Ajax-loader

Ivo Andrić könyvei a rukkolán


Ivo Andrić - a KISASSZONY NYUSZKA
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivo Andrić - Der ​verdammte Hof
In ​einer der kunstvollsten und umfangreichsten Erzählungen des bosnischen Nobelpreisträgers Ivo Andric (1892-1975) erinnert sich ein Mönch an die Zeit, die er - von den osmanischen Behörden der Spionage verdächtigt - in Istanbuls berüchtigtem Untersuchungsgefängnis, dem 'verdammten Hof', verbracht hat: einer Stadt im kleinen, in der 'Schuldige und fälschlich Beschuldigte, Schwachsinnige und Verlorene oder ganz einfach irrtümlich Verhaftete, Menschen aus Istanbul und aus dem ganzen Land', abgeschnitten wie 'auf irgendeiner Teufelsinsel', festgehalten, malträtiert und in Angst und Schrecken versetzt werden. Besonders beeindruckt den Mönch die Erzählung eines jungen Türken vom Erbfolgekampf zweier Sultanssöhne und wie der Bruderzwist zu einem Mittel der Auseinandersetzung zwischen 'Christenheit' und Osmanischem Reich gemacht wurde.

Ivo Andrić - Vezírek ​és konzulok
Távol ​a napóleoni diadalok harsonahangjaitól, Európa egy istenhátamögötti sarkában két férfi él és gondolkodik kora eseményein. Halkan, a fülsértő mellékzörejektől megszűrve érkeznek hozzájuk ezek a hangok, s a két nyugati hatalom konzulja tárgyilagosan, elmélyülten reagál a világtörténelem sorsdöntő eseményeire. A kis boszniai város csendje, nyugalma azonban csak látszólagos, a török Porta árnyékában vad indulatok csapnak össze, ősi gyűlölködés izzik. A katolikus, mohamedán, pravoszláv vallású, szerb, török, zsidó nemzetiségű lakosok vad gyűlölettel figyelik és gáncsolják egymást, s érdekeiknek megfelelően ábrándoznak jövőjükről. Remények, tervek, álmok mind porba hullnak Napóleon bukásával s a világtörténelem óriási vihara után újra felragyog a nap a kis, áporodott levegőjű völgy felett. Ivo Andrics nagyhatású történelmi regénye a hódítók, zsarnokok szükségszerű pusztulását jövendöli, s a higgadt bölcsesség, az időtálló emberi értékek szenvedélyes szeretete így nyer még nagyobb hitelt művében.

Ivo Andrić - Magyar ​Musztafa
A ​világhírű, Nobel-díjas szerb író elbeszéléseinek, regényeinek háttere az a vidék, ahol a Kelet és a Nyugat találkozásának évszázados nagy drámája lejátszódott, különböző jellemek, más és más felfogások csaptak itt össze. A két világ között őrlődő balkáni ember tragikuma rajzolódik ki írásaiban. Egyszerű, de gazdag stílusa, írásaiból áradó humanizmusa a legjelentősebb XX. századi írók közé emeli.

