatódzva kerestem a nedves házhoz vezető ösvény kikopott nyomait, fák között vitt, a talpam alatt cseresznye, alma, majd szilva nyomódott szét. Harminc-negyven teli jegyzettömbbel jöttem haza, itthon is próbáltam kiegészíteni az anyagot, mégsem vagyok meggyőződve, hogy alapos munkát végeztem. Egy-egy falura csak néhány nap, legfeljebb két hét jutott, mindig szégyenkezve és elégedetlenül búcsúztam el, belátom, hogy egy-egy közösség megismeréséhez évek kellenek, vagy talán egy teljes élet.

Moldova György - Az ​idegen bajnok
"Én ​mindig a nagy szimbólumokat kerestem. Szerintem az írásnak az a feladata, és nemcsak az írásnak, hanem minden művészetnek, hogy megteremtse a modern ember új mítoszát\" - vallotta Az idegen bajnok címadó novellájának hőse, s gondolatai azonosak voltak a pályakezdő író programjával, aki szülőföldje, Kőbánya hírvivője kíván lenni az irodalomban, és az ott élő emberek életének újhangú krónikása. A Tizenkét Házak és a grundok vidékére kalauzolnak el az írások, itt , a Cigányka partján csap össze életre-halálra Mandarin a híres vagány, és Filus a fékezhetetlen, itt próbálnak boldogulni a \"szentháromság\" tagjai, innen menekül el egy új és jobb élet reményében Zörgő Ráfael, s ide a kőbányai pályaudvar elhagyott környékére tér vissza meghalni a titokzatos idegen. Zémon, a fogatlan Kavallir, Pál Dezső, a latin nyelv szerelmese, Henrik a vegetáriánus és a többiek a \"térről\" ismerősek, a térről ahol kényelmetlenek a padok, gyér a világítás, de gazdagon árad a mese. A \"téri urak\" mesélnek,és a szerző? Ő maga ezt írta: \".... beérte azzal, hogy történeteken meghatódjon, megilletődjön és elgondolkodott...\" - és az olvasó szerencséjére lejegyezte őket. Nem is akárhogyan.

Moldova György - Égi ​szekér
Navigare ​necesse est - tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a "repülő-riporter" Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja. Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

Kollekciók