Máthé Éva könyvei a rukkolán

Máthé Éva - Balázs ​Éva
A ​kötet Balázs Éva, a sepsiszentgyörgyi, majd a marosvásárhelyi színház megbecsült művésznőjének, a marosvásárhelyi színművészeti egyetem oktatójának életét és művészi pályáját követi végig. A székelyudvarhelyi születésű színésznő 1974-ben végezte el a marosvásárhelyi színművészeti egyetemet, 1974 és 1993 között a sepsiszentgyörgyi színházban játszott számos főszerepet, 1994 óta pedig a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán szerepel. Életútjának elmesélése során nagy hangsúlyt kap az a személyes dimenzió, amelyik a kisvárosi, de értéktudat és műveltség szempontjából igen jó alapot jelentő környezetből érkező fiatal lányt a színház világába vezeti, és életre szóló élményekkel ajándékozza meg. Betekintést nyerünk a hetvenes-nyolcvanas évek székelyföldi színházi világába, abba az elvárásrendszerbe, amely a sepsiszentgyörgyi színházat övezte, azokba az intézményteremtő jelentőségű vállalkozásokba, amelyek a székelyudvarhelyi Siculus fesztivált vagy a sepsiszentgyörgyi színházi kollokvium-kezdeményezést megalapozták. Csíky Csaba zeneszerző-karmester feleségeként a színházi zene problematikáját is hangsúlyosan veti fel a kötet. A marosvásárhelyi évekről szóló beszélgetés az átalakuló színházi világ és az átalakuló elvárásrendszer dokumentálását nyújtja az olvasó számára, és rendkívül aktuális kérdéseket vet fel. Az interjú készítője Máthé Éva újságíró, aki a Prospero Könyvek sorozat számára Lohinszky Loránddal készített interjút. A kötetet dokumentumok, fotók, szereplisták teszik teljessé.

Máthé Éva - Százszorszépek
A ​kötet csak nőkkel készített riportokat tartalmaz. Ezeknek a lányoknak, asszonyoknak a sorsa valamilyen szempontból meghatározónak mondható, a társadalmi élet legkülönfélébb területein tevékenykednek. Színésznők, orvosnők, parlamenti képviselőnők és külföldön munkát vállaló egyszerű emberek.

Máthé Éva - Kilyén Károly - Fennmaradni!
A ​színmagyar erdélyi faluból, Iklandról indult el Kilyén Károly életútja. A jóeszű gyermeket unitárius papnak szánták a szülei, a fiú azonban katonatiszt akart lenni. Mivel a családnak nem voltak összeköttetései a Ludovika Katonai Akadémián, így nem juthatott be, ezért - mint továbbszolgáló katona a tisztképző főiskolát végezhette el. Nem sokáig élvezhette az oly áhított uniformis "ragyogását", mert a frontra vezényelték, és ezzel megkezdődött tíz évig tartó pokoljárása, melynek dokumentuma e kötet. 1945-ben a szovjet hadbíróság halálra ítélte, majd az ítéletet húszévi kényszermunkára "enyhítették". Ekkor az Ázsia északkeleti csücskén levő - mára már hírhedt - haláltáborba, Kolimára került. Itt embertelen sors lett osztályrésze, a kötet minden mondata a Szolzsenyicin-könyvben (A pokol tornáca, 901293) olvasottakat igazolja. A borzalmak túlélésében csakis erős elhatározása segítette: túl kell élni mindent a hazatérés, a fennmaradás érdekében. Sokféle, különböző nációbeli emberekkel kötött tábori kapcsolatai megismertették a földi gyarlóság minden fajtájával (embertelen kínzások, árulások), olyan tragédiáknak (barátok elvesztése, börtönévek, éhhalál, fagyhalál) volt elszenvedője vagy szemlélője, hogy az olvasó döbbenten kérdi, hogyan lehetett mindezt túlélni? Ám néha a legreménytelenebb helyzetekben (kórházi évei alatt, majd szökésekor) kapott Istentől jövő segítséget. Lényegében gyermekéveinek melegsége, a határokat nem ismerő szülői szeretet állandó jelenléte, és az Istenbe vetett erős hite segítette át a poklok poklain. ; A szerző gyermekeinek, unokáinak szánta a hazatérése után papírra vetett emlékiratokat, ám Csíky Boldizsár, erdélyi zeneszerző és Máthé Éva újságíró biztatására, majd az ő közreműködésükkel a kötet most a széles olvasóközönség számára is hozzáférhetővé válik. - Megrázó munka, érdemes széles körben ajánlani.