Ajax-loader

Stendhal könyvei a rukkolán


Stendhal - Napóleon ​élete
Bonaparte ​Napóleon életéről könyvtárnyi az irodalom. Kiadónknál sem egyetlen szerző kezéből származó életrajzot kínálunk. Mégis, Stendhal műve sok szempontból kiemelkedik ezek közül. Az egyik legfontosabb az, hogy kortársak voltak, ugyanazt a nyelvet beszélték, ugyanabban a környezetben nőttek föl és éltek. A másik az, hogy Stendhal ezt a művét majd' húsz évig írta-csiszolta-érlelte, és nyomtatott formában csak halálát követően, 1929-ben látott napvilágot. És persze Stendhal írói nagysága is kellett ahhoz, hogy ez az életrajz kiemelkedjék a többi Napóleon-leírás közül. És persze a magyar nyelvű kiadásnak is van egy fontos vonzereje. Stendhal Napóleon életrajzának magyar fordítását Lontay László friss, élő műfordításában élvezhetjük, amely kizárólag kiadónknál kapható e-könyvként.

Covers_186136
elérhető
0

Stendhal - Armance
Stendhal ​nem kezdő író, amikor az Armance napvilágot lát – előbb már tucatszámra közölt művészéletrajzokat, esztétikai írásokat –, mégis ez az első próbálkozása azzal a műfajjal, amelyben igazán nagyot alkot: a regénnyel. S ez a mű válik egyszersmind legtitokzatosabb írásává is. Nemzedékek találgatták, mi lehet az a fájdalmas titok, amely visszariasztja a szép, gazdag és jellemes Octave-ot a szerelmi boldogságtól. Stendhal nem hagy kétséget Octave impotenciája felől, de az értő olvasó ebből a tragikus történetből, a restaurációs Párizs szalonjeleneteiből egy elaggott nemesi osztály tehetetlenségét és életidegenségét is kiolvassa.

Covers_18045
elérhető
4

Stendhal - Vanina ​Vanini
Tavaszi ​este 182*-ben. Egész Rómát felkavarta B. herceg, a híres bankár estélye új palotájában, a Piazza Venezián. Minden együtt volt itt, hogy ezt a palotát megszépítse, minden, ami Itália művészetében, Párizs és London pompájában a legnagyszerűbb. Nagy volt a vetélkedés. A nemes Angila szőke, tartózkodó szépségei törték magukat, hogy ott lehessenek ezen az estélyen; seregestül érkeztek

Stendhal - A ​szerelemről
Stendhal ​legnagyobb, reménytelen szerelme szolgált apropóul az író e kötetéhez, melyben az értekező próza nyelvén szól a Léonore-nak, máshol Métilde-nek nevezett hölgy iránt táplált érzései kapcsán a szenvedélyről, amely későbbi regényeinek, _A vörös és feketé_nek vagy _A pármai kolostor_nak is központi témája lett. _A szerelemről_ c. könyvében fejti ki Stendhal híressé vált "kristályosodás"-elméletét, mely egy salzburgi sóbányában szerzett tapasztalatából született. Túristaútján (sic!) a francia író megfigyelte, hogy a bányászok az elhagyott tárnák mélyére gallyakat dobálnak, amelyekre sókristályok tapadnak, s pár hónap múltán "az eredeti ágat már fel sem lehet ismerni", "a gallyat tündöklő kristályok borítják be". A szerelem esetében e kristályosodáshoz hasonló folyamat játszódik le, amikor is a szerelmes saját elképzeléseit, vágyait, (sic!) a szeretett személyre vetítve már meg sem látja annak eredeti, valóságos személyiségét. S ez nem is csoda, mert ahogy azt a szerző írja, "a szerelem a leghatalmasabb szenvedély. Minden más szenvedélynél a vágyak kénytelenek a hideg valósághoz idomulni; itt éppen ellenkezőleg, a valóság idomul készségesen a vágyakhoz..."

Stendhal - Vörös ​és fekete
Életében ​kevesen méltányolták ezt a különös-kalandos életű, zárkózott írót. Maga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esztendő múlva, 1880-ban lesz része megértésben és elismertetésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és népszerűbb, mint valaha. Palástolt érzelmességében és értelmi fegyelmében két világ, a XVIII. és a XIX. század munkál, és talán ez a - korunktól sem idegen -kettősség teszi, hogy ez az éles szemű katonatiszt és precíz tisztviselő, szenvedélyes-olaszos műkedvelő és gyanakvó diplomata olyan mélyen átéli, de egyszersmind kívülről szemléli, és művészetében hitelesen jeleníti meg kora emberi-társadalmi élményét. A Vörös és fekete többszörös szín-jelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. századelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak a vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvényesülhetett, de a vörös és fekete, a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata borong.

Stendhal - Vörös ​és fehér
Lucien ​Leuwen előtt minden lehetőség nyitva áll, de ő saját erejéből szeretne boldogulni. Pályáját katonai karrierrel kezdi, majd miután - a republikánusokkal való kapcsolata és radikalizmusa miatt - kiutasították az Ecole Polytechnique-ből, gazdag és cinikus apja segítségével a polgári életben, állami szolgálatban próbál érvényesülni, anélkül azonban, hogy lényének valódi értékeit feladná. „Halljad az alapelvet: minden kormány [...] mindig, mindenben hazudik. [...] Ha valamelyik minisztériumba belépsz, hagyd kint erkölcsi érzékenységedet." A restauráció korában így hangzott a francia elit hitvallása, ilyen alapelvekre épült az erkölcsi-politikai teológia. Stendhal a becsvágy, a tisztesség és a szerelem közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú regényén keresztül is Lajos Fülöp korának, az 1830-as évek Franciaországának polgári társadalma fölött mond ítéletet. Ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, e regényben a vörös és fehér a köztársaságpárti forradalmiságot és a maradiságot jelképezi.

Stendhal - A ​pármai kolostor
Stendhalnak, ​aki a Vörös és feketével kezdte regényírói pályáját, A pármai kolostor öregkori, utolsó, legérettebb remekműve. A maga korában kevesen értették meg, de e kevesek közt nagy vetélytársa, Balzac, így nyilatkozott róla: "Stendhal olyan regényt írt, amelynek minden fejezetében a fenséges szólal meg!... Csak lángész teremthette meg ezeket a helyzeteket, eseményeket, újra és újra feltáruló bonyodalmakat - egy zsarnok udvarát!... Nagyszerű, szellemes, szenvedélyes és mindvégig igaz mű!... Micsoda könyv! A szenvedély nagy kiáltásait halljuk majd minden oldalán!" "A pármai kolostor mindenekelőtt a tizenkilencedik század nagy regénye, a szabadság és a boldogság követelése a szent Szövetség, Európa akkori Atlanti Paktuma korában" - írta róla legutóbb Aragon. A Pármai kolostorban csodálatos egységben találkozik Stendhal társadalmat leleplező kritikai realizmusa és páratlan romantikája, mely ártatlanságukban és romlottságukban egyaránt elragadó nőalakokban és varázslatos olasz tájakban bontja ki az öreg Stendhal szenvedélyes és mégis szemérmes líráját, végső vallomását az életről és a világról. Stendhalnak ezt a regényét is Illés Endre fordítói művészete hozza közel a magyar olvasóhoz.

Stendhal - Henry ​Brulard élete / Egotista emlékezések
Az ​igazmondás és lélekelemzés becsvágya nem új vonás a stendhali életműben, a nagy regények társadalomábrázolásából és hőseinek lenyűgöző lélekrajzából már ismerjük. Ebben a két önéletrajzi írásban azonban Stendhal közvetlenül vallhat önmagáról, szemtől szembe kerülhetünk egy történelmi korforduló fiával, egy "klasszikusan" racionális-materialista és "romantikusan" érzelmes-idealista egyéniséggel, aki távlat nélkül is megdöbbentően mai szemmel jár-kel korában, éles elmével, csalhatatlanul eligazodik emberek, eszmék, jelenségek világában, de önnön viharzó szenvedélyeinek is minduntalan esendő áldozata.

Stendhal - Francia ​földön
Stendhal ​a szenvedélyes utazó a maga és világlátott barátai - köztük a műemlék-felügyelő Mérimée - tapasztalatai alapján olyan műfajban számol be franciaországi barangolásairól, amelyet a romantikusok hoztak divatba, és amely elsősorban a festőiség és régészet iránt megnyilvánuló közönségigényt akarta kielégíteni. Csevegő útikönyvet írt, de - mint olaszországi útirajzaiban is - egy képzeletbeli utazás kapcsán nem annyira a tájjal és a dologi látnivalókkal törődik, inkább az emberekkel, a vidéki jellemmel foglalkozik. Elmondja a véleményét erről-arról, bölcseletről, politikáról, erkölcsről, vallásról, szokásokról. Színes adomáiból és csillogóan szellemes, okos fejtegetéseiből megejtően bontakozik ki egy letűnt Franciaország, a vidéki tárgyú Balzac művek világa, amelyben még postakocsin utaztak az emberek.

Stendhal - Vörös ​és fekete / A pármai kolostor
Vörös ​és fekete – forradalom és egyház, a XIX. század első harmadának Franciaországát e kettő jellemzi az eszmék harcának terén. A szegénységből feltörekvő hős karriert csinálhat, ha az utóbbihoz szegődik. De ha lázadó hős, ebben a környezetben csak elbukhat, miként a tehetséges ifjú Julien Sorel. Ha pedig az arisztokrácia soraiból indul el, s mégis tiszta emberi eszméket kíván követni, igaz emberi szenvedélyekkel élni, vagy tönkrejut a forradalmár „bélyegével” homlokán, vagy magányba vonul és fiatalon elpusztul, miként A pármai kolostor ifjú hőse, Fabrizio del Dongo. Stendhal e két örökbecsű remekművét Illés Endre kitűnő fordításában most a Helikon Klasszikusok sorozatban, egy kötetben kapja kezéhez a magyar olvasó.

Stendhal - A ​romantika születése
Nyilvánvaló, ​hogy az olvasók körében meglepetést kelt Stendhalnak ez a kötete, amelyben a nagy regényíró mint képzőművészeti tanulmányíró és műkritikus mutatkozik be. Stendhal esztétikai munkásságának szokatlan indítóokai vannak: a klasszikus és a korabeli művészetet saját esztétikájának és írói módszerének kialakítása végett tanulmányozta, a korszerű szépségeszményt és kifejezési eszközeit mint az önmegismerés elmét kereste. Írásaiban beható elemzést nyújt Michelangelóról, a reneszánsz művészetről és kiváltképpen kora művészetéről, nevezetesen Canova, David, Delaroche, Delacroix munkásságáról. Szenvedélyesen száll síkra az érzelmeket bátran kifejező művészet mellett, miközben elítéli az epigonokat, az alkalmazkodó másolókat. Minden művészetben az egyéniséget és az eredetiséget kéri számon. Az új művészeti felfogás, a romantika melletti állásfoglalása a festészet első romantikus kiáltványává avatja tanulmányát. A könyvet nyolc művészi reprodukció illusztrálja

Stendhal - A ​szerelemről / Napóleon élete
A ​szerelemről Stendhal nem tudta feledni Métilde-et, ezt a ragyogó szépségű és szellemű, erős lelkű olasz hölgyet, és fájdalmában megírta hozzá ezt a vakmerően új társadalmi és lélektani fejtegetésekkel teljes, értekezésbe burkolt, forró szerelmi vallomást. Stendhal élete a rajongás és elemzés kettős vonzásában telik el, s ugyanezzel a rajongó vizsgálódással tekint ifjúkora bálványára, férfikora bírálva magasztalt óriására is: Napóleon élete Napóleon történelmi szerepe tisztán áll előttünk, de Stendhal meghökkentően mainak ható írásában, egy beavatott és rögeszmésen őszinte szemtanú segítségével, a kor díszletei mögé is bepillanthatunk.

Stendhal - Rossini ​élete és kora
Ez ​a könyv nem igazi könyv. Napóleon bukásakor a következő lapok írója, aki ifjúságát balga módon politikai viszályokban töltötte, nyakába vette a világot. Rossini nagy sikereinek idején Itáliában tartózkodott, s így módja nyílt rá, hogy levelekben beszámoljon róluk egyik-másik angliai és lengyelországi barátjának. Ezek az azon melegében átírt levéltöredékek alkotják e hevenyészett könyvet, melyet az alábbiakban olvasni fognak - nem a könyv érdeméért, hanem azért, mert szeretik Rossinit. A történelem - mondják - akárhogyan írják is meg, tetszik az embereknek; itt pedig szemtanú rögzíti azokat az apró eseményeket, amelyeket elbeszél. Természetesen lesz harminc vagy negyven pontatlanság a következő lapokon fölhalmozott rengeteg kicsiny tény között. Oly nehéz megírni egy élő ember történetét, s ráadásul olyan emberét, mint Rossini, akinek élete nem hagy más nyomot maga után, mint azoknak a kellemes élményeknek az emlékét, amelyekkel a szíveket eltölti.

Stendhal - The ​Red and the Black
The ​Red and the Black, Stendhal’s masterpiece, is the story of Julien Sorel, a young dreamer from the provinces, fueled by Napoleonic ideals, whose desire to make his fortune sets in motion events both mesmerizing and tragic. Sorel’s quest to find himself, and the doomed love he encounters along the way, are delineated with an unprecedented psychological depth and realism. At the same time, Stendhal weaves together the social life and fraught political intrigues of post–Napoleonic France, bringing that world to unforgettable, full-color life. His portrait of Julien and early-nineteenth-century France remains an unsurpassed creation, one that brilliantly anticipates modern literature. Neglected during its time, The Red and the Black has assumed its rightful place as one of the world’s great books, and Burton Raffel’s extraordinary new translation, coupled with an enlightening Introduction by Diane Johnson, helps it shine more brightly than ever before.

Stendhal - Scarlet ​and Black
To ​us, as to Stendhal, Scarlet and Black is a clear reflection of the "blue of the skies and the mire of the road below". It mirrors, rather than paints, mobile and revealing glimpses of life as it was wiled away in the climate of fear and greedy drawing-room conformity that followed Waterloo. Julien Sorel, the novel's restless, ambitious hero, rebels against his circumstances and wills himself to make something of his life by adopting a code of hypocrisy. On the road to the surprising crime he commits (out of passion, principle or insanity), he turns into Stendhal's greatest and most completely human creation. Margaret Shaw's brilliant translation keeps intact the colloquial style of the writer who, in an age of Romantics, set the pattern for later realists such as Flaubert and Zola.

Stendhal - Le ​Rouge et le Noir
En ​1827, dans les Alpes, Antoine Bertet a été guillotiné pour avoir assassiné Mme Michoud de la Tour, qu'il aimait... Ce fait divers - qu'il modifiera peu - va être pour Stendhal (1782-1842) le point de déart de _Le Rouge et le Noir chronique du XIXe s._, son chef-d'oeuvre, est l'un de plus grand romans de son siècle, par sa rigueur d'écriture, la limpidité de son style et l'exactitude psychologique de ses héros, doulblée d'une description sociale aussi lucide qu'acide. Selon Émile Zola, "personne n'a possédé à un degré pareil la mécanique de l'âme".

