Ajax-loader

Moldova György könyvei a rukkolán


Moldova György - A tékozló koldus 1.
"Magyarország egyetlen nagy költségvetési üzemként működik, ahol a nullszaldónak akkor is ki kell jönnie, ha a lakosság fel belepusztul..." "A tékozló koldus" címet viselő riport életem legnagyobb terjedelmű könyve. A több mint kilencszáz gépelt oldalt lehetetlen lett volna egyetlen kiadvány fedőlapjai közé bepréselni, ezért három különálló, mégis egységes egészet alkotó kötetben lát napvilágot. A következő, 2. kötet "A foltozott halál" címmel 2003. október elején jelenik meg. Ha...

Moldova György - H. Barta Lajos - Négy ​kisregény
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűtjő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cikrusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lezt: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - H. Barta Lajos - Az ​életem rövid - Kerüld a nőket / Cirkuszi történet - Boldog vagy?
Két ​szerző Régi rossz szokásom, hogy hosszan meg tudok bámulni egy hulladékot gyűjtő udvart vagy egy roncstelepet - úgy érzem többet mutatnak meg a világból mint egy egy csillogó, új árukkal telezsúfolt üzlet. Ugyanúgy mindig szívesen foglalkoztam a társadalom úgynevezett perifériájával - bár megmondhatná egyszer valaki, hogy hol van a társadalom közepe - teljesebb, látványosabb sorsokat találtam itt, mint a kiegyensúlyozott, szabályos életvitelű emberek között. Meg talán jobb embereket is. Moldova György Volt egyszer egy cirkusz, és volt ott egy főbohóc, ám a főbohóc nem akart bohóckodni. Volt egyszer egy nyugdíjas újságíró és mert nagyon boldogtalan volt, megalapította a Boldogságcsináló Hivatalt. Szeretem az artisták, táncosnők, linkek, valamint a szerkesztőségek világát, ahol szállóige lett: "Egyszer láttunk egy abszolút normális embert, de az rettenetesen bolond volt!" H. Barta Lajos

Moldova György - Méhednek ​gyümölcse
Szenthe ​Pál az érettségi vizsga után került fel Kőszegről Budapestre, egy gyümölcs- és mustillatú családi házból a Műszaki Egyetem diákszállójának toronyépületébe. Ezt a váltást sohasem heverte ki, diákévei később úgy egybemosódtak emlékezetében, mintha indigóval lettek volna másolva, hiába próbált elhelyezni időben egy-egy fontosabb szigorlatot, futó szerelmet vagy kocsmai ivászatot. Október táján, mikor még frissen éltek az otthoni vakáció emlékei, s a boltok kirakataiban megjelenő barnabőrű gesztenye, a csokorba szedett encián a Szabó-hegy szelíd lejtőit idézte, Szenthében néha feltámadt a honvágy, kiment a pályaudvarra, de annyi ereje mindig maradt, hogy ne szálljon fel a vonatra.

Moldova György - Régi ​nóta
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Moldova György - Tökös-mákos ​rétes
"Belerak ​mindent, mint Mari néni a tökös-mákos rétesbe." "Feszülten bámultam magam előtt a tejeskriglit, éreztem, hogy nagy felfedezés küszöbére jutottam. Mi az, ami az irodalomban annyi szabadságot adhatna, mint a diliflepni? Hát talán a szatíra. Mi lenne, ha megpróbálkoznék ezzel a műfajjal, hátha én is több sikerrel döngethetném a kirakatot? Aztán úgy emlékszem, megpróbáltam... Mit merhet az ember, ha írni kezd? Én nem vagyok illetékes erre válaszolni. Ha az ember magáról kezd el beszélni, könnyen hasonlatossá válhat ahhoz a libához, aki sül a tepsiben, és időnként beleszagol a levegőbe; - Hogy nekem milyen finom illatom van! Hadd idézzem inkább minden hozzátevés nélkül egy öreg győri olvasóm levelét: Kedves Uram! Végigolvastam legutóbbi kötetét. Az a benyomásom, hogy Ön Rubelais, a nagy francia író legjobb tanítványai közé tartozik, Rabelais tudniillik egyszer azt mondta: elveimért, ha a máglyára nem is, de egész a lángokig hajlandó vagyok elmenni. És ez a legtöbb, amit tehetünk."

