Ajax-loader

Bata Imre könyvei a rukkolán


Bata Imre - Szép versek 1970
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bata Imre - Szép versek 1987
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bata Imre - Weöres ​Sándor közelében
Ez ​a könyv bevezetés Weöres Sándor verseinek olvasásába. A szerző jól tudja, hogy vannak érzékeny olvasók, versértők, akik maguk is megtalálják az utat a Weöres-vershez: a Weöres-költészet kozmoszában egy idő után föltalálják magukat. Sőt még ez az önálló "kutatás" a legjobb módja e költészet asszimilálásának. Mégis, azt a tízesztendős együttes munkálkodást, amelyben e könyv szerzője Weöres Sándor mellett inaskodott, kár lett volna nyomtalanul hagyni. Mert ott inaskodott, szó szerint véve az inaskodást. Vagyis végezte azokat az elemi, a legtöbbször manuális munkákat, amelyek együtt járnak gyűjteményes kiadások, antológiák összeállításával. Mi dolga volt az inasnak? - Hordta-vitte a szükséges forrásokat; tartalommutatót készített; összehordta a szétszórt közléseket. Eközben azonban közelről nézte, amit a mester csinál. A mester nem magyarázott, de sose éreztette inasával, hogy az vele nem lehet egyenrangú munkás. Mert - s ez Weöres demokratizmusa - mindenki egyenrangú. Az inaskodás így lett nagyszerű tevékenység. Weöres szótlanul is megosztotta tevékenységét az inassal, aki természetesen egyre többet sejtett mindarról, ami a Weöres műhelyében valaha is történt. Így lett neki Weöres költészete tápláló kenyér. Ez a könyv azt tanúsítja, hogy beteljesülhet a költő jövendölése: "majd táplál most még forró kenyerem". Weöres lírájának értelmezése e munkában a forró kenyér élvezhetővé hűtése. Tegyük hozzá, hűteni sokféleképpen lehet. Az értelmezésnek nincs egyetlen kitüntette útja. Ez a könyv csak egy a lehetséges sok közt, de megvan az a sajátsága, hogy szerzője a saját útját írja le, mikor a megközelítés egyik változatát kínálja az olvasónak. S minthogy Weöres költészetes a magyar líra legújabb kori történetének is jelentős fejezete, e könyv a modern magyar líra világába is bevezet. S azt is érdemes megfontolni, hogy ez a vállalkozás az első kísérlet Weöres Sándor költői világának jellemzésére. /Bata Imre/

Bata Imre - Képek ​és vonulatok
Megszoktuk, ​hogy a múlt, valamely pontjától kezdve, történelem, ránk maradt emlékekkel, művekkel, esetleg kövületekkel, és általában az a szokás, hogy valahol megvonjon az ember egy éles cenzúrát, s ott kezdődjék a mai nap, és végül megszokott dolog, hogy a történelem különböző ágainak művelői különböző történelmi korokkal foglalkozzanak a mai-nap-cenzúráig, a határpontig. Ezeket a tanulmányokat pedig olyan tudós írta, költészetünk és szépprózánk 1945-től napjainkig terjedő, változatos útjáról, aki elsősorban irodalomtörténész, és annak az eszközeivel közelíti meg tárgyát, ám tanulmányainak tárgya befejezetlen képek és véget nem ért vonulatok vizsgálata. Bata Imre könyvében "elnémult elbeszélőkről" van szó - Kodolányi Jánosról, Szabó Pálról, Veres Péterről -, akik korántsem némultak el mint irodalomformálók; tanulmányainak főhősei - Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László, Németh László, Pilinszky János, Weöres Sándor - nem befejezett, végleges, merev figurák, és ebben a mozgó és mozgalmas irodalomtörténetben időben behatárolt és mégis behatárolatlan korban a legfiatalabbak - Ágh István, Tandori Dezső - se puszta időtlen ígéretek. Irodalmunk mélyebb megértéséhez segítik hozzá az olvasót Bata Imre kép-és-vonulat-gondolatmenetei, érzékeny, finom elemzései, és jelentős szolgálatot tesznek a holnap magyar irodalmának, amikor a mában az irodalom egységét kereső és meglelő indulattal vizsgálja a meglevő irányzatokat, az irányzatok közötti eltéréseket: elkülönítései, szétválasztásai egyesítik a jelent, összeterelés és homogenizálás szándéka nélkül.

Bata Imre - Veres ​Péter
"Veres ​Péter arcát vallomásai alapján megrajzolni, ez lenne a munka célja, ha nem szól bele az anyag természete - írja Bata Imre. - Mert annyi a vallomása, önismereti írása, hogy elég volna azt sorra venni. Nem szabályos az ő életműve, munkái nem mérhetők meg beidegződött műfaji normákkal. Ki volt Veres Péter? - kérdezhetjük, mert ezt kérdezte gyakran ő is. Maga értelmezte a legtöbbet életművét. Némely munkája pedig egyenesen disputát kiván. Nem lehet kitérni, nem választhatjuk a könnyebbik utat. E pályakép fejezeteiben arra vállalkozunk, hogy élet és mű kibontakozásában az anyag logikáját derítsük fel, ami egyben Veres Péter gondolkodásmódjának kialakulása. Meg kellett értenünk, miért hogyan lett író, megpróbáljuk gondolati fejlődését bontakozásában követni. Felfogván szellemi fejlődésének indítékait, megéreztettük epikai formáinak változatait is... Az irodalmat sose nézte másnak, mint eszköznek az élet alakítására. Művei ezért mindig különösek voltak, egymáshoz is áttételesen kapcsolódtak. Életművének belső logikáját kíséreljük meg fölfejteni. Élet és mű egysége, fejlődésmenete így mutatkozik meg. S ez a maradandó üzenet is."

Kollekciók