Ajax-loader

Elias Canetti könyvei a rukkolán


Elias Canetti - Marrákes ​hangjai
Elias ​Canetti, a német irodalom nagy öregje, már első regényével (A káprázat, 1935) kivívta a legkiválóbbak, Thomas Mann és Hermann Brock elismerését. Az élettől elidegenedett magántudósokról szóló parabolájával megelőzte korát, szuggesztív stílusának világosságával, tömör szépségével új perspektívát nyitott a német széppróza fejlődésének. Canetti 1954-ben járt Marokkóban. Marrákes arab és zsidó negyedeiben kóborolva átadta magát az ottani képeknek, hangoknak, élményeknek. Azután visszatért Londonba (1939 óta Londonban él), és amit feljegyzett, nem szokványos útikönyv lett, hanem megkapó szépségű mű, irodalom a szó legnemesebb értelmében. Ebben a könyvben a nagy humanista, kiváló, stílus művész vall az embertelenségről, az orientális nyomor képében testet öltő emberi nyomorúságról.

Elias Canetti - A ​túlélő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Elias Canetti - Auto ​Da Fe
Auto ​da Fe is the story of Peter Kien, a distinguished, reclusive sinologist living in Germany between the wars. With a masterly precision Canetti reveals Kien's character, displaying the flawed personal relationships which ultimately lead to his destruction. Manipulated by his illiterate and grasping housekeeper, Therese, who has tricked him into marriage, and Benedikt Pfaff, a brutish concierge, Kien is forced out of his apartment - which houses his great library and one true passion - and into the underworld of the city. In this purgatory he is guided by a chess-playing dwarf of evil propensities, until eventually he is restored to his home. But on his return he is visited by his brother, an eminent psychiatrist who, by an error of diagnosis, precipitates the final crisis ... Auto da Fe was first published in Germany in 1935 as Die Blendung (The Building or Bedazzlement) and later in Britain in 1947, where the publisher noted Canetti as a 'writer of strongly individual genius, which may prove to be an influential one', an observation borne out when the author was awarded the Nobel Prize for Literature in 1981. Auto da Fe still towers as one of the greatest novels of the twentieth century, and Canetti's incisive vision of an insular man battling against the outside world is as fresh and rewarding today as when first it appeared in print.

Elias Canetti - A ​megőrzött nyelv
Ruszcsuk, ​a XIX-XX. század fordulójának nyüzsgő, soknemzetiségű bolgár kereskedővárosa, London, a polgári jólét fellegvára, Bécs, Kelet- és Nyugat-Európa kultúrájának olvasztókohója, Zürich, a béke, a nyugalom, a kiegyensúlyozottság hona az első világháború zűrzavarában - ezek a színterei Elias Canetti visszaemlékezéseinek. E színtereken és egy roppant erős egyéniségű anya határozott irányításával, egy sokszínű, érdekes nagycsalád közegében bontakozik, alakul a huszadik századi próza egyik nagy egyéniségének jelleme, világlátása, művészete.

Elias Canetti - A ​hallás iskolája
A ​Nobel-díjas Elias Canetti (szül. 1905) emlékezéseinek első két kötete: A megőrzött nyelv és A hallás iskolája (Európa, 1982., ill. 1990.) a gyermek- és diákévek történetét rögzíti – hogyan sajátította el a számára legfontosabbat, a nyelvet; majd mélyebbre hatolván az élet dolgaiban, hogyan hallotta meg annak sokszólamú zenéjét. Az 1931 és 1937 közötti évek krónikája a harmadik, befejező kötet, a szemjáték: a Káprázat szerzőjének ezekben az években nyílt rá a szeme igazán a világra. Az életrajz utolsó része is ugyanolyan elvek szerint, ugyanolyan módszerrel íródott, mint az előzők: széles kor- és társadalomrajz, a korabeli Ausztria jellemzése a nagypolgári szalonok felolvasóestjeitől a grinzingi „heurigerek” törzsközönségének mulatozásáig; hangulatképek Strassburgtól, Prágáról, egy-egy kritikus és mindig találó művészportré – Musilról, Joyce-ról, Kokoschkáról, Brochról, Thomas Mannról –, műelemzések, saját műveinek keletkezéstörténete, majd visszatérés újra meg újra a Tömeg és hatalom körüli elmélkedésekhez. A háttérben pedig ott a háború árnyékában vacogó, nyugtalan Európa – nem csoda, ha Canettiben is egyre erősödik a félelem, a sokszínű európai kultúra féltése a kibontakozó fasizmustól. Mindhárom kötet lezárásaként végül az író számot ad anyja, e kivételes egyéniség haláláról, mely egyben a végső búcsút jelenti saját fiatalságától. Ebből az utolsó fejezetből válik nyilvánvalóvá, hogy puritán, szigorúan fegyelmezett stílusa micsoda pusztító s ugyanakkor felemelő szenvedélyeket is képes közvetíteni.

