Ajax-loader

Vilcsek Béla könyvei a rukkolán


Széplaki György - Vilcsek Béla - Világjáró ​7.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vilcsek Béla - A ​mesterség dicsérete
Akárhogyan ​is, a lényeg úgyis szöveg - szépírói vagy kritikusi szöveg - és befogadó együttmunkálkodása közben történik, az együttmunkálkodás sikerességéhez az értelmező legfeljebb hozzájárulni képes, feltéve hogy állításai vagy kérdései meghallgatásra találnak.

Széplaki György - Vilcsek Béla - Édes anyanyelvünk - 8. évfolyam
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Utassyné Horváth Erszébet - Vilcsek Béla - A kikelet fia
Utassy József műveiből a szerző életében négy válogatás jelent meg. Utolsó válogatott kötetének megjelenését, noha a sajtó alá rendezést teljes egészében ő maga végezte, sajnos már nem érhette meg (Ezüst rablánc, Napkút Kiadó, Bp., 2010). A négy, illetve öt gyűjteményes kötet mindegyike a költői életművet mutatta be, s szükségszerűen csak töredékes lehetett. A mostani kiadás Utassy József életművének lehető legteljesebb bemutatására törekszik. Tartalmazza versesköteteinek, gyermekverseinek és versfordításainak teljes anyagát. Külön szerepelteti megrázó erejű lírai naplóját, a Kálvária-éneket. Kötetben elsőként adja közre ifjúkori novelláit és - valódi különlegességként - az Illés Lajos rockoperájához írott drámai szövegkönyvét, a Betlehem csillagát. A művek hátteréül személyes visszaemlékezések és vallomások, irodalomtörténeti és kritikusi értékelések szolgálnak. Mindenekelőtt a költő egyetlen hosszabb önéletrajza (A kikelet fia), valamint Vasy Géza átfogó pályaképe, kortársi megemlékezések és szívszorító gyászbeszédek, nekrológok. A kötet minden bizonnyal hozzájárul egy eddigieknél sokkal árnyaltabb, gazdagabb és tartalmasabb Utassy-kép kialakításához. A kiadó ily módon kíván tisztelegni Utassy József előtt, aki - még leírni is fájdalmas és hihetetlen! - 2016 márciusában lenne hetvenöt esztendős, s már öt éve nem lehet közöttünk.

Vilcsek Béla - Cselényi ​László élete és életműve
Cselényi ​László (1938) a jelenkori magyar költészet "fekete lova". Ahhoz, hogy izgalmas, robusztus, valóban a szó minden értelmében monumentális költészete végre "befusson", azaz szélesebb körökben is ismertté váljon, először is ki kellene szabadítani a költőt abból a fámából, amelybe makacs avantgárd ars poeticáival elsősorban ő maga kötözte be magát, holott olyan értelemben, ahogy a klasszikus avantgárd hirdette meg a radikális tagadás költészetét, régen nem tiszta avantgárd költészet már az övé. Olvassunk csak bele a kezünkben tartott új Cselényi-monográfiába, Vilcsek Béla kitűnő munkájába: "Cselényi László számára a hatvanas évek második felének párizsi strukturalizmusával megállni látszik az idő. Minden tekintetben. De azért ne feledjük, ez a személyre szabott lírai strukturalizmus kitüntetett helyet biztosít Lautréamontnak és Rimbaud-nak ugyanúgy, mint T. S. Eliotnak és Ezra Poundnak, Hegelnek és Heideggernek csakúgy, mint Spinozának és Lukács Györgynek, Bachnak és Bartóknak, Móricznak és Szentkuthynak, Kassáknak és József Attilának. Az Umberto Eco-i nyitott mű elméletét éppen úgy a magáénak vallja, mint a derridai dekonstrukciót..." Tehát lírai konstrukció és dekonstrukció, strukturális zártság és ecói nyitottság - s ha ehhez hozzétesszük a főleg a fiatalabb irodalomteoretikusok által Cselényi költészetéből kimutatott zenei elvűséget és "aleatórikusságot", akkor elmondhatjuk, hogy az utóbbi mintegy két évtized Cselényi-recepciójában a költő oeuvre-je éppen az avantgárd meghaladásának az értelmében rajzolódott át. Ennek az átrajzolódási folyamatnak és egy új, fámák és iskolák feletti, sajátos, mégis egyetemes kőltői arculat megképződésének pontos, szakmailag, filológiailag megbízható rajza Vilcsek Béla (részletes bibliográfiával és biográfiával is felszerelt) jelen Cselényi-monográfiája. Tőzsér Árpád