Moldova György - A ​Szent Imre-induló
A ​Szent Imre-induló éppolyan magával ragadó, izgalmas olvasmány, éppolyan érdekfeszítő történet, mint Moldova György eddigi regényei. Megrendítő a mű témáját szolgáltató életanyag, az író olyan kérdést állít regénye középpontjába, amiről irodalmunkban ritkán esik szó, ilyen formában talán még föl sem vetődött. azt nevezetesen, hogy a magyar történelem leggyászosabb korszaka, a magyar nép legnagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi válsága után - maga a fasiszta háború, a népirtás, az anyagi, szellemi és erkölcsi javak vandál pusztítása után - milyen közérzettel érhette meg a felszabadulást Moldova regényének főhőse - egyik főhőse - , a tizenkét éves Kőhidai Miklós, aki százezres tömegek kiirtásának rettenetében élt, és bár ő maga fizikailag túlélte a borzalmakat, szinte gyógyíthatatlan lelki sérülésekkel került ki a pokoljárásból.

Moldova György - A ​harmadik majom
A ​három majom az államilag elfogadott magatartás jelképe volt, és maradt: "ne láss!" - mondja az egyik, "ne hallj meg semmit!" - ajánlja a másik, és főleg "ne beszélj!" - tanácsolja a harmadik. Harmincöt évig veszekedtem ezzel a harmadik majommal, mert nem csak ajánlotta, de meg is követelte, hogy ne szólalhassunk olyan dolgokról, melyek kellemetlenek voltak neki és a többi majomnak. Jó volna azt írni, hogy minden harcomat győztesen vívtam meg, de sajnos nem így történt, a majmok keze messze elért, íróasztalom mélyére kényszerített kéziratot néha hosszú évtizedekig. Ezekből állítottam össze "A harmadik majom" című kötetemet, középpontjában egy Kubáról szóló riporttal, mely legjobb tudásom szerint először próbálta meg őszintén bemutatni a forradalmi dekoráció mögötti terrort és szegénységet. Elmondhatom végre azt is, hogy milyen egyenlőtlen harcot kellett vívnom főügyészekkel, cenzorokkal és mindenféle rangú hatalmasságokkal. Félek, hogy ez a kötet nem veszítette el az időszerűségét, a harmadik majom nem vész el, csak átalakul. Új majmok tűnnek fel a láthatáron, épp oly fenyegetőek, mint a régiek.

Moldova György - Égi ​szekér
Navigare ​necesse est - tartja az ókori mondás, de nemcsak hajózni szükséges, repülni is. Legalábbis ezt vallják azok, akik nap mint nap madártávlatból tekintenek a szántóföldek négyszögére, a smaragdszínben játszó szőlőtáblákra. Mezőgazdasági repülők. Nincs jól szabott egyenruhájuk, nem járják a világot, nem felelnek száz meg száz utas életéért, legfeljebb a magukéért meg a munkaeszközként hozzájuk nőtt gépmadárért. Nem veszélytelen a munkájuk, vannak, akik nem térnek vissza közülük, de a bajtársak újra meg újra felszállnak, mert a vérükben van a magasság, a levegő semmihez sem hasonlítható érzése-élménye; mert repülni kell. S ezzel egyetértett a "repülő-riporter" Moldova György is, aki ebben a kötetében arra vállalkozott, hogy a levegőből tudósítson. Hónapokon keresztül ismerkedett e különös világgal, kísérte el a repülőgépes növényvédő szolgálat pilótáit, hogy munkájuk gondjait és szépségeit feltárja. Egy eddig felfedezetlen területről hoz hírt, a tőle megszokott lebilincselő mesélőkedvvel osztva meg velünk új élményeit, tisztelegve egyúttal e nehéz hivatás neves és névtelen munkásai előtt is.

