Ajax-loader

Erich Fromm könyvei a rukkolán


Erich Fromm - On ​Disobedience
"Human ​history began with an act of disobedience, and it is not unlikely that it will be terminated by an act of obedience." One of the great psychological and social philosophers of the twentieth century, Erich Fromm expounded on the importance of disobedience and the authentic voice of the individual in modern culture. As relevant now as when it was first published, On Disobedience is a collection of provocative essays, including the title entry, which suggests the very act of dissent—the choice to refuse to conform, to speak "no" to those in power—is essential to a humane society, both to ensure humankind's preservation and to allow for one person to reclaim a genuine sense of self.

Erich Fromm - The ​Forgotten Language
Renowned ​psychoanalyst Erich Fromm investigates the universal language of symbols, expressed through dream and myths, and how it illuminates our humanity In this study, Erich Fromm opens up the world of symbolic language, “the one foreign language that each of us must learn.” Understanding symbols, he posits, helps us reach the hidden layers of our individual personalities, as well as connect with our common human experiences. By grasping the symbolic language of dreams, Fromm explains, we can then also understand the deeper wisdom of myths, art, and literature. This also gives us access to what we, and our society, usually repress. Fromm shares the history of dream interpretations, and demonstrates his analysis of many types of dreams

Erich Fromm - The ​Dogma of Christ
When ​he was 26, the great psychoanalyst and philosopher Erich Fromm abandoned Judaism, though he himself was descended from a long line of rabbis and the product of a devout Jewish upbringing. The title essay of this collection was first published in 1930, just four years after he made that first, decisive split. It was to point towards the future Fromm's work, presenting the view that an understanding of basic human needs is essential to the understanding of society and mankind itself. The following essays too, show a man who would eventually establish himself as a major thinker, producing some of that era's most influential and astute political works.

Erich Fromm - „Olyanok ​lesztek, mint az Isten”
A ​teológiában szokásos történeti-kritikai vizsgálat helyett Fromm az Ótestamentum "radikális értelmezését" ígéri és adja meg művében.

Erich Fromm - The ​Fear of Freedom
Fromm ​sees right to the heart of our contradictory needs for community and for freedom like no other writer before or since. In Fear of Freedom, Fromm warns that the price of community is indeed high, and it is the individual who pays.

Erich Fromm - A ​szeretet művészete
Művészet-e ​a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, "beleesik"? Ez a könyvecske - noha az emberek többsége manapság kétségkivül az utóbbi nézetet vallja - az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük.

Erich Fromm - Utak ​egy egészséges társadalom felé
A ​kötet a szintén kiadónknál megjelent Menekülés a szabadság elől c. mű folytatása. A szerző jelen kötetében azt próbálja bemutatni, hogy az élet a 20. századi demokráciában sok szempontból csak egy másfajta menekülés a szabadság elől. Ennek a könyvnek a nagy része ezt az újfajta menekülést elemzi, melynek középpontjában az elidegenedés fogalma áll. Az ember alapvető szenvedélyei nem ösztönös szükségleteiben gyökereznek, hanem az emberi lét sajátos feltételeiben; abban az igényben, hogy új kötődést kell találni az ember és a természet között, miután elveszett a legősibb szakasz elsődleges kötődése. Az Út az egészséges társadalom felé konkrét javaslatokat tesz egy egészségesebb társadalom működésére. Lényege, hogy mindenféle előrelépés csak akkor lehetséges, ha a változások egyszerre valósulnak meg a gazdaságban, a társadalomban, a politikában és a kultúrában, hogy a bármilyen egyetlen területre korlátozott haladás pusztítóan hat minden terület haladására.

Erich Fromm - Pszichoanalízis ​és vallás
Erich ​Fromm e műve keletkezését Dwight H. Terry alapítványának köszönhette. Ennek célja az volt, hogy támogatásával előadásokat tartsanak és könyvek szülessenek "a vallásról a tudomány és a filozófia fényében" a keresztény szellemiség erősítésére a tudomány segítségével - az emberiség hasznára. Erich Frommot 1949-ben hívták meg az ún. Terry-előadások megtartására a Yale Egyetemre. Előtte olyan nagyságok jártak itt, mint John Dewey, John Macmurray és Carl Gustav Jung. A Pszichoanalízis és vallás adott Frommnak első ízben alkalmat arra, hogy összefoglalja nézeteit a vallásról, melyekre rányomta bélyegét a pszichoanalízis, de ugyanígy találkozása a nem etikai alapú vallásokkal és különböző misztikus áramlatokkal. A műből egyértelműen kirajzolódik Erich Fromm nem teisztikus humanista hitvallása, ahogy másutt ő fogalmazta, nem istenhívő vallásossága. Ebben az igazságosság és a szeretet jelentik az alapvető normákat. Ez az, ami vörös fonálként húzódik végig mindenfajta elhatárolódásán, és ez egyben az, ami az összekötő láncszemet jelenti a pszichoanalízissel. Fromm humanista hitvallása radikális, eleve elutasító a bevett vallások és egyházak mindenfajta bekebelezési kísérletével szemben. Ez azonban nem állt szemben a művét életre hívó alapítvány célkitűzésével, mely azt hangoztatta, hogy nem szabad kizárni senkit, akinek nézetei túlságosan radikálisak, avagy bírálja az elfogadott hittételeket. Annál inkább találkozott Erich Fromm azon alapvető elképzelésével, amelyben az igazság keresése és az emberi viszonyok javítása állt a legelső helyen. Fromm művének hatalmas volt a korabeli visszhangja, többek között Paul Tillich válaszolt rá részletes recenzióval.

Erich Fromm - Daisetz Teitaro Suzuki - Zen-buddhizmus ​és pszichoanalízis
A ​híres japán bölcselő és a nyugati pszichoanalízis egyik meghatározó alakjának tanulmányai kerültek egymás mellé ebben a könyvben. Bár a párosítás első pillantásra meglepőnek tűnhet, Fromm szavaival élve: "két olyan rendszerről van szó, amelyeknek az elmélete egyaránt az ember természetére vonatkozik, gyakorlata pedig a lelki egységet célozza. A pszichoanalízis a lelki betegségek gyógymódja, a zen a lelki üdvösséghez vezető út... Az ember és a lét egyetemes kategóriák: a valóság közvetlen megragadása, az öntudatra ébredés és a megvilágosodás egyetemes élmények."

Erich Fromm - Birtokolni ​vagy létezni?
A ​könyv - szerzője előszava szerint - korábbi írásainak gondolatmenetét folytatja: a mai társadalom válságát boncolgatja és felvillantja a kibontakozás lehetőségeit. A filozófus, pszichológus és szociológus szerző munkájának nagy részét a diagnózis foglalja el; fő törekvése az ember két egzisztenciális törekvésének - a birtoklásnak és a létezésnek - az elemzése. Kifejti, hogy a lételmélet nagy mesterei számára a létezés és a birtoklás közötti különbségtétel mindenkor kulcskérdés volt. Az alapvető egzisztenciális különbségek igazolására bőségesen hoz példákat a költészetből, nyelvhasználatból, Du Marais és Marx megfigyeléseiből, a fogalmak etimológiájából, a létezés filozófiai fogalmaiból, a mindennapi tapasztalatokból (tanulás, emlékezés, társalgás stb.). A bizonyítás befejezéseként az Ó- és az Újszövetség szövegeit hívja segítségül, végül pedig a 13. századi nagy német misztikus, Eckhart mester írásaiból idézi az ő értelmezését a birtoklás és a létezés fogalmáról. A könyv második része a két egzisztenciális mód alapvető különbségeinek elemzése. Fromm külön fejezetekben foglalkozik itt a birtoklás és a létezés mibenlétének elemzésével (nyereségorientált társadalom, birtoklás-erőszak-lázadás, akarat az adásra stb.), végül a birtoklás és a létezés további aspektusait latolgatja (biztonság-bizonytalanság, szolidaritás-antagonizmus, örömélvezet stb.). A könyv befejező része azt mutatja be, hogy a társadalmi változások és a társadalmi karakterváltozások között kölcsönhatás van. Kifejti azt a meggyőződését, hogy csak az emberi karakterszerkezet változása révén képzelhető el a birtoklásvágy visszaszorulása a létközpontúság javára. Végezetül felsorolja az új társadalom létrehozásához szükséges új ember karakterszerkezetének nélkülözhetetlen vonásait. A könyv az új társadalom néhány ismertetőjegyének a felvázolásával fejeződik be. - A társadalmi létformák tudományos igényű elemzése a könyv.

Erich Fromm - Az ​Önmagáért való Ember
Erich ​Frommot első, világhírűvé vált műve, a Menekülés a szabadság elől (1941) méltán avatta az elkötelezett és etikus tudományos gondolkodás egyik nagy alakjává. E második, 1947-ben keletkezett nagy munkája a szerző pszichoanalitikus felismerések alapján megfogalmazódott etikai nézeteit tárgyalja. Fromm tudományos érdeme, hogy a pszichoanalízis jelentőségét a szociálpszichológiát illetően vizsgálta, és egy speciális karakterfogalom kifejlesztésével hidat vert a szociológia és a szociológiai jelenségek pszichoanalitikus látásmódja között. E karakterológia nem csupán az egyedi életsorsok pszichoanalízisét kínálja, de egyben az egyes társadalmi csoportok dinamikus vizsgálatát is. Ezúttal nem csak a beteg egyén az érdekes, hanem sokkal inkább az embereknek a dolgokhoz, az emberi és természeti környezethez fűződő kapcsolatainak alapmintái. Fromm az általa használt karakterfogalom kialakításával már első munkáitól folyamatosan foglalkozott. Kiterjesztette a pszichoanalízis karakterértelmezésének használatát a nem terápiás és nem klinikai területekre is. Ehhez dolgozta ki a világhoz és emberekhez fűződő kapcsolat ideáltipikus alapmintáját, majd ezek után azt vizsgálta, hogy vajon ez a modell az ember gyarapodását és pszichés kiteljesedését szolgálja-e, vagy sem. A mű központi, harmadik fejezetében Fromm az egyes karakterirányultságokat írja le mint produktív, illetve a nem produktív irányultsági típusokat, és értékeli azok kihatását az ember pszichológiai fejlődésére. A könyv nem pusztán Fromm karakterológiájának foglalata, hanem bő terjedelmet szentel az ember dinamikus szemléletéből következő etikai kérdéseknek is. Fromm művének a "Man for Himself" címet adta, és ezzel kifejezésre juttatta humanisztikus programját. Az ő szemében létezik egy, az emberben mélyen beleivódott boldogság- és egészségvágy. A könyv egyfajta humanista hitvallás, annak a hitnek a kifejeződése, hogy az ember maga a mérték és a cél is. A benne kifejtett karakteológia pedig a Fromm képviselte modern humanizmus empirikus alapját jelenti.

