Ajax-loader

Aczél Géza könyvei a rukkolán


Aczél Géza - szino(líra) ​2.
Aczél ​Géza különös értelmező szótárának e második kötete is az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában - (vissza)galopp, (kontra)galopp, (búcsú)galopp - kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a "faltól falig" érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok tizenkét soros versszakokat alkotnak, az így létrejövő szócikkek pedig többnyire önéletrajzi fogantatásúak, így válnak egy lassan több évtizedes, töredékességében is monumentális múltidézés részleteivé. Aczél Géza József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő 1947-ben született Ajakon. Magyar-orosz szakot végzett a debreceni egyetemen (KLTE), 1975-ben doktori címet szerzett Kassák Lajos avantgárd korszakáról írott dolgozatával. 1978 és 2015 között a debreceni Alföld folyóirat szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Verseskötetei mellett több tanulmánykötete jelent meg a magyar avantgárd történetéről, köztük egy Kassák-monográfia. Verseskötetei a Jelenkor Kiadónál: A. G. úr X-ben (1997), (ablak)(szakács) (2003), (szakma)alkony (2005), (fél)édes hendikep (2006), (vissza)galopp (2007), (vers)szakadás (2008), (kontra)galopp (2009), (ő)szike (2010), (búcsú)galopp (2012), (szino)líra (2014)

Aczél Géza - (szakma) ​alkony
Ahogyan ​Aczél Géza korábbi köteteiből kitűnik, úgy ebben a kötetben már nyilvánvalóvá válik az a szándék, hogy az elégia sallangoktól megfosztott formájával tompítsa az avantgárd lendület provokatív élét. Bár a szövegformálás dinamizmusa megmarad, a verseket átszövi a dac és az önérzet, az ellenszegülés és a visszahúzódás, valamint egyfajta kételyekkel teli, rezignált attitűd. A költő célja nem egy meghatároz(hat)atlan magasabb eszmény elérése, hanem az apró, hétköznapi emberi örömök megragadása.

Aczél Géza - (vissza) ​galopp
A ​kötet számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, elbeszélni lírai hősét, a mostani nézőpontból igen reflektáltan és ironikusan, mégis a "közönyös" leírás mellett megőrizve az elégikus hangnemet, mely az egész könyvön végigfutó elmúlás-gondolathoz társul. A visszanéző attitűd feleleveníti a gyermekkort, "vájkáló lírai sirámként", a költői pálya indulását, mikor még "vakon bejárja létének ismeretlen dimenzióját, ahol "utószor a lelki táj még egybe látható", majd a férfikort, megérkezve az elbeszélés idejébe, amikor: "mégse mondhatom hogy nincs remény kik az üres / űrben hozzám kucorogtak lábaikhoz nem rakhatom jajom fáradtan / elmosolygok inkább s hagyom hogy elillanjon szemeimből a szánalom".

Aczél Géza - Másnapos ​freskó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aczél Géza - (kontra) ​galopp
Aczél ​Géza az előző kötethez hasonlóan életét megtéve témának, még magával az előbbi kötettel is vitázva kérdez rá újra a régi történetekre, a hozzájuk kapcsolódó mostani érzésekre: "miért nem akarok most szépen anyukázni és visszakaparni a téridőből az eszményi / családi békét hisz az újra szövögetett életrajzi kavargás nem feledheti az egy-sorsba / írt létezés kiegyensúlyozott nehezékét s a múló idő belső nedveket fölitató tragédiáját". A kötet versei folytatják a (vissza)galopp formai elveit, számozott darabjaiban az emlékezés munkál, amely megpróbálja megfogalmazni, újrafogalmazni lírai hősét, az alkotót, a mostani nézőpontból igencsak reflektáltan.

Aczél Géza - (fél)édes ​hendikep
A ​hendikep szó a magyar nyelvben leginkább hátrányt, akadályt jelent; holott ami az egyik embernek hátrány, az a másiknak előny lehet. Nos, a líra pontosan az a műfaj, amelynek művelője egyszerre testesítheti meg mindkét személyt. A hatvanadik életévéhez közeledő Aczél Géza szükségét érezte annak, hogy számot adjon közel négy évtizedet átívelő költői munkásságáról. Az összegyűjtött verseit tartalmazó kötet lényegében nem más, mint maga ez a számadás.

Aczél Géza - (szino)lí­ra
A ​kötet az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a „faltól falig” érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok ezúttal tizenkét soros versszakokat alkotnak, amelyek egy befejezhetetlen értelmező szótár egy-egy szócikkét alkotják.

Aczél Géza - (búcsú)galopp
Egy ​lírai önéletrajzi trilógia harmadik darabja a 2007-ben megjelent (vissza)galopp és a 2009-ban közreadott (kontra)galopp után. A három kötetet nem csupán a hasonló zárójeles címek kapcsolják össze, vagy az, hogy mindegyik huszonegy számozott, hosszú, „faltól-falig” érő sorokkal íródott versszakból - vagy inkább fejezetből - áll, vagy az, hogy e rímtelen hosszú sorokat bokrosan burjánzó belső rímek tördelik fel akusztikusan, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A címek félzárójele egyugyanazon attitüd („galopp”) más-más modulációjára utal. A „galopp” a leélt élet tájainak újbóli bejárása, amit a fogyó idő sürgetése tesz sietőssé. A zárójeles módosítások viszont azt jelzik, hogy ez az újrajárás soha nem lehet végleges, a dolgok elbeszélésének mindig van egy másik változata, és az után még mindig lehetséges egy másképpen másik változat.

