Enzsöl Ellák könyvei a rukkolán

Enzsöl Ellák - Szeretlek, ​mint medrét a folyó
Miként ​alakítja életünket, formálja személyiségünket az a szépen nyíló virág, amelynek szerelem a neve? A szerelem szépséges felelősségéről, az emberi kapcsolat örömeiről és gondjairól írni mindig izgalmas feladat. Költők, írók, művészek lesznek segítőink ebben a munkában, hiszen ők az emberi szív ismerői, akik tudják, hogy csak a szeretetre kimondott igen az ember mértékű szó, s épp ezért a szavak súlyával is tisztában vannak. A szerelem: az öröm tágassága. A szerelem: a gond szűkössége. És mégis, csak így lehetnek szépek. Csak a szerelem örömében kitárulkozó ember érezheti azt a szívszorító félelmet, amit a másik ember élete jelent. Senkit nem szeretett az, aki még senkit sem féltett. Semmit sem érzett még a szerelem mélységéből az, akit nem érintett meg az aggódás szédülete.

Enzsöl Ellák - Gondolatok ​a szerelemről
Dylan ​Thomas És nem vesz rajtuk erőt a halál című versében (fordította Kálnoky László) az örökkévalóság dolgai között említi a szerelmet. Azt az érzést, ami a világ kezdete óta fájdalmasan boldog kísérője az ember minden lépésének az ifjúkortól egészen az elmúlás pillanatáig. A szerelemről szóló alkotások megszámlálhatatlan sokasága ellenére a szerelem titok maradt. Mindenkinek a saját titka, amit mélyen, egész valónkban átérzünk ugyan, de amiről csak pontatlanul és dadogva tudunk beszélni. Enzsöl Ellák könyve segítségünkre lehet a szerelem titkának megfejtésében. Olyan ez a könyv, mint az éjszakai égbolt augusztusban: a boldogság színeként számon tartott kék háttér szövetén gyémántszemekként ragoknak a szerző éles szemről és nagy emberismeretről tanúskodó gondolatai.

Enzsöl Ellák - Szeretet-hittan
Negyvenhetedik ​születésnapomra nagy, piros szívet kaptam ajándékba. A piros posztóból készített szív 47 kis szívet rejtett magában. Ez a meglepetés gyönyörű visszajelzése volt a legszebb jézusi szolgálatnak: a szív teológiájának.

Enzsöl Ellák - Családi ​ünnepek
Nem ​boldog igazán a hazában, aki boldogtalan a családban - hallottuk a mondást. Igen ám, de lehet-e tanulni a családi boldogságot? - kérdezhetik az új családalapítók. Sokan hirdetik, hogy igen, többek között e mű szerzői is. Mindenekelőtt a hagyományokból, amelyet gyűjtő szóval "családi ünnepeknek" nevezhetünk. A keresztelőtől az aranymenyegzőig vezető út számtalan hétköznapjai közül kiemelkedő családi ünnepek is csak akkor tündökölnek igazi fényükben, ha maguk a hétköznapok is bensőségesek, a család összetartozását tükrözik, az egymásra figyelés, az együttgondolkodás, -tervezés, -készülődés jegyében követik egymást, ha mindenki elfogadja a rá "osztott" szerepet és meg is felel annak. Ahol ezek a tradíciók az évtizedek alatt elsikkadtak - és még a "szereposztás" is átrendeződött -, de még él vagy újjáéledt a vágy az átépítkezésre, ott a népi vallási hagyományok kimeríthetetlen forrásul kínálkoznak. A könyv a keresztelőtől a temetésig sorra veszi az emberi életút ünnepi eseményeit, bemutatja a gyakorlati tudni- és tennivalóit, az azzal kapcsolatos szokásokat, hiedelmeket, viselkedésformákat. A régi magyar és az egyetemes kultúra iránt fogékony olvasók minden rétege élvezetes olvasmányt talál benne.

Szabó Géza - Marics József - Enzsöl Ellák - Virányi Ottó - Tóth Péter Domonkos - Kovács István - Koós Gyula - Legédy Péter - A ​honalapító szent István
˝... ​Milyen volt arca, tekintete, megjelenése... Szeretnénk őt megidézni a maga valóságában. Amikor ezt kutatjuk, a magyar századokból elénk sorjáznak a kérdések, rajzok, festmények, ezekkel társulva a szent királyt megörökítő irodalmi írások, egészen napjainkig. A méltatások, történelmi értekezések, megnyilatkozások, ünnepi beszédek mind-mind az országalapító roppant nagyságát, személyiségét idézik; sok-sok írás oly meglepő szemléletességgel, hogy szinte magunk előtt látjuk a "magyarok tündöklő csillagát"... ...Népünk ezt az arcot egy ezredéven át megőrizte, hibátlanul, hitelesen. Jóllehet történelmünk során akadtak időszakok, amikor sötét és idegen erők szerették volna elhomályosítani, körmönfontan a hazába csent idegen arcokkal vegyíteni, esetleg felcserélni. Ám a "magyarok fénye, ország reménye" minden mesterségesen terjesztett ködön átsugárzott, s a mai magyarokat is körülveszi fényével, melengeti szeretetével.˝ (Szabó Géza kanonok, a Szent István bazilika plébánosa, a Szent Jobb őre)