Ajax-loader

Jean Racine könyvei a rukkolán


Pierre Corneille - Jean Racine - Cid ​/ Phaedra
Cid, ​Phaedra

Pierre Corneille - Jean Racine - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean Racine - Phaedra
"Íme, ​megint egy tragédia, amelynek tárgyát Euripidesből kölcsönöztem. Bár a cselekmény menetében e szerzőtől némiképp eltérő utat követtem, meg nem állhattam, hogy mindazzal ne gazdagítsam a magam darabját, ami az övében erőteljesebbnek látszott. Ha semmi mást nem köszönhetnék neki, mint az egy Phaedra jellemének eszméjét, akkor is bízvást elmondhatnám, hogy neki köszönhetem a legértelmesebb dolgot, amit valaha is színpadra vittem. Cseppet sem tartom meglepőnek, hogy ez az alak oly különleges sikernek örvendett Euripides idejében sem azt, hogy még a mi századunkban is ilyen nagy hatást kelthetett, mert megvan benne mindaz, amit Aristoteles a tragikus hőstől megkíván, s ami egyaránt képes az együttérzés és az irtózat felkeltésére. Valóban, Phaedra sem nem egészen bűnös, sem nem egészen ártatlan; végzete és az istenek haragja folytán sodródik törvénytelenül olyan szenvedélye, amelytől elsőnek ő maga borzad el. Minden erőfeszítésre kész, hogy azt legyőzze; inkább meghalna, semmint hogy bárkinek is bevallja. Mikor mégis kénytelen titkát felfedni, olyan zavarral beszél róla, amiből világosan kitetszik, hogy az inkább az istenek büntetése, mintsem saját akaratának megnyilatkozása."

Jean Racine - Racine ​összes drámái
Jean ​Racine az első klasszicista drámaíró, aki nem pusztán a becsület és jellem összeütközésében lát drámai konfliktust, hanem - szinte már a modern lélektan eszközeivel - az abszolút hatalom birtokában emberileg is, társadalmilag is gyilkossá váló legyőzhetetlen szenvedély vizsgálatát-elemzését állítja darabjainak középpontjába. Drámái egyetlen színen játszódnak, cselekményük egy-egy nap eseményeibe sűrűsödik össze és a döntő elhatározásra megérett, pattanásig feszült helyzetben indul. A francia klasszicizmus legnagyobb írói egyéniségének, a francia vers egyik legnagyobb mesterének kevés szereplőjű, kevés szóval élő, emelkedettségében is egyszerű nyelvű, antik tárgyú drámáit legkiválóbb műfordítóink ültették át magyar nyelvre.

Jean Racine - Andromaque
Oreste ​aime Hermione, qui aime Pyrrhus, qui aime Andromaque, qui aime Hector, qui est mort... Pris dans une chaîne amoureuse sans issue, comment pourraient-ils s'en sortir ? De fait, quand le rideau s'ouvre, tous les éléments de l'étau tragique sont déjà prêts à se refermer sur les personnages : prisonniers de leurs passions, leur perte est inéluctable. Racine orchestre avec délectation leurs débats impuissants, leurs actions désespérées, et leur terrible fin, pour le plus grand plaisir du spectateur et du lecteur. Modèle par excellence de l'écriture classique, Racine n'en reste pas moins d'une modernité étonnante : sa peinture des rapports humains et sa connaissance du coeur amoureux touchent peut-être plus que jamais. En particulier dans Andromaque qui est sans doute, avec Phèdre, la tragédie où la passion amoureuse est la plus dévastatrice. Et sur scène, depuis sa création en 1667, le succès ininterrompu d'Andromaque est la preuve vivante de cette modernité.

Jean Racine - Racine ​összes drámai művei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Pierre Corneille - Molière - Jean Racine - Victor Hugo - Királyok, ​hősök, doktorok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean Racine - Bérénice ​/ Phèdre / Athalie
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jean Racine - Phèdre
En ​1677, Phèdre, la dernière grande tragédie de Racine, met en scène la mythique descente aux enfers d'une incomprise. Vouée au malheur par son hérédité, Phèdre aime sans espoir son beau-fils Hippolyte. Lorsque son mari, Thésée, revient, il envoie injustement son fils à la mort. On assiste alors à l'empoisonnement d'une femme à la fois innocente et coupable. Ironie tragique qui démontre à quel point l'amour peut se vivre comme une malédiction.

Jean Racine - Athalie ​(francia)
Racine ​Athalie Miraculeusement sauvé du massacre où les siens ont péri, le jeune Joas est secrètement recueilli puis élevé par le grand prêtre Joad et par sa femme. Pour qu'il accède au trône de Juda qui lui était promis, il lui faut échapper à l'infidèle reine Athalie, sa grand-mère, qui, après le songe où elle s'est vue soudainement menacée, cherche à le faire périr. Commandée, comme Esther, par Mme de Maintenon qui voulait édifier les jeunes pensionnaires de sa maison de Saint-Cyr par des sujets de piété, Athalie est, en 1691, la seconde pièce que Racine tire de l'Ecriture sainte. Tragédie messianique - Joas y est oint comme le Christ - mais également politique et morale, s'il est vrai qu'elle propose une leçon sur le bon usage du pouvoir, sa grandeur tient aussi au prestige de sa forme : oeuvre parlée et drame chanté grâce à la présence des choeurs et de la musique de Jean-Baptiste Moreau, elle marque un retour à la grande tragédie chorale de la Renaissance, mais évoque aussi l'opéra naissant.

Jean Racine - Bérénice
Berenice ​(Bérénice) Jean Racine drámája, bemutatva 1670. november 21., Bourgogne-palota, Párizs. A Britannicus c. drámával korántsem zárult le Racine drámaírói pályafutása, a következő évben ismét az ókori Rómából merít történetet, melyet Berenice c. drámájában dolgoz fel, Titus római császár és egy palesztinai királynő, Berenice beteljesíthetetlen szerelmi történetét. Titusnak és Berenice-nek kölcsönösen le kell mondaniok az egymás iránti szerelemről, mivel római császár idegen királynőt nem vehet feleségül. Mindenki megszegheti a szabályt Rómában, de a császár nem. Racine igazán lírai hangvételű munkája e dráma. Nincs erőszakos cselekmény, a kötelesség, a szenvedély és az akarat vívja tragikus harcát. Titus: “Nagyságom unt rabságát, ugye, szánja? Én a világ ura vagyok s legfőbb szabálya. Királyokat teremt s megint ledönt kezem, S szívemmel szabadon nem rendelkezhetem.” A drámát 1670. november 21-én mutatták be, egész könyvet is írtak e dráma ellen mindjárt bemutatásakor, hogy ti. a szerkezete nem szabályos stb. A sok kritika még inkább felhívta a figyelmet a Racine darabokra, s nagy sikerrel játszották azokat.

Pierre Corneille - Jean Racine - Klasszikus ​francia drámák - Corneille, Racine
A ​XVII. századi francia dráma a Napkirály udvarának fegyelméből merít tápot az ókori dráma szigorú formai-eszmei fegyelmében gyökerező művészetéhez. Az előtte, mellette és utána elszabadult képzelettel kavargó, romantikus szellemű színház viszontagságai közepette világirodalmi színvonalon képviseli a klasszikus drámai hármasegység és a pallérozott dramaturgiai rend igényét. A hősies szellemű Corneille és az érzelmileg árnyalatosabb Racine képviseli gyűjteményünkban azt a nagy múltú francia neoklasszikus műfajt amelyet a kötelesség és a szerelem, a becsület és az érzések fonfliktusa feszít. Ez a két mester, az egyetemes drámatörténet ikercsillaga egymást múlja fölül a pompás versekbe foglalt színpadi tűzijátékban, és ha Corneille az emberfölöttiben nyomozza a szív egy-egy lankadását, Racine a lélek egy-egy rezdülésében kutatja az emberfölöttit.

Kollekciók