Vilcsek Béla - Petőcz ​András
Petőcz ​András a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék meghatározó alakja. A legújabb kori magyar irodalom azon kevés alkotója közé tartozik, akik egyaránt képesek a század három legmeghatározóbb irányzata – az avantgárd, a modern és a posztmodern – érvényes művelésére. Petőcz Andrást pályáján, kezdettől fogva, kettősség jellemezte. Egyszerre vezérelte a költői önfelmutatás elementáris vágya és a túlzott kitárulkozástól, a kritikus megítéltetéstől való félelem. „Petőcz András sokszínűségében is egységes életműve mindenekelőtt annak fel- és elismerésére késztet, hogy avantgárd és klasszikus modernség, neoavantgárd és posztmodernség, alanyiság és tárgyiasság, világszerűség és szövegszerűség stb. nem feltétlenül egymásnak ellentmondó, egymást kizáró, egymással szemben kijátszható szemlélet- és alakításmódok. A médium-art, ez az általa vallott személyes művészeteszmény és írásgyakorlat: a klasszikus avantgárd vagy avantgárd klasszicitás az ezredforduló posztmodernnek nevezett időszakában is nemcsak érvényesen és eredményesen művelhető, de talán érvényesen és eredményesen interpretálható is” – írja a szerző könyve bevezető fejezetében.

Vilcsek Béla - A ​telített pillanat
Vilcsek ​Béla kitűnő irodalomtörténeti és irodalomelméleti könyvek szerzője ebben a munkájában egyszerre érvényesíti irodalomtudományi ismereteit a művek értelmezésében, megközelítésében, továbbá mozgósítja irodalomtörténészi jártasságát egy-egy alkotás folyamatba illesztésével. A kötetben a holnapos-nyugatos nemzedék tagjainak dráma és színház iránti vonzódásáról, József Attila esztétikai nézeteiről, Babits Mihály és Radnóti Miklós kései költészetéről ír, áttekinti Faludy György, Hubay Miklós, Gérecz Attila, Nagy Gáspár munkásságát, értelmezi a nyolcvanas évek elején pályájukat kezdő, úgynevezett arctalan nemzedék képviselőit (Petőcz Andrásig, Turczi Istvánig és Zalán Tiborig), foglalkozik különböző művek és életművek recepciójával, az elmúlt században vagy napjainkban született prózai, lírai és drámai alkotások értelmezésével. Nem egyszerűen az ő személyes irodalomtörténete ez a könyv, még csak nem is a korosztályé, hanem a kettős kötődés okán rendkívül izgalmas olvasmány a korábban megjelent és az új tanulmányokból készült válogatás. Dokumentálja, miként érvényesül egy-egy műfajtörténeti felismerés napjaink alkotói esetében, hogyan él tovább az irodalomtörténeti hagyomány, miként alakul az irodalmi alkotásokról készült értelmezések sora az utóbbi években. Jelzi, hogyan alakul ki egy-egy befogadói iskola gondolatrendszere, hogyan lehet a megalkotott fogalmakkal művekhez közeledni, milyen viszonyba kerül a mű és az értelmező e találkozás során. Vilcsek Béla azon irodalomtörténészek és kritikusok egyike, akik magát az irodalmat vizsgálják, az irodalomtörténeti és az irodalomtudományi tudása pedig nem keresztezi vagy béklyózza felismerésüket, hanem újabb szempontokat ad a mű olvasatához.

