Ajax-loader

Timár György könyvei a rukkolán


Timár György - Ami ​gyorsabb a halálnál
"Mindnyájunkban ​él egy öncsaló, aki szebbnek, tisztábbnak igyekszik önmagunkat láttatni. Egy öncsaló, aki minden cselekedetünkre megpróbál mentséget, sőt önigazolást találni. Egy öncsaló, akire általában szívesebben figyelünk, mint igazi énünkre; minél gyávábbak vagyunk, annál inkább. Aki gyáva, az amíg csak lehet, kerüli a valóságos önértékelés tükrét, s csak egészen kivételes helyzetekben pillant bele: olyankor, amikor önszépítő kísérletei előtt már semerre nem nyílik egérút. Sokszor idézi Hegelt: "A szabadság nem egyéb, mint a szükségszerű fölismerése." De vajon szabad lehet-e az az ember, aki fölismeri ugyan a szükségszerűséget, ám a döntő pillanatokban visszariad a cselekvéstől? A drámai keret, melyben cselekményem játszódik 1956 tragikus, véres ősze. A leginkább embert próbáló pillanat. A megkerülhetetlen tükör."

Timár György - Nevető ​lexikon
Mindenki ​tudja, mi az: lexikon. A "lex" (törvény) és az "ikon" (szentkép) szavakból alkotott fogalom, más szóval: magasztos törvénytár, törvényes rendszerbe foglalt magyarázata mindannak, ami szent és érthetetlen. Igaz, van olyan elmélet is, mely szerint a fogalom egy bizonyos Kohn Lexiről vette nevét. ám e teóriát nem sikerült cáfolhatatlan tényekkel alátámasztani. Maradjunk tehát a szent törvénytárnál. Egy szent törvénytárat az ember nem úgy olvas, mint egy regényt, mely - mint tudjuk - a közepén kezdődik, a végén folytatódik és az elején fejeződik be, legalábbis magukra valamicskét adó modern szerzőknél. Törvénytárat föl-fölüt az ember, bele-belelapoz, egy-egy címszavának utánanéz, s közben meglehet az a jóleső érzése, hogy mit sem vesztett, nem maradt le semmiről, ez a mű minden címszónál úgyszólván elölről kezdődik, és megannyiszor tüstént véget is ér. Következésképp ajánlatos, hogy az olvasó (főleg a gyakorlatlanabbja) ne olvasson egyszerre többet - mondjuk - egy-két ezer címszónál, hiszen együltő (vagy fekvő) helyünkben ennyi művet elolvasni amúgy sem csekély teljesítmény, meg aztán sokkal több címszót különben sem találunk e kötetben. Ezzel szemben előnyös, ha nem jövünk ki a gyakorlatból, és minden áldott nap elolvasunk a lexikonból lefekvés előtt egy-egy evőkanállal. Ez részint a rekeszizmok kellő megmozgatása és ennek révén a könnyebb emésztés végett fontos, részint azért, mert rohanó világunk annyi információval halmoz el bennünket naponta, hogy ezek megemésztése is csupán így válik lehetővé. Íme, ezt célozza művecském, melyet költséget és fáradságot megkímélve állítottam össze hasonló, bár - valljuk meg - jóval unalmasabb kézikönyvek alapján nemzetem épülésére, szellemi gyarapodására.

Timár György - Ezt ​sem én írtam
Az ​író, könyvéről: "Régi meggyőződésem, hogy a múzsa homlokcsókjára ölbe tett kézzel, avagy kézbe tett öllel várakozni egyaránt ostoba időtöltés. A múzsa is csak nő, ugyebár, következésképpen sosem fogja rossz néven venni, ha szerelméért teszünk is valamit. Például ha mi magunk csókoljuk homlokon. Hadd írjon ő helyettünk, mi pedig nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk kérem. nem én írtam, ezt sem én írtam. Az én múzsám egyébként a százkarú - és száztollú - Sívára hasonlít lévén az én múzsám: a többiek Pályatársaim, költők, írók, filmesek. Elevenek és holtak, merész ifjú kísérletezők és megsüvegelt öregek, a jelen jelesei (és elégségesei), valamint a múlt nagy hírű klasszikusai. Ami ez utóbbiakat illeti, egy részük külföldi lévén, parodizálásuk egyszersmind fordítóik parodizálására is alkalmat szolgáltatott Kell-e mondanom, hogy nem tudtam, de nem is akartam ellenállni ennek a kísértésnek? Mint ahogy nem álltam meg azt sem, hogy ezután az “Így fordíttok ti" után egy ”így forgattok ti”-t Is ne biggyesszek a könyv végére Ha e - természetesen nem általam írt - filmekben netán ráismernének bizonyos filmrendezői, avagy forgatókönyvírói iskolákra, nagyon kérem, ezt semmiképpen ne tekintsék a véletlen művének! Kor- és honfitárs kollégáimról egyébként négy éve, "Nem én írtam" című paródiás kötetem fülszövegében ezt írtam: “Számos jeles írónk bánatomra hiányzik e gyűjteményből. A tollam eddig valahogy nem akaródzott reájuk állni. Erőltetni meg nem szabad az ilyesmit, abból nem sülhet ki jó. Talán. Majd. Egyszer.” Örömmel jelenthetem, hogy e mulasztásaimnak legalábbis egy részét sikerült pótolnom. Hazai írói arcképcsarnokunk - sajnos - még így sem teljes; ám erre megint csak azt mondhatom: talán, majd, egyszer. Addig is jó szórakozást irodalmi “karinthkatúráim újabb csokrához”

