Bán András könyvei a rukkolán

Bán András - Beke László - Fotóelméleti ​szöveggyűjtemény
Hiánypótló ​könyvet tart kezében a fotográfia és művészettörténet iránt érdeklődő olvasó. Az elmúlt másfél évszázadban számos elméleti igényű megfontolás fogalmazódott meg arról, mi is a fotográfia, milyen szálak fűzik a képzőművészethez, a fotó vajon milyen mértékben a gép vagy az emberi alkotóerő teremtménye, mennyiben a hiteles képi közlés szinonimája...

Bán András - Szabó Magdolna - Szűcs Tibor - Fotó ​Homonnai
A ​Homonnai-műterem történetének kutatását sok tényező nehezítette. Évtizedekig hevert a hagyaték érintetlenül a makói múzeumban, s mire újra átvilágításra kerültek - szó szerint - az üvegnegatívok ezrei, fény derült arra is, a hagyaték nem akármilyen jelentőségű értékekkel bír a város kultúrtörténetében. A negatívokon kívül azonban alig akadt más kapaszkodó a Homonnai-műterem és a város kapcsolatát érintő tények, adatok felkutatásához. Nem került elő a műhely regiszterkönyve, amely megkönnyíthette volna a negatívokon ábrázolt személyek, családok, események azonosítását. Az élő - netán személyes - kapcsolatok után való kutatás, különösen az időbeli távolság miatt majdnem reménytelennek bizonyult. Bár a Homonnai név hallatán majd minden idősebb makói magától értetődő, természetes módon reagált a fényképész család ismertségét és szakmai elsőbbségét elismerve, azonban konkrétabb kérdésekre annál nehezebben adott választ az élő emlékezet. Az utóbbi pár évben több olyan személy távozott az élők sorából, akik személyes kontaktust is tartottak a család tagjaival, vagy leszármazottaival, ők sok homályos pontot tisztázhattak volna. Származásuk révén a történelem is segített felszámolni ezeket a kapcsolatokat, s a fontosabb szálak gyakran a kutatástól távol eső Izraelbe vezettek. A Homonnai-műterem évtizedekig működött e névvel fémjelezve. Utolsó évei, s különösen utóélete időben és emlékezésben is megfoghatóbbnak tűnt. Azonban a kezdeti szakasz jellemzésére magukon a fotókon kívül csupán levéltárakban őrzött adatok nyújthattak segítséget: az iparlajstromok cégbejegyzései, a város Mérnöki Hivatalának iratai. Sok adatot pontosított az az irathalmaz, mely a deportálásokat megelőzően a családok vagyonát leltárba vevő jegyzőkönyvek és számos személyes dokumentum együttesét tartalmazta. Viszonylag későn, a hagyatékból válogatott fotók makói kiállítása után - talán épp annak hatására - került kezünkbe a család magánjellegű iratainak egy része: levelezések, fényképek, dokumentumok.

Bán András - A ​vizuális antropológia felé
Ez ​a könyv a fotóról szól. A fotográfiáról nincs már mit mondani. A fotográfia megközelítéséről, használatáról, társadalomtörténetéről, s a vizuális antropológiáról annál többet. A kulturális antropológia feladata a kultúra működésének felfedezése, leírása, értelmezése, a vizuális antropológiáé pedig az álló- és mozgóképek, de ezen túl a környezet, a tér, a testek és tárgyak rendszerének vizsgálata. E tudományterület, bár évtizedek óta művelik, igen gyorsan változó és bizonytalan körvonalú - tankönyvi kiérleltséggel bemutatni megoldhatatlannak tűnik. E kötet tanulmányait különféle alkalmak szülték az elmúlt három évtizedben. Műfajuk vegyes, témájuk széles kört ölel fel: a magyar fotó 20. századi történetének rejtelmei, a családi fotó kutatása, a fotó jelentősége a helytörténeti kutatásban, a naiv fotós habitusa, az építészeti fotózás. Ami közös bennük: a vizuális antropológia keresése. Bán András (1951) műkritikus, a Miskolci Egyetem Kultúrális és Vizuális Antropológia Intézetének oktatója, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum igazgatója. Kortárs képzőművészetről és fotóról ír, kiállításokat szervez. 1974-1990 között az Élet és Irodalom képszerkesztője, 1982-1990 között a Magyar Nemzet műkritikusa volt. 1982-1990 között privát fotóval kapcsolatos kutatást vezetett a budapesti Művelődéskutató Intézetben.

