Ajax-loader

Leon Battista Alberti könyvei a rukkolán


Leon Battista Alberti - A ​festészetről / Della pittura, 1436
Leon ​Battista Alberti A festészetről című munkája 1435-36-ban íródott, nyomtatásban először 1540-ben jelent meg Bázelben. Bár Magyarországra korán elkerült, már Mátyás király corvinái között is szerepelt két példányban, első magyar nyelvű fordítása mindeddig váratott magára. A fordítás elkészítése alighanem azért is jelentett gondot, mert Alberti kétféle változatban, latin és olasz nyelven is megírta értekezését, amelyek több ponton eltérnek egymástól. Ráadásul mindkét változat több kéziratban maradt fenn, amelyek eltérő pontosságúak. Magyar fordítója, Hajnóczi Gábor igyekezett megőrizni mind a latin, mind az olasz nyelvű szövegben foglaltakat, ezért a fordításnál az olasz nyelvű változatot vette alapul, de az Alberti által lefordítatlanul hagyott latin szövegrészeket dőlt betűvel szintén beleépítette az értekezés szövegébe. Az olasz szöveg esetében a legjobbnak tartott firenzei kéziratot, a latin esetében pedig a vatikáni kéziratot használta fel a munkájához. ; Alberti Della pittura című értekezése alapvető jelentőségű munka nemcsak az itáliai, de az egész európai művészettörténet forrása, a traktátusirodalomban összekapcsolja a késő középkori Cennino Cennini művét (Libro dell' Arte) a reneszánsz művészek későbbi elméleti írásaival. A festészetet a - középkori értékeléssel szemben - "szabad" művészetekkel egyenrangúként tárgyalja. Szerzője nem festő volt, hanem klasszikus nyelveket tanult, egyetemet végzett, sokoldalú tehetségű, művelt ember, aki szoros kapcsolatban állt mind a világi és egyházi hatalommal, mind a művészekkel. A latin nyelvű változat ajánlását a mecénás Giovan Francesco Gonzagának, a másik prológusát a szobrász és építész Filippo Brunelleschinek írta. Értekezése három részből, "könyvből" áll. Az első könyv - bár a szerző nem használja a perspektíva kifejezést - lényegében a 15. századi festői perspektíváról, a látvány képi megszerkesztéséről szóló szabatos leírás. A második könyv arról szól, hogyan kell az ilyen módon megalkotott térben egy adott témát, jelenetet ábrázolni. Ezen alkotófolyamat három fázisát írja le: a körülrajzolás, a kompozíció és a megvilágítás, vagyis a színek használatának elveit foglalja össze. A harmadik könyv a festő személyiségével foglalkozik, azokat a követelményeket fogalmazza meg, amelyeknek szerinte minden festőnek meg kell felelnie. A jegyzetekkel, irodalomjegyzékkel, név- és tárgymutatóval is kiegészített kétnyelvű (olasz-magyar) kiadáshoz a fordító, Hajnóczi Gábor írt a szerzőt bemutató és mű tartalmát és jelentőségét megvilágító kitűnő bevezető tanulmányt. - A művészettörténet és -elmélet iránt érdeklődők, egyetemisták olvasmánya.

Kollekciók