Timár György - Válogatott ​agyrémeim
"Sokszor ​megkérdezték tőlem, voltaképpen minek is vallom magam. Költőnek? Műfordítónak? Parodistának? Netán kritikusnak, prózaírónak, humoristának? Ezúttal is csak azt válaszolhatom: írónak tartom magam. Az pedig sehol sincs megszabva, nemde, hogy írónak csak egyetlen műfaja lehet. Vagy csak négy. Mindenesetre tény, hogy olyan embernek, aki kerek négy évtizede foglalkozik versfordítással, s úgyszintén évtizedek óta irodalmi paródiák készítésével, egyik legfontosabb humorforrása - pontosabban: eszköze - maga a anyanyelv, melynek szinte kimeríthetetlen játékos lehetőségei mindig is izgattak, új meg új fölfedező utakra sarkalltak."

Timár György - Fölmerült ​Atlantisz avagy a szerelem regénye
Timár ​György (Budapest, 1929. június 23. – Budapest, 2003. szeptember 24.) magyar költő, kritikus, műfordító. Filozofikus verseket írt, melyekben keveredik a kötöttség és a formabontás. Francia, belga, spanyol, dél-amerikai, török, német írók műveit fordította. Népszerűek irodalmi paródiái. A Fölmerült Atlantisz avagy a szerelem regénye című műve 1996-ban jelent meg.

Timár György - Királyi ​Sziget
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Timár György - Nem ​én írtam
Csakugyan ​nem én írtam? A dolog meglehetősen bonyolult. Hogy is mondta felmenőiről József Attila? "Verset írunk - ők fogják a ceruzámat / s én érzem őket és emlékezem." Valahogy így vagyok kipécézett "áldozataimmal" én is: paródiát írunk - ők fogják a ceruzámat, s nekem csak annyi a dolgom, hogy érezzem őket és emlékezzem. De aztán alaposan. Illetve, hogy egyszerre érezzem-lássam őket belülről meg kívülről. Vagyis: hogy kiforgassam őket, mint egy kívül dekoratív, belül itt-ott bélése-szakadt kesztyűt. Purifikátori gúnnyal és apostoli szeretettel. S tudván tudva, hogy a parodista élete kizsigerelt szerzőinek életétől függ. Hiszen - valljuk meg - a legtalálóbb görbetükör is hiábavaló, s feledésbe is merül, ha a tükrözött irodalom egésze érdektelen. Számos jeles írónk bánatomra mégis hiányzik e gyűjteményből. A tollam eddig valahogy nem akaródzott reájuk állni. Erőltetni meg nem szabad az ilyesmit, abból nem sülhet ki jó. Talán. Majd. Egyszer. Ami e kis írások műfaját illeti: engedtessék meg őket irodalmi karinthkatúráknak titulálnom. A hódolat jeléül az iránt, akit mesteremnek és örökhagyómnak tisztelek. Kritikusaimnak annyit, hogy nem kell fukarkodniuk a felsőfokú jelzőkkel, utóvégre minden itt olvasható paródia egy-egy kis remekmű. Ha ellenben korholni óhajtanának, eleve rossz helyen kereskednek, hiszen ezt a könyvet, mint tudjuk, nem én írtam...

Timár György - Nevető ​lexikon és agyrémszótár
Timár ​György rekeszizom-mozgató és agyműködést-serkentő remekműveinek címszavain nemzedékek röhögték életre magukat. A Nevető Lexikon és az Agyrémszótár most javított és átdolgozott kiadásban, egy kötetben lát napvilágot, készen arra, hogy - miközben megerősíti hitükben és kedélyükben a régieket - új híveket toborozzon ennek a sajátos műfajnak.

Timár György - Fazakas István - Szleng-szószedet
Nem ​szótár: szószedet. Nem magyaráz: jelentést ad. Nem etimologizál: felsorol. Az ábécébe rendezett szleng szavak alapján sajátos kultúrtörténet rajzolódik ki: már nem, vagy csak szépirodalomból ismert kifejezések épp úgy megtalálhatók benne, mint a mai fiatalok által használtak; s ízelítőül felbukkan például a speciális drogos, illetve börtönzsargon néhány szava is. A széles olvasóközönség érdeklődéssel, az irodalmárok haszonnal forgathatják a természetesen nyelvészek számára is izgalmas kötetet.

Timár György - A ​Duna titkai
A ​Duna titkai Európa egyik legnagyobb folyójának kalandos története. Az író az eredet(ek)től, a torkolat(ok) -ig utazik olvasójával, sorra fölidézve az izgalmas csatákat, merényleteket, pöröket, szerelmeket, mészárlásokat és legendákat, melyek a Dunához és partjaihoz fűződnek. Történelmi, földrajzi, irodalmi, kultúrhistóriai ismeretek valóságos tárházát nyújtja a könyv, de nem oktató, hanem tréfás, csevegő, olvasmányos hangon. Külön érdekessége, hogy a szöveget a tárgyalt rész eseményeit illusztráló bélyegek díszítik (a legszebbek színes mellékleteken is láthatók), így a bélyegek gyűjtőinek és kedvelőinek egyedülálló könyvcsemegének számít.

Timár György - Kiss Lajos - Baranya ​megye földrajzi nevei I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók