Ajax-loader

Benedek István könyvei a rukkolán


Benedek István - Közérdekű ​magánügyeim
Hitves ​és haza. Élnénk a száz év előtti romantika idején, ezt a címet adnám ennek a kötetnek, amelyet a 80-as évek melléktermékeiből állítottam össze. A "mellék" szócskának nincs itt semmi rosszalló értelme, csupán arra utal, hogy nagyobb művek mellett az író időnként kedvet érez vagy rákényszerül egy-egy tanulmány, esszé, novella, bírálat vagy életrajzi visszaemlékezés megírására. Később ezek kötetté állnak össze. A válogatásnak nincs előre kitűzött szempontja, utólag mégis látom, hogy ez a két fogalom, a hitves meg a haza, valamiképp összekapcsolja az írásaimat. Ahogy múlnak az évek, közeleg az az idő, amikor majd nekrológot írnak rólam; a tollforgatók figyelmébe ajánlom, hogy ne az unalmas - és nem is igaz - polihisztorságomat emlegessék örökké, ne is a tagadhatatlan családi hagyományokon rágódjanak, hanem vegyék észre a legfontosabbat, ami hetvenöt éves koromra kikristályosodott az írásaimból: a hitves és a haza iránti hűséget, ennek etnikai tartalmát és nemzeti fontosságát. Mindegy, hogy tréfásan vagy harciasan, allegorikusan vagy szatirikusan, érzelmesen vagy kissé oktatólag, de a legtöbb írásom erről beszél, a csöndes helytállásról, a független félrehúzódás erkölcsi tartásáról, a hitvesi és hazafi tisztességről. Nem volt még divatban a "glasznoszty", a nyílt szókimondás, amikor ezek az írásaim készültek, ezért sok közülük az asztalfiókban maradt, most jelenik meg első ízben. De olyan is van köztük, amelyik már másik kötetben megjelent; ezért elnézést kérek attól az olvasótól, aki ráismer némelyik írásra, olvasta már. Lapozza át - de az sem baj, ha újraolvassa. Lehet, hogy ma mást is kihall belőle, mint amit az első olvasáskor észrevett. A közgondolkozás sokat változott az utóbbi pár évben, és erősen divatba jött a szókimondás, de még mindig csak a dolgok egyik felét lehet kimondani, megírni. Valami keveset a másik feléből beloptam itt-ott a szövegbe; ha jól figyel az olvasó, észreveszi. A többi az asztalfiókban várja, talán nyolcvanéves koromban sorra kerülhet...Benedek István

Benedek István - Szirt ​a habok közt
Mi ​az igazság a híres-nevezetes marengói csata körül, ki nyerte meg, és hogyan. Miképpen zajlott egy nászút Erdélyben a negyvenes évek elején, Borszéken meg a Szent Anna tavánál, amikor mézeskaláccsal ettük a szalonnát? Hogyan készül egy székely kapu Budán, és mit keres a sárkány a Hargitán? Egy tölgyfa megszólal, és kifürkészi a rejtett indulatokat. Egy néni leül a Nyugati pályaudvarnál, és kővé válik, egy másik néniről a tanácselnök is tudja, hogy boszorkány, Petrarca levelet ír egy hegy lábánál arról, hogy fent járt a tetején, egy kisdiák pedig azt az életre szólót tanácsot kapja, hogy legyen szirt a habok közt... Ilyen irodalmi hordalékból áll egybe ez a könyv, amelyet a szerző azzal az óhajjal nyújt át az olvasónak: ízlelje olyan élvezettel, amilyennel ő írta.

Benedek István - Benedek ​Marcell
Benedek ​István: Benedek Marcell „Félrevezető volna, ha azt a címet adnám ennek a könyvnek: »Apám regényei Több és más akar lenni, életrajzon kívül korrajz is, a korrajzon belül kissé az irodalom egy szakaszának fejlődéstörténete, de úgy, hogy akarva-akaratlan kibontakozik belőle egy család életrajza, olyan családé, amely három nemzedéken keresztül eljegyezte magát az irodalommal."

Benedek István - Az ​értelem dicsérete
Benedek ​István (1915 - 1966) író, orvos, orvostörténész. Az értelem dicsérete művelődéstörténeti tanulmány a 16-17. század gondolkodóiról.

