Ajax-loader

Cseres Tibor könyvei a rukkolán


Cseres Tibor - Foksányi szoros Rokonkereső Ezüstpajca
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Cseres Tibor - Foksányi ​szoros
Időpont, ​hely, esemény: 1877-1878, a Balkán, az orosz-török háború. A török birodalom már csak Törökország, az európai politika szempontjából a "beteg öreg", a Balkánon még megszállt vagy önállóságukban még veszélyeztetett államok, fejedelemségek - Szerbia, Montenegro, Bulgária. Románia. Görögország - nemzeti szuverenitásuk megnyerésére, megszilárdítására törekszenek, és mindannyiuk mentora és szövetségese Oroszország. Az osztrák-magyar politika azonban aggodalommal szemléli a balkáni eseményeket, a nacionalizmus szenvedélyes előretörését, és titkos fegyveres akciót készít elő. Törökország megtámogatásának szándékával. A fegyveres akció katonái székelyek lennének, az akció iránya Moldva, ahol támaszpont is kínálkozik: a moldvai csángók, a magyar népszigetecske területe. Ez az adatai, történelmi eseményrendje szerint pontos és hű regény egy életében, anyanyelvi és hitbeli megmaradásában veszélyeztetett népcsoport iránti példás szeretet regénye, főhősének és főalakjainak emberi aggodalmáé, amely történelmi, politikai, háborús és nacionalista erők örvénylésében tartózkodásra int.

Cseres Tibor - Én, ​Kossuth Lajos
Az ​utókor szereti elszámoltatni a történelmi nagyjait, szereti képzeletben számon kérni tőlük azokat a hibákat, tévedéseket, amelyeket elkövettek, s amelyeknek esetleg mindmáig viseljük következményeit. Rendhagyó eljárás tehát, ha az utód arra vállalkozik, hogy beleélve magát a történelmi hős gondolkodásmódjába, lelkivilágába, a hajdanvolt eseményeknek és tetteknek ne az elítélésére, hanem azok okainak, indítékainak megértésére törekedjék. A nagy kérdések özöne foglalkoztatja a mai embert a reform-kor, a forradalom és a szabadságharc eseményeit illetően. Mi lett volna, ha a magyar haderő Bécs ellen fordul, ha nem kiáltják ki a Habsburgok trónfosztását, vagy ha a nemzetiségi kérdés másféle megoldására törekszenek? Ugyanakkor hajlunk arra is, hogy elhallgassunk történelmi tényeket, lebecsüljük bizonyos események jelentőségét, amelyeknek ismerete nélkül pedig aligha érthető meg Kossuth, Görgey, vagy mások utólag vitatott lépése. Cseres Tibor nem Kossuth cselekedeteire keres mentséget ebben a képzeletbeli Kossuth-önéletrajzban, nem apológiára vállalkozik, csak belülről akarja megérteni azt a kort, amelyben Kossuth és társai cselekedtek. Azokat a lelki és fizikai tényezőket deríti föl, amelyek meghatározták az akkori eseményeket, emberi, nemzetiségi előítéleteket, rokonszenveket és ellenszenveket tár föl, hogy megrajzolja azokat a kényszerpályákat, amelyek meghatározták a történelmi tényeket, befolyásolták a politikusok és köztük Kossuth Lajos cselekedeteit.

Cseres Tibor - Játékosok ​és szeretők
Két ​évtized távlatában már-már történelemmé vált évek tévedéseit, tévítéleteit vizsgálja az író, és korábbi vizsgálódásaihoz - a "Hideg napok" nagy lelkiismeret-vizsgálatához méltóan, írói igényéhez mérten nem elégszik meg sem az előfordult törvénytelenségek, sem a törvénytelenségeket elfogadó elvtelenség, meghunyászkodás, sen a túlzások okozta megfélemlítettség ábrázolásával: mélyebbre hatol, tipikus ellentmondások gyökeréig és bármely korban és helyzetben érvényes, fölismerhető emberi gyöngeségekig. Az-e a hatalom dolga, hogy törvénybe foglalt igazságainak megsértőit büntesse, vagy az-e a dolga, hogy eleve számítson törvénysértőkre, és előre elrettentse őket a törvényszegéstől? Bűnösnek ítélhet-e bármely bíró olyan vádlottat, akinek törvénysértése "maximálisan valószínű", vagy csak azt ítélheti el, akinek bűnösségét tények bizonyítják. Ezekre a kérdésekre válaszol a "Játékosok és szeretők" nagy körképe, amely egy falu és egy kisváros színpadján jelenik meg, drámai feszültséggel telt jelenetek sorában: az író ítéletet mond bűnösök és tévedők és erőszakosok fölött, de ez az ítélet szigorúságában is megértő, és éppen a regény vidéki újságírói főhősével szemben az, aki csetlésében-botlásában, ingadozásaiban nem is igen tudhatott többet azokban az években, mint hogy "élni akart".

Cseres Tibor - Itt ​a földön is
Ha ​valakinek, hát Cseres Tibornak igazán írói alkatára szabott műfaj a novella. Miért? Mert novelláiban érvényesül igazán a mindenapok valóságának s az írói teremtő izgalomnak sajátos hajszálcsövessége. E kiapadhatatlan s egyre nedvdúsabb kontinuitás érlelte meg Cseres Tibornak napjainkra legjobb novelláit. Ezek az új írások két főerezetből táplálkoznak. Elsőnek talán a múltat, a történelmet említenénk. Például a Zöld Péter levelei a pápához című írást vagy a Vámbéry Árminról szóló balladai hangvételű Rokonkeresők-et. A másik kifogyhatatlan forrása Cseres elbeszélő művészetének korunk, napjaink valósága. Vérbő típusokat, klorofilgazdag vegetációt teremt meg sajátos hangvételő növelláiban. Több oldalról - nemegyszer váratlan, szokatlan helyzetekben közelíti meg hőseit. Ismeri a konfliktusok megrázó, tisztító erejét, de ismeri a szerelemben, barátságban, tréfában, életörömben fürdő, már gondtalanabb fiatalokat is.

Cseres Tibor - Vízaknai ​csaták
"A ​Vízaknai csaták Erdély kilencven esztendejét idézi fel egy kilencven évet megélő ember élettükrében. Ám a tükör nem hiteles szó, mert a hosszú emberöltő csaknem évszázados történeti, történelmi egész, csupa mozgás, csupa vívódás Erdély népei között, állandó reménykedés és örök reménytelenség a vak történelem viharzása közben. Az író nem tagadhatja, hogy a két-, sőt olykor háromfelé szakadó életből leginkább a magyar szívdobbanásokra, kiáltásra figyel, de megadja az érvelés, a megnyilatkozás lehetőségét az ellenfélnek is, felmutatva a mindenkori erdélyi román gondolkodás mögött a hasonló-különböző regáti, óromániai eszméket, eszméléseket, eszmesúrlódásokat is. De a kettéhasadó szív felemás lüktetésébe a szász, a monarchiahű elem szívütéseit is belehallja a megfogalmazó, a felső ügyelő elme, s hallania kell e háromféle dobbanást az olvasónak is, akiért mindez létre születik, visszaidéződik. Hegek, varasodó sebhelyek történeti emléke ez a tartomány? Nem! Erdély égő sebhely mind a magyar, mind a román nemzet testén, bár a fájdalmas lüktetésből ma nagyobb rész jut a magyar néptestnek. A Vízaknai csaták hőse, Hozsváth-Moldován György a maga fizikumán visel minden kettőzött gyötrelmet, s mindhalálig fejében, elméjében, tenyerén hordja a gyógyulás ajánlatát s lehetőségét - talán az egyetlen lehetőséget, amit a józan ész kínálhat."

Cseres Tibor - Őseink ​kertje, Erdély
Armasesti, ​Havasalföld, 1940: "Sándor bácsi hozta azt a hírt, hogy Magyarország és Románia között tárgyalások folynak a trianoni hibák, bűnök kijavítására, és a két nép kéznyújtásra készül. Apám nem volt olyan derűlátó, különösen a kéznyújtást illetően, mint Sándor bácsi. Csüggedten legyintett: - Sohasem fognak megegyezni! Mi a történelmi Magyarországot akarjuk, és a románok jelszava >>nici o brazda<<, vagyis egy barázdát sem. Van egy másik jelszó is, amit a román politikusok nem hagynak elévülni: >>Előre a Tiszáig!<< - Apám szerint a románok történelmi célja Bécs, majd tovább. Bíznak erős szaporodási hajlamukban, amely mindig is segítette őket történelmük folyamán, és Erdélyt is jórészt ezáltal kaparintották meg. Ők támadók, mi védekezünk...

Cseres Tibor - Hideg ​napok
1964-ben ​jelent meg először Cseres Tibor Hideg napok című regénye, amelyből nagy sikerű film és dráma is készült. A több kiadást is megért könyv harminc évvel ezelőtti utolsó megjelenése óta a beszerezhetetlen regények közé tartozik. A regény két időben, két színtéren játszódó, keretes cselekménye az 1942-es újvidéki vérengzés hátborzongató napjait idézi. Cseres Tibor a legnehezebb írói megoldást választva, negatív hőseinek belső monológjaiban, párbeszédeiben az önleleplezés akaratlan, de kegyetlen következetességű módszerével eleveníti fel a hírhedt megtorlás történetét. Az országos méretűvé táguló, megrázó dráma hátterében a legmagasabb rangú szereplő - Büky őrnagy - személyes jellegű tragédiája bontakozik ki: egy véletlen következtében felesége, aki titokban látogat Újvidékre, szintén a megtorlás áldozata lesz. A József Attila-díjas szerző műve a közelmúlt irodalmának egyik kiemelkedő, jeles alkotása, mely a mai napig nem veszített értékeiből.

Cseres Tibor - Különféle ​szerelmek
Cseres ​Tibor 1915. április 1-én született Erdélyben, Gyergyóremetén - közszékely családban -, ahonnan a hagyományos székely élet szorító világából, kimenekülni csak elvándorlás által, kiemelkedni csak a katonai vagy papi pályák egérútjain lehetett. Ha Cseres Tibor személyes kiemelkedését végig akarnók kísérni, az bizony egy kicsiny, kerek közép-európai történelem volna. Elég talán ott folytatni, hogy 1933-ban (szerencsétlenül-szerencsésen), elkerülve a pályaválasztási hagyományok buktatóit, polgár maradt - s 1935-től nevét ott olvashatjuk a Sárközi György által szerkesztett Válasz munkatársai között. Az újságírás sínjeire siklott pályát a háborús években csaknem 56 hónapos katonáskodás szakítja, szaggatja meg. A tartalékos tiszt 1944 októberében fejezi be a háborút, alakulatát útjára bocsátva. Hónapok múlva ismét az újságírás évei következnek. Ennek az időnek derűs epizódja: sajtófőnökösködés Veres Péter miniszterkedése mellett, miniszteri tanácsosi rangban. Az első érvényes novellák dátuma 1935, az első érvényes regényé 1954.

Cseres Tibor - Fekete ​rózsa
Szerelmes? ​Bűnügyi? Társadalmi? A könyvről, amelyet kezében tart az olvasó, csakis külsőséges dolgokat érdemes és illendő elmondanom: mintha gyermekemről beszélnék, viselkedéséről, modoráról, ruházatáról árulkodhatok csupán. Mióta írásban gondolkozom, szerettem volna olyan izgalmas történetet alkotni, mint egy bűnügyi regény. Azazhogy egészen pontosan fejezzem ki magamat: novellát vagy regényt mindig is szerettem volna olyan izgalmasan, érdekfeszítően írni, mintha detektívnyomozásban sikerülne részeltetnem az olvasót. Igazából azonban soha nem voltam, s most sem vagyok az öncélú szórakoztatás híve, de kezdettől azt tartom, az írónak joga van hozzá, hogy olvasóját minden tisztességes eszközzel művéhez kösse. Az olvasó pedig joggal elvárhatja az írótól, hogy minden ötletességét latba vesse, ha valamely fontos mondanivalójával meghallgattatást akar elérni. Nem szándékozom most felsorolni, milyen írói eszközöket tartok tisztességeseknek, tehát szakmailag becsületeseknek - az érdeklődő izgalom felkeltését azonban a jó ügy érdekében mindig megengedettnek, sőt szükségesnek tartom. A Fekete rózsa igyekvésem szerint persze nem csupán bűnügyi történet, bár a műfaj minden latba vethető eszközével élni szeretnék benne. Ezeken túl azonban számos olyan fogást is alkalmaztam, amely a kriminalisztikában eddig nem volt ismeretes. Mi hát regényem szándéka? Ami a bűnökön és a nyomozáson túl van? Ez ügyben a felderítést, a vizsgálatot, a nyomozást az olvasóra bízom. _Cseres Tibor_

Cseres Tibor - Parázna ​szobrok
A ​paráznai szobrok epikai közegén keresztül azokat a körülményeket, helyzeteket, katonai és politikai feltételeket kutatja fel és fogja vallatóra, amelyek nélkül egyszerűen nem érthetők meg a második világháborús magyar szereplés tragikus ellentmondásai. S itt már nem a "kilencmillió magyar fasisztát" idéző tévképzetekről vagy a könnyen felelősséget kiáltó buzgalomról van szó. Láthatóan olyan szakaszáról a nemzeti önismeretének, melyben az ítélkezés alapjainak megteremtése folyik, mégpedig a valóságos tények,a dokumentumok, a legapróbb mozzanatok, a tudatba és az ösztönökbe égett, osztott és kapott sebek számbavételével. Minthogy azonban az írónak beláthatatlan anyaggal kell dolgoznia, szükségszerűen nem a felelősség, nem a történelmi ítéletmondás regénye lesz a Parázna szobrok. Sokkal inkább az egyedi sorsoké, a sorsokban hordott történelemé.

Cseres Tibor - Tűz ​hódréten
Részlet ​a könyvből: Balról akácfasor, jobbról alacsonyra nyesett eperfák haladnak, amint a bicikli kereke forog. Süt az őszi nap. meg lehet még izzadni pedáltaposás közben. Szénás község alatt partos az út mente és bokros - nem lehet kilátni a vidékre, de kijjebb csak a fasorok szaladnak kétfelől s a napsütésben nevetnek, beszélnek a szájjal erre forduló tanyák. Szinte kiszólnak az útra a ritka utasok felé. Kocor Gergely, a szénási párttitkár hajtja, tapossa a kerékpárt. Arra gondol, hogy ez az egyenes út, ez a köves út, amelyik dél felé futhatna egyenest, már a második kilométer előtt megtörik s a nélkül, hogy községet érintene, nagy V alakot csinál csak azért, hogy Hódréten a bárói földeket érintse. Nem parancsol már a báró azokból a földekből, de az útból csinált nagy betű azt mutatja, hogy valamikor még a köves utak is a bárók kedve szerint haladtak...

Cseres Tibor - Elveszített ​és megőrzött képek
Önéletírás, ​vallomás, interjú, riport, emlékezés, olvasónapló-szerű könyvkritika, életkép, elbeszélés; mindez egyetlen kötetben. Ezt a formailag heterogén együttest szigorú rendbe foglalja azonban az író szuggesztív személyisége. Éppoly érzelemgazdag kapcsolat fűzi őt egy könyvhöz, egy olvasmányhoz, mint egy múltból fölmerülő gyerekkori emlékhez vagy háborús kalandhoz. A magyar történelem távolabbi múltja is olyan közelről érinti és éppoly szenvedélyesen foglalkoztatja, mint a harminc-negyven év előtti történelem, amelynek már szenvedő résztvevője, szemtanúja volt. Állhatatos búvára a magyar nyelvnek, kutatója az írás mesterségének. De nem kevésbé érdekli a kertmívelés vagy az ősi mesterségek, amelyekről már csak könyvből szerezhet ismereteket. Nála a munka és a pihenés időszakai egybemosódnak, találkozások és beszélgetések nemcsak az emberi kapcsolatok kiépítésének az eszközei számára, hanem mestersége szakadatlan gyakorlásának is. Mert Cseres Tibor minden idegszálával a saját mesterségének szolgálatában él, az írás életforma, s ezért tágul ki előtte a világ. Ezért tud izgalmasan írni arról is, amit olvas, arról is, amit átél, a valóságban tapasztal.

Cseres Tibor - Pesti ​háztetők
Úgy ​tetszik, tegnap voltam szegény ifjú, s még értem a mai fiatalok nyelvét. Úgy érzem, a mostani fiatalok kíváncsisága és sok kívánsága hasonlít az én elfeledett vagy teljesült vágyakozásaimra. S tudom, hogy életüket formáló ifjú jellemek éppen úgy megnyomorodhatnak, akár az én időmben! Az eredendő kíváncsiságon s a nem apadó rokonszenven kívül mindez jogot ad nekem, hogy a felvágatlan nyelvű némák, a tapasztalatlan botladozók, életük kincseit oly könnyen eltékozlók nevében és helyett valamit megmutassak abból a soha nem volt szövevényből, ami a mai élet, ami a sorsunk szilárduló útja alatt az utánunk következő nemzedék útkereső tárna-törése. Mert a saját útját azért minden generáció maga vájja az ismeretlen kemény jövőbe. S a vállukkal jövőt feszítő mostani fiúk, mihelyt szólni kezdenek, mégiscsak másként beszélnek, mint mi egykor. S nem is egyféleképpen. S hogy ki merik mondani, amit akarnak? Ki bizony! De még hogy! Csak úgy reccsen gesztusaiktól a korlát. Amelyet mi alig is merészeltünk érinteni hajdan. Hevesek voltak a mi kívánságaink is, konok volt a mi kíváncsiságunk is. De ezek között alig-alig ismerhetünk hajdani magunkra. Szabadabbak a rosszban is, és meztelenebbek a jóban. Mezítelenebbek s gyakran védtelenebbek nálunk. Mi sokkal nehezebb és borús, végtelen borúsabb égalj alatt indultunk, de az ő életük is meredek út. Aki elérte élte delét, tehát a meredeken túljutott, felteszi magának a kérdést, hogyan csinálhatnám az életet, ha újra kezdhetném. A válasz legtöbbször az: úgy tennék mindent, amint tettem. A próba nem lehetséges, de azt is tudnunk kell, ha csoda folytán vissza is fiatalodna valamelyikünk, mindent másképpen kellene csinálnia, mint egykor! Megismétlődő ifjú ártatlanságunk és tapasztalatlanságunk más őrlő malmokat és más botlató göröngyöket találna. Ebben a regényben újra élem megismételt fiatalságomat

Cseres Tibor - Pesti ​háztetők / Az utolsó bűbájos
Cseres ​Tibor 1915 április 1-én született Erdélyben, Gyergyóremetén - közszékely családban -, ahonnan, a hagyományos székely élet szorító világából, kimenekülni csak elvándorlás által, kiemelkedni csak a katonai vagy papi pályák egérútjain lehetett. Ha Cseres Tibor személyes kiemelkedését végig akarnók kísérni, az bizony egy kicsiny, kerek közép-európai történelem volna. Elég talán ott folytatni, hogy 1933-ban (szerencsétlenül-szerencsésen), elkerülve a pályaválasztási hagyományok buktatóit, polgár maradt - s 1935-től nevét ott olvashatjuk a Sárközi György által szerkesztett Válasz munkatársai között. Az újságírás sínjeire siklott pályát a háborús években csaknem 56 hónapos katonáskodás szakítja, szaggatja meg. A tartalékos tiszt 1944 októberében fejezi be a háborút, alakulatát útjára bocsátva. Hónapok múlva ismét az újságírás évei következnek. Ennek az időnek derűs epizódja: sajtófőnökösködés Veres Péter miniszterkedése mellett, miniszteri tanácsos rangban. Az első érvényes novellák dátuma 1935, az első érvényes regényé 1954.

Cseres Tibor - Hideg ​napok / Vérbosszú Bácskában
„Amikor ​a Hideg napokban regénybe ágyazva előadtam mindazt, amit krudélis hajlamú magyar tábornokok és törzstisztek a magyar nép nevében ezernyi ártatlan szerb és zsidó ember ellen Újvidék ama gyilkos három napján 1942-ben elkövettek, számoltam azzal a reménységgel, hogy válaszul s tán hálából, akad szerb író, aki emléket állít azoknak a magyar tízezreknek, akiket úgyszintén ártatlanul gyilkos gazemberek a jugoszláv nép nevében megkínoztak és halálba küldtek. Ám mindhiába! Közel három évtizedes várakozás után nem térhettem ki a végül is reám maradt feladat elől, hogy megírjam az 1944-es bácskai vérbosszú könyvét is. A Jugoszláviában élő magyar százezrek lelkében izzó sebként máig ott ég a negyvenezernyi elpusztított rokon: apa, fiú, testvér megbecstelenített, eltiltott emléke. De a megbillent, megsértett, félbeszakított erkölcsi világrendet ki kell egyenlíteni. Megbékélés nélkül nincs igazi béke a lelkekben. A vérbosszú által kiontott vér eltörlésére nagyon kedvező lehetőség a töredelmes bűnvallomás. Erre ad alkalmat nyíltan feltárt szörnyűségeivel ez a könyv minden délszláv továbbélő számára: Bocsássatok meg ti is! És soha többé!” Cseres Tibor

Cseres Tibor - Here-báró ​/ Ember fia és farkasa / Fekete rózsa
E ​három kisregényt a történeti időrenden kívül a földrajzi környezet azonossága is egymás mellé, egymás mögé állítja: mindháromnak cselekménye egy kelet-alföldi, hajdanvolt, eltűnt, képzeletbeli, ám nagyon is valóságos megye, Zaránd vármegye területén bonyolódik. A Here-báró-t 1954-ben merészeltem elkezdeni és a háromértelmű (trivális) cím és "hős" mögött ama első két esztendő (1945-46) "zarándi" viszonyai és válságai bontakoznaki ki. Az Ember fia és farkasá-ban közelebb fekvő bátorsággal már alig három év távolából tekintek vissza 1956-ra, éles oldalsugarat vetve egyetlen község, egyetlen közösség, egyetlen család tragédiájára. A Fekete rózsá-ban bűnügyi történetnek álcáztam az Ember fia és farkasa ideje után következő esztendők faluéletét Az is lehetne a címe ennek a munkámnak: Egy tiszta leány-asszony három gyermekkel 1960-ban. Negyedik, terjedelmesebb regényemben írtam le név szerint először s a földrajzi topográfia fiktív eszközeivel Zaránd megyét. Ez az összefoglaló mű felöleli a jelen trilógia egész idejét és atmoszféráját. Ez a munkám (a Játékosok és szeretők) már nem fért ide, külön könyvbe kívánkozott.

Cseres Tibor - Vérbosszú ​Bácskában
Az ​író - könyvéről: Már huszonöt évvel ezelőtt számon kérték tőlem, miért nem írtam, csatoltam a Hideg napok-hoz folytatásként A megtorlás véres heteit is. Nem tehettem meg: a körülmények csak az igazság, a borzalmak felét engedték kimondani. Az igazság és a véres szörnyűségek másik, nagyobbik felének világba kiáltása szerb íróra, írókra várt volna. Ám mindhiába! Közel három évtizedes várakozás után nem térhettem ki a végül is reám maradt feladat elől, hogy megírjam az 1944-es bácskai vérbosszú könyvét is. Amikor harminc éve a Hideg napok-ban regénybe ágyazva előadtam mindazt, amit krudélis hajlamú magyar tábornokok és törzstisztek a magyar nép nevében ezernyi ártatlan szerb és zsidó ember ellen Újvidék ama gyilkos három napján 1942-ben elkövettek, számoltam azzal a reménységgel, hogy válaszul s tán hálából, akad szerb író, aki emléket állít azoknak a magyar tízezreknek, akiket úgyszintén ártatlanul gyilkos gazemberek a jugoszláv nép nevében megkínoztak és halálba küldtek. A Jugoszláviában élő magyar százezrek lelkében izzó sebként máig ott ég a negyvenezernyi elpusztított rokon: apa, fiú, testvér megbecstelenített, eltiltott emléke. De a megbillent, megsértett, félbeszakított erkölcsi világrendet ki kell egyenlíteni. Megbékélés nélkül nincs igazi béke a lelkekben. A vérbosszú által kiontott vér eltörlésére nagyon kedvező lehetőség a töredelmes bűnvallomás. Erre ad alkalmat nyíltan feltárt szörnyűségeivel ez a könyv minden délszláv továbbélő számára: Bocsássatok meg ti is! És soha többé! Ez a jelen könyv ajánlata a tisztaszívű olvasó, főként a szerb olvasó számára.

Cseres Tibor - Bizonytalan ​század
Cseres ​Tibor új regénye a félmúlt történelméből meríti témáját. Az idő: 1944 ősze, pontosabban a Horthy-proklamáció napjától 1945. május 9-ig; a kezdő színhely a Tiszántúl, onnan átugrik a cselekmény az ostromlott Budára, majd a Bécsig tartó harcokra. A regény főhőse egy fiatal tartalékos főhadnagy, aki a proklamáció után szembeszáll a németekkel, majd a hatalmat átvevő nyilasokkal, ezért a nyilasok szabadkezet adnak a németeknek, hogy megtizedeljék zászlóalját. Az új hatalom bitorlói ellen fordul, és embereivel otthagyja a tiszai hídfőállást. Hamisított parancsokkal Budára vezeti embereit, részt vesznek a budai harcok utolsó napjaiban, végül megalakítják a Budai Önkéntes zászlóaljat, s a Vörös Hadsereg oldalán harcolnak a fasiszták ellen.

Cseres Tibor - Az ​utolsó bűbájos meg a tanítványa
Az ​emberek tudatlanságára, hiszékenységére és babonásságára sokan alapították már megélhetésüket. A világirodalom ismert témája az egyszerű ember hiszékenységével visszaélő csaló. Gil Blas, Lazarillo de Tormes és a többi csavargó hős mind örökéletű figurák. Cseres Tibor új regényének hőse is kópéregény-hős, aki azonban az új, megváltozott világban próbál visszaélni az emberi tudatlansággal. Bár Ambró apó mai népi figura, mindaz, amit mond, mesél, a régi világot, a régi környezetet idézi. Nyilvánvaló - meg is mutatja kitűnően a regény -, hogy a mai világban nem lehet csodadoktorságból és más szélhámoskodásból egy életen keresztül megélni. Az Ambró apó-féléknek puszta megélhetési lehetőségük is megszűnt: vagy beleilleszkednek a társadalmi életbe, mint más dolgozó ember, vagy menthetetlenül a bűnözés útjára sodródnak. Cseres Tibor szellemesen, érdekes stílusban meséli el "Az utolós bűbájos meg a tanítványa" történetét, amelyben a "tanítvány", egy érzékeny szívű kamaszfiú szemével látjuk Ambró apó "működését" és lelepleződését.

Cseres Tibor - Hideg ​napok / Búcsú nélkül / Bizonytalan század
Az ​író - könyvéről: A Hideg napok-kal példát akartam alapítani Kelet-Közép-Európa írói számára, hogy nyomomban egymás után és bátran tárják fel, amit saját népük nevében cégéres gazemberek követtek el a szomszédos és együtt-élő nemzetek ellen, olykor saját s a hatalmat bitorló vezetőik. Különösen az olyan gaztettek gyalázatának megírására, kimondására véltem s szerettem volna buzdítást adni a minket környező nyelvek alkotó íróinak, akiknek nevében magyarok ezreit-tízezreit mészárolták le a második nagy háború ürügyén. Ártatlan ezreket-tízezreket! Voltak, kik már kezdetben megjósolták, hogy biztató felkiáltásom viszonzásra nem talál ... S így is lett, noha három-négy nemzet íróinak lelkiismeretéhez címeztem bátorító vallomásomat. S mert így történt, sajnos és végül is magamnak kellett egy lépést tennem s éppen s legalább a jugoszláv írók helyett, hogy jelzésszerűen felvázoljak egy hatalmas év véres eseménysorból kiragadott epizódot, amely tömegességében többszöröse és természetesen fonáka mindannak, amit én Újvidék ama három napjáról feljegyeztem. De vajon így s a Bezdáni ember-rel könnyítek-e a Duna- és Tisza-parti tömeggyilkosokon, az ő meglévő vagy nemlétező vívódásukon (ha még élnek), hiszen az a pszichikus hátrányuk is megvan az én "regényem" megbűnhődött bűnöseihez képest, hogy őket máig és senki nem vonta felelősségre, még úgy sem, hogy akárcsak nevüket kipellengérezték volna, minthogy névtelen gyilkosok maradtak névtelen győztesekként. A Búcsú nélkül és a Bizonytalan század lelkem egyéb terheitől és lidérces, visszatérő álmaimtól szabadítottak meg. Cseres Tibor

Cseres Tibor - Búcsú ​nélkül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Cseres Tibor - Igazolatlanul ​jelen
Katonákról ​szól ez a gyűjtemény. A második nagy háború utolsó hónapjainak többszörösen visszás fordulatairól, helyzeteiről, a kezdettől fogva felemás, fonáklelkű magyar hadsereg tragikus vergődéséről. És persze civilekről is szól, akiket a háború forgószele felkapott és elsodort. S a béke első hónapjairól is számot ad az a körkép, ha nem is országra kiterjeszthető részletességgel, de érzékenyen s pontosan, hitelesen.

Cseres Tibor - Siratóének
Az ​emberi és írói elkötelezettség hármasképe ennek a kötetnek az a három része, amelyeket csak sorszámok különítenek el egymástól, és hármasképe annak a magyar történelem- és társadalomvizsgálatnak is, amit csak az 1945 óta eltelt három évtized felszabadultságának és nagy erőfeszítéseinek a légkörében lehetett elvégezni. Az első kép a második világháborúé, a minden népre kötelező történelmi lelkiismeretvizsgálaté - "Hideg napok" és "Búcsú nélkül" -, és ide tartozik a felgyorsult történelemben az 1956-os esztendő írói vizsgálata is: "Ember fia és farkasa". A második kép mindössze négy novella: a megrázó "Zöld Péter levelei a pápához" című novellával - amely a népének elkötelezett író hitvallása is - és a "Siratóének", amely ennek a válogatott kötetnek a címét is adja, s e kettő között ott a két irányfény: a Tanácsköztársaság emléke a "Világító pont"-ban és egy csángó népdal fölfénylő hangja egy nagyvárosi, mai esküvőn a "Jaj, de magas ég"-ben. A harmadik kép, a válogatás harmadik része derűvel, iróniával átszőtt kritika: nyolc novella az író legújabb alkotásaiból, egyben-másban csak nehezen változó, egyben-másban rideg emberekről mondott ítélet, emberi és társadalmi veszteségek ellen fölemelt szó. Az első harminc év egyik legmarkánsabb írói egyéniségének hármas arcképe is: profilból és szembenézve.

Cseres Tibor - Felhők ​fölött száll a sas...
Öles ​betonvasak dőltek a vízmerő hely kávájának, hogy kéznél legyenek a hajnali jégtöréshez, mert éjente mindennap arasznyira befagyott a kút. Reggeli szürkülettel a konyhára kiparancsolt hadifoglyok ezekkel a hegyes végű vasakkal körbeállták a vízmerő helyet, s az éjszaka megkövéredett jeget minden meglévő, tehát maradék erejükkel döfködni kezdték, hogy a szakácsok számára kimerhessék a habos vizet. Abból a korai merítésből egyedül Novikov kapitány kapott mosdóvizet, mert az őrlegénység is meg a hadifoglyok is hóval tisztálkodtak - mostak kezet és arcot. Már akinek a dermesztő hidegben igénye maradt efféle tisztálkodásra. Az éjszakai hideg harminc fok alá süllyedt mindig, s a nappali fagy sem enyhült tizenöt-húsz fok fölé. Thormay Béla naponta, sőt óráról órára figyelte az idő szigorát, köpenyhajtókáján megőrizte a tavaly nyáron Budapesten szerzett kicsi hőmérőt. Ezt a német ipar gyártotta frontkatonák számára. A konyha érdekében betonvasakkal szorgoskodó magyar katonák eleinte még teát is kaptak, de úgy a második-harmadik héten már csak a híg kásaleves készítéséhez (no meg a táborparancsnok mosakodásához) meregették a jeges vizet.

Cseres Tibor - Kentaurok ​és kentaurnők
A ​regény története 1968-ban játszódik. Pető Szabolcs a nagyszabásúan kisformátumú Intézet-Vezető atyai jósággal karolja fel beosztottjait, (különösen a szebbik nem képviselőit). Csupán nemi életük részleteit, hálószoba-titkaikat kell elmesélniük, (franciaágy, laticel, hivatali íróasztal ezúttal egyre megy), s lesz lakás, lesz előléptetés, lesz külföldi kiküldetés. Pető Szabolcs grafomán: minden egyes, feszültségoldó konyak melletti meghitt, négyszemközt beszélgetést feljegyez páncélszekrény őrizte naplójába. Hosszú és részletes levelekben fejti ki Kádár Jánosnak: ő, P. Szl, miért ellenzi Csehszlovákia megszállását. S közben "gyűjti" a hivatali pletykákat, intrikákat és "büro-szex"-adalékokat, hogy mindenkit manipulálhasson. Végül manipulációi "segítségével" őt manipulálják - a halálba. Aztán minden marad a régiben...

Cseres Tibor - Hol ​a kódex?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Cseres Tibor - Kovács András - Hideg ​napok
Ötlettől ​a filmig

Cseres Tibor - Ember ​fia és farkasa
Cseres ​Tibor mondja könyvéről: Válogatott elbeszélések - ha nem is teljes pályakép, de valahogy mégis hosszmetszet, oldalnézetből, a megtett útról. Vázlat persze inkább, de egyben vázlatos híradás is (vagyis árulkodás) az író élményvilágának terjedelméről, mélységéről és magasságáról, talán egész írói világáról is. Talán némi tanulság is leszűrhető az író rejtett bölcseletéről vagy bölcsességéről (ha van ilyen) s módszeréről, még ha tagadná is, hogy van egyáltalán módszere. A modern novella, úgy gondolom, kísérlet, megújuló nekifutásokkal. Az író dolga: kísérletezés a megfigyelt célok s belátott magaslatok megközelítésében. Mindig más irányból, mindig más és új eszközökkel férkőzni hozzá a téma gócához, a mondanivaló magvához, lebontva róla mindazt, amit a hanyag és figyelmetlen természet buja vegetációja reárakott. Ez a munka lényege! Megközelítés tehát és lemeztelenítés! A fölösleges díszek irgalmatlan letépésével, sőt a fölösleges hús lefaragása által is. Ne maradjon más, csak csontok, inak, idegek s valamennyi izom, nem több a szükségesnél! Érzékenység, de az érzelmekből sem több, csak amennyi kell. Késekkel, tűkkel, savakkal, lúgokkal dolgozunk, mint valami orvos meg vegyész meg rézmetsző. S mérgekkel is, mint aki megölni kész alkotásában, ítéletében, s képzeletében bárkit, akár magát is. Eleven sorsokon dolgozunk, teremtett embereket olvasztunk egybe, hogy céljai, tagadásai és szimbólumai legyenek saját maguknak, s amire látszólag rendeltettek. Az olvasó itt azt mondhatja: elég, majd meglátom! Csak olvasva képzelhetem, hogyan is gondolja, uram! Igen, elég az elméletből - mondja az író is, aki azt szeretné látni, hogy minden szándéka teljesül, azt szeretné hinni, hogy minden rejtett célzás is megértésre talál. Ezért szükséges, hogy a módszer, mint a sors keze, legyen kegyetlen, de a megvalósult művek fölött ott lebegjen a kegyelem, a teremtő isten és a megértő olvasó kegyelme.

Kollekciók