Ajax-loader

Diósszilágyi Sámuel könyvei a rukkolán


Diósszilágyi Sámuel - Hollósy ​Kornélia élete és művészete
A ​magyar operajátszás csak egy évtizeddel fiatalabb a magyar színjátszásnál. A XIX. század első évtizedében Déryné Széppataki Róza volt operajátszásunk úttörője, majd őt követte Shodelné Rozália, az európai énekiskolákon tanult kiváló operaénekesnő, aki a Nemzeti Színház első évtizedében magas művészi fokra emelte operajátszásunkat. Itt jegyezzük meg, hogy az 1837-ben megnyílt Nemzeti színházban drámát, operát és zenés játékokat, népszínműveket is játszottak egészen 1875-ig, amikor megnyílt a Népszínház, majd 1884-ig, amikor az Operaház kezdte meg működését, átvéve a Nemzeti Színháztól először a népszínműveket, majd az operákat. Még Schodelné működése idején tűnt fel az őt is túlszárnyaló magyar énekművészet legkiválóbbja, az ugyancsak külföldi énekiskolán nevelkedett Hollósy Kornélia, akit kora a MAGYAR CSALOGÁNY becéző névvel tisztelt meg. Hollósy Kornéliának elévülhetetlen érdemei vannak a magyar opera fejlesztésében és népszerűsítésében. Erkel Ferenc egyik legkedvesebb énekesnője volt, s amilyen megtisztelő volt a művésznő számára nemzeti operánk, a Bánk Bán bemutatóján Melinda szerepe, éppúgy az opera országos elismertségében nagy része van a nagyon kedvelt énekművésznőnek, aki részint Pesten, részint vidéki turnéi vagy hangversenyei alkalmából az operát vagy annak egyes részleteit mindig műsorárára tűzte. Hollósy Kornélia (1827-1890) fiatalon, 19 éves korában kezdte énekesnői pályáját és fiatalon, 35 évesen korában vonult vissza, művészete és dicsősége teljében. Makó városhoz számos művészi és társadalmi kapcsolat fűzte, s a hálás utókor ezért állította fel szobrát Makón. Emlékét idézze fel és őrizze meg ez a könyv, amely életét és pályáját mutatja be.

Kollekciók