Bíró-Balogh Tamás könyvei a rukkolán

Bíró-Balogh Tamás - Hakni
Bíró-Balogh ​Tamás író, irodalomtörténész 1975-ben született Gyomán. 1994-ben került a JATE magyar szakára, azóta Szegeden él. Diplomamunkáját Ilia Mihály témavezetésével írta. A Szegedi Tudományegyetem, Juhász Gyula Pedagógia Kar Tanítóképző Tanszékének tanársegédje. Prózakötetei: Egy füzet magánélete, 1993; Nemlétező dolgok, 2004. Tanulmánykötetei: Álmodozók irkafirkája, 2006; Tollvonások, 2009; Mint aki a sínek közé esett. Kosztolányi Dezső életrajzához, 2014; Az irodalom személyessége, 2016 és Könyvvel üzenek néked. Radnóti Miklós dedikációi, 2016; A megvadult írógép. Jegyzetek az irodalomtörténet-írásról, 2019. Díjai: Faludy-díj; Tiszatáj Jutalom; Király István-emlékdíj; Bárka-díj; Irodalmi Jelen-díj; Déry Tibor-díj; Erdődy Edit-díj; Az Év Könyve Díj, 2018. Bíró-Balogh Tamást leginkább kiváló irodalomtörténészként ismerjük, pedig pályáját szépíróként kezdte. Az Egy füzet magánélete és a Nemlétező dolgok című novelláskötetei után 15 évvel jelenik meg új kisprózagyűjteménye – melyben kéziratokba, dedikációkba botlunk, Kosztolányi-hősökkel avagy Kosztolányi-novellák átirataival találkozunk. És azzal, hogy az irodalom elsősorban is játék. Az irodalomtörténész szigorú szeme lehunyva. A haknizás elkerülve. Egy valódi író kacsint ki felénk.

Bíró-Balogh Tamás - Ha ​nem volnátok ti
Kosztolányiról ​írtak már nem egy vaskos monográfiát, de a híres nyugatos alkotóról kialakult képünket most mégis jelentősen átrajzolhatja néhány levél. Nemrégiben ugyanis felbukkant egy jelentős Kosztolányi-dokumentumegyüttes a költő életének utolsó szakaszából. A kéziratok a költő utolsó szerelméhez, Radákovich Máriához kapcsolódnak. A férjezett asszonyhoz írt levelek szerkesztett változatai korábban ugyan megjelentek - azonban az eredetiek és azok, melyeket Mária írt Kosztolányinak, még nem. Hogy miért érdekes ez? Azért, mert Radákovich Máriáról, a tízéves gyermekét nevelő anyáról eddig szinte semmit nem tudtunk, pedig Kosztolányi kész lett volna feladni a házasságát miatta, és úgy érezte, ez a szerelem még halálos betegségére is gyógyulást hozhat. Máriáról annyit tudunk, hogy Kosztolányi szerelmes volt belé, és írt hozzá egy verset, költői pályája egyik legjelentősebb darabját, a megcsalt Kosztolányiné pedig egy dühös levelet, amelyben "szerencsétlen, tájékozatlan lúd"-nak nevezte riválisát. Kosztolányi mindent fel akart adni a szerelem hevében - de kiért is? Radákovich Mária hús-vér nő volt, Kosztolányi előtt is, Kosztolányi után is. Volt saját élete, férje, akitől a költő annyira félt, hogy még a sötétítőfüggönyöket is behúzta házuk ablakain - e könyvből az is kiderül, miért. Kosztolányit is jobban megértjük, ha megismerjük azt a nőt, akit szeretett. A kutatás egy pontján azonban kiderült, hogy Kosztolányinak a felesége és Mária mellett volt egy harmadik kapcsolata is. Ez a rejtélyes viszony húsz évig tartott, tehát közel annyi ideig, mint a költő házassága Harmos Ilonával. Bennfentes szemtanúk véleménye szerint pedig éppen ez a titkos kapcsolat segített Kosztolányinak túlélni a házasságban eltöltött éveket. Ráadásul Kosztolányi egyik legismertebb regényének ihletője is ő. Ez a kötet róluk szól, a Kosztolányit élete végén körülvevő nőkről. Ha nem lettek volna ők, Kosztolányi sem vált volna azzá a kiemelkedő irodalmi nagysággá, akit ma ismerünk. BÍRÓ-BALOGH TAMÁS a rá jellemző olvasmányossággal, mégis sziporkázó szellemességgel, alapos szakmaisággal mutatja be Kosztolányi Dezső életének legutolsó korszakát, amelyről eddig úgy hittük, hogy mindent tudunk. De elképzelhető, hogy e pillanatig csak "éjen és homályon át" láttuk, most viszont teljes fényben.

Bíró-Balogh Tamás - Az ​irodalom személyessége
Szöveg ​magától nem jön létre – mindig létrehozza valaki. Ezek az alkotók, mint minden ember, életük során nyomokat hagynak hátra. Ezek egy része pedig irodalmi jellegű: ilyen az irodalmi kapcsolatokat dokumentáló levél vagy dedikáció, ilyen az adott helyzetet dokumentáló alkalmi vers, az írói műhelygondokat dokumentáló kézirat, az írói önértékelést dokumentáló vallomás, a bizonyos kérdésekhez fűződő viszonyt dokumentáló nyilatkozat és interjú, a pillanatot dokumentáló fotó, és még hosszasan lehetne sorolni. Röviden: az irodalmi alkotás mellett született egyéb – minden más – dokumentum. Fönntartva persze azt, hogy egy alkotó esetében természetesen mégiscsak maga az alkotás a legfontosabb dokumentum, az azt körülvevő nyomokat sem érdemes lebecsülni: éppen mert a mindenkori mű körül születtek. Ha pedig nemcsak kultikus tárgyként viszonyulunk hozzájuk, és elfogadjuk, hogy vizsgálatuknak létjogosultsága van az irodalomtörténet-írásban, akkor az irodalmi mű létrejöttének vagy éppen hatásának, utóéletének olyan aspektusait tárhatjuk föl, amelyek más módszerekkel nem lehetségesek.

Bíró-Balogh Tamás - Tollvonások
A ​kötet több "szereplője" élete kisebb-nagyobb szakaszában erősen kötődött a Nyugathoz: Ady, Schöpflin és Szép Ernő az indulástól voltak munkatársai, Karinthy egy év múlva, Márai az első világháború után csatlakozott hozzájuk; a Nyugat Osvát életének főműve volt, Németh László életrajzában pedig az is jelentős esemény, amikor eltávolodott tőle. Más dolgozatokban a Szegeden élt vagy innen indult, de munkásságukkal messze a várost egykor az árvizektől védő Körtöltésen túlra jutó alkotók pályájának momentumai villannak fel egy-egy kézjegyben. Az írások középpontjában álló filológiai apróságok, dokumentumok hátterébe pillantva felsejlenek az irodalmi élet szereplőinek sajátos típusai: a könyveivel házalni kényszerülő író; a rejtőzködő szerkesztő és ellentéte, a kéretlenül kitárulkozó redaktor; az egymást szakmailag és emberileg tisztelő grafikus és nyomdász; a rajongó gyűjtő; a fiatalabb kollégát munkára ösztökélő irodalomtörténész professzor vagy éppen a saját hibáját leplező sajtó alá rendező. A magyar irodalom kis történetei ezek, de elég Kosztolányi azon szavaira gondolni, miszerint nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.

Bíró-Balogh Tamás - Mint ​aki a sínek közé esett
A ​Kosztolányi Dezső életművét és életrajzát közel húsz éve kutató szerző nagyobb, Kosztolányi életrajzával foglalkozó tanulmányait gyűjtötte egybe. A kötet olyan dolgozatokat foglal magába, melyek a jól ismert alkotó pályájának ismeretlen, jelentős részben szándékoltan mellőzött epizódjait tárják fel. „Az életrajzíró ki van szolgáltatva a nyomok számának, jellegének és relevanciájának: csak abból tud következtetéseket levonni, ami nyomként megmaradt, s mint ilyenhez hozzáférünk. Az életrajzíró, vagy valaki más előzetesen már megtalálta, rögzítette és így számba vehetővé tette a nyomokat. Aminek nincs nyoma, az elveszett, fölismerhetetlenné vált” – írja Lengyel András. Ugyanakkor „az életrajzíró nemcsak a nyomoknak van kiszolgáltatva: önmagának is ki van szolgáltatva. A nyomkeresés és -olvasás ugyanis maga is a tudásnak egyik nagyon speciális, bonyolult és sok tapasztalatot, sőt invenciót is igénylő formája. Ugyanazt a nyomot egészen más hatásfokkal képes értelmezni egy tapasztalt és invenciózus »nyomolvasó«, mint egy hozzá nem értő. A nyomot igazában nem a szemünk, hanem előzetes kondicionáltságunk, tudásunk teszi láthatóvá.” A Mint aki a sínek közé esett tanulmányai Kosztolányi Dezső életrajzának olyan fejezetei, melyek anyagát, azaz Kosztolányi életének nyomait jobbára maga a szerző kutatta fel és próbált meg olvasni belőlük.

Bíró-Balogh Tamás - Könyvvel ​üzenek néked
Amikor ​munkámról először beszélgettem Radnóti Miklósnéval, két dolgot kérdezett. Először azt, hogy miért is érdekes egy dedikáció, másrészt hogy hol tartok a kutatásban, mennyi ajánlást sikerült összegyűjtenem. Büszkén vágtam rá: kétszázat, kétszáz dedikáció van akkoriban még csak ennyi volt , mire Gyarmati Fanni elkezdett harsányan nevetni, és azt mondta: Az nem lehet! Miklós nem adott el annyi könyvet. A dedikációk mint írói kézjegyek régóta az irodalomtörténeti (és a gyűjtői) érdeklődés látóterében vannak, hiszen a szerző által írt ajánlás érdekes, mint az irodalmi élet történésének, a gesztusnak megfogható dokumentuma. Emellett azonban a dedikáció információt is hordoz: életrajzi forrás, amiből kirajzolódik a teljes kapcsolathálózat. Radnóti ama kevesek közé tartozik, akik a kifejezés nyelvi gondossága mellett a látható nyelven való közlésre is különös gondot fordítottak. Keze írása pontos és szabályos, formái csinosak, de minden cikornyától és hivalkodástól mentesek, tükrözik kifejezőeszköz mivoltukat írta róla a Meredek út tipográfiáját készítő Haiman György.

Bíró-Balogh Tamás - A ​megvadult írógép
Bíró-Balogh ​Tamás új könyve az irodalomtörténész-filológus névjegye: írói levelezések, dedikációk, fülszövegek, lappangó majd előkerülő, vagy éppen homályban maradó művek, életművek, kultuszok, textológiai problémák, szinte minden ott sorjázik a lapokon, ami a szerzőt izgatja, foglalkoztatja, idegesíti vagy felháborítja. De ha indulatba is jön, soha nem bocsátkozik találgatásokba, semmit nem állít anélkül, hogy alátámasztani ne tudná, mégpedig adatokkal, dokumentumokkal, mindazzal, ami egy író vagy költő nyoma marad a világban - művein kívül, de azokkal mindig kapcsolatban. Bíró-Balogh Tamás mint magánnyomozó-filológus ered a nyomába Ignotusnak, a Nyugat írónőinek, önjelölt irodalomtörténészeknek, szórakozott kritikusoknak, Kosztolányinak, a kultuszépítőknek és a kultuszrombolóknak, és mindenekelőtt azoknak a tetteseknek, akik azt hiszik, az irodalommal felületesen és könnyelműen is lehet foglalkozni. Hát jelentjük: nem.