Elias Canetti - Die ​gerettete Zunge
In ​diesem Buch wendet sich Elias Canetti zum ersten Mal seinem eigenen Leben zu und erzählt von seiner Kindheit in Bulgarien, England, Österreich und der Schweiz. Der spanische Ursprung der Familie, die vielsprachige Umgebung in dem Völkergemisch der uns heute fast orientalisch anmutenden kleinen bulgarischen Stadt Rustschuk, das patriarchalische Leben im jüdischen Elternhaus, die ersten Schuleindrücke im Kaufmannsmilieu von Manchester zur Zeit der höchsten Machtentfaltung des Britischen Empires, der Ausbruch des 1. Weltkrieges, erlebt im kaiserlichen Wien, und die Kriegs- und Nachkriegszeit im demokratischen, friedlichen Zürich bilden den reichen Hintergrund der Beobachtungen des Kindes. Doch diese Beobachtungen werden noch übertroffen durch die Intesität, mit der der heranwachsende Knabe Gefühle erfährt - Eifersucht, Herrschsucht und Wahn, nicht weniger als Liebe, Zärtlichkeit und Stolz -, an sich selbst, an Vater und Mutter, an vielen Gefährten, Dienstboten, Lehrern und nahen wie fremden Menschen. Jedes der fünf großen Kapitel dieser Jugendgeschichte ist in sich geschlossen und im Ton der sich wandelnden Atmosphäre, der jeweiligen Perspektive des Knaben, seinem wachsenden Erkentnisvermögen angepaßt - und mit der wachsenden Einsicht tritt auch der Humor immer stärker hervor. Jeder Leser, auch der, der noch nie eine Zeile von Canetti gelesen hat, wird von den dramatischen Eregnissen dieser "Geschichte einer Jugend" gepackt werden, von der Liebe zum Vater, der das Kind aus seiner Todesfurcht erlös, von der Bindung an die Mutter, die nach dem frühen Tod des Vaters ihm die Welt der Literatur eröffnet, von dem Familienfluch des patriarchalischen Großvaters, von den ersten Anfeindungen und von den vielen kleinen Erlebnissen des Alltags und der Schule, die für dieses wie für jedes Kind großebestimmende Erlebnisse sind - und schließlich von dem notwendigen Zusammenbruch dieser Jugendwelt. "Trotz aller, oft exotischen Besonderheiten entsteht so etwas wie eine exemplarische Kindheit, in der viele Leser ihre eigene wiederfinden werden." Maria Frisé in der Frankfurter Allgemeinen Zeitung.

Elias Canetti - A ​szemjáték
A ​Nobel-díjas Elias Canetti (szül. 1905) emlékezéseinek első két kötete: A megőrzött nyelv és A hallás iskolája (Európa, 1982., ill. 1990.) a gyermek- és diákévek történetét rögzíti - hogyan sajátította el a számára legfontosabbat, a nyelvet; majd mélyebbre hatolván az élet dolgaiban, hogyan hallotta meg annak sokszólamú zenéjét. Az 1931 és 1937 közötti évek krónikája a harmadik, befejező kötet, a szemjáték: a Káprázat szerzőjének ezekben az években nyílt rá a szeme igazán a világra. Az életrajz utolsó része is ugyanolyan elvek szerint, ugyanolyan módszerrel íródott, mint az előzők: széles kor- és társadalomrajz, a korabeli Ausztria jellemzése a nagypolgári szalonok felolvasóestjeitől a grinzingi "heurigerek" törzsközönségének mulatozásáig; hangulatképek Strassburgtól, Prágáról, egy-egy kritikus és mindig találó művészportré - Musilról, Joyce-ról, Kokoschkáról, Brochról, Thomas Mannról -, műelemzések, saját műveinek keletkezéstörténete, majd visszatérés újra meg újra a Tömeg és hatalom körüli elmélkedésekhez. A háttérben pedig ott a háború árnyékában vacogó, nyugtalan Európa - nem csoda, ha Canettiben is egyre erősödik a félelem, a sokszínű európai kultúra féltése a kibontakozó fasizmustól. Mindhárom kötet lezárásaként végül az író számot ad anyja, e kivételes egyéniség haláláról, mely egyben a végső búcsút jelenti saját fiatalságától. Ebből az utolsó fejezetből válik nyilvánvalóvá, hogy puritán, szigorúan figyelmezet stílusa micsoda pusztító s ugyanakkor felemelő szenvedélyeket is képes közvetíteni.

