Ajax-loader

Magony Imre könyvei a rukkolán


Magony Imre - Székesfehérvár ​nemzetőrei 1848
A ​nemzetőrséget 1848-ban eredetileg karhatalmi feladatok ellátására szervezték meg. Fontos szerepet játszott abban, hogy az 1848. április 11-én szentesített törvények végrehajtása, a polgári berendezkedés megteremtése jelentősebb incidensek nélkül mehetett végbe. A szabadságharc kibontakozásával a nemzetőrség új feladatokat is ellátott, együtt harcolt a honvédséggel, és számottevő szerepet töltött be annak harci sikereiben. Megszervezése, felfegyverzése és kiképzése nem kevés feladatot rótt a törvényhatóságra. A kötet a forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján kíván emlékezni Székesfehérvár nemzetőreire. Bemutatja a városi nemzetőrség szervezését, működését, s feltárja, hogy mely eseményekben vettek részt a város polgáraiból szerveződött nemzetőri alakulatok. A tanulmányt levéltári dokumentumok egészítik ki, melyek újabb adatokkal gazdagítják ismereteinket. A forráspublikáció többek közt a fehérvári nemzetőrök csaknem teljes névsorát is tartalmazza.

Magony Imre - Bory ​Jenő
A ​reneszánsz polihisztoraira emlékeztető Bory Jenő (1879-1959) szobrászként, építészként, festőként, pedagógusként, kutatóként és szakíróként is alkotott. Élete utolsó éveitől eltekintve korának sikeres és foglalkoztatott művésze volt. Ezért is vetődik fel a kérdés, vajon mi az oka annak, hogy ma leginkább csak a róla elnevezett várat ismerjük, és hogy a művészettörténet szinte teljesen elfeledkezett Boryról? Magony Imre könyve az egyensúly helyrebillentésére törekszik, nagy számú képi reprodukcióval, számszerű adatokkal és mind ez ideig ismeretlen dokumentumokkal és összefüggésekkel mutat rá a mai kibillent helyzethez vezető okokra, és tesz tanúbizonyságot Bory Jenő művészetének eredetisége és magas művészeti értékei mellett.

Magony Imre - Székesfehérvár ​szobrai
Előszó Székesfehérvár ​történetével és műemlékeivel csaknem könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Magony Imre szoborkalauza mégis hiányt pótol, mert ilyen - más nagyvárosok bibliográfiájából nem igen hiányzó - összefoglalás még nem készült. Ez a könyv egyrészt leltár, mely utcáról-utcára és házról-házra veszi számba a szobrokat, emléktáblákat, a sokszor alig szembetűnő kisebb és nagyobb épületplasztikákat, s még a külön művészi értékkel nem bíró szöveges emléktáblákról is megemlékezik függelékében. Egyrészt tehát "leltár" az, amit az olvasó a kezében tart, másrészt azonban igazi kalauz is: tájékoztat a legfontosabb adatokról - a művész nevéről és koráról, a mű helyéről, készítési idejéről, anyagáról, esetleg ismert méreteiről, - felidézi képét, s a függelékbe került bő bibliográfiával lehetőséget nyújt a további, egészen részletekbe menő tájékozódásra is. Külön figyelmet érdemel a szerző szerénysége, az a finom gesztusa, ahogy egyedül a lényegre koncentrálva megelégszik a szűkszavú, de lehető legpontosabb adatközléssel, lemondva saját személyének szerepeltetéséről. Jegyezzük meg: ez a szerénység - mint a kötet egésze bizonyítja - hatalmas gazdagságot kínál, kinek-kinek olyan mélységben, amennyire ő maga kíváncsi. Kovács Péter

Magony Imre - Székesfehérvári ​olvasókönyv
Helytörténeti ​könyvet tart kezében az olvasó, melynek sajátos műfaja montázsszerűen ötvözi a pontos történelmi adatokat a személyes emlékidézéssel. A sokszínű részletek, boldog és keserű emlékek, szép és szétfoszló, régmúlt pillanatok mégis összeolvadnak és kirajzolják Székesfehérvár történelmi arcát. A könyvben együtt szolgálják az ezeréves város szellemi továbbélését a legnevesebb szerzők éppúgy, mint az elfeledettek. Régi korok utazói, katonái, egyházfiai, késő századok művészei, tudósai, magyar és idegen ajkúak Hartvik püspöktől Takács Imréig.

Magony Imre - Fehérvár ​elesett...
A ​"kettő az egyben" jellegű, közös borítóba burkolt két kiadvány egy regényt és egy történelmi szaktanulmányt fog össze. A Fehérvár elesett című regény a 2001-ben megjelent mű új kiadása; az 1543 Varkocs című értekezés a Székesfehérvárt a törököktől megmenteni akaró várkapitány hősi cselekedetének és a város lakossága gyáva árulásának tudományos földolgozását adja. A két kötet alapja egyetlen történelmi esemény: Székesfehérvár 1543. augusztus végi-szeptember eleji ostroma. Szulejmán hatezer fős sereggel vonult a város felé, azonban a védelmére készülő Varkocs György várkapitányt maroknyi hadával a fehérvári polgárok gyáva önzésből kizárták a várból, így a hős védők a Budai kapu előtt a nyílt mezőn fordultak szembe a hatalmas túlerőben lévő törökökkel. Valamennyien elpusztultak a város falai előtt. Néhány nap múlva a Székesfehérvár magisztrátusa úgy döntött, föladják a várost; megnyitották a kapukat a törökök előtt, akik korábban szabad elvonulást ígértek a polgároknak. Ám a hódítók megszegték a szavukat, és rengeteg fehérvári polgárt lemészároltak. Magony Imre a regényében - az események megörökítése mellett – történelemelméleti és erkölcsi kérdéseket tesz föl, miközben megörökíti Varkocs György várkapitány és Szegesi Tamás városbíró alakját. Például arra keres választ, hogy milyen szerepe van az egyén döntéseinek a történelem alakulásában. Van-e szerepe a véletlenek alakította rossz sorsnak, vagy csakis a történelmi determinációk határozzák meg a múltat? Milyen szerepe volt a hódoltság korában a török és a német érdekeknek? Van-e, lehet-e szerepe a históriában a gyávaságnak és a hősi helytállásnak? És mikor, milyen befolyása van az önérdeknek és a közjó szolgálatának? Az esszéisztikus stílusú történelmi regény mellé most megszületett a monografikus földolgozást nyújtó tanulmány, amelyben a szerző bemutatja a Habsburg- és az Oszmán Birodalom korabeli helyzetét, a török hódoltsági korszak elején tartó Magyarország viszonyait és „köztes” helyzetét a két világbirodalom stratégiai elképzelései között. Leírja a koronázó város 16 napos ostromát, portrékat rajzol az események főbb szereplőiről. A tanulmányt számos forrásszemelvény és kép teszi szemléletessé. A Függelékben kaptak helyet a történet szereplőinek rövid életrajzi cikkei; szómagyarázat és jegyzetapparátus teszi teljessé az értekezést. A dupla kötet a magyar történelem és az ősi főváros múltjának nem éppen dicsőséges epizódját dolgozza föl kétféle – szépirodalmi, illetve tudományos – módszerrel, és mint ilyen, meglehetősen egyedülálló a magyar múlt irodalmában. A dupla kiadvány Fejér megyében alapvető helytörténeti munkának számít, csakúgy, mint Magony Imre számos korábbi munkája.

Kollekciók