Ajax-loader

Szummer Csaba könyvei a rukkolán


Indries Krisztián - Szummer Csaba - Freud ​és a felkelő nap országa
A _Freud ​és a felkelő nap országa_ az első magyar nyelvű könyv a pszichoanalízis és a japán kultúra rendkívüli találkozásáról. Multikulturalista nézőpontja segítségével [...] lehetővé teszi, hogy saját kultúránk megkérdőjelezhetetlennek vélt axiómáit megfelelően kezeljük, és reflektálhassunk rájuk. Ahogyan a szerzők írják, "A Kelet éles fénybe állíthatja az individuális Nyugat megtévesztően magától értetődőnek tűnő alapfeltevéseit az egyén szabadságával kapcsolatban, és vice versa: a Nyugat rámutathat azokra a lehetőségekre, amelyeket a keleti társadalmak biztonságot adó, ám olykor fojtogató mátrixai zárnak el az individuumok elől." A könyv a Nyugat emblematikus termékét, a pszichonalízist állítja középpontba. A modern nyugati gondolkodást megalapozó freudi életművet, a lélekelemzést mutatja be a bölcsőből, a közép-európai kulturális közegből kiszakítva. Freud tudománya Észak-Amerikában sikerre vitte; kérdés azonban, hogy mi történik, ha még távolabb, a táptalaját adó nyugati, individualista világot hátrahagyva, egy kollektivista keleti társadalomban kerül alkalmazásra. Kétségtelen tény, hogy a pszichoanalízis eljutott egészen Japánig, de a tudományág vajon milyen változásokon ment keresztül ahhoz, hogy ott is alkalmazható és értelmezhető lehessen? A _Freud és a felkelő nap országa_ nagy szakértelemmel mutatja be, hogy a pszichonalízis és az azt átvevő japán társadalomtudósok milyen hatással voltak a japán különlegességtudat kultuszára, a nihonjinron-ra. A könyvben a két szerző, Szummer Csaba és Indries Krisztián az eszmetörténeti hátteret, valamint a terepen folytatott kutatási eredményeket remekül ötvözve ábrázolja, hogy Nyugat és Kelet "egymás szemében tükröződve érthetik meg valójában önmagukat, míg ha saját értékrendjükhöz mérik a másik kultúráját, csupán görbetükröt tartanak egymásnak.

Szummer Csaba - LSD ​és más "csodaszerek"
Miért ​került az LSD másfél évtized eufóriája után feketelistára? Milyen hatása volt a pszichológia és a pszichiátria fejlődésére? Mi közük van a pszichedelikus élményeknek a valláshoz? Hogyan lehetne biztonságosabban használni az LSD-t kutatási, terápiás és önismereti célokra? 1943-ban Albert Hofmann svájci vegyész egy véletlen folytán felismerte az általa megalkotott vegyület hallucinogén potenciálját. A „bajkeverő csodagyereket”, az LSD-t hamarosan széles körben kezdték el használni: a pszichiáterek alkoholista, depressziós és skizofrén betegeket kezeltek vele, végső stádiumban lévő rákos betegek fájdalmát csillapította; a CIA önkéntesek, elítéltek és gyanútlan civilek ezrein kísérletezve kereste az ideális vallatószérumot; a művészek pedig alkotóképességük fokozását remélték tőle. Az 1960-as évek első felében az LSD eljutott a tömegekhez: szakrális drogként és a társadalmat forradalmasító csodaszerként tekintettek rá. A korszak olyan meghatározó alakjai, mint Aldous Huxley, Allen Ginsberg, Ken Kesey, Timothy Leary, John Lennon vagy éppen Steve Jobs kezdték el használni és többnyire dicsőíteni a „savat”. Az LSD és más „csodaszerek” az első magyar nyelvű összefoglalója a nyugati világ tudatmódosító anyagainak napjainkig bezárólag. Lebilincselő eszme- és kultúrtörténeti munka, amely sorra veszi a pszichedelikumok kulturális, társadalmi, pszichológiai és terápiás aspektusait, és megismertet azokkal a messianisztikus várakozásokkal és irracionális félelmekkel, amelyek a pszichedelikumokhoz mind a mai napig kapcsolódnak. Az LSD az egyik legizgalmasabb, legtöbbet ígérő, s egyben legveszélyesebb a pszichoaktív szerek listáján, amelyet rendkívül intenzív hallucinogén hatása tesz egyszerre vonzóvá és ijesztővé. Hiába telt el több mint hét évtized születése óta, a benne rejlő veszélyeket és lehetőségeket még távolról sem térképezte fel a tudomány kellő alapossággal. Ez a kötet fontos előrelépés az LSD és más hallucinogén szerek pszichológiai és társadalmi hatásainak megismerése terén. Demetrovics Zsolt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézetének igazgatója, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, a Journal of Behavioral Addictions főszerkesztője Szummer Csaba az ELTE pszichológia szakán szerzett MA-fokozatot 1989-ben. Főbb kutatási területei: a pszichológia és a pszichoanalízis ismeretelméleti, tudományelméleti problémái és eszmetörténeti vonatkozásai; a pszichedelikus élmény pszichológiai és filozófiai megközelítése, valamint a hallucinogén szerek recepciója a nyugati kultúrában. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem Szociálpszichológiai és Interkulturális Tanszékének vezetője, akit Pléh Csaba néhány éve „a hazai alternatív közbeszéd” meghatározó alakjaként méltatott az Élet és Irodalom hasábjain. 2010-ben életre hívta a Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért nevű civil szervezetet, 2016-ban pedig kezdeményezésére harmincöt év után megalapult a Journal of Psychedelic Studies, a pszichedelikus kutatások első nemzetközi folyóirata. Monográfiái: Freud nyelvjátéka; Freud, avagy a modernitás mítosza; Pszichedelikumok és spiritualitás. Társszerkesztőkkel alkotott kötetei: Filozófusok Freudról és a pszichonalízisről; Tükör által; Nyelv, kultúra, identitás. Nemrégiben jelent meg Révai Gábor Beszélgetések a függőségről című interjúkötete, amelyet Szummer Csabával, Demetrovics Zsolttal és Máté Gáborral készített a drogok és a pszichedelikumok sokat vitatott és egyre fontosabb témájában.

Szummer Csaba - Pszichedelikumok ​és spiritualitás
Az ​utóbbi másfél évtizedben kisebbfajta pszichedelikus reneszánsz bontakozott ki a világban. Ez az újjászületés a legkülönbözőbb tudományágakat inspirálja mind a természettudományokban, mind pedig a társadalomtudományokban a pszichofarmakológiától a pszichiátrián keresztül az addiktológiáig, és az etnobotanikától a filozófián át a teológiáig. A pszichedelikumokkal végzett humán vizsgálatok újra megjelentek a The Lancet, a Nature, a Science és más vezető szakmai lapok hasábjain. Fontos kísérleteket végeznek a Harvard és a Johns Hopkins egyetemek orvosi karain, jelentős európai pszichofarmakológiai intézetekben, ígéretes kutatások folynak BristoltólSzentpétervárig, SvájctólJordániáig, AusztráliátólKanadáig és Brazíliáig. Az elmúlt másfél évtizedben több magyar kutató is bekapcsolódott ebbe a szellemi pezsgésbe. Szummer Csaba Pszichedelikumok és spiritualitás című könyve minden bizonnyal jelentős szerepet játszik majd a pszichedelikus kutatások hazai, elsősorban társadalomtudományi recepciójában, valamint a szélesebb közvélemény tájékoztatásában. Pléh Csaba egy évvel ezelőtt, az Élet és Irodalom hasábjain a hazai alternatív pszichológiai közbeszéd egyik meghatározó alakjaként méltatta a szerzőt az elmúlt negyed század pszichológiatörténetében. A Pszichedelikumok és spiritualitásban Szummer a hallucinogén szerek jelentőségére igyekszik felhívni a pszichológusok és a társadalomtudósok figyelmét. A könyv a pszichedelikumokat egyfelől mint a pszichológia és a filozófia egyik legérdekesebb kutatási eszközét, másfelől pedig mint eszmetörténeti jelenséget mutatja be. Az író imponáló nagyságú filozófiai, pszichológiai és eszmetörténeti anyagot dolgoz fel, és ami még fontosabb, ezt a nagyközönség számára is élvezetes stílusban teszi. Először történeti környezetbe állítja a pszichedelikumokat, amikor a hatvanas évek nevezetes amerikai ellenkultúrájához, elsősorban a hippi mozgalomhoz fűződő kapcsolataikat helyezi a fókuszba. Ezt követi kétféle módosult tudatállapot, a kvázi-misztikus pszichedelikus élmény és a vallási élmények összehasonlítása, valamint a pszichedelikus élmény fenomenológiájának a tárgyalása. Befejezésként a szerző a hallucinogén szerekkel vagy szerek nélkül kibontakozó spirituális-mitikus képzelőerő kulturális jelentőségét tárgyalja.

Szummer Csaba - Freud, ​avagy a modernitás mítosza
A ​Freud, avagy a modernitás mítosza Freud emberképének az eszmetörténeti előzményeit vizsgálja, valamint a pszichoanalízis mítoszhoz való hasonlóságát. A felvilágosodás víziója szerint a világ megnyugtató és uralható módon egyszerű, mechanikus eljárásokkal leírható, s minden, ami a természettudományos megközelítéseken túl van, az mese és mítosz csupán. Meglehet, hogy ez az elképzelés a létezőkről maga sem más, mint mítosz, s kiváltképp az emberrel kapcsolatban az. A felszínen a felvilágosodással azonosuló Freud akaratlanul is arra mutatott rá, hogy Descartes és a nyomában haladó filozófusok túlságosan is megkönnyítették saját dolgukat, amikor a korábbi korokhoz és más kultúrákhoz képest kirívóan szimplifikált képet alkottak az emberről. A pszichoanalízis egyik legizgalmasabb kérdése, hogy Freud jogosan állítja-e a pszichoanalízisről, hogy természettudomány, vagy pedig azokat a mintázatokat, amelyekről beszél, Freud nem annyira megtalálta, felfedezte, mint inkább megalkotta. A szerző, a Károli Református Egyetem Pszichológiai Intézetének habilitált docense, az Interkulturális és Szociálpszichológiai Tanszék vezetője ez utóbbi lehetőség mellett teszi le a voksot. Érvei között felvonultatja a huszadik századi filozófia legjelentősebb képviselőit, többek között Husserlt, Heideggert, Wittgensteint és Merleau-Pontyt. Hivatkozik ezen kívül eszmetörténeti kutatásokra, az ezredforduló hamis emlékeket kiváltó kísérleteire, mítoszelméletekre, a nyugati ezoterikus tradíció kutatási eredményeire és más forrásokra is. Mindezek segítségével feltárulja előttünk Freud varázslatos mitopoietikus képzelőerejét, a mítosz egzisztenciáliskulturális jelentőségét, valamint az a pozitív szerepet, amelyet a mitikus képzelet és mitikus beszédmód homálya játszik mind a vallásban, mind pedig a huszadik század mítoszában, a pszichoanalízisben.

Kollekciók