Ajax-loader

Olga Tokarczuk könyvei a rukkolán


Olga Tokarczuk - Nyughatatlanok
Az ​elmúlt évek egyik leghíresebb és legszélesebb körben vitatott és méltatott nagyregénye. Lengyelországban a Nike-díjat, Nagy-Britanniában a "Man Booker International" díjat nyerte el. A szerző 2019-ben megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. Olga Tokarczuk könyvének hősei nomádok, örök utazók. Nők, akik tartalék fogkefét hordanak kézitáskájukban arra az esetre, ha sürgősen útra kell kelniük, és férfiak, akik tíz perc alatt képesek utazásra készen összepakolni minden holmijukat. Saját határaikon túllépő figurák, akikkel együtt a Világegyetem végtelenségét élhetjük át, amíg tart az utazás. Ez a regény egyszerre szól az emberi testről, az életről, a halálról, a mozgásról és a vándorlásról. Szereplői között ott találjuk Philip Verheyent, aki a tizenhetedik században saját amputált lábát boncolta fel és rajzolta meg anatómiai pontossággal. De ott van Angelo Soliman is, az Észak-Amerikában született fekete rabszolga, később Kazinczy Ferenc barátja, akinek holttestét császári parancsra kitömték és kiállították a bécsi Természettudományi Múzeumban. De ott van annak a huszonegyedik századi férfinak a szívszaggató története is, akinek felesége és gyermeke egy horvát szigeten tűnik el rejtélyes körülmények között. Olga Tokarczuk fantáziával és provokációval teli történetei korunk felszíne alá vezetik olvasójukat, emberi létezésünk valódi mélységeibe. "Eredeti, szenvedélyes és remekül megírt." (Le Figaro) "Európa szállodái jól tennék, ha minden éjjeliszekrényen tartanának egyet ebből a könyvből. Nem tudok ennél a könyvnél jobb útitársat elképzelni ezekben a viharos, fanatizmussal teli időkben." (The Guardian) OLGA TOKARCZUK (1962) az egyik legolvasottabb lengyel író, könyvei 34 nyelven jelentek meg. Végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami hatással volt írásaira is. Első regényéért (Az Őskönyv nyomában, 1993; magyarul: 2000) rögtön elnyerte a Ko¶cielski Alapítvány díját. Az igazi áttörést azonban Őskor és más idők (1996; magyarul: 2011) és Nappali ház, éjjeli ház (1998; magyarul: 2014) című regényei hozták meg számára. Két könyvét is (Begunok, 2007; Jakub könyvei, 2014) a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi díjjal (NIKE) jutalmazták; előbbi regénye 2018-ban a Nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. Olga Tokarczuk életművéért 2019-ben megkapta az egy év késéssel kiosztott, 2018-as irodalmi Nobel-díjat.

Olga Tokarczuk - Az ​elveszett lélek
A ​Nobel-díjas Olga Tokarczuk első gyerekeknek (is) szóló képeskönyve testről, lélekről, várakozásról és türelemről.

Olga Tokarczuk - Nappali ​ház, éjjeli ház
Nowa ​Ruda (német nevén Neurode) sziléziai kisváros a cseh–lengyel határon, a háború előtt Németországhoz tartozott. Az ideköltöző narrátor, rejtélyes szomszédjával, a parókakészítő Martával folytatott beszélgetései nyomán, kisebb-nagyobb történetekből férceli össze az őt körülvevő valóság patchworkjét. Az emlékek és álmok különböző korokból származnak az idők kezdetétől a középkoron és a 18. századon át a jelenig. Az emberi élet állandó változása és a változatlan tér és természet, a történelem és a mítoszok, apokrifok világa, az egyén emlékei és a kollektív tudattalan archetípusai együtt alkotják az örök „hely” végtelen valóságát.

Olga Tokarczuk - Bieguni
Literacka ​Nagroda NIKE 2008 Bieguni to książka odważna, w której Olga Tokarczuk opowiada o sobie i o swoim widzeniu świata. Rzadko zdarza się obcować z dziełem tej miary, jak Bieguni Olgi Tokarczuk. Tak złożonym i przejmującym. Opowiedzenie jego treści w kilku zdaniach byłoby nadużyciem i sprzeniewierzeniem niezwykłego pomysłu tej powieści. Dlatego – nie uchylając się od swojej roli – zachęcamy do osobistej lektury, gotowej na emocje i myśli, jakie towarzyszą największej literaturze. „Ta książka stara się być lojalna wobec kakofonii i dysonansu naszego doświadczenia świata, wobec niemożliwości jego ujednolicenia, wobec jego chaosu, rozpadania się i ponownego tworzenia nowych konfiguracji. Jestem w niej wierna peryferiom, obszarom niedopowiedzianym, zamazanym. Powtarzam w niej własne błędy i wydaje mi się to absolutnie konieczne”. Olga Tokarczuk „Bardzo mądre dzieło dojrzałej pisarki”. Jerzy Jarzębski

Olga Tokarczuk - Őskor ​és más idők
Őskor ​mitikus falu Lengyelország keleti részén. Négy arkangyal teremtette, akik őrt állnak a folyóktól körbezárt falu körül. Ezeknek az arkangyaloknak a szemével látjuk, ahogy az első, majd a második világháború felkavarja az apró falu életét. Miközben zajlik előttünk természet és modernitás, nők és férfiak összecsapása, lassan minden a könyörtelen idő allegóriájává válik. Visszaemlékezések, álmok, fantáziák, szóbeszédek, elmondatlan történetek és inszomniás képzelődések teremtik meg Tokarczuk világát.

Olga Tokarczuk - Ostatnie ​historie
Trzy ​kobiety, babka, córka i wnuczka, spotykają na swojej drodze śmierć. Stają przed koniecznością spojrzenia na swoje życie od nowa. Każda z nich szuka dla siebie właściwego miejsca. Choć są przedstawicielkami różnych pokoleń tej samej rodziny, ich światy nie przystają do siebie. Ostatnie historie to współczesna saga, w której na oczach bohaterów przemija ich świat.

Olga Tokarczuk - Az ​Őskönyv nyomában
A ​XVII. század második felében Franciaországban titkos társaságot alapít néhány nemes, művelt, tudós férfiú. E társaság tagja a Márki is, aki expedíciót szervez az őskönyv felkutatására, amelyet Isten elvett az emberektől, mert érdemtelennek találta őket rá. Nekivág hát a kis csapat - a Márki, Veronique, a kurtizán és Gauche, a néma fiú a veszélyekkel teli, kalandos útnak valahová Spanyolországba, a fenséges hegyek közé, ahol állítólag a könyvet elrejtették...

Olga Tokarczuk - Hajtsad ​ekédet a holtak csontjain át
Egy ​sziléziai falu lakója rejtélyes körülmények között meghal. Szomszédja, Janina Duszejko egy nyomra bukkan, amelyet elárul a rendőröknek. De senki sem akar hinni az elméletében. A nyugdíjas tanítónőt és állatvédőt jó szándékú, de zavaros fejű vénasszonynak gondolják, aki túl sokat foglalkozott asztrológiával. Egy újabb haláleset után azonban egyre többen veszik fontolóra a szavait... A friss Nobel-díjas Olga Tokarczuk lebilincselő "ökológiai-morális thrilleréből" Agnieszka Holland készített filmet, angol fordítása pedig felkerült az idei Nemzetközi Booker-díj rövid listájára. OLGA TOKARCZUK (1962) az egyik legolvasottabb lengyel író, könyvei 34 nyelven jelentek meg. Végzettsége szerint pszichológus. Egyetemi tanulmányai idején önkéntesként viselkedészavaros serdülők pszichiátriai gondozóintézetében dolgozott. 1985-től terapeutaként praktizált, és Jungot tanulmányozta, ami hatással volt írásaira is. Első regényéért (Az Őskönyv nyomában, 1993; magyarul: 2000) rögtön elnyerte a Kościelski Alapítvány díját. Az igazi áttörést azonban Őskor és más idők (1996; magyarul: 2011) és Nappali ház, éjjeli ház (1998; magyarul: 2014) című regényei hozták meg számára. Két könyvét is (Begunok, 2007; Jakub könyvei, 2014) a legrangosabbnak számító lengyel irodalmi díjjal (NIKE) jutalmazták; előbbi regénye 2018-ban a Nemzetközi Booker-díjat is elnyerte. Olga Tokarczuk életművéért idén megkapta az egy év késéssel kiosztott, 2018-as irodalmi Nobel-díjat. KÖRNER GÁBOR (1969) fordító, lengyel és ukrán szakon végzett az ELTE-n. 1996-1998 között a JAK Világirodalmi Sorozatot szerkesztette. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíjasa, 2006-ban Babits Mihály-ösztöndíjas volt. 2005-ben a Lengyel Köztársaság kulturális minisztere a Lengyel Kultúráért Érdeméremmel tüntette ki. 2011-ben József Attila-díjat kapott.

Olga Tokarczuk - Bizarr ​történetek
"Éjszakánként ​szinte akaratom ellenére más, még tarkább ösvényekre vitt az internet - felvonultatta előttem a szentek, vagyis inkább földi maradványaik halál utáni sorsát, az ujjak, bokák, hajfürtök, a testből kivágott szívek, lenyisszantott fejek imádatát. (...) És a szent testek elrablását, a halottak felosztását, a csodásan megsokszorozódó szíveket, kezeket, sőt, a Kisjézus fitymáit (sacrum preputium). Egy aukciós oldal archív ajánlatai között szentek testének darabkái szerepeltek. Az első megjelenített találat Kapisztrán János ereklyetartója volt a belezárt ereklyével együtt - 680 złotyért kínálták az Allegro honlapon." Petneki Noémi fordítása Olga Tokarczuk a kortárs lengyel irodalom egyik legnagyobb alakja. Az 1962-ben született írónő pszichoterapeutaként kezdte pályáját. A kilencvenes évektől jelennek meg szépirodalmi írásai, amelyek sorra nyerik el a legrangosabb lengyel és nemzetközi irodalmi díjakat. A 2018-ban megjelent Bizarr történetek novellái szürreális elemekben bővelkedő, többnyire nyugtalanító írások, amelyekben felbukkan Tokarczuk megannyi fontos témája, a lét nagy kérdései, az ember és a természet viszonya és a nemiség.

Olga Tokarczuk - Sok ​dobon játszani
Olga ​Tokarczuknak (1962) mindig is Szilézia volt az otthona. Igaz, a nyolcvanas évek első felében a Varsói Egyetemen tanult pszichológiát (a legviharosabb időszak, 1981 decembere több elbeszélésében is visszatér). Az évtized második felében Wrocławban dolgozott, a szakmájában, majd egyre több időt szentelt az írásnak és a könyvkiadásnak. Nowa Rudában él, ha éppen nem járja a világot. ___Bár gimnazista kora óta jelennek meg versei, elbeszélései, a valódi pályakezdést egyetlen magyarul is olvasható regénye, Az Őskönyv nyomában (1993, 2000) jelentette. Újabb regényeivel E. E. (1995), Őskor és más idők (1996), Nappali ház, éjjeli ház (1999) bekerült a mai lengyel próza legszűkebb élvonalába, műveit már Európán kívüli nyelvekre is szorgalmasan fordítják. ___Meghatározó szerepet játszott abban, hogy a lengyel prózában 1990 után háttérbe szorult a fikció iránti bizalmatlanságról árulkodó dokumentarista és önéletrajzi írásmód. Az új nemzedék a formai ellenforradalom után visszahelyezte jogaiba a történetmondást, újra felfedezte a hagyományos prózaírói erényeket. Ennek köszönheti sikerét. ___Tokarczuk műveit gyakran próbálják értelmezni pszichológiai kategóriákkal (főként Jung és Freud hatását keresik), vizsgálják mitográfiai prózaként (Eliadéra vagy García Márquezre hivatkozva), megint mások pedig a feminista kritika eszköztárával közelítik meg. E kötet olvasói mindegyik módszert kipróbálhatják. Nem fognak célt téveszteni, hisz Tokarczuk szerint az én, bármilyen gyanús konstrukció is, igen jól használható. Nélküle nem lenne irodalom.

Kollekciók