Ajax-loader

Martin Walser könyvei a rukkolán


Martin Walser - Levél ​Lord Liszthez
Ki ​is ez a Franz Horn, aki egyetlen éjszakán, egyetlen végtelen sok utóirattal ellátott levélben írja ki elfuserált élete minden keserűségét? Jó ismerősünk, legalábbis azoknak jó ismerőse ő, akik figyelemmel kísérik a mai nyugat-német irodalom egyik legjelentékenyebb írójának, Martin Walsernek a műveit, amelyek közül a legfontosabbak mind megjelentek már magyarul is. Ez a Franz Horn azonos a kiadónknál 1979-ben megjelent Túl a szerelmen Franz Hornjával. A Levél Lord Liszthez című könyvében Walser az ő életét folytatja, életének egy másik válságos szakaszát ábrázolja. A Lord Liszt Hornja azonban sokat változott fiatalabb korához képest, akkor a kudarcot annyira nem tudta elviselni, hogy öngyilkossági kísérletet követett el, most, ez az idősebb Horn voltaképpen már nem lázad, nem tör ki végzetesen, amikor újra ráébred középszerűségére, munkája és élete értelmetlenségére. Most, a kissé alkoholos éjszakán fogant, némileg hosszúra sikerült levélben, melyet riválisához és ellenfeléhez ír, csupán helyzetelemzésre szorítkozik, s végső következtetések levonására. E végső következtetések azonban nem csak rá vonatkoznak, hanem általánosíthatók is: korunk robotba és teljesítésbe fúló hétköznapjainak milliókat érintő hierarchikus viszonyairól, főnök és beosztott kapcsolatáról, emberek rejtett vonzalmáról és taszításairól.

Martin Walser - Menekülő ​ló
Fordul, ​rikkantotta Klaus Buch hátul. Fordul, rikkantotta Hel elöl. Most, rikkantotta Klaus Buch. Sabine és Helmut meglapult a vitorlarúd alatt. Hel egyszerre levetette a fürdőruhája melltartóját, elrakta, ilyen szélben egymaga is boldogul Klaus, mondta, és lefeküdt a hajó orrára. Helmut a maga profi pillantásával félrenézve szemügyre vette a mellét.. Olyan volt a két melle, mintha az is kíváncsi lett volna. Klaus Buch szerencsére úgy beszélt tovább, mintha semmi se történt volna. Halméknak van-e gyerekük? Sabine, mondta Helmut, van gyerekük? Ha megkérded a két gyereket, mondta Sabine, hogy vannak-e szüleik, akkor valószínűleg azt felelnék: Szüleink! Az istenért! Sose voltak! Amikor a kutyájukat meglátta, mondta Klaus Buch, azt hittem, gyermektelenek. Akkor miért nincs nektek kutyátok, kérdezte Sabine. Ők mindentől tartózkodnak, ami korlátozhatná a függetlenségüket, mondta Klaus Buch. Ha nekik délelőtt eszükbe jut, hogy Teneriffába repüljenek, akkor délben hagyhassák el a starnbergi házacskájukat, és este szállhassanak le Los Rodeoson, különben ő egyszerűen svábbogárnak érzi magát. Az pedig kellemetlen érzés. Iskolás korában gyakran érezte magát svábbogárnak. Jól bizonytalanban hagyta őt akkoriban Helmut... - Osztályharcos volt. Az már csak volt, mondta Sabine szárazon.

Martin Walser - A ​hattyús ház
"A ​maga biztosítatlan kereseti viszonyai közt mégis gyakran úgy érezte magát, mint aki a fenekén lyukas motorcsónakban ül, ezért csak gyorsan hajthat, hogy a csónak elejét, ahol a lyuk van, a sebesség kiemelje a vízből, azaz ne hatolhasson be a víz. Ha lassítana, mindjárt elmerülne." Gottlieb Zürn ingatlanközvetítő, aki "szinte szakadatlanul dolgozik", mert "fél a semmittevés iránti rettentő vonzalmától", nem a nap embere. Hiányzik belőle az a rámenősség, ami kiváltképp az ő foglalkozásában a siker elengedhetetlen feltétele, s miközben szorongva, kényszeres igyekezettel próbál megfelelni a társadalmi igényeknek, érzi: csak veszíteni tud. A Bodeni-tó partján álló csodálatos szecessziós villa eladása nem csupán anyagi kérdés számára, a hattyús ház, idejétmúlt álmainak, vágyainak tárgya, sokkal többet jelent: mindazt a rejtélyes, varázslatos szépséget, ami ebből a gondokkal, szorongással, brutalitással telített mai életből hiányzik.