Stendhal - Séták ​Itáliában
Stendhal ​élete legszebb éveit Itáliában töltötte. Végrendeletében is meghagyta, hogy ezt véssék sírkövére: „Itt nyugszik Arrigo Bel, a milánói polgár; élt, írt, szeretett.” Útirajzai fölé is ezt írhatnánk mottónak: annak az embernek a vallomásai, csavargásai és könnyedségükben is mindig mély megfigyelései, aki nem tudós nagyképűséggel járta a múlt század tízes és húszas éveinek Itáliáját, hanem úgy, hogy élt, írt, szeretett; élvezte az életet, szerette a zenét, a szép nőket, szép szobrokat és szép képeket, s közben esténként gyors kézzel papírra vetette benyomásait, a szalonokban hallott pletykákat, az útmenti fogadók asztalánál ellesett jellemző történeteket, a bolognai kardinális vagy a nagy szobrász, Canova vallomásait. Modorának ez a közvetlensége, előadásmódjának ez az élettel teli szellemessége teszi útirajzait oly élvezetessé és kétszeresen is érdekessé: friss, élénk és mozgalmas képet adnak az akkori Itália életéről és a mindennapok bizalmas közelségébe hozzák a múlt század egyik legnagyobb íróját s legérdekesebb egyéniségét.

Stendhal - Bizalmas ​írások
Stendhal ​élete minden említésre méltó eseményéről, fordulatáról beszámoló naplójegyzetei és gazdag levelezése nemcsak életművének utólag fölmérhető arányaitól kapják hitelüket, érdekességüket. Ugyanazzal a megfigyelő szenvedéllyel, amellyel a világ felé fordul, önmagáról is följegyez minden följegyezhetőt, kínos vagy kedves apróságot, társasági sikert vagy kudarcot, kisfiúsan érzelmes epekedést és trágárul megfogalmazott szerelmi kalandot, nagy szemléleti fölismeréseket, művészi terveket, és ezek a nem nyilvánosságnak szánt bizalmas írások, napló- és levélrészletek nemcsak Stendhalt, az embert hozzák bizalmas közelségbe olvasójukhoz, hanem az egész stendhali művet is új és gazdagon árnyalt személyi és történelmi-társadalmi összefüggésekbe ágyazzák.

Stendhal - Armance ​/ Lamiel
Stendhal ​nem kezdő író, amikor az Armance napvilágot lát - előbb már tucatszámra közölt művészéletrajzokat, esztétikai műveket és útleírásokat -, mégis ez az első próbálkozása azzal a műfajjal, amelyben igazán nagyot alkot: a regénnyel. S ez a mű válik egyszersmind legtitokzatosabb írásává is. Nemzedékek találgatták, mi lehet az a fájdalmas titok, amely visszariasztja a szép, gazdag és jellemes Octave-ot a szerelmi boldogságtól. Stendhal az egyik levelében nem hagy kétséget Octave impotenciája felől, de az értő olvasó ebből a tragikus történetből, a restaurációs Párizs szalonjeleneteiből egy elaggott nemesi osztály tehetetlenségét és életidegenségét is kiolvassa. A magyarul először megjelenő Lamiel-ben írója már a "polgárkirályság", a francia polgári fejlődés széles körképének megfestésére akart vállalkozni. A mű, noha befejezetlen maradt, képet ad arról az eszes, cinikus, törtető, bár nem tisztességtelen lányalakról, akikben Stendhal - följegyzései szerint - a Vörös és fekete Julienjének női megfelelőjét kívánta megalkotni.

Stendhal - Korcsmáros Pál - Vörös ​és fekete
Stendhal ​Vörös és fekete c. regényéből készült képregény, Korcsmáros Pál eredeti 1966-os rajzaival! A kiadvány tartalmazza a sorozat előző tagjának "új" rajzait is! (Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember)

Stendhal - Elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Stendhal - Az ​itáliai festészet története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók