Ajax-loader

Rónay György könyvei a rukkolán


Rónay György - A ​vándor érkezése / Virág a feszület tövében
„... ​azért az ablakot — hagyd nyitva éjszakára. „Bármelyik pillanatban — szólhat a tengerről a hívás." — írta Rónay György A megfáradt Odysseus című versében. Kötetünkben kétféle műfajú írásaiból, tárcáiból és verseiből adunk válogatást annak bizonyságául, hogy e szellemi készenlét, a bármikor érkező „hívás" befogadására egész életében és működésében készen állt. A művelt olvasó jól ismeri a múlt évtized végén elhunyt kitűnő író verseit, regényeit, műfordításait és irodalmi tanulmányait, tárcái azonban mostanáig vártak arra, hogy felfedezzük őket. E hajdan oly kedvelt és fontos műfajban valaha a magyar irodalom legnagyobbjai mondták el véleményüket az életről, s adtak irodalmi formában létprogramot. Részben az ő példájukat követve, Rónay György rendszerint novellisztikus formában alapvető keresztényi életértékek jelentőségére és életalakító hatására irányította a figyelmet, s olyan keresztény magatartásminták követésére ösztönzött, melyek ma sem veszítettek időszerűségükből és jelentőségükből. S bár az élet sokszor látszik fájdalmasnak és kietlennek, amint a költő írta Hiába című versében: „Korán esteledik. De az ég most is csupa csillag. — Hiába szöktél el, fiatalság." Ezek a tárcák, s a bennük felvillantott keresztényi életeszmény azoknak a „csillagoknak" fényébe von, melyek számunkra egy magasabb létrend jelképei. Az elfelejtett tárcaműfajban Rónay György annak bizonyságát adja, hogy az életről felelősen és alkotó módon gondolkodó személyiség mindig megtalálja azokat az eszményeket, melyek segítenek eligazodnunk, és eszményekkel telítik létünket. Rónay György költészete ma már az egyetemes magyar irodalom elismert értéke. Vannak azonban lírájának olyan jelentékeny darabjai, amelyek csak folyóiratokban olvashatók, s annak bizonyságai, hogy költészetét mindvégig áthatotta az a spirituális szellemiség, melynek oly nagyhatású elméleti alapvetéseit fogalmazta meg tanulmányaiban. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy Rónay György költészetének ezt a tartományát mutassuk be az olvasónak, mert nemcsak művészi értékei miatt érdemel megkülönböztetett figyelmet, hanem azért is, mert benne a modern keresztény művészetszemlélet és művészi gyakorlat nagykorúvá válásának folyamata is pontosan tetten érhető. „Hiányom lombosul tovább, — ha nem leszek." — írta egyik versében. Ezt a hiányt akarja, legalább részlegesen, betölteni válogatásunk, hogy ezzel is hozzájáruljunk a modern magyar szellemiség fájának kilombosodásához.

Rónay György - Hit ​és humanizmus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - A ​párduc és a gödölye
Dr. ​Stoll Aurél törvényszéki bírót lefüggönyözött kocsiban, bekötött szemmel elviszik a "Főnök" villájába, ahol utasítást kap egy per lebonyolítására, az elkészített halálos ítélet kimondására. Stoll Aurél hozott már ítéletet, igaz, nem bíróként, emberként. Volt osztálytársa, Kende Pál, a Gödölye, 1944-ben felkereste azzal a kéréssel, mentse meg zsidó származású feleségét. Az első esetben Stoll engedelmesen teljesítette a parancsot, a másodikban kategorikusan elutasította a kérést. Rónay György bűn és bűntelenség, egyéni és kollektív felelősség kérdéseivel néz szembe kiélezetten drámai helyzetekbe sodort hősei sorsának elemzése révén, a múltat szembesítve a jelennel, amely ha nem is feloldozást, de egyértelmű megoldást tud már ezekre a kérdésekre.

Rónay György - Fák ​és gyümölcsök
Ebben ​a jól megírt. árnyalt regényében Rónay György egy középosztálybeli család, feltehetően a saját családjának történetét, sorsának alakulását kíséri figyelemmel az első világháború utolsó éveitől nagyjából a harmincas évek végéig. A nagyszülők, szülök és á közeli rokonság életén keresztül! tulajdonképpen az elszegényedő földbirtokosokból, dzsentrikből,. középiskolai tanárokból, hivatalnokokból és álmodozó különcökből összevetődő, némiképpen jobboldali beállítottságú középosztály széthullását meddőséget és életképtelenségét ábrázolja mintegy belülről, megértő szeretettel, de kíméletlen őszinteséggel. Az egymástól eltérő tulajdonságokkal és tervekkel rendelkező. nemegyszer tevékenyen küzdő, máskor az elkerülhetetlenbe bölcsen beletörődő, jó szándékú, érző és szenvedő, de egymást igazán soha meg nem értő emberek cselekedeteit, meditációit. sóvárgó vágyait és csalódásait föltárva mutatja be a kétségtelen hanyatlást, melyet a külső körülmények, a kor, a társadalom változásai, a világháború, a forradalmak, a Trianon utáni évek csak gyorsítottak. A folyamat elkerülhetetlenségét ugyan sehol sem mondja ki nyíltan a szerző. ám az egyes életutak csődje, végső kicsengése egyértelműen erre a tragikus összeomlásra utal.

Rónay György - Századunk ​útjain
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Esti ​gyors
A ​nemrégiben elhunyt kitűnő írónak, Rónay Györgynek, csakúgy, mint nemzedékének, a mai hatvan-valahány éveseknek, kétségkívül a második világháborúhoz és a felszabaduláshoz kapcsolódnak a legfontosabb és a legmegrázóbb élményei. Kortársaihoz hasonlóan, ő is számos művében, prózában és versben egyaránt gyakran foglalkozott ezzel az időszakkal; többek között az 1963-ban megjelent Esti gyors c. regényében is, amelyből később film készült, s amely a most induló életműsorozatunk első kötete. "Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem" - hirdeti a Juhász Gyulától választott mottó, röviden és frappánsan összefoglalva a regény mondanivalójának lényegét. Áruló, közvetve gyilkos volt-e 1944-ben Kerekes Kálmán, a Balatonbogdányban élő, hetvenöt éves, nyugdíjas gyógyszerész, vagy csak az eseményekkel sodródó, gyáva, erős képzelőtehetséggel rendelkező, szerencsétlen és tehetetlen értelmiségi? Mennyiben felelős a Szilágyi-Silbermann család elhurcolásáért és lemészárlásáért? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keresi a választ kíméletlen őszinteséggel a szerző, részletesen föltárva Kerekes Kálmán morális problémáit, érzékletesen ábrázolva és elmondva egyre jobban elhatalmasodó kínzó bűntudatát, üldözési mániáját, gyötrődésének és öngyilkosságának történetét.

Rónay György - Petőfi ​és Ady között
Az ​1978-ban elhunyt Rónay György köztudottan nemcsak kitűnő költő, műfordító és prózaíró volt, hanem mellettük tanulmányíróként is a legnagyobbak közé tartozott. A mostani tanulmánykötetében, amely 1958-ban jelent meg első ízben, a múlt század második felének költészetét elemzi nagy hozzáértéssel, körültekintő alapossággal és lebilincselő közvetlenséggel. Előszavában ő maga a következőképpen határozza meg vállalkozása célját: "Hogyan csuszamlik lassan költészetünk Ady felé, hogyan készül Ady az időben, hogyan alakulnak ki a megváltozott társadalmi viszonyok között, bátortalanul, embrionálisan olyan érzelmi és ihlettípusok, amelyeket majd Ady fog a maga szuverén költőegyéniségével betölteni, hogyan kezdenek ebben az eléggé száraz, jellegtelen földben kiütközni a későbbi Ady-stílus első csírái - mert a szürke fölszín alatt a lélek, az élmény, az ihlet mélyén már olyan új erők, tartalmak mozognak, amelyek újszerű kifejezéseket igényelnek... - ezt szerettem volna valahogyan kitapintatni és érzékeltetni." A módszeréről pedig a következőket jegyezte meg: "abban a pillanatban szerettem volna meglepni az írót, a költőt, amikor nekiül a művének, a tollfogását, a keze remegését, a skandálását, ihletének néma, benső hanghordozását szerettem volna ellesni; egyszóval megragadni: hogyan éli át a világot, milyen élmény, milyen hangulat tör kifejezési formába lelkében, hogyan tör, és milyen kifejezési formákba, miért úgy, ahogyan tör, és miért éppen olyanokba. Szándékomat nyilván túlságosan magasra csigáztam; örülnék, ha csak valamennyire is sikerült volna beváltanom."

Rónay György - Az ​alkony éve
Rendkívül ​érdekes és izgalmas alkotás, mivel benne a közelmúltat, az alkony évét, az 1943-as és az 1944-es év első negyedévének eseményeit, saját ifjúságát és művészbarátai életét, egy budapesti művésztársaság szokásait, találkozóit, hétköznapjait, reakcióit, érdeklődési körét, lelkesedéseit és kicsinyes torzsalkodásait, szövevényes szerelmi bonyodalmait, felemás baráti kapcsolatait, művészi törekvéseit és meghökkentően fura "világon kívüliséget" írja meg, illetve ábrázolja a szerző. Zongoraművészek, írók, irodalomtörténészek, szerkesztők, kiadói lektorok, színészek, festők, széplelkek és kékharisnyák, mecénások, fiatal lányok, üzeletemberek, a polgári társadalom értelmiségének jellegzetes alakjai kavarognak a regény lapjain. De mintha valamiféle kábulatban, félálomban élnének, és öntudatlanul, holdkórosként mozognának a tragikus történelmi idők forgatagában. Alig vesznek tudomást a körülöttük zajló eseményekről. Álomvilágot, káprázatos tündérvilágot szeretnének fölépíteni maguknak. Nem törődnek a háborúval sem, egészen addig, amíg a való élet brutalitása, a bombázások, a német megszállás rá nem döbbentik őket arra, hogy ezidáig egy hazug, mesterkélt világban éltek.

Rónay György - Szeptemberi ​halászat
AZ ​életműsorozat jelenlegi kötetében Rónay György kisprózai alkotásait, javarészt elbeszéléseit, novelláit gyűjtöttük egybe. Ám szerepel közöttük egy kisregény és egy színjáték is. Az 1978-ban elhunyt kitünõ író sokoldalú és gazdag munkásságának látszólag a peremén helyezkednek el ezek a művek. Életében három ilyen jellegű könyve jelent meg (Az ember boldogsága 1959, A szeretet bilincsei 1965, és a Nem jött madár 1973). Gyűjteményünk most ezek anyagát adja közre, kiegészítve egy olyan novellával (A szegény jó Hanuszákné), amelyet csak folyóiratban közölt a szerzõ. A mûvek témája többnyire az élet egy-egy válságos pillanata, az emberi elmagányosodás és kiszolgáltatottság, a halál s a halál elõtti szenvedés, valamint más megközelítésben az emberek egymás közötti kapcsolata, s ennek is legmagasabb rendű megnyilatkozása: a szeretet. A legkülönfélébb formáit ábrázolta Rónay, a terhessé vált, túldimenzionált érzést éppúgy, mint az egész életünket átformálni képes eszményt. Hősei rendszerint gyarló kisemberek, akiket főként az tesz meggyőző életszerű figurákká, hogy magukban hordják mindannyiunk gyöngeségét és esendőségét, s akik, ha félig öntudatlanul, ösztönösen is, de törekednek a tisztább, igazabb élet felé.

Rónay György - A ​regény és az élet
Regény ​az élet... - írta Eötvös József. Ami áll az élet regényére, áll a regényekben élő életre is. E szavakkal kezdi Rónay György könyvét, melyben harminckét író ötvenhárom művén keresztül - Eötvös Józseftől a Nyugat második nemzedékéig - bevezeti az olvasót a magyar regényirodalomba, bemutatja a regény és az élet szerves kapcsolatát, a regény és a társadalom viszonyát, s a magyarság regényirodalomban tükröződő életét. A könyv, bár nem törekszik teljességre, mégis a magyar regénytörténet reprezentatív illusztrációja. Elsősorban azokról a művekről olvashatunk benne, amelyek különösen jellemzők egy korra, s amelyek a magyar regénytörténet egy-egy fontos állomását jelzik. Ezek mindegyike ma is élő, időszerű érték - vagy ha nem, azzá kell tennünk. S mert a magyar regényirodalomról van szó, módszere némileg más, mintha tőlünk időben és térben távolabb álló irodalmakkal foglalkozna. Az irodalom a nemzet életének tükre és vallomása; a magyarság számára a magyar irodalom - divatos szóval, de nem a divatos értelemben - egzisztenciális fontosságú.

Rónay György - Júdás ​könyve
A _Júdás ​könyve_ két részből áll: a _Júdás_ című verses színműből és az _Utószó a Júdáshoz, vagy a hitelesség kérdései_ című emlékező-elmélkedő esszéből. A _Júdás_ cselekménye az 1530-as években játszódik, egy felvidéki városkában. Miközben a polgárok a húsvéti passiójátékra készülnek, fény derül arra, hogy kollektív bűn terheli őket. A látszattisztesség kedvéért el szeretnék titkolni a város egykori darabontkapitányának a vétkét, s ezzel ártatlanokra zúdítják a tragikus következményeket. Rónay György ezt írja a _Júdás_-sal kapcsolatban: "Van, aki jó hajlamokkal születik, s van, aki kevésbé jókkal; de végül is tehet-e valaki a hajlamairól? Nyilván csak arról tehet, hogy mit csinál a hajlamaival; nem az örökségről, hanem csak a vele való sáfárkodásról. Ehhez pedig mások is kellenek, társak, akikkel sáfárkodást lehet folytatni: _társadalom_. Lehet, hogy valaki "júdási" hajlamokkal születik. De hogy valóban legyen is "Júdás" belőle, abba többé-kevésbé a társadalom is "besegít"... ___ Legvégső soron erről akartam írni. A júdásokért való felelősségünkről. Arról, hogy mielőtt kést döfnének, kötelet ragadnának, ököllel ütnének, torkokat átharapnának, talán a "kárhozat fiai" is szeretnének legalább egyszer -- sírig ható érvénnyel -- az "üdvösség fiai" lenni. ___ Ha nem sikerül: a felelősség nem egyedül őket terheli érte." ___ Az _Utószó a Júdáshoz, vagy a hitelesség kérdései_ a színműhöz fűződő szubjektív élményeket és objektív körülményeket tárja fel és regisztrálja, s eközben esztétikai szempontból nézve is jelentős következtetésekre jut az írói mű mind benső, mind pedig külső indítékait-lehetőségeit és azok megvalósítását illetően.

Rónay György - Fordítók ​és fordítások
Rónay ​György tanulmánykötete, mely a műfordítás elméleti és gyakorlati problémáival foglalkozik, gazdag műfordítói tapasztalatok nyomán született. Hogyan cseng Vörösmarty Vén cigány-a - Babits szerint a legszebb magyar vers - franciául? Reális e az a Baudelaire-kép, amely a nyugatosok fordításai alapján alakult ki közvéleményünkben? Lehet-e hű egyszerre a latin és magyar nyelv szelleméhez a fordító Horatius műveinek átültetésénél? Hogyan értelmezi Szabó Lőrinc és Vas István Villon költészetét? Bekapcsolódhatunk-e végre a világirodalom eleven vérkeringésébe egy "világnyelv" közvetítésének segítségével?... Számtalan izgalmasabbnál izgalmasabb kérdést vet fel a könyv, melyekre a választ olyan írótól kapjuk meg, aki tökéletesen otthonos nemcsak anyanyelve, de más nyelvek hangulati zónáiban, struktúrájában, költészetének érzelmi, idegi izgalmaiban is, aki egyaránt kitűnően vív a hazai és idegen közegben, annyira megszokott tárgyak között mozog. Rónay kötete nemcsak a szakemberek számára vonzó olvasmány, a szerző látásmódjának költői elevensége az ismeretszerzés mellett a művészi élvezetet is biztosítja mindenkinek.

Rónay György - Triptichon
Rónay ​György (1913–1978), kora egyik legjelentősebb esszéistája és kritikusa, a katolikus irodalomnak is kiemelkedő képviselője, arra törekedett, hogy irodalmunknak ezt a vonalát az egyetemes magyar irodalom részévé tegye. Kitartó tevékenysége eredményeként a hivatalos szervek végül engedélyezték Harsányi Lajos, Sík Sándor és Mécs László szigorúan megválogatott köteteinek megjelentetését. Valamennyihez Rónay György írta a bevezető tanulmányokat, melyek azóta is e három író, a „papköltő triász” értékelésének alapja. Kiegészítésül közöljük azokat a kisebb méltatásokat is, amelyeket Rónay György írt róluk, teljesebbé téve a műveikről alkotható képet, egyben bepillantást engedve a jövő évben 100 éves író szemléletére, az irodalomról kialakított felfogására.

Rónay György - Mondd, ​szereted az állatokat?
Miért ​ír egy költő verset az állatokról, virágokról, tájakról? Hogy a természetet megszerettesse velünk? Kétségkívül azért is. De még inkább abból a meggyőződésből, hogy műveit olvasva önmagunkat is jobban megismerjük. Rónay György a gyermekeknek oly kedves, mindig érdekes állatokat - akikről e kötetben összegyűjtött verseinek felét írta - hozzánk hasonlóan érző lényeknek tekinti. Ezért tud megértő szeretettel szólni róluk. A gyermekeknek írott, illetve felnőtteknek szánt, azonban játékos hangjával gyermekekhez is szóló csaknem valamennyi Rónay-vers és műfordítás helyet kapott e könyvben. Többek között a világirodalom legszebb állatmeséi nyomán készült átdolgozások. Egy másik ciklus a természet változásait követő hangulatokat kíséri végig, a télutótól az őszig. S hogy ne csak áttételesen kapjon hangot a humanista költő hitvallása, az emberi közösséget idéző versek ciklusa zárja a sort, Békés, boldog, közös emberi tábor címmel. Ebből egynéhány darab kéziratban maradt fenn, s most jelenik meg először nyomtatásban. Ha még élne a költő, bizonyára az ő kívánsága is az lett volna, hogy Szántó Piroska ihletetten szép, a természeti formák gazdag lehetőségeivel élő illusztrációi tegyék teljessé a könyv hatását.

Rónay György - Tíz ​év
"Időről ​időre elérkezik az ideje a selejtezésnek. Egyenként vesszük kezünkbe a sárguló papírlapokat, kíváncsian tekintünk az irattartókba. Múltunk részletei idéződnek emlékezetünkbe, fájdalmasan, kényszerűségből búcsúznunk kell tőlük, a helyhiány nagy úr. Rakosgatás közben került kezembe a _Tíz év_ című, keménytáblába kötött, gépiratos verseket tartalmazó kötet. Néhány költeményt közreadott édesapám nyomtatásban, nagyobbik részük - majd kétszáz - azonban kiadatlan. A történelem súlyos megpróbáltatásai idején írta őket: a második világháború Magyarországot egyre inkább megpróbáló éveiben. Ezekben a korai művekben már megmutatkozott az író erkölcsi igényessége, józan világ- és önszemlélete. A növekvő gyűlölet, a fokozódó embertelenségek, a politika hitványsága egész nemzedékét számvetésre késztette: miként maradhatunk emberek az embertelenségben, magyarok a magyartalanságban, hűségesek őseik hitéhez a gonoszság tobzódásának éveiben..." Rónay László

Rónay György - A ​hajós hazatérése
A ​fiatal Rónay Györgyöt nemes humanizmusa, erkölcsi igénye, bátor intellektualizmusa kapcsolja elődeihez, azokhoz a költőkhöz, akiknek verseibe a külvilág mozzanatai csak megszűrten és áttételesen jutottak be, és váltak egy nagy érzelmi feszültségű líra izzásának alkotóelemeivé. Különállása, a maga korával szemben érzett hontalanságának forrása nem életidegenség volt indulása idején, ahogy a vele rokon felfogású költők esetében sem volt az, hanem a riasztó és kiábrándító valóság felismerésének szükségszerű következménye. Egyén és külvilág szembenállásának feszültsége a későbbiek során fokozatosan feloldódik benne, és líráját egyre inkább áthatja a képzeletében, vágyaiban élő harmónia megteremtésének igénye. Életszeretete, humanizmusa, természetlátása mind a valóság tudomásulvételéről tanúskodik, olyan életszemléletről, amelynek az a lényege, hogy a költő megalkuvások nélkül, békében akar élni az őt körülvevő világgal. Vargha Kálmán

Rónay György - Te ​mondj el engem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Téltemető
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Idegenben
A ​cím pontosan jelzi Rónay György két regényének közös alaphelyzetét. Mindkét mű egy-egy idegen országban élő fiatal magyar nő sorsát beszéli el. A Szürke élet hősnője Akli Anna egyetemistaként megy férjhez Varsóba, hogy ott felelőtlen, megbízhatatlan férje oldalán rengeteg megaláztatás, fizikai nyomor és lelki kínlódás legyen osztályrésze. A munkába és a váratlanul talált barátságba kapaszkodva sikerül neki emberileg és egzisztenciálisan talpraállnia. Ekkor már ő maga választja sorsául a kitartást és a hűséget; magához veszi zongoristának tanuló öccsét, s a két önző férfi életében vállalja a szilárd bizonyosságot, a biztos segítőkészség szerepét. A Nics megváltás főszereplője Freirath Bea 1956-ban kerül nyugatra. Távozása inkább menekülés anyja úrhatnám fellengzőssége, apja egykedvűsége elől. Életének azonban kint sem sikerül célt és értelmet találnia, lehetetlen sodródása a prostitucióig viszi. Ekkor találkozik egy magányos magyar férfival, aki nem tud szabadulni emlékeitől, a hazai megpróbáltatásoktól. Találkozásukból szerelem, házasság, s időleges megnyugvás születik. Bea férje azonban nem tudja lezárni a börtönemlékeket, rettegését, az üldözöttség, bekerítettség érzését. Elhatalmasodó idegbetegsége előbb házasságukat teszi tönkre, később pedig tragikus gyilkosságba hajszolja a szerencsétlen férfit. Rónay György írását árnyalt lélekrajz, intellektuális igényesség és hajlékony stílus jellemzi.

Rónay György - Kutatás ​közben
A ​Kutatás közben irodalomtörténeti bírálatok és irodalomtörténeti arcképvázlatok gyűjteménye. Írójuk szavával: "Hozzászólás mások kutatásaihoz, ami sokszor maga is kutatással jár (ha becsülettel csinálja az ember); és a saját vizsgálódások anyagából egy-egy szobor helyett csak a vázlata - ezt szedtem egybe itt, ha nem is az oly relatív maradandóság, de a hitelesség, a megbízhatóság, a szavahihető tájékoztatás igényével." Az első írás Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok XIV. századi híres Képes Krónikájáról szól, az utolsó a Sorsunkról, a pécsi Janus Pannonius Társaság folyóiratának számait tekinti át. A kötetben egymás után lépnek színre a magyar irodalom kiemelkedő alakjai: Petőfi, Arany, Ady, Radnóti, Kassák - alkotók, alkotások és irányzatok, akikről és amelyekről a kötet írójának egyéni mondanivalója van. Az olvasó szinte mesebeli könnyedséggel kószálhatja végig a magyar irodalom korszakait, tájait. Néhány oldalon annyi tájékoztatást, ösztönzést kap, mint máskor csak öles tanulmányokban - és mindezt szellemesen, élvezetesen, ragyogóan.

Rónay György - Fordítás ​közben
A ​Fordítás közben kötetcím pontosan utal az esszégyűjtemény létrejöttének körülményeire. A szerző szinte valamennyi írásában a munka közben, a fordítás során támadt gondolatait, reflexióit bontotta-fejtette, teljesítette ki. A XVI-XVIII. század klasszikus francia és német irodalmának reprezentánsairól és korunk világirodalmának vonulatairól, főbb alakjairól iródtak ezek az esszék, híven tükrözve szerzőjük érdeklődési körét, míves fordítói munkásságát.

Rónay György - Olvasás ​közben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Az ​ember boldogsága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Lázadó ​angyal
Különös ​idegen tűnik fel a környéken. Jövetelét rémlátások kísérik, a tehén kétfejű borjat ellik, apa és fia meghasonlanak egymással, elválaszthatatlan jó barátok egyszer csak gyűlölködve esnek egymásnak... Aztán fordulatot vesz a történet és epés gúnnyal mutatja be képzeletbeli kisvárosának társadalmi életét. Mindaz, amit a mese elmond, akár napjainkban is megtörténhetne. A Lázadó angyal nem a lázadás és háborúskodás, hanem a keresztényi megbékélés és kiengesztelődés története. A kegyetlenség fölé magasodik a szelídség szelleme. Erről szól a Júdás című novella is, amely első megjelenése óta kísérője, részben magyarázója a regénynek. Történetének ideje 1507, helye pedig egy város, ahol éppen egy passiójáték előadására készülnek. (stephanus. hu nyomán)

Rónay György - Kakucsi ​rózsák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rónay György - Képek ​és képzelgések
Rónay ​György új könyve a magyar irodalom nagy témáját, a dzsentri szükségszerű pusztulását dolgozza fel, eredeti módon, igényes eszközökkel. De a Képek és képzelgések az európai regény másik nagy családjába is beletartozik: a kamaszkor, az első szerelmek és csalódások, az életre eszmélés regénye is. Hőse egy kisfiú. Rónay olvasói már ismerik előző regényéből, A nábob halálá-ból. Bécsben, a divatos osztrák fürdőhelyen és családi birtokon, Homokházán fordul meg a vakáció hónapjaiban, de ez csak háttere a képzelgések birodalmába tett utazásainak. Mert örömeit, csalódásait, egész szomorú gyermekségét egy regénybe akarja menekíteni. A kisfiú menekül a valóság elől, mely körülveszi, menekül a kegyetlen felnőttek elől, akik nem akarják megérteni. Így, a kisfiú érzelmi életén keresztül ismerjük meg a regény hőseit: a nagymamát, özvegy Wernernét, aki kétségbeesetten őrzi a széthulló vagyont, a szimbolikus életformát, Sándort, a fiát, aki apja halála után tehetetlenül sodródik a züllésbe. A képzelgések tükrében így tűnnek fel a valóság képei: a húszas évek Magyarországának társadalmi és erkölcsi szempontból egyaránt szétzüllő dzsentri világa, a szimbolikus családi kastély és pusztulás felé tántorgó lakói. Rónay könyörtelen realizmussal ábrázolja hőseinek sorsát, és az ábrázolás konzekvenciái félreérthetetlenül fogalmazzák meg a társadalmi ítéletet - amit a regény csak sejtet, de az idő már beteljesített.

Rónay György - A ​szeretet bilincsei
Az ​életműsorozat újabb kötete tizenöt elbeszélést és egy színművet foglal magába. Központi gondolata mindnek ugyanaz: a helytállás, a másokért vállalt felelősség nemcsak a nagy történelmi sorscsapások idején kötelessége az embernek. A mindennapi élet apró tragédiái közepette is meg kell nyilvánulnia. A postásnak nincs szíve kikézbesíteni a gyászhírt a férjét aggódva váró katonafeleségnek. Az egyszerű, öreg suszter szembeszáll a nyilasokkal, hogy megmentse két ember életét. Az öreg építész elhallgatja felesége előtt az asszony halálos betegségét, aki pedig tisztában van állapotával, csupán férjét akarja hallgatásával kímélni. Az elbeszéléseket a Születésnap című dráma zárja, melyben egy családi beszélgetés során a huszadik század első fele pörög le az olvasó előtt. A tanulságos, de nem didaktikus, tiszta prózában megszólaló történeteket érdemes széles körben ajánlani.

Rónay György - Balassitól ​Adyig
A ​szerző 1977-ben publikált kiváló tanulmánykötete lát újra napvilágot kiadónknál. Célja olvasható az akkori kiadásban: „megadni a múlt íróinak azt a tiszteletet, hogy úgy tekintjük őket, mintha élő írók volnának, és úgy foglalkozni műveikkel, mint élő írók alkotásaival.” Az „Istenhez hanyatló árnyék”, azaz Balassi szépséges elemzése után következnek a jellemrajzok, portrék, irodalmi elemzések – ahogyan a szerzőt érdeklődése vezette, tíz magyar alkotóról, amelyek közül egyesek kevéssé ismertek (Ányos Pál, Baróti Szabó Dávid, Péterfy Jenő) a mai ember számára. Ideje, hogy megközelítsük őket, a szerző figyelmes szeretetével.

Rónay György - Pázmány ​ébresztése
A ​kötet Pázmány ébresztését életművéből nyújtott válogatással szorgalmazza. Hogy Pázmány ébresztését ma elsőrendűen időszerűnek érezzük, időszerűbbnek, mint valaha: annak oka a teológiának a „reneszánsza”, - nem annyira a maga területén, ahol legföljebb csak folytatásról lehet szó, nem újjászületésről - hanem a világban, a laikusok között. A feleletet, melyre annyian szomjaznak, a magyar Pázmány magyarul s magyar szív szerint tudja megadni a magyar szíveknek. S ha mások büszkék lehetnek Bellárminjukra és Suarezukra, vagy Cajetanusukra: miért ne legyünk büszkék mi Pázmányra? S miért ne úgy legyünk rá büszkék, mint élő erőre, ahelyett, hogy meddő s holt „tudományos” anyagnak tekintenők. Mikor Pázmányt ébresztjük, magunkat ébresztjük: ébresztjük őt, hogy fölébresszen és magunkra ébresszen minket.

Rónay György - A ​város és a délibáb
A ​költő igazi próbája a kötet: minden kritikusnál megbízhatóbban dönti el, hogy a költőnek néhány verse van csupán vagy költészete. Rónay György új könyve azonban nemcsak ebben az értelemben kötet. Abban is, hogy logikusan szerkesztett, hogy a versek fokozott jelentőséget, teljesebb értelmet kapnak egymástól. A ciklusok úgy rajzolják meg egy ember szellemi arcát, érzelmi világának térképét, életútját, ahogy a regény fejezetei bemutatnak az előrehaladó történet keretében egy teljes emberi sorsot. A versek először a mesterség szépségével, a forma esztétikai örömével ajándékozzák meg az olvasót, a belépőjeggyel Rónay költészetébe. Portréversei, mítosz- és mondafeldolgozásai pedig költészetének egyik fontos indítékáról, a műveltségi élmények jelentőségéről vallanak, amiket a költő a sorsokban, jelenetekben mutat be, tehát megelevenít, újra valósággá tesz. Elvont költészet ez, mégis élményekkel, megfigyelésekkel, az emberi élet és a természet hiteles, reális elemeivel gazdag. Versei a változó időből ragadnak ki egy-egy jelentékeny vagy esetleg jelentéktelenségében is megragadó mozzanatot, és egyszerre mutatják meg azt, ami örök benne, s azt, ami változó.

Rónay György - Interjúk, ​nyilatkozatok, vallomások
Rónay ​György a 20. századi magyar irodalmi és szellemi élet kiemelkedő alakja, akinek életművét mélyen áthatotta keresztény hite. Költő, író, esszéista, irodalomtörténész, kritikus és műfordító, a Nyugat harmadik nemzedékének meghatározó egyénisége, aki az elhallgattatás éveiben is megőrizte írói tisztességét. A Vigilia főszerkesztőjeként nyitott keresztény szellemi fórumot teremtett, ahol a magyar irodalmi hagyomány és a modern szépirodalom egyaránt otthonra talált. ___ A kötetben olvasható interjúk, nyilatkozatok és vallomások nagyban hozzájárulhatnak életművének árnyaltabb megítéléséhez, egyes műveinek értelmezéséhez, továbbá fontos adalékokkal szolgálhatnak a közelmúlt magyar irodalmi, kulturális és vallási életének alaposabb megértéséhez, a hazai keresztény gondolkodás és közbeszéd egyes kérdéseinek újragondolásához. Az itt közreadott írások dokumentumai egy roppant gazdag életművet egységbe ötvöző, hangsúlyozottan etikai alapokra helyezkedő írói-emberi magatartásnak.

Rónay György - Szérű
A ​kitűnő költő, regényíró, irodalomtörténész, kritikus és műfordító 1913-ban született. Korai verseit Babits Mihály közölte a Nyugat-ban. Volt kiadói lektor, folyóirat-szerkesztő, majd 1950-tól 1978 nyarán bekövetkezett haláláig a Vigilia szerkesztője, könyvkritikai rovatának szerkesztője, végül főszerkesztője. Művei: Regények: Keresztút (1937), Lázadó angyal (1939), Fák és gyümölcsök (1941), Cirkusz (1943), Az alkony éve (1947), A nábob halála (1958), Képek és képzelgések (1960), Esti gyors (1963), Idegenben (két kisregény, 1968), A párduc és gödölye (1978). Novellás kötetek: Az ember boldogsága (1959), A szeretet bilincsei (1964), Nem jött madár (1972). Verseskötetek: Te mondj el engem (1942), Nyár (1957), Fekete rózsa (1962), A város és a délibáb (1964), Tükör és tűz (1966), A tenger pántlikái (1969), Téltemető (1973), Mérleg (1974), Kakucsi rózsák (1977), A kert (1979). Tanulmány-, esszé-, kritikagyűjtemények: Szüzek koszorúja (1936), A regény és az élet (1947), Petőfi és Ady között (1959), A klasszicizmus (1963), Fordítás közben (1968), Jegyzetlapok (1969, 1975), Olvasás közben (1971), A nagy nemzedék (1971), Fordítók és fordítások (1973), Balassitól Adyig (1978). Verses színmű: Júdás könyve (1976). Fordítások: Rimbaud, Michelangelo, Apollinaire, Goethe, Új francia költők, Századunk útjain (1977) stb.

Kollekciók