Ajax-loader

Françoise Giroud könyvei a rukkolán


Françoise Giroud - Jenny ​Marx avagy az ördög felesége
Jenny ​von Westphalen baronesz 1814-ben született, előkelő porosz nemesi családban. Édesapja kormánytanácsos, toleráns, nagystílü, liberális úr. Karl Marx (1818-1883) protestáns hitre áttért zsidó édesapja ugyanannak a Kaszinónak a tagja, mint von Westphalen báró. A két művelt, felvilágosult férfi kölcsönösen tiszteli egymást. Gyermekeik összebarátkoznak, a trieri szalonok ünnepelt szépsége, Jenny pedig végzetesen beleszeret a nála négy évvel fiatalabb, már ifjan is feltűnően értelmes és zsarnoki hajlamú Karl Marxba. Egy életre. "Jenny és Karl Marx harmincnyolc éven át voltak házasok. Hosszú idő - és a közös út aligha volt rózsákkal felszórva. De szerelemmel van dolgunk, méghozzá a legborzalmasabb fajtából: azzal, amely a nőt egy lángészhez bilincseli"

Françoise Giroud - A ​csodálatos Cosima
Cosima ​Wagner kilencvenhárom éves korában hunyt el, 1930-ban. Szerelemgyerekként született, anyja Marie de Flavigny, d'Agoult grófné, apja Liszt Ferenc. Cosima csak kilencéves korától viselhette a Liszt nevet. Aztán Hans von Bülow-nak, kora legkiválóbb karmesterének lett a felesége. Nászútjuk Zürichbe vezetett - Richard Wagnerhez. Miért? Mert Wagner ezt üzente Bülow-nak: "Szükségem van rád." És a karmester rohant - feleségestül. Jelképes mozzanat: minden, ami Cosima további életének értelmet adott, ezzel kezdődött. Holott első találkozása a zeneszerző-géniusszal nem volt afféle "szerelem az első látásra". De egymásra találtak - 1863. november 28-án, s ezt a dátumot attól fogva minden évben megünnepelték. A házasságtörő Cosima huszonnégy évvel volt fiatalabb, és egy fejjel magasabb Wagnernél. Szerelmük olyan, akár egy romantikus, poklokkal és édeni diadalokkal zsúfolt, sűrű harcokban és ritkább extázisokban bővelkedő zenedráma, amelynek nagy és szélsőséges dallamíveit mintha maga Wagner hangszerelte volna. "Zsenit szeretni nem egyszerű dolog - írja Françoise Giroud. - Ez jutott Cosima Wagner osztályrészéül. Testestül-lelkestül e zseninek élt, aztán már csak az emlékének, de mindig ugyanaz a hol gyűlöletes, hol csodálatra méltó szenvedély fűtötte. Mára a legendás szerelmes asszonyok sorába lépett" Ha van igazán nagy szerelem, Wagneréké az volt." A 2003-ban elhunyt francia írónő - akinek Alma Mahler avagy a hódítás művészete című könyvét szeretettel fogadta a magyar olvasóközönség is - lendületes és finoman dramatizált Cosima-portréja egyben letehetetlen kultúrtörténeti olvasmány is, amelynek szereplői között ott találjuk II. Lajos bajor királyt, Liszt Ferencet és annak megannyi asszonyát, Nietzschét, Hans von Bülow-t, kevésbé ismert nőket és férfiakat, akik asszisztenciája vagy intrikája nélkül más lett volna Cosima és Richard Wagner élete, ez a trisztáni dráma.

Françoise Giroud - Egy ​tiszteletre méltó asszony
A ​nemrég elhunyt Francoise Giroud - többek közt egy magyarul is nagy sikert arató Alma Mahler-életrajz kiváló szerzője, a L'Express című hetilap alapító főszerkesztőasszonya, a neves közéleti ember - ebben a könyvében Madame Curie életét beszéli el szeretettel, tisztelettel és csodálattal, de minden fölös szentimentalizmus nélkül. Meggyőződése meggyőzően egyértelmű: amit Maria Skłodowska, vagyis Madame Curie, ez az egészen különleges egyéniség szegény sorsból származó külföldi nő létére a korabeli Franciaországban elért, azt más földi halandó sem akkor, sem ma nem érhetné el. Ezt a könyvet a már közismert Madame Curie-életrajzokkal ellentétben nem hatja át a romantika, de teli van szerelemmel és szenvedéllyel, miközben megkapóan érzékletes képet ad a XIX. század végének, a századfordulónak és az első világháborúnak a történetéről is. S hogy ne feledjük: pontos és hiteles, mégis közérthető tudományos leírást ad a Curie házaspár kísérleteiről, a plutóniumról, a rádiumról, a kor tudományos szenzációiról. Nem tankönyv, "csak" tudománytörténet, nem monográfia, "csak" tényregény - egy nagyszerű asszony és egy nagyszabású kor lebilincselő históriája.

Françoise Giroud - Alma ​Mahler avagy a hódítás művészete
1964-ben, ​halála évében, egy magányos estén Alma Mahler azokon a férfiakon töpreng, akik a lábainál hevertek. Elsősorban a nagy négyesen: Gustav Mahleren, Walter Gropiuson és Franz Werfelen, a férjeken, és Oskar Kokoschkán, a nevezetes szeretőn. Erre a következtetésre jut: "Mahler zenéjét soha nem szerettem igazán; soha nem érdekelt az, amit Werfel írt - soha nem értette, amit Gropius csinált -, de Kokoschka, igen, Kokoschka mindig mélyen hatott rám." Alma Mahler hosszú életútját - nyolcvanöt évet élt - megannyi zsákmány: meghódított férfi trófeája szegélyezi. A XIX. század végi és a XX. század eleji Bécs a színtere a varázslatainak, boszorkányságának. "Kétségtelen, hogy az alkotókat nem nehezebb elcsábítani, mint a vízvezeték-szerelőket. Csak találkozni kell velük. És a körülmények úgy hozták, hogy Alma mindig is közöttük élt. De ha valakit elbűvölt, azt megtartotta magának. Ő az, aki csal, ő szakít, ő válik. Nem az a fajta nő, akitől nehéz megszabadulni, ha egyszer meghódították. Őt sohasem lehetett végleg meghódítani, ebben állt hatalma. Erejét megjelenéséből meríti, melyet önmagából alkotott meg: nemes lény, értéktárgy, ragyogó teremtmény. Tárgyilagos szemmel nézve: kivételes. Magnetikus személyiség, olyan fényt sugároz, hogy amikor felséges alakja felbukkan, a szoba gravitációs központja vele mozdul. Az ember elmerül élénk kék szemében." Francoise Giroud ennek az elbűvölő asszonynak, "kék szemű lidércnek", a "modern nő egyik prototípusának" a történetét írja meg, nagy együttérzéssel és egyben finom iróniával tekintve e káprázatos, szecessziósan erotikus és fülledt, elemi erejű és teátrálisan mesterkélt asszonyi világra. Ez a könyv személyes történet és kultúrhistória egyaránt. A neves francia írónő, kitűnő publicista - egy ízben miniszter is - Alma Mahlerben egyszerre lát kivételes képességű, páratlan egyéniséget, és olyasvalakit, akinek messze átlagon felüli, már-már olümposzi sorsa magában egyesíti mindazokat a mozzanatokat, amelyek a Modern Nő felszabadulásának, emancipációjának történetét jellemzik. Alma Mahler valóban a hódítás művésze volt: istennő, aki minden kedvesét istenné léptette elő.

Kollekciók