Erich Fromm - A ​rombolás anatómiája
Az ​agresszivitás, a pusztításhajlam, a rombolás vágya ősidőktől fogva sajátja az emberi természetnek – legalábbis így tartja a közhiedelem. Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa, e világsikert aratott, számos nyelvre lefordított tudományos alapmű szerzője azonban vitába száll ezzel az önfelmentő vélekedéssel, és elképesztő ismeretanyag felhasználásával, elmés és lenyűgözően logikus érveléssel bizonyítja, hogy a fenti tulajdonságok a modern idők „vívmányai”, a mai ember kevéssé rokonszenves személyiségjegyei. Ahogyan nem ismerünk szadista állatokat sem, a korai ember agresszivitása is csak a védekezést, a túlélést szolgálta, nem volt öncélú, a gyökerei a biológiai adottságokig nyúltak vissza, és nem az elme, a tudattalan sötétjéből eredeztettek.

Erich Fromm - Az ​emberi szív
Akárcsak ​A szeretet művészete, párdarabja, Az emberi szív is a hatvanas években íródott. Míg az előbbiben a szeretet, az utóbbiban a gyűlölet és a rombolásvágy lélektani feltételeit veszi Fromm szemügyre. Arra keresi a magyarázatot, hogyan képes az ember - illetve némelyik embert vagy embercsoport - olyan fokú kegyetlenségre és destruktivitásra, amilyenről a napihírekben vagy a történelemkönyvekben olvashatunk. Valamennyien "báránybőrbe bújt farkasok" volnánk, és a bennünk rejtőző agresszív késztetések csak a megfelelő alkalomra várnak, hogy elszabaduljanak? Képesek vagyunk-e egyáltalán választani jó és rossz között? Frommot mindig is izgatták ezek a kérdések, amelyekre a klasszikus pszichoanalízis nem vagy csak részben kínál magyarázatot.

Erich Fromm - Menekülés ​a szabadság elől
Az ​1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit. Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét. A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.

Erich Fromm - Férfi ​és nő
A ​kis kötet Frommnak a szexualitásról kialakított elképzeléseit legpregnánsabban tükröző, javarészt a negyvenes években keletkezett tanulmányait tartalmazza. Amint az tudott, Fromm nemcsak a szexualitásnak, de az ösztönöknek is egészen más elméletét alkotta meg és alkalmazta, mint Freud. Frommnál a szexualitás ugyan az alapvető ösztönök közé tartozik (az éhséggel, szomjúsággal stb. együtt), ám hierarchikus helyét nem ez szabja meg, alapvetően az ún. pszichés ösztönök (szeretet, gyűlölet stb.) alapján felépülő karakter dönt a szexualitással kapcsolatos kérdésekben. A karakter felől közelíti meg tehát férfi-nő kapcsolatát a szerző, de mivel a karaktert társadalmi tényezők is determinálják, a szexualitás nem tárgyalható az emberiség mintegy hatezer éves történeti háttere nélkül. A kötet tanulmányai - elsősorban Bachofen matriarchatus-elméletére építve - e keretben tanulmányozzák nem és karakter, férfi és nő, szexualitás és jellem, valamint a homoszexualitás problémáit. A vázolt összefüggések miatt sikerült Frommnak - már igen korán - a mait sokban előző, empatikus képet rajzolnia a homoszexualitásról, de ezek az összefüggések magyarázzák igen jelentős meglátásait is férfiuralom, feminizmus, a szexualitás mint uralmi rendszer stb. kérdésköreiben. A kitűnően megírt, némi elmélyedéssel mindenki számára érthetőek a kötet tanulmányai.

Erich Fromm - To ​Have or to Be?
To ​Have Or to Be? is one of the seminal books of the second half of the 20th century. Nothing less than a manifesto for a new social and psychological revolution to save our threatened planet, this book is a summary of the penetrating thought of Eric Fromm. His thesis is that two modes of existence struggle for the spirit of humankind: the having mode, which concentrates on material possessions, power, and aggression, and is the basis of the universal evils of greed, envy, and violence; and the being mode, which is based on love, the pleasure of sharing, and in productive activity. To Have Or to Be? is a brilliant program for socioeconomic change.

Kollekciók