Ajax-loader

Galgóczi Erzsébet könyvei a rukkolán


Galgóczi Erzsébet - Közel ​a kés
* ​A kötet az alábbi gyűjteményes kiadásban is megtalálható: http://moly.hu/konyvek/galgoczi-erzsebet-ez-a-het-meg-nehez-lesz

Galgóczi Erzsébet - Úszó ​jégtábla
Tíz ​hangjáték és a Kinek a törvénye c. színdarab egy kötetben való kiadása.

Galgóczi Erzsébet - Cogito
A ​híres descartes-i aforizma (Cogito ergo sum - Gondolkozom, tehát vagyok) sajátos módon fogalmazza meg az emberi létezés lényegét. A későbbi korok emberei is magukénak érzik ezt a gondolatot, hiszen aligha van létezésünknek örömtelibb, diadalmasabb bizonyítéka ennél. Eszmélésünk, rádöbbenésünk a világra és önmagunkra vívódásaink kezdetét jelzi, de ez adja létezésünk tudatos örömét is. Descartes gondolata Galgóczi Erzsébet számára írói programot is jelent; az írónő minden írásával gondolkozásra buzdít, minden sorával gondolkozásra kényszerít. Kötetünk az írónő fiatalokról szóló elbeszéléseit tartalmazza. Történeteket fiatalemberekről, fiúkról és lányokról, akik megszenvedtek a felnőtté válásért, önállóságukért, saját igazukért. Akik benne élnek a mindenkori történelemben, de nemcsak tanúi, hanem tevékeny résztvevői is a mindennapok forradalmának. A drámai izzású történetek katarzis élményével ajándékozzák meg az olvasót.

Galgóczi Erzsébet - Mihályfi Imre - A ​közös bűn
Ötlettől ​a filmig

Galgóczi Erzsébet - A ​vesztes nem te vagy
Galgóczi ​Erzsébet novelláinak két fő motívuma a tegnapi és mai parasztság, a falu változása - és a városba került, tehetséges parasztfiatalok, egy új értelmiségi nemzedék élete, közösségkeresése, szeretetéhsége, magányossága. A két tárgy és két világ e novellák drámai cselekményében találkozik, a nyomasztó múlt - a tegnapi falu, a család - és a vonzó ígéreteiben veszedelmeket is rejtegető életforma összeütközése szikráztatja föl a kisebb-nagyobb drámákat. Galgóczi elbeszéléseiből mindig kisüt a rendkívül gazdag valóságismeret, s mögötte ott áll a gazdag írói tapasztalat is az emberről: innen az ábrázolás mélysége, általánosító ereje, nemegyszer megrendítő költőisége. Kötetünk Galgóczi Erzsébet legjelentősebb, legjellemzőbb novelláiból ad válogatást: a húsz elbeszélés gazdag, pontos, igaz, változatosságaiban is egységes képet rajzol a mozgó világról, s mert Galgóczi a szó legjobb értelmében moralista író, egyszersmind szigorú erkölcsi értelmezésben. Egyszerűbb nem lesz az élet ettől az értelmezéstől - de jobban eligazodhatunk benne.

Galgóczi Erzsébet - Vidravas
A ​vidravas tányér alakú, nyeles, gyilkos szerszám, az apró háziállatokat pusztító kisvadak ellen használják. Az egyik téli reggel ilyen csapóvas csípi be a regény hősnőjének, Rév Orsolyának a kezét. Orsolya szüleit kuláknak nyilvánították, őt ezért kizárták a Képzőművészeti Főiskoláról. Szülőfalujában várja, hogy folytathassa tanulmányait. Hozzájuk kerül, egy Pestről kitelepített idős asszony, a nemzetközi hírű geológus felesége. A tudóst szabotázs vádjával először halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték... 1952-t írnak. Embertelen rendelkezések nyomorítanak és tesznek próbára öreget és fiatalt, falusit és városlakót egyaránt. Van, aki nem bírja elviselni az új, megváltozott körülményeket, és elpusztul, fizikailag vagy erkölcsileg megsemmisül. És van, aki addig ismeretlen erőforrásokat tud fölfedezni magában. Galgóczi Erzsébet új regényében 1956 nyaráig követhetjük az eseményeket. A szereplők egyéni, mégis általános lélektani és társadalmi törvényeket sűrítő sorsát az írónő gazdag életismerettel, nagy tömörítő erővel, érzékenységgel tárja elénk.

Galgóczi Erzsébet - Kinek ​a törvénye?
Galgóczy ​szenvedélyes perben áll a világgal a világért, azokkal, akik hazug, önző, torz törvényeket kényszerítenek rá, s azokért akik az igazi törvényt, a közösségét képviselik. Kemény a küzdelem, nagy a tét, mély és erős szenvedély mozgatja a küzdőket, s ha elbuknak is, ha életükkel fizetnek is – mint e kötet címadó elbeszélésének bátor, fiatal hőse –, sorsuk nem belenyugvására int, hanem arra, hogy ott folytassuk, ahol ők abbahagyták. Hogy a mi a Kinek a törvénye? Ifjú rendőr figurájának nem sikerült, lebírni a törvénysértőt, az erőszak, a vagyon elbódítottját, az sikerüljön, itt is, ott is, mindenütt. Az igazi Galgóczi- novella, az író alkatából és a műfaj törvényeiből következően dráma, sőt, a legtöbbször tragédia, sűrű, forró és szenvedélyes. Jelen kötetünkben a tizenegy novellához A főügyész felesége című dráma társul, mint egy záróakkord- és summázatként.

Galgóczi Erzsébet - Törvényen ​kívül és belül
1959 ​– A magyar-jugoszláv határon lelőnek a sorkatonák egy határsértőt: Szalánczky Éva újságírót. Évát szenvedélyes szókimondása miatt az ötvenes években mellőzték, meghurcolták. Erdős főszerkesztő, aki megjárta Rákosi börtönét, 1959-ben vette maga mellé az Igazság című laphoz. Éva a lapnál újból harcot kezd nemcsak a valóság feltárása, hanem a másság jogáért is. A téesz-szervezésekről írott cikke, és kolléganője, Lívia iránti szerelme olyan konfliktusok sorát indítja el, amely tragédiákba torkollik, és amelyből nincs más kiút, mint a vak menekülés a halálba. Galgóczi Erzsébet háromszor kapott József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth díjjal tüntették ki. A Törvényen belül című regényéből pedig film is készült Makk Károly rendezésében, Egymásra nézve címmel, amely 1982-ben a cannes-i fesztiválon elnyerte a filmkritikusok különdíját.

Galgóczi Erzsébet - A ​törvény szövedéke
Galgóczi ​Erzsébet írja válogatott riportjainak, szociográfiáinak előszavában: Hogy az ember ma él-e, vagy száz évvel ezelőtt, itt él-e, vagy Afrikában, városon él-e, vagy falun, az meghatározza konfliktusai jellegét, erkölcsi értékrendszerét, választási lehetőségeit és irányát - de az ember belső szuverenitását, választási szabadságát nem determinálja. Csak adott történelmi, társadalmi és földrajzi keretek közé szorítja. Az ember számára a legszűkösebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amiben él, vagy föllázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él. És méghozzá ez a "falu" sem korlátozható többé a falura, hiszen már régen nem zárt világ, elszigetelt település, ezer hajszálér fűzi az ország, sőt a világ gazdasági és szellemi vérkeringéséhez. Az én "falum" végeredményben az egész Magyarország.

Galgóczi Erzsébet - A ​közös bűn
Galgóczi ​Erzsébet pergő cselekményű új regénye filmre kívánkozik. 1956. november 8-án éjjel két fiatalember kér szállást Sokaraiék tanyáján, kőhajtásnyira a nyugati országhatártól. Másnap reggel egyiküket bezúzott fejjel, holtan találják. Hatóság még nincs, az állapotok zavarosak: mi legyen a holttesttel?... Hónapok telnek el. A megyeszékhelyen lassanként megindul a nyomozás a titokzatos gyilkosság ügyében. A tanúk vallomásai, a mellékszereplők elbeszélései - bár közvetlenül nincsenek kapcsolatban Sokoraiékkal - az ő életük hátterét is megvilágítják. A tehetséges, többre vágyó Imrét az apja önzése, paraszti elzárkózása láncolta az isten háta mögötti tanyához. Ugyanakkor az ötvenes évek tapasztalatai, az erőszakos kollektivizálás, az igazságtalan tagosítás nemegyszer adott alapot az eleve meglévő gyanakvásnak. Csak így teljes a kép? A bizalmatlan parasztpolitikára paraszti bizalmatlanság volt a felelet: a kettő együttes hatása tartotta vissza az öreg Sokorait, hogy a szabályos utat keresse. Ebben a tágabb összefüggésben, ami történt, ami a regény végén történik, nem véletlenek következménye, hanem a "közös bűn" szükségszerű büntetése.

Galgóczi Erzsébet - Ez ​a hét még nehéz lesz...
Galgóczi ​Erzsébet 6 kisregénye található a kötetben: Félúton, Pókháló, Kinek a törvénye?, Közel a kés, Szent Kristóf kápolnája, Törvényen belül.

Galgóczi Erzsébet - Fiú ​a kastélyból
Az ​író mondja könyvéről: Mióta írónak tudhatom magamat, állandóan arra törekszem, hogy minél nagyobb birodalmat hódítsak művészetem számára ebből a világból, amelyben élek és önmagamból, aki ezt a világot éli. Kritikusaim - joggal-e itt nem fontos firtatni - többé-kevésbé úgy könyveltek el, mint mint "önéletrajzi ihletésű" írót, a gyerekkor, a magány, egy szűk falusi réteg "lírai" hangú novellistáját. Aki kis, körülhatárolt terepen mozog - igaz, hogy ott biztonságosan. Ezt a jóindulatú, de mégiscsak beskatulyázó ítéletet szeretném megcáfolni legújabb elbeszéléseim kötetével. Új területet meghódítani természetesen mindig azzal a kockázattal jár, hogy a "biztonságos" mozgás átmenetileg bizonytalanná váhat. Ezt a kockázatot azonban vállalnia kell annak, aki érzi az aránytalanságot a között, amit már elmondott és a között, amit még csak ezután készül elmondani.

Galgóczi Erzsébet - Kegyetlen ​sugarak
Tehetséges ​fiatal prózaírónknak az 1957-1965 években készült, és folyóiratokban publikált riportjaiból válogattuk össze a Kegyetlen sugarak c. gyűjteményt. Galgóczi Erzsébet ezekben a riportjaiban is - csakúgy, mint szépprózájában - a mai társadalom egyik legjelentősebb alkotóelemének, a parasztságnak sajátos, de mégis az egész társadalom, az egész nép jövőjét meghatározó problematikáját boncolgatja, s egy sereg égetően fontos kérdésre keres megoldást. Válaszadásai szenvedélyesek, látszólagos ellentmondásosságát feloldja a tudatos felelősségvállalás, a belső elkötelezettség hevítettsége: széttéphetelen szálak kötik alakjaihoz, mert nemcsak ismeri, hanem belülről érzi és éli és életüket, gondjaikat, és mert emberi létüket, fejlődésüket soha nem tudja különválasztani az egyetemes emberi létről, a kor társadalmának általános fejlődéséről, mindazt a belső és külső torzulást, hibát, ami akadályozza őket az egyetemes emberi-társadalmi fejlődésbe való bekapcsolódásba, kíméletlenül tereli haragjának ostorcsapásai alá. Galgóczi Erzsébet a kötethez írt előszavában parasztírónak vallja magát, s hitet tesz a népi írók legjobb hagyományai mellett. De ugyanakkor kibővíti, újraértékeli a fogalmat: "Ma már, ha valaki kimondja azt a szót, hogy parasztíró, hozzá kell tennie, hogy melyik parasztság írója? Azé a parasztságé-e, aki volt, vagy azé, aki lesz?" Hogy pedig ő maga melyik kategóriába tartozik - riportkötetének minden sorában lemérhető.

Galgóczi Erzsébet - Félúton
Egy ​energikus, tennivágyó fiatalember. Madarász Dani a kisregény hőse. Fejében békességgel megfér egymás mellett a szputnyik meg a kísértet. Győr megyében az 1959-es nagy erjedéskor alakít termelőszövetkezetet, főleg középparasztokból. Alig egy év múltán tragédiába torkollik élete: kulák nagybátyja leszúrja őt férfikora delén, harmincnégy éves korában. Az írónő "vallatóra fogja" a falu lakóit, így nyomozza végig: mi vezetett az értelmes értékes férfi szörnyű pusztulásához. S az izgalmas történetből lépésről lépésre bontakozik ki a forrongásban, átalakulóban levő falu képe. A szerző a leglényegesebbet feszegeti: azt, hogy mi megy végbe az emberekben, hogyan alakul, formálódik gondolkodásuk, magatartásuk? Mi viszi előre, és mi gátolja a termelőszövetkezet megerősödését? Hogyan, milyen úton, miféle módszerekkel javíthatók ki a kezdeti hibák? Nem kész sablonok, nem mechanikus formulák adják meg a választ, hanem a hús-vér szereplők bonyolult lelkivilágának, vívódásainak, formálódó gondolkodásának szép és hiteles ábrázolása. A kisregényt Galgóczi Erzsébet a II. kiadás előtt átdolgozta.

Galgóczi Erzsébet - Bizonyíték ​nincs
Válogatott ​novellák Nincs még egy olyan konok búvára a kortársi életnek, mint Galgóczi Erzsébet. Írói világát a kezdetektől máig a falun élő és onnan "kinőtt", elszármazott emberek népesítik be. Elbeszéléseiből mindig kisüt a napra kész tényismeret, de mögötte ott áll a gazdag írói tudás-tapasztalás a valóságról és az emberről; innen az ábrázolás mélysége és általánosító ereje. A leírást, a cselekményt szemlélettel megtoldani - erre minden írónak szüksége van. A kortársak és kortárs-események íróját tárgyválasztása ennél is többre: ítélkezésre, kiállásra, kritikára kötelezi, sőt kényszeríti. Galgóczi Erzsébetnél domináns ez a kényszer. Innen fakad írásainak sodrása, belső feszültsége, drámaisága és lírája. Bizonyíték rá a kötet minden darabja, szám szerint nyolc elbeszélés és a Tizenegy több mint három címet viselő tévéjáték.

Galgóczi Erzsébet - Öt ​lépcső felfele
Elbeszélések ​(1965) Az üzenet A küszöbön Fejjel lefele Kettős ünnep Egyensúly Kislány a mélység felett Mérföldkövek Öregek A golyó Két üveg bor Aknamező Mínusz

Galgóczi Erzsébet - Pókháló
"Ez ​megfutamodás - csóválja fejét Zsuppán. - Nem vagy te harcos ember, Géza. - Harcos ember? - Géza rábámul. - Ha magamról van szó, nem vagyok harcos ember... Ha valaki mocskol engem - mocskoljam vissza? Úgy érezném, minden szónál békák ugrálnak ki a számból..." Niklai Géza, Galgóczi Erzsébet új kisregényének a főhőse tíz éve vezetője egy falunak, mégsem tanulta meg a harc nemhogy tisztességtelen, de akárcsak ravaszabb formáit is. Pedig hát azzal, hogy hazánkban tíz éve befejeződött a falu szocialista átalakulása, nem oldódott meg egyszer s mindenkorra minden. Niklai Géza becsületes, de fáradt és szemérmes: a hajsza, melynek középpontjába kerül, sem tanítja meg arra, hogy tisztességtelen emberek ellen szabad saját módszereiket használni, de arra igenis megtanítja, hogy a harcot állni kell, ha a pillanatnyi túlerő miatt reménytelennek látszik is. Mert nemcsak az ő sorsa, forog kockán, hanem a közösségé is, amelynek felelősséggel tartozik, s amelynek erejére támaszkodhat. Galgóczi Erzsébet a magyar falut kutatja, melynek kutatása egyre kevésbé divatos. Pedig mint ez a kisregény is bizonyítja: hallatlanul érdekes dolgok történnek minálunk vidéken - mint mindenütt, ahol emberek élnek. Csak tisztán látó szem kell felfedezni és bizots kéz, fölidézni e sokszínű, sokrétű világ mozdulásait.

Galgóczi Erzsébet - Inkább ​fájjon
Galgóczi ​Erzsébet összegyűjtött elbeszéléseit tartja kezében az olvasó. Az elbeszélés, a novella más anyagból, másfajta megmunkálással készül, mint a regény: ez közkeletű igazság. De, mint minden igazság alól, ez alól is van kivétel: Galgóczi kötetére leginkább ez a definíció illik ál-novelláskötet. Típusai, alaphelyzetei, konfliktusai más történelmi körülmények között újra meg újra felbukkannak - néha még a hősök neve is ugyanaz -, mint a búvópatak, amely egy időre eltűnik szemünk elől, a föld alatt folytatja útját, s amikor újra felszínre tör, akkor ismerünk rá ezzel már találkoztunk, a történelemnek egy korábbi konfliktusforrásánál. Szerves és önmagában teljes világ, amelyet ábrázol. Galgóczi küzdő ember kezdettől, s már első írásaiban megtalálja igazi ellenfelét: a tulajdont - vagy annak itthagyott csődtömegét ízlésben, szokásban, szemléletben - és a magányt Szenvedélyes alkat, mert nem tud beletörődni semmibe, ami hazug, gyáva, korszerűtlen és megalkuvó - nem tudja az előkelő arisztokratizmus és a kívülálló cinizmus magatartását elfogadni. Ezt fejezi ki kötetének címe is Inkább fájjon! Legjobb írásai a monumentális ember- és sorslátás irányába mutatnak. Figurái szélsőségesek, szenvedélyesen célratörők, helyzetei nagyszabásúak: mindig morál ütközik a közönnyel. Lelkiismeretes író, az igazság megszállottja. Formai erénye az olvasmányosság és a feszült cselekményvezetés, egyszóval: az epikai hitel.

Galgóczi Erzsébet - Fogódzó ​nélkül
Galgóczi ​Erzsébet (1930-1989) ménfőcsanaki születésű, nyolcgyermekes paraszti családból származott író, aki egy ideig vasesztergályosként dolgozott a győri Vagon- és Gépgyárban, majd 1950 és 1955 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát, az ötvenes években feltűnt új elbeszélő tehetségek: a "fényes szellők" nemzedékének egyik kiemelkedő és országos olvasótáborral rendelkező egyénisége, novellák, kisregények, országos vitákat és viharokat támasztó írószociográfiák, az egyik első koholt per, a MAORT-ügyet és ezen keresztül az ötvenes évek első felében az egész magar társadalom életét rettegésben tartó terrorgépezet működését ábrázoló regény, a Vidravas, továbbá számos televíziós játék és filmforgatókönyv szerzője egész munkásságával a megélt élet: a "létezett szocializmus" magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása volt. "Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről, amelyben én mint író éltem", mondotta egyszer legfőbb írói ambíciójáról, amelynek egész munkásságát alárendelte. Hirtelen halála folytán korán lezárult pályájára visszatekintve megállapítható, hogy ezt az igényt emlékezetes írások sorozatában valóra is váltotta. Elsősorban annak a nagy társadalmi rétegnek a sorsa foglalkoztatta íróként, amelyből ő maga is származott, s írásaiból a magyar parasztság életében a közelmúlt évtizedek során végbement történelmi méretű és drámai súlyú változások legszélesebb és leghitelesebb panorámája bontakozik ki, amely a kortársi irodalom egyik maradandó érvényű művészi értéke.

Galgóczi Erzsébet - Szent ​Kristóf kápolnája
Az ​1949-ben elrejtett s csak harminc év múltán előkerült győri egyházi kincsek titokzatos történetét és a korabeli értelmiség kálváriáját ötvözi egybe Galgóczi Erzsébet egyik legkiválóbb kisregénye. Az érdekfeszítő dokumentum és a képzelet közös játékának főhősét, Zsuzsát utóbb így jellemezte az írónő: "A templomfestő alakjába sokat becsempésztem abból a boldogtalan fiatalból, aki valamikor voltam."

Galgóczi Erzsébet - Megszállt ​országban
A ​magafajta "modell" után dolgozó, úgynevezett realista írónak két ihletforrása van: vagy egy esemény, vagy egy jellem. Mint egy öreg ügyész egyszer megfogalmazta: ha ismerek egy esetet, ki tudom hozzá találni az embert aki azt "elkövette". Ha pedig ismerek egy embert, ki tudom találni "az esetet", amit el fog követni. Egy prózaíróban, kellő szakmai tapasztalat alapján ugyancsak kifejlődik ez az érzék. Az igazi, persze az, ha az eseményt is és a benne szereplő embert is módon van a valóságból ismerni. 14 éves voltam, amikor befejeződött a második világháború, és 25 évnek kellett eltelnie, hogy írni merjek róla. Pedig életem alapvető élményei közé tartozik: ez állított egyszer s mindenkorra a humánum, az értelmes, alkotó élet harcosai közé. A háború az emberi élet legnagyobb képtelensége. Az én háborús élményeim nem olyan "látványosak", mint például a fronton járt katonáké, vagy a koncentrációs táborban sínylődőké. Én a hátország szenvedéseinek és küzdelmeinek voltam részese és tanúja. Tanúja elsősorban a férfi nélkül maradt asszonyok, nők csodálatos helytállásának. Annak a hatalmas küzdelemnek, amit a nők tettek azért, hogy bombázások, rekvirálások, a frontról érkező halálhírek ellenére megőrizzék a család kenyerét, biztonságát, a fedélt a fejük felett. A háború alatt tanultam meg tisztelni a nők bátorságát, áldozatkészségét, kitartását.

Galgóczi Erzsébet - A ​főügyész felesége
Színmű ​(1974)

Galgóczi Erzsébet - Ott ​is csak hó van
"Robogó ​teherautóról látjuk a vidéket. Egyhangú, havas síkság. Csak a műútról hordták el a havat az autókerekek. A teherautón tejeskannák. A vezetőfülkében a sofőr, Éva és Dvorszky Lali. Folyóhoz közeledünk, a folyón túl kisváros. A hidat hóval belepett tank őrzi. Gyárak között fut az autó. A gyárak kéménye nem füstöl. Belváros. Egy-két üzlet előtt asszonyok, gyerekek állnak sorban. Több kirakatüveg kitörve, a kirakat üres. Egy teherautó kanyarodik elénk, tetejéről két tiszt újságkötegeket dobál. A sorban állás megbomlik, az emberek felkapkodják az újságot, de csak egy pillantás a címlapra - Népszabadság - összetépik. Csak egy fiatal lány rejti a kabátja alá, óvatosan, hogy a többiek ne vegyék észre. mire a városka főterére érünk, már suhancok égetik a halomba gyűjtött újságokat. Hátuk mögött hóval belepett szobortalapzat - a szobor orra bukva a földön. Egy kiégett ház. Elhagyjuk a kisvárost, újra a havas síkság. A műútból kiágazik egy hóval lepett, keveset használt út. Egy-két keréknyom. Innentől kezdve gyalog megyünk tovább. Az út egyik partján fasor, a másokon villanyoszlopok, öthuzalos vezetékekkel."

Galgóczi Erzsébet - Mama ​öltözik
A ​tízgyerekes paraszti családból származó, ménfőcsanaki születésű írónő sok műfajú munkásságával, így elbeszéléseivel is egész életében arra törekedett, hogy a "létezett szocializmus" magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása legyen: "Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről - vallotta -, amelyben én mint író éltem." Korán lezárul pályájára visszatekintve megállapítható, hogy ezt az igényt emlékezetes írások sorozatában, regényekben, filmekben írószociográfiákban, riportokban s elbeszélésekben is valóra váltotta. Elsősorban annak a nagy társadalmi rétegnek a sorsa foglalkoztatta íróként, amelyből ő maga is származott, s írásaiból a magyar parasztság életében az ötvenes-hatvanas években végbement történelmi méretű és drámai súlyú változások legszélesebb és leghitelesebb panorámája bontakozik ki. De nem volt csupán "paraszt író": általános érvényű emberi igazságokat testesített meg életművével: "Az ember számára a legszűkebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amelyben él, vagy föllázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él."

Galgóczi Erzsébet - Nádtetős ​szocializmus
Az ​író vallomása: Ötéves koromban, amikor még iskolába sem jártam, csak néha, hogy ne maradjak felügyelet nélkül, elvittek magukkal a testvéreim, elhatároztam, hogy tanító leszek. Tíz évvel később, a felszabadulás friss élményének hatására, már vonzóbbnak és megfelelőbbnek tartottam a magam számára a politikusi pályát. Végül megtaláltam azt az egész életre szóló hivatást, amelyen a bennem élő pedagógus éppúgy szóhoz juthat, mint a politikus - és még mi minden más! - és ez az irodalom. Kissé túlozva, de csak azért, hogy a gondolat plasztikusabb legyen, azt merem állítani, hogy az író már azt is megnézi, hova szülessen. Nehéz lett volna érdekesebb, konfliktusokban bővelkedőbb helyre születnem, mint falura, parasztok közé parasztnak. Az elmúlt huszonöt évben óriási változások történtek társadalmunkban, de a változásoknak leginkább kitett, legnagyobb tömegű társadalmi réteg a parasztság volt. (A 45-ös földosztással még a polgári forradalom mulasztását kellett pótolnunk - s alig tizenöt évvel később, 59-60-ban a termelőszövetkezetek megszervezésével már a szocializmus kereteit teremtettük meg falun is.) A falu korszerűtlensége - életmódban, szemléletben, erkölcsben - tűnőben van, szakadatlanul átadja helyét az újnak - vagy esetleg egy másképpen korszerűtlennek. A fejlődés mindig ellentmondások közepette valósul meg - de talán sehol sem annyira tetten érhetően, mint falunk. Ez az ellentmondásosság számomra egyenesen felszólító jellegű, ez késztet arra, hogy - idestova húsz éve - a szépirodalom mellett ezt a közvetlenül politizáló, aktuális, nemegyszer mozgósító műfajt is műveljem, amit irodalmi riportnak neveznek. A riport, a szociográfia - számomra - egy izgalmas bűnügy nyomozásához hasonlít - azzal a különbséggel, hogy itt sosem lehet eljtuni a nyomozás végére, mert addigra a valóság megint "továbbáll". Szerfelett bonyolult korban élünk, s az én energiáim nagy része is arra megy el, hogy kiismerjem magam ebben a szerfelett bonyolult korban. Vidéki riportútjaim - "nyomozásaim" - megbízhatóan eligazítanak. Szeretném remélni, hogy az olvasót is.

Galgóczi Erzsébet - Magyar ​karrier
Galgóczi ​Erzsébet műveivel mintegy tizenötször találkozhattunk a képernyőn. Már a 60-as évek elején fölfedezték a rendezők, hogy novelláit, elbeszéléseit olyan drámai töltés feszíti, amely nem vész el, sőt talán fölerősödik a képi megjelenítés révén. Első tv-bemutatkozása a méltán sikert aratott Aknamező volt, ezt követték a többiek: Régen volt a háború, Tizenegy több, mint három, A hősködő, Férfiak, akiket nem szeretnek, A sírásó vallomása, Úszó jégtábla, Használt koporsó, Bolondnagysága, Szent Kristóf kápolnája, Magyar karrier - ezeken kívül a Nyitott könyv, ez a sajnálatosan abbamaradt sorozat, három novellásköteté mutatta be az irodalom iránt érdeklődő nézőknek. Az "Aki halott, megbocsát" és a Vadkacsalesen most készül. Tv-filmjei közül több aratott nemzetközi és hazai sikert: a Prágai Fesztiválon a Magyar Televízió történetében először nyerték el az alkotók az Arany Prága nagydíját és egy másikkal az Intervizió díját; a Veszprémi Fesztiválon szintén több díjjal értékelték munkásságukat. De talán még ennél is fontosabb, hogy tv-sikerei olyan népszerűséget szereztek a számára, amely megnövelte regényei és novelláskötetei keresettségét is.

Galgóczi Erzsébet - Idegen ​a faluban
"Az ​író azt is megnézi, hová szülessen" - írta egyszer Galgóczi Erzsébet. Ő alaposan megnézte. A magyar falu küldte az írónőt, aki írásainak legnagyobb részében hű maradt a faluhoz. Galgóczi Erzsébet 1930-ban a Győr melleti Ménfőcsanokon született, egy nyolcgyermekes középparasztcsalád hetedik gyermekeként. Húszéves sem volt, amikor egy novellájával megnyerte a DISZ tehetségkutató pályázatának első díját. A Színművészeti Főiskolán dramaturgiát tanult, majd egy ideig újságnál és a filmdramaturgián dolgozott. Döbbenetesen hiteles, életszagú írásaiban szeizmográfszerűen reagál a szülés fájdalmaiban vajúdó új társadalom jellegzetes jelenségeire. Mint író is bizonyos mértékben megmaradt riporternek. Novelláiban, kisregényeiben a riporter éles szemével látja meg, de a társadalmat és embert szinte szociográfusként és léleklátóként ismerő író tollával rajzolja meg kiélezett, drámaian izgalmas helyzetekben gazdag, főképp a falun, a kisvárosban, de újabban a fővárosban is játszódó történeteit. Háromszor kapott József Attila-díjat, 1962-ben, 1969-ben és 1975-ben; 1978-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Galgóczi Erzsébet - Kettősünnep
Novellagyűjtemény Ha ​egy frontvonalat áttörnek, akkor azok között, akik az első sorban vannak, igen nagy a veszteség, a halottak és a sebesültek száma. De ez az áttörés jelenti azt, hogy megnyílik az út a többiek előtt. Galgóczi Erzsébet azok közé tartozik, akik áttörtek: nemcsak lábon maradt, de győzedelmesen tovább tudott haladni. Karinthy Ferenc, 1976 Galgózci Erzsébet állandó harcban áll. A butaság, az elmaradottság, a képmutatás, a tunyaság, a basáskodás ellen hadakozik, de olyan hévvel, a rossz elleni szenvedélynek oly izzó indulatával, hogy az már szinte önnön ellentétévé fordul: nem csupán meggyőződése és természetéből fakadó indulatos hitvallása, hogy támadni kell azt, ami rossz, de már valami furcsa és ijesztő fekete gyűlölettel tépi-marcangolja kedvenc modelljeit: a butákat, a képmutatókat, a tunyákat, a kiskirályokat. Gáll István, 1972 Galgóczi a fiatal, felszabadulás után kirajzott, paraszti származású értelmiség fejlődését és sajátos lelkiállapotát rajzolja meg. A két világ vonzása-taszítása különös bonyolultsággal jelentkezik bennük. Gyűlölik a régit, a középkorból itt maradt társadalmi és erkölcsi ballasztokat; mohó sikervágy, életszomj hajszolja őket; megkésett Julien Sorelek. B. Nagy László, 1961

Kollekciók