Benedek István - Három ​kisregény
_Ember ​és gyerek _ Két szerelem a varázsos erdő mélyén: egy tiszta gyermekszerelem, amely révbe juttatja a másikat, a szülők szemérmesebb és bonyolultabb szerelmét - ez a tárgya ennek a szokatlan hangú kisregénynek. Nem is az a szokatlan benne, hogy megszólalnak az erdő madarai, fái és virágai, s hogy az ember meg a gyerek - sértetten visszahúzódó felnőtt és a hozzá kerülő kisfiú - szinte ősközösségben élnek a természettel, szokatlanná az teszi, hogy a történet szereplői valamennyien tiszta szívű emberek. Ember és gyerek kölcsönösen nevelik egymást: a felnőtt megtanítja a gyermeket a jól végzett munka örömére, a gyermek pedig kiemeli a felnőttet keserű magányából. Egészséges életbölcselet sugárzik a könyvből: az összetartozásnak, a meleg otthonnak, a szép és dolgos életnek derűs bölcsessége. S az irodalomban járatos olvasó megérzi, hogy ebben a könyvben a mesemondó Benedek Elek szelleme támad új életre. _Három ing_ "... egy különös könyvön dolgozom: Bot Péter képzeletbeli szkizofréniás lélekrajzában rekonstruálom, mi történik szkizofréniás lelkében, amikor éppen "megzavarodik", vagyis amikor hosszú neuraszténiás, kényszeres előzmények után "kitör" rajta az őrület..." Így jelezte az Aranyketrec-ben ennek a könyvének a születését az író. Valóban különös világot tár az olvasó elé: egy gyermekkorától fogva neuraszténiás ember álomvilágát, aki a realitástól elszakadva, mintegy a múlt században él, a temetőt járja, a holtak közül választ baráti kört magának, majd egy meggyilkolt varrónő iránt lobbant kései szerelemre, végre hallucináció nyomán azt képzeli, ő ölte meg a leányt. _Kisvárosi történet_ 1935-ben egy tizenhat éves fiú szülei hirtelen elválnak, őt bátyjával együtt egy baráti házaspár gondjaira bízzák. A serdülő fiú tudni akarja, mi borította fel a harmonikusnak látszó családi életet. Valóságos detektívmunkával rágja át magát a kispolgári család konvencionális hazugságainak védőfalán. Lassanként lehámlanak róla a vallási és társadalmi előítéletek, amelyek közt nevelődött, szeme kezd kinyílni. A szerelmek, szenvedélyek és származási korlátok szövevényében mégis eltévedne, ha a bátyja házassági terve által előidézett drámai összeütközés kíméletlenül le nem rántaná a leplet a hazugságokról.

Benedek István - Aranyketrec
1957-ben ​jelent meg az Aranyketrec első kiadása, a hatvanas években további három magyar kiadás követte, s közben megjelent angol, német és szlovák nyelven is. Ifjúkori műveimet leszámítva, első könyvem volt, példányszámát tekintve kétségtelenül legsikeresebb. Bár egy elmegyógyintézet belső életéről szól, egyúttal mégis önéletrajz: annak az öt esztendőnek a története, amit feleségemmel együtt a "pusztán" töltöttem. A puszta szónak itt áttételes értelme is van, hiszen egyfajta emigrációt, önként vállalt - de a körülmények által kikényszerített - száműzetést jelent. Akikkel együtt éltem, azok is száműzöttek voltak, pontosabban számkivetettek: elmebetegek, akiket a társadalom kiközösített magából. Megpróbáltam közös sorsunkat széppé varázsolni, s ez a könyv arról szól: a varázslat sikerült. Húsz-huszonöt év távlatából úgy emlékezem vissza, nem is volt nehéz dolog széppé varázsolni a rámbízottak életét, épp csak emberség s csöppnyi jóakarat kellett hozzá; mégis, ahogy belelapozok a könyvbe, meglepődve látom: mennyit kellett küszködni azért, hogy emberi körülmények közé juttassam a betegeket. Az elmeügyet akartam megreformálni ezzel a könyvvel, az eredmény egészen más lett: a könyv "reformált" engem íróvá - a szó szoros értelmében visszaformált azzá, amire születtem. A közönség szívesebben fogadta a könyvet, mint a szakma, noha teljesen az elmeorvosok nem vonhatták ki magukat a hatása alól: akarva-akaratlan magukévá tettek egyet-mást a "pusztai módszerből". Húsz év, huszonöt év nagy idő egy ember életében, de az elmebetegek, az elmeorvosok és a hivatalnokok nem sokat változtak ennyi idő alatt - ezért talán helyes, ha újra megjelenik ez a könyv: ugyanolyan aktuális ma is, mint az első kiadás idején volt.

Benedek István - Pusztába ​kiáltott szó
Nyugtalan ​és érdeklődő szellem fejeződik ki az írásokban: szinte minden érdekli, egy válságba jutott házasság éppúgy, mint a folytatásos tévéjáték, a magyar irodalom legfrissebb alkotásai, a szédítő ütemben fejlődő természettudományok legújabb eredményei: a múlt ragyogó tehetségű tudósai, a Kék fényben szereplő angyalarcú gyilkos, a korszerűtlen műveltség mibenléte, mai fiatalok gondolkodásmódja...

Benedek István - Párizsi ​szalonok
XV. ​Lajos egyfelől az udvari intrikák és kegyencek, Pompadur és du Barry kora, másfelől a francia forradalmat szellemileg előkészítő "filozófusok" kora. Ma távolból és leszűrten látjuk azokat az erőket, amelyek közt ő otthon volt, a történelem kissé leegyszerűsíti az összefüggéseket, ítéleteiben sommás, osztályozásában végletes: valaki vagy ide tartozik, vagy oda. A valóság ennél sokkal komplexebb: ezt akarom Lespinasse kisasszony életrajzán át bemutatni.

Benedek István - Az ​író lelke
Az ​írás egyfajta lelkiismereti dráma: az író azért ír, hogy kapcsolatot teremtsen. Aki próbálta, tudja, semmi sem nehezebb ennél. A valódi kapcsolat két ember közt is ritkaság, az író úgyszólván a lehetetlent kísérti, amikor a világgal akar kapcsolatot teremteni. Végül rendszerint beéri kevesebbel is. A világ többnyire közönyös, ha az író e közönyből mégis kapcsolatszikrát csihol, elégedetté válik. Ebben a kötetben azokat az írásokat gyűjtöttem össze, amelyek korábban a Bolond világ, A Lélektől Lélekig, és a Pusztába kiáltott szó című könyveimben jelentek meg az írók lelkéről meg az író lelkéről.