Moldova György - Magányos ​pavilon / Az elbocsátott légió
Magányos ​pavilon 1956. október 26-án a hűvösvölgyi "Christián Pál" klinikán a késő esti órákban revolveres férfi követeli egy katona elsősegélyes gyógykezelését. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd a viharkabátos férfival együtt a kapuhoz támogatja őt. Ezután - hirtelen támadt elhatározással - a kórház kertjében megbúvó "magányos pavilon"-ban, saját szobájában rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki ez a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Az elbocsátott légió Smidt Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát - aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát -, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az újországot, a nép hatalmát? "Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan" - mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza. Moldova György

Moldova György - Az ​Abortusz-szigetek
Nem, ​nem, kedves olvasó, az Abortusz-szigetek nem a Kanári-szigetek mellett található, nem afféle kellemes üdülőhely, idegenforgalma minimális, azon egyszerű oknál fogva, mert nem található a térképen. Ámbár mégis létezik, hogy hol?... ez egyelőre maradjon az író és a kiadó közös titka, hisz egy fülszövegtől mégsem várható el, hogy bedekkerként viselkedjék. Mindazonáltal az Abortusz-szigetek beutazható, miként Liliput vagy Kazohinia. S hogy kik lakják, megtudhatjuk az első hazai, hamisíthatatlan gulliveriádából, ami, mondanunk sem kell, tősgyökeres szatíra á la Moldova, telve kíméletlen iróniával, gyilkos humorral. A címadó szatírán kívül, amely kisregény méretű, még számos történetet, anekdotát tartalmaz a kötet, megannyi szórakoztatva elgondolkodtató írást, a Kossuth-díjas írótól megszokott élvezetes, színes stílusban.

Moldova György - A ​rövid élet titka
Van ​olyan ember, akinek kell cipelnie és van olyan ember, akinek nem kell cipelnie. Ez független a fizikai adottságoktól, foglalkozástól, vagyoni helyzettől. Isten eleve kijelöli: te cipelsz, te nem cipelsz, és ez az egész életre vonatkozik. Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál! - tanítja a Mester. Ha a múltadon kívül sehol nem érzed jól magad, akkor bezárult a kör.

Moldova György - Az ​elbocsátott légió
Smidt ​Flórián, az egykori parasztfiúból lett katonatiszt megjárta a Rákosi-korszak börtöneit és internálótáborát. 1956. októberében könnyen megtalálja a jellemének megfelelő cselekvési formát – aki olvasta a Magányos pavilon című regényemet, ismeri életének ezt a szakaszát –, de mihez kezd forradalmár természete a békés és ellentmondásos években? Útja fenyegetések és pusztulás között kanyarog, látja régi bajtársainak tönkrement életét, a rendszer megbúvó és nyílt ellenségeit, találkozik az Államvédelmi Hatóság egykori embereivel. Magánéletét látszólag rendbe hozza a szerelmével, Nagy Zsófiával kötött házasság, de itt sem kerülheti el a tragédiákat. Vajon minden fájdalom, bánat, sértődés után is megmarad-e Flórián annak a forradalmárnak, aki még húsz évvel ezelőtt elindult, hogy megvédje az új országot, a nép hatalmát? „Hősnek azt az embert nevezzük, aki középpontjából kimozdíthatatlan” – mondja egy amerikai bölcselő, vagyis mindig jelleme alapvető előírásai szerint cselekszik. Jó volna hinni, hogy Smidt Flórián sorsa ugyanezt példázza.

Moldova György - A ​félelem kapuja
Borsos ​Ferenc, egy félcigány fiú, akit az ország összes középiskolájából kirúgtak, 1988-ban felutazik Pestre, hogy verseivel meghódítsa a világot. Csatornatisztítók, éjszakai postások közé kerül, a rendőrség is megpróbálja besúgónak beszervezni, de ő megvédi szabadságát. Megismerkedik Martin Györggyel, egy titkos szamizdat folyóirat szerkesztőjével. Kezdetben baráti kapcsolat alakul ki köztük, egy veszekedés után azonban megöli a szerkesztő édesanyját, az egykori vezető pártmunkást. Rokonai és nála 20 évvel idősebb szeretője segítségével megpróbál átszökni a határon… A regény az év szenzációjának ígérkezik.