Aczél Géza - Kassák ​Lajos
Kassák ​Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai. A munkásművelődésre szánt lapjai - ideológiai ellentmondásaik ellenére - kritikus történelmi időkben őrizték és gyarapították a korszerű társadalmi és művészeti szellem alapvető értékeit. Műhelyei indítottak el számos tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. Pályájának különös színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi fölemelkedésének ethosza. A gazdag szakirodalom szintézisével és egyéni kutatásokkal e könyv először kísérli meg a több mint hat évtizedes pálya megrajzolását, s olyan fehér foltok eltüntetését az életműből, mint a prózaíró, a publicista vagy az ötvenes évek belső emigrációban élő Kassákja.

Aczél Géza - Tamkó ​Sirató Károly
Századunk ​irodalmában nem ismeretlen a rendhagyó pálya fogalma. Aki csak részben is átélte e néhány évtizedet, a történelemnek olyan roppant kihívásaival kellett szembenéznie, mint a két világháború, vesztes és győztes forradalmak vagy a személyi kultusz hiteket emésztő évei. Közismert már, hogy az események földmozgása alapjaiban ingatta meg a hagyományos művészetek egész rendszerét - melynek gyakran elemi funkciója kérdőjeleződött meg, és soha nem tapasztalt méretekben türközte vissza az emberiség válsághangulatait. A folyamatosság helyett a diszkontinuitás, a harmónia helyett a diszharmónia vált a kor uralkodó élményévé. Szellemi és fizikai kényszerek keresztezték szapora ritmusban az egyes alkotói törekvéseket, ívelő pályákat siklatott ki vagy térített el a történelem meg-megújuló rohama. Évekre-évtizedekre tűntek el művészek a magyar szellemi élet porondjairól, megszokott lett a "parányi oeuvre", s még a legjelentősebb alkotók életművében is éktelenkednek fehér foltok. Politikai, társadalmi és ízlésbeli okokra is visszavezethető, hogy irodalomtörténetünkben az avantgarde törekvések eredményei kallódtak legtovább, s csak az utóbbi időben kezdődött el ennek a nagy hatású művészi-ideológiai mozgalomnak feltérképezése, szerepének tisztázása. Az "egyszemélyesnek" ismert mozgalomban Kassák Lajos mellett sokasodnak a figyelemre méltó nevek és teljesítmények, a magyar irodalom mind szélesebb mezőnyében sikerül tetten érni a művészi forradalom közvetlen vagy közvetett hatásait. Újra és új megvilágításban kerül elő a mulandóság süllyesztőjéből Barta Sándor, Komját Aladár, György Mátyás, a lírikus Déry Tibor és mások neve - eleddig ismeretlen művek és alkotók válnak ilyen vagy olyan szempontból jelentőssé az adott összefüggésekben. Mégis, kevés olyan költőnk van, kinek életműve elé annyira kívánkoznak ma az elöljáró sorok, mint Tamkó Sirató Károly.

Aczél Géza - (vers) ​szakadás
Aczél ​Géza a debreceni Alföld folyóirat főszerkesztője, irodalomtörténészként a magyar avantgárd kutatója és Kassák Lajos, Tamkó Sirató Károly monográfusa. Mindenekelőtt azonban költő, akinek az utóbbi néhány verseskötetét egyértelmű elismeréssel fogadták az irodalom kedvelői, a pályatársak és a kritikusok. Aczél kései költészetének jellemzője a rezignált hang. Verseinek rokonszenves lírai alanya gyakran tekint vissza az időben, ám a tárgyakat, embereket, helyzeteket nem nosztalgikus ködbe vonja, hanem az avantgárd hagyomány szellemében, annak eszközeiből merítve idézi meg. Ennek eredményeképpen a vidéki, az alföldi Magyarország régebbi és mai képei kivételes elevenséggel jelennek meg az olvasó képzeletében. Mint az elmúlt években, ezúttal is grafikákkal illusztrálva lát napvilágot a szerző verseskötete: e mostanit Gyémánt László munkái gazdagítják.

Aczél Géza - (ő)szike
Ez ​a verseskötet sok tekintetben a 2007-es (vissza)galopp és a 2009-es (kontra)galopp folytatása. Az önéletrajzi visszatekintés, az elégikus alaphang, az elmúlás minduntalan felbukkanó gondolata, a hosszú, „faltól falig” futó, ravasz belső rímekkel összefűzött verssorok, a számozott versek mind a két korábbi kötetre utalnak vissza. Amíg a (vissza)galopp az életrajzi tapasztalat elégikus feldolgozásának volt tekinthető, a (kontra)galopp pedig az önéletrajz fanyar, ironikus felülírásának, az (ő)szike verseiben a verssel, az irodalommal, a költői pályafutással kapcsolatos emlékek felidézése és felülvizsgálata folyik, mely Aczéltól megszokott módon szintén nem mentes önironikus, némelykor pedig szarkasztikus felhangoktól.

Aczél Géza - Csülökkönyv
Az ​egyedülálló könyvben több, mint 150 recept járja körül a csülök legendás világát. A kötet jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy előszavát a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobbja, Esterházy Péter írta.

Kollekciók