Benedek István - Semmelweis
Másfél ​évtizede foglalkoztat Semmelweis élete, munkássága, és mindenekfelett a sorsa: a tudósnak és művének sorsa egyartán. Nem mint történeti emlék, hanem mint megoldandó feladat. Két mondatban össze lehet foglalni Semmelweis életművét, de két kötet nem volt elég annak a titokzatosságnak a feoldásához, ami az alkotót és művét körülveszi. Kevés magyar tudósról írtak annyit, mint róla, mégis egyre sűrűsödött a megoldandó problémák rengetege. Kérdőjelek tömege ágaskodik mindenfelé, s még mindig nem vagyok bizonyos abban, hogy e harmadik könyvemmel pont kerül minden kérdőjel helyébe. De talán a leglényegesebb kérdéseket sikerül véglegesen tisztázni. Semmelweis élete előbb dráma volt, aztán tragédia lett, később regénnyé alakult, majd melodrámává; legutóbb krimivé torzult. Kétségkívül érdekes, rendkívüli személyiségnek kellett lennie, ha ennyiféleképp értékelhették - nem is szólva az ellentétes előjelű értékelésekről: a lebecsülésről, az agyonhallgatásról, ami hosszú időn át osztályrészéül jutott. Zseniálisan egyszerű fölfedezése is rendkívűli hatást váltott ki kortársaiból csakúgy, mint az utókorból. Nem az a szokatlan, hogy szélsőségesen értékelik: hol égig magasztalják, hol pironkodva hallgatnak róla vagy éppen csepülik. Az a szokatlan, hogy mennyi homály leplezi már életében, aztán halálában, majd halála után is, több mint egy évszázadon át. Szándékos torzítás? Vagy csupán a véletlenek összejátszása? Minél jobban belemerül a kutató az életrajz nehézkes előbukkanó adataiba, annál inkább érzi, hogy a látszólagos véletlenek összefüggenek, sorsszerű láncolatot alkotnak, s a valóság regényesebb a romantikus átköltésnél. "A sors letéteményesévé tett azoknak az igazságoknak, melyeket e könyv tartalmaz - írta Semmelweis 1860-ban-, visszautasíthatatlan kötelességem helytállni érettük." Ez a visszautasíthatatlan kötelesség az életrajzírót is helytállásra kötelezi.

Benedek István - Hippokratésztől ​Darwinig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - Repülőmodellezés ​Kolozsváron
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - - ​mondta Krisztina
Amikor ​feleségemmel - évek során - Nápolytól Stockholmig és Amszterdamtól Leningrádig bebarangoltuk Európát, természetesen meglátogattuk az utunkba eső múzeumokat. Mint "szorgalmas tanuló" alaposan felkészültem a múzeumi látogatásokra: elolvastam a művészek életrajzát, a róluk szóló monográfiákat, az általános művészettörténeti fejtegetéseket. Krisztina, háziasszony lévén, nem ért rá ennyit olvasni, és azt is mondta, nem arra kíváncsi mit írtak a festőről, hanem: mit festett? Mit és hogyan? És amit festett, miképpen hat őrá, előtanulmányoktól és előítélettől mentesen. A látvány érdekli, nem a művészettörténetben kialakított nézet. Különben is, majd elmondom a képeknél, amit tudni kell róluk. Aztán ő is elmondja, amit gondol. Tetszett nekem ez a munkafelosztás. Úgy képzeltem, bemutatom Európa festészetét Krisztinának, nagy okosan elmagyarázom mindazt, amit a könyvek szerint tudni illik. Ám a beszélgetés másként alakult, és mi tagadás előképzettségem dacára sokszor én húztam a rövidebbet - pontosabban szólva: nem ő tanult tőlem, hanem én tőle. Krisztina ugyanis vele született ízlésével és józan eszével lépten-nyomon sarokba szorított: olyan kérdéseket tett föl, amelyekre a könyvekben nem találtam feleletet, vagy ha találtam is, nem riadt vissza attól, hogy megkérdőjelezze az iskolás tételeket, sőt olykor-olykor megcáfolja azt, amit a tankönyvek szentesítettek. Véleményének szabadságát semmiféle tekintélyelv, doktrína avagy előzetesen megformált ítélet nem korlátozta, s ez végül engem is arra kényszerített, hogy fejet hajtsak a befolyásolatlan ízlés és természetes gondolkodás érvei előtt. Viszonzásul azonban én is nyújthattam valamit: azt a művelődéstörténeti körképet, amit mégiscsak a könyvek segítségével ismerhetünk meg. Ebben a kötetben azokat a beszélgetéseket foglaltam történeti sorrendbe, amelyeket a múlt század francia festőiről folytattunk Ingres-től Cézanne-ig. Aki figyelemmel kíséri a konvenció és kételkedés e párharcát, feltétlenül jól jár: megismeri egy korszak izgalmas művészettörténeti viaskodását, az impresszionizmus születését, buktatóit, belső és külső problémáit, nehéz küzdelmét és gyors elvirágzását, az impresszionisták és társutasaik gondjait, lelkivilágát, torzsalkodásait, kései sikerüket, ennek örvendetes és káros következményeit; talán kedvet kap ahhoz is, hogy megnézze vagy újra megnézze képeiket - és végül önmaga dönti el: mi tetszik neki és miért.

Benedek István - Hetvenhét
Ez ​a válogatás, amit az Olvasó kezébe adok, az utóbbi évek néhány tanulmányát és publicisztikai írását tartalmazza. A tanulmányok különböző alkalmakra készültek, így semmi más nem fűzi össze őket, mint az író személye. Nem harcos írások, inkább elmélkedések. A publicisztika ellenben nem az elmélkedő remete írása, hanem a székely huszárok harcos ivadékáé, aki tollát a tiszta emberség, a hazaszeretet és az erény tintájába mártja, és nem fél leírni azokat az igazságokat, amelyeket hetvenhét esztendő változatos politikája sorozatosan megcsúfolt.

Benedek István - Bolond ​világ
"Jobb, ​ha magam utánanézek - írja új kötetének bevezetésében Benedek István -, ezt a tapasztalást szűrtem le sok hamis nyomra vezető tanulmány után. Az olvasónak is ezt a tanácsot adom: Jobb, ha magad utánanézel." Persze, ehhez a munkához az író a tőle megszokott alapos tudományos felkészültséggel, eredeti - szerencsésen egybeötvözött pszichiáteri, természettudományos és irodalmár - szemlélettel nyújt segítséget. Az irodalom, a filozófia, az orvostörténet témaköreiben kalandozik ezúttal Benedek István, s időbelileg is többrétű a gyűjtemény: az ősi egyiptomi orvoslástól a mai, nyugati irodalomig tágul a kör. Ám az egyes esszéket összefűzi a gondolkodás, az alkotás, a rátalálás pszichológiai hátterének firtatása s a kitűnő szerzőnek az a tiszteletre méltó óhaja, hogy a természettudományos és a humanista érdeklődés közti hagyományos ellenlábasságot leküzdje. Szerinte: "A két műveltség egymás nélkül életképtelen vagy legalábbis félresiklott, legjobb esetben félműveltség." - A Bolond világ esszéi az egységes műveltség megszerzéséhez segítik az olvasót azzal az igénnyel, hogy a tudományos szöveg egyben szép-irodalom legyen. A szokatlan cím nemcsak az egyik tanulmány címe, hanem jelzi azt is, hogy a nagy gondolatok születését mennyi furcsaság, "bolondság" kíséri.

Benedek István - Hügieia
Az ​orvosi gondolkodás történetének megírása önmagában nem volna nehéz vállalkozás, hiszen bőséges és sokszorosan feldolgozott anyag áll rendelkezésre. Mégis, épp e bőség, és a sok előd teszi tétovává a szerzőt: milyen úton közelítsen az orvostörténethez, hogy se monoton adatszolgáltató, se valamely szemlélet plagizálója ne legyen? Amellett azt a kényes feladatot kell megoldania, hogy a szakember is jól járjon és a laikus se érezze becsapva magát. Vagyis irodalmi formában kell tálalni a tudománytörténetet, de a szakszerű adatokkal sem szabad fukarkodni. A kiadóval egyetértésben azt a - talán újszerű, mindenesetre szokatlan - megoldást választottuk, hogy párhuzamosan fut egymás mellett az orvosi gondolkodás alakulását tárgyaló "vezérszöveg" és az életrajzi adatokat tartalmazó "lexikon". Így az olvasó megteheti, hogy a részletekkel nem törődve egyfolytában olvassa a gyógyítás fejlődésmenetét, és a lexikális részt csak ott veszi igénybe, ahol a pontosabb adatokra kíváncsi; vagy megfordítva: az életrajzokból maga alakítja ki önálló véleményét, és a szerző álláspontját nem veszi figyelembe. Megteheti azt is - ami a legkívánatosabb -, hogy a vezérszöveggel párhuzamosan olvassa az életrajzokat, vagy pedig azt - ami a leggyakoribb lesz -, hogy a polcára helyezett könyvet lexikonként veszi elő, amikor utána akar nézni valaminek. Ez a kötet az orvoslás történetének kétezer esztendejét öleli fel. Az utána következő háromszáz esztendőt, vagyis az újkori gyógyászat történetét már a második kötet tárgyalja majd. Az orvostörténet nem könnyű olvasmány. Igyekeztem az olvasó dolgát megkönnyíteni a túlságosan szakszerű részletek leegyszerűsítésével, anélkül, hogy ez a hitelesség rovására menne, és igyekeztem a szöveg stílusát irodalmi színvonalon tartani. Ha ez, az orvosi szakkifejezések lefordíthatatlansága és mellőzhetetlensége miatt nem mindenütt sikerült, kárpótolja az olvasót a gazdag képanyag, valamint a klasszikus szövegekből magyarra fordított illusztrációs anyag. A lexikonszerű felhasználást megkönnyíti a részletes tárgy- és névmutató mellett az alapos bibliográfia is. Másfél évtizedes adósságomat törlesztem e könyvvel; örvendek, hogy megjelenését megérhettem, és bízom abban, hogy a laikus és a szakértő olvasó egyaránt szívesen fogadja.