Martin Walser - Ein ​fliehendes Pferd
Seit ​elf Jahren kommt das Ehepaar Halm Sommer für Sommer an den Bodensee. In ihrer kleinen Ferienwohnung fült Helmut Halm sich aufgehoben in einer Weise, die seine Frau nich begreift. Sie ist ein Fluchtort vor den Zudringlichkeiten der Schüler, Kollegen und Nachbarn daheim in Stuttgart. Hier trainiert er Gesten und Mienen der Freundlichkeit, Güte und des Gleichmuts, und sie schützen ihn dann auch für eine ganze Weile. Den urlaub dieses Sommers aber kann er nicht bestimmen. Ein Gefühl von Gefahr verspürt er gleich, als ihm Klaus Buch das erstemal begegnet. Der Freund aus längst vergangenen Kindheits- und Jugendjahren überschwemmt ihn mit Wiedersehensfreude. Bald kann Helmut Helm nicht mehr essen, rauchen, trinken, lesen, gar Schlafenswünsche äußern, ohne den Kommentar des hübschen, lauten und ganz erstaunlich jung gebliebenen Menschen fürchten zu müssen. In der Novelle "Das fliehendes Pferd" werden untaugliche Lebenshaltungen ihres schönen Scheins entkleidet. Psychologie und Ironie schaffen distanzierte Nähe zum Spiel der Figuren. Ein Kabinettstück erzählender Prosa.

Martin Walser - Lélekedzés
Xaver ​Zürn vezérigazgatói sofőr. Megbízható, fegyelmezett, ápolt: kifogástalan tartozéka a suhanó nagy Mercedesnek. Egzisztenciája van a hajdani parasztfiúnak, háza, gépesített háztartása, színes tévéje (amelyen jó a sok-sok westernt nézni), kocsija (kicsi, de jó). Gyermekei tanulnak. Csak ne érezne szüntelenül egy göböt a gyomrában. Meg azt a furcsa kényszert, hogy késeket meg késeket vásároljon egyre, és rejtsen el a kesztyűtartóban, miközben dr. Gleitzét, a Főnököt figyeli a visszapillantó tükörben, amint az imádott Mozartját hallgatja magnetofonján. Három hónap története ez a regény egy Xaver Zürn nevű, tizenöt éve megbízható sofőr életéből. Tizenöt éve magányos dialógusokat folytat a főnökével Zürn. Családjának a múltja tárul fel, a Bodensee környéki sváb kisparaszti történelem, az elromlott német történelem tragédiáit megszenvedő kisemberi sors - és szembesítve evvel a Gleitzék, a kelet-porosz nosztalgikusok történelmi múltja és jelene: a mindent megúszóké, akiknek megvannak és virulnak a gyáraik, tehát lehetnek mindenféle tragédiáktól távol álló széplelkek. Xaver Zürnnek két bátyja pusztult el a háborúban, az egyik Königsbergben, 1945-ben. Dr. Gleitze Königsbrgben született. Ezt is el kellene mondani egyszer dr. Gleitzénak, gondolja a sofőr. Kinek mennyi a köze a történelemhez, gondolja, s hogy ezt szintén el kell mondani egyszer. És hogy Zürn dédapáé a történelem, aki kapcának szabta föl a porosz zászlót. Társadalmi és történelmi perspektívájú ez a pompás pszichológiai regény, amelynek hosszú, pompás, pontos Mercedes-útjain egy mindent tisztázó és lezáró párbeszéd mondatait fogalmazza, készítgeti magában, szüntelenül a lelkét edzve, szüntelenül egy göböt érezve a gyomrában, egy vezérigazgatói sofőr. A kesztyűtartóban kés, a Főnök magnetofonjában Mozart-zene.

Martin Walser - Túl ​a szerelmen
Tragikus ​a sorsa Franz Hornnak, a Túl a szerelmen című regény hősének is: mint egy vállalat vezető tisztviselője, sikeres üzletkötője, egyúttal igazgatójának is jó barátja, míg csak le nem marad az üzleti élet egyre könyörtelenebb versenyében. S bár főnöke és utódja sem akarja éreztetni vele, hogy lemaradt, gyanús kedvességük annyira megzavarja Hornt, hogy odahaza durván bánik rajongásig szeretett feleségével és két kislányával. És nehogy zaklatott idegállapotában bántalmazza őket, inkább elválik, közben pedig úgy szenved, mert nincs más vágya, mint hogy újra szeressék: a felesége, az igazgatója, az utódja... akárki.

Martin Walser - Szökőkút
Regénye ​a Boden-tó melletti kisvárosban - szülővárosában - játszódik 1932-33 telétől kezdve, és hamisíthatatlan ,,történelem, alulnézetből,,. Az író Johann-nak, alteregójának, a helybeli fogadósnő hatéves kisfiának a szemszögéből kezdi mesélni a történetet, lehántva a korról mindazt, amit későbbi tudásunkból vetíthetünk vissza rá. ,,Anya belép a pártba,, - ezzel a mellbe vágó címmel indul az első rész, amely pontosan ábrázolja a naiv kisember, az egzisztenciáját féltő anya döntésének hátterét.