Ivo Andrić - На ​Дрини Ћуприја (Na Drini Ćuprija)
Najpoznatiji ​roman Ive Andrica (Nobelova nagrada za knjizevnost 1961.) hronoloski prati cetiri veka zbivanja oko velikog mosta preko reke Drine u Visegradu, koji je izgradio veliki vezir Mehmed pasa Sokolovic, poreklom iz tih krajeva. Godine 1516. Mehmed pasa je, prema vladajucem obicaju uzimanja "danka u krvi", kao srpski decak na silu odveden u tursku vojsku i poturcen da bi se kasnije uzdigao lestvicama vlasti i postao prvi do sultana. Kao mocnik, odlucio je da u rodnom kraju podigne zaduzbinu, veliki kameni most na jedanaest lukova. Most je integrativna tacka romaneskne naracije i njen glavni simbol. Sve prolazi, samo on ostaje da ukaze na trosnost ljudske sudbine. Most je mesto dodira istorijski verifikovanih licnosti i bezimenih likova koji su plod pisceve imaginacije. Roman "Na Drini cuprija" u kojem se uglavnom dosledno hronoloski opisuje svakodnevni zivot visegradske kasabe je, zapravo, "visegradska hronika". Roman pocinje dugim geografskim opisom visegradskog kraja i navodjenjem vise legendi o nastanku mosta, od kojih je posebno markantna ona o uzidjivanju hriscanske dece u jedan od stubova. Poreklo legende je u nacionalnom mitu i epskoj viziji sveta koja je knjizevni ekvivalent toga mita. Legende su po pravilu paralelne, imaju hriscansku i muslimansku verziju. Kraj romana pada u 1914. godinu kada su trupe austrougarske monarhije, u povlacenju, ozbiljno ostetile most. Sa rusenjem mosta izdise i Alihodza, jedan od najcesce pominjanih likova, koji simbolizuje kraj starih vremena. Izmedju pocetka i kraja romana, izmedju gradjenja i rusenja mosta, siri se pripovedacki luk dug cetiri stotine godine u kojem, u formi vrlo razvijenih epizoda, zapravo, celih prica, Andric nize sudbine visegradskih ljudi, svih vera. Most, kao nemi svedok, pamti ukrstaj i prividno trpeljivo prozimanje, a u stvari antagonizam razlicitih kultura, vera i tradicija i dve civilizacije, istocne i zapadne.

Ivo Andrić - Travnička ​hronika
Travnička ​hronika (1945) je istorijski roman pisan za vreme Drugog svetskog rata, ostvaren po modelu evropskog realističkog romana. Obuhvata vreme od 1807. do 1814. godine i po tome predstavlja klasičan roman više od bilo kojeg drugog Andrićevog romanskog ostvarenja. Roman je ispripovedan u trećem licu i sklopljen je od prologa, epiloga i 28 poglavlja. Razlika između travničke i višegradske hronike jeste u tome što se roman Na Drini ćuprija mahom zasniva na fikcionalnoj nadogradnji usmenih legendi dok je Travnička hronika nastala imaginiranjem vrlo bogate dokumentarne građe. Hronika o Travniku je beletristički sedmogodišnji letopis koji obrađuje vreme boravka stranih konzula u tom vezirskom gradu. Počinje dolaskom francuskog konzula, a završava se odlaskom drugopostavljenog austrijskog konzula. Prema poetičkom pravilu koje važi za sve Andrićeve romane (izuzimajući donekle Gospođicu) i ovaj roman okrenut je istoriji. U procesu stvaranja Travničke hronike Andrić se služio bogatom dokumentarnom građom iz oblasti istorije civilizacije, etnologije i autentičnu spisima o istorijskim ličnostima koje su predstavljene u romanu. Istorija je "utkana tako reći, u svaku rečenicu (do te mere, ponekad, da bi se mogle staviti, pri dnu stranice referencije izvora), dajući joj na taj način izvesnu autentičnost i životnost", napisao je Mithad Samić u studiji Istorijski izvori Travničke hronike...

Ivo Andrić - A ​kisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivo Andrić - Beszélgetés ​Goyával
A ​múlt tavasszal Spanyolország ünnepélyesen emlékezett meg egyik legnagyobb festője, Francisco Goya halálának századik évfordulójáról. Különösen jó és hasznos volt ebben az ünnepségben Goya képeinek nagy kiállítása a madridi Prado galériában. Így az állandóan kiállított művek mellett olyan portrékat és vázlatokat lehetett látni, amelyek egyes spanyol arisztokrata családok magántulajdonában vannak, s egyébként megközelíthetetlen szalonokban porosodnak. Most, az ünnepség végeztével, mindezek a furcsa figurák, fejedelemasszonyok és matrónák vagy fantasztikus jelenetek visszatértek "mint éji látomások, kastélyaikba", azokba a szalonokba, amelyekből előhozták őket. Azonban az is, amit most láthatnak Goya alkotásai közül a Prado galériában, elegendő ahhoz, hogy oly fénnyel ragyogjon, amely nem egyszerűen e földi, de valójában nem is égi. Goya magával ragad, elképeszt, megrémít és fellelkesít. S önök távoznak, járják a világot és a múzeumokat, de Goyát sosem feledhetik.

Ivo Andrić - Az ​elátkozott udvar
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivo Andrić - The ​Bridge on the Drina
The ​town of Visegrad was long caught between the warring Ottoman and Austro-Hungarian Empires, but its sixteenth-century bridge survived unscathed--until 1914 when tensions in the Balkans triggered the first World War. Spanning generations, nationalities, and creeds, _The Bridge on the Drina_ brilliantly illuminates a succession of lives that swirl around the majestic stone arches. Among them is that of the bridge's builder, a Serb kidnapped as a boy by the Ottomans; years later, as the empire's Grand Vezir, he decides to construct a bridge at the spot where he was parted from his mother. A workman named Radisav tries to hinder the construction, with horrific consequences. Later, the beautiful young Fata climbs the bridge's parapet to escape an arranged marriage, and, later still, an inveterate gambler named Milan risks everything on it in one final game with the devil. With humor and compassion, Ivo Andric chronicles the ordinary Catholics, Muslims, and Orthodox Christians whose lives are connected by the bridge, in a land that has itself been a bridge between East and West for centuries.

Ivo Andrić - A ​lőportorony
A ​kicsi emberek, akiket mi úgy hívunk, hogy ,,gyerekek", megvannak a maguk nagy fájdalmai és gyötrelmei, melyeket mint felnőtt és bölcs férfiak, elfelejtenek. Voltaképpen szem elől veszítenek. De ha visszaereszkedhetnénk a gyermekkorba, mintegy az elemi iskola padjaiba, ahonnan egykor az életbe kimentünk, megint megpillantanánk őket. Amott lenn, ama látószög alatt ezek a fájdalmak és ezek a gyötrelmek továbbra is élnek és léteznek, mint minden valóság...

Ivo Andrić - Híd ​a Drinán
A ​Nobel-díjas író világhírű regénye négy évszázad életét pergeti le előttünk, mialatt izgalmas, megrendítő, csodálatos események követik egymást. A regény Bosznia egyik festői kisvárosában, a Drina partján, az égbe szökő hegyek tövében épült Visegrádban játszódik, középpontjában azzal a mestermívű híddal, amely a Drina két partját összeköti. A híd keletkezésének és életének mozzanatai fogják keretbe az eseményeket, a történelem helyi színjátékait, emberi sorsok tragikus és derűs alakulását. A 16. század elejétől, a híd építésétől kezdve 1914-ig a híd felrobbantásáig ismerjük meg Szerbia és Bosznia népeinek, az ott élő családoknak, embereknek az életét. A négy évszázad folyamán nemzedékek váltják egymást, melyek új gondolatok, érzelmek, eszmények, törekvések hordozói. Minden változik, csak a híd örök, és az alatta zúgó, sebes folyó. Népek tarka kavargása ez: szerbek, törökök, osztrákok, magyarok, zsidók sorsa kapcsolódik egybe itt, a Drina mentén, a híd mellett kisvárosban, a hídon, s az író ennek a sokszínű emberi közösségnek életét ábrázolja páratlanul sokoldalú, művészi átéléssel, megértő emberséggel, bölcs filozófiával.

Ivo Andrić - A ​Kisasszony / Nyuszka
Bár ​Andrić alkotói géniuszának legkedvesebb területe a lélektani novella, írásaiban a társadalmi valóság is jelen van. Ahogy a Kisasszony főhőse az első világháború idején és a két háború között rabja lesz a pénzgyűjtésnek, ahogy az "első millióról" ábrándjait szövi, s ahogy a harácsolás, kuporgatás közben lelke teljesen kiszikkad, érezzük, ez csak ebben a társadalmi környezetben képzelhető el. S mégis, az író nem bocsátkozik e bonyolult háttér szövedékének boncolgatásába, csak egy alakot kísér végig életútján. De ebben a vigasztalanul sivár életben, mint egy csepp a tengervízben az egész tenger, jelen van a pénz uralmára épített egész társadalom vigasztalan sivársága.

Ivo Andrić - Haragban ​a világgal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivo Andrić - Omér ​pasa
Ennek ​a regénynek hőse, Omér pasa valóban élt. Ez a nagy hírű török pasa szerbnek született, régi katonacsaládból származott, megszökött az osztrák hadseregből, fölvette az iszlámot, és mivel roppant tehetséges és becsvágyó volt, hihetetlenül gyors és fényes karriert csinált az oszmán birodalomban. Az konstantinápolyi műszaki hadiiskolán megismerkedett Abdul Medzsid trónörökössel, aki trónra lépése után mint felvilágosult uralkodó az oligarchia ellen reformokat vezetett be. Ha valahol lázadás tört ki a szultán birodalmában, mindenütt Omér pasa verte le. Szíria, Albánia, Kurdisztán, Montenegro voltak mérföldkövei annak a véres útnak, melyen ez a török hadvezér haladt. 1848/49-ben, mikor a Havasalföldön volt pasa, ő fegyverezte le a szabadságharc után délre menekülő honvédeket. A szultán Omér pasát küldte az ellene lázadó boszniai bégek és agák leverésére is, melyről ebben a regényben olvashatunk. Omér pasa később a török hadak fővezére lett, és 1871-ben halt meg Isztambulban mint az iszlám fanatikus híve. A Nobel-díjas Ivo Andrić másfél évtizedig dolgozott ezen a regényen, de sohasem fejezte be. Csak halála után jelent meg, de töredékességében is remekmű.

Ivo Andrić - A ​vezír elefántja
A ​boszniai kisvárosok és városok teli vannak mesékkel. Ezekben a legtöbbször kiagyalt mesékben a hihetetlen események látszata és gyakran koholt nevek álarca alatt a vidék, élő emberek és régesrég letűnt nemzedékek valóságos, de el nem ismert története rejtőzik. Ezek azok a keleti füllentések, amelyekről a török szólásmondás azt tartja, hogy "igazabbak minden igazságnál". Ezek a mesék különös, rejtett életet élnek. Ebben a tekintetben a boszniai pisztrángra hasonlítanak. A boszniai kis folyókban és patakokban egy különleges fajtájú pisztráng él; nem nagy, a hátán egészen fekete, két-három nagy piros pöttyel. Ez a rendkívül falánk, de ugyanakkor rendkívül ravasz és fürge hal szinte vakon rohan az ügyes kézben tartott horogra, de elérhetetlen, sőt láthatatlan annak a számára, aki nem ismerős ezeken a vizeken és ebben a halfajtában. Az ilyen ember naphosszat járhatja horgászbottal a kis folyó mellett húzódó köves partot, mégsem fog semmit, sőt nem is lát semmit, legföljebb egy-egy sötét, gyorsan elvillanó csíkot, amint egyik sziklától a másikig átszeli a vizet, de ez az égvilágon mindenre hasonlít, csak épp halra nem. Ilyesféleképpen áll a dolog ezekkel a mesékkel is. Hónapokig élhet az ember valamelyik bosnyák kaszabában anélkül, hogy akár egyet is igazán és teljesen hallana e mesék közül; s megtörténhetik, hogy véletlenül valahol egy éjszakára megszáll, pedig három-négy ilyen mesét is elbeszélnek neki, mégpedig a leghihetetlenebbeket, melyek legtöbbet mondanak a környékről és embereiről.

Ivo Andrić - Vihar ​a völgy felett
Távol ​a napóleoni diadalok harsonahangjaitól, Európa egy istenhátamögötti sarkában két férfi él és gondolkodik kora eseményein. Halkan, a fülsértő mellékzörejektől megszűrve érkeznek hozzájuk ezek a hangok, s a két nyugati hatalom konzulja tárgyilagosan, elmélyülten reagál a világtörténelem sorsdöntő eseményeire. A kis boszniai város csendje, nyugalma azonban csak látszólagos, a török Porta árnyékában vad indulatok csapnak össze, ősi gyűlölködés izzik. A katolikus, mohamedán, pravoszláv vallású, szerb, török, zsidó nemzetiségű lakosok vad gyűlölettel figyelik és gáncsolják egymást, s érdekeiknek megfelelően ábrándoznak jövőjükről. Remények, tervek, álmok mind porba hullnak Napóleon bukásával s a világtörténelem óriási vihara után újra felragyog a nap a kis, áporodott levegőjű völgy felett. Ivo Andrics nagyhatású történelmi regénye a hódítók, zsarnokok szükségszerű pusztulását jövendöli, s a higgadt bölcsesség, az időtálló emberi értékek szenvedélyes szeretete így nyer még nagyobb hitelt művében.

Kollekciók