Benedek István - Hetvennyolc
Ha ​az ember rászánja magát arra, hogy részt vegyen a közéletben, akár csak egyszerű újságcikkek írásával, ez óhatatlanul együttjár azzal, hogy barátokat és ellenségeket szerez. Barátom lesz mindenki, aki úgy érzi: az ő gondolatait mondtam ki, szinte helyette gondolkodom, megkönnyítem számára az eligazodást ebben az erkölcsileg oly bizonytalanná vált világban. Ellenfeleim mindazok, akiknek nem kell az erkölcsi világrend, sőt elpusztítására törekszenek. Örvendetes módon az előbbiek vannak többségben, sajnálatos módon az utóbbiak hallatják hangosabban szavukat. Barátaim megkérdik: miért nem válaszolok soha a támadásokra, becsmérlő írásokra? Nem tudják, milyen nevetségessé tenném magam, ha komolyan venném a támadásokat: a nyilasnak hazaáruló vagyok, a papnak antiklerikális, a kereszténynek zsidóbérenc, a zsidónak antiszemita, az ellenzéknek fasiszta, a kormánypártnak fölösleges... Nem tudják, milyen jelentéktelen senkik a támadók. Két év alatt összesen két újságírónak volt érdemes válaszolni, mindkettő barátommá lett azóta - a többiek barátságát nem igénylem. Hetvennyolc éves korában az ember már nyugodtan vállalhatja önmagát akkor is, ha nem tartozik semmilyen csoportosuláshoz, nem áll senki a háta mögött. Ebben a válogatásban sok különféle írás közt főként az emigránsokhoz szólók fognak fölháborítani külhoni magyarokat, a mindent jobban tudókhoz tartozókat. Megnyugtat, hogy éppen a külhoniak közül az okosak megérettek, és rendre rendre küldik helyi lapjaikat - amelyek engem is okosabbá tesznek. El kell ismerni, hogy az itthoni gyűlölködőktől jobban tudják: csak a magyar jövő számít, egyéb semmi.

Benedek István - Varázslás ​és orvoslás az azték, maya és inka birodalomban
Mitől ​magasrendű egy kultúra? Magasrendűnek tarthatjuk-e az aztékok, mayák és inkák kultúráját? Hogyan orvosoltak, kuruzsoltak, varázsoltak ezekben az ősi birodalmakban? Lehet-e eredményes a "tapasztalati orvoslás"? Hatásosak voltak-e a varázslók gyógynövényei? Mi az igazság titokzatos kábítószereikkel kapcsolatban? Ezekre és más kérdésekre válaszol Benedek István orvostörténeti-művelődéstörténeti tanulmánya hatalmas tényanyag összegyűjtésével és kritikai megrostálásával.

Benedek István - A ​ledöntött oszlop
Courbet, ​egy burgundiai nagygazda fia, tájszólásban beszélő és harsogóan vidám kedélyű fickó, a szülői ház és a társadalom ellenállását legyőzve festő lesz. A korabeli - múlt századi - szokással szembeszegülve elvet minden akadémikus, klasszikus és romantikus kötöttséget, és ezzel kiközösíti önmagát a hivatalosan befogadott festők köréből. Van bátorsága szembeszállni a "Szalon" tekintélyuralmával, önálló nyilvános kiállítást rendez az általa létesített "Realizmus pavilonjában", tehetségével kényszeríti ki a kritika és a közönség elismerését. Színes és kalandos életpályája összefonódik Franciaország nagy társadalmi fordulataival. Három forradalmat él át, végül emigrációban hal meg, mert a párizsi kommün utáni reakció felelőssé teszi a Vendöme-oszlop ledöntéséért: előbb börtönbe csukják, majd az oszlop helyreállítási költségét is vele akarják megfizettetni. Az életerőtől duzzadó festőmester összeroppan a méltatlan üldözés súlya alatt. Hazája csak halála után ismeri fel, hogy korának legnagyobb festőjét tette gúny és üldözés tárgyává.

Benedek István - Ember ​és gyerek
Három ​kisregény: Ember és gyerek Két szerelem a varázsos erdő mélyén: egy tiszta gyermekszerelem, amely révbe juttatja a másikat, a szülők szemérmesebb és bonyolultabb szerelmét - ez a tárgya ennek a szokatlan hangvételű kisregénynek. Nem is az a szokatlan benne, hogy megszólalnak az erdő madarai, fái és virágai, s hogy az ember meg a gyerek - sértetten visszahúzódó felnőtt és a hozzá kerülő kisfiú - szinte ősközösségben élnek a természettel, szokatlanná az teszi, hogy a történet szereplői valamennyien tiszta szívű emberek. Ember és gyerek kölcsönösen nevelik egymást: a felnőtt megtanítja a gyermeket a jól végzett munka örömére, a gyermek pedig kiemeli a felnőttet keserű magányából. Egészséges életbölcselet sugárzik a könyvből: az összetartozásnak, a meleg otthonnak, a szép és dolgos életnek derűs bölcsessége. S az irodalomban járatos olvasó megérzi, hogy ebben a könyvben a mesemondó Benedek Elek szelleme támad új életre. Három ing "... egy különös könyvön dolgozom: Bot Péter képzeletbeli szkizofréniás lélekrajzában rekonstruálom, mi történik szkizofréniás lelkében, amikor éppen "megzavarodik", vagyis amikor hosszú neuraszténiás, kényszeres előzmények után "kitör" rajta az őrület..." Így jelezte az Aranyketrec-ben ennek a könyvének a születését az író. Valóban különös világot tár az olvasó elé: egy gyermekkorától fogva neuraszténiás ember álomvilágát, aki a realitástól elszakadva, mintegy a múlt században él, a temetőt járja, a holtak közül választ baráti kört magának, majd egy meggyilkolt varrónő iránt lobbant kései szerelemre, végre halluciánció nyomán azt képzeli, ő ölte meg a leányt. Kisvárosi történet 1935-ben egy tizenhat éves fiú szülei hirtelen elválnak, őt bátyjával együtt egy baráti házaspár gondjaira bízzák. A serdülő fiú tudni akarja, mi borította fel a harmonikusnak látszó családi életet. Valóságos detektívmunkával rágja át magát a kispolgári család konvencionális hazugságainak védőfalán. Lassanként lehámlanak róla a vallási és társadalmi előítéletek, amelyek közt nevelődött, szeme kezd kinyílni. A szerelmek, szenvedélyek és származási korlátok szövevényében mégis eltévedne, ha a bátyja házassági terve által előidézett drámai összeütközés kíméletlenül le nem rántaná a leplet a hazugságokról.

