Ajax-loader

Akutagava Rjúnoszuke könyvei a rukkolán


Akutagava Rjúnoszuke - A ​hottoko álarc
" ​Egy egyetemi hallgatóval sétált a magas fűvel benőtt mezőn. -Önökben bizonyára még erős az életvágy, ugye? -Igen... De hiszen önben is... -Bennem nem. Bennem csak az alkotás vágya van, de... Őszintén így érezte. Valóban, szinte észrevétlenül elvesztette az élet iránti érdeklődését." A nyomasztó látomások között élő, meghatározhatatlan szorongásokkal küzdő, harmincöt évesen a halált választó Akutagava egyik utolsó feljegyzéséből idéztünk. Kritikusai, biográfusai az esztétikum emberének, életrajz nélkül írónak tartották. Tizenhét éves korától írt, verseket, novellákat. Tökéletes remekműveket a legkülönfélébb témákról: a középkori legendák szentjeiről, halálba induló katonákról, nagyvárosi entellektüelekről, tanyasi földművesekről, buddhista szerzetesekről, soha nem volt szigetlakókról, Lev Tolsztojról, utcalányokról. Írt nyers realizmussal, költői emelkedettséggel, könnyed iróniával, szatirikus hangon. Ezek a tematikailag és hangvételükben is oly sokszínű elbeszélések egy nagyszerűen felkészült író tudósításai egy átmeneti korról, arról az időszakról, amikor a régi japán erkölcsi rend és az európai civilizáció szükségszerű összeütközése minden értéket kétségessé tett. Kötetünk A vihar kapujában világhírű szerzőjének magyarul még ismeretlen novelláit gyűjti össze.

Akutagava Rjúnoszuke - Az ​éneklő borz
Miért ​ne hinnénk abban, ami bennünk él... És miért ne élnénk annak a bűvöletében, amiben hiszünk? Akutagava

Akutagava Rjúnoszuke - Mijazava Kendzsi - Niimi Nankicsi - Simazaki Tószon - A ​Nametoko medve
Manapság, ​a huszadik század utolsó évtizedében a japán gyermekirodalom pezsgő és forrongó világ. Korunk legjellemzőbb jelensége, a kultúrák keveredése a gyermekirodalom szféráin belül is megvalósul - azonban Japán ma már nemcsak befogad és tanul a nyugateurópai és amerikai irodalmaktól, a gyermekirodalom klasszikusaitól, nemcsak utánoz és feldolgoz, mint azt korábban tette, hanem önálló japán gyermek-kultúrát is termel. Ha csak a könyvnyomtatásra gondolunk, óriási lépésekkel halad előre a képi kultúra terén és a komputerizált nyomdatechnika segítségével olyan kiadványokat mutat fel, amelyek művészi színvonalukat tekintve a leghaladottabb országokkal is felveszik a versenyt. Tartalmukban ezek a japán gyermekkönyvek igen ellentmondásosak, hiszen a könyvkiadás amellett, hogy művészet, piac is, egyetemi stúdium és késhegyre menő versengés, a kelendő áru pedig nem biztos, hogy a gyermek épülését szolgálja. A díjazott, kitüntetett művekkel megeshet, hogy nem fogynak. Megjegyezzük, hogy kb. 55 évenkénti, vagy időszakos gyermekirodalmi díjat adnak ki a Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Társaság, a nevesebb könyvkiadók, újságok és folyóiratok, az emlék-társaságok és magánszemélyek, mammutcégek alapításában. Ugyanakkor ez a piac bizonyította be, hogy a kultúrális örökség átvitele, a tradíció és a modern technika párosítása igen nagy értékű, csakis Japánban található könyvkultúrát teremt, aminek vannak vevői és méltányolói. Ilyen például egy origami papírfigurákkal illusztrált legendagyűjtemény, a húszfajta fa kombinálásval született mozaikképes könyvsorozat, amelyet iparművész készít, hogy bizonyos esetben egy és ugyanazon mű piacon lévő 345 féle változatával szemben felvegye a versenyt. Irigylésre méltó helyzetben van a vevő, hiszen linómetszet, grafika, rajzfilmek fázis-képeivel illusztrált kiadás, manga és a famozaikképekkel illusztrált könyv között választhat... A gyermek-színjátszás feléledésével egyidőben számos kiadó ajánlkozik segítőtársnak. A felnőtt drámaírók és a diák-szerzők műveit évenként közreadják. Igen jelentős és terjedelmes az irodalom elméletével foglalkozók munkássága, ezenkívül megtaláljuk a "hogyan kell mesét írni?, hogya kell drámát írni?" jellegű kézikönyveket. Igen sok a Japánon túlra, messzire kitekintő világ-sorozat, ezek a könyvek a legkelendőbbek, hiszen a "vizsgapokol"-ra kárhoztatott 10-20 éves korosztály gyors, alapos és színes, élvezetes informálására készültek. Az autót, a telefont felboncoló, technikáját villámgyorsan emlékezetünkbe véső leporellókat pedig a kisiskolások kezébe adják. Két egyberagasztott papírlap között fülek segítségével mozgatható az ablaktörlő, a szétnyiló oldalak közül a nyúl ugrik elő, és a motorház fedelét, ha ki akarjuk nyitni mi az ujjunk pöccintésével is megtehetjük; felhajló zseb a könyvben.