Martin Walser - Egy ​szerelmes férfi
A ​német irodalom nagy öregjei közül a ma 83 esztendős Martin Walser bizonyára az egyik legizgalmasabb, legsokoldalúbb és legtermékenyebb szerző. Új regénye a különös helyzetből megélt és megszenvedett szerelmi dialektikával foglalkozik. Hőse a 73 éves korára mintegy a saját emlékművévé dermedt Johann Wolfgang Goethe, akinek rokokó mázzal leöntött ürességét, fásultságát zúzza szét a 19 éves Ulrike von Levetzow iránt ébredt, első pillanattól nyilvánvalóan abszurd szerelem. A csak számokkal jelzett három hosszú fejezetben a szerelmes Goethe eleinte egyre közelebb kerül Ulrikéhez, hogy aztán a lánykérés után egyre távolodjon a lánytól, aki a harmadik részben szinte már csak Goethe képzeletében és emlékezetében van jelen. Goethe egyszerre autentikusnak ható és nyilvánvalóan fiktív alakjában Walser hitelesen rajzolja meg a reménytelenül és viszonzatlanul szerelemes idős férfi szenvedéseit. Az életrajzi és irodalmi elemek (pl. az Ulrike ihlette Elégia) csak eszközként szolgálnak egy modellértékű emberi élethelyzet feltárásához. Így Walser regénye az irodalomtörténeti finomságok iránt kevésbé fogékony olvasó számára is érdekes, hiszen a valóságvonatkozásoktól és kézenfekvő analógiáktól függetlenül (öreg írófejedelem regénye egy öreg írófejedelemről), jól olvasható, egyszerre komoly és élvezetes történet, az utóbbi évek talán legkiforrottabb Walser-regénye ez.

Martin Walser - Das ​dreizehnte Kapitel
Die ​meisten leiden ohne Gewinn – so steht es im Roman Das dreizehnte Kapitel, der ebendiesen Satz widerlegen will. Mit einem Festessen im Schloss Bellevue fängt er an: Ein Mann sitzt am Tisch einer ihm unbekannten Frau und kann den Blick nicht von ihr lösen. Wenig später schreibt er ihr, und zwar so, dass sie antworten muss. Es kommt zu einem Briefwechsel, der von Mal zu Mal dringlicher, intensiver wird. Beide, der Schriftsteller und die Theologin, beteuern immer wieder, dass sie glücklich verheiratet sind. Aber sie gestehen auch, dass sie in dem, was sie einander schreiben, aus sich herausgehen können wie nirgends sonst und dass sie ihre Ehepartner verraten. Nur weil ihr Briefabenteuer so aussichtslos ist, darf es sein. An ein persönliches Treffen ist nicht zu denken. Die Buchstabenketten sind Hängebrücken über einem Abgrund namens Wirklichkeit. Eines Tages teilt die Theologin mit, ihr Mann sei schwer erkrankt. Während sie auf einer Fahrradtour durch Kanadas Wildnis mit ihm noch einmal das Leben feiert, wartet der Schriftsteller auf Nachrichten. Als wieder eine eintrifft, wirft sie alles um. Martin Walsers Roman über eine Liebe, die als Unmöglichkeit so tiefgründig und lebendig ist wie kaum etwas, kreist auf schwindelerregende Weise um das Wesen der menschlichen Existenz. Und führt dabei vor Augen, dass ein Lieben ohne Hoffnung auf Hoffnung das eigene Leben erst empfindbar macht. Ein bewegender, lebenskluger, ja aufregender Roman über eine Frau und einen Mann, die gerade durch die Unmöglichkeit ihrer Liebe zu einer noch nie erfahrenen Gefühlsheftigkeit gesteigert werden. "Mit diesem furiosen Buch hat Martin Walser der Literatur über die Liebe eines ihrer schönsten, wahrsten und schmerzlichsten Kapitel geschenkt. Ein Meisterwerk der Schreib- und Empfindungskunst, eine der bewegendsten Liebesgeschichten auf der Richter-Skala der Literatur." Christopher Schmidt, Süddeutsche Zeitung "So beschwingt, schalkhaft und verführerisch hat Martin Walser lange nicht mehr geschrieben. Ein großartiges Buch." Volker Hage, Der Spiegel "Was hat ein Martin Walser der Generation Twitter noch zu sagen? Die Antwort: sehr viel." Jan Wiele, Frankfurter Allgemeine Zeitung "Das dreizehnte Kapitel ist von vollendeter Exzentrizität. Das Exzentrische des Romans wirkt begeisternd, frisch - erfrischend schräg." Jens Jessen, Die Zeit "Das dreizehnte Kapitel ist so abgründig, dass man sich sofort gebannt verstricken lässt." Pia Reinacher, Die Weltwoche "Wieder schlicht irre und hinreißend." Sabine Vogel, Frankfurter Rundschau