Benedek István - Ideges ​emberek
Egy ​olvasóm azt mondta erről a könyvről: az ember nem tudja, mit vegyen komolyan belőle, mit tréfára? És kinek higgyen? okos emberek beszélgetnek - vitatkoznak benne egészségről meg betegségről, idegességről, idegbajról, sőt elmebajról is, szerelemről és gyűlöletről, házasságról és a szexuális élet különféle buktatóiról, a mindennapi élet bosszúságairól, feszültségeiről, szorongásairól; a súlyos kóresetek ismertetései közé váratlanul humoros jelenetek kerülnek: a cammogó villamos, a gerlék és tyúkok szerelmi élete, a kiskocsma meg a cimbalmosa, mindez Hamlet idézetekkel tarkítva - hát mondja meg író úr, miféle könyv ez? Tudományos vagy szépirodalmi? - Asszonyom, válaszoltam kissé zavartan, nem szívesen vonnék határt e két műfaj közé. Pontosan arra törekedtem, hogy a tudományosnak is tekinthető témát irodalmi formában adjam elő. Mentségemül szolgáljon, hogy e műfaj-keverésben neves elődeim vannak, és nem is vagyok bizonyos abban, hogy az élet mindennapos jelenségeiről - mert hisz ilyenekről szól a könyv - okvetlenül másként kell írnia a tudósnak, mint a szépírónak. Hogy a dialógusokban szereplők nézetei olykor ellentmondóak, s nem mindig állok egyértelműen az egyik vagy a másik pártjára? Vegye tekintetbe asszonyom, hogy mindegyik én vagyok: a szereplők saját aggályaimat, megfontolásaimat, ismereteimet és kételyeimet juttatják kifejezésre. s egyben persze az olvasóét is, akit magam elé képzelek, s megpróbálok választ adni kérdéseire: úgy is, mint hajdan gyakorlatot szerzett elmeorvos, de nem kevésbé úgy, mint író. Kérem, ne válassza ketté az elválaszthatatlant, és ne restelljen a tudományos könyvben jóízűen kacagni azon, ami mulatságos - helyenként önmagán is, ha majd magára ismer. Benedek István

Benedek István - A ​Ludmilla akció
Benedek ​István, a híres orvosprofesszor, a neves ismeretterjesztő, a kitűnő szépíró, neves elődök nyomdokába lépett a jelen művel. Az irodalom nagyjai mindig kipróbálták tehetségüket mind a sci-fi, mind a bűnügyi regények területén, Edgar Allan Poe-tól Dosztojevszkiig, Jack Londontól Robert Gravesig és Móricz Zsigmondig, hogy Csehovról már ne is beszéljünk. Benedek professzor kezünkben tartott műve a szigorúan vett bűnügyi regény műfajához tartozik. Azonban nem csak fordulatos, izgalmas krimi, hanem irodalom is, hiszen a kettő nem mindig zárja ki egymást. A krimikedvelők kedvükre való olvasmányt találnak a könyvben, az irodalom és Benedek professzor hívei pedig várakozásuknak megfelelően élvezhetik a könyv fordulatait, stílusát. Aki pedig mindkét táborhoz egyszerre tartozik, az valóságos csemegét üdvözölhet a könyvben. Letenni senki sem fogja tudni, amíg a nyomozás véget nem ér.

Benedek István - Három ​ing
Valóban ​különös világot tár az olvasó elé: egy gyermekkorától fogva neuraszténiás ember álomvilágát, aki a realitástól elszakadva, mintegy a múlt században él, a temetőt járja, a holtak közül választ baráti kört magának, majd egy meggyilkolt varrónő iránt lobbant kései szerelemre, végre hallucináció nyomán azt képzeli, ő ölte meg a leányt. E beteges képzelt világ szorosan összefonódik a való élet mindennapos eseményeivel, amelyet egy bérház felzaklatott társadalmának tükrében mutat be az író. A bérház félretaposott sorsú lakóinak apró drámái közt kristályosodik ki a főhős tragédiája, aki az egészséges, de piszkos lelkű emberek közt egyedül képviseli a lelki tisztaságot, de betegen és beteg életfilozófiába ágyazva.

Benedek István - Csavargás ​az Alpokban
Ez ​a könyv Benedek Istvánt, olyan sok kiváló ismeretterjesztő és szépirodalmi mű szerzőjét útleíróként mutatja be. A könyv ifjúkori élmények alapján született és különös varázsú ötletből íródott. A szerző mint kívülálló személy írja le önmagának és testvérének, a két diáknak utazásait, de úgy, mintha egy idősebb, tapasztaltabb barát írná, aki mosolyogva figyeli a két kamasz lelkes merészségét, lobogó kalandvágyát és meggondolatlan bátorságát. A két diák - a ma újra divatba jött módon - sátorral, hátizsákkal felszerelve hol kerékpáron, hol gyalog barangolta be a hatalmas hegység vadregényes vidékeit, az osztrák, a svájci, a francia és az olasz Alpok tündéri tájait. Sok év távlatából visszanézve a kalandok mit sem veszítettek elevenségükből, csak talán rájuk rakódott még valami fájdalmasan szép nosztalgia is. Ez volt az ifjúság!

Benedek István - A ​gyógyítás gyógyítása
E ​tanulmányok arról szólnak: az orvos is ember. Látszólag magától értetődő megállapítás, szinte semmitmondó, hiszen mi más is lehetne, mint ember? Mégis ki kell mondani, mert sokszor a páciensek felejtkeznek meg róla, varázslónak, mágusnak, már-már istennek tartják - s ennek megfelelően lehetetlent, csodát várnak tőle -, vagy éppen ellenkezőleg csak a sarlatánt, a nagymenőt, az ördög egyik földi helytartóját látják benne. Másfelől olykor maguk az orvosok felejtkeznek meg emberi korlátaikról vagy kötelességükről: például a nagyképűség szobrává válnak, vagy a rutinmunkában géppé alakulnak át. Csupa reális veszedelem ez, cáfolhatatlanul megvan ez is, az is meg amaz is - ezért érdemes felidézni és mindig észben tartani orvosnak és páciensnek egyaránt, hogy az orvos is csak ember. Nem több, de nem is kevesebb.

Benedek István - Semmelweis ​és kora
Sikeres ​regényei után, több kiadást megért szépirodalmi értékű ismeretterjesztő munkái sorában, Benedek István ebben a könyvében a nagy magyar szülész, Semmelweis életének és munkásságának állít emléket. Benedek István könyvében az eddigi életrajzokat számos vonatkozásban kiegészíti, elmélyedten tanulmányozza éppen azokat a nehezen megoldható kérdéseket Semmelweis életével kapcsolatban, amelyek a múltban, de még ma is sok vitára adnak alkalmat. Benedek legfőbb törekvése, hogy megszabadítsa Semmelweis emlékét az évtizedek során rárakódott tévedésektől, romantikus máztól, nacionalista elfogultságtól. Mindent bizonyít, ragyogó logikával elemez. Benedek István Semmelweis életrajza igen meggyőző, hiteles, s amellett remek stílusú, élvezetes olvasmány. A könyvet közel hatvan fényképmelléklet egészíti ki.

Benedek István - Mandragóra ​I-II. - Tibet / India
A ​varázslás kuruzslás és orvoslás minden időben, minden helyen összefonódott egymással; tagadhatatlanul e három együtt teremtette meg a gyógyászatot. Nemcsak teremtette: alkotja ma is. Csak az arányai térnek el térben és időben; néhol, némelykor a varázslat uralkodik a tudomány fölött, másutt és máskor az egzakt, kritikus, tudományos szemlélet arat győzelmet a hiszékenységen. Az arányról szól ez a könyv: arról, hogy hol s miképp érvényesül a misztika, a mágia, hogyan hálózza be az ésszerű gondolkodást - és megfordítva: hol s hogyan aknázza ki az értelem a hiszékenység nyújtotta lehetőségeket. Ma a gyógyítás a technika bűvöletében él, hasznát és kárát egyaránt látja az elgépiesedésnek. A csodavárás sohasem tett jót az emberiségnek, ma különösen kiélezett a kettőssége. Hol nem segít a technikai csoda, ott a csalódott páciens hamar átbillen a mágia oldalára: ősi, népi, keleti, titkos tanokba veti bizalmát. Jogosan? Ha a nyugati könyvpiac burjánzó misztika-áradatát látjuk, azt hihetjük: jogosan. Ám a könyveknek nem a tömege, hanem az érvelése a mérvadó; bámészkodás helyett törekedjék arra az olvasó, hogy a józan értelem mérlegére téve, szűrje ki a misztikus tanokból a felhasználható, utasítsa el a képtelent, Gyógyemberek, vajákosok, kuruzslók, sámánok, orvospapok, látnokok és varázslók tudnak valamit, amit a gépek nem - de ez a "valami" ne homályosítsa el a látásunkat, ne essünk oktalanul a miszticizmus csapdájába. A Mandragóra nem a hitetlenség, hanem a kételkedés könyve. Arra tanít, hogy mielőtt bármit elhiszünk, használjuk az eszünket.

Benedek István - Az ​ösztönök világa
Idézet ​az előszóból: "Az elcsépelt mondás - habent sua fata libelli - kényszerítő erővel kívánkozik ide. Ezt a könyvet negyven évvel ezelőtt írtam, 1947-ben, az Új Idők (Singer és Wolfner) kiadóvállalat megbízásából. A megbízás éppoly váratlanul ért, mint most a fölkérés a második kiadás sajtó alá rendezésére. Mi indokolja egy tudományos igényű könyv újrakiadását négy évtized után? Ma folyvást a „tudomány forradalmairól” és a felgyorsuló időről hallunk, a rohamos elévülésről, a modern tanok gyors elavulásáról. Nem valószínű, hogy épp az én könyvem lenne a kivétel e szabályok alól. Lehetséges, hogy a szabályok avultak el, nem érvényesek? Mindenesetre újraolvastam könyvemet, hogy lássam, a közönség kezébe adhatom-e? Öreg korban egy ifjúkori mű szégyent hozhat az alkotója fejére, ennek mégsem szeretném kitenni magam. Csakugyan nem avult el."

Benedek István - A ​professzionális intézményvezetés alapjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Benedek István - Tibeti ​orvoslás és varázslás
Lélekszámra ​kicsiny, méreteit tekintve hatalmas ország Tibet. Mindig izgatta az ember fantáziáját, mindig "rejtelmes" és "tiltott" ország volt. Két évtizede amikor önállóságát elveszítve Kína autonóm területe lett, megszűnt a rejtelmessége, és pár éve a határait is megnyitották az idegenek előtt, nem tiltott ország immár. A kíváncsiság nem szűnt meg iránta, sőt Tibet határozottan "divatba jött" -filmek, televíziós adások, riportok szólnak róla, utazók keresik fel, emigráns tibetiek hordják a hírét szét a világban. Nincs hónap, hogy a világsajtó ne foglalkozna valamiért a tibetiekkel. Ezt a könyvet nem a Tibet-divat szülte. Másfél évtizeddel ezelőtt készült, amikor a dalai láma még nem élt emigrációban, Kőrösi Csomának még nem ünnepelték a bicentenáriumát, nem tartottak még tibetiológus-világkongresszust Magyarországon, és a könyv szerzője még nem vett feleségül egy tibetológust. Ez a könyv önálló része a Mandragóra című műnek, ami a varázslás, kuruzslás és orvoslás kapcsolatát kutatja az emberiség történetében, főként a közelmúltban, a 19. század fordulópontja körüli évtizedekben, amikor még lehetett találni olyan népeket, amelyeket nem, vagy csak alig érintett meg az európai-amerikai civilizáció. Tibetnek kitüntetett helye van ebben a kutatásban, mert ezer éve még jelentős birodalom volt, fejlett kultúrával, ezen belül magas rendű orvosi ismeretekkel. Hatalma azonban megtört, szellemi fejlődőképessége elhagyta, merev vallási dogmatizmusba süllyedt. Orvostudománya vajákossággá alakult, orvosai vagy kuruzslók lettek, vagy "csodadoktorok", akiknek hírneve messzire elhatolt, tudása mégis kétessé vált. A legendás tibeti "ősi gyógymód" pályafutását kíséri nyomon ez a könyv, beleágyazva az ország történelmébe és kulturtörténetébe. (Benedek István)

Benedek István - A ​tudás útja
Nehéz ​lenne meghatározni Benedek István könyvének műfaját. A természettudomány története az ókortól a 20. századig? A tudósok működésének bemutatása? Aligha - Az emberi gondolkodás legkiválóbb vagy legjelentősebb, legnagyobb hatású képviselőinek gondolkodásmódját igyekszik Benedek István írásai felfűzni, hogy elolvasása után az olvasóban megmaradjon a kép: ilyen utat tett meg az emberi tudás. Ez a könyv nem elégíti ki azt az igényt, hogy belőle mindenről részletesen olvassunk. De megtudjuk azt, hogy miként vélekedik a gondolkodásról, a természettudományos szemlélet alakulásáról a szerző. S persze közben magunk is végigjárjuk az utat nem aprólékos részletekben, inkább valahogy úgy, amint a kíváncsi turista végigszalad a múzeumok termein.

Benedek István - Csineva
Mi ​a regényem mondanivalója? Majd megtudom a kritikusoktól. Vannak írók, akik eleve tudatos célkitűzéssel alkotnak; nem tartozom ezek közé. Azok közé tartozom, akiknek - jól vagy rosszul - az ihlet diktál. Azzal a bizonytalan kérdéssel indítottam el a regényt: mi történik egy emberrel, aki konokul ragaszkodik ahhoz, hogy nem hazudik? Sejtettem, hogy rossz végre fut, de csak a regény írása közben ismertem meg keserves sorsát. Végigkísértem hétéves bolyongása során, átéltem kalandjait a börtönben, elmegyógyintézetben, gyárban, őserdő vadonában, Inkább éreztem, mint tudtam, hogy kietlen magánya mögött szerelmi csalódás is lappang. Még nem tudtam, kibe szerelmes, ezért adtam szerelmének a valaki nevet - Csineva ugyanis ezt jelenti. És a "valaki" hármas jelképpé vált: a csalódást okozó szerelmi partneren kívül azt is jelenti, hogy hősöm nem akárki, hanem "valaki", akinek egyénisége és súlya van, és mégiscsak egyvalaki a sok-sok ember közt, lehetnél te, vagy lehetnék én: valaki, aki elveszetten kallódik a harmincas-negyvenes évek Európájában. A hanyatló Európa nemcsak színtere és háttere a regénynek, mondhatni, szereplője is. Hogy milyen fontos szereplője, azt csak az ötödik rész írásakor tudtam meg, amikor felgöngyölítettem a regény hősének korábbi életét, és egyszerre világossá vált előttem, amit addig csak homályosan éreztem: hogy bukdácsolása mennyire szükségszerű, az ő szóhasználatával élve: mennyire sorszerű. Így a sors is belépett a regény szereplői közé: amit a regényhős átoknak nevez, és egy gyermekkori játékos élményhez kapcsol, az valójában a sors; az ő egyénisége és Európa hanyatlása kovácsolja magányos sorssá. Olvasóim talán megállapítják a regény végén "mondanivalómat", hogy az emberi együttélés legfőbb törvénye nem a "szeretném, ha szeretnének", hanem: "szeretnék szeretni". És aki valamilyen oknál fogva nem tud szeretni, az végzetesen magányra kárhoztatva kereng az egyébként oly szép, de számára bús és reménytelen világban. Lehet, hogy csakugyan ez a mondanivalóm; mentségemül szolgáljon, hogy magam is csak a regény befejezésekor döbbentem rá, amikor egyben azt is megértettem, hogy nem csupán regényhősöm szenved a szeretni nem tudás átkától, hanem partnere is: Európa.

Kollekciók