Akutagava Rjúnoszuke - A ​vihar kapujában
Akutagava ​a huszadik század elején kibontakozó modern japán irodalom ún. „intellektuális iskolájához” tartozik. Ez az irányzat a francia naturalizmust kívánja ötvözni a japán hagyománnyal: kedveli a történelmi tárgyakat, lelki folyamatok csaknem hûvös elemzését nyújtja, szûkíti a témavilágot, de aggályosan ügyel az elbeszélés szerkezetére, technikáira és stílusára. Akutagava inkább talál, mintsem kitalál; soha nem elégszik meg egy-egy esemény történelmi jelentõségének ábrázolásával, hanem keresi a különös, furcsa, néha egyenesen valószínûtlen, sõt valószerûtlen helyzeteket. Mester az emberi természet ellentmondásos, olykor démoni vonásainak ábrázolásában. „Mindaz, amit hátrahagyok: négyszáz négyszögöl telek, egy ház, mûveim szerzõi joga, és kétezer yen megtakarított pénz” – mondta az író halála elõtt. Mondjuk mi így: néhány bámulatos elbeszélés, néhány gyöngyszem, amely megmentheti a feledéstõl. Akutagava Rjúnoszuke 1892-ben született Tokióban. Édesanyján néhány hónappal késõbb az elmebetegség jelei mutatkoznak, úgyhogy attól fogva a fiút az apa, Toshizo Niiharu, a sógor házában kívánja neveltetni. Akutagava egyetemi tanulmányai után angoltanárként helyezkedik el, 1918-ban kötött házasságából három gyerek születik. Az író rövid életében versek és esszék mellett mintegy 150 rövid történetet, elbeszélést publikál; a Bozótmélyben és A vihar kapujában címû novellákból készítette világhírû filmjét 1954-ben Akira Kuroszava. Akutagava 1927-ben hunyt el: önként távozott az életbõl. Kötetünk a nagy japán író tizenöt novelláját tartalmazza, a magyar kiadások közt elõször idõrendi sorrendben. Az eddigi köteteket négy új fordítással, életrajzi táblázattal, irodalomjegyzékkel, és a fordítókról adott rövid tájékoztatással egészítettük ki.

Akutagava Rjúnoszuke - Víz ​alatti emberek
A ​huszadik század legkiválóbb japán írója, s egyben a modern japán irodalom egyik megalapítója, Akutagava Rjunoszuke Víz alatti emberek c. kisregényében a korabeli japán társadalom gyilkos szatíráját írta meg. Történetének hőse, a 23-as számú elmebeteg, mintha az egyetlen józan, épelméjű ember lenne az általa ábrázolt világban: őrültségében rendszer van, tiltakozás és ítélet. Akutagava hősei sokszor lebegnek a valóság és álom határán, és ha követjük az írót a képzelet útjain, a keserű bírálatból megérthetjük a tanulságot. Akutagava élete is tiltakozás volt a társadalom képmutatása, az elbírhatatlan igazságtalanságok ellen. Az író összeroppant a valóság és a képzelet nyomasztó terhei alatt. Írói hírnevének tetőpontján, önmagával meghasonulva, önkezével vetett véget életének. Egy japán kritikusa élettörténetéről csak ennyit írt: "Megszületett, alkotott és meghalt. Életének története azonos műveinek történetével."

Kollekciók