Moldova György - Mandarin, ​a híres vagány
Moldova ​különös, magányos hősei - Mandarin, a híres vagány, a bolond Vilma, Tolvaj Ferdinánd vagy a mesélő H. Kovács, aki egy kisfröccsért bármikor elcserél egy történetet - régi ismerőseink már Az idegen bajnok és a Gázlámpák alatt lapjairól. Szatírikus ötletei pedig - a magyar atom vagy az elátkozott hivatal - jelképes erejűvé váltak a köztudatban. Melyik az "igazi" Moldova? Az irodalmi szintű riportok szerzője? A "született hallgató" - ahogy magát egy helyütt nevezi -, aki a mai élet mindennapi eseményeiből "kihallja" a történetet, és érzelemgazdag, sajátos atmoszférájú legendákat teremt? Vagy pedig a szatírák éles szemű és tollú írója, aki a groteszk, a fantasztikum eszközeivel torpedózza társadalmunk rákfenéit? E változatos tematikájú és hangvételű novellagyűjtemény az "igazi", a sokszínű Moldova Györgyöt állítja az olvasó elé.

Moldova György - Bűn ​az élet...
Az ​író így vall legújabb könyvéről: „Régóta csodálkozom azon, hogy egy egész ország arra büszke, hogy okosabb, mint a saját rendőrei. Éreztem, hogy az igazság közelről bizonyára másképpen fest, de sokáig nem törődtem ezzel az előítélettel. Mikor azonban tapasztalnom kellett, hogy a bűnözés – különösen az erőszakos bűncselekmények – egyre inkább ostromolja Budapest, sőt Magyarország közbiztonságát, úgy gondoltam, meg kell ismertetnek az olvasókkal a rendőrség munkáját és embereit. Ehhez persze előbb nekem magamnak kellett megismernek őket, másfél évet szántam rá. Budapest nyolcadik kerületétől Zala és Borsod megyéig bejártam a fontosabbnak gondolt területeket, beszéltem járőrökkel, nyomozókkal, vizsgálókkal, katonai ügyészekkel, sok száz emberrel. Azt hiszem, hogy ez a riport mind szándékában, mind terjedelmében eddig a legfontosabb valóságfeltáró vállalkozásom.”

Moldova György - Akar ​velem beszélgetni?
" ​- Akar még valamit mondani? - Nem. Mit? - Én sem tudom. Akkor leteszem a kagylót. - Jó. De azt még mondja meg, mennyi az idő? - Háromnegyed egy. Magánál nincs óra? - Nincs. Itt van fölöttem egy fali villanyóra, ezen pont tizenkettő van. Éjfélkor megállt, de az is lehet, hogy délben. Egyébként hogy van? - Jól. Elárulna nekem valamit? - Bármit. - Mit akar tőlem?"

Moldova György - A ​pénz szaga
"Kamionos ​- milliomos", "Könnyű magának, szomszéd, maga kamionos!" - és még lehetne sorolni a közmondásokat, melyekben egy egész ország irigyli-gyűlöli az "élet királyait". Én több mint két évet töltöttem el a kamionok "anyósülésein" kuporogva, kéttucatnyi útra kísértem el őket, jelenthetem az Olvasónak, hogy ebből a szakmából valóban árad a pénz szaga, de egyetlen fillért sem adnak ingyen. Halál távoli országutakon, balesetek és küzdelem a lerobbant kocsikkal, huszonnégy órás megszakítás nélküli vezetések, hosszú várakozások határokon és parkolókban, korai betegségek, felbomlott családi élet - ezek a kamionos életforma útjelzői. Tévedés ne essék, ebben a könyvben én nem akartam felrajzolni a magyar kamionfuvarozás átfogó körképét, aki elolvassa az meg fogja érteni, hogy miért nem tehettem, egyébként is jobban érdekeltek a sofőrélet mindennapjai, mint a kiglancolt statisztikák és a főnökök bölcs vagy kevésbé bölcs nyilatkozatai. Kalandkönyvet írtam, hétköznapit, szürke kalandok sorozatát, melynek egyetlen szenzációja a megismerés, a találkozás egy különös életformával.

Moldova György - Árnyék ​az égen
A ​kötet öt különböző színvonalú és műfajú írást tartalmaz. A Dorogi tenger című kitűnő riport végén ez a dátum szerepel: 1971. Az író jónéhány érdekeltet megszólaltatva mutatja be, hogy a nagyarányú vízbetörések következményeként hogyan hagynak fel a bányászattal a nagy múltú dorogi szénmedencében. Az óriási népgazdasági kár mellett az író elsősorban az emberi drámákra, a bizonytalan élethelyzetekre összpontosít. A kötet másik gyöngyszeme egy 1985 évre dátumozott kisregény, a kötet címadó írása. Hőse Olasz Kálmán, aki 31 éves korában évfolyamelsőként végzett a Belügyi Politikai Tisztképző Főiskolán. Megtudjuk róla, hogy apja a tanácskormány belügyi szolgálatában állt, és Horty különítményesei felakasztották. Fia kemény, rendszerhű férfi lett, aki úgy érzi, hogy megalkuvás volna tőle, ha nem a legkeményebb, legveszélyesebb posztra állna. Az ő kálváriájáról szól a történet. Hallatlanul kegyetlen sors beteljesülése az övé. Néhány illogikus mozzanat kivételével az izgalmas, és feszes kisregény a legjobb Moldova-írások közé sorolható. A kötet további három novellája, karcolata már kevésbé színvonalas. A Régi történet lélektani ihletésű kalandos história 1944-ből, nem több hevenyészett vázlatnál. A Bravó, bravó! vicclapi sztori. Még az önéletrajzi indíttatású Annak ad az Isten nadrágot.... e három töltelék-írás legolvashatóbbja. A két remeklés kedvéért érdemes kikölcsönözni.

Moldova György - Lopni ​tudni kell
Nagy ​népszerűségnek örvendő közírónk legújabb kötetében számos új elbeszéléssel, egypercessel készteti mosolyra, sőt nevetésre olvasóját. Moldova könyvében a legszembetűnőbb az az életismeret, átható irónia, elbeszélői könnyedség, amely a szerző valamennyi művét jellemezte, de különösen a korai munkáknak volt stílusteremtő sajátsága. Most mintha ez a "régi Moldova" jelentkeznék ismét. Megjelennek sorban a reá olyanniyra jellemző "népi hősök": Rongykuvik, az aszódi javítóintézet réme, a féllábú Kertész úr, akinek műlábán eredménytelenül ugrál az ÁVÓ kihallgatótisztje, a szövőnők, akik bonbonosdobozban lopják a platina kötőtűket, Félix, a narkomán rendőrkutya, a tanácselnök fotójára irdatlan péniszt montírozó fényképész. Másutt pedig egy profi kurva emlékezik vissza az ötvene években befutott példátlan karrierjére. Mindenkinek ajánljuk a könyvet, aki könnyed kikapcsolódásra, nevetésre, szórakozásra vágyik. (1989)

Moldova György - Rongy ​és arany
"Mivel ​szerettem volna halász, favágó, biztosítási ügynök, folyamvédő, vásári árus lenni, és ezt a sors megtagadta tőlem, legalább azt akartam megtudni, hogy mit vesztettem. Nehéz volt megírni ezt a könyvet? Bár az első és az utolsó riport keltezése tíz év különbséget mutat, mégis inkább könnyűnek kell mondanom ezt a munkát. Az emberek mindig szívesen beszélnek bajaikról, csak sokszor nincs kinek, így legtöbbször velem is beérik."

Moldova György - Sötét ​angyal
Moldova ​György ötvenhatos regénye a forradalom utáni éveket megrázó emberi sorsok tükrében ábrázolja, az utcai harcokban részt vevő Válent Csaba plasztikusan festett, árnyalt alakján keresztül. A forradalom leverése után diáktársaiból ellenálló csapatot szervező, egyébként viszonylag jó módú, középosztálybeli fiú (apja, egyetemi tanár, tipikus állását féltő kispolgár) egyre jobban elszigetelődik társaitól, családjától. Érzi: ötvenhatban minden visszavonhatatlanul megváltozott. Egy iskolai rendezvényen szórólapterjesztés közben lefülelik, kiderül, mindent tudnak róla, de vallatótisztje rokonszenvének, és az őt lebuktató Öry Éva mentő vallomásának köszönhetően csak két évi javító-nevelő intézeti munkára ítélik. Itt azonban a köztörvényes elítélt kamaszok durvasága elviselhetetlenné teszi rabságát, csupán a gondozónő, Vali szerelme jelent számára kiutat. Ám amikor az asszony elköltözik, Csaba végképp összetörik, kórházba, elmeosztályra kerül. Szabadulása után Öry Éva iránti vonzalma jelent látszólag megoldást, ám Éva szüleinek tilalma és a körülmények hatalma miatt ez a kapcsolat is zátonyra fut, és Csaba végül önként visszatér az időközben új várossá nőtt intézeti telepre, hogy múltjával leszámolva az újjáépítésbe vesse magát.

Moldova György - Tetovált ​kereszt
Becsületszavamat ​adom, hogy fogok még valaha olyan könyvet írni, mely csupa rózsaszínű, emlékkönyvbe kívánkozó írást tartalmaz. Ez a könyv egyenlőre nem az. Ez a riportgyűjtemény éppen beképzeltségem és veszekedő kedvem gyümölcse. Úgy jártam végig a színhelyeket, mint egy titkos ügynök, akinek valamiféle hatalom megbízást adott, hogy fürkéssze ki: hogy élnek az emberek a megadott helyeken. Nem tudom, hogy hívják ezt a hatalmat, lehet, hogy népnek, lehet, hogy irodalomnak, de az is lehet, hogy még egyszerűbb neve van: emberi érdeklődés.

Moldova György - Negyven ​prédikátor
"Én ​Magyarországot előbb rabjává teszem, aztán koldussá, végre katolikussá" - mondotta volna, kortársak tanúságtétele szerint, Kolonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, a bécsi kamara elnöke, államminiszter; és akár elhangzott a hírhedt mondat, akár nem, eszerint cselekedett. A kivérzett országot iszonyú adóterhekkel sújtotta, meghódított tartományként kezelte, és ádáz haraggal támadt terveinek egyik legfőbb akadályára, a protestáns egyházakra. (A XVII. század közepén Magyarország lakosságának túlnyomó többsége protestáns.) 1673-74-ben százszám citálta Pozsonyba, ítélőszéke elé az evangélikus és református prédikátorokat, tanítókat, s hazug vádak, hamis tanúvallomások alapján, törvényt és jogot szerezve, el is marasztalta mindnyájukat hűtlenség, vallásgyalázás, lázítás, felségárulás stb. bűnében, hogy meglebegtetve fejük felett a halálos ítéletet, hittagadásra kényszerítse őket. Voltak, nem is kevesen, akiket a halálfélelem s a kegyetlen bánásmód behódolásra késztetett; egyesek konvertáltak, mások lemondtak a papi hivatalukról, vagy önként száműzetésbe mentek. De voltak olyanok is, akiket sem a bitó, sem a gályapad el nem tántoríthatott. Az ő történetüket mondja el a Negyven prédikátor, a helytállókét, megingathatatlanokét, mert "hiába múlja felül az árulók száma a helytállókét, mégis a helytállást kell a prédikátorok természetes és rendes magatartásának tekintenünk". Egy régmúlt, nehéz kor lelkét idézi meg a regény, cáfolhatatlan hitellel, bámulatos tömörséggel: keservesen szép emberi sorsokat, arcokat, ingadozást nem ismerő és vívódó lelkeket, a helytállás diadalát és a csalódás mélységeit; régi krónikák veretes hangján, mégis könnyedén folyó szóval, szépen, igazul.

Moldova György - A ​tékozló koldus
"Az ​életed hossza leginkább a havi jövedelmedtől függ..." "Iványi Gábor eddig háttérbe húzódott, hogy jelenlétével ne befolyásolja a beszélgetés menetét, most közelebb lép, meg akarja mutatni a menhelyi hierarchia csúcsát: az átmeneti szállást. Menet közben az udvaron kiáltozásra leszünk figyelmesek: egy részeg férfi vitába bonyolódott az ügyeletesekkel: azt követeli, hogy engedjék be éjszakára a fapadosba. Ittas állapota már önmagában kizárja ebből a lehetőségből, de súlyosbító körülményként, notórius tolvaj hírében is áll. Iványi Gábor közli vele, hogy már nem maradt fekvőhely, menjen át az Előd utcai szállásra, ha siet, ott még nyitva találja a kaput. A részeg átkozódva-fenyegetődzve távozik."

Moldova György - Magányos ​pavilon / Sötét angyal / Akar velem beszélgetni?
1956.október ​26-án a hűvösvölgyi Christián Pál klinikán a késő esti órákban fegyveres férfi követel elsősegélyt egy sebesült katonának. Nagy Zsófia - a kórház vezető nővére - magához téríti az eszméletlen sebesültet, majd hirtelen támadt elhatározással a kórház kertjében megbúvó magányos pavilonba saját szobájába rejti el a kimerült férfit a felkelők üldözése elől. Ki az a titokzatos férfi, aki sebesült karral a mások életét menti? Hogyan viselkedik az országos veszély napjaiban a vérbeli forradalmár? Miért támad szerelem a nyugalmas életű ápolónő szívében a megnyugodni nem tudó, másokért lobogó férfi iránt? Ezekre a kérdésekre talál választ az olvasó a Magányos pavilon c. regényben. A Sötét angyal Moldova György első jelentős, nagy feltűnést keltő regénye. Hőse, Válent Csaba, magányos, a magánytól szenvedő, de oldódásra képtelen, súlyos próbatételek során edződő fiatalember, aki teljes drámaiságban éli át az ötvenes évek végének nehéz történelmi korszakát. Nem képes semmilyen kényelmes félmegoldásra, hátat fordít apja életformájának, és elveinek, részt vesz az ellenforradalmárok utolsó akcióiban, és véglegesen eltávolodik saját kortársaitól. A javítóintézetet, majd a nagy építkezést megjárt fiatalember számára végül Öry Évához fűződő szerelme jelenti a visszatérés lehetőségét. Hasonló típusú, véglegesen magányos főhős áll a középpontjában az Utolsó esténk Szodomában és az Akar velem beszélgetni? c. kisregényeknek. Egyikük nő, a másikuk férfi, de mindkettejük élete már bevégzett, amikor a cselekmény elindul. Léber Anna sorsa egy karácsony éjszaka teljesedik be, mikor egy ismeretlen telefonáló férfi visszautasítja a közeledését, Futó Gábor túléli a kisregény utolsó mozzanatát, de a legkisebb reménye sem marad, hogy bármi is megváltozzék. A nem túlságosan optimista összkép ellenére a két kisregénynek távlatot adhat a hősök nosztalgiája az értelmes társadalmi cselekvés iránt, amelynek fiatalabb korukban maguk is részesei voltak, és amelyet még most, reménytelenül is az élet egyedüli értelmének tekintenek.

Moldova György - A ​beszélő disznó
A ​disznó nemcsak beszélni tud. A disznó karriert is csinál. Méghozzá tökéletesen. Pontos helyrajzjelentéseivel és megoldási javaslataival felvirágoztatja otthonát, az Állami Gazdaságot. Áldásos tevékenysége folytán sertéstársai emelt fővel mennek a Vágóhídra, amelyet ő sikeresen elkerül. Bár a maga nemében pótolhatatlan, egy pillanatra sem feledkezik meg jövőjéről: megbízóit is alaposan megfigyeli... A számítógépnek minden oka megvan a boldogtalanságra. Gazdái - hogy botrány nélkül elkönyvelhessék - Nagy Bélának keresztelik. (Feltehetően valaki rendszeresen felveszi a fizetését is.) Később arra is rákényszerülnek, hogy emberbőrbe bújtassák. Középszerűre programozzák ugyan, de kiváló adottságait így sem sikerül eltüntetniük. Így aztán a szegény számítógép a kiemelt pozícióból hamarosan mélybe zuhan, majd korrupt kis közértpénztárosként végzi be a pályafutását. Kérdés, hogy a részeges takarítónőtől született gyermeke mire megy majd a zseniális apai örökséggel. A lezüllött komputert azonban már kevéssé érdekli a dolog: bánatosan kortyolgatja a sósavat, s mielőtt lejárna a szavatossága, még asztalához inti a cigányt... Moldova György szatírái élesek, de mindig telibe találnak. Szellemessége, éleslátása a kötet második felének személyes hangú írásaiban sem hagyja cserben, sőt őszinte öniróniával párosul.

Moldova György - Malom ​a pokolban / A változások őrei
Malom ​a pokolban: A regény az ötvenes években játszódik. Flandera János becsvágyó és tehetséges fiatalember, joghallgatóként ösztöndíjra pályázik a Szovjetunióba. Egy újságírónő azonban levélben, fordul az ösztöndíjbizottsághoz, hogy a fiú életének bizonyos eltitkolt részleteit feltárva meghiúsítsa a lehetőséget. Flanderát fizikai munkára küldik, az egyetemről kitiltják, mégsem hajlandó később tanúvallomást tenni az alaptalanul hazaárulással vádolt Károlyi Miklós perében. Mindeközben nem más lobban iránta szerelemre, mint a legfelsőbb katonai ügyészség elnökének lánya... A változások őrei: "Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet a Malom a pokolban megjelent. (...) Flandera János a szanatóriumban, Károlyi Miklós a börtönben, Bóna Erzsi egy eldugott falusi házban várja az idők változását. Eltűnődtem, merre fordulhat sorsuk a továbbiakban, ezeknek a tűnődéseimnek eredménye a jelen könyv, A változások őrei, 1953-tól 1956 októberéig kísérem el bennük hőseimet." (Moldova György)

Moldova György - A ​kámfor akció
Az ​Amerikai Egyesült Államokban polgárháború tört ki pusztító harcokkal, tömeggyilkosságokkal. Az ellenségeskedés leküzdése érdekében az ENSZ békefenntartó erőket küld ki Amerikába, ezekben egy magyar egység is részt vesz, az egységet a "Magyar Kámfor" RT lízingeli... és egy nap megérkeznek egy indián kisvárosba, Fort Doorba vagyis Kapusvárra...

Moldova György - A ​változások őrei
A ​változások őrei tulajdonképpen folytatása az író 1968-ban megjelentetett Malom a pokolban című regényének. Folytatása olyan értelemben, hogy ebben a kötetben is Moldova régebben megírt hőseivel találkozunk újra: a karrierista, végleg elzüllött Flandera Jánossal, a börtönből szabadult Károlyi Miklóssal, a szelíd-szerelmes Bóna Erzsivel, a tragikus sorsú Nagyezsdával. A kavargó emberi sorsokra éles felvillanó fényt vet az ellenforradalmárok torkolattüze.

Moldova György - A ​néma súgó
Kijelentem, ​hogy a most következő történetek egyetlen sorával sem értek egyet és értük semmiféle felelősséget nem vállalok. Informátorom: H. (Hazudós) Kovács Géza Jenő, akiről köztudomású, hogy akkor szokott elpirulni, ha véletlenül igazat mond, ezekben az újabb legendáiban odáig merészkedik, hogy közismert, tiszteletre méltó politikusokat, sportvezetőket, világbajnokokat tüntet fel hamis színben. Koholmányain mélységesen felháborodtam és most csak azért adom közre ezeket a förmedvényeket, hogy az olvasó is meggyőződhessen, milyen erkölcsi fertőbe süllyedt H. Kovács. Mivel megjavulására nincs remény - az ő saját szavaival visszaélve: "szarba nem lehet szöget verni!" - rágalmazásért megindítattam ellene a büntetőeljárást. A független magyar demokratikus bíróság döntése éppen a napokban várható: feltehetőleg főbelövik majd egy mérgezett kötéllel. Az enyhe ítélet ellen máris fellebbezést jelentek be. Utóirat: Most értesültem, hogy H. Kovács vádlott, az utolsó szó jogán, csak annyit kíván mondani hogy: Hajrá Fradi! - ha ez valóban fedi a valóságot, kegyelemre javaslom.

Moldova György - Szabadíts ​meg a gonosztól!
"A ​bűntettek megtorlása a nyugalom és a közüdv anyja." Porosz bűnügyi kódex "A világ minden börtönét a rabok irányítják." Csülök "Nincs olyan durva tábla, amire ne lehetne írni." Comenius "A történelem és a statisztikai adatok a Napnál fényesebben bizonyítják, hogy Káin óta a világot se meg nem javították, se meg nem félemlítették a büntetéssel." Marx Károly "A büntetésnek nincs más célja, mint a büntetés maga." Conrad "Őrnagy úr, jelentem, a büntetés-végrehajtás nálam elérte nevelési céljait: hülye vagyok, kopasz és homoszexuális." Egy "SS Robi" néven ismert elítélt "A börtön a bűnözés iskolája." Kardos "A bűn tulajdonképpen roppant unalmas" M. Ágnes "A börtönben az egyedüllét fájdalmához hozzájön még az együttlét kínja is." Hentig "Nagyon sokat kell tudnunk a börtönökről ahhoz, hogy belássuk: nem tudunk róla semmit." Moldova György

Kollekciók