Martin Walser - Kényszervirágzás
Senki ​nem ábrázolta még így az öregedést! Karl von Kahn, a jó karban lévő hetvenes férfi a befektetésbizniszben tevékenykedik, még mindig sikeresen. Mondhatjuk úgy is: sikerre van ítélve. Nem engedi meg magának az öregkor csendjét, a rezignációt, a visszatekintést. Előrenéz, mint aki az örök életre pályázik, és ebből óhatatlanul következik az örökös szorongás, a megfelelési kényszer és a helyzetébe belekódolt kudarc. Mit kezdjen a baráti árulással? A pénzszaporítás, a gazdagodás kényszerítő parancsával? Családja fel-feltoluló náci múltjával? A fiatal szeretővel, aki bármikor arra ébredhet, hogy egy aggastyán fekszik mellette? Nyugati civilizációnk tragikus vétsége a hanyatlás és az elmúlás vehemens, kétségbeesett tagadása. Az ebben a csapdában vergődő ember sorsát néha komikusnak, de egészében szomorúnak látjuk.

Martin Walser - Hullámverés
Addig ​mentek fölfelé, amíg a teljes látkép elébük nem tárult. Alkonyi sík, a síkon szikrázó fényfoltok. A Bay hídján lámpafűzérek. Aranyzöld foltokból összerakva San Francisco, mögötte dombvonulat ibolyakék árnyképe. Még azon túl és minden fölött a szemhatárig harsányvörösen lángoló égbolt. Vagyis amire az borul, az a Csendes-óceán. Jaj, Lena, jaj, Sabine, alighanem túl sokáig ültem Sillenbuchban! Ez a látvány szinte szétrobbantja azt, amit befogadóképességnek hívunk." Helmut Halm, ez a nyakkendőjétől és gátlásaitól szabadulni nem tudó német tanár - akit Walser olvasói jól ismernek a Menekülő ló lapjairól - feleségével, Sabinéval, és lányával, Lenával együtt San Franciscóba utazik a Washington University Oakland meghívására. A sosem öntudatosan csillogó, ködös, borús német időjáráshoz szokott tekintet hunyorog a fényben. De aztán szembenéz a nappal, és megpróbálja befogadni az arany fényeket; az óceán ragyogását s a huszonkét éves tanítvány, Fran Webb hajának arany fényeit... Martin Walser izgalmas és megrendítő történetben írja meg a "tanárembert", az európai ember találkozását a csodálatos Amerikával, a fájdalmakat, drámákat felkavaró és elleplező hullámveréssel.

Martin Walser - Egy ​kritikus halála
Martin ​Walser új szatirikus regénye óriási vihart kavart a sajtóban. A könyv egy nagy hatalmú irodalmi kritikus állítólagos meggyilkolásának hátterét tárja fel, s mivel ebben a mindenható kritikusban mindenki azonnal a kortárs német irodalomkritika megasztárjára ismert, akinek verdiktjei egy-egy új mű életéről és haláláról döntenek a tévében, a regény fogadtatását elsősorban ez a körülmény határozta meg. Felmerült a gyanú, hogy Walser nem véletlenül emelte be "költészet"-ébe a zsidó származású kritikus, Ehrl-König alakját: talán éppen hogy a közvélemény sokkolásával hívja fel a figyelmet művére, mi több: tézisére, miszerint az irodalmi siker immár egyes-egyedül a megfelelően gerjesztett szenzáción múlik. Az állítólagos gyilkosság ügyében nyomozó én-hős az információk tömkelegét gyűjti össze Ehrl-Königről, akinek gyilkosa a gyanú szerint az az író, akinek a művét a tévéshow-ban tönkrezúzta. Csakhogy mindez a regény végén szinte mindenestül visszavont irodalmi csíny. A kezdetben sugallt fikció szerint a vélelmezett gyilkosnak, Hans Lach írónak egy tudós barátja nyomoz az ügyben, mert meggyőződése, hogy ha egyáltalán történt gyilkosság - Ehrl-König holtteste ugyanis nem került elő -, akkor azt nem az író követte el. Barátok, ismerősök mondják el neki, mit tudnak az esetről és milyennek ismerték a kritikust. Hasonló tanúvallomásokat gyűjt az időközben elmegyógyintézetbe került és konokul hallgató vádlottról is. Végül kiderül, hogy Ehrl-Königet... sőt egy újabb csavarral az is kiderül, hogy a tudós barát nem más, mint...

Kollekciók