Bán András - Kéri ​Ádám
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bán András - Haris ​László
A ​magyar fotótörténet fontos, egészében még nem látott életművét foglalja magában ez az album: Haris Lászlóét. Fontos fejezet a történetben, nem csupán azért, mert Haris László fotóművész alkotásai jelentősek, maradandóak, de azért is, mert általuk a modern magyar művészet azon időszakára tekinthetünk rá, amelynek lényege a szem megtisztítása, a fotó fogalmi természetének tanulmányozása. Haris László hat évtized alatt teremtett életműve jól ismert, és ismeretlen. Ismert, hiszen jó ideje a félmúlt fotótörténet és a jelen fotóművészetét bemutató minden fontosabb kiállításon és publikációban szerepel néhány munkája. Akadnak alkotásai, amelyek létrejöttük idejének szinte emblémáivá váltak, mint a Törvénytelen avantgarde (1971). Más fotói vagy fotósorozatai vissza-visszatérnek mint egy-egy művészeti irányzat, izmus jellegzetes példái. Ugyanakkor az igen különböző műciklusokból álló életmű egészének jelentőségéhez, az egyes műcsoportok közös gondolkodási magjának, tehát a felszíni mintázat mögötti összetartozásnak, az "egésznek" megsejtéséhez elengedhetetlen a teljes áttekintés. Az impozáns kiállítású albumban Bán András értő tanulmánya gazdag képanyaggal kiegészülve kalauzolja végig az olvasót Haris László cseppet sem tipikus fotós életművén.

Bán András - Gyulai ​Líviusz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bán András - A ​lakás romantikája
Színes ​külföldi magazinok láttán az emberben felszakad a sóhaj: bárcsak ilyen gyönyörű lakásokban élhetnénk! Pedig nem kell messzire menni jó példákért: itt, Magyarországon is sokan élnek szép otthonban. Olyan bútorok, tárgyak között, ahol nemcsak élni, de körülnézni is jól esik. Szép otthon című sorozatunkkal az a célunk, hogy bemutassuk, itthon is elérhető, hogy szép holmikkal lakályos környezetet varázsoljunk magunk köré. Nem vagyunk egyformák, mindenkiben más elképzelés él az otthon szépségéről. Van, aki a romantikus atmoszférát kedveli, más a puritán egyszerűséget. S az is magától értetődő, hogy másképpen rendezkedünk be egy városi nagy lakásban, mint egy kertes falusi házban. Sorozatunk jelen kötete régi nagylakások emlékét idéző, gazdagon bútorozott és díszített belső berendezéseket mutat be. Lakóikra az jellemző, hogy szeretik magukat sok-sok holmival, régi korok emlékével körülvenni. S bár kevés a nagy lakás és drága a régi bútor, mégis kedvtelve nézegetjük a mindent elárasztó, szeretettel összegyűjtött tárgyak kavalkádját, s ezek után talán jobban megbecsüljük a nagyszülőktől maradt régi szekrényt, ágyat, állóórát és apró tárgyakat mi magunk is.

Bán András - Novotny Tihamér - Bukta ​Imre
Bukta ​Imre a közép generáció egyik legjelentősebb képzőművésze, aki mind a hagyományos képi ábrázolás, mind a szobrászat területén egyedülálló formarendszert alakított ki, elsősorban a természetben, a mezőgazdaságban előforduló anyagokból. Performansz alkotó, munkássága elismeréseként részt vesz a most zajló velencei biennálén. Sokoldalú munkásságát elemzi a monográfia.