Elias Canetti - Tömeg ​és hatalom
A ​Tömeg és hatalom alig egy évvel később jelent meg magyarul, mint Canetti önéletrajzának második kötete, amelyben az író beszámol róla, milyen korán foglalkoztatni kezdte a tömeg lélektana: már húszéves korában nekifogott ennek a nagyszabású tanulmánynak az előkészületeihez. Beszámol róla, mennyire magával ragadta Frankfurtban a tüntető munkások látványa, és hogy mit élt át az 1927. július 15-i, bécsi tömegtüntetés résztvevőjeként. Miután a korszak legnagyobb hatású lélektani elméleteiben hiába keresett magyarázatot ezekre az élményekre, nekiült, hogy megírja és értelmezze tapasztalatait. Megtudjuk azt is, hogy a tanulmány alapgondolata – nevezetesen, hogy „van egy tömegösztön, amely szüntelen harcban áll a személyiségösztönnel”, szinte megvilágosodásszerűen merült föl benne egy bécsi sétája alkalmával. Ennek a megvilágosodásnak az ereje még a 35 évvel később megjelent tanulmányban is érezhető. Canetti az övével nem egyező nézetek cáfolatára nem sok szót veszteget; a különféle természeti népek mondakincséből és rítusaiból merített példák, amelyekkel a könyvben sűrűn találkozhatunk, nem annyira bizonyítékok, mint inkább illusztrációk: ezekben sokkal tisztább formában figyelhető meg a tömeg jellegzetes viselkedése, mint a hozzánk időben-térben közelebb eső kultúrák történetében. „Ember semmitől se viszolyog jobban, mint attól, hogy olyasmi érjen hozzá, amit nem ismer” – ezzel a mondattal kezdődik a Tömeg és hatalom. Ettől a különállástól, amelyet féltékenyen őriz, ugyanakkor szenved is tőle, az egyén csak a tömegben szabadulhat meg, ahol a többiek indulatai magukkal ragadják. Ám minden tömeg eredeti formája a falka, amelynek legfontosabb funkciói a vadászat és a hadakozás (bár a falka tulajdonának gyarapítása, az elpusztult társ megsiratása vagy az ünneplés is közéjük tartozik). A falkát közös érzés hatja át: legfőbb érdeke önmaga nagyságának növelése, és minél több ellenség megsemmisítése. Ebben a rendszerben az emberi élet legfontosabb mozzanata a vadászat, a táplálékszerzés. Az egyén vagy vadásznak vagy üldözött vadnak érzi magát. Canetti, igen szellemesen, a különféle neurózisokat és elmebetegségeket is ezen az alapon magyarázza: a hisztéria például az üldözött védekezési módszere, aki üldözőjét megtévesztendő folyton valami mássá változik át, a depresszió annak a kiszemelt vadászzsákmánynak a lelkiállapota, amelyik már feladta a reményt. A hatalom legfontosabb megnyilvánulásának, a parancsnak az eredeti formája is a vadászat: egy erősebb lény futásra kényszerít egy gyöngébbet. Később, a parancs „háziasításának” idején a parancsoló – legyen szó úrról és szolgáról, gazdáról és kutyáról vagy szülőről és gyermekről – ugyanaz a személy, mint az, aki a neki alárendeltet táplálja. Ám a parancs az engedelmeskedőben „tüskét” hagy, amelytől csak úgy szabadulhat, ha visszaadja a kölcsönt – márpedig ezt legkönnyebben tömegben teheti, ahol ereje megsokszorozódik, gátlásai föloldódnak. A hatalmasban pedig, aki nagyon is tisztában van vele, milyen „tüskéket” hagyott a neki kiszolgáltatottakban, nő a megtorlástól való félelem; nem csoda hát, ha mindenütt ellene szövetkező „összeesküvőket” vél fölfedezni, majd ezek elpusztításával tovább növeli tulajdon félelmét, és így tovább. Vagyis nem is az a kérdés, épelméjű volt-e vajon ez vagy az a különösen gátlástalan diktátor – a paranoia úgyszólván a diktátorok „foglalkozási betegsége”. Bár a könyv a kortárs történelemből szinte egyetlen példát sem említ, a párhuzamok kézenfekvőek. Mindenkinek, aki valaha elgondolkodott rajta – márpedig erre mostanában éppen elég alkalom kínálkozott –, milyen mozgatórugók rejtőzhetnek egyik vagy másik diktátor felfoghatatlannak tűnő tettei mögött, érdemes elolvasnia a Tömeg és hatalmat.

Elias Canetti - The ​Voices of Marrakesh
Winner ​of the 1981 Nobel Prize for Literature, Elias Canetti uncovers the secret life hidden beneath Marrakesh’s bewildering array of voices, gestures and faces. In a series of sharply etched scenes, he portrays the languages and cultures of the people who fill its bazaars, cafes, and streets. The book presents vivid images of daily life: the storytellers in the Djema el Fna, the armies of beggars ready to set upon the unwary, and the rituals of Moroccan family life. This is Marrakesh -described by one of Europe’s major literary intellects in an account lauded as "cosmopolitan in the tradition of Goethe" by the New York Times. "A unique travel book," according to John Bayley of the London Review of Books.

Elias Canetti - Káprázat
A ​két világháború közti német nyelvű irodalom bővelkedik olyan művekben, melyek jelentőségét csak megjelenésük után két-három évtizeddel ismerték fel. Franz Kafka, Hermann Broch, Robert Musil alkotásai mellett az 1905-ben született és 1994-ben elhunyt Elias Canetti fő műve, a Káprázat című regény is ezek közé tartozik. 1932-ben keletkezett, és 1935-ben jelent meg először, de csak az ötvenes években figyeltek fel rá világszerte. A regény főhőse, Kien professzor, a világhírű sinológus – hogy munkáját zavartalanabbul végezhesse, és pótolhatatlan könyveinek, kéziratainak őrzését, gondozását hatékonyabban biztosítsa – feleségül veszi házvezetőnőjét. Számítása azonban balul üt ki: a feleséggé előléptetett házvezetőnő jogot formál a családi életre, érzelmekben, pénzben és ágyban egyaránt. S mivel nem kapja meg, amire igényt tart, bosszúból kiszorítja a professzort otthonából, könyvei közül, munkájából, létformájából. A talaját vesztett sinológus rabjául esik az alvilágnak, de megérkezik Párizsból testvére, a divatos pszichiáter, hogy megszabadítsa bátyját feleségétől és alvilági barátaitól, és visszahelyezi könyvei birodalmába. Elutazása után azonban az események váratlan és vérfagyasztó fordulatot vesznek. A félelmetes és groteszk cselekmény egy jellegzetes, különösen a két világháború közötti Közép-Európára jellemző értelmiségi magatartás tragikus csődjének foglalata. A szakterületére, a cáfolhatatlannak hitt tények világába visszavonuló, a minden hazugságtól irtózó és a tudomány tisztaságába zárkózó entellektüel éppen azt adja fel, éppen azt árulja el, ami az igazi tudomány lényege, értelme: az ember szolgálatát. Ezzel az árulással nemcsak tudományát, hanem önmagát is kiszolgáltatja: védtelenné válik azokkal az erőkkel szemben, amelyek az emberi értéket megalázva az alja, állati ösztönök, az erőszak orgiáját készítik elő. Canetti regénye ennek a magatartásnak és következményeinek kitűnő látlelete. Szigorú racionalitás, tárgyiasító fegyelem szervezi egységes, bizarr látomássá Kien professzor lidércnyomásos történetét. Elias Canetti 1981-ben irodalmi munkásságáért Nobel-díjat kapott.

Elias Canetti - Feljegyzések
A ​Nobel-díjas Elias Canetti nagy művei: ifjúkori regényremeke, a Káprázat, a három évtizeden át írt Tömeg és hatalom és az öregkori önéletrajzi trilógia (A megőrzött nyelv; A hallás iskolája és A szemjáték) már az író életében megjelentek magyarul. Az életmű azonban még egy rendkívül izgalmas területet tartogat: Canetti feljegyzéseit. Az író fiatal kora óta vezetett naplót (magánhasználatra), írt ugyancsak magánjellegű jegyzeteket, és kezdettől gyűjtögette különféle természetű gondolatait. Vannak köztük a történelem, a köz ügyeit érintő aforisztikus meglátások, írókollégák természetéről, módszereiről szóló eszmefuttatások, "embertani megfigyelések" (mitológiai, antropológiai szövegek kommentárjai), írói ötletek, sugallatos aforizmák és utópiacsírák. Bölcsek és szórakoztatók; zömük rendkívül eredeti és időtálló.. Canetti makacsul folytatja párbeszédét szellemi őseivel (Montaigne, Quevedo, Stendhal stb.), élőnek tekinti mindazokat, akik élő szövegeket hagytak hátra. Vannak irodalomtörténészek, akik a Feljegyzések-ben látják az életmű aranytartalékát.

Kollekciók