Széplaki György - Vilcsek Béla - Világvándor ​II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vilcsek Béla - Radnóti ​Miklós
Radnóti ​Miklós életrajzát megírni többféle módon lehet. A tragikus mártírköltő könnyeket fakasztó történetének elbeszélésével csakúgy, mint szikár jegyzőkönyvek, dokumentumok, kortársi visszaemlékezések hitelességet sugalló gyűjteményének összeállításával vagy éppen a léthelyzet változásaitól, a személyiség korhoz kötöttségétől elvonatkoztatott műelemzések steril sorakoztatásával. Radnóti Miklós életrajzát megírni mégis talán csak egyféleképpen érdemes. Mindvégig szem előtt tartva a költő egyik pályarajzában maga által meghatározott alaptételt: egy művész élete és művészete nem függetleníthető egymástól, az igazi művész mögött ott áll a művész a maga erkölcsiségével...

Bókay Antal - Vilcsek Béla - A ​posztmodern irodalomtudomány kialakulása
Szöveggyűjteményünk ​a jelenkorig eljutó, második kötete folytatása a már korábban Bókay Antal és Vilcsek Béla szerkesztésében megjelent könyvnek (A modern irodalomtudomány kialakulása), mely a strukturalizmusig gyűjtötte össze az irodalomtudomány legfontosabb eredeti írásait. Mindkét szöveggyűjtemény Bókay Antal Irodalomtudomány a modern és posztmodern korban (Budapest, 1997, 2001, Osiris) című, az irodalomtudomány rendszereit, elméleteit áttekintő munkájához kapcsolódik, a három kiadvány átfogó képét kívánja adni az irodalomtudomány elmúlt kétszáz évének, eredményeinek. Jelen kötet címében a "posztmodern", azaz a modern utáni elméleti megközelítésekre utal. A modern irodalomtudomány általános jelemzője, hogy hitt az irodalmi objektum érvényességében, abban, hogy van és bonyolult metodológiával elérhető, leírható az irodalom természete és az irodalmi mű jelentése. A modern nagyszerű teljesítményei ellenére sem tudta vállalását teljesíteni, hiszen mindig maradt egy olyan értelem, jelentés, amely túlfutott a módszeres leírás érvényén. A posztmodern irodalomtudományok közös jellemzője, hogy a nyelvben, a közösség rejtett folyamataiban, vagy az önteremtő lét-tartalomban megkeresik ennek a labilitásnak a hátterét és újraírják az irodalom szerepét. Kötetünkben a posztstrukturalista, dekonstrukciós, ontológiai hermeneutikai, posztkoloniális, feminista stb. irányzatok legfontosabb, ma már klasszikusnak számító írásait közöljük. Az elméleti szövegekhez kapcsolva bemutatjuk azok jellemző szellemi hátterét és olyan interpretációkat is közlünk, amelyek az adott elméletnek a keretében születtek.

Vilcsek Béla - A ​kritika válsága
A ​kritika válságban van. Válságban volt mindig. Ez a természete. A kritika válságáról úgy évtizedenként zajos viták robbannak ki az irodalmi lapok hasábjain és különféle tudományos tanácskozásokon. A résztvevőknek általában még olyan alapkérdésekben sem sikerült egyezségre jutniuk, hogy mi a kritika célja, feladata, funkciója, egyáltalán kiről, miről és kihez szól a kritika. Végül is elmondható, a kritikaviták eredménytelenségének oka sem másban keresendő, mint a kritika természetében. A kritika ugyanis sajátosan átmeneti, köztes műfaj. Az együttmunkálkodás sikerességéhez az értelmező legfeljebb hozzájárulni képes. Feltéve, hogy kérdései és állításai meghallgatásra találnak.

Vilcsek Béla - Érték ​és mérték
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vilcsek Béla - Az ​irodalomtudomány "provokációja"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók